Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-25 / 120. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. május 23. HÁZUNK TÁJA A kisgazdaságok műtrágyái A növénytermesztés hozamait, a termés minőségét, számos té- nyező befolyásolja, de ezek kö­zött is döntő a talaj tápanyag- ellátottsága. A műtrágyázás je­lentőségét a kiskerttulajdonosok és a kertbarátok már régen felis­merték. Bizonyítja ezt az is, hogy növekedett az elmúlt években a kisgazdaságokban felhasznált műtrágya mennyisége. A növényi tápanyagok közül a legjelentősebb a nitrogén, a fosa- for és a kálium. E három fő táp­elem közül bármelyik hiánya a növényeknél élettani problémá­kat, fejlődési zavarokat okozhat. A legfontosabb tápanyagok mel­lett szüksége van a növényeknek arra is, hogy vas, réz, bőr. man­gán, magnézium, kalcium is meg­felelő mennyiségben álljon ren­delkezésükre. ezeket a különféle műtrágyák szintén tartalmazzák. Kultúrnövényeink fejlődésük különböző szakaszában más és más tápanyagot igényelnek, me­lyet szilárd, illetve folyékony mű­trágyákkal elégíthetünk ki. A kistermelők részére ajánlott és beszerezhető nitrogén műtrágyák: Pétisó, Agronit (mészammon- salétrom) szemcsés, mely 10 és 90 kg-os csomagokban kapható. Ammóniumnitrát szintén szem­csés, 10 és 50 kg-os tételekben forgalmazzák. Karbamid szilárd műtrágya, vízben oldva levéltrá­gyaként is használható. Kapható 50 kilós csomagolásban. Az ajánlott foszfortartalmú műtrágyák közül megemlítjük a legismertebbet, a Szuperfoszfá­tot. Szemcsés, jól hasznosul a ho­mokon és a láptalajokon is. Könnyen kezelhető, szórható. Kapható 10 és 50 kg-os tételek­ben. Káliműtrágyák közül a Kálisót rendszerint ősszel juttatják a ta­lajba. 5—10 és 50 kg-os csomago­lásban árusítják. Az összetett és kevert műtrá­gyák két X£gy több növényi táp­anyagot tartalmaznak. A kevert műtrágyákat egyszerű keveréssel, míg az összetettet vegyi folya­mattal állítják elő. A tápelemek a szemcsékben együttesen vannak jelen, s ez megkönnyíti a növé­nyeknek a tápanyagfelvételt. A 4—14—14 keverék 4 százalék nit­rogént, 14 százalék foszfort és 14 százalék káliumot tartalmaz, ez volt az első hármas összetételű műtrágya, melyet hazánkban gyártottak. Az összes szántóföldi kultúra termesztésénél, továbbá szőlőkben, gyümölcsösökben is használható. 10 és 50 kilós kisze­relésben forgalmazzák. A 8—21—21 NPK-műtrágyát elsősorban magas hatóanyag­tartalma miatt keresik sokan és vásárolják szívesen. Szántóföldön és gyümölcsösökben egyaránt jól hasznosul. 10 és 50 kilós csomago­lásban árulják. A Plantosan 4—D, por alakú, komplex műtrágya, elsősorban dísznövények termesztése során palánta és zöldségfélék termesz-JJ tésénél alkalmazzák. Egy és húsz kg-os csomagokban kapható. A Fónika, fehér színű, kristá­lyos növényi tápsó. Különösen cserepes virágok, szobanövények ápolásánál és a virágkertészetek­ben van jelentősége. Tízdekás csomagokban vásárolható. A szereket az egyéni termelők is a vetőmagboltokban, valamint az áfészek és az állami kereske­delmi vállalatok növényvédőszer- szaküzleteiben találhatják meg. Sz. E. Most ültessünk krizantémot Május végén, június elején ül­tethetjük ezt a sokhasznú virá­got. Kedvelt, de ez érthető, hiszen egyetlen más kerti virág sincs, amelyik megközelítené a krizan­tém forma-, szín-, és nagyságbeli változatosságát. Válasszunk a kertben napos, szabad területet, s itt készítsük elő a helyét. Tápanyagigényes növény, kedveli a kötöttebb, de jó szerkezetű földet. Homokon vi­rága nem olyan tartós. A kijelölt ágyásokba ássunk be négyzetméterenként 8—10 kg érett trágyát és szórjunk ki ugyaneny- nyi területre egyenlő arányban nitrogén-, foszfor- és kálium­tartalmú műtrágyákat, összesen 12—15 dkg-ot. Nyirkos földbe, le­hetőleg délután, vagy borult idő­ben ültessük, azonnal locsoljuk be. Telepítés után érett, apró trá­gyával takarjuk a talajt. Legjobb a marhatrágya, de felhasználható egyéb érett trágya, vagy kom­poszt is. A krizantémot fajtától függően 15x15-től 30x30 cm-es távolságra ültetjük. Legkisebb tenyészterület az egyszálasra nevelt fajtáknak szükséges, legtávolabbra a nagy­virágú, többágas, cserepezni va­ló fajták kerülnek. A télálló, általában kisvirágú fajtákat tőosztással is szaporíthat­juk, a nagyvirágúakból csak hajtásdugványokat érdemes ül­tetni, mert. csak így kaphatunk egységesen szép, a fajtára jellem­ző. egyöntetűen virágzó növénye­ket. Akinek van néhány meleg- ágyi ablaka, hobbi üvegháza, fó­liasátra, megkísérelheti a dugvá­nyozást is. De ezt a szaporító­anyag-fajtát érdemesebb megbíz­ható helyről, kertészetekből be­szerezni. A tőosztás minden be­rendezés nélkül is sikeres. Nagyobb állományt a kora őszi íagypktól feltétlenül védeni kell. Melegágyi ablakokból, vagy fó­liából készített egyszerű szerkezet általában fűtés nélkül is megfe­lel, de november végi, december eleji virágoztatás már csak fű­téssel lehetséges. A növény termesztéséről rész­letes ismertetést ad Incze Ferenc: A krizantém című könyve. Pártépítés a Vegyipari Gépgyárban Kiskunfélegyházán, az Április 4. Gépipari Művek Vegyipari Gép­gyárát jellemezhetjük úgy is, hogy a város munkásosztályának fellegvára. Ez a jelentős vasipari üzem volt a megye első nagyobb ipari beruházása a felszabadulás után, még az első ötéves terv idő­szakában. Félegyházán tehát itt kovácsolódott egységbe először szervezett nagyüzemi munkásság. Nem véletlen az sem, hogy az üzem pártszervezete mindig is a legerősebbek közé tartozott és sok kádert, öntudatos kommunistát nevelt környezete számára is. A termékeiről ma már messze földön ismert gyár üzemi párt­végrehajtóbizottságának idei már­ciusi jegyzőkönyvét lapozgatom. Ekkor tárgyaltak a tagfelvételi munkáról. Ezúttal sem azért ké­szült a jelentés a párttagfelvétel­ről, hogy gondok merültek volna föl, hanem mert ez hozzátartozik a tervszerű, folyamatos pártépité- si munkához. Nem kampányfeladat Nézem az adatokat. Hat év alatt — 1973—1978 között — hatvanhá­rom új párttagot vettek fel. Éves átlagban több, mint .tízet. A je­lentésből és a végrehajtó bizott­ság tagjainak hozzászólásaiból pá­dig azt olvasom ki, hogy a tagfel­vétel eredményeit nem tartják le­becsülendőnek, ám ez a tevékeny­ség a jövőben sem lehet kampány- munka. Mindenekelőtt az előfel­tételét kell megteremteni minden párttag felvételének. — Ilyen elő­feltétel — szólal meg Füredi Im­re, az üzemi pártbizottság titkára —, hogy az illető a marxista vi­lágnézetet vallja magáénak, ne­künk pedig ezt erősítenünk kell benne. Ehhez természetesen arra van szükség, hogy amikor csak te­hetjük, elbeszélgessünk a párttag­ságra érdemes dolgozókkal, gon­doskodjunk szervezett politikai képzésükről. Ezenkívül társadalmi jellegű feladatokat is kapnak. Bő­ven van az ilyesmire lehetőség, hiszen jó néhány társadalmi és tö­megszervezet — mint például szakszervezet, KISZ-szervezet, Vö­röskereszt, MHSZ-lövész, vala­mint tartalékos tiszti klub, üzemi munkásőrség, stb. — működik a gyárban. Azután eredményes a munkaverseny-mozgalom, 90 szo­cialista brigád tevékenykedik 850 taggal. A siker titka Ezek a szervezetek, mozgalmak széles bázisai a pártépítésnek, a káderutánpótlásnak. Természete­sen a fő figyelmet a KlSZ-szer- vezetre fordítjuk. Hat évvel ez­előtt készítettünk pártépítési fel­adattervet. A jelentés is attól kezdve tünteti fel a pártépítés évenkénti eredményeit. Ezek sze­rint az 1973 óta felvett párttagok 73 százaléka 30 éven aluli. A jelentés és a végrehajtó bi­zottsági ülés jegyzőkönyve annyit árul el a siker titkáról, hogy az üzemi pártbizottság és a pártalap- szervezetek a gyár KlSZ-szerve- zeteivel együttműködve dolgozták ki a pártépítési terveket. Azok alapszervezetekre való lebontása­kor időről időre azt is meghatá­rozták, hogy konkrétan kikkel foglalkozzanak. Természetesen nemcsak a fiata­lokkal foglalkoztak kellő gondos­sággal az elmúlt évek folyamán, jó néhány felnőtt is kérte a párt­ba való felvételét. A számok el­árulják például, hogy míg 1970- ben a gyár dogozóinak 14,6 szá­zaléka, addig 1978 végén már 16,3 százaléka volt párttag. Nagy gon­dot fordítottak a fizikai dolgozók arányának növelésére, ugyanis a pártba felvettek 82 százaléka munkás. Ily módon sikerrel tettek eleget a XI. kongresszus és a me­gyei pártértekezlet ama határoza­tának, hogy az új párttagok kö­zött a termelésben közvetlenül részt vevő fizikai dolgozók legye­nek többségben. Mindez azt ered­ményezte, hogy jelenleg a Vegy­ipari Gépgyár párttagságának 54,6 százaléka munkás (1972-ben 51 százalék), 26.1 százaléka műszaki és 19,3 százaléka alkalmazott. Kapcsolat a pártonkívüliekkel — A párttagság összetételének ilyen kedvező alakulása és a tag­felvétel eredményei — fűzte hoz­zá Füredi Imre — a gyári párt- alapszervezetek jól átgondolt és folyamatosan végzett munkáját dicsérik. Elsősorban azt igazolják, hogy jó a pártonkívüliekkel a kapcsolatuk. Mert azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy a tömegekkel való kapcsolat nélkül nincs párt­építés. Itt mutatkozik meg, hogy a politikai munkát végző kom­munista hogyan tud hatni környe­zetére, elismerik-e őt, van-e te­kintélye? A gyárban uralkodó politikai hangulatból, munkahelyi légkör­ből következtetve mondhatom, hogy a kommunisták hatékony politikai tevékenységet fejtenek ki az üzemben. Az elmúlt évi ter­melési tervünket teljesítettük, az idei első negyedévi is jól alakult. A munkáslétszám csökkenése megszűnt. Nagy Ottó FELÁR A MINŐSÉGI TOLLÉRT Több májprémium ősszel Műszakiak az egészségügyért Automata nyitja és zárja a vérplazma» üvegeket Az ország ipari baromfihús-ter­melésének több mint 25 százalé­kát előállító Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat újabb ösztön­zési formával igyekszik hatni a termelőkre a minőségi és az idényszerűségi lehetőségek kihasz­nálására. Ennek megfelelően mó­dosítják az idén a libamájterme­lés premizálását, s a friss tépésű toll árát. Az idén már több mint 2,5 mil­liárd forint értéket előállító vál­lalat, az évi 26 millió pecsenye­csirke feldolgozása mellett, to­vábbra is a nagytestű baromfiak tenyésztői, árutermelői hátteréből vállal országos szerepet. Része van abban, hogy az utóbbi években megháromszorozódott a gyár kör­zetében a libamájtermelés, s éven­te egymillió pecsenye-, illetve kö­vérliba kerül a kecskeméti és a kiskunhalasi üzem feldolgozó vo­nalára. A pecsenyeliba mellett, amely új cikke a vállalatnak, ez­után is kurrens áru marad a máj. Értékesítésénél azonban figyelem­be kell venni az export minőségi követelményeit és a piaci idényt. Ezért június 30-ig lesz érvényben a jelenlegi májpremizálási forma, júliusban és augusztusban 200 fo­rinttal fizetnek kevesebbet az el­ső osztályú májért kilónként, mint idényében. Szeptember 1-től is­mét a korábbi premizálási mód­szer érvényes, míg az őszi idény­ben — október 15-e és november 30-a között — értékesített hízott­liba első osztályú mája után kilo­grammonként 100 forint többlet­prémiumot fizet a vállalat. így 300 forint helyett 600,— forintot kap­nak a termelők egy kilogramm első osztályú libamájért. A világ tolipiacán is változnak az igények, a minőségi követel­mények. Elsősorban a frissen té­pett, hófehér, beérett libatoll kere­sett, a pehely pedig továbbra is luxuscikknek számít a vevők kö­rében. Ennek megfelelően prog­ramozza termelését Európa leg­nagyobb toliipara, a kecskeméti, ahol évente 2700 tonna ipari és friss tépésű tollat dolgoznak fel a megrendelők igénye szerint. Ágy- tollból 60-féle a kínálat, kielégítik a pehelymegrendéléseket is, de dísztollat is értékesítenek. A védjeggyel ellátott kecskeméti toll 30 ország piacán található meg, újabban Japánba is eljut. Mivel az egyöntetű, jól beérett, friss tépésű libatoll a legkereset­tebb, ezért az idén felárat fizet a vállalat a nagyüzemi víziszárnyas- tenyésztő gazdaságoknak a tollté­pés ösztönzésére. A második, a harmadik, a negyedik tépésű ki­váló minőségű libatoll minden kilójáért 40 forint felárat kapnak a nagyüzemek, s a libák kopasz- tásához segítséget is ad a gyár. Tizenhat fős asszonybrigád vándo­rol a tenyésztő gazdaságokban és évente mintegy 200 ezer libát tép­nek meg. Kelő József műszaki vezető és Kerekes Sándor vasesztergályos, a Kecskeméti Konzervgyár dol­gozója. Elismert újítók. A Bács- Kiskun megyei műszaki hónap keretében Kecskeméten, a Tudo­mány és Technika Házában meg­rendezett újítási kiállításon leg­utolsó „művük" — sorrendben a kilencedik — egyedülálló volt. A többi, a különféle gyártási folya­matokat korszerűbbé, gyorsabbá tevő újítás közül a vérplazmás üvegeket automatikusan záró és nyitó gép — túl a munkafolya­mat meggyorsításán — a gyógyí­tást szolgálja. Az alapötletért nem kellett a szomszédba menni, hi­szen a konzervgyárban is üve­geket zárnak az automaták, csak hát ez az üveg egészen más ... — A feladat nem volt teljesen új számunkra, hiszen a megyei véradó állomáson már működött egy félkaros zárógép, amelyet szintén mi készítettünk — mond­ja a rögtönzött bemutató közben Kelő József. Már annak átadása­kor ígéretet tettünk, hogy töké­letesítjük a berendezést. A nyitó- gepnek a megszerkesztése pedig azért volt fontos, mert a vérplaz­más üvegeket eddig ollóval nyi­tották fel a kórházakban, s ez nemcsak lassú volt, hanem bal­esetveszélyes is. Kerekes Sándor vasesztergályos a berendezés kivitelezője, így szólt a munkáról: — Szívvel-lélekkel csináltuk. Az alkatrészek elkészítése egyedi munka volt, a Ságvári Endre és a November 7. szocialista brigád tagjai is részt vállaltak a mun­kából. A gyárban minden támo­gatást megkaptunk a gép készíté­séhez. Föltétlenül szeretném meg­említeni Fazekas László, Farkas János, Szűcs Ambrus és Minda Mihály nevét, akik derekasan ki­vették a részüket az alkotásból. Nemegyszer előfordult, hogy „odaszöktek” más munkából is. annyira érdekelte őket az újszerű feladat... — Milyen jövő vár a berende­zésre? — kérdem Vető Józseftől. — Most tölti a próbaidejét a véradó állomáson, közmegelége­désre. A megyei kórház is beje­lentette már az igényét. A GAMF pedig vállalta a gyártást: s így nem marad mintadarab. • A kiállítás nyitvatartása egybe­esett az I. országos egészségügyi mikrofilm-konferenciával. Dr. Miskovits Gusztáv, az Országos Korányi TBC és Tüdőgyógyász Társaság elnöke is megtekintette a berendezést, s nagyon hasznos­nak, országos használatra alkal­masnak találta. Ez az elismerés — a Kecskeméti Konzervgyár újító kollektívájának a „Műsza­kiak az egészségügyért” mozga­lom résztvevőinek munkáját is minősíti. ti. M. Üres lett a fészek ok biz­tató jel tanúsítja, hooy az embe­rek, — ha lassan is, — de kezde­nek visszarokonulni a természet­hez. Felfigyelnek rá, ha valahol fölöslegesen vágnak ki akár egyetlen fát is. íme. A két parasztasszony, négy kar­ján ugyanannyi kosárral a most érkezett utascsapat legvégén dö­cög ki a kecskeméti vasútállomás főbejáratán. Mintegy rég elkez­dett beszélgetés befejezéseként jelenti ki egyikük. — Csak egyet sajnáltam, tudja Rózái lelkem. Hogy a lakodalmi sátor kedvéért, már hogy a leg­nagyobb méretű is elférjen az udvaron, elsinkelték a porta kö­zepéről azt a gyönyörű diófát... Hogy milyen pusztasággá változ­tatták azt az udvart, drága lel­kem!... Miért nem fértek attól az áldott szép fától, miért? . .. Olyan őszinte jajongás sírt az asszonyból, hogy a zsákvászonnal tetővarrott garabolyban ijedt si- pákolást csaptak a kislibák. — Hát ez meg mi? — torpan­tak meg mindketten, ahogy a vasútkertbe értek. Ugyanezt kérdeztem én is ma­gamtól, s önkéntelenül is ugyan­úgy lecövekeltem, mint ők. Velünk együtt úgy tucatnyira szaporodott a fölfelé bámészko­dók csoportja. Volt is néznivaló, ílannyira, hogy senki nem hány­ta volna föl a kíváncsiak feledé- kenységét: miért tátották el szá­jukat is, holott a szemerkélő esőn kívül más is beleeshet onnét fent- ről. Ahol — mármint egy vedlő törzsű platán sudár hegyében — kusza varjúfészek áll ádáz ostrom alatt. A fa tövén gépjármű, amolyan szakmai célszerűségű kis szerke­zet. Akkora létra nyúlik belőle a magasba, hogy az ember nem is érti ránézésre, miért nem borul fel a liliputi masina, mikor eny- nyire kinyújtja hágcsós nyelvét. Persze még így is eltörpül a platán hórihorgassága mellett. Úgy — hogy az embernek, akit a varjúfészek lepiszkálása céljá­ból a fára segített, még legalább felényi utat meg kellett másznia fölfelé. Ágról ágra küszködve, míg lábát a következő kúszás- szakasz megtételéhez biztonságo­san megveti. Eközben jobbára csak fél kézzel ölelgetve a fatör­zset, minthogy jobbjában akkora rudat egyensúlyoz függőlegesen, akár egy öklelő kopja. Nos, jócs­kán megviaskodott az áglépcsők­kel az ember, nyilván a kertgon­dozók egyike, amíg hosszú lécbot­jával végre elérhette a fészket. Hogy varjúlakról van szó, igen­csak mindenki kivehette, aki itt megállt csodálkozni. 'Részint a nagyságából, — akkora, mint egy fonott kas —, részint pedig a fé­szek külleméből, amire legjobb akarattal se lehetne rámondani, hogy madárművész alkotta. Or­mótlan gallyak összevisszaságából alakult ki a fészek, amely persze mégiscsak otthona egy varjúcsa­lódnak. A familiáris együttérzést pedig az keltette a velem együtt száj- tó tokban, hogy amikor a ménkű hosszú léccel sikerült kissé oldalt, s alább billenteni a gallygomolya­got, valami szárnyrebbenés rém­iéit a vesszőszövevéi\yen belülről. Mivel minden további birizgálga- tásnak keményen ellenállt a fé­szek,'emberünk újfent kedvezőbb állást kaparászott vastagtól pú lábbelijével a vastag ágakon. Az­tán újabb nekigyűrkőzésre nem­hogy billegni, hanem egyenesen táncolni kezdett lécbotja végén a széjelebb zilálódó fészek. Ekkorra tisztán kivehető volt a fekete szárnyak rémült csapkodá­sa, amiből gyanítottuk —, hogy még repülni nem tudó fiókák vannak csak odahaza. — Miért szedik le a szerencsét­leneket? — dünnyögte szinte csak magának egy fiatalember. De még így is meghallotta mindenki, csak felelni nem tudott. Bennem valami régi-régi iskolai leckerészlet kapisgált, hogy pél­dául a varjú a szó betű szerinti értelmében mindenevő, nagy fész­két szabadon, fákra rakja, meg hót kultúrvidékeken inkább ká­rosak, mint hasznosak. S különö­sen ez utóbbi „tanulság" nyugtat­ta meg lelkiismeretemet. Csak­ugyan, mit is reklamálhatnánk holmi idomtalan varjúfészek lak­hatatlanná tételéért, mikor mi más lenne kultúrtáj, ha nem ez a vasúikért is. Ahol ugye csak kinő a fű, bármennyire összekus- bitoljuk is látványos, paviloner- dös, borkóstolás, birkacsárdás se- regleteink alkalmából. Mire ennyire sikerült „tárgyi­lagos" szemlélővé válnom, a var­jú „egyik” latin neve is eszembe jutott: corvus. Igen, csak az egyik név még ez, hiszen hogy is kez­dődött az a kis tanmese? „Cor­vus quondam de fenestra caseum rapuit...” — Egyszer a holló saj­tot lopott az ablakból... Tehát a corvus amolyan familianév le­het magában. Igen, igen, emlék­szem már: a vetési varjú corvus frugilegus. — Hhóó-hopp! — hangzott fel hirtelen több torokbólis, miköz­ben az úgy-ahogy szétcibált fé­szekből vergődő fekete rongyként imbolygóit alá egy fióka. Már most erős szürke csőre mint ki­csorbult sróf forgott a levegőben, és tompa fekete szárnya nyomo­rékul próbált megkapaszkodni a semmiben... Egy fiú behajlított térddel, két karjából ölet formálva szerette volna elkapni a kis madarat, „aki" gyámoltalan, rekedt sipí- tást hallatva nyekkent oda a ta­lajra. Még ott is moccantgatott, aztán mint a leteritett vadász­zsákmány szokta, megadta magát sorsának; kiterült. Lehet, már az árnyékát se látta kistestvérének, ahogy az némileg „sikeresebben" ért földet. A gyerek kezétől gel­lert kapott, így valamivel gyen­gébben vágódott a gyér pázsitra. Hallgattunk. Nehogy valakit is érzelgősségen kapjanak, inkább a megháborított fészket figyeltük. Ekkor vettük észre, hogy a liget fölött, alá-alábukva, kiterjesztett szárnyakkal egy idős varjú siklott oda-vissza, oda-vissza. Józanabb befejezést ki se lehe­tett volna találni, mint amilyet az egyik kislibás asszony odave­tett elmenöben. — Majd belakik belőlük a macska ... Nahát csakugyan, hogy milyen szerencséjük van ezeknek a mai macskáknak: a madarat is a szá­jukba adják. Téth Istvái • Erőkifejtés nélkül, egy lábpöccintéssel nyitható a vérplazmás üveg ezzel a berendezéssel. A kép bal oldalán a záró automata látható, s akik megalkották: Kelő József és Kerekes Sándor, a Kecskeméti Konzervgyár újítói. (Pásztor Zoltán (elvétele.) Üj szénbányászati központ A baganuri szénbányászati komplexum jobbára még csak műszaki rajzokon és maketteken létezik, de a közeljövőben már a Mongol Népköztársaság fűtő­anyag- és energetikai iparának központja lesz. Évente hatmillió tonna szenet bányásznak majd itt, többet, mint amennyit ma az or­szág valamennyi bányája együtt­véve termel. A lelőhelyre néhány évvel ezelőtt bukkantak rá a szovjet és a mongol geológusok. Értékelésük szerint az itteni szén­nazashoz is elegendőek. A baganuri tervek kidolgozási ban 13 moszkvai, kijevi, permi < szverdlovszki tervezőintézet vei részt Az építkezéseken felhas; nálják majd az óriási lépegei exkavátorokat, amelyeket a Mór got Népköztársaságban eddig mé nem alkalmaztak. Ezek végzik feltáró munkálatokat — a so száz köbméter meddő kőzet k emelését, amely elzárja a szénre teget. (BUDAPRESS — APN - MONCAME)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom