Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) ők a tüdejükkel, szemükkel, fogukkal, kezükkel, lábukkal, kiváltképpen a gyomrukkal és a fülükkel; az öregedés mértékében minden porcikájukkai, mint általában a halandók. Hogy némely körökben mégis elterjedt. róluk, hogy nem betegesek? Betegeskedni valóban nem betegeskedtek sokat; nem nyomták az ágyat. Tüsszentettek és meghaltak; egy szellő sírba vitte őket.” „Hányt vért is a lelkem — mondták siránkozva temetés után az özvegyek —, de azt már megszokta, mert tíz év óta hányt.” Vagyis „más baja lehetett szegénynek”. „Rendszerint volt is. 45—50 év közti emberek arcárúi lerítt, hogy három-négy, egymástól teljesen különálló halálos kór is dolgozik bennük, szinte versenyezve, hogy melyik ér előbb célhoz, melyiknek ejti ki szép latin nevét az orvos elismerő főbólintások közben: „Ilyen esetet sem láttam, ennek már a hajaszálában is benne volt a rák.” A felszabaduláskor részben kiépítetlen egészségügyi ellátást, részben területileg aránytalan és kis befogadóképességű intézmény- hálózatot örököltünk a megyénkben. Á fekvőbeteg-ellátás céljait öt kórház mindössze 1100 ágya szolgálta. A háborús események következtében az intézményhálózat, annak felszereltsége és személyi ellátottsága tovább romlott. A helyzetet jellemzi, hogy 1945-ben 10 ezer lakosra mindössze 19 kórházi ágy jutott. Az újjáépítés részeként előbb a háborús károk felszámolása, majd az ellátóhálózat kiépítése volt a feladat. Felgyorsult a fejlődés 1950-től, amikor a megyében végbemenő gazdasági és társadalmi átalakulás hatására — a társadalombiztosítás kiterjedt. Viszonylag rövid idő alatt megnőtt az ellátást igénylő lakosság száma. Ezeket az igényeket — beruházási lehetőség hiányában — csak a meglevő intézmények túl- zsúfolásával lehetett részben kielégíteni. Erre az időszakra esik a TBC elleni küzdelem fokozása, a tüdőgondozó-hálózat teljes kiépítése. 1960-ig főként a járóbeteg-ellátás fejlesztésére volt lehetőség. Az intézményhálózat jelentősebb fejlesztésére első ízben a harmadik ötéves terv időszakában került sor. Ennek eredménye, hogy a tervidőszak végére 3 kórházi ágyak száma meghaladta a 3 ezret, a 10 ezer lakosra jutó ágyszám pedig 54-re emelkedett. Ebben az időszakban kezdődött meg a körzeti gyermekorvosi és az üzemegészségügyi hálózat kiépítése. A nők nagyobb arányú munkába állítása szükségessé tette a bölcsődék fejlesztését. 1970- ben már több mint 1400 gyermek elhelyezésére volt lehetőség. A szociális gondoskodás a felszabadulás előtt ismeretlen volt, ezzel ßzemben a III. ötéves terv végére több mint 1300 rászorulót gondoztak az otthonokban. Állami intézkedések, társadalmi összefogás Az 1970-iig elért fejlődés ellenére Bács-Kiskun megye jelentősen elmaradt az egészségügyi ellátás feltételeinek kialakításában. Éppen ezért jelentős fejlesztésekre került sor, a IV. és az V. ötéves tervidőszakokban. Fontos feladat volt a fekvőbeteg-ellátás feltételeinek javítása, a jogos igények és az ellátó kapacitás közötti feszültség csökkentése. A legjelentősebb beruházás a 600 ágyas kiskunhalasi kórház volt. Az új, 680 ágyas kecskeméti kórház elkészültével kialakul a megye aktív ágyhálózata. Megtettük az első lépéseket annak érdekében, hogy a külterületi lakosságnak is megkönnyítsük, hozzáférhetővé tegyük az efllátást. A társadalmi összefogás, a helyi kezdeményezés, a gazdasági egységek anyagi támogatása, a községi tanácsok szervező munkája iigen fontos szerepet játszanak a külterületi rendelők építésében és működtetésében, a betegek orvoshoz szállításának megoldásában. ■Pártunk XI. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozatai alapján alakult ki megyénk V. ötéves terve az egészségügy területén is. Ogy ítéljük meg, hogy az elmúlt tervidőszakokban az egészségügyi és szociális fejlesztések jól szolgálták az egészség- politikai célkitűzések megyei meg val ásítását. Ezzel együtt fel kell tenni azt a kérdést is, milyen jelenlegi helyzetünk, elégedettek lehe- tünk-e? Megyénkben az egészségügy fejlesztése nagyobb arányú volt az elmúlt évtizedekben, mint országosan. Igen jelentős elmaradottságunk miatt azonban a részterületek nagyobb hányadán csak most sikerült az országos átlagok közelébe jutni, más vonatkozásban még mindig jelentős az elmaradásunk, A továbbiakban a fejlesztések mellett lakosságunkban mindinkább tudatosítani kall egészségpolitikai elveinkét, főként azt, hogy az egyes ember számára mit jelent a hozzáférhető, ingyenes, magas színvonalú egészségügyi ellátás. A hozzáférhetösíg biztosítása érdekében az eddigieknél is többet kell tenni a kisközségi és tanyai lakosság egészségügyi ellátása érdekében. A magas színvonalú ellátás igényével kapcsolatban néhány megjegyzést tennék. Mint ismeretes, az egészségügyi ellátásnak különböző fokozatai alakultak ki. Vannak olyan megbetegedések, amelyeket a körzeti orvos, amelyeket a szakrendelés, és amelyeket egy városi, járási kórház, de vannak olyanok, melyeket a megyei kórház, esetleg csak a klinika ítud színvonalasan kezelni. Ennek megfelelően szükséges annak biztosítása, hogy a beteg a betegségének megfelelő, magas szintű ellátásban részesüljön. Legfontosabb az alapellátás A következő időszak célkitűzéseit az említett egészségpolitikai elveknek megfelelően alakítottuk ki. Ezek közül most csak néhányat említek. Az egyik: miért szükséges az alapellátás hangsúlyozása. Amint az előterjesztésben is szerepel, az elkövetkező időszakban az egészségüggyel szemben tovább nőnek az igények mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban. A jobb betegellátás érdekében olyan munkamódszerek kialakítása szükséges, amelyek a spontán .betegáramlás helyett a tudatos és célszerű betegirányí- tást teszik általánossá. Olyan irányú tervező munkát keld kialakítani, hogy az ellátás azonos szintjein — intézmények között és intézményen belül is — valamint a különböző területek közötti különbségek is megszűnjenek. Ebből a két feladatból kitűnik, hogy a gyógyító-megelőző ellátáson belül milyen nagy jelentősége van az alapellátásnak. Az alapellátás munkafeltételeinek javítása, az ott folyó .munka színvonalának állandó emelése útján lehet csak elérni, hogy a többi ellátási színitek a saját feladataikra tudjanak összpontosítani, azokat színvonalasan tudják ellátni. A másik felmerülő kérdés: miért kap megkülönböztetett figyelmet az egészségügyi integráció, amely alapvetően szervezési feladat. Az egészségügy továbbfejlesztésére vonatkozó elképzeléseinkben az egészségügyi ellátás várható szükségleteit mindenkor egybe kell vetnünk a rendelkezésre álló erőforrásokkal és eszközökkel. A progresszív és magas szintű betegellátást csak olyan szervezeti formában lehet megvalósítani, amely a valódi helyzetből indul ki és a különböző ellátási formák szétválasztására, a párhuzamosságoktól és ismétlődésektől mentes munkaszervezésre törekszik. A szervezeti széttagoltság, valamint a szakmai és egzisztenciális korlátok gátolták a különböző formák mindegyikének fejlesztését, az új feladatok végrehajtását. Megyénkben az integráció gazdasági-műszaki vonatkozásban megoldott, a szakmai integráció folyamatban van. A szervezeti egységek kialakultak, a helyi lehetőségek és sajátosságok figyelembevételével. A folyamat lezárása., optimális állapot kialakítása még hosszú ideig tart, hiszen ma egyes intézmények területileg erősen széttagoltak, másutt nehezíti helyzetüket az orvos, a nővér, vagy a műszakiak hiánya. Világos előttünk: az egységes gyógyító-megelőző intézmény- rendszer ideális modellje az lesz, hogy az ellátás központjában korszerű röntgen, laboratórium és műtő áll, amelyek az Intézmény egészét kiszolgálják. Ezekhez csatlakoznak egy részről a járó- beteg-eliátás intézményei és szolgálatai, másfelől a fekvőbeteg- ellátás osztályai, és az egész „nagyüzem” anyagi szolgáltatásait egységesen szervezett korszerű gazdasági-műszaki ellátás biztosítja. Meggyőződésünk, hogy mindezeknél fontosabb a szakmai integráció megvalósításában az orvosok és főként a vezetők magatartása, pozitív szemléletváltoztatása a megvalósítás érdekében. Döntő kérdés, hogy a kórházi osztályok, azok vezetői mennyire érzik magukénak a szakrendelésekét, az alapellátást, és mit tesznek ezek szakmai színvonalának javításáért. Területi feladatokat látnak el a megyei szakfőorvosok, akik — osztályvezetői munkájuk mellett — végzik az illetékességi területük szakfelügyeletét. Munkájuk az elmúlt időszakban is segítséget nyújtott az illetékes irányító szerveknek. Ügy gondolom, a következő időszakban az eddigieknél nagyabb mértékben is lehetséges (bevonásuk a különböző ellenőrzési feladatok megoldásába. Ügy tapasztaljuk, hogy orvos vezetőink többsége már jól Gátja a feladatokat, a végrehajtás azonban területenként és szakmánként még változó színvonalon valósul meg. A gyógyítás etikája Harmadikként az etikai helyzet alakulásáról szükséges néhány gondolatot felvetni. Mint az írásos anyag is megállapítja, egyre egységesebb és határozottabb munka folyik ezen a területen. ‘Ennek eredményeként az intézményeinkben javult a betegekkel való bánásmód, a gyógyító munka színvonala és az egészségügyi dolgozók egymáshoz való viszonya. Az ajándékozás, a hálapénz vonatkozásában lemérhető változás azonban nincs, legfeljebb annyiban, hogy minimálisra csökkent a kirívó esetek száma. Jó irányban változott az etikai kérdések értelmezése, megközelítése. Intézményeinkben ezt nem szűkítik le a célprogramokban meghatározott feladatokra, intézkedéseik abban az irányban hatnak, hogy javuljon a beteg- ellátás. Általánossá vált az intézetek belső rendjét meghatározó szabályok gondosabb, következetesebb készítése és a megtartásukra való törekvés, amelynek nyomán a gyógyító munka ellenőrizhető, az esetlegesen előforduló illegális magángyakorlat felfedhetővé válik. Az egészségügyi és a szociális ellátás fejlesztésében az elkövetkező időszakban is számítunk megyénk dolgozóinak cselekvő támogatására. Tudjuk, hogy a tartalmi munkában csak az egészségügyi dolgozók áldozatkész, szakmai lelkesedés által fűtött, áldozatos helytállása hozhat eredményeket. Számítunk rájuk. Azokra, akik nem gépsze- rűen végzik dolgukat, hanem megérzik a beteg vagy hozzátartozójának rettegését, félelmét és adnak nekik, ha .mást nem, egy könnyítő, bíztató mosolyt, kedves szót. Jelentésünkben erőteljes fejlődésről számoltunk be. Az eddigi munkában jelentős részt vállaltak a .párt-, az állami és tömegszervezetek, a gazdasági egységek egyaránt. Külön kell említenünk az egészségügyi dolgozók áldozatos munkáját és az egészségügyi pártszervezetek egyre tudatosabb, határozottabb tevékenységét. Munkájukra az elkövetkező időben is számítunk. Jól összehangolt, együttes tevékenységre van szükség ahhoz, hogy mindenki ott, akkor és olyan színvonalon jusson az egészség- ügyi ellátáshoz, amilyet állapota megkövetel. Az összefogás szép eredményei még tovább fokozhatok, ha a megértés tovább mélyül és szélesedik, ha az egész megye érti és tesz is céljaink megvalósításáért. Ez a mi feladatunk, hogy a megértés után a megvalósítás folyamatát is megszervezzük és az eredményeket egész lakosságunk rendelkezésére bocsássuk — fejezte be előadói beszédét Kata- nics Sándor. Az írásos és a szóbeli jelentést vita követte, amelynek során felszólaltak: dr. Losoncz Mihály, a megyei kórház főigazgatója, Tóth Lajosné, az Orvosegészségügyi Szakszervezet megyei titkára, dr. Gubacsi László, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, dr. Bagi György, a kalocsai kórház főorvosa, dr. Makai László, a kiskunhalasi kórház igazgatója, Ágoston András, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára, dr. Meződi Károly, a bajai kórház pártszervezetének titkára, dr. Tóth Sándor, a kiskunfélegyházi kórház igazgatója, és dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter. A megyei pártbizottság az írásos és a szóbeli előterjesztést a javaslatokkal együtt határozattá emelte. TANÉVNYITÓ: 1979. SZEPTEMBER 3 Az új iskolai év menetrendje Bár még nem fejeződött be a tanév, a sokéves hagyományokhoz híven már megjelent az oktatási miniszter utasítása az új iskolai év feladatairól és munkarendjéről. Eszerint az 1979—80-as tanév szeptember 3-án a tanévnyitóval kezdődik, az első tanítási nap pedig szeptember 4-én lesz az általános és középfokú iskolákban. A további menetrend némiképpen eltér a rendtartások egyes rendelkezéseitől. A leglényegesebb változás: az első félév 1980. január 31-ig tart. A diákok eddig a félévi értesítőt a téli szünetet követő első tanítási napon kapták kézhez, jövőre ez egy hónappal későbbre, a tényleges iskolai félév végére tolódik. A minisztérium a pedagógusok régi kívánságának tett eleget ezzel, s különösképpen indokolta ezt az intézkedést az általános iskolában a mostani tanévben általánossá vált kéthetenkénti szabad szombat, valamint a diákok egy részét érintő őszi közhasznú munka. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben az utolsó tanítási nap 1980. június 13-a lesz. Változatlanul lehetővé teszi azonban a miniszteri utasítás, hogy azokban az iskolákban, ahol a kötelező tanítási napokat és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, június 10-től kötetlen sportfoglalkozásokat, kirándulásokat, más hasonló programokat szervezzenek. Azokban az iskolákban, ahol az előírt napokat, illetve óraszámokat június 13-ig nem tudják teljesíteni, legfeljebb június 20-ig tanítanak. A jövőre érettségizők, illetve tanulmányaikat befejezők 1980. május 10-én ballagnak. A középiskolák alsóbb évesei számára 1980. június 7-e, illetve a 11 napos munkarend szerint dolgozó iskolákban június 13-a lesz az utolsó tanítási nap. Az Írásbeli érettségik 1980. május 19-én, a dolgozók középiskoláiban 1980. június 2-án kezdődnek. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat 1980. május 26—27-én tartják. A jövő tanévben a téli szünet valamennyi intézményben az előző tanévinél és az átlagosnál hosszabb, a tavaszi szünet pedig rövidebb lesz. A téli vakáció 1979. december 22-től 1980. január 9-ig tart, a tavaszi szünet időpontja 1980. április 5—9. Az új tanévben az Oktatási Minisztérium nem tervez olyan változtatásokat, amelyek a nyugodt, kiegyensúlyozott nevelő-oktató munkát befolyásolnák. Folytatódik az új nevelési-oktatási tervek fokozatos életbe léptetése. Megkezdődik az új dokumentumok szerinti munka a nemzetiségi tanítási nyelvű általános iskolákban, a siketek, a vakok és a nagyothallók iskoláiban, a mozgásjavító általános iskolákban, valamint a gimnáziumokban és a középfokú képzési célú szakközépiskolákban. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban • Alsó fokú központ a kalocsai Járásban. Lakosainak száma 4301, területe 12 ezer 503 hektár. Falumúzeumában sok értékes emléket őriznek, messze földön híresek az itt készülő népi bútorok. Turisták az utakon A jó idő beköszöntésével megkezdődött az idegenforgalmi idény. Jönnek a külföldi gépkocsik, hétvégeken felkerekednek a hazai országjárók is, hogy megismerjenek távolabbi vidékeket, pihenjenek, kikapcsolódjanak. A turizmus egyik kulcskérdése az úthelyzet. Különösen érvényes ez nálunk, ahol az idegenforgalom jelentős része tranzitforgalom. A hűvösebb éghajlatú országokból hazánkon keresztül évente sok millióan „vándorolnak” dél, a meleg tájak, a tengerpart felé, illetve üdülésük után ellenkező irányba. S még ennél is fontosabb, hogy ugyanezeken az utakon bonyolódik le az európai te- heráru-szállítás jelentős része, beleértve a magyar népgazdaság számára létfontosságú exportot- importot. Az idei tervek, pontosabban a már elkezdett, folyamatban levő munkák ezt a kettős célt szolgálják. Bővítik, korszerűsítik az országba bevezető útvonalakat, határátkelőhelyeket. így például nagyszabású bővítés kezdődött meg Záhonyban — már a jövő évi moszkvai olimpiára készülődés jegyében. „Percrekész” tájékoztatás Évről évre nagyobb a forgalom a Jugoszláviával szomszédos átkelőhelyeken. Röszkén gyakran az okozott fennakadást, hogy a hazánk területére érkező külföldiek közül sokan itt kérik és kapják meg a be-, vagyi átutazó vízumot, s amíg erre várnak, akadályozzák a többi autós mozgását. Az idén külön „vízumparkoló" épül a röszkei határállomáson, s hogy tovább csökkentsék az utóbbi években gyakori túlzsúfoltságot, Tompán ugyancsak bővítik a határátkelőhelyet, s ha szükségesnek látszik, oda terelik át a forgalom egy részét. Ehhez — és általában a határforgalom zavartalanságához szükséges átterelésekhez — az idegenforgalmi főidényben a rádió Útközben című műsora ad majd .percrekész” tájékoztatást a külföldre indulóknak. Igen nagynak ígérkezik a határforgalom Rajkánál is, hiszen egyrészt itt jönnek át Csehszlovákia nyugati részeiből és az NDK-ból a turisták, másrészt — részben már lezárták, rövidesen pedig teljesen lezárják az átépítésre szoruló komáromi közúti Duna-hidat. Rajkán a magyar és a csehszlovák útügyi szervek közösen végzik a határátkelőhely bővítését — ez csupán magyar részről mintegy 15 millió forintba kerül. A határátkelőhelyek csaknem mindegyikénél tart, vagy hamarosan kezdődik valamilyen bővítés, korszerűsítés. Jelentőségében semmivel sem marad el ettől az úthálózat fejlesztése. Új autópá- lyaszakaszt ugyan nem adnak át ebben az évben a forgalomnak, de már júniusban közlekedhetnek a Balaton partjára érkezők az M—7 zamárdi torkolatától a szántódi révig vezető 2x2 sávos úton. Ugyanakkor készül el az M—1 és M—7 autópályák közös budapesti bevezető szakasza is, amely az eddigi kettő helyett három sávon (negyedik a leállósáv) előreláthatólag le tudja bonyolítani a kánikulai vasárnap esték immár legendásan sűrű forgalmát is. Űtgyűrű a város körül Minden turista — akár hazai, akár külföldi — igyekszik elkerülni a nagy forgalmú városokat. Erre mindeddig alig-alig nyílt nálunk lehetőség, számos országban az utóbbi évekBbn, évtizedekben város körüli útgyűrűkkel oldották, illetve oldják meg ezt a gondot. Hazánkban az első ilyen utat Veszprém körül kezdték építeni, az északi félgyűrű már elkészült, most a déli van soron. Ugyancsak jo ütemben halad az Eger történelmi belvárosát tehermentesítő 25. számú út építése — több mint 400 millió forint költséggel. Pécs mellett az idén a 6-os út várost elkerülő, tehermentesítő szakaszának újabb szakaszát adják át. S ha nem is az idegenforgalmi idény kezdetére, de legalább a vége felé, szeptemberben átadják a forgalomnak a Szentendre centrumát és Duna- partját elkerülő útszakaszt is a 11-es úton. Újdonság a turistáknak: az idén megnyitják a Pilis legszebb tájait átszelő utat Pilisszentlászló és Visegrád között. Ez kifejezetten a természetkedvelőknek épült — és nem a száguldozó gyorshajtóknak. Ennek megfelelően jelölték ki a nyomvonalat, sok kanyarral, megannyi természeti szépség között. Képírásos táblák Az is a turisták érdekeit szolgálja, hogy az országhatárok közelében 30—40 kilométeres szakaszokon új és a korábbinál jobb ábrás jelzéseket tettek, illetve tesznek ki. Ahol csak mód és lehetőség van rá, letiltják a főútvonalakról a szekereket és a kerékpárosokat. Különösen sötétedés után okoznak sok gondot és — sajnos — sok balesetet is kivilágítatlan járműveikkel. Egy sor bővítés, korszerűsítés szerepel tehát a programban, s ezek döntő többsége már befejezéséhez közeledik. Nem látványosak, de hasznosak. Figyelembe veszik „az ország pénztárcájának” teherbíró képességét, de — ugyanannyira — a bel- és külföldi turisták érdekeit, az autózás zavartalanságát is. V, E.
