Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

Moszkvai vélemények a SALT-2-ről v, k , m tu Ptti I 2 • PETŐFI NÉPE • 1979. május 11. Libanon a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte L. I. Brezsnyev üzenete az amerikai társadalomhoz MOSZKVA „Országaink olyan felelősség- teljes időszakban vannak, amikor fontos határozatokat fogadnak el a fegyverkezési verseny korláto­zása terén. Ez lehetőséget ad ar­ra, hogy nagyfokú derűlátással tekintsünk a jövő elé. Hinni akar­juk és hisszük is, hogy ez a jövő ragyogó és békés lesz” hangoztat­ja Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének el­nöke az amerikai társadalomhoz intézett üzenetében, amelyet csü­törtökön este tettek közzé Moszk­vában. Brezsnyev üzenetét abból az alkalomból küldte, hogy az Egyesült Államok két városában, Washingtonban és New Yorkban kiállítás nyílik az Ermitázs olasz festészeti gyűjteményéből és a moszkvai Kreml kincseiből. „A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulása az amerikai társadalom előtt új lehetőségeket nyitott meg arra, hegy megismerkedjék a ■ szovjet nép gazdag kultúrájával — han­goztatja az üzenet. — A Szov­jetunió üdvözli ezt az együttmű­ködést.'’ Brezsnyev üzenetében rámutat: a kulturális kapcsolatok, egymás kultúrájának, művészetének jobb megismerése, a kölcsönös kapcso­latok fejlődése elcs.egíti a két nép közötti jobb megértést. „Termé­szetesen ez a megértés és külö­nösen a bizalom mindenekelőtt azoktól a sikerektől függ, ame­lyeket a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kormánya együttes erőfeszítésekkel érhet el korunk olyan létfontosságú kérdéseinek megoldásában, mint a fegyverke­zési verseny megszüntetése” — írja üzenetében Leonyid Brezs­nyev. * A szovjet televízió csütörtökön este számolt be a virginiai Wil­liamsburg városában megtartott szovjet—amerikai konferenciáról, amelyen a két ország vezető közéleti személyiségei vitatták meg korunk legfontosabb kérdé­seit. mindenekelőtt a leszerelés kérdéseit és a SALT—2-megálla- podás lehetőségét. (MTI) események sorokban MOSZKVA_______________________ Az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívá­sára május közepén baráti láto­gatásra és rövid pihenésre a Szov­jetunióba érkezik Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, ________ B ONN___________________________ Unho Kekkonen finn köztársa­sági elnök az NSZK-ban tett öt­napos hivatalos látogatását« befe­jezve csütörtökön Hamburgból ha­zautazott. (MTI) A szovjet hírközlő szervek csü­törtökön ismertették azt a wa­shingtoni bejelentést, amely sze­rint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött az elvi megegyezés a hadászati támadó­fegyverek korlátozásáról szóló új megállapodásról, az úgynevezett SALT—2-ről. Az első rövid kom­mentárok mindenekelőtt azt eme­lik ki, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség többi orszá­gának véleménye szerint a SALT—2 fontos lépést jelent a fegyverkezési yerseny megfékezé­séhez vezető úton. Mint ismeretes, a hadászati tá- mudófegyverek korlátozásáról szóló szerződést hat és fél éves előkészítő munka után sikerült formába önteni. 1973 nyarán Leo­nyid Brezsnyev amerikai látoga­tása idején a két fél közös nyi­latkozatot fogadott el a tárgyalá­sok alapelveiről. Az elmúlt csak­nem hatéves időszakban azonban a tárgyalások több ízben is le­lassultak — az amerikai fél ma­gatartása következtében. Előbb az Egyesült Államok elnöki tiszté­ben bekövetkezett változás, a Watergate-ügy nehezítette meg az érdemleges megbeszélések folyta­tását, de amikor Brezsnyev és Ford vlagyivosztoki megbeszélé­Az Izraellel — az Egyesült Ál­lamok égisze alatt — márciusban aláírt különbéke - óta fokozódik Egyiptom nemzetközi elszigetelt­sége. Arabközi síkon bojkott in­tézkedéseket foganatosítottak el­lene: Egyiptom küldötteit rendre „kigolyózták” a közös szervezetek­ből. Kezdve az Arab Ligával, amelynek székhelyét Kairóból át­helyezték Tuniszba, egészen az Arab Jogászok Szövetségéig, vagy a szakszervezetek egyesüléséig. Nem sok jót ígért Kairó számá­ra a marokkói szent városban, Fezben kedden megnyílt 10. isz­lám konferencia sem, amelyre Egyiptom küldötteit — bár az ala­pító tagok egyike — meg sem hív­ták. Maga az iszlám konferencia, amely külügyminiszteri szinten folyik, 1969-ben annak kapcsán jött .'<&•£, hogy uz izraeli megszól - lásMl»tt*ákMJ«AiksKlern a»«eti ré­szében felgyújtották az Ál-Aksza mecsetet. Jeruzsálem ugyanis nem csak a zsidók és keresztények szent városa, hanem — Mekka és Medina után harmadikként —■ a sok száz milliónyi mohamedán hí­vőé is. Az iszlám országok tehát ezen az alapon is szolidárisak az izraeli agresszió következményei­nek megszüntetéséért küzdő arab hitsorsosaik harcával. A mostani konferencián 44 or­szág képviselteti magát. (Távol­maradt Egyiptom, Uganda és — egyáltalán nem elvi okokból — Irán.) Az első fontosabb döntés egyike volt, hogy a részvevők — Líbia javaslatára — egyhangúlag felfüggesztették Egyiptom tagsá­gát a szervezetben. Kairó már elő­sein 1974-ben újabb elvi meg­egyezést sikerült kialakítani, el­vileg már nem lett volna akadá­lya a megállapodás megkötésének, s az időközben bekövetkezett problémák általában az amerikai íéi magatartásának következmé­nyei voltak. Tovább lassította a tárgyalássorozat folytatását az Egyesült Államokban az elnök- választás és a Fehér Házban be­következett személycsere. A Car- ter-kormányzat eleinte olyan kö­vetelésekkel állt elő, amelyek egyrészt megsértették volna a fe­lek egyenlő biztonságának elvét, másrészt a SALT-megállapodást olyan politikai kérdésekkel kö­töttek volna össze, amelyeknek semmi közük sem volt a szóban forgó problémákhoz, s amelyek felvetése beavatkozást jelentett a Szovjetunió belügyeibe. Az ame­rikai kormányzat később a köz­vélemény nyomására módosította álláspontját, de számos kérdés­ben akart olyan egyoldalú elő­nyöket szerezni, amelyek a Szov­jetunió számára elfogadhatatla­nok voltak. A szovjet vezetés tü­relmes magatartást tanúsított, nagyfokú tárgyalókészségről tett tanúbizonyságot a hosszú tárgya­lási időszak alatt. zetesen érzékenyen reagált arra, hogy nem hívták meg a fezi érte­kezletre. Az egyiptomi külügymi­nisztérium a lépést „törvénytelen­nek és a konferencia alapokmá­nyával ellentétesnek” minősítette. A reneszánszát élő iszlám — Irán, Pakisztán, Líbia és több más ország példája támasztja ezt alá — az utóbbi években egyre inkább kezd jelentős nemzetközi politikai tényezővé válni. Ráadásul, ezen országok laza csoportosulásában erősödik az antiimperialista állás­pont. Ezzel minden érdekeltnek — nem utolsósorban Egyiptomnak, amely eddig a testvérországok te­temes pénzügyi támogatásában ré­szesült — számolnia kell. A mos­tani értkezlet másik jellemzője: az iszlám vjlág hajlik arra, hogy a palesztin probléma megoldását illetően egységes álláspontra he­lyezkedjék. Ezzel összefüggésben érdemes felfigyelni az Egyesült Arab Emír­ségek olajipari miniszterének — egyben az OPEC soros elnökének — Szaid A1 Oteibának minapi nyi­latkozatára. Szerinte az olajter­melő arab országok és a Közös Piac államai közötti párbeszéd fel­vételének feltétele az, hogy az utóbbiak ismerjék el a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. Keserű pirulát kínált ezzel az olajgondok­kal küzdő Nyugat-Európának. P. V. Moszkvában kezdettől fogva azt hangsúlyozták, s a most létre­jött megállapodással kapcsolat­ban is azt emelik ki, hogy a hadászati támadófegyverek kor­látozása egyaránt érdeke mind a Szovjetuniónak, mind az Egye­sült Államoknak. A SALT-megállapodás megkö­tése ilyen feltételek alapján vi­szont olyan nagy fontosságú első lépés lehet — hangoztatják a szovjet fővárosban —, amely egyrészt megnyitja az utat a to­vábbi tárgyalások előtt, előkészí­ti a meglevő fegyverzet csökken­tését, a nukleáris fegyverkészle­tek és a hordozó eszközök szá­mának valódi csökkentését és távlatban az ilyen fegyverek megszüntetését, másrészt előké­szíti az utat a két ország közötti jobb megértéshez más — mind a kétoldalú kapcsolatokat érintő, mind pedig az egész nemzetközi helyzettel összefüggő — kérdések rendezésére. A SALT-megállapo­dás várható megkötése jelentős előrehaladás nemcsak abban, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között javuljon a viszony, hanem abban is, hogy általában javulás következzék be a nemzetközi légkörben — álla­pítják meg Moszkvában. Plenáris ülésekkel folytatja munkáját azFKP kongresszusa A Francia Kommunista Párt XXIII. kongresszusa csütörtökön délelőtt folytatta a szerdán, Geor­ges Marchais főtitkár beszámoló­ja után megkezdett általános vi­tat. Meleg ünneplésben részesítette a francia kommunisták tanácsko­zása a külföldi pártok, forradalmi mozgalmak képviselőit, akiket Maxime Gremetz, a Politikai Bi­zottság tagja, az FKP KB külügyi osztályának vezetője üdvözölt. A kongresszus nagy figyelem­mel hallgatta Joseph Sanguedol- cet, Saint Etienne város kommu­nista polgármesterét, aki egyene­sen arról a megbeszélésről érke­zett, amelyen sok éves küzdelem után megegyezés született a vá­ros legnagyobb üzemének szaná­lásáról. A kommunisták, a dolgo­zók hosszú küzdelme akadályoz­ta meg a több ezer embert fog­lalkoztató gyár bezárását, és a gyárban, valamint a bedolgozó üzemekben mintegy 8000 mun­kahely felszámolását. Saint Etien­ne városa látja vendégül ma az Óvári Miklós vezette magyar pártküldöttséget. A kongresszus a plenáris ülé­sekkel párhuzamosan bizottsá­gokban is folytatja munkáját. Az egyik bizottság a határozat meg­szövegezésén, a másik a közös piaci integrációval, a június 10-i „európai” választásokkal kapcso­latos nyilatkozat megfogalmazá­sán dolgozik, a harmadik a szer­vezeti szabályzattal foglalkozik, míg a negyedik a mandátumok megvizsgálását végzi. (MTI) NEW YORK, BEJRŰT Libanon a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte szerdán annak megtárgyalására, hogy iz­raeli csapatok hatoltak be az or­szág déli részébe. Brian Urquhart, az ENSZ-fő- titkár közel-keleti ügyekkel meg­bízott helyettese szerdán fogad­ta -az izraeli delegátust, s a meg­bízott ezután kapcsolatba lépett kormányával. Vasco Futscher Pe­reira. a BT elnöke, azoknak az országoknak a képviselőivel ta­nácskozott. amelyek kontingen­sekkel vesznek részt a dél-liba­noni UNIFIL-erőkben. Az UNIF1L képviselőivel foly­tatott tárgyalások után az izraeli csapatok visszavonultak az ENSZ ellenőrzése alatt álló térségből, de az esti órákban tüzérségi táma­dást zúdítottak a körzetben fekvő Madzsdel Szelm településre. Szerdán éjszaka — azután, hogy a nap folyamán Dél-Libanonban behatolt izraeli csapatok részle­gesen visszavonultak — a térség­ben tüzérségi összecsapással foly­tatódtak a harcok. Mint a WAFA palesztin hírügynökség jelentette, éjféltájban Haddad őrnagy jobb­oldali milicistái és az izraeli had­A vietnami Ho Si Minh Kom­munista Ifjúsági Szövetség kül­döttsége, amely Dang Quoc Bao- nak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjá­nak. a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bi­zottsága első titkárának vezeté­sével tartózkodik hazánkban, teg­nap délelőtt Szentendrére láto­gatott. A delegációt elkísérte Varga László, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának titkára is. A vendégek felkeresték a Kossuth Lajos katonai főiskolát, ahol Erdei László ezredes, a fő­iskola parancsnokhelyettese és a tanintézet más vezetői fogadták őket. Ezután rövid sétát tettek Szent­endrén. megismerkedtek a város műemlékeivel, nevezetességeivel. A vietnami vendégek délután a főváros egyik nagy múltú mun­káskerületébe. Kőbányára láto­gattak, a Kőbányai Gyógyszer- árugyárat keresték fel. A látoga­tásra elkísérte őket Maróthy László, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Köz­ponti Bizottságának első titkára és Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A gyárlátogatás után a vendégek — a gyógyszerárugyár kultúrter­mében — magyar—vietnami if­júsági és barátsági nagygyűlésen vettek részt, amelyet Hámori Csaba nyitott meg. A hazánkban tanuló vietnami diákok nevében Nguyen Thi Ngoc Lan, a budapesti nemzet­közi előkészítő intézet hallgatója szólalt fel. Beszédében meleg szavakkal mondott köszönetét a sokoldalú segítségért. sereg egységei aknavetőkkel lőt­ték Arnun és Nabatije környé­kén lévő palesztin állásokat. Ez­zel egyidőben az izraeli hadsereg helikopterekről tüzet nyitott Tyr kikötővárosra és a közelben fek­vő Dzsal Al-Bahr településre és izraeli hadihajók ágyútűz alá vet­ték a várost és a környékén levő palesztin menekülteket. Eliasz Szárkisz libanoni elnök nyilatkozatában a nemzetközi jog súlyos megsértésének nevezte és határozottan elítélte az újabb iz­raeli agressziót. Felszólította az ENSZ-et és a többi nemzetközi szervezetet, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a támadók megfékezésére. Az el nem kötelezett országok koordinációs irodája az ENSZ- székhelyén közzétett nyilatkozatá­ban tiltakozott az izraeli csapatok dél-libanoni támadása, a palesztin menekülttáborok bombázása, és Libanon területi integritásának megsértése miatt. A dokumentum az el nem kötelezett országok aggodalmát fejezte ki az UNIFIL- csapatok biztonságáért és a Biz­tonsági Tanács hathatós intézke­déseit sürgette az izraeli agresz- szorral szemben. Ezután Maróthy László emel­kedett szólásra. —‘ Nagy öröm számunkra, hogy hazánkban üdvözölhetjük a hős vietnami nép küldötteit, s itt találkozhatunk vietnami testvér- szervezetünk, a nagy forradal­már, Ho Si Minh nevét viselő if­júsági szövetség képviselőivel — hangsúlyozta a KISZ Központi Bizottságának első titkára. — Az amerikai agresszorok ki­űzése után örömmel figyeltük, hogyan kezd hozzá Vietnam győz­tes népe az ország újjáépítésé­hez. Az építőmunka békés idő­szaka azonban rövid ideig tar­tott — mutatott rá, s részletesen elemezte a kínai vezetés kétes politikai törekvései nyomán ki­alakult, feszült délkelet-ázsiai helyzetet. — Amikor most ismét szolida­ritásunkat fejezzük ki a Vietna­mi Szocialista Köztársasággal, felemeljük szavunkat a maoista külpolitika ellen, és mélységesen elítéljük a Vietnam ellen indí­tott fegyveres támadást. Maróthy László végezetül ar­ról beszélt, hogy a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség és a vietnami fiatalok Kommunista Ifjúsági Szövetségének barátsága marxista—leninista pártjaink — az MSZMP és a VKP — inter­nacionalista együttműködéséből fakad. Közös harcban és közös munkában kovácsólódott ez a barátság és ezért megbonthatat­lan. Ez határozza meg együtt­működésünk jelenét és biztató jö­vőjét is. Pártjaink elvi politiká­ját követve a világ minden fóru­mán együtt lépünk fel közös cél­jainkért: a békéért, az imperia­lizmus, a gyarmatosítás és a faj­üldözés ellen — mondotta befe­jezésül a KISZ KB első titkára. (MTI) I NAPI KOMMENTÁR Iszlám konferencia Barátsági nagygyűlés Kőbányán Válságos idők Iránban Teherán már alighanem „elszokott” a heves és nagyszabású tömeg- tüntetésektől. Az iráni fővárosban úgy február közepe táján ért vé­get az a sok hónapos időszak, amikor szinte mindennap százezrek vo­nultak az utcára. A sah rendszerének bukásával, a Khomeini ajatol- lah vezette népi mozgalom győzelmével szükségtelenné vált, hogy a tömegek ilyen módon fejezzék ki politikai érzelmeiket. A múlt héten mégis ismét vagy kétszázezer háborgó iráni lepte el a teheráni sugár­utakat. Izgatott és indulatoktól túlfűtött demonstráció volt ez, immár nem a régi rend. a monarchia ellen, hanem az új rendszert kísérő véres politikai erőszakhullámmal szemben. A terrorizmus, mint a legkipróbáltabb módszer a zavar- és félelemkeltésre, Iránban is fel­ütötte a fejét. Szélsőségesek számításai A teheráni tüntetésre az alkal­mat a terroristák legújabb áldo­zatának, Morteza Motahari aja- tollahnak temetése adta. A meg­gyilkolt főpap szerepe és tekin­télye a Khomeini-féle mozgalom­ban egy kicsit megvilágítja a me­rényletért felelős terrorcsoport célját is. Főleg, ha hozzátesszük, hogy korábban a februári fordu­lat utáni első vezérkari főnököt, Mohamed Vali Gharanit gyilkol­ta meg ugyanez az illegális tár­saság. Nagy nevekre, fontos sze­mélyiségekre vadásznak hát, jól tudván, hogy ezek erőszakos ha­lála óriási felháborodást vált ki ország- és világszerte, s egy­könnyen heves vitákat a széles népi mozgalom különböző poli­tikai célokat követő erői között. Motahari, mint a sah-ellenes for­radalmi mozgalom egyik vezetője, Khomeini jobbkeze, aki állítólag a titkos, de nagyhatalmú iszlám forradalmi tanácsot irányította, mindenképpen a legmegfelelőbb személy volt az ellentéteket és ellenségekedéseket szítani akarók számára. S a szélsőségesek számí­tásai hamar be is váltak. A tömegtüntetéssé fejlődött te­metésen ugyanis az iszlám fa­natikusok sikerrel dobták be kommunista- és általában balol­dalellenes jelszavaikat. A történe­lemből jól ismert, s gyakorta al­kalmazott módszer, hogy a szél­sőségesek merényleteiért a felhá­borodott és izgatott tömegek előtt a demokratikus baloldalt teszik felelőssé. A mind hevesebbé vá­ló iráni belpolitikai küzdelemben sem hagyták ki ezt a lehetőséget a kommunista eszméket gyűlölő erők. Elég volt néhány hangadó a felvonulók között, s máris ezrek kiabálták a nekik tetsző jelsza­vakat. Olyannyira, hogy a nyu­gati sajtó máris egy kommunista­ellenes kereszteshadjárat kibonta­kozásáról cikkezik. A Tudeh álláspontja Pedig nyilvánvaló, s ezt az Iránból tudósító nyugati újság­írók is azonnal leszögezték, hogy az iráni kommunistáknak, a Tu­deh Pártnak semmi köze nincs a merénylethez. Hiszen a párt ve­zetői február óta többször is el­kötelezték mozgalmukat a Kho­meini irányította iszlám állam támogatására. Csakhogy a mai iráni eseményekben a meghatá­rozó elem a politikai hatalomért folytatott mind kiélezettebb küz­delem. S ez a hatalom pillanat­nyilag rendkívül megosztott. A kormány hatókörét rendkívül korlátozzák az „utca szintjén” irányító forradalmi bizottságok, a fegyveres gárdák különböző osz­tagai, független hatalmuk van a titokzatos iszlám bíróságoknak, s lehetőséget ad hatalom gyakorlá­sára, illetve az azzal visszaélésre, hogy februárban vagy 300 ezer fegyver került a legkülönbözőbb csoportok kezébe. Nem meglepő, hogy ahol ennyi egymástól eltérő politikai beállítottságú, más és más célokra törő erő van, ott nem kerülhető el a politikai kon­frontáció, amely aztán könnyen erőszakos útra terelődhet. Kho­meini személyes tekintélye ez idáig valahogy féken tartotta az egymással szembekerült táboro­kat — saját hívei közül a legfa­natikusabb reakciós iszlámistá­kat, és a baloldali eszméket hir­dető ugyancsak fegyveres csopor­• A meggyilkolt Morteza Motahari ajatollah. • Irán politikai problémái mellett nehézségeket okoz az ország gazdasági helyzete is. Képünkön: Teheránban több ezer (elvonuló munka­lehetőséget követel. (Telefoto — AP.) tokát. De miután a reakciót se­gítő terroristák merényletei óriá­si politikai detonációként rázták meg az országot, ki biztosíthatja, hogy nem szabadulnak el az in­dulatok? A harc lefolytatódik Ma tulajdonképpen ez a döntő kérdés Iránban. A sokarcú tö­megmozgalom á közös cél eléré­se, a császárság megdöntése után egyre megosztottabbá válik: a harc lefolytatódik, miközben az iszlám köztársaságban még ko­rántsem jöttek létre, s pláne nem szilárdulhattak meg a demokrá­cia intézményei. S ez olyan kö­zeget teremt, amelyben a szélső­ségeknek, az erőszaknak jók a le­hetőségei. Azon pedig aligha cso­dálkozhatunk, hogy az iszlám elveket hirdető reakciósok min­den lehetőséget megragadnak a baloldali befolyás visszaszorítá­sára. Nehéz szakaszba jutott hát az iráni forradalom. Amikor a de­mokratikus, igazságos politikai feltételeket nyújtó köztársaság megteremtése, a gazdasági gon­dok, a nyomasztó munkanélkü­liség, az ellátási nehézségek meg­oldása széles nemzeti egységet követelne, a forradalom haladó céljait veszélyeztetik a politikai ellenségeskedések. A. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom