Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. május. 6. T akar Hiánygazdálkodás és energiamegtakarítás 1. A z ország állatállománya az elmúlt évben csaknem 16 millió tonna tömegtakarmányt és mintegy 9,5 millió tonna abraktakarmányt fogyasztott el. A felhasznált abraktakarmá- nyok értéke megközelíti a 40 milliárd forintot. Ez alkotja egyes állattenyésztési ágazatban az összes költségek 65—70 százalékát. A mezőgazdaság anyagfelhasználásában csaknem 50 százalékkal szerepel a takarmány. Ezeknek az adatoknak tudatában érthető, hogy mennyire fontos a takarmánytermelés és a felhasználás hatékonysága, ugyanis néhány százalékos megtakarítást is milliárd forintokban mérhetünk. Bács-Kis- kun megyében is a legfontosabb feladatok egyike a. takarmánytermelés és gazdálkodás színvonalának javítása, ugyanis az ország állatállományának mintegy 14 százaléka található a megyében. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. március 15-i határozatában rögzítette: „Az állattenyésztésben általános feladat... a takarmányhasznosításnak, különösen a fehérje felhasználásának a javítása”, valamint azt is, hogy „A szarvasmarha-tenyésztést és a juhászatot a jó minőségű, olcsó tömegtakarmányokra, a melléktermékek felhasználására és a gyepterület hasznosítására kell alapozni." Ennek szellemében a Bács-Kiskun megyei pártbizottság tavaly novemberi határozatában jelölte meg a takarmánygazdálkodással összefüggő megyei tennivalókat. A jelenlegi helyzetről, valamint a további előrelépés lehetőségeiről foglalkozó ankétot rendezett nemrég a Petőfi Népe szerkesztősége. F. Tóth Pál főszerkesztő-helyettes köszöntötte a megjelenteket. Az ankéton részt vett dr. Horváth Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa, Molnár Mihály, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség képviseletében dr. Dormány Miklós osztályvezető, dr. Nagy Zoltán főelőadó, valamint Sántha Lajos, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség igazgatója és Varga Endre osztályvezető, az AGRO- TRÖSZT képviseletében Rimái Albert osztályvezető és Pálfi Pál, a megyei AGROKER igazgatója, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársai; 'Szili János, Beck Tibor és dr. Vaik István; dr. Petrányi István, a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai kará- i.ak tanára, dr. Matos Lőrinc, a jánoshalmi Tsz-közi Vállalat igazgatója, Babits Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnöke, Pozsár Miklós, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz fő-ágazatvezetöje, Vető József, a rémi Dózsa Tsz ágazatvezetője, dr. András László, a Kalocsai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. A tanácskozás céljáról elöljáróban Molnár Mihály beszélt, majd Sántha Lajos tartott vitaindító előadást. —«mmmxé — A takarmánygazdálkodás magában foglalja a takarmány- termesztést, a betakarítást, a tárolást, a tartósítást, az előkészítést, a feldolgozást és a ta- karmányfellhasználást is. Még koránt sincs vége a sornak, hiszen számos terület tartozik a takarmánygazdálkodás körébe, amely kapcsolódik az állattenyésztéshez. Dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az idén gödöllői előadásában arról is beszélt, hogy „a nagyüzemekben az állatállomány és az állati termék termelésnövelésével nem fejlődött megfelelően a takarmánygazdálkodás. Az alacsony színvonalú tömegtakarmány- és gyepgazdálkodás következtében a szarvasmarha-állomány takarmányozásában az ab- raktakarmáhy etetése került előtérbe. A baromfi- és a sertéshústermelésben a szakszerűtlen takarmányozás és az ellenőrzés hiányosságai miatt számos nagyüzemben az indokoltnál lényegesen nagyobb a fajlagos abrak-, ezen belül az import fehérjetakarmány-felhasználás". Több ezer tonna abrakmegtakarítás — Bács-Kiskun megyében az abraktakarmányok felhasználását az elmúlt két évben ellenőriztük. A fajlagos felhasználásban llilllülfff ff Ifttl <* A rémi Dózsa Tsz-ben melléktermék felhasználásával takarmányoz- zák a pecsenyebárányokat, és jelentős abrakmegtakarítást érnek el. rendkívül nagyok a különbségek. Vannak olyan gazdaságok, ahol a hízómar.ha súlygyarapodásához tizennégy, huszonnyolc, sőt harminckét kilogramm aibrakot használtak egy kiló súlygyarapodáshoz. Az egy liter tej előállítására több gazdaságban hatvan-het- ven dekagrammot, de előfordul, ahol egy kilót. A nagy abrakfel'használások okát keresve megállapítottuk egyebek között, hogy több üzemben nincsenek megfelelő technológiai előírások, nem dolgoztak ki munkarendet, a technológiai fegyelmet nem tartották be és részben, vagy teljesen hiányzott az ellenőrzés. A fajlagos abraktakarmány- felhasználásban tavaly javulás történt 1977-hez képest. Ugyanis egy liter tejet a megye gazdaságai az elmúlt évben átlagosan 45 dekagramm abrak etetésével termeltek. Á hízó szarvas- marháknál egy kilós súlygyarapodás az 1977-es 5,22 helyett 5,08 kiló abrakkal értek el. A sertéshizlalásban 4,45 kilóról 4,34 kilóra csökkent az egy kilós súly- gyarapodáshoz felhasznált meny- nyiség. Ha a különbözeiből eredő dekákat, a megtakarítást, az egész megyében Összeadjuk, a mennyisége rendkívül nagy. A tejtermelésnél az ábrakíelhasz- nálás 1977-hez képest 4371 tonnával, a marhahizlalásban 1375 tonnával, a sertéshizlalásiján periig 6162 tonnával csökkent. A takarmány termesztésbe alkalmas terület aránya nem nőtt Bács-Kiskun megyében, s a jövőben sem lehet ezzel számolni. Tehát a hektáronkénti hozamok, valamint a gyepek jobb hasznosítása, a fűtermelés növelése a járható út. A takarmánybáais alapja a kukorica, amit akár szenázsként vagy szemes abrakként, vagy a teljes kukoricanövény-szárít- mányként lehet alapul venni. Fontos feladata a silókukorica- termelés és tartósítás javítása. A silózáshoz nincsenek meg mindenütt a feltételek. Szilárd burkolatú és támfalas silótérrel a megyében mindössze 28 termelőszövetkezet rendelkezik. A rosszul tartósított tömegtakarmány beltartalmi értéke nem megfelelő, amit egyébként a laboratóriumi vizsgálatok is mutatnak. Nehezíti a gondokat, hogy nem mindenütt az állattenyésztő feladata a tömegtakar- mány-termelés, s ez a minőségi gondok forrása is. Gyep- és melléktermékek Bács-Kiskunban száznegyvenezer hektár a gyepterület, amelynek hozamnövelése jelentősen hozzájárulhat a tömegtakarmány- bázis kiszélesítéséhez. Átlagosan 12—13 mázsa széna terem egy hektáron, azonban 68 mázsa szénát is termelnek azokban a gazdaságokban, ahol a gyepeket rendszeresen művelik, trágyázzák, öntözik. — A takarmánygazdálkodásban több feladatot kell megoldani. Első helyen említem. hogy a nagyüzemekben a takarmányok a tényleges, a valóságnak megfelelő mennyiségben és minőségben kerüljenek elszámolásra, főkönyvi bejegyzésre és természetesen felhasználásra is. Túl kell lépni a régi, elavult módszereken és szemléleten, egyre inkább a tudományosan megalapozott — a takarmányok beltartalmi vizsgálatára épülő — mérnöki szintű takarmányozást kell megvalósítani. Az egyes állatfajoknál — elsősorban a kérődzőknél — csökkentve az abraktakarmányt, a tömegtakarmányok és mellék- termékek etetését, felhasználását szükséges szorgalmazni. E körbe tartozik az is, hogy a szarvasmarha-hizlalásban át kell térni a tömegtakarmány alapokra. A kérődző állatfajoknál a tö- megtakarmány-gazdálkodás alacsony színvonalában kereshetjük elsősorban a magas abrakfelhasználás okát. A silózott takarmányok szárazanyag-tartalma, keményítőértéke alacsony. Szükségesnek tartom, hogy a kukorica silózása olyan időben történjen, amikor 34—36 százalék a szárazanyag-tartalma és 14—16 százalék a keményiítőértéke. Fontos lenne a mezőgazdasági és ipari melléktermékek fokozott hasznosítása. Egyebek között a kukoricaszár, amelyet legegyszerűbben legeltetéssel lehet takarmánynak megmenleni. Nagy lehetőségek vannak a karbarmddal dúsított ipari takarmányok széles körű felhasználására is. Sántha Lajos bevezetője után az ankét résztvevői mondták el véleményüket. Csabai István (Folytatjuk) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Halálos áramütés Zombori József, tizenegy éves jászszentlászlói kisfiú, a múlt év augusztus 21-én a délelőtti órákban egyedül volt otthon az Alkotmány utca 85. szám alatti házban. Édesapja dolgozott, édesanyja pedig a kiskunmajsai szülőotthonban feküdt, kisbabát várt. A kisfiú — mielőtt a szomszéd gyerekkel megbeszélt játékhoz hozzáfogtak volna — tapasztalta, hogy a konyhában a két vizes kanna üres. Fogta a két edényt és elindult a kúthoz, hogy vízzel töltve azokat a konyhába vigye. Az egyik kannát az udvari kút csapja alá helyezte, megnyomta a villanymotort elindító gombot, s amikor a csapot akarta kinyitni, erős áramütés érte. Eszméletét elvesztette, belezuhant a nyitott aknába, ahol a motor volt elhelyezve, s perceken belül meghalt... Az édesapa, Zombori József déli egy óra körül ért haza, s mert éjszakai műszakban dolgozott, lefeküdt. Négy óra tájban ébredt, s látta, hogy az udvarában vannak a szomszédok, keresték a kisfiút, mert aznap még nem látták. Az apa észrevette a kútnál a kannát. Odament, s az aknához érve látta, hogy fia a másik kannával az aknában fekszik. Ugrott, hogy kivegye a gyereket, de abban a pillanatban úgy megütötte az áram, hogy elvágódott onnan. Aztán berohant a szobába, kihúzta a konnektort, s kiabálta, hogy fia az aknában van .. . Majd elvesztette az eszméletét. A már halott kisfiút Hajagos Tóth Vince vette ki az aknából. Miért volt áram a kút csapjában, ki a felelős a gyerek haláláért? Ezekre a kérdésekre keresett választ a Kiskunhalasi Járás- bíróság, A tárgyalás során meglepő felelőtlenségre derült fény. Zombori Józsefék 1971-ben építették Jászszentlászlón az említett családi házat, amelybe a villanyt is bevezették. A belső szerelési munkálatokat a családdal baráti viszonyban lévő Hájos István végezte el szívességből, azzal a megállapodással, hogy Zombori József majd alkalom adtán segít nelci, ha szüksége lesz rá. Hájos villanyszerelő szakember. Munkahelye a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tajói borászata, de mellékfoglalkozásként kisipari tevékenység folytatására is van engedélye Jászszentlászló területére. Szakember létére azonban alapvető szabályokat vett semmibe például Zomboriéknál. Az épületben levő konnektorokba — a konyhait kivéve — csak a fázis és a nulla vezetéket kötötte be. A védővezető földelést nem. A házigazda 1977 nyarán egy Niagara villanymotoros szivattyút vásárolt, hogy annak segítségével nyerjék a vizet a kútból. Megkérte Hájos Istvánt, hogy a szükséges villanyszerelési munkát végezze el. Hájos a szivattyúhoz háromeres kábelt használt, ennek a végére csatlakozó villát szerelt, amelybe mindhárom szálat bekötötte. A szivattyú ezután úgy működött, hogy a villát bedugták a szobai konnektorba (amelybe nem volt földelés és érintésvédelem bevezetve). A Zombori család 1977 őszéig így működtette a szivattyút. Hájos tudta, hogy a motor zárlata esetén nincs biztosítva senki az áramütéstől. Ideiglenes jelleggel szerelte fel a szivattyút. 1977 őszén Zombori József a kút mellé egy nyolcvan centiméter mély, téglával kirakott aknát épített, ebbe helyezte el a szivattyút, kifúrta az ablakpárkányt, s ezen keresztül ment a szobába a kábel. Annak érdekében pedig, hogy he kelljen minden alkalommal kihúzni, illetve bedugni a konnektort, Hájossal egy kapcsolót szereltetett fel a kútnál, amely ki- és bekapcsolta a motort. Hájos a kapcsolót felszerelte. s azután ennek segítségével történt a vízeresztés. A házigazda tudta, hogy a szivattyúhoz kötött kábelnek a szobába való bekapcsolása csak ideiglenes, melyet Hájos István földkábel beszerzése után a föld alá süllyesztve és a villanyórához vezetve fog átszerelni. Azt azonban nem tudta — nem szakember, tehát nem is tudhatta — hogy az ideiglenes szereléssel az érintés- védelem nem biztosított. Zombori József és családja — felesége és a kisfia — ezt, az érintésvédelemmel el nem látott szivaty- tyút működtették egy éven át. amikor bekövetkezett a tragédia. A halálos áramütést szenvedett kisfiút orvosszakértők vizsgálták meg és megállapították, hogy a gyerek baltenyerén ment be az áram és a balláb kisujján futott ki. Az áramütésnek ez a vonala azonnali halált szokott okozni. Az aknában a villany- motorra esve a horzsoláson kívül további áramjegyek nem keletkeztek a kisfiún. Az aknába a halálos áramütés miatt esett. Megállapította a bíróság azt is. hogy Hájos István amikor beszerelte a Niagara típusú szivattyút, nem ismerte annak műszaki leírását, nem nézte meg az úgynevezett gépkönyvet, amely többek között tartalmazza, hogy a gép bekötésénél fokozott érintésvédelem szükséges. Ez a fokozott érintésvédelmi előírás azt jelenti, hogy a villamosgép teste a megengedett 42 voltos feszültség alatt maradjon. Ha ez bármilyen okból emelkedne, akkor a villanyórán elhelyezett automata kikapcsol. Ugyanakkor Hájosnak az is kptelézö szakmai előírás, hogy üzemszerű használatbavétel előtt ellenőriznie kell az érintésvédelem hatásosságát. De miután ezt egyáltalán nem biztosította, annak hatásáról nem is győződhetett meg. A bíróság bűnösnek találta Hájos Istvánt foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntettében és ezért egy évi fogházra ítélte, s kötelezte a bűnügyi költségek megfizetésére. Az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta. így az jogerős és végrehajtható. Úgy gondoljuk, hogy a szomorú esethez nem szükséges magyarázatot fűzni, mert az tanulsággal szolgál valamennyiünknek. A" villanyszerelés és egyéb szakma szabályai nem önmagukért szigorúak, hanem azért, hogy védjék az embert. G. S. Molnár Zoltán: A VERESÉG (11) Azt akarja talán, hogy elaludjam? Hát még mindig volna időm aludni egyet? Hogy duruzsol, istenem, mint egy kisgyereknek ... El is szégyellte magát, halkabban sírdogált, megpróbálta abbahagyni. Hamarabb hagyta abba. Nem jött még ki belőle minden sírás. Érezte, hogy maradt még belül, maradt még jóedkán, ott maradt benne kisíratlan. Vagy úgysem bírná az egészet egyszerre kisírni? Hogyan is sírhatná ki ... Hiszen még András se jött meg. .. Nem lehet ezt a sok mindent olyan könnyen kisírni. Csend lett, megint olyan nagy csend. Kintről a tűzhelyen égő gallyak ropogása hallatszott a fazekak alatt. Kötelességtudóan. buzgón pattogtak a gallyak, hdgy a víz szépen melegedjék. Nem figyelt; elhatározta, hogy nem figyel semmire, csak amit majd magától észrevesz, ha ész- reveiz. Az elég. A félhomály sötétté sűrűsödött. Az este apró neszei, nyikorgásai, koccanásai, készítették elő a még nagyobb csöndet. Az idő mintha halkan megállt volna egy kicsit, egy helyben. Az. agya valahogy elzsíbbadt, üres volt. nem volt benne semmi. Csak a torkában a szorongás, az nem múlt el. 16. Az idő. ahogy megállt, mintha most elég jó sokáig állt volna. A kutyaugatást vette észre. A nappali álmos kutya. Na lám, tudja, hogy este már ugatni kell neki. Komolyan ugatott, felelősen, mint aki a kötelességét teljesíti. Leányhang, de most Arankánál nagyobb lánynak a hangja, csitította: — Na jól van. hagyd abba. menj csak ... Csoszogás, léptek, hangok. A hangok függönye mögött férfihang. Megdermedt, egészen megdermedt, a lélegzet is valósággal megrekedt benne, úgy várt. A bába felkelt mellőle a székről, és nesztelen az ajtó felé indult a sötétben. De mielőtt elérte volna, az ajtó kinyílt, és a petróleumlámpát maga elé tartva belépett a paraszt asszony. Halkan jött ő is, igyékezett nyikorgás nélkül tárni ki az ajtót, es félre is állt. hogy beengedje Andrást. András. Csak azt a türelmetlen mozdulatát látta, amellyel lecsatolta és ledobta magáról a derékszíját a bajonettel. Tompán puffant az agyaggal mázolt padlón. Nem szólt. Már ott volt. ráhajolt. és forró, száraz ajkával megcsókolta. • ö meg kinyúlt érte. két karjával átfogta a nyakát, magához szorította, borostás arcát ott tartotta a maga fellazult, nedves arcán. Nem is akart megszólalni. Mit is lehetne mondani? Semmit se tudnak mondani. Hiszen csak érezni akarta, tudni maga mellett. Hogy megvan. Hogy mind a ketten megvannak, és várják a gyereküket. A petróleumlámpa ott égett az asztalon. Nem volt már bent senki, sem a bába. sem a parasztasszony. Kint a konyhában egy kis zsibongás indult; nem kellett már nekik olyan óvatos nagy csendben lenniök. Nagy sokára engedte el András nyakát, hogy megnézze az arcát. Két tenyerébe vette a fejét. úgy tartotta. Jó barna volt; ezt ennél a petróvitágításnál is láthatta. Soványabb sem lett május óta. A bajuzsát most nem nyírta olyan kicsire, angolosra, s így olyan roppant katonás volt. olyan marcona. — Te... mondta neki. — Te! — mondta a még gyenge kis hangján. — Olyan vagy, mint egy igazi katona. — De hiszen igazi katona vagyok — mosolygott András. — Igazi? — Igazi. És te is igazi vagy Az igazi katona igazi felesége. — És nem haragszol? — Mért kellene haragudnom? — Tudod te. — Hogy eljöttél? Csak bólintott. — Nem — mondta András. — Nem haragszom. — Azt mondta az a . . . rozsdásbaj úszú. hogy nem fogsz nekem örülni. — De. örülök neked. — Akkor meg jó. — Jó hát — csak, nézte. Nézte az arcán a szenvedést, meg a boldogságot. — Így a jó. — Furcsa azért, nem? Itt fogom megszülni a fiadat, ezen az ágyon. — Hát bizony, egy kicsit furcsa ... Fiamat? — Lányt akarsz? — Nem tudom. Fiúkat és lányokat akarok. — Sokat? — Sokat. Nevetett rajta. Tudott nevetni. — De nagyon fáj ám... — mondta aztán. — Már eddig is nagyon fájt. Nem sajnálsz? — De. sajnállak — hajolt rá hamar, s egv picikét befúrta a fejét a hajába, a feje meg a válla közé. — Félsz? — kérdezte suttogva. — A szüléstől? Nem félek, dehogy félek. Én most már semmitől a világon nem félek. Ettől egy kicsit elkomorult Kis András. Mert ő tudta, hogy van mitől félni. 3 talán mondani is kellene erről valamit. De hát most, amikor akármelyik pillanatban . . . Amikor már itt a bába. Nem. most nem beszélhet ilyesmiről. Majd azután. — Hanem neked most pihennéd kellene. Nem beszélni, hanem aludni. Majd azután beszélhetünk. — El akarsz menni? — kérdezte riadtan. — Nem. nem. dehogy. Reggelig elengedtek. — Hát persze, majd azután is. amikor csak nem leszek szolgálatban ... Már, ugye, ha nem lesz semmi baj. < — Ó. most csend van. Ma egész nap nem sokat lövöldöztek. Kint jártam a határban, hallottam. Csépeltek is. képzeld, csépeltek. Itt a háború, rajtuk van a háború. és ők nyugodtan csépelnek Hát nem fantasztikus? — Fantasztikus? — mosolygott Kis András. — Te meg honnan vettél ilyen szavakat? — Honnan vettem? — Nevetett. — Ezt Déldául . . . kaptam. Egy katonától. — Ö. te! Hát most akarsz féltékennyé tenni ? Megcsókolgatta: végig a homlokán. az arcán, az orrán, állón is. de csak mint a lehelet. Megint úgv maradt, arcát az arcához simítva. Várta, hogv elaludjon. Az ujjaik meg valahogy találkoztak, s egymásba kacsolódtak a párnán. 17. Kis András bizony legszívesebben maga is elaludt volna. Akár így, ahogy volt, fél fenékkel az ágy szélén ülve. fejét előre a párnára hajtva, ujját könnyen az Aranka ujjaiba akasztva, hogy köztük az áram meg ne szakadjon. De hát ez. persze, nem megy. Egy idő múlva aztán úgy érezte Aranka lélegzetéről, hogy alszik, hogy elaludt. Akkor megpróbált elmozdulni. Gondolta, vackol magának valahova, talán a kanapéra. vagy ha csak az ágy mellé is a földre, s úgv alszik egyet, ruhástul. De ahogy egy kicsit is moccant. Aranka ujjai megkapaszkodtak az ujjábán; nem engedte el. Aludt pedig, de álmában is vigyázott rá. hogy el ne szökjön. Később, óvatos ajtónyikorgatás- sal bejött a bába. megnézte őket. Egy kicsit furcsállotta, hogy az asszonyka elaludt. Hogyhogy nem jönnek a fájások? Motyogott csak magában, nem szólt, s lejjebb csavarta a petróleumlámpát. — Valami nem jól van? — kérdezte suttogva András. — Semmi. fiam. semmi. Csak azt hittem, hogy hamarabb fog menni. — És az baj. hogy . . . ? (Folytatása következik.)
