Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-24 / 119. szám
1979. május 24. • PETŐFI NÉPE 9 3 TAPASZTALA TOK AZ ÚJ GYÖGYSZERELLÁTASI RENDRŐL Az orvosságdömping Orvos és beteg egyként megkönnyebbült, amikor 1977. januárjában életbe lépett az új gyógyszerrendelet. Az orvos azért, mert végre több ideje juthatott a gyógyításra — hisz azelőtt sokan kizárólag receptért keresték föl —, a beteg azért, mert olyan szerek is vény nélkül beszerézhetőkké váltak, amelyekért korábban doktorhoz kellett fordulni. Az egyszerűsítés mindenesetre jól jött: szűkítették a térítésmentes orvosságok körét, bővítették a recept nélkül megvásárolhatókét, és egyes esetekben módot adtak arra, hogy háromszor kiválthassanak gyógyszereket. Az aggodalmak beváltak Az előzetes aggodalmakat éppen ez okozta. Vajon nem lesz-e valamiféle divat minduntalan „kétforintos” orvosságot vásárolni; vajon kevesebb lesz-e a dokitorhoz járók száma; egyáltalán: növekszik-e, csökken-e a gyógyszerfogyasztás ? Csaknem két és fél év telt el, s nagyjából-egészéből kirajzolódtak a rendelet üdvös és káros hatásai — amely utóbbiakat természetesen célszerű lenne megszüntetni. Bizonyos, hogy a legkedvezőbb változás az orvosi rendelők zsúfoltságának tízszázalékos csökkenése (ez országos adat), s ami ezzel együtt jár, az egy betegre jutó idő növekedése (Szegeden például 2,5-ről 6,5 percre). Ez az önmagában nézve kedvező tény azonban elvonta a figyelmet néhány kedvezőtlen jelenségről — szögezi le a szakemberek nézetét képviselve dr. Harmat Pál, az Egészségügyi,Dolgozó februári és márciusi számában megjelent írásában. Azaz, beváltak az előzetes aggodalmak és alaposan fellendült a gyógyszerfogyasztás. Olyannyira, hogy hazánk most már az NSZK-val és az Egyesült Államokkal fej-fej mellett, a világ- ranglista vezető helyén tanyázik! A korábban megszokott, évi néhány százalékos forgalomnövekedést fölváltó húsz (!) százalékos gyógyszerfogyasztási fellendülést sok minden indokolja. Egyes- egyedül népünk egészségi állapota nem. Hát akkor mi? Túl nagy lehetőség? Kíváncsiak erre a kérdés szakemberei is. Fekete Gáborné, a megyei gyógyszertári központ gazdálkodási osztályvezetője például minden részletre kiterjedő terjedelmes kérdőívet körözött végig a patikákban. Nem minden tanulság nélkül való a följegyzések értékelése. „A vény háromhónapos érvényességi ideje alatt a családtagok, ismerősök között vándorol” ad egy lehetséges indoklást kérdésünkre az egyik gyógyszerész. „A forgalom növekedése azt is jelzi — teszi hozzá mindehhez Fekete Gáborné —, hogy a lakosság egészségkultúra-szintje még nem elég magas. Feltehetően sokan visszaélnek a gyógyszerbeszerzés megkönnyítésével.” „A pazarlásnak tudati okai vannak” — véli dr. Harmat Pál. „A gyógyszerszedés elveit még nem lehet helyére tenni a fejekben. A lakosság 90 százaléka állandó gyógyszerszedő! Nagy az orvosok felelőssége. A kuruzslás veszélyétől szinte már senki más nem fél, csak a gyógyszerész.” A Veszprém megyei főgyógyszerész azt hangsúlyozza, hogy húsz év alatt egyetlen olyan esettel sem találkozott, amikor a beteg gyógyszer nélkül ment volna el az orvostól. Soha nem fordul elő, hogy az orvos azt mondaná: magának, kedves,, nem gyógyszer kell, hanem minden nap félórás séta... Szóról-szóra hasonlók a Bács- Kiskun megyei tapasztalatok is. „Az igények nem a valódi szükségletet takarják, pedig — figyelmeztet Feketéné — az indokolatlan és szakszerűtlen gyógyszerszedés igen nagy veszélyekkel jár. Egyre többen szorulnak orvosi kezelésre gyógyszerártalom miatt.” Mi indokolja tehát a fogyasztás már-már elképesztő növekedését? Főképpen az, hogy még a korábbinál is kevesebb fáradságba kerül a gyógyszerek beszerzése. De hiszen épp ez volt a cél — mondhatnánk. Az igaz. Ám csakis a szükségleteknek megfelelő fogyasztás mellett! Mit kellene változtatni? Van persze a fogyasztást gátló tényező is, az orvosságok árának bizonyos növekedése. Sokan drá- gállják a szereket. Különösen a nyugdíjasok panaszolják, hogy amíg korábban havonta költöttek húsz-harminc forintot orvosságra, most egy alkalommal hagynak ott ennyi pénzt a patikákban. Indokolt lenne a térítésmentesen rendelhető szerek, és annak körének bővítése, hogy kik kaphatnak ingyen gyógyszert. Ami ez utóbbiakat illeti: a nyugdíjasok, a hosz- szabb ideje ugyanabban a betegségben szenvedők kaphatnának térítésmentesen orvosságot. Ami pedig a szereket illeti, nem ártana az említett körbe vonni a magas vérnyomás, az érelmeszesedés ellenieket és a szesszel készülőket. Bács-Kiskun megyei tapasztalatok alapján célszerű lenne korlátozni a háromszor ismételhető gyógyszerek körét, és magát a háromszori ismételhetőséget. Az indoklás valóságos (de csupán a divatot tükröző!) népszerűségi lista. A megye gyógyszerészeinek egybehangzó véleménye alapján túlzottan emelkedett az Elenium, a Seduxen, az Andaxin fogyasztása. A csak egyszer kiváltható tabletták közül — például — a Maripen, a Gráciáin forgalma nőtt. Végtelen hosszúságú lista kerekedne a recept nélkül kiváltható — úgynevezett kétforintos — szerek túlzott arányú forgalomnövekedéséről, kezdve az Algopyrinnel, folytatva a No-Spával, és nem lezárva a sort a Polyvitaplexszel, a Panangin- nal... Örvendetes és elgondolkodtató Nem tagadható, hogy örvendetes változással is járt az új rend, nevezetesen az addig szinte mértéktelen adminisztráció csökkenésével. Ám ez — lényegét tekintve — csupán a gyógyszerészek felelősségét növelte meg. A megye legnagyobb patikájában',' a kecskeméti 12'4-es Szabadság tériben például a rendelet előtt havonta 50 ezer receptet ellenőriztek, kivonatoltak stb., és küldtek be a központba. Jelenleg csupán átlagosan kétezer vényt kell össze- gyűjteniük. De amíg régebben — éppen a receptek viszatartása révén — lehetőség volt az utólagos ellenőrzésre, hogy nem történt-e gyógyszertévesztés (szerencsére sem ott, sem másutt nem fordult elő) most nincs erre mód. Viszont az asszisztensnek, gyógyszerésznek hat-nyolc szempontot kell figyelembe venni, míg kiadja a kért szert (mi áll a recepten, helyesen van-e kitöltve, vonatkozik-e rá valamilyen rendelkezés, ismételhető-e, ha igen, eltelt-e már bizonyos idő a legutóbbi kiváltás óta, mert ha nem, akkor az orvosság fölhalmozódhat a szervezetben és bajt okozhat — és így tovább). Nem kis feladat ez! Végül is egy jó és egy rossz vélemény. A megye patikusainak nagy többsége szerint fejlődést jelent az ellátás új- rendje. Ez mindenképpen örvendetes. — Viszont nincs-messzetaz az idő — állítja már említett cikkében dr. Harmat Pál (s a gyógyszerészek rábólintanak), amikor a beteget ezzel a kérdéssel fogadja az orvos: — Melyik gyógyszertől lett rosszul? Ezen viszont érdemes elgondolkozni. Ballai József A barátságvonat utasai voltunk (3.) Késő esti indulás után a délelőtti órákban érkezett meg a barátságvonat Leningrádba, ahol a Metróépítő Vállalat képviselői virággal és kedves meghívással fogadtak bennünket. A hős városban ismét tapintható közelségbe kerültünk az 1980-as olimpiával. A panorámás Ikarusz autóbuszok a Finn-öböl partján épült, 2 ezer személyes, 16 emeletes gyönyörű szállodába vitték a vendégeket. A svédek által két év alatt épített, világszínvonalon berendezett létesítmény az olimpia idején kap nagy szerepet, ugyanis a labdarúgók Leningrádban vívják nagy csatájukat. A Pribal- tinszkaja szálló az idén március 4-én fogadta az első vendégeket. A leningrádi két nap is bővelkedett élményekben. Jártunk az Auróra cirkálón, megcsodáltuk az Ermitázs felbecsülhetetlen értékű kincseit, s látogatást tettünk Puskinban, ahol Katalin cárnő egykori palotájában a németek főhadiszállása volt. A Piszkarevi hősi temetőben — a 900 napos blokád 600 ezer hősi halottjának örök nyughelyén — elhelyeztük a tisztelet és megemlékezés koszorúját Kellemes estét töltöttünk a Metróépítő Vállalat vezetőinek és dolgozóinak a társaságában. Elsőként Zaharova elvtársnő, a Lenin kerület pártbizottságának titkárnője adott részletes tájékoztatást a városrész életéről, majd Gyeniszev elvtárs, a vállalat igazgatója üdvözölte az est résztvevőit. Elmondta a többi között, hogy a magyar metrósokkal szoros kapcsolatuk van, és nagyon örül, hogy itt, Leningrádban is találkozhat magyarokkal. Az üdvözlésekre Berta Somogyi László, a barátságvonat politikai vezetője, a kalocsai járási hivatal elnöke válaszolt, és köszönetét fejezte ki a szíves fogadtatásért és vendéglátásért. A" hallgatóság nagy tetszéssel fogadta ezután a vállalat ének- és tánccsoportjának színes műsorát. Ezt követően a színházteremben a Szovjetunió köztársaságairól szóló színes filmet vetítettek, és kezdetét vette a vidám táncmulatság. A büfének is volt látogatója bőven, a gyors kezű felszolgálónők alig győzték a vendégek kiszolgálását sörrel, üdítővel, különféle süteményekkel? Az egyik sarokban kis csoport közepén régi ismerős, Deák József, a SZIM kecskeméti gyárának művezetője. — Nem kell ide tolmács sem — mondja mosolyogva. — Jól megértem magam a vendéglátókkal. Tudtam, hogy a Szovjetunióban sokan gyűjtik a különböző jelvényeket, hoztam néhányat, és most cseréltünk. — Az eddigi élmények? — A vártnál js jobbak. Nem vagyok elfogult, de tapasztalataim szerint nagyon sokat tanulhatunk a szovjet emberektől. Fegyelmet, állhatatosságot... Tanultam már erről, de mégis mélységesen megdöbbenve hallgattam a 900 napos blokádról szóló tájékoztatót, a 600 ezer ártatlan ember tömegsírja felett. Nagyon örülök, hogy munkám elismeréseként részt vehettem ezen a felejthetetlen utazáson. Ö. L. fe. % • Az Auróra cirkáló. (Opauszky László felvételei.) ■ ■ Ösztöndíjasok AZ EMBER, ha egyetemista vagy főiskolás, büszkélkedhet sok mindennel. Dicsekedhet rengeteg szabad idejével, amely elegendő arra is, hogy önképzéssel gyarapítsa tudását, ne csak a szakmájában legyen otthon, legyen tisztában mindennel, ami a körülötte levő világban történik. Büszke lehet rá, hogy megtalálta igazi hivatását, érdekli a tanított, a megtanulandó anyag. Elégedetten szólhat tanulmányi előmeneteléről, vázolhatja terveit, mihez kezd majd a diplomaosztás után. Mondom, számtalan oka lehet a büszkélkedésnekj. kivéve egyet. A tanulás nem éppen anyagi haszonnal járó ténykedés. A különféle ösztöndíjak aligha elegendőek hozzá, hogy az egyetemista úgy éljen diákévei alatt, mint a tanulás helyett a munkát választó kortársai. Az előzőek alkossák képletünk egyik oldalát. A másik felére pedig soroljuk oda a vállalatokat, az üzemeket, a gazdálkodó egységeket, tehát, amelyeknek képviselői alkalomról alkalomra szívesen beszélnek az utánpótlás hiányá» ról, arról, hogy nem találnak elegendő fiatalt, akik pótolhatnák a meghatározott munkakörökből hamarosan nyugdíjba menő tapasztaltakat. A KÉPLET két oldala között létezik egyenlőségjel. Az azonosságra tehát van lehetőség, mégpedig a tanulmányi szerződései» segítségével. Látszólag minden nagyon egyszerű. A vállalat megállapodik a diákkal, hogy a tanulmányok idején havonta segíti őt egy bizonyos összeggel. A» egyetemista vagy a főiskolás pedig vállalja, hogy diplomáját legalább a szerződésben meghatározott ideig az őt támogató cég szolgálatába állítja. Természetesen oly módon, hogy friss képzettségének megfelelő feladatokat kap. Lehetőséget tehát a bizonyításra. Az elmélet tehát kézenfekvőnél» sejtet mindent. Csak ezúttal is a? a fránya gyakorlat az, ami módosít a kedvező képen. ÍME KÉT PÉLDA: Az egyetemista tudása, előmenetele sejtetni engedte, nagyra hivatott szakember lesz belőle. Nosza, megkereste hát őt egy nagyvállalat, s felajánlotta, kössenek tanulmányi szerződést. A hátralevő két esztendőre létre is jött a kapcsolat, a felek aláírásukkal szentesítették a megállapodást. A munkába állásig nem is volt semmi baj. A vállalat pontosan fizetett, .a diák jól tanult, sőt nyaranként be-belátogatott leendő munkahelyére, hogy ismerkedjék a gyakorlattal. Aztán megkapta a diplomáját, jelentkezett a cégnél, felvették, besorolták, bemutatták — jól indult tehát minden. Kapott egy íróasztalt, s mondták, ismerkedjék a munkával, ö pedig ismerkedett. Egy hónapig, fél évig. Tisztában volt már mindennel, de csak nem érkezett meg a méltó feladat. Szólt a főnökének, ám a felettes csak széttárta a kezét. Nem tehet semmit — érvelt —, rajta múlik a legkevesebb, hibáján kívül vettek föl mást vagy egy évvel ezelőtt, a neki kiszemelt helyre. Azt tanácsolta, várjon nyugodtan, majd csak elmegy valaki nyugdíjba. A pályakezdő becsapottnak érezte magát, de tenni semmit se tehetett. Munkaköre illeszkedett képzettségével, nem vádolhatta hát szerződésszegéssel a vállalatot. Csendben új helyet keresett, s talált. Szerencséje volt. A*másik cégnek égető szüksége volt a tudására, így azt is vállalta, hogy visszafizeti a korábban kapott ösztöndíj, a kilépés miatt meg nem szolgált részét. MÁS ESET, jjiás körülmények: Két esztendeje dolgozott már a lány, amikor elhatározta, továbbtanul. Jelentkezett, ám a papír beadása előtt annak rendje és módja szerint alá kívánta íratni vállalata vezetőjével. Az igazgató mindenbe beleegyezett, csak egy kikötése volt. Kössenek tanulmányi szerződést, a lány kötelezze magát, hogy tanulmányai befejeztével visszatér régi munkahe- lyére.v'A fiatal nem átallott kérdezni. Afglől érdeklődött, hogy szüksége van-e egyáltalán a cégnek egy leendő szakképzettsége szerinti szakemberre. Bölcs mosoly volt a válasz és egy jótanács. Éz utóbbi arról, hogy bízza csak rájuk a dolgot. Mit részletezzem, évek múltán sem volt szükség a lány tudására, őt is besorolták a szerződésnek megfelelően, s nem a sok munkába fáradt bele. Az említett példák alanyait tehát utolérte a fiatal pályakezdőknél nem ritkán előforduló rajt: a feladatok hiánya, a munkanélküliség. A két eset a vállalatok felelősségéről szólt a tanulmányi szerződéseknél, noha található minta az egyezség felrúgására a diákok részéről is. Hogy mégis a szervezetet említettem, annak egyetlen oka: a vállalatoktól elvárható a körültekintés az utánpótlás-teremtés. Pontosabban, inkább elvárható, mert a fiataloknál is követelmény a felelősséggel teli döntés. Felelősséget említe’ttem már csak azért is, mert a tanulmányi szerződés (a neve se mond mást) szerződés. Megkövetelhető tehát esetében is, hogy csak akkor köttessék meg, ha valóban szándékában áll a feleknek, hogy kielégítsék egymás igényeit. Az érdekek mozgatják tehát itt is a szándékokat, s az indítékok csak akkor vezethetnek eredményre, ha az érdekek valóságosak, s felismertek. Az ösztöndíj, s a fejében vállalt munkába állás jó lehetőség, ám csupán alkalom. Az alkalom valóraváltása adja jelentőségét, jó esetben tehát az a tény, ha a fiatal tudása és a vállalat igényei később is találkoznak egymással. Ha tehát az ösztöndíj valóban előleg, s a későbbi teljesítésre tényleg szükség van. SENKI sem kényszeríthető persze, hogy érdekei ellen cselekedjék, ha megteheti. Se a volt diák. se a vállalat. A szerződésszegésnek léteznek beváltható szankciói. Csak hát az előzetes felmérés, a körültekintő döntés megelőzheti a kényszerítést. Sőt. Meg kell, hogy előzze a tanulmányi szerződéseknél, már csak azért is, mert esetében fiatalról, a tudását először hasznosítani szándékozó pályakezdőről van szó. Az első tapasztalatok pedig, kell-e mondanom, sokszor egv életre meghatározóak a munkában. M. P. Agrár közgazdasági és üzemszervezési napok a Tudományos Akadémián Az agrár közgazdasági kutatások eredményeinek az eddiginél jobban be kell épülniök a termelés, mindennapos gyakorlatába. A kutatóknak, szakembereknek fel kell tárniok azokat az összefüggéseket, amelyek segíthetik a termelés gazdaságossági és minőségi követelményeinek fokozottabb érvényesítését — mutatott rá Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi Miniszter a Magyar Tudományos Akadémián szerdán megkezdődött kétnapos agrár közgazdasági és üzemszervezési- napok megnyitóján. A miniszter kifejtette: az agrár ökonómiai kutatásoknak a jövőben a korábbinál jobban kell párosulniok egyéb más tudományos ágazatok tevékenységével, mert csakis több oldalú együttműködéssel képzelhető el az élelmiszer-termelés további fejlesztése. A tudományos napokat Láng István akadémikus, az MTA főtitkár-helyettese nyitotta meg. Ott volt a megnyitón Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Arhivatal elnöke, és Szabó István a SZOT elnöke. (MTlf A magyar hírlapés folyóiratkiadás története négy kötetben Sajtota jékozta tón mutatták be szerdán az Újságíró Szövetségben az Akadémiai Kiadó ünnepi könyvhétre megjelenő újdonságát, „A magyar sajtó története” című mű első kötetét. A nagyszabású sajtótörténet első kötete az európai és hazai előzményektől Rákóczi fejedelem Mercurius Hun- garicus, a magyar nyelvű hírlap- irodalom kibontakozásán keresztül a reformkor sajtójáig kíséri nyomon a magyar folyóirat- és hírlapirodalom múltját. A második kötet 1848 és 1890, a harmadik 1890 és 1919, végül a negyedik kötet 1919 és 1945 között vizsgálja a magyar sajtó korabeli alakulását, fejlődését. A tudományos igénnyel készült művet a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében szerkesztették. (MTI) A piszkarevói hősök temetőjének emlékművénél.
