Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. június 17. HETI VILÁGHÍRADÓ A hét bécsi kérdése A türkizkék borítású fehér­arany berakásokkal díszített há­rom és fél méter hosszú asztalt már elhelyezték a bécsi vár híres Redouten-termében. Ezen a bú­tor műremeken, amelyet még Fe­renc József kívánságára készített el 1860-ban az udvari főasztalos, írják alá hétfőn, tehát holnap délben a SALT—2. megállapodást. Addig is folyamatosan tartanak a bécsi csúcstalálkozó tárgyalásai. A csúcsdiplomáciában nincs mun­kaszünet, Leonyid Brezsnyev és James Carter ma is háromszor ta­lálkozik egymással. Ha a nukleáris tömegpusztító fegyverzet korlátozását célzó SALT-témát a kérdések kérdésé­nek nevezik, — akkor alighanem jogos, ha heti összefoglalónkat is ennek az egy problémának szen­teljük. Hiszen csaknem 7 eszten­dőn keresztül folytak a beható tárgyalások a terjedelmes, 80 ol­dalasnak mondott okmány meg­fogalmazására, amelyet végülis a csúcs előestéjén sikerült végleges formába önteni. S magának az újabb szovjet—amerikai magas szintű párbeszédnek rendkívüli jelentőségét mutatja, hogy legu­tóbb 1974 novemberében Vlagyi­vosztokban bonyolítottak le ha­sonló jellegű eszmecserét. A SALT—2. aláírása úgy fejez be egy eseménysorozatot, hogy rögtön megindít egy új fejezetet. Természetesen igazuk van azok­nak, akik azt mondják, hogy a fegyverzet korlátozása, egy közös felső szint meghúzása a nuk­leáris eszközöket célba juttató ra? kétáknál, stratégiai bombázóknál és atom-tengeralattjáróknál, ön­magában még nem jelenthet ra­dikális leszerelést. Csakhogy mégis először sikerült közös ne­vezőre jutni az atomfegyverek szabályozásának olyan területén, amely alapvetően érinti a két nagyhatalom, s az egész világ biztonságát. Ezzel a SALT-szerző- dés kiemelkedő helyet kapott a szovjet—amerikai kapcsolatrend­szerben, amelyben húsz év alatt nagyon sok — kb. hatvan — megállapodás és más, a különbö­ző részterületeket érintő fegyver­zetkorlátozó egyezmény született. A hangsúly érthetően a ho­gyan tovább kérdéseire összpon­tosul, s a továbblépéshez nagy se­gítséget adhat a SALT—2. biza­lomépítő hatása, valamint magá­nak a csúcstalálkozónak ténye. Ugyanakkor a bécsi megfigyelők joggal óvnak minden megalapo­zatlan és túlzott optimizmustól, miután az eddigieknél is bonyo­lultabb ügyek kerülnek napirend­re. Mindenekelőtt a SALT—3., amelynek célja már a fegyverek mennyiségének valósjágos csök­kentése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok természetesen sok más világpolitikai kérdésben érdekelt, a fegyverkezési verseny általános mérséklésétől, a válságterületek gondjain át az energiajövőig. A hétórás kétoldalú beszélgetés le­hetőséget nyújt majd számos probléma érintésére, de a pontos tárgyalási dossziéról csak az esz­mecsere befejezése után az el­hangzott tájékoztatások nyomán lehet majd képet alkotni. Annyi bizonyos, hogy a csúcstalálkozó már régóta érett, de létrejöttének elengedhetetlen feltétele volt a SALT—2. tető alá hozása. A foly­tatáshoz most különösen kedve­zőek a lehetőségek, de ehhez szükséges az Is, hogy a Szovjet­unió által már többször hangsú­lyozott konstruktív tárgyalási szándék mellett hasonló követke­zetes törekvés valósuljon meg az Egyesült Államok részéről is. Ezt azért Is hangsúlyozni kell, mert a szélsőséges héják nem fújtak visszavonulót az amerikai politikában. Miután a SALT alá­írását már nem tudják meggátol­ni, a szenátusi ratifikálás ellen lépnek fel, és azt remélik, hogy nem sikerül majd megszerezni a törvénybe Iktatáshoz szükséges 67 szavazatot a száztagú testület­ben. A nyugati sajtó egyrésze nagy szenzációként tálalta, hogy két eddig ingadozó szenátor a SALT ellen foglalt állást, ezál­tal a —50 helyeslő szavazat mellett 22 biztos ellenszavazat ígérkezik, s a nagy számú ingado­zótól, határozatlantól függ végső sororj még miidig a ratifikálás sorsa. Pedig mind nyilvánvalóbb, hogy a SALT-megállapodással a körülmények adta legkielégítőbb kompromisszum született, amely­nek során, akár Helsinkiben, nem voltak nyertesek és vesztesek, ha­nem békés együttműködés erősö­désére nyílott lehetőség. A csúcstalálkozó komolysága nem tette lehetetlenné azt a ked­ves eseményt, hogy a Bécs kör­nyéki szőlősgazdák hat négyzet- méteres „birtokot” ajánljanak Brezsnyevnek és Carternek, ki­emelve: ha beérik a termés, hat­hat liter leszerelési nedűvel aján­dékozzák meg őket immár saját borukból. Remélhetőleg jó termés lesz, kedvező időjárással és po­litikai klímával. Réti Ervin • Szovjet—indiai csúcstalálkozóra került sor Moszkvában, amely­nek során a két fél megállapodott az országaik közötti sokoldalú együttműködés fejlesztéséről. Képünkön: Leonyid Brezsnyev és Mo- rardzsi Deszai, indiai miniszterelnök, aláírják a szovjet—Indiai közös nyilatkozatot. • Szerdán ünnepi ülést tartott az Országos Bcketanács, a szervezet fennállásának 30. évfordulója alkalmából. Képünkön: Boldizsár Iván felszólalása. Részt vett az ünnepségen Romes Csandra, a Béke-világ- tanács elnöke is. • Tokió a tőkés hatalmak csúcsértekezletére készül. Ennek jegyé­ben fokozzák a japán fővárosban a biztonsági intézkedéseket is. Képünkön: a japán rohamrendőrök, akik a külföldi államférfiak biztonságáért felelnek. A csúcstalálkozó visszhangja a nemzetközi sajtóban A szovjet sajtó figyelmének kö­zéppontjában a pénteken megkö­tött szovjet—amerikai csúcstalál­kozó áll. A tegnap reggeli köz-1 ponti lapok kivétel nélkül részle­tes fényképes tudósításokban szá­molnak be Leonyid Brezsnyev és kísérete elutazásáról és szívélyes bécsi fogadtatásáról, a csúcstalál­kozó első napi eseményeiről. A lapok bécsi keltezésű tudósí­tásaikban, helyszíni riportjaik­ban rámutatnak, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok ve­zetői közötti közvetlen személyes kapcsolatok felújítása megfelel az enyhülés megszilárdítása érdekei­nek. Ä moszkvai PRAVDA különtu- dósítói azt hangsúlyozzák, hogy a termonukleáris Fáború veszélyé­nek kiküszöbölése korunk első számú feladata. — E felelős és fáradságos munka jelentősége az emberiség békés jövőjére nyilván­való. A szovjet fél, mint több­ször kijelentette, minden lehet­ségest megtesz a siker érdekében. Szeretnénk remélpi, hogy az ame­rikai fél is Kellő jóakaratot tanú­sít — hangsúlyozzák az SZKP KB lapjának bécsj tudósítói Kétségtelen, írják a Pravda tu­dósítói, hogy a világ közvélemé­nye túlnyomórészt pozitívan érté­keli a SALT—2 megállapodást. A népek úgy vélik, hogy e szerző­dés-, megkötése hasznos, jó és so­kat -ígérő. “Támogatásuk, termé­szetesen, rendkívül nagy jelentő­ségű a Bécsben elvégzendő mun­kára. Ugyanakkor nem hunyunk szemet afölött, hogy nyugaton, különösen az óceán túlsó partján, az olyan m,ég meglehetősen befo­lyásos erők, amelyeknek nincs ínyére az enyhülés, a „szovjet fe­nyegetés” koholmányaival továb­bi fegyverkezési hajszába kerge­tik az Egyesült Államokat és a NATO-t. A SZOVJETSZKAJA ROSSZIJA bécsi különtudósítója azt emeli ki, hogy a hadászati támadó fegyver­zetek korlátozásáról megkötendő új szerződés a nemzetközi színté­ren végbemenő bonyolult sors­fordulók közepette születik meg és valóraváltása kétségtelenül ked­vező hatást gyakorol az egész vi­lágra, köztük a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésére. „Régóta esedékes volt már ez a találkozó” — idézik a szombati osztrák lapok Leonyid Brezsnyev és James Carter első közös meg­állapítását, amely az osztrák szövetségi elnök dolgozószobájá­ban rendezett rövid találkozón hangzott" el. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének érkezéséről, valamint a pénteki nap különböző mozzana­tairól bő terjedelemben és fény­képanyaggal beszámoló osztrák sajtó a szovjet és az amerikai ál­lamfő első személyes találkozóját tekinti a pénteki nap legfőbb ese­ményének. A WIENER ZEITUNG Kreisky kancellár szavait idézi, aki a szigorú protokoll' miatt a helyiségen kívül rekedt újságírók segítségére sietve igyekezett rö­viden összefoglalni az osztrák szövetségi elnöknél tett udvarias- sági látogatás és az első csúcsta­lálkozó negyedórájának lényegét. Az oldott légkörben lezajlott is­merkedés alkalmával mind Leonyid Brezsnyev, mind pedig Carter méltatta az osztrák ál­lamszerződés jelentőségét, a sem­leges Ausztriának a háború utá­ni európai fejlődésben, illetve a jelenlegi csúcstalálkozó létrejöt­tében betöltött szerepét. Az osztrák sajtó örömmel nyug­tázta a magas rangú vendégek azon döntését, hogy időt szakítot­tak az osztrák főváros és környé­kének rövid megtekintésére. Az osztrák polgári sajtóban ugyanakkor nem ritkák az olyan hangvételű cikkek sem, amelyek csökkenteni igyekeznek a csúcsta­lálkozó politikai jelentőségét, le­becsülik, sőt becsmérlik a SALT —2. megállapodást, eltorzítják a Szovjetunió leszerelési törekvéseit. A DIE PRESSE kommentátora úgy mutatja be az enyhülést, mint „a hidegháború folytatását más eszközökkel”, s azt állítja, hogy ennél fogva a „csúcsstratégia” sem más, mint „a tapogatózás eszköze egy szakadatlan, az atomháború fenyegetésével némileg korlátok közé szorított birkózásban”. A japán lapok hírmagyarázói nagy várakozással tekintenek Lec- nyid Brezsnyev és Carter bécsi találkozójának eredményei elé. A JOMIURI SIMBUN egymás után két vezércikkben hívja fel a fi­gyelmet arra, hogy bármilyen bo­nyolult is a szovjet—amerikai kap­csolatok problémaköre, a két ál­lamférfi megbeszélései minden bi­zonnyal meghatározó jellegűek lesznek a nemzetközi enyhülésnek a nyolcvanas évekbe való átvitele szempontjából. Az ASZAHI SIMBUN vezércik­kének szerzője hangsúlyozza: „A lehető legnagyobb mértékben üd­vözlendő a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, mivel a két ország kölcsönös kapcsolatainak javítása révén hozzájárulhat az atomhá­borús veszély csökkentéséhez.” A SZÁNKÉI SIMBUN vezér­cikkében őszinte reményét fejezi ki, hogy a két ország vezetői Bécsben megszilárdíthatják a szovjet—amerikai kölcsönös bizal­mat és barátságot, s ezzel előmoz­díthatják a nemzetközi béke ügyét. A kínai ZSENMIN ZSIPAO szombati számának ötödik oldalán közli az Üj Kína-hírügynökség rövid, bécsi keltezésű tudósítását arról, hogy az osztrák fővárosba érkezett Carter amerikai elnök és Brezsnyev szovjet vezető. A tudó­sítás rámutat, hogy a két államfő a SALT—2. egyezmény aláírása mellett megvitatja a fegyverkorlá­tozás, valamint a nemzetközi hely­zet és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit. A kínai hírügynökség hangsúlyozza, hogy a SALT—2. npegállapodás hétévi „huzakodás” eredménye, s bár az egyezmény aláírásra kész, még a csúcstalál­kozón is külön ülésen foglalkoz­nak vele. Carter amerikai elnököt idézi, aki Bécsbe indulása előtt kijelentette, hogy „reménykedve, de hamis várakozások nélkül” utazik a csúcstalálkozóra. Ugyancsak közli a Zsenmin Zsi- pao az Új Kína-hírügynökség ösz- szefoglaló jelentését a SALT—2. megállapodás nyugat-európai fo­gadtatásáról. Mint írja, a nyugat­európai országok a „fenntartások­kal vegyes óvatos támogatás” ál­láspontjára helyezkednek az egyezmény kérdésében. A hírügy­nökség szerint az egyezmény stra­tégiai nukleáris paritást eredmé­nyez az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Érthető tehát — írja az Űj Kína —, hogy a nyu­gat-európai országok általános ag­godalmat táplálnak az iránt, hogy az Egyesült Államok a jövőben is biztosítani fogja-e Nyugat-Európa biztonságát. Az adott helyzetben ezek az országok nem tehetnek mást, minthogy éberséget tanúsí­tanak — hangoztatja a jelentés. A madridi MUNDO OBRERO, az SKP lapja szombaton vezér­cikkben üdvözölte a SALT—2. megállapodás bécsi aláírását, és emlékeztetett arra, hogy Európa biztonsága és békéje milyen nagy­mértékben függ a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti eny­hüléstől. (MTI) A barátság ezer szála „Egymás mellett, vállvetve, egy sorban leszünk önökkel az elkövet­kező években is” így fogalmazta meg az egész bolgár nép üzenetét Tó­dor Zsivkov pártunk legutóbbi kongresszusán. A tömör mondat össze­foglalja a magyar—bolgár kapcsolatok elmúlt három és fél évtizedé­nek, jelenének és jövőjének lényegét: a baráti együvé tartozást, a sza­bad akaratból választott közös utat. Amennyire magától értetődő, hogy azonos célokért küzdő országok egymást segítve-támogatva haladnak előre, annyira természetes az is, hogy újra és újra felmérik a megtett utat, számbaveszik az együttműködés tapasztalatait és tanulságait, fel­térképezik az együttes munka további lehetőségeit. S minél sokrétűb­bek, szélesebb körűek a kapcsolatok, annál fontosabb, hogy rendszeres legyen a tapasztalat- és véleménycsere. Gyakorlattá és hagyománnyá tettük a kapcsolatok kezdete óta az együttműködésnek azt a formáját, hogy Bulgária és Magyarország leg­magasabb rangú, s legtöbb felelősséggel rendelkező vezetői időről időre összeülnek közös dolgaink megvitatására. Hol nálunk, hol barát tainknál tanácskoznak, ami egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy köz­vetlen közelről megismerkedjenek a másik nép életével, hétköznap­jainak örömeivel és gondjaival. Most is, mint hasonló alkalmakkor, politikai életünk meghatározó erejének, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak első titkára látogat el párt- és kormányküldöttség élén bolgár barátainkhoz. Magyarország és Bulgária kapcsolatai már oly kiterjedtek és annyi­ra felölelik az élet és a munka minden területét, hogy akárcsak né­hány hónap alatt is seregnyi új tapasztalat, megoldásra váró feladat, döntést követelő kérdés halmozódik fel. Természetesen mindenekelőtt az intenzíven fejlődő gazdaság szféráiban. Együtt dolgozunk, terme­lünk egy sor iparágban, közösen végzünk kutatásokat, s cseréljük egy­más között nemcsak áruinkat, hanem tudásunkat, ismereteinket is. Az árucsere-forgalomban a jelenlegi ötéves tervben immár bizonyo­san túllépjük az egymilliárd rubeles határt, ami az ipari-gazdasági együttműködés rendkívül gyors növekedésére utal, hiszen megalkotá­sakor ez a terv még jó 200 millióval kevesebbet tűzött ki célul. S ezt a kiemelkedő eredményt a leghatékonyabb és legkorszerűbb módon sikerült elérni, amit jól jelez a tény, hogy a kétoldalú áruforgalom­ban a kooperáció és a szakosítás alapján gyártott termékek aránya már meghaladja a 40 százalékot. Sorolhatnánk még az együttműködés számos szép és kölcsönösen hasznos példáját. Közös vállalataink, mint az INTRANSZMAS és az AGROMAS már fiem csupán országaink határain belül, hanem nem­zetközileg Is ismertek, sőt elismertek. S a Bulgáriát járó sok ezer ma­gyar turista számára jóleső érzés, hogy hazai árukat lát az ottani ki­rakatokban, ahogy nálunk is hozzátartozik a választékhoz a Made in Bulgária felirattal ellátott termékek egész sora. Évről évre több érté- Ket állítunk elő közösen: természetes hát, hogy a távoli múltban kiala­kult barátságunk ezernyi szála napról napra erősödik. A testvéri együttműködés elvei a hétköznapok gyakorlatában öltenek testet Ez az alapja annak is, hogy vállvetve a többi szövetséges szocialista országgal együtt léphetünk fel közös céljainkért a világ létfontosságú dolgaiban. Magyarország is, Bulgária is kis ország, de példaadó együtt­működéssel képes olyan hatásos külpolitikai cselekvésre, amely a te­rületi nagyságnál hasonlíthatatlanul nagyobb tekintélyt biztosít a nem­zetközi politikai életben, s állandó törekvéseinkkel megfelelően szol­gálja az enyhülés és a világbéke mindennél fontosabb ügyét. Persze mozgékony és változó világunkban folyamatosan kell vizs­gálnunk összefogásunk módozatait, állandóan egyeztetnünk kell el­képzeléseinket és cselekvésünket. Különben érdekeink és céljaink alapvető, tartós azonossága mellett sem lehetnénk kellően hatékonyak tetteinkben. Ez is a rendszeres eszmecserék fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, s mint minden újabb találkozó — így a most sorra ke­rülő is — tovább vezet a közös úton. (KS) A SANDINISTA FRONT ULTIMÁTUMA Megadásra szólították fel Somoza nemzeti gárdáját A nicaraguai felszabadító erők Managua után az ország több körzetében felülkerekedték a So­mozához még hű fegyveresekkel szemben: felszámolták az utolsó elszigetelt ellenállási gócot Leon városában, Pena Blanca elfogla­lása uitán újabb frontot nyitot­tak délen is. Managuában a nemzeti gárda teljesen beszorult a városközpontba. Somoza pén­tek este már kijelentette, hogy lemondanak Leon visszafoglalá­sáról, mert csak Managua védel­mével törődnek. Julio Cesar Quintana külügyminiszter pedig értésre adta, hogy bánkivel haj­landók tárgyalni. A Radio Sandino péntek este sugárzott adásában felhívást in­tézett a diktátor fegyvereseihez, hogy 48 órán belül adják meg magukat. A Sandinista Nemzeti Felszafoadítási Front hangsúlyoz­za, hogy mindenképp szeretné el­kerülni a további vérontást, de rámutat arra, hogy a nemzeti gárda fegyvereseinek szembe kell nézniük a következményekkel, ha tovább folytatják harcukat. A front rádióközleményét egy női hang olvasta be a Sandino rá­dióadó hullámhosszán, hangsú­lyozva, hogy Managuából beszél. (A front rádióadásának vételét Nicaraguában és több más or­szágban szinte lehetetlenné teszik a zavaróadók, de Kolumbiában a Radio Sandino gyakran tisztán hallható. Az ultimátumról első­ként most is az AFP francia hír- ügynöikség bogotai tudósítója szá­molt be.) Managuában eközben már az éhínség fenyeget.. A lakosok ott szereznek éleimet, áhol tudnak: szinte mindenütt feltörték az élelmiszerüzletöket, sokan laká­sok és villák fosztogatására hasz­nálják fel a zűrzavart. A helyi Vöröskereszt elnöke nemzetközi segélyeket, élelmiszer-szállítmá­nyokat sürgetve közölte, hogy több mint ötvenezren kerestek eddig menedéket a managuai se­gélyposztokon. (AFP) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Magyar—angolai megbeszélések Soltész István kohó- és gépipari miniszter, valamint a meghívására hazánkban tartózkodó Alberto da Carmo Bento Ribeiro. az Angolai Népi Köztársaság ipar- és energiaügyi minisztere tegnap megvitatta a két ország közötti ipari együttműködés lehetőségeit. Ez volt az első miniszteri szintű megbeszélés a két ország ipari vezetői között. (MTI) • NDK—magyar ifjúsági találkozó A szovjet hősöknek a Seelovvi magaslaton levő emlékművénél, meg­tartott péntek esti fáklyás felvonulással megkezdődött az NDK ifjú­sági szervezete és a KISZ hagyományos, immár VII. baráti talál­kozója. Az NDK-ban dolgozó és tanuló magyar KISZ-isták, s az NDK fiatalok ma estig tartó találkozóján, mintegy 500-an vesznek részt. A programon politikai, kulturális és sportesemények sora szerepel. Tegnap több órás fórumot tartottak, amelynek témája Ma­gyarország volt. (MTI) • A Béke-világtanács felhívása A Béke-világtanács felhívással fordult a világ békeszerető és de­mokratikus erőihez, hogy támogassák a libanoni nép harcát. A nyi­latkozat élesen elítéli a palesztin menekülttáborok, libanoni falvak és városok elleni újabb izraeli légitámadásokat, melyeknek sok ár­tatlan ember esett áldozatul. (TASZSZ) • üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte, II. Erzsébet angol királynőt, születésnapja alkalmából. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom