Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 123. szám Ára: 1,20 forint 1979. májas 29. kedd A Szövetség gázvezeték magyar építőinek ünnepsége az Erkel Színházban A Szövetség gázvezeték építésének befejezése alkalmából a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa hétfőn délután ünnepséget rendezett az Erkel Színházban. A több mint 40 tagú díszelnökségben helyet foglalt Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az ünnepség elnöke, Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, a gázvezetéképítési kormánybizottság elnöke, Nagy Mária a Magyar— Szovjet Baráti Társaság főtitkára, Gál László, a SZOT főtitkárhelyet­tese, Simon Pál nehézipari miniszter, Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára, valamint a földgázvezeték-építésben részt vevő magyar ter­vező, kivitelező, szerelő, szállító és szolgáltató vállalatok dolgozóinak, szocialista brigádjainak képviselői. A gázvezetéképítő szovjet partne­reket képviselte az elnökségben Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete, Alekszej Szorokin és Sztyepan Gyerezsov mi­niszterhelyettes. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Borbély Sándor köszöntötte az ünnepség résztve­vőit. — Ma, ezen az ünnepi gyűlésen az építők arról adnak számot — mondotta —, hogy felépült és megkezdte munkáját az orenfour- gi gázvezeték, amely hirdetni fog­ja á szocia.lis.ta országok összefo­gásának erejét, a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátságát. A rajta áram­ló földgáz hozzájárul országaink gazdasági fejlődéséhez, és ezen keresztül a szocialista közösség gazdasági, politikai erejének nö­vekedéséhez. Az építkezésben részt vevő minden magyar dolgozónak — munkásoknak, mérnököknek, szer­vező és vezető szakembereknek ezúton fejezem ki köszönetünket. Szeretném megköszönni' azt a figyelmességet, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága és a szovjet kor­mány tanúsított az építkezés so­rán. Megköszönöm a szovjet szakemberek, munkások tevé­kenységét az építkezés ideje alatt, a magyar dolgozóknak nyújtott segítséget. Borbély Sándor ezután felolvas­ta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának a Szö­vetség gázvezeték építőihez írt levelét. Kádár János levele „A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ne­vében szívből köszöntőm a Szö­vetség gázvezeték, magyar építőit, a vezeték létesítményeihez beren­dezéseket gyártó és szállító válla­latok, valamint az irányító, gaz­dálkodó és szolgáltató szervezetek dolgozóit. A testvéri .szocialista országok nagyszerű közös vállalkozása si­kerrel járt: a Szövetség gázveze­ték a Szovjetunió kezdeményezé­sére, a KGST-tagállamok közös kivitelezésében elkészült. A csak­nem négy évig tartó munka során az építkezés résztvevői nagyará­nyú nemzetközi együttműködés­sel, jól szervezetten, kiváló minő­ségben, határidőre teljesítették feladataikat. Az Orenburgból induló, majd­nem háromezer kilométer hosszú, 1,4 méter átmérőjű vezeték öl országba ágazik szét, megszámlál­hatatlan fogyasztó gázellátását szolgálja. A szovjet, a magyar, a bolgár, a csehszlovák, a Tengyel és az NDK-beli munkások, mű­szakiak, alkalmazottak közös ősz-, szefogásával, példás együttmü-, ködésével megépített gázvezeték-, (Folytatás a 2. oldalon.) Losoinczi Pál Bécsben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn — dr. Rudolf Kirchschläger-nek, az Osztrák Köztár­saság szövetségi elnökének meghívására — felesége társasá­gában, hétnapos hivatalos látogatásra az Osztrák Köztársa­ságba utazott. Az Elnöki Tanács elnökét a látogatásra elkí­sérte Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vár- konyi Péter államtitkár, a Miniszteranács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke és Nagy János külügyminiszter-helyettes. Az Elnöki Tanács elnökét, fele­ségét és kíséretét a Ferihegyi re­pülőtéren Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Púja Frigyes külügymi­niszter, Veress Péter külkereske­delmi miniszter, valamint az El­nöki Tanács több tagja búcsúz­itatta. Losonczi Pál különxepülőgépén délelőtt 11 órakor érkezett meg a schweehati repülőtérre. A magyar államfőt dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök üdvözölte. A repülőtéri fogadtatáson oszt­rák részről jelen volt dr. Hannes Androsch alkáncellár, pénzügymi­niszter, dr. Willibald Pahr szö­vetségi külügyminiszter és több magas rangú állami • és kor­mánytisztviselő. Jelen voltak a bécsi magyar kolónia tagjai. iLosonczi Pált az államfőnek ki­járó tiszteletadással, 21 ágyúlö­véssel köszöntötték. Losonczi Pált és kíséretét hét­főn délután a bécsi Hofburgban fogadta dr. Rudolf Kirchschläger. A diplomáciai képviseletek ve­zetőinek bemutatása után a két államfő megkezdte hivatalos tár­gyalásait. A tárgyalásokkal párhuzamo­san Losonczi Pál felesége Kirch­schläger asszony kíséretében meg­tekintette a schönlbrunni kastélyt. Este az osztrák államfő a Hof­burgban. vacsorát adott az Elnöki Tanács elnöke és kísérete tiszte­letére. A kétnapos látogatás során Lo­sonczi Pál találkozik dr. Hannes Androsch alkancell árral, valamint más hivatalos személyiségekkel is, és megtekinti az osztrák főváros nevezetességeit. Felkeresi a bécsi nemzetközi szervezetek székhe­lyét és látogatást tesz egy Bécs környéki mezőgazdasági üzemben is. (MTI) JÁTÉK — JÁTÉK — JÁTÉK A nemzetközi gyermeknapon Legkiváltképp az időjárás volt, ami a nemzetközi gyermekna­pon az ünneplők kedvében járt; árnyékban is harminc fokot mu­tatott a hőmérő. Emiatt is tom­boló kánikulai csúcsforgalmat vi­seltek el jobb sorsra érdemes für­dőhelyeink (a Holt-Tisza már- már saját nevét jeleníti meg; ko­szos, s igen visszataszító), s iga­zán jól jártak azok a gyerekek, akik nem a vastag, vasalt egyen­ruhában ünnepelték saját magu­kat. A programról szombaton már részletesen szóltunk, ám arról nem, hogy jó néhány kitüntetést is kiosztottak május 27-e alkal­mából. A KISZ KB vörösselyem zászlaját a bajai Türr István, va­lamint az izsáki és a keceli; a vörösselyem zászló szalagát a ba­jai Tóth Kálmán úttörőcsapat ér­demelte ki; Kiváló Űttörőmun- káért elismerésben részesült a bajai Kállai Éva, a kecskeméti Katona József és a hercegszántói úttörőcsapat. Számháború, repülőmodell-be- miutató, bábelőadás, úttörő- és kis­dobosavatás, diszkó, zsákbanfu- tás, egyszóval szó szerinti játék - kavalkád zajlott megyeszerte. A lelkesedésre egyetlen helyszínről merítettünk példát. Délelőtt kilenckor már ötezer gyerek tolongott Kecskeméten a főtéren, ahol több szerv együtte­sen rendezte meg a játékos gyer­meknapot. A kezdéskor nyolcez­ren neveztek be a rajz-, a roller-, a kerékpár-, a futás, a sakk-, a teke-, a görkorcsolya- és lövész­versenyre. Mindennél többet ért azonban az, hogy az összes gye­rek kapott valamilyen jutalmat — hűtött csokis tejet, kakaót, pu­dingot — és kétezren léggömb-, illetve napellenzössapka-tulajdo- nosokká is váltak.. % Mit tehetnénk mindehhez? Bár minden rendezvény ekkora si­kert aratna, mint a nemzetközi gyermeknap. * Több százan álltak rajthoz a futóversenyen. • Ki a leggyorsabb — rolleren? (Tóth Sándor felvételei) ARATÁS NEGYVEN NÁP MÚLVA Szomjazik a homok a Duna-Tisza közén A Duna—Tisza közén, a májusi nyárban szintté egyik napról a másikra kalászba szökkent a fej­lődésben. egyébként elmaradt ga­bona. így a korábbi éveknél rö- videbb maradt a szár és kisebbek a kalászok. A magasabb fekvésű homokiterületeken. már elvirág- zott a rozis ós színt váltott az őszi ánpa. Amennyiben továbbra is száraz, meleg marad az idő, korai aratással kell számolniuk a gazdaságoknak: 35—40 nap múl­va már sok helyütt kasza alá érik az őszi kalászos. Ezért a legutób­bi határszemlék tapasztalatai alapján mindenütt megkezdődtek az aratási előjkószületek. Az idén is ezer kombájnt és több mint kétezer szállítóeszközt foglalkoz­tatnak a nagyüzemi földeken, s a számítások szerint, ezzel a technikai felkészültséggel húsz nap alatt magtárba kerülhet az idei .termésű kenyérnekvaló. A gépek felkészítésével egyidejűleg ürítik a tárházakat, számolva az időjárás szeszélyével, a szárítóbe­rendezéseket is üzemképes álla­potba hozzák. A aratási idénykezdésig a nö­vényápolás, a szénafélék betaka­rítása ad munkát a határban. A hét elején 500 gép vágta a lucer­nát, amelyből a szokottnál vasta­gabb az első kaszálásé rend. Az értékes takarmányt a nagyüzemi gazdaságok zömmel mestersége­sen szárítják és egy részét lisztté őrölve tárolják, hasznosítják. A gondosan megmunkált, ígéretes szántóföldeknek mindenütt hiány­zik a csapadék. A déli kánikulá­ban „pipálnak” a kukoricák, s fonnyadnak az egyéb kapásnüvé- nyek is. Ott, ahol mód van a csa­padékpótlásra, viszont kitűnően hasznosul a naptfénybőség, külö­nösen a learatott lucerna- és szé­naföl déken gyors a sarjadás az esőpótlás után. Jól érzi viszont magát a szőlő: erőteljes a hajitásnövekedés, a fürtképződés. A kertgazdaságok­ban megkezdődött a termésvédés, a légi és földi permetezés. A ki­terjedt homoki szőlősökben óra­műpontossággal történik a véde­kezés: 14 növényvédő helikopter, illetve repülőgép pásztázza a kije­lölt sávokat meghatározott időn­ként. Sok helyütt már másodszor­ra permetezik az ültetvényeket,1 ahol most virágzik a szőlő. A meleg a gyümölcsöket is gyorsan érleli. A májusi cseresz-, nyén kívül már zsendülnek a ké- sőhbi fajták is, a szamóca pedig lassan leérik. Ez utóbbiból mint-, egy 25 vagonnyi piaci értékesíté­sével számol a Bács megyei ZÖLDÉRT, cseresznyéből pedig mintegy 60 vagonnyit továbbíta­nak hazai ellátásra, illetve export-; ra. A hét közepére várják a húso­sabb Jaubolay cseresznyét, majd a feketeszár,út. Ebhői a gyümölcs­ből, a tavaszi fagyok ellenére kö­zepes termést ígérnek a fák. A' kajszibarackosok azonban nem okoznak szüreti gondot az idén sem. Egyes tájkörzetekben 70—80 százaléka elíagyott a termésnek,' hasonlóan kevés a gyümölcs az őszi­barackfákon is. A meggyesek tér-; méskínálata még mindig nem ér-i tékelhető, a példátlan gazdag vi­rágzásból a hideg ellenére is sola termékenyült meg, a megfázás következményeként még most is hullik az éretlen gyümölcs. V. E. v szarazsagban a vegyszer halasa sem tökéletes, ezért kultivátorral gyomtalanitják a cukorrépát a garai Vörös Csillag Tsz gazdái. Gépenként naponta 7—8 hektárt művelnek ideg a májusi nagy forróságban. (Pásztor Zoltán felvétele.) Vargabetűk Alig három hét van már csak hátra, és az általános is­kolában befejeződik az okta­tás. Búcsút vesznek a nyol­cadikosok, számba veszik a jövő évi elsősöket, s lassan- lassan kialakulnak az oktatá­si intézmények következő évi tervei. Befejeződtek a középfokú tanintézetekben is a felvéte­likkel kapcsolatos tennivalók; beteltek az új osztályok lét­számai. Bács-Kiskun megyé­ben minden általános iskolát végzett tanulót fel tudnak venni a szakmunkásképző in­tézetekbe, illetve középisko­lákba; a továbbtanulás útja tehát lényegében zökkenőmen­tes. Eltekintve attól a néhány gyerektől, aki olyan pályát választ, amelyet csak a me­gyehatáron túl oktatnak, min­denki megtalálhatta tudásá­nak, képességének megfelelő helyét. Természetesen a továbbta­nulás szándékai és az adott lehetőségek idén sem fedték teljesen egymást. A megyei, úgynevezett nagygimnáziumok iránt ismét túlzott volt az érdeklődés. A kecskeméti, és a kalocsai gimnáziumokból át­lagosan ötven felvételi kérel­met kellett elutasítani helyhi­ány miatt. Ugyancsak túlje­lentkezés volt tapasztalható néhány „divatos" szakközép- iskolában, az egészségügyi, óvónői és közgazdasági szak­mákat is többen szerették vol­na választani, mint ahány diá­kot az intézmények fogadni tudtak. Ezzel szemben nehe­zen teltek be a tervezett osz­tályok létszámai a kiskunfél­egyházi Petőfi Sándor gépé­szeti és a kalocsai Dózsa György mezőgazdasági szak- középiskolában. A községi gimnáziumok többségében nem voltak jelentős beiskolá­zási problémák. A statisztikai összegzések adatai azonban elfedik a pá­lyaválasztási gondokat. A me­gyei tanács művelődésügyi osztályán ugyanis kétszázhúsz fiatal beiskolázási problémá­jával kényszerültek foglalkoz­ni. Olyan tanulókkal, akiket a továbbtanulási lapokon megjelölt első és második megyei oktatási intézmény sem tudott fogadni. A szükségtelen vargabetűk­re kényszerült fiatalok száma elég magas, és ez az általános iskolai pályaválasztási munka elégtelenségére utal. Része van benne a nyolcadikos osz­tályfőnököknek, akik a tanu­lók képességeinek ismeretében is olyan középiskolába java­solják a gyerekeket, ahol fel­tehetően nem tudják majd helyüket megállni. De leg­alább ennyire felelősek a szü­lők, akik többet hisznek cse­metéjükről, mint amennyit azok teljesíteni képesek. A tanácstalan gyerekek többsége első helyen irreális elgondolásokat jelölt meg, s mire a második középiskolába került a lapja — oda, ahová a valóságban való lett volna — ott már beteltek az osz­tálylétszámok. Kétségtelen lé­péshátrányba kerültek tehát, így ázt a tanácsot kapták: tanuljanak a beiskolázási gon­dokkal küzdő szakközépisko­lák valamelyikében, válassza­nak esetleg községi gimnáziu­mot, ahol kollégiumi elhelye­zést is kaphatnak, vagy ke­ressenek maguknak egy igé­nyesebb ipari vagy mezőgaz­dasági szakmát. A kétszázhúsz diák végül is megtalálta a helyét, ám az el­múlt hetek gondja, idegessége jórészt elkerülhető lett volna, ha szüleik, akik „harciasán” küzdöttek gyermekeik beisko­láztatásáért, már eredendően reálisan ítélték volna meg ké­pességeiket. A szükségtelen kérvényezés, fellebbezés, levélváltás viszont intő példát mutat a jövőre. Lassan és egyenletesen növek­szik a nyolcadikosok száma. Ezzel együtt pedig mind bo­nyolultabbá válik majd a pályaválasztás. A pedagógu­soknak ezért legalább olyan komolyan kell a szülők fel­készítésével foglalkozniuk, mint a gyerekekével: meg kell értetniük velük: a legfonto­sabb az elfogulatlan értékíté­let. No meg az is, hogy ha­zánkban nyitott az oktatási rendszer. Válasszanak akár­milyen középfokú oktatási in­tézményt, a továbbtanulás út­ja nem zárul be a fiatalok előtt. P. M. • Saját bábod — vigyed haza. — A vasárnap nyílt ifjúsági parkban bábkészítés zajlott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom