Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-24 / 146. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. június 24. SIKERES A KOMBÁJNÉRTÉKESÍTÉSI AKCIÓ Kihasználatlan gépek raktáron A Duna—Tisza közének bácskai felében is megkezdődött ezen a héten a terménybetakarítás. A bajai Augusztus 20. Tsz kombájnosai dolgoznak kedd óta a szövetkezet egyik ősziárpa-táblájá- ban. Ezt a területet viszonylag megkímélte az aszály, kielégítő terméssel fizet a takarmánygabona. A négy kombájnos pedig minden alkalmas percet kihasznál az aratásra, mert az árpa elég kényes. Ha egyszer megázik a lábon álló kalászos, a kinyílt toklászból rövidesen peregni kezd a szem. Ilyen aszályos évben, még inkább szüksége van az abrakta- karrrtányra valamennyi állattenyésztő gazdaságnak. Ezért minden lehetséges eszközzel igyekeznek elkerülni a szempergést. Ennek egyik módja a betakarítási idő helyes megválasztása, és a tökéletesen kijavított munkagép. Amelyik gazdaság nem győzte pénzzel, alkatrésszel az elhasználódott kombájnok karbantartását, javítását, újat vásárolt. 970 kombájnra emelkedett az idén a megye betakarító gépparkja, holott számos régi gépet kiselejteztek, és nagyobb teljesítményű munkaeszközt szereztek be helyettük. Az AGROKER fizetési kedvezménnyel árusította raktáron lévő gabonakombájni. .,<á' Egymást követik » kombájnok » bajai Augusztus 20. Tsz őszi árpájában. jait. A termelési rendszergazdák közvetítésével is több, korszerű be takarítógéphez jutottak az idén a mezőgazdasági üzemek Bács- Kiskun megyében, és hasonlóan kedvező feltételek mellett. A nyári betakarítási munka kezdetén a kalászosok melléktermékeinek hasznosítására gondolnak a mezőgazdasági üzemek. A bábolnai IKR-hez társult gazdaságok zöme beszerezte a nagy teljesítményű bálázó és rakadó- gépeket. Ezek segítségével szinte veszteség nélkül gyűjthető össze a szalma, a törek, a pelyva. A városföldi Dózsa Tsz évek óta készít pel letet abrakkal, nyomelemekkel, vitaminokkal dúsított gabonaszalmából. A szomszédos állami gazdaság is hasznosítja szalmatermését az állattenyésztésben. Az aszály okozta terméskiesést és jövedelemcsökkenést enyhítheti megyeszerte a másodter- mesztés. Elismerésre méltó igyekezettel szervezi ezt a Vetőmag- termeltető és Értékesítő Vállalat Duna—Tisza közi területi központja. amely a megyében elsőként jelentkezett a másodtermesztésre alkalmas szántóföldi és kertészeti növények vetőmagkínálatával a szövetkezetekben. A zöldborsó, az őszi takarmánykeverék, valamint a kalászosok betakarítása után felszabaduló területek megmunkálása és bevetése az állami és a szövetkezeti nagyüzemnek- egyaránt érdeke. Talajművelő eszköz akad, jóllehet a több hetes aszálytól kőkeményre szilárdult talajon lassabban haladnak a munkával. Mind több, az eddiginél nagyobb teljesítményű erőgépre lenne azonban szükség a szerényebb anyagi felkészültségű szövetkezetekben is. Az AGROKER kecskeméti telepén 30 darab RábaStgiger és Rába—180-as típusú erőgépet tárolnak immár második esztendeje, magas fogyasztói áruk miatt azonban alig akad rájuk vevő. A bank készlethitellel támogatja a kereskedelmi vállalatot, hogy ne érje emiatt veszteség. Ehelyett sokkal célszerűbb lenne, ha a kombájnvásárlási- kedvezményhez hasonlóan, a Rába traktorok beszerzéséhez ugyancsak indulna részletfizetési akció. Akkor a megye kisebb gazdaságai is 'hozzájuthatnának ezekhez a korszerű munkaeszközökhöz. Ez előnyös a népgazdaságnak 'is. Az a gazdaságos, ha ezek a nagy teljesítményű gépek a mezőgazdasági üzemekben dolgoznak, minthogy az AGROKER udvarán pihennek évek óta. A készlethitel az esőtől, hótól, az időjárás viszontagságaitól nem védi meg a jobb sorsra érdemes munkaeszközöket. Kiss Antal • Megtelt a magtartály, a szállítójármű továbbítja a terményt a tisztitóhelyre. (Szabó Ferenr felv.) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Egy baleset anatómiája Súlyos baleset történt az elmúlt év augusztus 21-én Kiskunhalason, az áfész vágóhídján. Az úgynevezett ványológép elkapta Mag György tizennyolc éves húsipari szakmunkás jobb kezefejét és szétroncsolta. Kézfejét amputálták, és 1979. április elején nem mozgatható műkezet kapott. Hogyan történhetett meg a baleset. ki a felelős? Ezekre a kérdésekre keresett választ a Kiskunhalasi Járásbíróság egyik büntetőtanácsa a közelmúltban megtartott tárgyalásokon, ahol a vádlott Faragó Károly, a vágóhíd "vezetője volt. A bíróság foglalkozáskörében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés miatt vonta felelősségre. A tárgyalás során meglepő körülmények derültek ki. amelyeket érdemes részletességgel ismertetni. Nem azért, mintha ez bármit is segíthetne Mag Györgyön, hanem hogy a szomorú példa a megelőzést szolgálja. Azt, hogy máshol, vagy éppen ott, a vágóhídon nagyobb felelősséggel, komolyabb odafigyeléssel tartsák be az óvó rendszabályokat. Mert Kiskunhalason nemcsak egy szabályt sértettek meg, nem csupán egyetlen előírást hagytak figyelmen kívül. Tegyük hozzá azt is, hogy maga a sértett, a fiatal Mag György szintén vétkes volt abban, hogy súlyos balesetet szenvedett. Az említett időben, tavaly augusztusban a vágóhíd dolgozóinak körülbelül harminc százaléka hiányzott a munkából szabadság, vagy betegség miatt. Akik jelen • voltak, nem tudtak megbirkózni a feladattal, a napi 130—140 darab sertés levágásával és feldolgozásával. Augusztus 21-én az áfész elnöke ellenőrzést tartott a vágóhídon, s ekkor említette neki Faragó Károly, hogy kevés az ember, kisegítőkre volna szükség. Az áfész igazgatója telefonon felhívta a helyi Kiskun áruház húsrészlegének a vezetőjét, hogy az ott dolgozók közül két személyt küldjön ki a vágóhídra. Megemlítjük, hogy a húsrészleg dolgozói közül biztonságtechnikai vizsgával csak a vezető ..rendelkezett, aki Borsos Tibort és Mag Györgyöt küldte a vágóhídra kisegíteni. A két fiú egy hónappal korábban, 1978. júliusában végezte el a szakmunkásiskolát, s első munkahelyük az áruházban, a húsrészlegnél volt, ahol eladóként dolgoztak. Mag György ezen túl az eset napján délelőtti műszakos volt, ami azt jelentette, hogy reggel hat órától déli egy óráig tartott a munkaideje — ebédszünet nélkül. A vágóhídra fél kilenckor érkezett a két fiú, de tizenegy óra tájban Mag Györgyöt azzal bízta meg Faragó Károly, hogy álljon be kocsikísérőnek. így a fiatalember délig járta a várost teherautóval és az üzletekben segített lerakni a húst. A vágóhídon tizenkettőkor van ebédszünet, s ekkor Mag György is elment ebédelni. A városban találkozott Borsos Tiborral, akivel azon tanakodtak, hogy vajon meddig kell dolgozniuk, mert a hivatalos munkaidejük egy órakor lejár. De mert az áfész-iro- dán nem találtak senkit, aki eligazította volna őket, betértek egy vendéglőbe, ahol Martinit ittak. Fél kettőkor sikerült megtudniuk, hogy vissza kell menni a vágóhídra, folytatni a munkát. Ezen a napon szabadságon volt az a dolgozó, aki a ványológépet kezelte, s helyette Répás Mihály állt a gép mellé, akinek sem gyakorlata, sem biztonságtechnikai vizsgája nem volt. Három óra körül segítséget kért Répás, mert egyedül nem győzte a munkát, s ekkor küldték mellé az ugyancsak gyakorlatlan, vizsgával szintén nem rendelkező, s ráadásul szeszes ital hatása alatt lévő Mag Györgyöt. A ványoló- gépen sertésbőröket tisztítottak, ami a gép két, élekkel ellátott hengere között futott át. Az ötödik bőrnél — amikor Mag György simította a bőr felületét és a keze a hengeren volt, Répás a lábpedállal megindította a gépet, amely társa jobb kezét a két henger közé húzta. A megrémült Répásnak csak többszöri kuplungolás után sikerült szétnyitni a hengereket, de addigra Mag György jobb keze alaposan összeroncsolódott. A fiút természetesen azonnal kórházba szállították, vért vettek tőle, s kiderült, hogy az enyhe és a közepes közötti alkoholos befolyásoltság állapotában volt. Amint említettük is, az összeroncsolt kézfejét amputálni kellette Mag György több mint nyolc hónapig volt táppénzes állományban, május 12-én kezdett újra dolgozni az áfész áruforgalmi főosztályán, mint előadó. Mindez azonban gyenge vigasz egy elveszített jobb kézért, különösen, ha tudjuk, hogy némi odafigyeléssel, némi törődéssel a tragédia megelőzhető lett volna ... A Kiskunhalasi Járásbíróság Faragó Károlyt, a vágóhíd vezetőjét hathónapi szabadságvesztésre ítélte, de annak végrehajtását kétévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Ugyanakkor ötezer forint pénz-mellékbüntetés megfizetésére kötelezte. Mindezeken túl azonban érdemes néhány mondatot idézni az ítélet indoklásából: „A kiskunhalasi áfész vezetői sem voltaik tisztában azzal, hogy a könnyűipari miniszter utasítása és az azt megerősítő Szövetkezeti Munka- védelmi Szabályzat rögzítette, hogy a vágóhíd területén csak olyan munkások dolgozhatnak, akik biztonságtechnikai vizsgát tettek. És ezt nem pótolja a szakmunkásképző intézetben munkavédelmi ismeretekből tett vizsga. Az áfész munkavédelmi felügyelője nem ellenőrizte a rendeletek betartását, annak érdekében semmit nem tett... Mindezeken túl a munkahely nem megfelelő szervezettsége is közrehatott a baleset bekövetkezésében ...” A bíróság által megállapított tényeken és következtetéseken túlmenően azonban kénytelenek vagyunk egy kérdést is feltenni: kitől tanulták, 'honnan vették ezek a tizennyolc éves gyerekek azt a magatartást, amely szerint természetes, hogy ebédidőben „bedobunk” néhány pohár Martinit? G. S. wmmmmmmmmmmMmmmmmm FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (11.) Sót kerül aztán a rovatban árverési beszámolóra, a népkonyhára szorultak panaszaira, a sajtó tisztességének dicséretére ... Riportokra, cikkekre. közéleti szenvedélytől fűtött fejtegetésekre. Az egyik vasárnap egy hatgyerekes mosónő kesereg, amiért egyetlen háziúr sem fogadja be, a másik héten egy nyomorgó egyetemi hallgató öngyilkosságáról tudósít a rovat. Részvét és harag keveredik a hasábokon. Az utóbbi különösen olyankor csap magasra, amikor a szegénység vámszedőit ostorozza a cikkíró, és például azt veti az illetékesek szemére, hogy „nálunk még az ínség-ankét is bankettel végződik.” Szívás szorgalommal látogatta Móra a törvényhatósági, adókivetési és felszólamlási bizottság üléseit, és jegyzőkönyvszerű, unalmas tudósítások helyett sokatmondó történetekkel, jellemző arcképekkel érkezett vissza délutánonként a szerkesztőségbe. Sokszor a résztvevők, az illetékesek csodálkoztak a legjobban: nem is tudtuk, hogy ily^n érdekesek a mi üléseink. > Az elismerést azonban nem könnyű forintra váltani. S mivel egy induló háztartásba mindig kell valami, az ifjú gazda úgy pótolta ki havi 60 forintra (120 koronára) emelkedett „mammut” jövedelmét, ahogy eddig: versírással. Akkoriban jelent meg a Szegedi Napló karácsonyi ajándékkötetének Az aranyszőrű bárány, Móra Ferenc korábban írott, csengő-bongó, verses meséje. A fővárosi lapok is szívesen fogadták a szegedi hírlapíró költeményeit, s ahány „babérlevél” (ahány vers, ahány tiszteletdíj) annyi hasznos berendezési tárgy — éjjeliszekrény, stelázsipolc, télikabát és őszi kalap — került a családi leltárba. Kettőjük otthonában is helye volt minden forintnak. De kétannyi helye lett volna azon a boldog tavaszon, amikor bölcső is került a Fodor utcai palotába. Panka érkezése után vált igazán teljessé a család. Móra Ferenc kortársi életrajzírója. Magyar László szerint Móra szerkesztő úr addig is otthon töltötte minden szabad pillanatát, de ezután még a munkára szánt perceiből is el-elcsent napközben néhányat, hogy hazaszaladjon, ringassa a lánya bölcsőjét, és megleshesse álmát. ..Előfordult — írta abban az időben Móra —, hogy az egyik kezemmel szíjat hasítottam a miniszterelnök hátából, a másikkal ringattam a kislányomat.” De mivel a poézisből hol csur- rant hol csak cseppent a forint, az inasiskolai oktatásért pedig minden elsején havi tíz koronát fizetett ki a város pénztára, a Szegedi Napló mindenese. aki immáron férj és családapa is, ezt is elvállalja. És végzi becsülettel, minden kedden este hattól hétig. Abban a naiv reményben, hogy közismereti órái keretében valamiféle hasznos tudományokkal vértezheti fel a gondjaira bízott szabó- és pékinasokat. Megpróbálkozott a hivatalos tantervvel is: az áruismerettel, alkotmánytannal, a leányági öröklés, a pragmatica sanctio rejtelmeivel. De nagyon hamar rájött, hogy attól a gyerektől. aki éjjel háromkor fekszik, és reggeli fél hétkor kel, igazán méltánytalanság olyan tudományokat követelni, amelyekben a főrendi házi tagok sem jeleskednek. Ezért azután Móra Ferenc, havi díjas tanító önhatalmúlag megreformálta az inasoktatást, és a kalcinált szóda titokzatos kémiai összetétele helyett — az Ezeregyéjszakát adta elő, heti egy órában. Ez is ért annyit, mint a fegyelem titkának kikiáltott méterrúd ... Mesék — parancsra. Még alig oszlott szét a gyásznép 1903-ban, Dankó Pista — a híres nótaszerző — temetése után, amikor Móra Ferenc már a szerkesztőségben rótta a sorokat. A temetésről szóló színeskönnyes beszámolót írta, melyben eleitől végig szó szerint idézte Pósa Lajos beszédét. Egy jó óra múltán Pósa, mit sem sejtve, lóhalálában érkezett meg a szerkesztőségbe, hogy átadja közlésre emlékbeszédének szövegét. Mikor meghallotta, hogy „beszéde” már a nyomdában v.an — elszörnyedt. Ö is, mint a szó - legtöbb mestere, hiú és kényes volt minden mondatára. Félve várta a levonatot. hogyan fogja viszontlátni saját beszédét — Móra Ferenc szövegezésében. Mikor végre kézbe vette, izgatottan kezdte olvasni. Meglepetése — Móra visszaemlékezése szerint — nőttön nőtt, és csodálata fokozódott, mire a szöveg végére érve megállapította, hogy a kézirat nélkül rekonstruált szöveg szó szerint egyezett az eredetivel. S ha eltért tőle. hát maga a szónok is szebbnek érezte a saját szavánál. Egy csapásra nagyra nőtt a fiatal újságíró Pósa Lajos szemében. Este a halászcsárdában, a fehér asztal mellett is úgy hozta a sors, hogy egymás mellé telepedtek. Pósa kérdezni, vallatni kezdte a csodálatos emlékezőtehetséggel megáldott hírlapírót: kicsoda, honnan jött, milyen terveket dédelget magában. Pósa Lajosról szóló megemlékezésében Móra így számol be erről a sorsdöntővé vált beszélgetéséről: „Vállat vontam. Semmi se vagyok, híreket gereblyézek a városházán és a korzón, és nem akarok lenni semmi. — író sem? Hát igen. Bevallottam, hogy valamikor volt olyan álmom, de már észre tértem. Két év óta nem írtam mást, csak riportot. — Miért nem írtál? — Mert nem parancsoltak mást. — Ügy? Hát akkor én azt parancsolom, hogy holnap délig írjál egy történetet az Én Újságomnak. Szófogadó ember voltam, már gyereknek is. Megírtam a törté- ténetet a kiskanászról meg a kutyájáról.” Így született az első ifjúsági írás, és ezt követte nyomon a többi. Pósa Lajos parancsa volt az az aranyhíd, amelyen Móra „az újságírás kopár ólomszérűjéről” bekerült az irodalom „virágkertjébe”. Igaz, hogy csak a szélébe, ahol még maguktól nőnek a vadvirágok, „de hát nem is virágágyba való a pipitér” — szerénykedik később. Pósa Lajos, nemzedékének legnépszerűbb gyerekírója, maga is szegedi hírlapíróként kezdte pályáját. Gyereklapot is itt szerkesztett először. Jó Barát címmel. 1889-ben költözik fel a fővárosba Az Én Újságom című gyermeklap szerkesztőjének. Mórával még annak diákkorában találkozott először, de rendszeres munkakapcsolatuk ezen az emlékező tes temetésen kezdődött. Mórát persze nemcsak a szerencsés véletlen, a megrendelővel való találkozás, és nem is csak az anyagi kényszerűség tette ifjúsági íróvá. Közrejátszott ebben sajátos írói egyénisége, pedagógus-hajlandósága és gyermekszeretete is. A katedrán szerzett kurta tanári gyakorlatnál is többet jelentett számára az apai tapasztalat. Hiszen első gyermekverseit, altatódalát is Pankának írta. „Szívemben csak gyerekíró maradok én mindig, még amikor vezzércikket írok is” — írta bátyjának egyik levelében. A család emlékezetében megragadt az a kijelentése, amely szerint, ha anyagilag győzné, ha a kényszerítő szükség nem rángatna tollát hol erre, hol arra, sohasem írna másnak, mint gyerekeknek. Irt is, szívvel-szeretettel és mérhetetlenül sokat. Verset és mesét, tankönyvet és történetet. Első gyerekregénye, az öreg diófák alatt, 1906-ban látott napvilágot. Móra ebben az időben poéta és publicista, írói pályájának igencsak az elején tart. Könyve azonban már a későbbi klasszikus gyerekiró erényeinek jókora hányadával rendelkezik. Meseszövése érdekes, fordulatos, semmiben sem árulja el az elbeszélő gyakorlatlanságát. A történet vonzó, szeretetreméltó gyerekhőse, Béres Jancsi pedig alkalmas arra, hogy az olvasó gyerekek barátságukba fogadják. Semmi köze a pedagógiai normák sezrint megszerkesztett, papirosízű példaképekhez, hőstettei sodrában is megmarad gyereknek. Csak a világ rendkívüli, amiben sorsával mérkőzik. (Folytatója következik.)
