Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
i • PETŐFI NÉPE • 1919. június 10. • 1913-ban épült a falu gyógyszertára. Örömök és gondok Pálmonostorán Rekkenő hőségben sétálunk Pál- monostora központjában. Könnyű megállapítani, hogy ugyancsak furcsa ez a központ. A tanácsháza, a posta és a művelődési ház a falu szélén van, ahol kezdődik a határ. ,;Igen ám — mondja vendéglátó gazdánk, a tanácselnök —, de emerre itt új utca épül majd!” És hozzáteszi: Ahol a falu lakóinak kétharmada tanyán él, ott .ne csodálkozzunk ezen a szokatlan települési formán. • A szép, tiszta, virágos zöldnövényekkel teli tanácsházán minden szoba, minden kis zug egyaránt Kátai Tiborné takarítónő ügyességét és lelkiismeretességét dicséri. Nem győzünk csodálkozni: ilyen is van? Laczkó Róbert tanácselnök szívesen beszél a község eredményeiről. S mint az alábbiakból kiderül, nem hallgatja el a súlyos gondokat sem. őszinte szavakkal, a lokálpatrióta elfogultságával tárja elénk Pál monostora élétét. Aki hét évig iskolaigazgató-helyettes, négy. évig párttitkár volt, s aki itt született s itt is lakik helyben, az érthetően jól ismeri a falu életét, annak lakóit. • Néhány évvel ezelőtt a falu történetét megírta Somogyi László, a tanács egykori igazgatási előadója. Ebből idézünk: „Pálmonostora község legrégebbi hiteles feljegyzése 1411-ből származik. A feljegyzések szerint ebben az évben Zsigmondi király a. györaljaiaknak adományozta Móricgátot, és ráadásul adta a családnak Péter monostor át is. A község a századfordulón kapta meg mai nevét." Ezek a régeíbbi érdekességek nyilván, nem sok embert érdekelnek ma mór. Ám az már sokkal inkább, hogy mi történt ebben a zegzugos, rendszertelenül kiépült, ligetes, hangulatos faluban az utóbbi évtizedekben. A tanácselnök elébünk tesz egy olyan eseménynaptárt, mely 1944. október 16., a község felszabadulása óta jól szemlélteti az azóta bekövetkezett jelentősebb eseményeket. Érdemes megemlítenünk néhányat ezek közül: 1952-ben felépült az első gyógyszertár. Rá egy évre létrehozták az egészségházat, majd il 954-ben a napköziotthonos óvodát. Ezt követően megkezdte működését a művelődési otthon. Három évvel később átadták az állatorvosi lakást, majd felavatták a tejcsamokot. 1963- ban elkészült a hidroglóbusz, ezzel megoldódott a vízellátás. Egy évvel később ünnepélyesen felavatták a postahivatalt. Majd később az új egészségházat és az orvosi rendelőket. Elég csupán futólagosán belelapozni a krónikába, s rögtön látja az érdeklődő: ebben a kevésbé ismert községben ugyancsak zajlott az élet 1945 óta. • Az igaz ugyan, hogy ha az ember járkál le-löl, nézelődve a déli melegben, alig lát embert. A nagy munkák idején most mindenki, idős és fiatal, nő és férfi egyaránt a földeken van. Megtudjuk, hogy az itt élő szorgos, dolgos nép nagy előszeretettel munkálkodik a háztájiban is, és különösen jeleskedik a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztésben. Könnyű meglátni, hogy akik itt élnek, házaikat, lakásaikat, szű- kebb és tágabb környezetüket tekintve egyaránt igényesek. Ebben a kétezer-nyolcszáz lakosú községben a beszédes eredmények mellett meglehetősen sok a gond is még. Egyik ilyen fájdalmuk az itt élőknek, hogy az elmúlt években az átlagosnál nagyobb mérvű volt a községből az elvándorlás. A falu lakosainak száma jóval több mint ezerrel lecsökkent. Ez a tendencia az utóbbi években ugyan lelassult; ma már ott tartanak, hogy elmondhatják, jelen pillanatban nem jellemző az elvándorlás. Még tovább javítana a helyzetükön, ha azt a mintegy hetven-nyolcvan foghíjas telket megszerezhetné és értékesíthetné a tanács, amely többnyire a kifizetődőbb háztáji veteményezés és fóliázás miatt marad beépítetlen. Elkezdték ugyan már annak a tizennégy házhelynek a kisajátítását, amelynek nyomán hamarosan egy új utca lesz születőben. Am az ilyen irányú gondjukon ez csak keveset segít. Másik állandó szomorúságuk, hogy kerülgetniük kell a Dongér- csatornát, mely a falut kettészelve a Tiszáig ér el. A rozoga fahi- dakat lebontották, újak • kellenének; ám sajnós, nincsen rá pénzük. - Háromszázan a szomszédos Kiskunfélegyházára járnak el dolgozni. Érthetően — a tanyai lakosság jó részével együtt — ezeket az embereket nagyon nehéz bekapcsolni a közéletbe, a társadalmi munkába, a közös politikai és kulturális tevékenységekbe. Van fájó pontjuk egyéb is. Szűk az iskolájuk; a nyolc meglévőből három szükségtanterem. Ám az összképen az .sokat javít, hogy van körzeti orvosi és két szakorvosi rendelő, a szükségletnek megfelelő szolgálati lakásokkal, és az igényeket kielégítő gyógyszertár, ugyancsak szolgálati lakással. A már említett létesítményekkel együtt ezek nagyban hozzájárulnak az itteni lakosság megelégedettségéhez. • Miközben ismerkedünk ezzel az érdekes, hangulatos faluval, szó esik köztünk a tervekről. Arról, hogy a tágas parkot villamosítják, s még ebben az évben elkezdik a 700 méteres Posta utca szilárd burkolatú kiépítését, a megyei tanács 1 millió forintos támogatásával. Mit lehetne még hozzátenni az elmondottakhoz? Legfeljebb any- nyit, hogy aki felkeresi ezt a Kiskunfélegyháza és Csongrád között fekvő falucskát, az egyetlen látogatás alatt megkedveli. Nem utolsósorban, vagy talán főként azokért a nagyszerű erőfeszítésekért, amelynek produktumait, eredményeit mindenfelé jól látja a látogató. Varga Mihály • íme a kicsi fala egyik leghangalatosabb réssé. Az eredményesség kulcsa • Rekonstrukciót hajt végre, de nyugodtan mondhatjuk, új gyárat épít a BÁCSÉPSZER Kunszentmik- lóson, a villamos állomásokat szerelő vállalat részére. Hosszú éveken át, ha szóba került a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat, mindenütt csak legyintettek. Ki az épületek minőségét, ki az építkezések befejezésének elhúzódását kifogásolta. Az elavult munkaeszközök és a munkahelyi körülmények miatt pedig inkább átjáróháznak tekintették a dolgozók a vállalatot, és semmi esetre sem második otthonuknak. Volt olyan időszak is az ÉPSZER történetében, amikor tizenegy év alatt tizenhárom igazgató váltotta egymást. Ezek után nem csoda, hogy sokan hitetlenkedve fogadták a hírt, miszerint a BÁCSÉPSZER az idén — fennállása óta először — elnyerte a Kiváló Vállalat címet. Mégpedig olyan időszakban, amikor a gazdasági körülmények jelentősen nehezítették a jó eredmények elérését. A vállalat tevékenysége nem egycsapásra javult meg. Négy éven át végzett szívós munka gyümölcse a kitüntetés. Erről a négy kemény, de eredményes esztendőről beszélgettünk dr. Gátay Ferenc igazgatóval, aki annak idején egy kiváló címmel többszörösen kitüntetett vállalat vezetését cserélte fel jelenlegi posztjával. H°gy higgyenek önmagukban — A váltás az új vezető garnitúra szempontjából kedvező időpontban történt — emlékezik 1975 nyarára dr. Gátay Ferenc. — A munkát ugyanis a vállalat V. ötéves tervének készítésével kezdhettük. Ez egyben módot adott a rövid és a hosszabb távú tervek, más szóval a stratégia és a taktika kidolgozására, is. Az ötéves tervet a vállalat valamennyi fórumán megtárgyaltuk, s a párt, a tömegszervezeti és a gazdasági vezetés minden alkalmat megragadott arra, hogy a dolgozókkal szót értsen. Érdekes, izgalmas viták bontakoztak ki, amelyekben mindig összecsaptak a régi és az új nézetek. Az új módszereket képviselő álláspontunkat sokszor meg is kellett védeni. Lelket önteni az emberekbe, hogy higgyenek önmagukban, s abban, hogy alkalmasak merészebb célkitűzések megvalósítására. Nem mondhatom, hogy á rosszindulat" vezé-J telte valamennyi ellenlábasunkat, volt abban jó adag óvatosság is,1- amikor egyesek illúziónak tartották elképzeléseinket. Ha visszagondolok, valóban merésznek tűnő terveket terjesztettünk a vállalat kollektívája elé. Az 1974-es termelési érték 210,5 millió forint volt, s mi 1980-ra ezt 470 millióra kívántuk növelni. Az ÉPSZER veszteséges volt akkor, és a tervidőszak utolsó évére 54,8 millió forint rtyereséget irányoztunk elő. Amint az elmúlt három évben elért eredményeink igazolják, nem is voltak olyan túl merészek azok a tervek, hiszen nem egy vonatkozásban az 1980-as előirányzatokat már 1978-ban megközelítettük, egynémelyikét túl is teljesitettük. Tavaly már csak alig négymillió forinttal maradtunk el az 1980-ra célul tűzött termelési értéktől, s a tervidőszak utolsó esztendejére várt 54,8 millió forintos nyereségtervet már a múlt évben 71 millió forintra tel- jesitettük. Három fontos feladat — Milyen változáson mentek át az ÉPSZER dolgozói? — Az elért eredmények bizonyítják, ha egy kollektíva mer álmodozni és hisz is abban, amit csinál, a siker nem marad el. A BÁCSÉPSZER dolgozói pedig hittek önmagukban. Nem véletlen például az, hogy 1980-ra egy fizikai dolgozóra 327 ezer forint termelési érték elérését terveztük, s már tavaly elértük a 415 ezer forintot- '■ Annak idején három fontos feladatot tűztünk a vállalat ele: — Az építési igényekre való tekintettel gyors ütemben növelni a termelést; — Ezzel párhuzamosan emelni a jövedelmezőséget; — Az előző két feladat megvalósításával reális alapot teremteni a vállalat fejlesztéséhez és a dolgozók élet- és munkakörülményeinek gyors javításához. Mint már említettem, minden vállalati fórumot felhasználtunk arra — s a jövőben, is ezt tesszük —, hogy a dolgozók ne csak értsék, hanem magukénak is vallják a vállalati célkitűzéseket. Vagyis legyenek tudatában annak, hogy a termelés gazdaságossága nem öncél, hanem eszköz, részben a saját jólétük, részbeni pedig a közjóiét emeléséhez. — Sokat beszélnek a megyében arról az átszervezésről, amelyet a BACSÉPSZER-nél hajtottak végre. — Egy vállalat csak akkor érhet el eredményeket, ha szakmájukat jól értő, munkájukat kedvvel végző dolgozói vannak és megfelelő szervezetben fejthetik ki tevékenységüket. Az ÉPSZER annak idején túlságosan széttagolt szervezetben működött, nagy alkalmazotti létszámmal. Ez nehézkessé tette a munkát, az irányítást, az ellenőrzést, ami jelentősen drágította a termelést. Ezért volt szükség az átszervezésre, s ez még jelenleg sem befejezett folyamat. Először is megszűntettük a hat főépítés-vezetőséget, az építésvezetőségeket pedig a termelési osztály irányítása alá helyeztük. Ezzel elértük, hogy mintegy százzal — csaknem egyharmadával — csökkenthettük az alkalmazotti létszámot. A másik lényeges szervezési intézkedésünk volt a korszerű termelő egységek kiépítése. Kunszentmiklóson, Kalocsán már elkészült, Kiskőrösön az idén befejezzük a minden szempontból megfelelő építésvezetőség létrehozását. Fejlesztjük Kecskeméten a Szegedi úti telepünket, megkezdtük a házgyárral szemben az új vállalati központ építését. A harmadik fontos lépés a termelés gépesítése volt, amit célul tűztünk. Az ÉPSZER emellett nagyon le volt maradva az országban másutt már ismert, korszerű technológiák alkalmazásával. Az utóbbi négy évben több, mint 50 millió forintot fordítottunk modern építőipari gépek, berendezések beszerzésére. Felszámoltuk az elavult technológiákat. A többi között néhány telepünkön bevezettük a központi betonkeverést, elsőnek az országban alkalmazzuk a blokkos lakóházakban á SPAN— DECK vakolatmentes födémbeépítést, valamint a fürdőszobatérelem beszerelést, a gépi fal- horonyvésést, stb. Természetesen a technika és technológia mit sem érne, ha nem gondoskodnánk azok alkalmazóiról, vagyis dolgozóinkról. Az V. ötéves terv első három évében 33,5 millió forintot költöttünk munkásellátásra, szociálpolitikai célokra. Többek között Kecskeméten 184 személyes tanulószállást építettünk, ezenkívül megfelelő munkásszállásokat, szociális helyiségeket létesítettünk telepeinken, javítottuk a munkásszállítást, az üzemi orvosi ellátást, az étkeztetést. A tervidőszakban 126 dolgozónkat juttatjuk lakáshoz, s 1975 óta 30,7 százalékkal emelkedett a vállalat dolgozóinak jövedelme. Munkaerkölcs — Javult-e a munkaerkölcs a BACSÉPSZER-nél? — Az átszervezés előtt, 1975- ben 1802-en dolgoztak vállalatunknál, most 1363 fő az állományi létszámunk, közben a termelési érték több, mint kétszeresére növekedett, öntisztulási folyamat ment végbe nálunk. Amikor ugyanis a vezetés magasabb követelményeket támaszt egy vállalatnál, a dolgozók egy része kéri a munkakönyvét és elmegy. Voltak olyanok is, akiket fegyelmileg kellett elbocsátani, mert nem voltak hajlandók az új követelményeknek megfelelően dolgozni. Akadtak olyanok is, akiknek, fel.': kellett mondanunk, mert feleslegessé váltak, ezek megfelelő elhelyezéséről azonban gondoskodtunk. Jónéhányan az alkalmazottak közül fizikai munkát vállaltak, s most jóval többet keresnek, mint korábban. Erről a kérdésről még annyit, hogy vállalatunk fizikai állományában erősödött a törzsgárdatagság, mert főleg a vándormadarak hullottak ki sorainkból. Még azt szeretnem elmondani a szocialista munkaerkölcs alakításáról, hogy ez mindennapos munkát igényel a párt, a tömegszervezetek és a gazdasági vezetés részéről. Hosszan beszélhetnénk még eddig végzett munkánkról, s arról is, amit a jövőben kívánunk elérni. Legfőbb feladatunknak a vállalat V. ötéves tervének végrehajtását tartjuk, s azt, hogy jól felkészült, korszerű építési szervezettel álljunk a következő tervidőszakokban a megye rendelkezésére — mondotta végül dr. Gátay Ferenc. Nagy Ötté • Megkezdték az új vállalati központ építését a Kecskeméti Házgyárral szemben. Képünkön: ni épülő új raktárak. (Pásztor Zoltán felvételei.) Korán elvirágzott az akác, mégis nagy a méztermés Még a laikus utazó embereknek is föltűnt, hogy az idén sokak kedves fája, az akác, milyen szokatlanul hamar lehullatta virágait. Az édesszájúak sóhajtva hozzátették talán: „az idén sem lesz jó az akácméztermés!” Az Eszak-Bács megyei Méhészek Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetének tagjai viszont nem így vélekednek. Ez ideig mintegy 230—240 mázsa akácmézet szállítottak az áfész udvarára. Bár az elmúlt években június elején magasabb volt ez az érték, aggodalomra nincs ok. A szakemberek az akácméz átvételének dömpingjét a jövő hétre várják, amikor a méhészek visszaérkeznek Nógrád megyéből, ahová a később nyíló akácokhoz vándoroltak. Kórossy Artúr méhész igen elégedett: — Most jöttem vissza, Aszód közelében voltam a méhekkel, azok majd nemsokára utánam érkeznek. A jakabszállási Népfront Szakszövetkezet szállítószolgálatát veszem igénybe évek óta, idejében, precízen viszik—hozzák a kaptá- rakat. A negyvenöt méhcsalád előbb a megyében, majd északon gyűjtötte az akácmézet. Az Itteni akácról alig kilenc napig tudtak hordani, a szokásos 11—13 nap helyett, ráadásul az északi fák is korábban borultak virágba, oda is sietni kellett. Azok a szerencsések, akik még a Salgótarján környéki, harmadik periódusban virágzó akácot is elérték. fin már nem mentem oda, hiszen fgy is az utóbbi évek egyik legjobb akácmézgyűjtését értem meg. Kaptáronként — ezekben egy-egy méhcsalád lakik — húsz kilogrammot pergettem átlagban az itteni és az Aszód környéki akácmézből is. Negyven kiló akácméz egy évben családonként remek eredmény! Most mi ugyanúgy kiadós esőt várunk, mint a mezőgazdászok. Akkor a többi pergetésünk sikere is biztosított, a Jól virágzó mező- gazdasági kultúrákról. A méheim most majd a mustárról hordanak, ha visszaérkeznek. Egyelőre nincs okunk panaszra — búcsúzik Kórossy Artúr. Az áfész 581 tagjának mintegy 13 600 méhcsaládja tehát eddig jó munkát végzett Az elmúlt évek átlagosan 28 vagonos vegyesméz- termését az idén valószínűen több mint négy vagonnál tudják megfejelni. Ennek fele tiszta akácméz, amelynek nagy részét exportra szállítja a HUNGARONEKTÄR, nagyon sokat Japánba. A vegyes virágméz mintegy harminc százalékát fogadják külföldön. Tavaly sokat emlegettük, hogy hazánk mézexportja elérte a nyolcmillió dollárt, aminek 6 százalékát a megyei méhészek adták. Igen értékes, de kevesek által Ismert és csak néhány méhész által gyűjtött a virágpor. Ez a látszatra a kissé megpirított aprótar- hcnyára emlékeztető, kellemes ízű anyag igen keresett külföldön. Bár az áfész szakboltjában lehet kapni, nálunk alig ismerik széles körű gyógyhatását Évente attól függően, hány méhészt sikerül rábeszélni gyűjtésére, 13—18 mázsá- nyit adnak át a HUNGARONEK- TAR-nak. Szintén exportra gyűjtik a méhcsaládok gazdái az ugyancsak kiváló gyógyhatású méhszurkot, amelyből évente alig egy mázsát tudnak átadni az exportáló vállalatnak. É
