Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. május 20. Kecskemét mezőgazdasága, élelmiszeripara A TÁRGYALÓTEREMBŐL Az MSZMP KB 1978. március 15-i haté* rozatában jelölte meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztésének felada­tait. Az akkor megfogalmazottakat mintha közvetlenül a megyeszékhelyre szabták vol­na, holott Kecskemét csak sajátosan összeg­zi, tükrözi e két népgazdasági ágazat eredmé­nyeit, gondjait. A lakosság fogyasztását, életkörülményeit jelentősen befolyásoló mezőgazdaságban, élelmiszeriparban itt csaknem tizenötezren dolgoznak, számottevő ,a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenysége. Alig több mint egy év telt el a határozat óta. Vajon mi­ként halad a végrehajtás munkája, és mik a további tenni­valók? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Mészáros Jánost, a kecskeméti városi pártbizottság titkárát. A kilencedik ítélet Egy esztendővel a párthatározat után — Ejtsünk néhány szót a ko­rábbi eredményekről is, amelyek érzékeltetik, hogy a gazdaságpo­litikai kérdések nem azonosítha­tók a matematikai feladványok­kal, amelyek helyes megoldásával a probléma megszűnik. Nemcsak azt kell tudni, hogy hová, hogyan akarunk elérni, hanem azt is, hogy honnan indultunk. A felszabadulás előtt a mező- gazdaság évi növekedési üteme alig volt mérhető. A szocialista átszervezést követő években 1—2 százalékos, az 1960-as évek végén megközelítette a 3 százalékos, az 1970-es években az évi 4 szá­zalékos növekedést. Az 1979-re megfogalmazott gazdasági tervek­ben a mezőgazdasági alaptevé­kenységhez tartozó ágazatok ter­melési értéke 6,3 százalékkal nő, ezen belül a növénytermesztés 6,5, az állattenyésztés 2,4 százalékkal. Ez a fejlődési ütem megfelel a Központi Bizottság határozatá­ban foglaltaknak. A mezőgazdasági nagyüzemek a fejlődés fő forrásai. A szakoso­dás és termékszerkezet-átalakítás tette lehetővé a termelési rend­szerekbe lépésüket, a még kor­szerűbb technika és technológia alkalmazását. A városhoz tartozó helvéciai és Városföldi Állami Gazdaságról, a termelőszövetke­zetek egy részéről általában eL mondhatjuk, hogy modern nagy­üzemekké váltak, sok helyütt az iparszerű termelés a meghatáro­zó. Ä nagyobb gazdaságokban megteremtődtek a vállalatszerű gazdálkodás feltételei. Ennek és sok más egyéb tényezőnek az eredménye például az, hogy bár a kenyérgabona-terület 1975-höz képest 11 százalékkal csökkent, a megtermelt gabona mennyisége viszont megnőtt. — A mezőgazdasági üzemek gazdálkodási színvonalában azonban igen nagy különbsé­gek vannak. Mi a továbblépés útja? — Egy-egy termelőszövetkezet­re jutó közös terület átlagosan 3263 hektár, van azonban 402 és 5330 hektáros területű tsz is. A kis szövetkezeteknél nem alakul­hatott ki megfelelő termelési színvonal, nem elegendő a beruhá­zott eszközök kihasználása, hát­térbe szorult a szakosodás és koo­peráció. A vezetés és a szervezés sem kielégítő. Mindezek kedve­zőtlenül befolyásolják a gazdasá­gok munkaerőmérlegét. A gaz­dálkodás színvonalának javításá­hoz mindaddig, amíg az eszköz- és területi koncentrációban nem tu­í, dunk előbbre lépni — a legjárha­tóbb út: az eddigieknél hatéko­nyabb együttműködést teremteni a szomszédos gazdaságokkal. — Újra és újra visszatérő kérdés napjainkban a föld ra­cionális hasznosítása. — A területek tagoltsága Kecs­keméten és környékén igazán ked­vezőtlen. A két állami gazdaság 14 287 hektáron gazdálkodik. Csak náluk több mint ezer tanya éke­lődik a 170 táblába. A tanyák fel­számolásában a városföldi, a táb- lásításban a helvéciai gazdaság ért el kiemelkedő eredményt. Á mezőgazdasági téeszek területük egy részén vízrendezést és talaj- javítást végeztek, ezzel csökkent, de még mindig 833 hektár a par­lagterületük. A szakszövetkezetek parlagföldjének nagyobb arányú művelésbe vonására nem áll meg­felelő anyagi eszköz rendelkezés­re, a táblásítás csak lassan való­sul meg, hiszen a szakszövetkeze­tek a nagyüzemi’művelésre alkal-, matlan, sűrűn lakott területeken jöttek létre. A város fejlődése. Iparosodása miatt a mezőgazdasági terület csökkent, és még csökkeni fog. Már csak azért is a legfontosabb teendő a meglevő föld gazdasá­gosabb hasznosítása. A gazdasá­gosságon van a hangsúly. A par­lagnak csak kis része alkalmas ül­tetvénytelepítésre, növényter­mesztésre. De a legelő- és gyep­gazdálkodás javításában még sok a tennivaló. Számottevő az a te­rület, amelyet csak erősítéssel lehet hasznosítani, erre már el­készültek a tervek. Ahol távlati­lag sem kerülhet sor nagyüzemi táblásitásra,- ott bátrabban kell élni a kiskertek kialakításával, bérbeadásával. — Kecskemét területén a ré­gi kisüzemi szőlő és gyümölcs jó része kipusztult. Nemcsak a hagyomány, a területi adott­ság, hanem a feldolgozó üze­mek léte is indokolja pótlásu­kat. — Az V. ötéves tervi célkitűzé­seknek megfelelően eddig százöt- ven'hektár szőlőt telepítettek. Be­fejezés előtt áll a Törekvés Tsz 181 hektáros korábbi telepítésé­nek korszerűsítése. A 251 hektár gyümölcsültetvényből 132 hektár a kajszi, 78 hektár az alma, és 41 hektár a szilva. Sok még a tenni­való. bár 1980-ig várhatóan még további 300 hektár ültetvényt te­lepítenek a gazdaságok. A mun­kát azonban számos tényező aka­dályozza, így a szaporítóanyag hiánya, a behatárolt anyagi lehe­tőség valamint az, hogy hiányzik a megfelelő hűtőtér. Gazdaságosan, hatékonyan ter­melni fő követelmény, de hogyan teljesíthető ez? A termelés továb­bi korszerűsítésével, a beruházá­sok jobb kihasználásával, ezen be­lül a helyi sajátosságoknak meg­felelő szakosodással^ szervezet­tebb együttműködéssel, a tudo­mányos eredmények gyakorlati alkalmazásával. Sok vezető he­lyesen ismerte fel, hogy a nö­vénytermesztésben a termelési rendszereké, az álfattartásban a szakosított telepeké a jövő. De a tudományos eredmények gyakor­lati alkalmazása nem szűkíthető le csupán a technikára és a kor­szerű technológiára. A kecskemé­tiek olyan kedvező körülmények között tevékenykedhetnek, ame­lyekhez hasonlót kevés város mondhat magádnak. Két országos hatáskörrel rendelkező kutatóin­tézet működik a városban. Ennek ellenére mezőgazdasági szerveze­teink vajmi keveset hasznosíta­nak ezek munkájából. Az intéze­tek 91 szerződéses kapcsolatából csak hétnél van érdekelve négy városi termelőegység. — Kecskemét ipari struktú­ráját — a megye és a város jellegéből adódóan — megha­tározza az élelmiszeripar, hi­szen az ipari termelésnek csak- nek a felét adja. Az ágazat termelésének közel 60 százalé­ka exportra kerül. A feldolgozó vállalatok és a termelő gazda­ságok közötti kapcsolatok mindkét félnek a termelés biz­tonságát jelentik. — Az eddig megvalósult és a jövőbeni fejlesztések is azt szol­gálják, hogy a mezőgazdasági ter­melés és a feldolgozás közötti összhang teljesebb legven. Csak utalni szeretnék például a Ba­romfifeldolgozó Vállalat rekonst­rukciójára. a konzervgyár egyes feldolgozó vonalainak korszerűsí­tésére, bővítésére, a gabonaipar tárolókapacitásának növelésére. A két fél között az egyszerű szerződéses együttműködések he­lyett kialakulóban vannak a ma: gasabb szintű, kölcsönös érdekelt­ségen nyugvóak. Például a kon­zerviparnál az előfeldolgozás, a Közép-magyarországi Pincegaz­daság és a téeszek közös szőlőtele­pítése. A szerződéses fegyelem még következetesebb betartásával ezeket az együttműködéseket le­het. s kell is javítani, tovább szé­lesíteni. Az élelmiszeriparnak az élet­színvonal-politikával is nagyobb összhangban kell fejlődnie. Az egyre bővülő mennyiségi igények kielégítése mellett — jobb minő­ségű és szélesebb választékú ter­mékek kínálatával — kell na­gyobb szerepet vállalnia' a fo­gyasztási szerkezet megváltoztatá­sában. A város hosszú távú ipar- fejlesztési céljai között az élelmi­szeripar továbbra is kiemelt he­lyet foglal el. — Eredményekkel kezdtük, de több szó esett a feladatok­ról, pedig csak kis részét emlí­tettük. Nem Túlságosan pesszi­mista így ez a kép? — Megítélésem szerint nem. Sőt, optimista, mert hisszük, hogy cél­jaink reálisak. Nem lehet figyel­men kívül hagyni az eddigi ered­ményeket és a rendelkezésre álló eszközöket. És ez nem kevés. Aho­gyan biztató az is, hogy vannak még tartalékaink. Jobb módsze­rekre. hatékonyabb együttműkö’- désre. tökéletesebb szervezésre gondolok. Ami azonban a legfon­tosabb: van szinte kimeríthetetlen forrásunk, ami ezen' a homokkal borított, tanyákkal szabdalt vi­déken sokkal szívósabb és maka- csabb akadályokat is leküzdött már. Ez az emberi tudás, akarat, szorgalom, következetesség K. K. • Nagy befogadó­képességű tárolót építettetett a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátság Tsz a MEZŐGÉP Vállalattal. Képünkön: Kovács József gép­kocsivezető és Kormos Géza rakodó kukoricát szállít a fémsilóból a takarmány­keverő üzembe. (Straszer András felvétele) lü KILENCEDIK alkalommal ítél­te el a közelmúltban a Kiskun- halasi Járásbíróság Tóth György harmincnyolc éves, Zsana, V. ke­rület 4. szám alatti lakost. Ez­úttal meglehetősen sokféle bűn- cselekmény volt a rovásán: társ- itetteskérit, visszaesőként és jogta­lan behatolás útján elkövetett lo­pás, lőfegyverrel való visszaélés, kényszerítés, felbúj tóként elköve­tett bűnpártolás vétsége, hamis vád és súlyosabban hüntetendő hamis vád. Nem mindet egyma­ga valósította meg. A jogtalan behatolás útján elkövetett lopás­ban például társa volt felesége. Tóth Györgyné született Nagy Mária. Említettük, hogy kilencedik al­kalommal ítélték el Tóth Györ­gyöt. Legtöbbször a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás miatt, de szerepel a priu­szában könnyű testi sértés, tiltott határátlépés kísérlete, zártörés vétsége is. Legutóbbi büntetésé­ből 1975 december elején szaba­dult. Már korábbról, még 1969- ből tartogatott egy pisztolyt, amely ugyan meglehetősen rozs­dás, elhanyagolt állapotban volt, de Tóth nagy szorgalommal rend- betette, lőszert is ta'Iált, de azo­kat nem tudta a pisztollyal 'ki­lőni. Nos, 1977 márciusában Tóth György egy alkalommal ki­leste, hogy tanyaszomszédja, N. S. hazafelé tart az esti órákban. Elhatározta, hogy megtámadja, mert haragudott az illetőre. A támadás előtt Tóth beöltözött: bukósisakot tett a fejére, hatal­mas zseblámpát vett magához és természetesen a pisztolyt is ké­szenléti állapotban vitte magával. N. S. egy erdei úton jött a kerékpárjával, de a kidöntött fák miatt le kellett szállnia. Ek­kor ugrott elő a bokrok közül Tóth György és a rozsdás pisz­tolyt a sértett mellének szegez­ve, lámpával a szemébe világí­tott és ráordított a megrémült N. S-re: köptél, majd kapsz egy lyukat a fejedbe. A megtámadott férfi azonban látta, hogy a pisz­toly alkalmatlan a lövésre, s ettől visszanyerte bátorságát, ke­rékpárját nekilökte a támadónak, majd egy husángot akart felven­ni, de Tóth a pisztollyal fejbe­vágta. Az ütés után a sértett segítségért kiabált, a támadó pe­dig elfutott, s a lakása közelé­ben levő fenyvesben várta a to­vábbi fejleményeket. A SEGÉLYKIÁLTÁSRA a kö­zelben tartózkodó két férfi elő­jött s keresni kezdték a támadót, de mert nem találták, hazakísér­ték a sértettet, aki bezárkózott és lefeküdt. Éjfél után azonban zörögtek az ablakán: Tóth György volt, aki arra kérte a sértettet, jöjjön át a tanyájába, mert ott várja a rendőrség ta­núkihallgatás miatt. N. S. át­ment. Ott azonban Tóth bezárta a szobába és arra kényszerítette, hogy egy „jegyzőkönyvet” írjon, amelyben elismeri, hogy támadó­ja ismeretlen személy volt. Szo­rongatott helyzetében N. S. meg­írta és aláírta ezt a „jegyzőköny­vet” s ekkor Tóth hazaengedte. A következő akciót ketten haj­tották végre: Tóth György és felesége. 1977 májusában egyik tanyaszomszédjuk kórházba ke­rült és Tóthra bízta lovát és ko­csiját. Ezzel a fogattal aztán a házaspár kiment Bodonyi Ko­vács István Rekettye 157. szám alatti tanyájába — mert tudták, hogy a házigazda nincs otthon — és betörve a házba, onnan kü­lönböző ingóságokat vittek el, összesen körülbelül 13 ezer fo­rint értékben. Ebből hétezer fo­rint készpénz volt. IDŐKÖZBEN — a pisztollyal történt támadást követően — a rendőrség már nyomozott az ügyben és 1977 júliusában őrizet­be vették Tóth Györgyöt, majd letartóztatásba került és a kecs­keméti börtönbe szállították. Itt, a cellában megismerkedett Jusz­tin Jánossal, aki ugyancsak elő­zetesben volt. Tóth arra akarta rávenni az akkor mindössze 19 éves fiatalembert, hogy vállalja el a tanyába történt betörést és a holmik elvitelét. A fiú ezt el is vállalta, de annak ellenére, hogy Tóth részletesen elmagya­rázta neki a behatolást, a lakás belső elrendezését, az elvitt in­góságok színét, nagyságát, a ki­hallgatás során Jusztin János be­legabalyodott a részletekbe s ki­derült, hogy csupán Tóth „meg­bízását” akarta teljesíteni. Tóth György nem akart bele­nyugodni abba, hogy újra bör­tönben van és bizonyára hosz- szabb tartamú szabadságvesztést fog kapni. Ezért mindenkit fel­jelentett: a nyomozót, a rendőrt, majd kiagyalt történeteket kere­kített arról, hogy a tanya tulaj­donosa önbetörést követett el stb. Természetesen ezek az állítások azonnal cáfolhatók voltak — tényekkel. Mindezt nagyon jól tudta Tóth György is, éppen ezért a börtönből egy levelet küldött feleségének, amelyben kioktatja, hogy a majdani tárgyaláson mi­ről hogyan valljon. Ezt a leve­let azonban a feleség nem kap­ta meg, mert ő is őrizetben volt. A KISKUNHALASI Járásbíró­ság Tóth Györgyöt — a már em­lített bűncselekmények elköveté­se miatt — halmazati büntetés­ként hat évi és hat hónapi szi­gorított börtönre ítélte, mellék-, büntetésként pedig nyolc évre el­tiltotta a közügyekben való rész­vételtől, s négyezer forint vagyon­elkobzással sújtotta. Tóth György­né büntetése nyolc hónapi sza­badságvesztés, de ennek végre­hajtását a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesz­tette. Ugyanakkor elrendelte Tóth György szigorított őrizetét is és kimondta, hogy feltételes szabad­ságra nem bocsátható. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság az ítélet kiszabásánál, hogy Tóth György többszörös visszaesőként többszöri halmaza- tot valósított meg s eddig nyolc­szor volt büntetve. Enyhítő té­nyező volt viszont, hogy három kiskorú gyermeke van, akik kö­zül egy béna s emiatt rendszeres gondozásra, ápolásra szorul. Az ítélet még nem jogerős. G. S. Molnár Zoltán: A VERESÉG (23.) Hát ez már .. . Nem is azért, mert szégyellte, mit szégyelljen ő most? De jó, na, kezében a ka­nál... odafordult vele még egy­szer az ételhez. Valami sűrű le­ves volt; belekortyolt. Megérezte az illatát is; leginkább talán pirí- totthagyma illata volt ennek a le­vesnek. 33. A gyerek sírt; kihallatszott[ Érdekes, hogy ez a kis vékony sírás áthallatszott a kinti fégy- verropogáson, meg a háziak benti jövés-menése lármáján, csöröm­pölésén. De Arankából nem hallatszott egy szusz se. Be kellene menni Aranká­hoz. Furcsa, hogy addig bent lehetett, most meg, amikor a fér­fiakat már igencsak be is szok­ták ereszteni, most meg itt ül­tetnek. Aztán Kovács jutott eszébe. Hogy Kovács meg, ugye, jöhetne. Vagy talán még az volna jobb, ha nem jönne? Persze, nyilván. De hát ha nem jönne, akkor vol­taképpen nem lehetne tudni, hogy azért nem jön-e, mert mégsem sikerült a rpmán támadás, és mi nem vonulunk vissza, vagy azért nem jön, mert baja esett. Ejnye, valahogy okosabban kellett volna vele megegyezni. Mégis evett néhány kanál le­vest. De nem kívánta. S megint csak ült a kanállal a kezében, és bámulta a tányért maga előtt. Egyszer verték a kaput. Váratlanul" csak elkezdték ver­ni. Mi a fenének verni a kaput, amikor nyitva van? Fel is állt, hogy kimenjen. Va­jon Kovács bolondult-e meg. hogy veri, ahelyett, hogy bejönne, vagy valaki más veri? Ám a nagyobbik lány beszaladt az udvarról, s anélkül, hogy meg bírt volna szólalni, csak elkezdte őt nagy kapkodva tuszkolni be­fele a szobába. Meg is értette ebből, hogy mi lehet, s más neki sem jutván eszé­be, valóban igyekezett befele. — Bújjon az ágy alá! —‘mond­ta elég bizonytalanul a bába. András oda is ugrott az ágy­hoz. letérdelt, de anélkül, hogy valamit is meggondolt volna, nem alábújni készült, hanem a puská­ját akarta kihúzni a fal mellől. A bába agya váltott még min­dig a leggyorsabban; felkapta a már pólyába rakott gyergket. s látva, hogy András nem bújt el, elébe állt. hogy eltakarja, vagy hogy ne engedje kimenni a kony­hába. De már be is dübörgött két pár bakancs, és ki is csapódott az ajtó. S kézben tartott szuronyos pus­kával ott állt két román katona. Először a gyereket kellett meg­pillantaniuk a bába kezében. Azután az ágyat az asszonnyal. És egy férfit ingujjban, amint éppen térdről felemelkedik. De a sápadt, kimerült fiatal nő kinyúlt az ágyból, és magához húzta az ingujjas férfi fejét. Senki sem szólt, csak a kicsi nyöszörgött fel a pólyában. Az egyik román katona oda­hajolt. megnézte a vaksi, vörös, ráncos kis jószágot, s furcsán fin­torított egyet. Erre megnézte a másik is, szem­látomást elcsudálkozott, hogy lám, ilyen az újszülött emberporonty, s mondott is valami ilyesmit a maga nyelvén. S akkor már meg is szólalt mö­göttük a parasztasszony: — Egyenek, na. biztosan meg­éheztek, egy kis meleg levest! — Hogy meg is értsék, már a kezé­ben tartott egy-egy tányért. És elfogadták. Az egyik már fordult is ki a konyhába, s ült le az asztalhoz. A másik érthetetlenül ott maradt a nyitott ajtóban, az ajtófélfának támaszkodva. Ez gyorsan kikana­lazta a sűrűjét, aztán a tányért a szájához emelve kihörbölte a hígabbját. Az üres tányért a gazdasszony kezébe nyomta, s mondott is neki valamit. Talán megköszönte. Már indult is. ellépett az ajtóig, de a másik kényelmesebben evett, ta­lán még repetát is kért vblna. ha a társa nem sürgeti. De végül aa is felállt. Köszöntek tisztességtu- dóan, és elmentek. A kutya nem ugatta meg őket. A bába letette a pólyát az asz­talra, s reákönyökölve rögtön le is roskadt mellé a kanapéra. András végre felemelte a fejét, és megnézte Arankát. Sápadt volt. egyetlenegy kicsi könnycsepp a szeme sarkában. ‘Nyugodtan fe­küdt. Meg akarta kérdezni, hogy van. hogy érzi magát. De Aranka nem vártg meg. felpillantott rá, s azt mondta: — Nincs serr\mi baj. András nézte, sokáig nézte, mintha csak meg akarná magában örökíteni a vonásait. Aztán úgy, ahogy’ volt. térden, lejjebb hajolt, és kezdte kiszedni az ágy alól a felszerelését. Aztán még mindig úgy. térdelve, azt mondta: — Hát ez az én pajtásom, ez most már nemigen jön el értem, hogy figyelmeztessen a visszavo­nulásra. Aranka nem szólt rá semmit. — Azt gondolom. Aranka, be­szélek a háziakkal, hogy vigyáz­zanak rád. Majd valahogy csak visszajövök érted. Aranka feküdt tovább mozdu­latlanul, mintha a legnagyobb nyugalomban, és hallgatott. — Mert énnekem most már el kell indulnom. Utol kell érnem a többieket. Aranka nem mondott ellent. Akkor András felállt, felvette a zubbonyát, és felcsatolta a derék­szíját. Nagy gonddal egyengette el rajta a négy tölténytáskát, meg hátul a farán a kenyér-zsákot — Ugye. jó lesz így. Aranka, ha már nem lehet másképp ... Most szólalt meg újra először Aranka: — Merre mégy? Hiszen már ezek iü vannak. Végre mondott valamit. Erre mór lehetett válaszolni, megma­gyarázni, hogyan képzeli. — Nem úgy van az ilyenkor, tudod. A harc hullámzik. Egy ek­kora faluban mindig át lehet csúszni valahogy, valahol. Nem az utcán indulok el, persze... hanem a kertek alatt... Van egy kis ta­pasztalatom, el fogok igazodni... Mór a puskát is a kezébe vette. — Hát nem evett még egy kis levest sem ... — hívta riadtan az asszony. Jó. kiment, szót fogadott, leült az asztalhoz. Ez már nem ugyanaz a leves hették; jó meleg volt, kissé még túl meleg is; kicsiket vett a ka­nalába. s türelmesen bekanalazta. 34. Nem tudhatta, adhattak-e már Arankának valamit; szabad-e már neki vagy egy cseppet enni. Hal­lotta a jövés-menést, szöszmötö- lést, s nyugtalan lett, hiába kí­nálták még, nem kért többet. Felállt, megint megigazította magán a zubbonyt, helyükre húz- gálta a ráncokat, begombolta még a nyakát is szabályosan. Aztán illedelmesen, halkan ki­nyitotta az ajtót, és odament Arankához, hogy elbúcsúzzon. — Hót akkor.>. Aranka egy ujjúval, a takarón elnyúlt keze egyetlen ujjával kö­zelebb intette magához. — Ide figyelj. András ... — Figyelek, Aranka. — Én itt nem maradok. Nem értette. Csak bámult rá csudálkozva. — Most már, látod, énnekem is el kell innen mennem. A gyerek­kel együtt. — Nem értem, Aranka. Nem tudom, hogy képzeled. Feküdnöd kell. Hiszen olyan gyenge le­hetsz ... egy ilyen ... De Aranka nyugodtan, állhata^ tosan folytatta. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom