Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-26 / 147. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979 június 26. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A műanyagoké a jövő Elkészült az olefinlánc Szembetűnő fejlődést mutatnak Magyarország műanyagiparának eredményei. Műanyaggyártásunk és -fogyasztásunk e három évtized alatt nagyjából a kétszázszorosára növekedett. Harminc évvel ezelőtt mindössze néhány fajta po- likondenzációs műanyagot gyártottunk kis mennyiségben, és a feldolgozott műanyagok választéka is szűk volt, mennyisége pedig jelentéktelen. Azóta korszerű, nagy teljesítőképességű petrolkémiára alapozott műanyagtermelő üzemeket építettünk és kialakítottuk a műanyag termékek széles választékát gyártó műanyag-feldolgozó ipart. 1978-ban már 210 ezer tonna terméket állítottunk elő és a felhasznált műanyagok mennyisége 326 ezer tonna volt. Ezzel a fogyasztás elr érte az egy lakosra jutó 30 kilogrammos szintet. Műanyagiparunk fejlesztésének alapja az 1970-ben megkötött magyar-szovjet olefinkémia-egyez- mény. Létrejöttének előzményei is voltak. Műanyagfogyasztásunk ugyanis az 50-es években gyors ütemben növekedett. A KGST Vegyipari Állandó Bizottsága keretében 1957-ben megalakult Mű- anyagipari Munkacsoportban végzett elemző és értékelő munka alapján nyilvánvalóvá vált, hogy népgazdaságunk műanyagigénye a következő évtizedekben is gyors ütemben növekszik. Háromféle lehetőség között kellett választani. Ha nem fejlesztjük a műanyag- gyártó ipart, akkor évről évre növekvő mennyiségben kell műanyag gokat importálnunk és ez megengedhetetlen mértékben terhelte volna külkereskedelmi mérlegünket. A másik út a népgazdaság számára szükséges műanyagok valamennyi fajtájának hazai gyártása — ez több ok miatt nem ígérkezett járhatónak. Korszerű műanyagokat ugyanis csak nagy kapacitású üzemekben lehet gazdaságosan gyártani, olyanokban, amelyeknek termelése jó ideig lényegesen meghaladja a bélföldi szükségletet. A rendelkezésre "álló erőforrások nem tették és ma sem teszik lehetővé sokféle műanyag egyidejű gyártását. A harmadik megoldást kellett választani, azt nevezetesen, hogy egyes, különösen fontos műanyagokat állítsunk elő gazdaságosan nagy kapacitású üzemekben; a belföldi szükségletet meghaladó mennyiségeket exportáljunk és ellenértékként olyan műanyagokat hozzunk be, amelyeket Magyarországon nem gyártunk. A nemzetközi együttműködés műanyagiparunk fejlesztésében szükségszerűnek bizonyult. Nagyszabású program Ilyen előzmények után jött létre a magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény. Az erre alapozott, gondos előkészítő munkával kidolgozott petrolkémiai központi fejlesztési programot a Minisztertanács 1973-ban jóváhagyta. Azóta a nagyszabású program igen fontos részletei megvalósultak. Megkezdődött az új gyárakban a termelés. A petrolkémiai központi fejlesztési program megvalósításának első fontos állomása az etilén és a propilén termelésének megkezdése volt a Tiszai Vegyi Kombinátban létesült új olefinműben, még 1975-ben. A szovjet és a magyar mérnökök, technikusok, munkások, gazdasági szakemberek jó munkáját és együttműködését dicséri az a tény, hogy ugyanakkorra elkészült a Lenin- várost a szovjefunióbeli Kalussal összekötő 335 km hosszú etilénvezeték, Kalusban pedig az új PVC-gyár, ahol a Leninvárosból « érkező etilént dolgozzák fel vinil- kloriddá, illetve PVC-vé. Azóta elkészült a Leninvárost Kazincbarcikával összekötő etilénvezeték is és 1978-ban megkezdték a termelést a Tiszai Vegyi Kombinátban létesült, évi 40 ezer tonna teljesítményű polipropiléngyárban. Az olefinlánc, az 1973-ban megfogalmazott petrolkémiai program eddigi legdrágább láncszeme, a több mint 11 milliárd forint értékű kazincbarcikai PVC III, gyár sikeresen, jó minőségben termel. A Borsodi Vegyikombinát új PVC-gyára sikeresen erősíti gazdasági építésünket, s ugyanakkor a szocialista országok gazdasági integrációját. Üzembe lépésével a Borsodi Vegyikombinát PVC-gyár- tó kapacitása a meglevő másik két üzemmel együtt megközelíti az évi 200 ezer tonnát. A magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény értelmében a Tiszai Vegyikombinátban termelt etilénből évente 130 ezer tonnát szállítunk a szovjetunióbeli Kalusba. Cserébe azonos értékben hatféle olyan műanyagot és petrolkémiai terméket kapunk a Szovjetunióból, amelyet Magyarországon nem gyártunk, vagy amelynek a gyártott mennyisége nem fedezi a szükségletet, egyebek között poli- sztirolt, polietilént és acril-nitrilt. A magyar—szovjet olefinkémiai egyezmény és annak megvalósulása a szelektív iparfejlesztési politika eredményességének és a szocialista gazdasági integrációnak, a szocialista országok új típusú, mindkét fél számára előnyös együttműködésének nagyszerű példája. Lehetővé tette, hogy — a feladatoknak a két ország közötti megosztása révén — nagy összegű megtakarításokat érjünk el a beruházási költségekben, és e megvalósulás időtartama is lényegesen csökkenjen. Fő cél: feldolgozni a propilént A nagyszerű eredmények máris továbbgondolkodásra késztették a magyar szakembereket. A jelenlegi megállapodás értelmében a magyar ipar 1984-ig évi 80 ezer tonna propilén szállítására kötelezett, amelyből azonban a szovjet partner különböző okok miatt csupán 20 ezer tonnára tart igényt. A propilénpiacon a 80-as évek közepén nagyobb lesz a kínálat, a jövőben tehát a feldolgozás lesz a fő cél. A? eddigi vizsgálódások azt mutatják, hogy fontos lenne az eddigi tőkés importból behozott lágyító alkoholok (például a 2 etil- hexapor, oktanol, izooktanol és butanolok) gyártásának feltételeit megteremteni. A 80 ezer tonna propilén bázisán évi százezer tonna alkohol gyártására nyílna lehetőség, amelynek felét már a következő tervciklus végén igényelni fogja a magyar vegyipar, a másik fele pedig a KGST keretében további szakosodási egyezmények árualapját képezhetné. 1984-ig évente 130 ezer tonna etilént .is szállítunk a Szovjetuniónak. A magyar szakemberek felhívták a figyelmet, hogy a kazincbarcikai új PVC- gyár belépésével a 250 ezer tonna évi kapacitású olefinüzemet névleges kapacitása fölött kell járatni a következő hat évben. Ennek várható következménye; az 1984-ben tízéves olefinüzem — amely hat esztendőn át túlfeszített tempóban üzemelt — úgy elhasználódik, hogy jelentős termeléskiesésekkel kell számolni. Ez komoly veszély, hiszen a Szovjetunióban és Magyarországon — a jelenlegi árakkal számolva — 30 milliárd rubel értékű feldolgozóipar épül e termékre. Mindössze négyhónapos termeléskieséssel számolva olyan értékű termelés maradna el, amelynek árából a Szovjetunió saját üzemet építhetne fel. Az 1984—85-re elkészülő szovjet olefinmű viszont a hetedik ötéves tervidőszakban már etilént szállíthatna a magyar fél számára a meglevő csővezetéken. Kis fajsúlyú polietilén Amennyiben ez a reális elképzelés megnyeri a szovjet partner tetszését, akkor a következő lépésként Magyarországon — az ily módon felszabaduló — etilén feldolgozására két, egyenként 60 ezer tonna év kapactiású kis fajsúlyú polietilén előállítására alkalmas gyár épülhetne fel, artjely fokozatosan állhatna termelésbe, ahogy a Szovjetunió lemondana a magyar etilénről. Felmerülhet, hogy miért esett a választás a kis fajsúlyú, nagy nyomású polietilén gyártására. Azért, mert ez a műanyagféleség, amely iránt rohamosan nőnek az igények. A mezőgazdaságban új utat nyitó fóliasátras termelési mód intenzív elterjesztését a szocialista országokban értékesítenénk. A Szovjetunióból szállítandó etilén kezdetben nagy segítséget jelentene a Borsodi Vegyikombinát PVC-gyárának intenzifikálásá- hoz, amelytől 1984-ig el vagyunk zárva etilén hiányában. Az a koncepció, hogy a Szovjetunió új etiléngyárat épít, a biztonság szempontjából is nagy jelentőségű, mert a két egymással összekötött olefinmű rendszeres nagyjavításának összehangolásával megoldhatóvá válna az, hogy sehol se kelljen leállítani a feldolgozó üzemek termelését. Ezek a szép elképzelések jelenleg csupán tervek, ám a KGST- országokkal kötött más szerződések és egyezmények már jelenleg is jól szolgálják műanyagiparunk feilődését. Alig egy évtizede még a szakemberek körében is folyt a vita, milyen szerepet kaphatnak a műanyagok az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés korszerűsítésében, és egyáltalán: van-e jövője a műanyagoknak. A kérdés azóta eldőlt, a gyakorlat, a felhasználás bizonyítja, hogy. valóban a műanyagoké a jövő. Több oknál fogva. A műanyag termékek korszerűek, tartósak, esztétikusak, kopás- állóak, helyettesíthetik a drága színes fémeket, felhasználásuk gazdaságos, röviden: a kertészettől az űrhajózásig ma már mindenütt fontos- szerepét játszanak. G. R. Bérszínvonal NAPJAINK TÉMÁI 1979 márciusában a szocialista iparban foglalkoztatottak havi bérszínvonala — valójában a havi átlagbére — 3668 forint volt, s ez az első negyedév három hónapjában 6,2 százalékkal bizonyult többnek, mint tavaly, a megfelelő időszakban. Példánknál maradva: ha a népgazdaság számára az előbbi összeg a kötelező bérszínvonal, akkor úgy kell eljárnia, hogy felvesz egy dolgozót, akinek a fizetése kerek négyezer forint, ám alkalmaz egy másikat is, akinek. 3336 forintot ad, mert így nem növekszik a bérszínvonal. A bökkenője a dolognak a következő: mi legyen akkor, ha a népgazdaságnak két, ötezer forintos javadalmazást igénylő munkaerőre van szüksége? Hogyan gazdálkodjon úgy, hogy a bér- színvonalat tartsa? Hangsúlyozzuk, példánk elnagyolt, de érzékeltet valamit a bérszínvonal — a bérszínvonal- szabályozás — okozta dilemmákból. A bérszínvonal nem más, mint a vállalat által felhasználható bér egy főre jutó nagysága, amely a bérszabályozás két fő típusának, egyikét alkotja: része a gazdasági szabályozók eszköztárának. A bér — s így a bérszínvonal is — mindig kettős funkciót tölt be: ösztönöz a termelésben, szabályoz az elosztásban. Az elv világos, a gyakorlati megvalósítás azonban nincs híján az ellentmondásoknak. Hozzátesszük, nem.létezik tökéletes, minden követelménynek megfelelő bérezési rendszer, alapuljon a bérszínvonalon, vagy bértömegen. Napjainkban a bérszínvonal alkalmazásának két főbb változata ismeretes. Az egyik: az irányító szervek — függetlenül a vállalat tevékenységétől — előírják az abszolút bérszínvonalat. Ez a gyakorlat főként a szolgáltató cégeknél, mint például a villamos energia-iparban jellemző. A másik: a bérszínvonal összefügg a vállalati gazdálkodás eredményeinek mutatóival, ha ezek jobbak, mint korábban voltak, akkor a bérszínvonal is jobb, azaz — meghatározott keretek között, előírt feltételek mellett — emelkedhet Az élet persze, itt is tartogat egy „de” szócskát. Ha a vállalat nem tartja be a bérfejlesztés megengedett — a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett — mértékét, hanem túllép azon, akkor meghatározott számítási kulcsok alapján a részesedési alapjából adóznia kell, gyakran progresszív módon; nagy ugrásokkal növekvő járulékot fizet az állami költségvetésnek. Ez utóbbi korlátozás oka az, hogy lehetőleg szoros — megtervezett — keretek között kell tartani a béreket — a jövedelmeket —,’ mert ezek értéke csak akkor valós, ha minden tíz vagy száz forint telF EL AD AT: A KEDVEZŐBB FAJTAÖSSZETÉTEL KIALAKÍTÁSA Vetőmag és szaporítóanyag Bács-Kiskunból • A szőlőtelepítésnél a környezeti feltételek mellett jelentős szerepe van a korszerű, ellenálló, bőven termő fajták megválasztásának. A felvétel tavasszal készült a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban a szőlő telepítéséről. Bács-Kiskun megye mező- gazdasági termelésében jelentős szerepe van a vetőmagtermesztésnek. Hazánk vetőmag-szaporító területének majd 10 százaléka található itt. A gazdaságok adottságainak megfelelően az idén mintegy 29 300 hektáron állítják elő, 33 szántóföldön termeszthető növényfaj és 13 növényfajta szaporítóanyagát. A megye vetőmagtermelése és -feldolgozása az utóbbi években specializálódott: a Bajai Mező- gazdasági Kombinát hibridüzeme a kukorica-vetőmag előállításának központja, a Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer taggazdaságai pedig az egész ország szükségletének megfelelő elit napraforgó-vetőmagot termelik meg. A fűszerpaprika magjának 80 százaléka kerül ki a megyéből, de a legtöbb zöldségféle szaporítóanyagának előállításából ‘is kivesszük a részünket. Az itt termelt és feldolgozott búza, som- kóró és lucernamag is gyakorta hajt ki az ország más tájain. A megyében jelentős a tervezett ültetvényberuházás. A ter- mőrefordulás után elérhető eredményeket nagymértékben befolyásolja a környezeti feltételek mellett az úgynevezett biológiai alap, a legjobban megfelelő fajták megválasztása. A szőlő szaporításához az alapanyagot 20 hektárnyi központi törzsültetvény, 240 hektár üzemi törzsültetvény és 610 hektáron ideiglenes szaporításra engedélyezett ültetvény adja. A szőlőiskolák számára azonban az innen kikerülő mennyiség nem elegendő, de a kívánt fajtaösszetételt sem biztosítja. Az újabb szőlőfajták térhódítása is lassú. Ezen az intenzív szaporítási módszerek, a fóliatömlős szaporítás, a rügydugványozás sem segít, mivel mennyiségben nem jelentősek. Bács-Kiskun megye gyümöics- szaporítóanyag-ellátó bázisgazdasága _a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság. Az alapanyag zömét saját törzsültetvényükről, vagy a kijelölt mintegy 5 ezer fáról biztosítják. Az innen évente kikerülő 80 ezer gyümölcsfaoltványt Bács-Kiskun ültetvényfejlesztési tervében előírtak megteremtéséhez elegendő lenne, ha a faiskola ellátási körzetébe nem tartozna több megye is. Nagyobb gondokat Okoz a fajtaösszetétel. Az al- matermésűek aránya 65 százalék, míg a csonthéjas alanyoké csupán a maradék harmincöt. Ez az arány éppen fordítottja a távlati tervekben szereplő telepítési elképzeléseknek. Feltételnül említésre méltó a megyében az erdészeti szaporítóanyag előállítása. Hazánk az erdősítésekhez évente 110 millió lomb- és 150 millió fenyőcsemetét igényel, az előbbinek 16, az utóbbinak 18 százaléka kerül ki Bács-Kiskunból. Még ez a hatalmas mennyiség sem elegendő, így évente mintegy 3—4 millió erdei- és feketefenyő-, valamint nemes- nyárcsemetét kell más megyéből hozni. A tervek szerint jövőre érik el a gazdaságok, hogy a megye erdészeti szaporítóanyagát teljes mértékben meg tudják termelni. Az Országos Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyelőség Bács- Kiskun megyei szakembereinek a múlt év novemberi kemény időjárása, az idei január túl korai tavasza, a május elejének —3, végének 33 fokos hőmérséklete és a május—júniusi aszály komoly gondokat, az utolsó pillanatban érkező eső nem kis megkönnye- bülést okozott. A növények, így természetesen a vetőmag- és szaporítóanyagot előállítók tűrőképességét bizony jócskán próbára tette a természet. A szántóföldi szemlék, amelyen a fajtatisztaságtól a kórtanig, a növényállomány kiegyenlítettségétől a fejlettségig mindent figyelembe vesznek, most zajlanak. Bár a vetőmagtermesztő gazdaságok nagyon komolyan veszik feladatukat, mégis tavaly az őszi búzaterület mintegy 14 százalékát kényszerülték kizárni a felügyelőség szakemberei fajtakeveredés miatt. Az idén a kedvezőtlen tél, a vetőmagnak való őszi búza majdnem 10 százalékát pusztította ki. Gond azonban nincs, hiszen pótbejelentéssel sikerült a kiesést kiegyenlíteni, sőt egy kicsit meg is fejelni. A szőlő- és gyümölcsültetvényeken szintén ellenőriznek a szakemberek, az alany- és törzs- ültetvényeket, a faiskolákat is látogatják. De nemcsak Bács-Kiskun területén, hanem — miután hat körzet van az országban és egyiknek központja a kecskeméti székhelyű — Csongrád, Békés és Szolnok megyében is. Az erdészeti szaporítóanyag felülvizsgálatára pedig a kiskunsági, nagykunsági és a gemenci erdőgazdaságokban kerül sor. A gazdaságokkal kialakított jó kapcsolat alapja a minőségi vetőmag- és szaporítóanyag-előállításnak, ami végtére is befolyásolja a növénytermesztés és a kertészetek eredményességét. Az új fajták gyorsabb elterjesztése, a korszerűtlenek köztermesztésből való mihamarabbi kivonása csakis az együttes munkával érhető el. G. E. Augusztusban kezdődik az üzempróba a kiskunfélegyházi új kenyérgyárban jesítmény mögött — áru, árujel- legű szolgáltatás — fedezet áll, azaz ha vásárlási szándékainkat nem húzza át a kínálat alacsony volta. Idén márciusban a textiliparban a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 3199 forintot tett ki, s az összefoglaló adat mögött az 5200 forintos keresetű szövő, kikészítői munkás éppúgy meglelhető, mint a betanuló idejüket töltő fiatal leányok 1860 forintos fizetése. A két végletből alakul ki — olykor sok fejtörés árán — a bérszínvonal, az a számadat, amihez a vállalatoknak tartaniuk kell magukat. Ott, ahol — például a technológia jellegéből következően — magas a szakmunkások, a műszakiak aránya, a bérszínvonalnak is magasabbnak kell lennie ott, ahol túlnyomó többségben betanított és segédmunkások dolgoznak. A termelő- tevékenység jellege tehát lényeges eleme a bérszínvonalnak, ahogy gyakran a társadalmi szükségletek is — így az ún. hiányszakmákra csábítás érdekében alkalmazott magas bérszínvonal — kihatnak arra. Sokféle előny és hátrány találkozási pontja a bérszínvonalat megjelölő számadat. Áttételesen, lefékezve közvetíti a hatékonysági törekvések eredményeit, elősegíti a fölös munkaerő megtakarítását, az úgynevezett vattalétszámot, mivel az alacsony átlag- keresetűek bizonyos nagyságú csoportja teszi lehetővé a magasan kvalifikált szakmunkások megfelelő javadalmazását, a bér- színvonal sérelme nélkül, a progresszív adózást elkerülve. Ez hátrány, az viszont tévhit, hogy a bérszínvonal nem ad lehetőséget a differenciálásra. Módot nyújt erre, csakhogy teljesítménynövekedéshez köti a bérnövekedést, igaz, részleteiben nem egyértelműen. S ami summázat lehet: a bérszínvonal alkalmazásának ellentmondásossága nem magából a formából következik, hanem bérezési rendszerünk belső aránytalanságának, feszültségeinek tükrözője. « L. G. Az építők még jóformán el sem vonultak a Kiskunfélegyházán felépített új kenyérgyárból, máris megjelentek a szerelők. A napokban Hadas Józseftől az új gyár vezetőjétől arról érdeklődtünk, hogyan haladnak? — Három lengyel szerelő részvételével vállalatunk szakemberei szorgalmasan dolgoznak a legkorszerűbb kemencék és gépsorok felszerelésén — mondta Hadas József. — Bízunk abban, hogy sikerül tartani az ütemet és augusztus elején megkezdődhet az üzempróba. Remélhetően Sikerül majd addigra a gáz bevezetését is megoldani és városunk új élelmi- szeripari üzeme kielégítheti a lakosság igényeit. — Milyen termékek gyártását tervezik? — Gyárunk két műszakban 24 tonna kenyér és péksütemény előállítására lesz képes. Szükségeseién be tudunk állítani harmadik műszakot is, ami újabb 12 tonnás termelést jelent. Korszerű lengyel gépsorainkon egy kilogrammos fehér és félbarna kenyér, fél kilós zsemlekenyér, valamint negyedkilós zsemlecipó készül. Ezeken kívül természetesen szükség szerint sütünk kiflit és zsemlét. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy később csak egykilogrammos kenyeret lehet majd kapni a városban és környékén. Egyelőre még tovább működik majd a Molnár Béla utcai műhely, így a lakosság vásárolhat nagyobb kenyeret is. — Kik fognak itt dolgozni? — Az új gyár üzembe állítása természetesen bizonyos átszervezést követel. A megszűnő kisebb pékségek szakemberei jó munkahelyet találnak itt. Egy műszakban huszonnyolcán dolgoznak majd és a létszám nyolcvan százaléka már biztosított. Tervezünk üzemlátogatásokat olyan társvállalatokhoz, ahol a miénkhez hasonló berendezésekkel dolgoznak, az üzempróba előtt pedig néhány hetes tanfolyamot is rendezünk. Bízunk abban, hogy jól felkészült szakemberek kezdhetik meg augusztusban a termelést. O. L. Borbás István és Baják! Tibor a sütőkemence gázégőit állítja be.
