Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. május 15. SZ()( IALISTA K<;Yi'TT.MfKÖDKS T akarmányfehérje-ellátás Tekintettel fontosságára, a ta­karmányfehérje problematikája bekerült a KOST-tagállamok hosszú távú élelmiszer-ellátási cél­programjába. A programba fel­vetít kezdeményezések a megva­lósulásban levő intézkedésekkel együtt zálogul szolgálnak ahhoz, hogy eredményesen és a közeljö­vőben megoldjuk a szocialista or­szágok állattenyésztésének kellő takarmányfehérje-ellátását. Az életszínvonal alapvető mu­tatói közé tartozik az állati ter­mékek részaránya a táplálkozás­ban. A KGST-országokban ez a mutató igen magas. Ezeknek az országoknak (Kuba és Románia nélkül) 1960-tól 1976-ig az egy lakosra jutó évi fogyasztása a következőképpen alakult fáz ada­tok számtani középértékek): hús- és húsáruk 43 kilogrammról 62 kilogrammra, tej- és tejtermékek 242 kilogrammról 313 kilogramm­ra, tojás 128-ról 213 darabra. A hetvenes évek közepén a hús és húsáruk adták a fehérje 30 szá­zalékát a szocialista országok la­kosságának táplálkozásában. Iparszera módszerek Ez a fogyasztási szint minde­nekelőtt a fejlett állattenyésztés­nek köszönhető. 1976-ban a KGST-tagállamok szarvasmarha­állománya 145 millió darabot, sertésállománya 119 millió dara­bot, baromfiállománya pedig kö­rülbelül 1 200 millió darabot tett ki. Az állattenyésztésben, ahol mind szélesebb körben alkalmaz­nak iparszerű módszereket, a produktivitás jelentősen megnőtt, különösen az utóbbi évek során. 1960 és 1977 között a hústerme­lés a KGST-tagálilamokban 1,8- szeresére emelkedett és elérte a 25 millió tonnát, a tejtermelés másfélszeresére (131 millió ton­na), a tojástermelés duplájára (86 milliárd darab) nőtt. Az 1990- ig szóló prognózisok szerint a hústermelés ezekben az országok­ban 90 százalékkal, a tejterme­lés és a tejtermékek előállítása 110 százalékkal növekszik. Az állattenyésztés fejlődése közvetlenül függ a takarmány- felhasználástól. így például a Szovjetunióban. ahol 1970-től 1974-ig 20 százalékkal több ta­karmányt használtak fel, mint 1964 és 1969 között, az állati ter­mékek mennyisége 19 százalék­kal gyarapodott. Ezért fontos feladat elegendő tápfehérjehiány tapasztalható, mányozáshoz. Amennyiben a fe­hérje nem elegendő, az egység­nyi termékre jutó takarmány­mennyiséget 30 százalékkal kell növelni, s ez körülbelül 50 szá­zalékkal drágítja a készterméket. A KGST-tagállamokban oly gyors ütemben fejlődik az állattenyész­tés, hogy az utóbbi időben már tápfehérjehiány tapasztalható. Egyelőre az igényt 91 százalékra sikerült kielégíteni. Körülbelül 6 millió tonna takarmányprotien hiányzik. Emiatt más országok­ból kell importálni takarmányt: évente körülbelül 2,5—3 millió torma olajpogácsát, durva darát, korpát és 200—250 ezer tonna hallisztet. Importálni kell továb­bá szójalisztet, különféle takar­mányadalékot (szintetikus ammó­niasavakat, vitaminokat, takar­mány antibiotikumokat). A KGST-tagállamok körülbelül egy- milliárd transzferábilis rubelt költenek erre az importra éven­te. Fontos tartalékok A takarmányfehérje-ellátás biz­tosítása végett intenzifikálni kell a termelést, jobban kell haszno­sítani a növényi és az állati ere­detű takarmányokat, továbbá fej­leszteni kell a mikrobiológiai és a vegyi szintézis útján előállított tápfehérjék gyártását. Az állattenyésztésben minde­nekelőtt arra van szükség, hogy a takar,mányadagban a fehérje részaránya elérje a 90—93 száza­lékot. A szükséges növényi fehér­jék felét a szemes termények, 11 —18 százalékát a mezők és a le­gelők, 10,5—13 százalékát a ta­karmányfüvek adják. E takar­mányfélék termelésének a növe­léséhez a KGST-országokban nö­velni kell a szántóterületet a sze­mes takarmányok (kukorica, ár­pa, zab, borsó, stb.) és a sok fe­hérjét tartalmazó takarmányfü­vek (lucerna, lóhere, stb.) javá­ra. Fontos tartalék a cukor- és a konzervipar, valamint a növényi nyersanyagot feldolgozó más élel­miszeripari ágazatok hulladé­kainak a teljes feldolgozása, to­vábbá az állati eredetű .takarmá­nyok termelésének a messzeme­nő fokozása. Számítások bizo­nyítják, hogy a helyi ipar hulla­dékainak a hasznosítása révén a takarmányliszt (a hús- és a csontliszlt) mennyisége 15—20 szá­zalékkal növelhető. A növényi és az állati eredetű fehérjék legjobban teljes értékű takarmánykeverékek formájában hasznosíthatók. Mind jelentősebbé válik a mik­robiológiai és kémiai szintézis útján előállított takarmánypro­tein. Ezekből nyerik a takar­mányélesztőt, és a pótolhatatlan aminósavakat (lizint, metionint, triptofant) tartalmazó fehérje-vi- taminos adalékanyagokat. A ta­karmányélesztők 45—60 százalék­ban tartalmaznak fehérjét, ami- nosavakat és vitaminokat. Rész­ben helyettesíthetők értékesebb takarmányokkal, például hal- és csontliszttel, tejporral, fölözött tejjel, stb. Takarmánytermelő beruházások A KGST-tagállamok takar­mánytermelése komplex fejlesz­tési programjai a belföldi forrá­sok maximális hasznosításán, s egyúttal hosszú távú mezőgazda- sági élelmiszeripari, vegyipari, mikrobiológiai és gépgyártási együttműködésen alapul. A ta­karmánytermesztés gyors fejlesz­tése érdekében például a Szov­jetunió ezeken a területeken 1976- tól 1980-ig közel 26,5 mil­liárd rubel összegű beruházást irányzott elő. A takarmányfehérjék problé­májának átfogó megoldása végett a KGST keretében együttműkö­dési javaslatokat dolgoztak ki,, s terveket is összeállítottak ezek valóraváltására. összehangolt munkával már bizonyos eredmé­nyeket is sikerült elérni. Így pél­dául Bulgáriában és Magyaror­szágon hatékonyabb lucernafaj­tákat, Magyarországon és az NDK-ban új évelő pázsitfüveket kezdtek termeszteni.- Az NDK- ban, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában már kipróbálták az új önjáró takarmánykombájnt, a Szovjetunióban és Lengyelország­ban tökéletesítették a közösen kifejlesztett szénabálázási gépet. Előirányozták továbbá, hogy a Szovjetunióval közösen építenek takarmánykeményítő-gyárat Mo- zirban. Ha ez megkezdi működé­sét, 16—25 százalékra sikerül ki­elégíteni a takarmányélesztőt im­portáló KGST-országok igényeit. 1977- ben Bulgária, Csehszlová­kia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Magyarország sokol­dalú gyártásszakosítási egyez­ményt kötött a vegyi és a bioké­miai takarmányadalékok előállí­tására. (Szofiapressz — APN — MTI) A Vilatitól a Kámáig Az egri Vilati 1977 óta gyárt a Szovjetunió-beli Kámai Autógyár részére elektromos motorvizsgáló berendezéseket. A komplett beren­dezés készítésében más KGST-országok is részt vesznek, a Vilati fel­adata az elektronika készítése. A motordiagnosztikai berendezés nem­csak a fogyasztást, a teljesítményt méri. hanem környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve, a kipufogógáz összetételét is. 1979-ben száztizenkét számítógépes feldolgozásra alkalmas motorvizsgáló be­rendezést szállítanak majd a megrendelők számára az egri Vilati gyárból. Több millió forint megtakarítás a mezőgazdasági üzemekben A gazdálkodás tartalékainak feltárását segítik (I.) Számos határozat foglalko­zik a termelőszövetkezetek terüléti szövetségeinek szol­gáltató tevékenységével. A mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusa megállapí­totta, hogy a szolgáltatások iránt megnőtt az igény. Sokféle formája alakult ki ezeknek, ami azt bizonyítja, hogy figyelembe veszik a területi szövet­ségek a közös gazdaságok igényeit. A megyei párt-végrehajtóbizottság 1977 augusztusában értékelte a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Terüle­ti Szövetségének munkáját és állást foglalt abban, hogy az üzemek igényeinek megfelelően fejlessze szolgáltató tevé­kenységét, főként a műszaki berendezések gazdaságosabb üzemeltetését segítse, valamint a termékátadáskor képvisel­je a közös gazdaságot. A téma fontosságára való te­kintettel a szerkesztőség a közel­múltban a megye két területi szövetségének és több mezőgaz­dasági szövetkezet vezetőjének bevonásával ankétot rendezett, amelyen megvitattuk az eddigi eredményeket, s a szolgáltatások .továbbfejlesztésének lehetőségeit. Az érdekképviseletek vezetői kö­zül Magony Imre, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségének titkára tar­tott vitaindítót. — A szövetkezetek szolgáltatá­sok iránti igénye a szervezeti, gazdálkodási megszilárdulással, a szakosodási törekvésekkel egy- időben jelentkezett — hangoztat­ta. — összefüggésben van a rend­kívül eltérő üzemi adottságokkal, az öisszetett termelési szerkezettel, a gazdálkodási színvonallal. Eb­ben a vonatkozásban a Kiskunság szövetkezetei nemcsak a megyé­ben, hanem az országban is más értékelést kapnak, hiszen külön­leges sajátosságokkal rendelkez­nek. Gondolok itt a homokterüle­tekre, a kertészeti gazdálkodás fejlesztésére, a kedvezőtlen gaz­dasági körülményekre. Természetes igény A gyorsan fejlődő mezőgazda­ság kiszolgálása egyébként is a társadalmi munkamegosztás ki- teljesedésével szinte világjelenség és számtalan szervezeti, gazdasá­gi formában jelentkezik. Nálunk a mezőgazdasági szövetkezetekben már a hatvanas évek végén igé­nyeltek olyan tevékenységeket a gazdaságok egyes csoportjai, ame­lyet egyébként egyedül, egy-egy üzem nem tudta volna megol­dani, illetve megszervezni. Ért­hető tehát, hogy saját érdekük­ben megbízták szövetségeiket — mint érdekképviseleti intézményt — a legkülönbözőbb vonatkozá­sú, de a közös gazdaságok to­vábbfejlesztését egyértelműen hasznosan segítő szolgáltatások­kal. A mi szövetségünk — mutatott rá —, hasonlóan a többihez, nem­• A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsé­gének kezdeményezésére szervez­ték meg azt a vizsgálatot, mely­nek az a célja, hogy a traktoro­kon rezgés- és zajmérést végez­zenek. A cél a traktorosok egész­ségvédelme. csak kifejezetten a szolgáltatási ágazat keretében végez üzemi cé­lokat szolgáló tevékenységet. Kü­lön szolgáltatásnak tekinthetjük a kormányrendeleten alapuló el­lenőrzést, az agrokémiai társulá­sok, az üzemorvosi szakrendelés létesítésére, vagy a szövetkezetek testületi vezetői részére rendsze­resen szervezett továbbképzése­ket. Egyre bővül a kör A szövetség titkára rámutatott, hogy szolgáltató ágazatuk nem­csak kiskunsági, hanem a Bács­kai és a Duna melléki Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsége taggazdaságainak részére is végez munkát. Tavaly például kilenc szolgáltatási körön belül összesen 311 üzemnek végeztek különböző szolgáltatást. Ebből 192 a kiskun­sági, 88 bácskai, és a Duna mel­léki szövetkezetek részére tör­tént és végeztek ilyen tevékeny­séget a megyén kívüli gazdasá­goknak is. Olyanoknak, amelyek rendszergazdaként állnak a me­gye szövetkezeteivel kapcsolatban. Évente mintegy 6—8 százalékkal bővül a különböző szolgáltatáso­kat igénybe vevők köre. 1969-től végeznek táppénzen le­vő termelőszövetkezeti tagoknál — megbízásos alapon — helyszíni ellenőrzést. Az üzemi betegellen­őrzés feladata az, hogy a beteg- állományba vett szövetkezeti ta­gok gyógyulásra, pihenésre for­dítsák az időt. Köztudott ugyanis, hogy a szövetkezeti tagok eseté­ben a táppénzt is a közös gazda­ság fizeti. Fontos tevékenység a termék- átadók munkája. Ilyen hálózat lét­rehozására azért volt szükség, mert a szövetkezetek nem mind­egyikében van meg, illetve volt meg a személyi feltétel a már több évtizedes gyakorlottsággal rendelkező vállalati tevékenység kontrolljához. A tapasztalatok szerint a szövetség a vállalattal szemben érdektelenebb, objektí­vebben tudja érvényesíteni a szerződések feltételeit. — Jelentősnek tekinthetjük a megyei vezetés és a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsának támogatásával 1978-ban kapott épülettervezési és műszaki ellen­őrzési engedélyt, — mutatott rá a területi szövetség titkára. — Az olcsó megoldások keresése a szö­vetségi munka egyik fontos célja. Minden szövetkezet tudja, hogy a nagy tervező vállalatoktól csak késedelmesen és rendszerint elég drágán kaphatják meg terveiket, gyakran még az egyszerű adaptá­ciókat is.,Lényegében bővítéseket, felújításokat, kisebb létesítmé­nyeket tervezünk. Ezidáig egy-két hónap alatt elvégezhető munká­kat vállaltunk. Csak az önkölt­ség megtérítéséért. Vagyis a más tervezők által számított költség mintegy. 50—60 százalékáért. •Elkészült például a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet részére az üzemorvosi laboratórium, a rendelő épületének és belső fel­szerelésének a terve. A kiskőrösi borászati közös vállalkozás részé­re a laboratórium korszerűsítésé­nek tervét készítettük el. Más szövetkezeteknél például tejbe­gyűjtő állomást, juhhodályt, bor­vezünk. Ezeket a munkákat nem is vállalták volna más tervező in­tézmények, vagy féléves, éves át­futási idővel,-ami önmagában is a költségek emelkedését jelenti. A szövetkezetek házilagos épí­tőipari munkáját, annak haté­konyságát elősegíti a műszaki, tervezői, és az ellenőri szolgálta­tás. Ma már természetes, hogy év­ről évre több energiát használnak fel a mezőgazdasági üzemek, öt­venhat szövetkezet részére végez az energetikai csoport elsősorban villamos-biztonságtechnikai, ener­giafelhasználási, hálózatfejleszté­si tevékenységet. Üzemenként több százer forintot is kitehet ugyanis az az összeg, amit a nem jól kiszámolt kalkuláció alapján fizetnek villamosenergia-vétele- zésért, az úgynevezett meddő tel­jesítményért. A szövetség ágaza­tának szakemberei ezt kimutatják és az üzemi vezetők intézkednek a szükséges változtatások végre­hajtásáról. Ez a tevékenység ösz- szekapcsolva az üzemi szakembe­rek továbbképzésével, az energia­takarékossági versennyel, lénye­gében a hatékonyabb gazdálkodás célját szolgálja. Földügyi szaktanácsadás — Tovább lehetne sorolni a szolgáltatások sorát. Még csak néhányat. 1977-től földügyi szak- tanácsadói hálózatot hoztunk lét­re. Ezt elsősorban a szakszövetke­zetek igénylik és feladata a föld­nyilvántartások rendbetétele, a földhasználat üzemi megold,ásá- • nak segítése és több, ezzel össze­függő téma — mutatott rá a te­rületi szövetség titkára. Megem­lítette még, hogy újdonságként megszervezték a szerves trágya robbantásos terítését. Tavaly mintegy ötezer vagon trágyát te­rítettek ily módon szét, az idén ennek kétszeresére van megálla­podás a szövetkezetekkel. Nagyon fontos az egészségvéde­lemmel való törődés. A szövetség kezdeményezésére a Magyar Nép­hadsereg II. számú Kórházával typtöüék megállapodást a trakto­rosok és a szövetkezeti tagok rendszeres egészségügyi vizsgála­tára. A következőkben dr. Németh István, a Bácskai és a Duna mel­léki Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének titkárhelyet­tese ismertette az érdekképviselet szolgáltató tevékenységét. (Folytatjuk) Kereskedő Sándor A hajósi erdészet egyik brigádja öten vannak. Aranykoszorús szocialista brigádtagok. Főleg akácot, részben fenyőt, kevés nyárfát termelnek a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság hajósi erdészetének területén. Beszélgetés közben két témáról szólnak szívesen. Az egyik az, hogy a brigád tagjainak a számát jó lenne gyarapítani, a másik, hogy kedvelik és becsülik a fejlődő technikát. Mind­ezt azért, hogy többet teljesíthessenek, mert aszerint kap­ják a fizetést. Mészáros Ferenc a brigád ve­zetője. 1960 óta erdei munkás. Az elsők között szerezte meg az er­dészeti szakmunkás képesítést. Mindegy is neki, hogy traktort, vagy gépkocsit kell vezetnie, mo­torfűrészt kezelni, javítani, fű­részláncot élesíteni. A munkás­szállító gépkocsit ő vezeti. Reggel pontosan indul a járat Borotáról, és munka végeztével vissza. Min­den lehetséges, csak az nem, hogy valaki indokolatlanul hiányozzék a munkából. — Jelentkező lenne, de nekünk olyan brigádtag kell, akire feltét­lenül lehet számítani — így fo­galmaz Balázs Mihály, amikor szóba kerül a létszámfejlesztés. Balázs Mihály is önmagához méri a követelményeket: 1962 óta keresi maga és családja kenyerét a hajósi erdőkben. — Csaknem egy éve kaptunk hidraulikus markolóval ellátott vonszológépet. Ennek segítségével több munkára volnánk képesek, ha csak egy személlyel is többen lennénk. A gép meghatározza a technológiát... a technológia megkövetel egy bizonyos létszá­mú munkacsoportot — így fo- ga'maz a brigádvezető. Persze, most is megvan az összhang emberek és gének mun­kája között. A szállítási távolság célszerű megválasztásával, rövi­dítésével, a munkapadok kiala­kításával gondoskodik a brigád arról, hogy ne legyen se álló gép, se munkára váró ember. Az MTZ traktorra szerelt hid­raulikus markológépük nagy elő­relépés a véghasználati akácosok kitermelésében. Nincs szükség többé lóra, a szálfa vonszolásá- hoz — mint korábban. Csak rááll az ügyes traktoros a ledöntött fa­törzsre és a daru markolófeje át­fogja a törzset, kisebbekből töb­bet is egyszerre, a traktor pedig oda viszi a szálfát a munkapadra, így minden korábbi munka: da­rabolás, az egyes faanyagok osz­tályozása egy helyen történik. Ez­zel az új eljárással 30 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. — Ez jó dolog nagyon, csak kis­sé gyengék a markoló ollói, és hamar elgörbülnek — vélekedik a brigádvezető. 'Az erdészet műszaki dolgozói ezért a gyári markológép hidrau­likus munkahengerének felhasz­nálásával a jelenleginél erősebb markolóollókat készítenek. A bri­gád az 1979-es kötelezettségét már a jobb technikához igazítia. Az erdészet másik két brigádja pedig várhatóan a borotai brigád­hoz méri majd a teljesítményt. G. 3. Kikötői daruk exportra • A Magyar Hajó- és Darugyár darugyáregysége az Idén harminc­nyolc kikötői portáldarut és konténerátrakó darut készít. A világvi­szonylatban is igen nagy az érdeklődés a magyar daruk iránt, mint­egy kétezerötszáz különféle típusú itt gyártott daru dolgozik már vi­lágszerte. A régi vevők mellett az idén Ghana is vásáról a Magyar Hajó- és Darugyártól. Az oda készülő portáldaruk a nedves trópusi Időjárásnak megfelelően speciális kivitelben készülnek. A képen: Szovjetunió és Jugoszlávia részére szerelik a darukat. (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom