Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

1979. június 8. • PETŐFI NEPE • 3 Délután a vásárcsarnokban PANORÁMÁI húskínálat előtt. Marhahús felől érdeklődik az egyik, s mivel az nincs, sovány disznócombot mé­ret. A másik rövidkarajt és da­rált húst kér. S íme, újabb vevő érkezik. Iyen a vásárló lélektana: ahol egy megáll, vonzza a másikat — gondolom magamban. Mivel ez is­métlődik, ha nem is tülekednek, de folyamatosan érkeznek a ve­vők, nem zavarom Pető Mihály munkáját, körbejárom a csarno­kot. I A baromfi üzlet eladója aligha­nem vevőt sejt bennem, barátsá­gos pillantást vet rám. A Helvé­ciái Állami Gazdaság már emlí­tett zöldségüzlete előtt elhaladva, kedves „tessék parancsolni”-va! fogadja éppen az újabb megállót az eladó. Jómagam pedig a ter­melők számára fenntartott aszta­lok szélső soránál a zöldségféléi kínáló asszony mellett horgony- zok le, azt tudakolva, milyen rendszerességgel árul délutánon­ként, s egyáltalán mióta jár a kecskeméti piacra. Polgár Balázs- né, a Törekvés Tsz nyugdíjasa barátkozásra készen tájékoztat: — Hétfő kivételével naponta itt vagyok a portékával, ami a háztá­jiban megterem. Saláta, hagyma, gyökér, répa, burgonya, miegy­más. Csak egy hónapig hiányoz­tam, de akkor a férjem helyette­sített. Nagy dologidőben hívni •zoktak a szövetkezetbe. Tudja, a Körösi út mellett van a Törekvés Tsz-nek az a híres paprikater­mesztése, ott palántáztam az asz- wonyokkal. Mert ott voltam én szocialista brigádtag a többiekkel, •míg nyugdíjba nem mentem. De mindig jószívvel visszajárok. Kü­lönben tizenkét éves korom óta Járok a piacra, Tessék kiszámolni, most a hatvanadikat taposom. Ke­rékpárral hozom a portékát, sze­retek jönni, a számításomat is megtalálom. Aztán a szomszédos asztal mel­lett virágot, palántát kínáló idős asszonyt ajánlja a figyelmembe, mondván: — Tessék őt is kérdezni, Mari­ka néni az egy olyan kedves asz- szony. Özvegy, ő is mindig itt vaa. — Én, kérem, Tóth néni vagyok a Matkói út tizennégyből. Hogy megéri-e délután is itt maradni? Meg hát. Épp az előbb mondtam a piacgazdának, hogy elmegy minden, amit hoztam. Igaz, el­múlt négy óra, de már csak ez a kis maradék palántám, virágom van... A legélénkebb forgalom szem­mel láthatóan a kiskereskedőknél bonyolódik le. Meg kell hagyni: az árukínálatuk csábítóan szép. Közülük az immár 35 éve a kecs­keméti piachoz tartozó Agád lm- rénét kérdezem, kialakult-e már a délutáni bevásárlás szokása? — Tetszik látni, vannak. Meg­szokta már a nép. Mindent meg­talál és nem drágán, mert igazán szolid haszonnal dolgozunk. Ne­künk ez a megélhetés, vigyázunk a piac jó hírére. És annyira be­dolgoztuk már a csarnokot, hogy a délutánt se töltjük itt hiába. Mit. mondjak, egy mázsa borsót eladtam. Hanem panaszolják a vevők, hogy a fűszeresek nem tartanak nyitva. Igaz viszont, hogy a fűszeresek meg azt mond­ják: a délutáni pár szál vevőért nem kifizetődő ... Távozóban a megyei vendéglá­tó vállalat ételbárja felé veszem az utat. A tárt ajtóból látni az éhségét csillapítani betért néhány vendég jóízű falatozását. Aztán a szemközti sütőipari szaküzlet Az utóbbi időben több kecskeméti ol­vasónk szóvá tette, hogy a piaccsarnok egész napos nyitvatartása nem váltotta be a hozzáfű­zött reménye­ket, legalábbis, ami a vevő re­ményeit illeti. A zöldség-gyü­mölcs kiskeres­kedőkön kívül délután árut kínáló termelőt alig-alig látni, éa a csarnokot övező üzletek többsége is zár­va. „Nincs el­kényeztetve a vásárló, aki munkabeosztá­sa miatt nem jut ki reggel a piac­ra” — hangzott az egyik véle­mény. Az iméntiek mellett né­hány észrevétel a piac és környé­kének tisztaságát kifogásolta. Minthogy a vélemények tárgyi­lagos megítéléséhez hasznos a meggyőződés, és a piac két fő­szereplője közül a másik fél, az eladó meghallgatása is, erre vál­lalkoztunk a minap délután ta­pasztalatszerző látogatásunk al­kalmával A kinti tikkasztó hőség után, három óra tájt a csarnokba lépni szinte felüdülés. A falak nyújtotta enyheséghez hozzájárul, hogy fel van locsolva, tisztára takarítva az aszfaltpadlózat. A betérő első be­nyomása jó, a piszkosságra vo­natkozó észrevétel tehát ebben az időpontban semmiképp nem ér­vényes. Amit a szem ugyancsak az el­ső széttekintésre felmér: mintha az árusok többen lennének, mint a vevők. Az utóbbiakat könnyű összeszámolni. Vagy mégsem? Mi­után e próbálkozásomban huszon- valahányig jutok, feladom. A nagycsarnokban csalókán kevés­nek tűnnek a jövő-menő vásárlók. Az üzletek többsége csakugyan zárva. A két nyitvatartó hentes­üzletben odatévedőre vár az el­adó. Vevőt e pillanatban a nyitot­tak közül is csak a Helvéciái Ál­lami Gazdaság zöldségboltja előtt látni. — Megéri a délutáni nyitvatar- tás? — tudakolom Pető Mihálytól, a Kossuth Tsz húsboftjának ve­zetőjétől. — Ilyenkor inkább a pangás a jellemző, de azért jövögetnek — közli a fiatalember. Alighogy ki­mondja, két nő áll meg a szép meglehetős forgalmát figyelem. Majd egy vevőmentes percet ki­fogva, az üzletvezető, Bán Pálné- tól tudakolom: — Délutánonként mindig ilyen nagy a forgalom? — Körülbelül kétóral kiesés csak délben van, különben nincs okom a panaszra. Igaz, hogy több mint negyven, de inkább ötven­féle termékből válogathatnak a vevők. Csak kenyérből is nyolc­féle kapható. □ □ □ A délutáni csarnoklátogatásom tapasztalatai tehát nem minden­ben támasztották alá a bevezető­ben említett észrevételek jogossá­gát Hallgassuk meg azonban Fa­ragó Ferencet, a piackezelőség vezetőjét is. —. Az üzletekkel kapcsolatban talán annyit, hogy valamennyinek a nyitvatartása nem is indokolt délutánonként. Ettől függetlenül akadnak, akik önszorgalomból is kinyitnak. A lényeg, hogy szak­mánként találjon üzletet a vevő. A gond inkább az, hogy a nyitva- taitást elég gyakran változtatják, de mi nem tudjuk az indokokat — rendszerint munkaerő-problé­mák — nem elfogadni. A Helvé­ciái Állami Gazdaság igen^ nép­szerű csemegtüzletének hétfős sze­mélyzetéből például most hárman betegek. Az is megesik, hogy a hentesüzletben ötkor elfogy a hús, az eladó pedig hozzá fog takaríta­ni. súrolni a tőkét. Az is a mun­kaidejéhez tartozik. Egyébként ahogy a primőráru szaporodik, úgy élénkülnek a dél­utánok. A termelők, akik jönnek, úgy vélekednek, hogy megtalál­ják a számításukat. Épp tegnap figyeltem egy bácsit. Déltől előtte volt a kupac alma, a rossza ki­vagdosva. Jöttek-mentek el mel­lette, de nem álltak meg. És ötkor akadt rá vevő, egyben elvitte az egészet. Az ilyen kitartó vevővá­rás láttán csak azt nem tudja az ember, hogy mikor van idejük a termelésre. A csarnok megnyitásakor a dél­utáni árusítást is vállaló termelők szinte harcoltak a szélső asztalso­rért. Azt tartják ugyanis a leg­előnyösebbnek. Aztán kezdtek fo­gyatkozni. Most ismét feltérké­pezve a négy asztalsort, napon­kénti beosztásban szeretnénk a délutáni felhozatal növelésére ösz­tönözni. Az érdekeltek épp a na­pokban kapták meg az erről szóló levelünket. Ha szükséges, újrael­osztással azokat juttatjuk a leg­jobb helyhez, akik hetenként leg­alább két délutáni árusítást vál­lalnak — említette végül a piac­kezelőség vezetője. _________.*• " Perny Irén Ü j növény: a paragonya A világsajtó nemrégiben közölte a hírt, hogy a német Georg Melchers és az angol Anthony Holder tudósok az egyik legjob­ban felszerelt dán laboratórium­ban a paradicsomból és a burgo­nyából új növényt állítottak elő, a paragonyát. Ennek az ad külö­nös jelentőséget, hogy az új nö­vényt génmanipulációval hozták létre, és több szakember ezt tart­ja a génmanipuláció legjelentő­sebb eredményének. Mit értünk génmanipuláció alatt? A klasszi­kus genetika szerint a gének a sejtekben az öröklődés hordozói, és minden sejtben rendkívül nagy számban megtalálhatók. Később tisztázódott, hogy a gének a sejt­magban levő dezoxiribonuklein- sav (DNS) nevű vegyület egy-egy részletének felelnek meg. A gene­tikai manipuláció ennek megfele­lően lényegében három művelet­ből áll. Először is izolálni kell a megfelelő gént, tehát a hosszú DNS-molekulának a megfelelő szakaszát eltávolítani, majd ezt hozzákapcsolni valamilyen hordo­zó anyaghoz (ez lehet vírus, bak­teriofág, vagy plazmid). A hordo­zóanyaghoz tapadt génnel ezután megfertőznek egy gazdasejtet. A hordozóanyagot a génnel egyéb­ként korlátlan ideig szaporítani tudják E műveletet régebben génsebé­szetnek nevezték, ez azonban té­ves, hiszen szó sincs sebészi eljá­rásról. A DNS-szálat nem ollóval. • A paradicsomból és burgonya' ból létrehozott paragonya. vagy késsel, hanem bizonyos ké­miai anyagokkal vágják szét, Ezek az anyagok az úgynevezett restrikciós enzimek, amelyek a hosszú DNS-szálat meghatározott pontokon felhasitják. Az első génösszekapcsolást Paul Berg amerikai tudós végezte 1972-ben, de kísérleteit abbahagy­ta, mert ráébredt, hogy a nem kellő elővigyázatossággal végzett génmanipulációs kísérlet végzete­sen veszélyes lehet. Később nem­zetközi konferencia tisztázta, hogy milyen védekezési feltételek mel­lett milyen kísérleteket lehet vé­gezni. Azóta ismét világszerte folynak a kísérletek, ezek egyik eredménye, a „paragonya” nö­vény, de más irányú kísérletet is végeznek, elsősorban a gyógy­szergyártás területén. Hajó a tenger mélyén Az első és a második világhá­borúban óriási riadalmat okozott a németek tengeralattjáró-hábo­rúja, amelyben minden lehetséges célt, személy- és áruszállító hajó­kat is megsemmisítettek. Igaz, az első világháborúban a németek 344 tengeralattjárója közül 129-et elpusztítottak, mégis ezek elsül­lyesztettek 15 millió tonna árut. A második világháborúban vi­szont a szövetséges hatalmak ra­darelhárítása a háború végére hatástalanná tette a tengeralatt­járókat. A tengeralattjáró építé­sével egyébként már a XVIII. században kísérleteztek. A tengeralattjáró tulajdonkép­pen olyan hadihajó, amely képes a víz felszíne alá merülni, és ott tartósan haladni. A merülési tar­tályok vízzel való megtöltése, va­lamint a vízszintes kormánylapá­tok lefelé állítása révén merül le a kívánt mélységig. Ez a mély­ség csak korlátozott lehet, kü­lönben a /víznyomás összerop- panthatja. Felemelkedésénél sűrí­tett levegővel szorítják ki a vi­zet a merülési tartályokból. Az elhasznált levegő felfrissítésére oxigénadagolást és szénsavlekötő szerkezeteket alkalmaznak. Fő fegyverzete a torpedó, de a víz felszínére emelkedve lövegei- ből tüzet is tud nyitni. Üjabban rakétaindító berendezéssel is el­látják. A víz alatt akkumuláto­rok által táplált villanymotor, a víz felett pedig rendszerint Diesel­motor Rajtja. A két nagyhatalom újabban atomenergiával hajtott tengeralattjárókat is épít. Sajnos, a tengeralattjáró, mint hadieszköz, napjainkban is fontos, bár békés célokra is kezdik hasz­nálni, például a tengerek mélyé­nek kutatására. A víz felszíne alatt haladó tengeralattjáró hul­lámképző ellenállása kisebb, mint az azonos nagyságú, felszínen úszó hajó ellenállása, továbbá a hajótest nincs kitéve a felszíni hullámzás okozta hajlításnak. Ezért tanulmánytervek készültek az áruszállításban való felhaszná­lásukra i*. Hőségrekordok Magyarországon egészen szo­katlan dolog, hogy május végén már beköszöntsön a nyár dereká­ra jellemző kánikulai forróság, s még ritkább az, hogy ez a rend­kívüli hőség három hétnél is to­vább tartson. Budapesten a leg­utóbbi időkben több napon át is elérte a hőmérséklet a +32 Cel- sius-fokot. Rendszerint nem dél­ben, hanem a kora délutáni órák­ban, amikor a Nap már kissé túl­haladt a napi látszólagos pályája legmagasabb pontján, vagyis azt követően, hogy már túl volt a de­lelésen. A meteorológiai gyakorlatban „nyári napnak” azt nevezik, ami­kor a hőmérséklet legalább 25 fok, „hőségnapnak” azt, amikor el­éri, vagy meghaladja a 30 fokot; de még az is előfordulhat, hogy 35 fokos, esetleg még magasabb hő­ség uralkodik hazánk valamely pontja fölött. Ez utóbbi esetben beszélünk „forró nap”-ról, Érde­mes megnézni, hogyan is alakul ezeknek a különleges időszakok­nak évi gyakorisága hazánk egyes városaiban. Az alábbi adatok 50 évnyi megfigyelés eredményei: A „nyári napok” évi száma Pécsett 79, Szegeden 88, a Ké­kestetőn azonban csak 5. A „hő­ségnapoké” Pécsett 23, Sze­geden 31, a Kékestetőn 0. Végül a „forró napoké” Pécs környékén csupán 2, Szegeden 4, a Kékes­tetőn pedig ismét zérus. A mostani 30—32 fokos hő­mérséklet is nagyon megviseli az embereket. Előfordultak azonban már sokkal nagyobb melegek Is hazánkban. Az eddigi hazai rekord: Pécs, 1950. július 5: 41,3 Celsius-fok! Mégis, ha meggondoljuk, hogy a világ számos más pontján a nálunk már szinte elviselhetet­lennek érzett kánikula egészen megszokott dolog — tulajdonkép­pen nem sok okunk lehet a pa­naszra. Szicíliában, Kréta-szige­tén, vagy Cipruson a 40 fokos hő­ség júliusban egyáltalán nem megy ritkaságszámba.' A félsi­vatagos, kopár, növényzettel alig borított területeken a nyár dere­kán már a kora délelőtti órákban is eléri a levegő hőmérséklete a 42—45 fokot, délután 2 és 3 óra között pedig 47—48 fokos forró­ság is előfordul. A sivatagok még forróbbak: a Szahara júliusi kö­zéphőmérséklete például megha­ladja a 35 fokot, ami azt jelenti, hogy egyes napokon a hőmérő hi­ganyszála 50 fok fölé emelkedhet. Rendkívül forró terület továb­bá a Vörös-tenger délnyugati vé­génél levő Afar-háromszög is. Geológiai szempontból nézve ez a földkerekség egyik legérdekesebb vidéke — ugyanis a Háromszög nem más, mint a Vörös-tengernek szárazra került része, amelyet alig 100 ezer esztendővel ezelőtt még víz borított —, a roppant hőség és a csapadék gyakorlati hiánya miatt azonban ötven év alatt ösz- szesen csupán két alkalommal in­dultak erre a területre expedí­ciósok. Hasonlóképpen rendkívüli for­róság jellemzi a Holt-tenger ár­kát is, amely — amint ismeretes — a földkéreg legnagyobb dep­ressziója.; Azaz olyan terület, amely mélyen a világóceán át­lagszintje alatt helyezkedik el. Az itt uralkodó pokoli hőség elvise­lését még nehezebbé teszi, hogy a terület depressziójellege miatt a légnyomás is igen magas. A Holt-tengeri árokban nyaranta 55 fokos hőség is előfordul. Az igazi világrekordot azonban mégsem az Afar-háromszög, vagy a Holt-tenger tartja, hanem a ka­liforniai Halál-völgy nevű sivata­gos katlan, valamint a Tripolitól délre levő Azizia nevű falu: a földkerekség e két pontján már 58 fokos, iszonyatos hőséget is mértek. A Halál-völgy rá is szol­gált félelmetes nevére: több Ízben előfordult, hogy eltévedt utasokra bukkantak itt, akiknek teste any- nyira kiszáradt, valósággal meg- aszalódott, hogy az azonnali or­vosi segítség sem tudta megmen­teni az életüket. Dr. Hédervári Péter Á Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának ülése Két és fél év gazdasági, társa­dalmi munkájának, a szövetkeze­tek legutóbbi, VIII. kongresszusa óta eltelt időszak eredményeinek felmérésére csütörtökön a SZÖ- VOSZ székházában ülést tartott a Fogyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa. A tanácsülésen — amelyen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára is — az elnökségnek a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtásáról szóló írá­sos jelentéséhez Szlamenicky Ist­ván, a SZÖVOSZ elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. A kongresszus határozatait idő­arányosan teljesítették ugyan, de egyes területek elmaradása miatt a jó irányú fejlődés további ösz­tönzésére van szükség. A vizsgált időszakban a szövetkezetek ex­portja 17 százalékkal nőtt, értéke már meghaladja az évi 16 mil­liárd forintot. A takarékszövetke­zetekben kezelik a lakossági be­tétállomány 12,4 százalékát, a szö­vetkezeti lakások száma megha­ladja a 170 ezret. Szélesedett a tagság tábora is, 320 ezerrel az összlétszám a múlt év végére 3180 ezer fölé nőtt. A jelentésből körvonalazódtak a további feladatok is: egyebek mellett a kereskedelmi munka minőségének további javítása, a gazdasági együttműködés szélesí­tése a jobb belföldi ellátás és a gazdaságosabb export fokozása érdekében, valamint a vezetés színvonalának emelése, a szövet­kezeti demokratizmus további szé­lesítése. (MTI) • Egy francia gyárban készül ez a még hagyományos célra épített tengeralattjáró. Jól megfigyelhetők vízszintes és függőleges kormány­lapátjai. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) LÁTOGATÁS A BAJAI SZEMÉSZ FŐORVOSNÁL Nehéz, de szép feladat visszaadni a látást — Ez itt szemben a szülészet, mögötte a másik emeletes épület a szemészet, ott megtalálja Vass főorvos urat. Az idős nénike megköszöni az útbaigazítást a portásnak, aztán óvatos léptekkel indul a bajai kórház szemészeti osztályára. A várakozóhelyiségben sokan ülnek, s mégsem hellyel kínálják, hanem előre engedik az idős né­nit. Tessék csak nyugodtan jönni — invitálja beljebb a nénikét dr. Vass Zoltán* szemész főorvos. — Mi a panasza? — Doktor úr! Segítsen rajtam, látni szeretnék. Ki tudja, ő hányadik betege már dr. Vass Zoltán szemész fő­orvosnak, amióta 1960-ban meg­kapta a diplomáját Szegeden. Mi­után végzett, az országos hírű dr. Kukán Ferenc szemészpro­fesszor mellé került. Az eltöltött tíz év — a szegedi klinikán — jó alapot adott ahhoz, hogy 1070-ben elvállalja Baján a kórház szemészeti osztályának ve­zető főorvosi beosztását. Évente mintegy 800—900 műtétet végez, melyek között leggyakoribb a szürke és zöld hályog, valamint a kancsalság elleni műtét. Ez utób­bi felderítéséhez és gyógyításához igen hathatós segítséget nyújt a városi tanács. Létrehozták az or- toptikai állomást, melynek elsőd­leges feladata, hogy kijárnak a város és járás bölcsődéibe, óvo- díáiba és iskoláiba, hogy felmér­jék, mennyi a kancsal gyerek. Szemizom-tornáztatással, szem­üveghasználattal, esetleg műtét­tel gyógyítják őket. 1976 óta, mióta létrehozták az ortoptikai állomást — több mint 1000 gyereken végeztek kancsalsá­got megszüntető műtétet. Sokáig problémát okozott a látás az olyan betegnek, aki egyik szemével jól látott, a másikon szürke hályog volt. Próbálkoztak kontaktlencsével, de kevés eredménnyel. 1950-ben egy angol szemész (Riedly) gon­dolatában született meg a műlen­cse, amelyet beoperált a beteg szemébe. Az a módszer nem vált be. Az­óta más típusú műlencséket gyár­tanak, melynek beültetése ve­szélytelenebb, biztonságosabb. Ezt a módszert Magyarországon először Galli főorvos (Miskolc), majd Vass főorvos Baján alkal­mazta. Az első ilyen műtétes egy garai lakos volt 1970-ben, a leg­utóbbi —, a századik... Az egyik kórteremben fekszik Kodanovszki Sándorné. Bemutat­kozom, majd megkérdem: tudja miért kerestem fel? — Gondolom — válaszolja örömtől pirult arccal — én va­gyok a századik, akinek műlen­csét ültetett a szemébe a főorvos úr. Kötés nincs, nem is volt a sze­mén. A fehér részen még kissé duzzadtabbak a vérerek, s a kö­zepén — ha közelebbről nézik — ott csillog a műlencse. Az első műtétnél a szürke hályogot ope­rálták le, majd néhány hónap pi­henő után került be a műlencse. — Most lát vele? — Kitűnően. Kicsit féltem a műtéttől, de egyáltalán nem fájt. A másik szememről jövő héten veszi le a főorvos úra a szürke hályogot, majd néhány hónap múlva abba is műlencse kerül. Már alig várom! Szabó Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom