Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

1979. május 20. • PETŐFI NÉPE • S Maróthy László beszéde a KISZ országos értekezletén ÉVFORDULÓ „Harc az újjáé/” A IX. kongresszus óta végzett munkáról és a további feladatok­ról szólva, a KISZ Központi Bi­zottságának beszámolóját ismer­tetve. Maróthy László hangsú­lyozta : — Az ifjúsági szövetség mun­káját áttekintve abból indulha­tunk ki, hogy a párt XI. kongresz- szusán megszabott fő politikai irá­nyok szolgáltak tevékenységünk alapjául. Törekvéseink egybees­tek a fejlett szocialista társada­lom építésének követelményeivel, amelyek teljesítését IX. kongresz- szusunkon forradalmi feladatunk­nak és történelmi felelősségünk­nek vállaltuk. Ennek tudatában és szellemében dolgoztunk, s most elmondhatjuk, hogy a társadalmi méretekben eredményes építő­munkából ifjúsági szövetségünk is becsülettel kivette a maga részét. A IX. kongresszus óta sikeresen befejeztük a Dunai Hőerőmű és a Kőolajipari Vállalat má­sodik üteme, a szegedi kőolaj- és földgázipari létesítmények, vala­mint a Tiszai Vegyi Kombinát el­ső üteme fölött vállalt központi védnökségeinket. .Ugyancsak véd­nökei voltunk a Tisza II. víz­lépcső első ütemének, s telje­sítettük kongresszusi vállalá­sunkat az orenburgi Szövetség gázvezeték, valamint az uszty- ilimszki cellulózkombinát építé­sén. Áldozatkészségükkel kitűntek a Borsodi Vegyi Kombinát PVC— III. üzemének beruházásán dol­gozó önkéntes brigádok is. — A dolgozó KISZ-tagok csak­nem fele részt vett a szocialista brigádmozgalomban — folytatta az ifjúsági szövetség első titká­ra. — Az ésszerűsítéseknek egyre jobb forrása az Alkotó Ifjúság pá­lyázat, a fiatal műszakiak, a köz­gazdászok és az agrárszakembe­rek tanácsainak tevékenysége, va­lamint az újítómozgalom. A KGM- hez tartozó üzemekben például eddig csaknem 22 ezer fiatal nyújtott be pályázatot az alkotó ifjúsági kiállításra. A munkák több mint 40 százalékát haszno­sították, jelentős részét újításként fogadták el, 41-et pedig talál­mányként szabadalmaztak. A ta­nuló fiatalok közül, csak az el­múlt évekre tekintve, több mint 60 ezren dolgoztak az építőtábo­rokban. s munkájuk értéke mint­egy 170 millió forintra tehető. If­jú katonáink mintegy 4 milliárd forintnyi termelési értéket hoztak létre a kiemelt beruházásokon, s emellett rendszeresen segítettek és segítenek az őszi mezőgazda- sági munkákban is. — Elismeréssel szólhatunk a tanuló ifjúság munkájáról, hiszen mi a tanulást nagyon is hasznos munkának tekintjük. Különösen azokat a fiatalokat kell nagyra értékelnünk, akik e kötelezettsé­geik mellett még többletet is vál­lalnak. Közülük 33 ezren vesznek részt a szakmai-tanulmányi ver­senyeken, több tízezren pedig a középiskolai tanulmányi mozgal­makban. Az_ egyetemista és főis­kolás KISZ~tagok 15 százajéka kapcsolódott be a tudományos diákkörökbe, s dolgozataik többsé­ge tényleges gondok megoldását célozza. Maróthy László elismeréssel szólt az értelmiségi ifjúság több rétegének és csoportjának hiva­tásuk gyakorlásában, valamint a közéletben elért figyelemre méltó eredményeiről. A fiatal pedagógu­sok, művészek, orvosok és egész­ségügyi dolgozók megnövekedett aktivitással, erősödő politikai, közéleti érdeklődéssel munkál­kodnak az ifjúsági mozgalomban és szakterületükön. Jelentősen megnőttek a követelmények a fegyveres erőknél és testületek­nél szolgálatot teljesítőkkel szem­ben is. A Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erőinek a napok­ban lezajlott magyarországi had­gyakorlata is jól példázza, hogv katonafiataljaink megfelelnek .ezeknek a követelményeknek, fel- készültségük, harci szellemük ki­váló. Az ifjúsági tömegsportmozga­lom, a klubok, az amatőr művé­szeti mozgalom eredményeinek át­tekintése után a KISZ KB első titkára leszögezte: — A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség politikai rendsze-, rünk tényezője, s országos, vala­mint helyi szinten egyaránt bele­szólása van a társadalom életét, a közösség és az egyén boldogulását meghatározó minden fontos kér­désben. Központi Bizottságunk előzetesen véleményt mondott a pártkongresszus dokumentumai­nak tervezetéről, majd a KISZ IX. kongresszusa feladattervbe foglalta a pártkongresszus határo­zatából és programnyilatkozatá­ból következő teendőket. Kidol­goztuk a VI. ötéves terv előkészí­tésében vállalt részvételünk konk­rét programját. Véleményeztük a 15 éves lakásépítési elképzelése­ket. s összegeztük a párt KB ok­tatáspolitikai határozatának vég­rehajtásában szerzett tapasztala­tainkat. Igyekszünk minden szin­ten eleget tenni érdekképviseleti és érdekvédelmi megbízatásunk­nak. — A kongresszus óta eltelt idő­szak mérlegét megvonva jó ér­zéssel állapíthatjuk meg, hogy szövetségünk 840 ezres tagsága so­kat dolgozott, eredményes mun­kát végzett, mindenütt a prog­resszív erő részét képezte a tár­sadalom előtt álló feladatok vég­rehajtásában. Az iparban, a me­zőgazdaságban, a szolgáltatásban, a különböző intézményekben dol­gozó munkás-, paraszt- és értel­miségi fiatalok KISZ-szervezetei. a középfokú oktatási intézmények­ben, az egyetemeken, valamint a főiskolákon tanuló KISZ-tagok, a fegyveres erőknél és testületek­ben működő KISZ-szervezetek eredményesen, színvonalasan tel­jesítették kötelességüket, A KISZ- tagok, aktivisták és vezetők lel­kiismeretes munkájának kö­szönhetően szövetségünk betölti hivatását, tekintélye az. felmúlt években is tovább nőtt. Tömegével találunk előre­mutató példákat a munkában, követésre méltó személyeket a KISZ soraiban, arról győzve meg, hogy a kötelességek teljesítése, az aktív társadalmi, politikai te­vékenység ad tartalmat az ember életének, a? igaz hazafiságnak, ko­runk forradalmiságának. Az előadó részletesen szólt az ország gazdasági és társadalmi fejlesztéséből a fiatalokra háruló feladatokról, majd így folytatta: — A fiatalok eszmei, politikai f el készü 1 tségének, érdeklődésé­nek, aktivitásának növekedésével, a demokratizmus kiteljesedésével együtt jár az eszmecserék, a fó­rumok szaporodása. Az ifjúsági szövetség ösztönzi a valós kérdé­sekről folytatott értelmes vitát; a problémákat, a hibákat, a téves nézeteket feltáró, az eligazodást segítő véleménycseréket. A viták azonban akkor hasznosak, ha nem öncélúak, ha nem a magamutoga­tás. esetleg a zavarkfeltő szándék megnyilvánulásai, mert — elvét­ve ugyan — ilyennel is találkoz­hatunk. Az elméletieskedő, a spe­kulatív polémiák az érdemi meg­beszélnivalóról, az értelmes cé­lokról és teendőkről vonják el a figyelmet. A legtöbb, amit egy ifjúsági szervezet nyújthat, hogy meg­tanít a világ marxista szem­léletére, a szocializmus elkö- ,telezett szolgálatára. Tehát nem­csak megértetni és elfogadtat­ni kell céljainkat, hanem el kell érnünk, hogy minél többen ve­gyenek részt azok megvalósításá­ban, felelősséget érezve jelenün­kért és jövőnkért — mondotta egyebek között Maróthy László. (MTI) Alig hogy felszabadult hazár és röviddel azután, hogy a világ népei valóságos örömmámorban ünnepelték a fasizmus felett ara­tott diadalt, hazánkban már a .szükségszerűség erejével lépett fel az új rend, a küzdelemben legtapasztaltabb, és sok-sok pró­bán átesett kommunistái pártjá­nak áttekinteni és rendezni so­rait; megjelölni és elhatározni a követendő politikai s cselekvési irányvonalat. Ennek érdekében ült össze 1945. május 20-án a Magyar Kommunisták Országos Értekezlete (köznyelven pünkös­di konferencia), mely a párt el­ső legális • országos jellegű ta­nácskozása a Direktórium óta. A konferencia transzparensén ez állt: „Harc az újjáépítésért!” Miért válhatott lehetővé s egy­ben szükségessé az országos ér­tekezlet összehívása? Az ország fokozatos felszabadulása szabad­dá .tette az utat a kommunisták együttes munkája, gyors regene­rációja és szervezeteik megalaku­lása előtt. Május vége tájt az or­szágban létrejött 1500 alapszer­vezetben már százötvenezer kom­munista tevékenykedett. Ezért sürgetővé vált a pártélet ideig­lenességének megszüntetése. Az ily módon szervezettebbé vált erő­re épülhetett az a számos elgon­dolás, amelyek egy romos, csa­tatér-ország konszol i dáci ó j ónak nagy társadalmi erőkkel való erőteljesebb folytatását célozták. A felszabadulás óta eltelt né­hány hónap alatt sok minden történt a kommunisták energikus országépíitő munkájának eredmé­nyeként. Lezajlott az agrárforra­dalom, az újjáépítés már látha­tó sikerei bizonyították a demok­ratikus rendszer életképességét, amely garanciaként maga mögé sorakoztatta a nemzeti összefo­gást. Létrejött az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány, amely megkötötte e fegyverszünetet. Tehát az ország máris korszak- alkotó vívmányok birtokában volt. Ami a konferencia, a további­akra vonatkozó vezérfonalát il­leti, az nem lehetett más, mint az adott helyzetből kiinduló gaz­daságpolitika, amelynek megva­lósítása érdekében nélkülözhetet­len a demokratikus erők szoros együttműködése, a munkásegység erősítése és a Függetlenségi Front más pártjaival való összefogás. Az értekezlet határozata meg is állapítja, hogy most „az újjá­építés a fiatal magyar demokrá­cia tűzpróbája, erre kell össz­pontosítani a nemzet minden erejét.” Az újjáépítési program első helyét a vasúti és postai forga­lom megindítása foglalta el, va­lamint az ezeket kiszolgáló ipar­ágak talpraállítása és a viszony­lag kisebb károkat szervedett gyárak helyreállítása. A másik : Sarkalatos dolog a tőke erőteljes bevonása volt. A pártértekezlet, ezért meghirdette az ipartámoga­tás elvét, hitel nyújtását az ipar- vállalatoknak, leszögezve, hogy ebben csak azok részesülhetnek, akik „őszintén részt akarnak Venni az ország talpraállításá- ban”. Ugyanakkor szigorú intéz­kedések megtételét helyezi kilá­tásba azokkal szemben, „akik arra spekulálnak, hogy a gazda­sági zűrzavar aláássa a fiatal magyar demokrácia gazdasági alapjait.” Az újjáépítés intenzitása — amely kiváltja és a továbbiakban is kiválthatja a párt politikája iránti érdeklődést —, újabb hí­veket szerez, s csökkenti a kö­zömbösök számát. Hiszen a párt és a munkásosztály szerepe csak ázzál a teljesítménnyel lehet ará­nyos az ország vezetésében, amit átalakításban az újjáépítésben el­ért. A munkásosztály pártjának mindig kardinális politikai téte­le volt, hogy milyen a viszonya a másik társadalmi osztályhoz, a parsztsághoz. Köztudott, hogy a mezőgazdaság a háborúiban nagy károkat szenvedett. A parasztság, de az egész ország szempontjá­ból létkérdés volt a termelési biztonság, a földek megművelése, az állatállomány pótlása és a város ellátása. Ugyanakkor nyil­vánvaló volt, hogy a kezdeti idő­szakban az állam csekély anya­gi ereje folytán nem tudja meg­oldani a parasztság jelentős anya­gi támogatását, ezért egyelőre be kell érnie a földosztással jut­tatott termelőeszközökkel — ami nem volt kevés — és élnie kell azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek megvédik a gazdagparaszti Úzsorától, zaklatottságtól. A kommunisták konferenciája országszerte nagy érdeklődést váltott ki. Barát és ellenség egy­aránt tudta, hogy a sok elkese­redésre okot adó, reménytelennek tűnő helyzetben a kommunisták bizakodására, fáradhatatlanságá­ra — semmivel nem helyettesít­hető módon — szükség volt, és ez a szükség meg is marad. En­nek a magabiztosságnak hátte­rében dolgoztak már a nemzeti bizottságok, az üzemi bizottsá­gok, a szakszervezetek, a többi pártok és az ügyeket közvetle­nül irányító közigazgatási szer­vek, községi elöljáróságok, és a demokratizálódás fontos jegyeit magukon viselő községi képvise­lő testületek. Ezek a szervék egy­ben politikai harcok színterét is képezték, amelyben az erőviszo­nyok alakulását az építéshez, a haladás gyorsításához való vi­szony mértéke formálta, vagy ép­pen döntötte el. A társadalmi változások eredői innen valók, s azok eredményei ugyanide hatot­tak vissza termékenyítőleg. HARC IJJÁÉPÍTÉKÉKT * MAGYAR KOM Ml MM A CÁRI ima 'I v.k s ' S í -t s „man ORSZÁGOS Í RTI KI /I.HT YKK JKGYZÖKŐYYVl: Az újságok nagy érdeklődéssel figyelték a konferencia munkáját és bőségesen idéztek a beszámo­lóból. „Minél szorgalmasabban, önfeláldozóbban, sza'kavatottab- ban dolgozunk az újjáépítésben, annál rövidebb lesz a nélkülözé­sek és szenvedések ideje. A Ma­gyar Kommunista Párt, mint a múltban, úgy a jövőben is élen fog járni és nem fogja kímélni erejét ott, ahol példaadó mun­kára és áldozatokra lesz szükség.” A tanácskozás kétszáz főnyi résztvevője között Bács-Kiskun- ból ott volt Boksa József (Kalo­csa), Fazekas Mihály (Kiskunha­las), Kohut Béla (Kiskunfélegy­háza), Peágity Mihály (Baja), Pirók János (Kunszentmiklós), Safrankó Emánuel (Kecskemét), R uzsinkó Mihály (Budapest). (Ruzsinkó egyébként szintén ka­locsai.) Tompos Sándor (Kecskemét) volt az egyetlen felszólaló a megyebeliek közül: „Kecskemét­ről jöttem, a Héjjas-bitangok vá­rosából, ahol a helyzet nagyon nehéz, ahol a reakció nagyon megnehezíti a munkánkat. A le­hető legnagyobb támogatást kér­jük a központtól, amit csak ad­ni tud, hogy eredményesen dol­gozhassunk.” A 'konferencia Saf­rankó Emánuelt és Ruzsinkó Mi­hályt a Központi Bizottság pót­tagjává választotta. Azóta harmincnégy esztendő telt el sok gonddal, de a munká­hoz lelkesedést kölcsönző, az egész országot megváltoztató eredményekkel. Csak büszkék lehetünk a legalitás lehetőségé­vel gyorsan élő pártunk az or­szágos értekezletet kezdeménye­ző lépésére. Az akkori vetés gaz­dagon fizetve beérett, amelynek egyre inkább halmozódó javaiban egész népünk bővelkedik. a tanácsi információs rendszer korszerűsítése Büszkeségük: az ONTE-OP-1 Az utóbbi hetekben a megszo­kottnál nagyobb a jövés-menés a megyei tanács tervosztályán. Fő­leg a házon bejülről, a más szak­osztálybeli kollégák ruccannak a negyedik emelet folyosó végi iro­dáiba. De a megyeházára érkező vendég sem igen mulasztja el az odalátogatóm. Az érdeklődést a technika korszerű vívmányának, egy tévékészülékhez hasonlatos kis számítógépnek szól. Burits Pál közgazdász főelőadó és Bosznay Sándor programozó matema­tikus, akik mellette, vele dolgoz­nak, mondhatni: rajongnak érte, szinte élőlényként kezelik. Pél­dául így mutatták be: — Társunk neve ONTE-OP—1, az intelligens terminál kis számí­tógép. — Mit jelent, hogy intelligens, és miért terminál? — A kisgép végkészülék, amely bármilyen nagy számítógéppel összeköthető, tehát terminál. In­telligens meg azért, mert önállóan is működik, méghozzá sok min­dent tud — magyarázza készsége­sen Burits Pál. — Mióta és milyen célt szolgál a tervosztályon? — Alig három hónapja jutot­tunk hozzá — feleli partnerem, majd a következőkről tájékoztat: — A megyei tanács vezetése körülbelül két évvel ezelőtt meg­jelölte a szakosztályok ügyvitel­korszerűsítési tennivalóit. Mivel a tervosztály összehangoló terüle­ti és tanácsi feladatokat lát el, számára a tanácsi információs rendszer korszerűsítését tűzték ki célul. Részint azért, mert gyak­ran van szükség gyors adatszol­gáltatásra, másrészt, mert a ter­vezéshez sok információ kelj. Ha­gyományos számítással ez egyre kevésbé megoldható, nem is szól­va a többféle elgondolás kidol­gozásáról. Az osztályon tehát megkezdő­dött az ügyvitel korszerűsítését célzó folyamat. Ennek első mozza­nata a programozható asztali kal­kulátorok beszerzése, illetve hasz­nálata volt. S íme az új. lényege­sen korszerűbb lehetőség. — A számító kisgépet az Állami Népességnyilvántartó Hivatal ajánlotta fel oztályunknak, kísér­leti célra. A kisgép ugyanis az ÁNH nagy számítógépéhez kap­csolható. Ha elkészül a nyilván­tartórendszer, a népességnyil­vántartás is úgy válhat majd tel­jessé, élővé, ha rendelkezésre áll a folyamatos adatközlés, lehetősé­ge. Ezért az ÁNH-nak, mint vég­készülék érdekes, a tervosztály számára viszont a kisgép intelli­genciája a fontos. Az pedig külön figyelmet érdemel, hogv a nagy számítógépekhez kapcsolható in­telligens terminál tökéletesen ele­get tesz a tervosztály szükségle-! teinek, s a gyors napi feladatok­nak. Felesleges tehát a rendkívül drága, nagy számítógép beszerzé­se. Annyit, amennyi itt kell. tud, mindenre beprogramozható a kis­gép. • A printernél Bosznay Sándor programozó matematikus. • Burits Pál Baja városról kér adatszolgáltatást. (Tóth Sándor (elvételei) A számítástechnikát előbb- utóbb a tanácsi munkában sem lehet nélkülözni, hozzá tartozik az információs rendszer korszerű­sítéséhez. Mint ahogyan a fiatal számítástechnikai szakemberek képzése sem azért folyik, hogy tanulmányaikat befejezve, ha­gyományos módon számolgassa­nak, két-három napig bíbelődje-, nek egy-egy feladattal. A terv­osztályon tudatos folyamat a kor­szerűsítés, a vezetés nagyon ko­molyan veszi, hogy például prog­ramozó matematikust tudjunk al­kalmazni — taglalja meggyőzően Burits Pál. Majd a kisgéphez lép­ve, megjegyzi: — Megyan az az előnyös tulaj­donsága, hogy a közelébe lehet menni, nem ördöngösség megis­merni. Bárki elboldogul, sőt meg­barátkozik vele. Pár hónapja tart az ismerkedésünk, még mindig a tanulmányozásánál tartunk, ám érlelődnek a feltételei, hogy kap­csolódni tudjunk komoly géphez. Sikerrel kipróbáltuk már az ilyen összeköttetést. De elkészítettük például a célcsoportos lakások ál­lami támogatásának megyei nyil­vántartását, településenkénti bon­tásban is. Melyikre kíváncsi? — Mondjuk, Baja városéra. — Egy pillanat — jegyzi meg a főelőadó, s máris nyomogatja a gép billentyűit. Az ONTE-OP—1 azonban adatszolgáltatás helyett kivetíti a képernyőre: „Ilyen ne­vű tanács nincs.” Az történt ugyan­is, hogy Burits Pál egy betűkiha­gyással így kérte a nyilvántar? tást: „Baja vársi tanács”. Ismét­lés után talán egy perc sem telik bele, Bosznay Sándor a printerről letépi és átnyújtja a kért éven­kénti bontású, sőt naprakész ki­mutatást. , — Milyen egyéb feladatok meg­oldásában segített még az ONTE „kolléga”? — Kezdjük rászorítani a ko­moly munkára. Folyamatban van a VI. ötéves terv előkészítése, eh­hez megfelelő táblázatrendszer szerint, rengeteg információra van szükség. Ezeket visszük rá a gép-: re. Szép/ érdekes feladat. — Látható, hogy nagyon szere­tik ezt a gépet — jegyzem meg. Erre az eddig hallgatag Bosznay Sándor felcsillanó tekintettel szól: — ONTE-kórnak mondják oda­haza az aszonyok ... — Talán azért, mert munkaidő után sem igyekeznek haza? — Hát igen. Nem könnyű meg­válni tőle. Sok mindent tud. A le­velezéshez is roppant jó segítség. No. meg játszani is lehet vele, s így jól kiismerhetjük egymást... Perny Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom