Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

1979. június 26. • PETŐFI NÉPE • 5 Kiváló diákok Legalább hatszázan tapsoltak a Katona József Gimnázium tanév­záró ünnepségén azoknak a diá­koknak, akik átvehették a kitün­tetéseket, jutalmakat, egész évi szorgalmas munkájuk elismerése­képpen. A kecskeméti oktatási in­tézmény ekkor kapta meg a KISZ KB zászlaját is, nagy megelége­désre. Az emlékezetes ünnepség „főszereplői” közül mutatunk be két lelkes fiatalt az alábbiakban. Lóránd Ágnes — Milyen volt ez a nap? — Az évzáró? Nekem gyönyö­rű. A család külön ebéddel ün­nepelte a sikert. — S az osztálytársak, a IV. B-sek? — örültek ők is, úgy láttam. — Végig kitűnő volt. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítványban kezdettől fogva minden jegy ötös? — Igen. — S az általános iskolában? — Nvolc éven át ugyancsak ki­tűnő voltam. — Ez elhatározás dolga volt? Vagy egyszerűen így sikerült? — Félig-meddig elhatározás. Amikor egy ideig sikerült, gon­doltam: legyen így végig. — A többiek, az osztálytársak nem éreztették, hogy nem tetszik nekik ez az igyekvés? — Hallottam, hogy szokott így lenni. Én nem tapasztaltam ilyes­mit részükről. Talán azért, mert ugyanolyan vagyok, mint ők. — Megerőltető volt? — Nem. Persze, tanulni kellett. — Jutott idő azért másra is? — Hangversenyre, színházra, mindig. És olvasásra. — Milyen pályára készül? " — Orvos akarok lenni. — A tanárainak mit köszönhet? — Sokat. Különösen Vetéssy Katalinnak — ő volt az osztályfő­nököm —, és Szakács Jenőnek. — Mire gondol a legtöbbet mos­tanában ? — Arra, hogy mi is lesz ezután. Amikor jobban a magam irányí­tója kell, hogy legyek. Kasza Attila ö az országos középiskolai ta­nulmányi verseny ötödik helye­zettje. A jutalma: felvételi nélkül mehet egyetemre. Így adódott hát, hogy a Katona József Gimnázium III. E. osztályos tanulója több mint egy esztendővel az érettségi előtt — papíron — már egyete­mista. — Bizonyára kedvenc tárgya a kémia, ha ilyen kimagaslóan tu­dott szerepelni a versenyen. — A matematika és a kémia. — Régebben is így volt? . \OLYtf G/fiffr •ff nrnr % , H wV/L - * — Igen. — Miért? — Nehéz megmondani. De az biztos, hogy dr. Fodor István, a kémiatanárom és Horti Atüla, az osztályfőnököm — ő meg matekos — sokat lendített rajtam. — Mikor határozta el, hogy versenyezni fog? — Elsőben részt vettem az Iri­nyi János kémiaversenyen, és be­kerültem a megye legjobbjai kö­zé. Másodikban ötödik lettem az országos versenyben. És most si­került az OKTV-n is a legjobb tíz közé jutni. — Milyen volt a felkészülés? — Folyamatosan tanultam. Nem Volt nap, hogy ne foglalkoztam volna kémiával. — Volt valamilyen emlékezetes élménye a versenyen? — Hogyne. Amikor hevítettem a káliumnitrátot tartalmazó kém­csövet. s az felrobbant. — Ez hiba volt? • — Dehogy. Inkább siker. Hogy, tudtam: hevíteni kell. — Amikor az eredményt kihir­dették, nagy volt az öröm, ugye? — Nehéz elmondani. Jordán Jó­zsef, az osztálytársam velem örül­hetett. Ö is bejutott a legjobb tíz közé. — S a továbbiak? Hol tanul az érettségi után? — A műszaki egyetemen, Buda­pesten. Vegyészmérnök szeretnék lenni. V. M. TÜL A MEGYEHATÁRON Kétszáz év gyermekkönyvei • Múlt századi és még régebbi iskolai könyvek, színes olvasmányok. • És végül ezek az egykori vaskos kötetek, ame­lyeknek mindegyike a régi angol szerzőket, illetve kiadókat, nyomdákat dicséri. Tóth Sándor felvételei Ilyenkor nyáron különösen felkapott, kedvelt ki­rándulóhely Keszthely, s ott is talán elsősorban a híres-nevezetes Festetich-kastély, amelynek öreg falai között az ország egyik büszkesége található: a felbecsülhetetlen értékű tudományos gyűjtemény, a Helikon Könyvtár. Amikor a napokban ott jár­tunk, külön megcsodáltuk azt az alkalmi kiállítást, amely a „Kétszáz év gyermekkönyvei’' nevet kapta. A nemzetközi gyermekév programjának keretében készítették el, az intézmény emeleti folyosóján, hogy akik ide elvetődnek, lássák: itthon és külföl­dön hányféle érdekes és szép kiadvány látott nap­világot az utóbbi két évszázadban, csupa olyasmi, ami nem csak a régieket, de a mai gyerekeket is képes megörvendeztetni. • Fáy András és a még régeb­ben élt Heltai Gáspár műveinek egy-egy illusztrációja. • A folyosón, hangulatos sarkokban láthatók az ízléses tárlók, s az üveggel lefedett polcok. NYELVŐR „Vajmi kevés” és „nem vajmi sok” A szavaknak megvan a hasz­nálati körük. Ezt figyelembe kell venni, ha helyesen akarjuk kife­jezni magunkat. A vajmi határozószót fokozó­szóként kedvezőtlent, nem kí­vánatosat jelentő szók előtt hasz­náljuk. Jelentése: nagyon, ugyan­csak. Értelmező szótárunk is ki­emeli, hogy negatív értelemben használjuk. Pl. vajmi gyenge eredmény, vajmi kevés remé­nyünk van már, vajmi kevés szó esett róla. Használati köre meg­szűkült, régen pozitív értelemben is használták. Azt tehát mond­hatjuk, hogy vajmi kevés hírt kap­tunk, de azt nem, hogy vajmi so­kat tudtunk meg róla, hanem csak azt, hogy nagyon (ugyan­csak) sokat tudtunk meg róla. De ha tagadjuk ezt az utolsó mondatot, már negatív értelmű lesz, azért mondhatjuk így: nem tudtunk meg róla vajmi sokat. A felvetés használata is meg­határozott körű. Gondolatot, öt­letet felvethetünk. De helytelen, ha egy értekezleten az elvtársak felvetéseit köszönik meg. Helye­sen a bírálatokat, a javaslatokat, megjegyzéseket, észrevételeket, felszólalásokat lehet megköszön­ni, vagy a gondolatok, javasla­tok felvetését. A felfuttatás és a felfutás sza­vak is nagyon divatosak lettek. Pl. a termelés, a létszám, a for­galom, a baromfitartás, a mel­lékprofil, a géppark szokott fel­futni, de néha fel is futtatják őket. Használjuk ‘helyettük a fejlődik, emelkedik, növekedik, bővül, korszerűsödik, nagyobbo­dik, átalakul, fokozódik igéket. Pl. a létszám növekszik, a gép­park korszerűsödik. Ha pedig azt olvassuk, hogy „a rendező a darabot jó adag lele­ménnyel, tempósan, hozzáillő üdeséggel és kedvvel rendezte”, a tempósan határozó nem azt je­lenti, amit a bíráló ki akart fe­jezni, hogy tudniillik a rendezés gyorsütemű, pergő ritmusú volt, hanem éppen az ellenkezőjét, mert a tempósan szó a lassú, ko­mótos, kimért mozgású, körülmé­nyesen cselekvő öregembereket juttatja eszünkbe. Az ürügy szónak sem az az ér­telme, amit ki akarnak vele fe­jezni. Jelentése: alaptalan, kita­lált, színlelt, nem valódi ok. Te­hát ha azt mondják: valaminek az ürügyén, ürügyével vagy az­zal az ürüggyel, hogy .. „ csak azt fejezi ki, hogy valamit lep­lezni akarnak. Ha pl. megjelenik egy könyv, és annak kapcsán ál­talános irodalomelméleti kérdése­ket vagy irodalompolitikai elve­ket alkarnak tárgyalni, nem mondhatják, hogy a könyv meg­jelenésének ürügyén fejtik ki vé­leményüket, hanem csak azt, hogy a könyv megjelenésének al­kalmából, azzal kapcsolatban nyi­latkoznak. A televízió riportere egy rák­kutató intézetben készített riport­ban meghökkentően így fejezte ki magát: „Mostanában többször fölbukkant a rémhír, hogy meg­találták a rákos betegségek ellen­szerét.” Rémhír lenne-e, ha való­ban így lenne? Talán inkább örömhír. Az értelmező szótár sze­rint a rémhír „ellenséges céllal terjesztett valótlan vagy jelentő­ségében felnagyított, nyugtalanító vagy rémületet keltő hír.” Ki az utas és a pótutas? Ha azt Olvassuk a baleseti hírek kö­zött, hogy a kerékpár utasa be­lehalt sérülésébe, arra is gon­dolhatnánk, hogy a kerékpáros vitt valakit a járművén, és az halt meg. De egyetlen személyről volt szó. az pedig nem lehet utas, csak a kerékpár vezetője. Hiszen a villamos és az autóbusz vezetője és kalauza sem utas. A kerékpáros sem az. Utas az, aki rajta kívül utazik a járművön. A motorkerékpárnak van ugyan egy pótülése, helyesen hátsó ülése, de azért az azon ülő nem pót­utas, csak utas. De hogy vélekedjünk a köztu­dott melléknévről? Az értelmező szótár megcsillagozza, tehát hely­teleníti használatát. Jelentése: köztudomású, közismert. Régen ezt a fogalmat az ismeretes, tud­valevő fejezte ki. A köztudomású jelentése: általánosan tudott, is­mert. A közismerté: általánosan ismert: Ismeretes az, amit jól is­mernek, a tudvalevő pedig az, amit mindenki tud, 'köztudomású. A köztudott tehát nem a szókész­let fejlesztésének szándékával jött létre, nincs jelentésbeli többlete. Jelentése is szabálytalan: a köz­tudomású megváltoztatásával jött létre a közismert mintájára. Használata még nem nagyon ál­talános, így könnyen vissza lehet szorítani. A nagyságrendet sem mindig jelentése szerint használják. Je­lentése ugyanis „számnak erősen kikerekített, rendszerint a 10 va­lamely hatványával megadott megközelítő értéke”. Mint csilla­gászati kifejezés: valamely csillag fényességének ‘bizonyos skála sze­rinti mértéke. De ma már divat­szó lett. Pl. néhány milliós nagy­ságrendű beruházások. Pedig le­hetne egyszerűbben is kifejezni: néhány milliós nagyságú, vagy rövidebben: néhány milliós beru­házások. De helyettesíthetjük a nagy, jelentős, fontos mellékne­vekkel is. Tehát pl. ha valamire pénzt adnak össze, semmiképpen se mondjuk azt, hogy tízes nagy­ságrendű forintokat gyűjtenek. Kiss István Középkori temető az új házak alatt • A jugoszláviai Mostar melletti Szmrcsenjaci településen új há­zak építésénél a munkások sok régi sírra bukkantak. A műemlék- védelmi intézet szakemberei meg­állapították, hogy a sírok alakja középkori temetőre utal, annál is inkább, mert ezen a vidéken ko­rábbi építkezések során faragott síroszlop-maradványokat találtak nagyobb mennyiségben. A most felfedezett középkori te­mető közvetlen közelében koráb­ban a korai kereszténység idejé­ből származó híres római bazilika maradványait is megtalálták. Ez pedig az emberi települések foly­tatólagosságát bizonyítja a mos­tari katlanban. (BUDAPRESS — TANJUG) FÖLDES ANNA: IMII te Így élt Móra Ferenc (12.) Béres Jancsi a Malajdoki ura­ság fiával együtt nő fel, s vele indul a magyar szabadságharc idején a haza hívására fegyveres szolgálatba is. Jancsi akkor is megmarad a szabadság oldalán, amikor az uraság fia — igaz, kis időre — eltántorodik az igaz ügy­től. Bujdosóként azután újra együtt keresik, kutatják a Malaj- dokiak legendás örökségét, a cipó­halmi kincset. Am a kincskeresés izgalmát is érzékeltető történetből kiderül, hogy a legendás kincs, amit a föld méhe rejt, valójában nem a kiváltságosok birtoka, ha­nem az emberi boldogulás titka: aki jól megforgatja a földet, aki nem takarékoskodik a munkával és a verejtékkel, azt a föld, a termé­szet is megajándékozza a maga kincsével. Másfél évtizeddel később Móra ugyanezt a történetet átdolgozta, újrateremtette, végleges formába öntötte, és ebből született a Dió­bél királyfi (1922). Béres Jancsi, aki a másodk mesebeli keresztség­ben Dióbél királyfivá rangosodott. most már valamiféle új Hüvelyk Matyiként jelenik meg a regény lapjain: jogos örököse minden szépnek, jónak, nagyra hivatott legyőzője minden ellenségnek. De Móra a mesék a költőjeként is igazmondó krónikás: történelmi meseregényében még a királyfi is libazsíros lángost kap jutalmul a fele királyság mellé. Hiszen a történelmi kulisszák közé meg­idézett, ismerős valóság — Móra saját világát formázza. Mintha Dióbél is Móra Ferkó osztályos- társa, édes egytestvére lenne. A legszebb fejezetekben mintha magát az emlékeit idéző írót hal­lanánk: szeretteiről beszél most is, mint annyiszor. És a következ­tetés, amit a maga vallomásából és a hősök kalandjaiból levon, megint csak oly ismerősnek tű­nik: „Nincs boldogság a földön csak annak, aki embertársait sze­reti.” Szorgos irodalomtörténészek azt is megvizsgálták, hányféle néven közölte Móra írásait Pósa Lajos. Az Én Újságom 1906-os évfolyamában. És kiderült, hogy nemcsak Feri bácsi, Ferkó bácsi és Móra Márton, de Árgus Bene­dek, Barna Boldizsár, Bodor Bar­na, Bodor István, Csaba László, Csókái Pál neve is — Móra Fe­rencet takarta. És még folytat­hatnánk is a névsort Tanyai Ta­másig, Vőneki Vincéig... Móra Ferenc és Pósa Lajos szo­ros, baráti, munkatársai kapcso­lata majd egy évtizedig tartott. 1905 és 1914 között Móra a lap­nak szinte minden számában sze­repelt, sokszor két-bárom, kü­lönböző műfajú írással is. Pósa Szegedre írott leveleiben vagy sürgette, vagy elragadtatottan di­csérte Móra meséit. „A te kala­márisod aranypatak forrása.” „Senkiben se telik nekem olyan nagy örömem, mint tebenned” — fuvolázta. Nem kizárólag a meleg baráti szeretet, hanem a szerkesztői érdek is diktálta Pó­sa elragadtatását. Hamar észre­vette, hogy a gyerekeknek még nála is több örömük telik Móra hosszabb-rövidebb írásaiban. Móra és Az Én Újságom kap­csolata lazábban ugyan, de Pósa Lajos halála után is megmaradt, 1922-ig összesen mintegy 500 írá­sa jelent meg a lapban. De még ez a tekintélyes szám sem öleli fel Móra- teljes gyermekírói te­vékenységét. A kiadók, a szülők sürgették, a gyerekek meg várták Móra kötetbe gyűjtött meséit, gyerekregényeit. Nem könnyű lemérni, hogy egy közkedvelt, széles körben ol­vasott író művei közül melyik mégis a legnépszerűbb. Juhász Gyula, a költő azért megkísérel­te. „Egyszer makói tanár korom­ban népszavazást rendeztem az alsó osztályokban, hogy melyik a legkedvesebb olvasmányuk? Nagy szótöbbséggel győztesen elsőnek került ki a versenyből A rab ember fiai, Móra Ferenc if­júsági regénye Apafi Mihály fe­jedelem idejéből. Akadt olyan fiú, aki szóról szó­ra elmondotta az egész könyvet, és ha valahol elakadt, vagy hi­bázott, mindjárt egy csomó kéz emelkedett a levegőbe: — Nem úgy van, tanár úr, kérem! Éhben a regényben az író Apafi Mihály erdélyi fejedelem korába vezeti olvasóit. De a tör­ténet, amelyet elbeszél, nem ma­ga a történelem. Legalábbis nem a tankönyvekből ismert esemény- történet. Hősei tudniillik nem a történelem első vonalában sze­replő, harcoló „nagy emberek”, hanem író teremtette történelmi statiszták. Akiknek sorsát, élete fordulását meghatározza ugyan a történelem, de azért egyénileg, az író alkotta lehetőségeken be­lül, maguk kovácsolják szerencsé­jüket, (Nagyon is gyakori mód­szere ez a történelmi regényt íróknak: a krónikások az így szerzett alkotói szabadságot hasz­nálják fel arra, hogy a tömegek életébe bepillantást kínáljanak, és ugyanakkor egyénivé, kalan­dossá, újszerűvé formálhassák hőseik sorsát, ne kösse fantáziá­jukat és a mese szárnyalását a tényékhez láncolt, köztudott, for­rásokban őrzött valóság.) A rab ember fiai — a fejede­lem apródjai: Szitáry Tamás és Ádám. A cselekmény az ő hőstet­teik körül bonyolódik: hogyan szabadítják ki vitézséggel, bátor leleménnyel és kitartással apju­kat, Szitáry Kristófot, aki félre­értések és gonosz ármány követ­keztében ártatlanul börtönbe ke­rül. A fiúk mentőexpedíciójának harmadik tagja a .tapasztalt és bátor öreg Pipitér, aki tanácsai­val is segíti a fiúkat. Filmre kí­vánkozik a kalandos itörténet megannyi helyszíne. De • legelső­sorban az ecsedi láp, ahol a Szi­táry fiúk felszabadító, rongyos csapata bújdosik. És készen áll a jövendő film nagy jelenete is: Móra olyan elevenen írja le a szabadító várostromot, hogy szin­te csak le kell forgatni a történe­tet... A történelem mellett a termé­szet kínálja Mórának gyermek­könyvei kifogyhatatlan anyagát, világát. Mivel eddig inkább az önéletrajzi és a történelmi gyer­mekhistóriákról szóltunk, nem maradhat említés nélkül a ter­mészet kínálta témákat földolgo­zó története garmada sem. Ezek közül is a legkedvesebbet és leg­népszerűbbet, Csilicsali-Csalaivári Csalavér kalandjait említjük. Az állattörténetek gyökerei tu­lajdonképpen a népmesére nyúl­nak vissza. Talán nincs is a vi­lágon olyan nemzeti népmese­kincs, amelyből hiányoznak az emberi tulajdonságokat hordozó állatok tanulságos történetei. Móra kisebb állatmeséi — mert a válogatott kötetekben ilyet is találni szép számmal — ugyan­csak többnyire bizonyos emberi tulajdonságok, hibák, fogyatékos­ságok kipellengérezésére íródtak. De ez a bírálat, a leleplezés több­nyire megmarad az intelmek sze­retettel teli hangvételében: a vi­dám történeteik többsége senkit nem sért, a csattanó senkit nem bánt, legfeljebb figyelmeztet: Jó lesz okulni a sündisznócskák, mó­kusok és mackók tapasztalataiból! Csilicsaüiék világa azonban nem olyan derűs, s a rókacsalád tagjai sem olyan ártatlan mese­hősök, mint ahogy azt a műfaj és az elbeszélő hang ismeretében hinnénk. Ebben a mesében na­gyon könnyű tetten érni a való­ságot. Csalaváriék ugyanis az er­dei társadalom pontosan megraj­zolt, bonyolult feltételei között a betevő falatért, pontosabban: a minél bőségesebb táplálékért küzdenek. És ebben a harcban minden megengedhető és megen­gedhetetlen eszközt bevetnek. Is­merik az erdőlakók emberi, illet­ve állati gyengéit és az erdei tör­vények kijátszását megkönnyítő kiskapukat. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom