Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
1979. május 6. • PETŐFI NÉPE • S A tanácsok és az idegenforgalom M4 MAR NEM SZÜKSÉGES, hogy statisztikai adatokkal, különböző felmérésekkel bizonyítsuk. milyen nagyot fejlődött az utóbbi években az idegenforgalom, a turisztika Magyarországon. Ez azonban az örvendetes jelenségnek csak az egyik oldala, a másikon azok a sürgető követelmények állnak, amelyek megteremtése nélkül aligha biztosítható a bel- és külföldi vendégek. kirándulók, üdülők zavartalan ellátása. Az idegenforgalom nem csupán a különböző központi és megyei szervek közreműködését igényli, hanem a helyi tanácsoktól is megkülönböztetett figyelmet, tervszerű munkát követel. Kiváltképp az üdülő- és a kirándulóhelyek tanácsaitól. Mert hiába a legpompásabb hegyoldal, a gyönyörű kilátás, a tiszta levegőt árasztó erdő, a kellemes tó- vagy folyópart, ha maga a település nélkülözi a kulturáltság, a korszerűség jegyeit, s a vendégek legelemibb igényeit sem képes kielégíteni. Ha a tanács elhanyagolja az úgynevezett infrastruktúra fejlesztését, nem gondoskodik idejében a közművek, a település útjainak, kereskedelmi és szolgáltató hálózatának kiépítéséről, a vendéglátó- helyek szaporításáról, a község vagy város külső arculatának szépítéséről, rendezéséről. Az ilyen elhanyagolt helyekre legfeljebb egyszer látogatnak el a turisták, aztán többé feléjük sem néznek! Pedig hát ennek épp az ellenkezője a célunk, ami szívós és következetes igyekezettel előbb- utóbb meg is valósítható. S ennek már a különböző fejlesztési tervek elkészítésénél jelentkeznie kell. Vitathatatlan, hogy a tanács ilyenkor szükségszerűen mindenekelőtt a helyi lakosság érdekeit, kívánságait, javaslatait tartlja szem előtt, emellett azonban — ha valóban komolyan veszi az idegenforgalom fontosságát — a testületnek minden esztendőben adódik lehetősége arra. hogy javítson a vendéglátás körülményein. Ez egyben a lakosság helyzetén, ellátásán is sokat könnyít, arról nem is beszélve, hogy a fellendülő turistaforgalom általában egyéb anyagi hasznot is — lakáskiadás, árusítás stb. — jelenthet a számára. ^ AZ IDEGENFORGALMAT illetően a szokásosnál összetettebb az ..ellátás” fogalma. Nem elég. ha a vendégnek szállása van. villannyal és vízzel ellátva, ha a legszükségesebb árucikkeket megvásárolhatja, s jóízűen ehet. ihat a vendéglátóhelyeken — manapság ennél már jóval többet kell nyújtani. Kulturált körülményekről aligha beszélhetünk ott, ahol az utcák piszkosak, bűzös szemétkupacok éktelenítik az árkokat, az üres telkeket. Ahol elhanyagoltak a házak, a kertek. a parkokkal, fákkal senki sem törődik, s arról se gondoskodik a tanács, hogy autóparkolók álljanak az érkezők rendelkezésére. A legtöbb turista azonban nem csupán a szép tájra kíváncsi, hanem sportolási, testedzési lehetőségeket is keres vagy egyszerűen csak jól akar szórakozni — erre is tekintettel kell lennie a helyi tanácsnak. Sőt, ha arra megfelelő adottságokkal rendelkezik a település, nemesebb kulturális programokkal is szolgálhat vendégeinek; bemutathatja történél- , mi emlékeit, nevezetességeit, népi hagyományait, s ha van, falumúzeumát. A tanács tehát az ilyen jellegű „szolgáltatásokért" is felelős, úgy is, mint a város vagy a község „állami gazdája". A MAGYAROS vendégszeretet és vendéglátás világszerte közismert. S ezt a jóhírünket csak öregbíteni szabad, nem feledkezve meg természetesen a magyar turisták, üdülők millióiról sem. N. G. Az ország legnagyobb bitumenfúvatója • A Zalai Kőolajipari Vállalatnál mintegy hétszázmillió forintos rekonstrukciójának részeként, Zalaegerszegen megépítik az ország legnagyobb bitumenfúvató- ját. Az évi kétszázezer tonna magasabb lágyuláspontú bitument elsősorban útépítésekre használják majd. Az esztendő közepén termelésbe álló új üzem szerelését a Budapesti Kőolajipari Gépgyár végzi. (MTI-fotó — Kiss Ferenc felvétele — KS) „Mini” kutatóintézet „Mini” kutatóintézetet alapított a Budapesti Kertészeti Egyetem és a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet segítségével a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezet. A közös gazdaság különböző minőségű termő- területen kísérletezi ki, melyek azok a növények, amelyek ezen a tájon a legjobban teremnek. Az idén húsz hektáron ültetnek magtermő dinnyét, ugyanilyen nagyságú területen pedig egyéb fajtákat. Berendezkedett a gazdaság dohány- és paradicsomtermesztési kísérletekre is. A termelőszövetkezet egyébként már eddig is jó pénzért értékesített szaporítóanyagokat külföldön. (MTI) Barangolás Bács-Kiskunban Lakosainak száma 4029. Határa 9491 hektár. Alsófokú központ a kalocsai járásban. A községhez tartozik a megye egyik legszebb üdülőterülete, a Szelidi-tó. A Duna holtága is szép élményt kínál a turistáknak. Múzeumában értékes gyűjtemény található. Dunapataj FILMJEGYZET Piedone Afrikában Amikor néhány évvel ezelőtt a hatalmas termetű nápolyi rendőr- felügyelő megjelent a mozivásznon, nem sokan gondolhatták, milyen karriert fut be ez a vállalkozás. Azóta a rendező Steno még két újabb, egész estét betöltő epizódott forgatott Búd Spencer főszereplésével és több milliárdos kasszasikert könyvelhetett el a gyártó cég, ami a gyakran emlegetett moziválság éveiben nem lebecsülendő teljesítmény. Piedone felügyelő ezúttal Afrikában tesz nyomozó körutat, saz egzotikus környezet, no meg a főszereplő érdekes egyénisége most is hatásosnak bizonyult. A közönség, különösen . a serdülő korosztály — tódul a moziba. A téma körvonalaiban most is megegyezik az első. illetve a második variánssal, a felügyelő pompásan tudja használni az öklét, valóságos verekedési balettet jár a szereplőgárda minden fontosabb bu- nyózási jelenetben. És természetesen győz az igazság, miközben megismerkedik a néző az éppen soronlevő világrész vagy ország nevezetességeivel, különlegességeivel, megbizonyosodik afelől, hogy a meseirodalom világszerte ismert fordulatai, megoldásai mindig megteszik a magukét. Búd Spencer mellett ismét feltűnik a korábbi filmekből ismert Enzo Cannavale és akárcsak a hon- kongi epizódban, most is főszerepet játszik egy elbűvölően kedves kisgyerek, most egy zulu apróság, akit kitűnőért mozgat a rendező. Mellékesen érdemes megjegyezni, milyen „rokonszenves” módon mutatja be a film a fajüldöző Dél-Afrikát, amelynek országhatárai között ezek szerint a csúnya, rossz bűnözők mellett csupa boldog, békés és gazdag ember él. és természetesen nyoma sincs a faj- üldözésnek. Legalább is Piedone. mint turista, nemigen tapasztalt ilyesmit. A film tehát hatásos, fordulatos, de azért nem ártana valamit igazítani a bevált sablonokon. mert ez a mostani afrikai változat a csodálatosan fényképezett természeti panorámák, az érdekes helyszínek mellett bizony jóval fáradtabb, ötlettele- nebb, mint az előzőek. És azt sem árt megjegyezni, hogy az ilyen verekedős kalandfilmek között mégis Búd Spencer egy másik alakítása tette a legnagyobb hatást. A címére még emlékszünk: Különben dühbe jövünk. Cs. L. • Búd Spencer és Bodo. azaz Baidwin Dakil, aki nem több, mint hat esztendős. A szocialista építés fontos feltétele Az emberiség meghatározatlan idő óta építkezik. Az építkezés módja, szervezettsége, technikája, esztétikuma mindig szoros összefüggésben volt a kor műszaki színvonalával, az építők-tervezők szakmai ismereteivel, azzal a háttérrel, amely fokozatosan iparszerűvé tette a szükséges feltételeket. A múlt azt bizonyítja, hogy az emberiség építkezési szándéka — a hullámzások ellenére — soha sem volt a dekonjunktúra területe, hiszen a sok-sok háborús pusztítás, az önemésztő amortizáció, az igények növekedése, a korszerűtlen felváltása a korszerűvel, a népességszaporulat olyan mozgató rugók voltak, amelynek következményeként permanens volt és maradt de facto alkotása ezzel együtt az újra törekvés, az adott kor ízlését kifejező szándék. Ha csupán a felszabadulás utáni időkre gondolunk: milyen hatalmas lendületű volt a romok eltakarítása és az építkezés, vajon megszámlálható-«, hány új várost, s azóta mennyi lakóházat, ipari bázisokat, mezőgazdasági épületeket, kulturális és egészségügyi intézményt, iskolát, óvodát, bölcsődét építettünk. S ez az építkezési lendület egyáltalán nem lanyhult, hanem nőttön-nőtt. Az emberi igények kielégítésének — szem- meltartva a népgazdaság pénztárcáját — nincs felső határa. Ezt a soha abba nem hagyható törekvést jól bizonyítja a párt, az építőiparral kapcsolatos sok-sok törődés, amely kifejezésre jutott valamennyi lezajlott pártkongresszuson, megyei pártértekezleten, és legutóbb a Központi Bizottság tavalyi — az építőiparral kapcsolatos — határozatában, amelynek nyomán a megyei pártbizottság az elmúlt hetekben megvizsgálta Bács- Kiskun helyzetét. A Központi Bizottság ezt megelőzően 1960-ban és 1964-ben foglalkozott az építőipar az akkori tennivalóknak megfelelő problémáival. A határozatok milyen megállapításokat tettek? „Az építőipar ... fontos szerepet töltött be a társadalompolitikai feladatok megvalósításában, eredményesen segítette az iparpolitikai célkitűzések megoldását, a szocialista mezőgazdaság megszilárdítását, a lakosság életkörülményeinek javítását." Az eredmények között felsorakoztatta azokat az új ipari objektumokat. amelyekkel az ország gazdagodott és megállapította, hogy az építkezés méretei hazánkban minden eddigit felülmúltak. A műszaki fejlődést jelzi — állapították meg a határozatok —. hogy egyre több épület készül előregyártott elemekből. Növekedett a szocialista építőbrigádok száma, erősödött az építőipar törzsgárdája. Ugyanakkor azt is megállapították. hogy gyakoriak a minőségi hibák, a gépesítés nem kielégítő, szükséges a munkatermelékenység lényeges növelése, hogy az építőipari-kivitelezési tevékenység mielőbb szerelő jellegű tevékenységgé váljék. A határozatok igényelték a vezetés magasabb színvonalát, a szervezettebb felkészülést. a fegyelmezettebb munkát. az építési időtartamok csökkentését. az átadási határidők betartását. Ugyanez képezte az építőipari pártszervezetek, szakszervezetek. ifjúsági szervezetek és társadalmi egyesületek feladatait is. A szocialista építőipar az elmúlt évben volt harmincéves. Ez idő alatt a kézműves, kisipari jellegű építőipar nagyiparrá fejlődött, amit nagyon jól bizonyít az a tény is, hogy az említett határozatok óta teljesítménye többszörösére növekedett. Erre építve határozta meg a XI. kongresszus: „Az építőipar, a népgazdaság előtt álló feladatokhoz igazodva, gyorsabban emelje termelését és fokozza hatékonyságát. Ezt igényli a lakásépítés, -felújítás és -karbantartás folytatása is.” Ezt szám- szerűsíti a párt programnyilatkozata annak kimondásával, hogy az építőipari termelést (nagyjából 1990-ig) 2,5—3-szorosára kell emelni. A megyei pártértekezlet így foglalt állást: „A területfejlesztési és vállalati tervekben szereplő építési igényekhez igazodva az építőiparnak a jelenlegi tervidőszakban megvalósulónál nagyobb arányban kell növelni termelését, hatékonyságát. Az építőipari szervezetek összehangolt fejlesztésére kell törekedni, és az átlagosnál nagyobb arányban kell fejleszteni a tanácsi és szövetkezeti építőipart. Ezt követeli a növekvő lakásépítési. felújítási és karbantartási igény is.” A megyei építőipar termelése valamennyi szektorban az országos átlagot meghaladó mértékben bővült. Javult az építési-szerelési munka szervezettsége, a technikai feilesztés. növekedett a foglalkoztatottak száma, a dolgozók szakmai tudása. Javult bérhelyzetük és a szociális ellátottság. De nem vagyunk mentesek a fogyatékosságoktól sem. Még mindig nem kielégítő a beruházások előkészítése, nem sikerült kielégíteni a beruházási és felújítási igényeket. Gyakoriak a határidőcsúszások, a minőségi kifogások, tetteket igényel az üzem- és munkaszervezés színvonalának javulása. Tehát fontos kérdés szerepelt a napirenden, annál is inkább, hogy az építőipar ma már, az ország keresőképes lakosságából foglalkoztatottak 7,5 százalékával (a megyében 6,3 százalék), a nemzeti jövedelem 12—13 százalékát és a társadalmi termék csaknem 11 százalékát állítja elő. Több mint félmillióra tehető azoknak száma, akik közvetlenül részt vesznek az épületek, építmények létrehozására és fenntartására irányuló termelőfolyamatban. Az indokolt építési igények kielégítése bonyolult, szerteágazó folyamatrendszerben valósul meg. Az építőipar olyan sajátos helyet foglal el a népgazdaságban, hogy teljesítménye fékezheti, vagy éppenséggel gyorsíthatja más termelő- és nem termelő ágazatok fejlődését. A foglalkoztatást illetően a me-» gye építőiparában — ez országosan egyedülálló jelenség — 1300 fővel növekedett a dolgozók száma. Ez elsősorban a minisztériumi építőiparra jellemző. A létszámnövekedés háttere összetett: a munkások csaknem fele törzsgárdatag, javult a bérhelVzet és a szociális ellátás. A bérek az 1976. évi valamivel több mint 34 ezer forintról 40 ezer fölé emelkedtek, de ugyanakkor alatta marad az országos átlagnak. A teljesítmény alapján kifizetett bér aránya is javult, az 1976. évi 23.1 százalékról 1978-ra 39.5 százalékra. Erről azonban távolról sem lehet az elégedettség hangján szólni. De hasonló az országos helyzet is, hiszen az építőiparban 40 százalék, és az építőanvag-ioarban 50 százalékot ér el műszaki normák alapián kifizetett bérek aránya. Mondhatni, hogy a vállalatok sokszor inkább a jelenlétet fizetik meg. mintsem a tényleges teljesítményt. A mostani helyzettel szemben el kell érni. hogv bért csak a tényleges teljesítményért fizessenek ki. és a keresetek jobban tükrözzék az elvégzett munka minőségét és mennyiségét. Fejlődött a megye építőiparának anyagi-technikai bázisa, de a gépesítettség színvonala még így is alacsonyabb az országos átlagnál. A gének és géni berendezések országosan meglevő 1744 ezer ló- ereiéből a meevében mindössze 46 ezer található A géppel vén zett munkák aránya — az 1977. évi adatok alapján — az országoshoz képest viszonylag megnyugtató. A földmunkákat 80,4, a belső és külső vakolást 47,0, a mesze- lést-festést 30,8. a közművezeték fektetését 30,5 százalékban géppel végezzük. (Ugyanezek országosan: 89.9: 25.2: 19.2; 48,1 százalék.) Kedvezőtlen a gépállomány vegyes összetétele és az alkatrész- ellátás. Az építőipar teljesítménynövekedésének döntő része van abban, hogy az iparosított építési módszerek felére-harmadára csökkentették az élőmunka-szükségletet. Az országos adatokat figyelembe véve a téglából készült 1'alszerkezetek részaránya az 1960. évi 86 százalékról 1977-ben 13 százalékra módosult. Az állami lakásépítésben a hagyományos tégla- falazatú lakások aránya 94 százalékról 7 százalékra csökkent. Mégis őszintén fel kell tárni, hogy a géppark többségében korszerűtlen, heterogén, sok ország termékeiből állt össze. A gépek mintegy 80 százalékát importból szerezzük be, mivel megfelelő magyar gépgyártás nincs. Sajnos, megjegyzendő, hogy még e gépek kihasználtsága is kisebb az indokoltnál, pazarlóan alacsony. A helyzet kedvezőtlen alakulásához még az is hozzájárult, hogy a kormányzat a beruházások mindössze 2,2 százalékát fordította az építőipar termelőeszközeinek fejlesztésére. A gépesítés, az iparosítás továbbfejlesztése és a szervezési módszerek kA’szerűsítése egymástól el nem választható feladatok. Olyannyira, hogy az építési ágazat iparpolitikájában a mindenkor elért technikai színvonal kialakítását. megszilárdítását szolgáló munka- és üzemszervezésnek elsőbbséget kell adni a további technikai fejlesztéssel szemben. Az építőmunka átalakulása azonban egyáltalán nem könnyíti a helyzetet. Bár a megye építőiparában is gyarapodott a dolgozók szakmai tudása — a munkások fele szakmunkás (országosan 55 százalék), egyharmada betanított munkás —, de a képzettség növeléséhez további erőfeszítésekre van szükség. Az új építőanyagok és technológiák, a korszerű gépek folyamatos megjelenése egyre magasabb szintű szakmai ismereteket követel. A technikai bázis . javításához Bács-Kiskunban jelentős támogatást nyújtott a megyei tanács és a városi tanácsok. Ennek ellenében azonban a megye építőipari vállalatai aránytalanul kevés országos támogatást kaptak. Ezt még az is tetézi, hogy a megye építőiparát az ágazati irányító szervek tartósan veszik igénybe az ország más részein. Bizonyos, hogy az érdekelt főhatóságok ezen a helyzeten méltányos honorálással változtatni fognak. Az építőiparban különös jelentősége van a műszaki színvonal és szervezeti forfina összhangjának. Az építési-szerelési termelésnek a megyében több mint felét hozza létre a magas technikai felszereltséggel rendelkező állami építőipari vállalat (69,3 százalék). A különbséget az építőipari szövetkezetek (8,3 százalék), a tanácsi építőipari vállalatok (22,4 százalék), az ipari és mezőgazdasági vállalatok, a szövetkezetek házilagos építőrészlegeinek termelése, a házilagos építőszervezetek és a magánépítkezések (kisipar) adják. Az utóbbi — országos számaránynyal mérve — az építőipari termelésnek hozzávetőlegesen 11—12 százaléka, ennél azonban nagyobb politikai jelentősége, hiszen a helyi lehetőségek jobb kihasználásában elősegíti a lakosság közvetlen részvételét. Az építőiparral kapcsolatosan még sok nagy jelentőségű témáról lehetne beszélni. Többek között az építőszervezetek együttműködéséről, amely jelentős népgazdasági ércjek. Bár a nagy értékű eszközök a mainál nagyobb kihasználásának fontosságát mindenki megérti, mégis sok helyen autar- kiára törekednek. Az együttműködést zavarja a bizalmatlanság és egymás érdekeinek figyelmen kívül hagyása. Ugyancsak jelentős gond az, hogy az építőiparban felhasznált anyagok felét a tárca vállalatai, másik felét az ipac. különböző vállalataitól vagy importból lehet beszerezni. Az utóbbiak nem minden esetben tartják szívügyüknek a vállalatok ellátását. Ezzel kapcsolatosan az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az „Építőipar fejlődése 2000-ig" című tanulmánya egy fontos megjegyzést tesz. ........olyan anyagokkal dolgozzunk. amiből sok van, ami köny- nyen fellelhető, ami olcsó, aminek energiavonzata viszonylag csekély amire a többi ipar nem tart elsődlegesen igényt, és amiből fajlagosan nem kell sok .. .” Az építőmunka a társadalmi'termelés kiemelkedően fontos része. Nemzeti vagyonunk több mint kétharmada épület, vagy építmény, s a beruházások mintegy fele építési munkával valósul meg. Éppen ezért kiemelkedően nagy a felelősségük mindazoknak, akik ebben a népgazdasági ágazatban dolgoznak. W. D.
