Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
r AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 100. szám Ára: 1,60 Ft 1979. április 30. hétfő VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az élenjárók között Nem sok kiváló címet osztottak ki az idén az ipari és mezőgazdasági üzemek között. Ennek oka, hogy ezúttal már nem a termelési mennyisége, hanem a minőségi és gazdálkodási eredmények döntik el a rangsort. Biztató, hogy néhány vállalat, gazdaság, szövetkezet és gyár Bács- Kiskunban is megbirkózott az új követelményekkel, s az élenjárók közé zárkózott fel. Ezek közül mutatunk be kettőt. • A Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárának kollektívája 1978-ban 13 százalékkal növelte a termelékenységet. Termékeik jó minősége tette lehetővé, hogy a tervezett 47 millió helyett 50 millió forint értékű árut exportálhattak a tőkés országokba. Eredményeikért elnyerték a Kiváló Gyár címet. Jelentős szerepe volt ebben a többi között a Kodály Zoltán ifjúsági szocialista brigádnak is. Képünkön Csiszár Lászlóné, a brigád vezetője a Márta típusú szék üléskárpitját szegei!. Ebből a széktípusból 20 ezer darab készül, jórészt tőkés exportra. • A rémi Dózsa Termelőszövetkezet az elmúlt évi gazdálkodása eredményeként elnyerte a Kiváló Szövetkezet címet, s ezzel e kitüntetésben hatodszor részesül. Országos hírű a gazdaság képünkön is látható keltetőüzeme, ahonnét tavaly 14 millió, az idén pedig 18 millió 200 ezer naposcsibét szállítanak nemcsak Bács-Kiskun, hanem a szomszédos megyék mezőgazdasági üzemeibe is. add robbanjon fel a nyomor — kiáltotta Szamuely Tibor a század első J'L ‘ évtizedében megírt vasárnapi levelében. Chicagóban robbant, még 1866. május elsején negyvenezren tüntettek, a rendőrség tizenhét munkást megölt. Ennek emlékére az alakuló In- ternacionálé 11. kongresszusa úgy vdöntött, hogy május 1-ét örök emlékül és tiltakozásul munkásünnepé kiáltja ki. A döntés kimondta: „E nap 1890 május elseje legyen." Miért éppen május 1-én? Nem csupán azért, mert a chicagói sztrájk ezen a napon zajlott. A még régebbi múlt is beleszólt ennek a szép tavaszi napnak a kijelölésébe. Ennek a hónapnak elsején zajlott a 16. század első harmadában az európai munkásság egyik legkorábbi megmozdulása, az olasz Lucca városban. A későbbi és mind a mai napig tartó világszolidaritás pedig megteremtette önmaga tradícióját. A munkásmozgalom történelme sok olyan májusi történést jegyez fel, amelyek erre a hónapra esnek. A Párizsi Kommün, amely 72 napon gyakorolta hatalmát, vállalva „.. .a munkások szocialista felszabadítását a kapitalizmus alól", nagy visszhangot váltott ki hazánkban. A múlt század végi május elsejei megmozdulások — bár még csak a kezdet kezdete volt — sikeresek voltak. Az Osztrák—Magyar Monarchiában, Belgiumban és Skandinávia számos országában nagygyűléseket tartottak ezen a napon. Az Általános Munkásegylet a szolidarizáló munkások mellé állt. A szabók tízórás munkaidőt és béremelést követeltek. Május 1-én kitört a sztrájk. Ugyancsak májusban zajlott le az első világháborút megelőző legjelentősebb tömegmegmozdulás, amely „Vérvörös csütörtök" elnevezéssel vonult be a köztudatba. De májusban zajlott a felszabadulás utáni első pártplénum, az MKP úgynevezett pünkösdi országos értekezlete, amelynek jelszava már: „Harc az újjáépítésért" volt. A május elsejei ünnep eredetét idézve nemcsak a virágba boruló természet, s a hozzá fűződő népszokások jutnak eszünkbe, hanem a jogaikért harcoló, gyakran életüket áldozó munkások sok évszázados hagyományai is. A felvonulások tanúságot tesznek a munkásság félreérthetetlen elhatározásáról, hogy közvetlen befolyást akar gyakorolni a politikai és gazdasági fejlődésre, közvetlen cselekvéssel akarja javítani a helyzetet és előbbre vinni a társadalmi haladás ügyét. Május 1. tartalmát a munkás- mozgalom szervezetei nem egyöntetűen fogták fel. Sok volt a harcba hívó szózat, de nem kevesebb az óvatosság és az osztálymegbékélés szándéka. Ady írta: „Forradalom zúg a világon, nálunk azonban nem vulkánok tüzelnek, hanem lappangó, fojtó, házitűz pusztít. Megfúlunk, meg- c üszkös-"■■'■‘ink a tűzben mindany- nyian, ' a a falakat ki nem döntjük, ha levegőt és napsugarat nem kapunk.” Hazánk első, igazi vörös májusa 1919-ben volt. A Forradalmi Kormányzótanács kimondta: „A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsejét a világ forradalmi prolatariátusa nemzetközi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja.” „Erre a napra vörösbe kell öltöznie Budapestnek!” — határozták el. De így volt másutt is, a vidék városaiban és falvaiban egyaránt. diktatúra felbomlása után a kommunisták iránti szimpátiával nem vádolható — Tormássy István kecskeméti rendőrtanácsos összesítő jelentésében többek között ezt vetette papírra: „A kecskeméti proletáriátusság szintén átérezte az első kommunista május jelentőségének magasan szárnyaló mivoltát, nem csoda tehát, ha ... a proletár kedélyeket a közelgő első vörös május nagyszabású, a vörösuralom hatalmi nagyságához mérten való megünneplése hozza izgalomba. A színházban tartott ünnepség alatt a proscénium páholyokban és egyebütt most nem arról csevegnek, hogy melyik zsúrra, melyik bálba menjünk, hanem az élet küzdelmeiről, a jövendő ter- vezgetéseiről esett szóbeszéd és volt hangos a nézőtér a proletárkacagásoktól .. A Tanácsköztársaság 133 napos uralmát a fehérterror, az ellenforradalmi rendszer 25 éve követte. De a Horthy-rendszer- nek nem sikerült megtörnie a proletariátus jövőbe vetett hitét. A munkásság forradalmi elszántsága minden május elsején megrendítő erővel tört fel. A magyar munkásosztály ezen a napon sokféle módon, ötletesen és bátran érzékeltette a honi közvéleményben, hogy május emléke nem felejtődik, hogy a szolidaritás mélyen él a dolgozó nép szívében. Volt olyan esztendő, amikor a Horthy-rendőrség olyan embereket állított elő, akik vörös nyakkendővel, zsebkendővel mentek az utcára. Máskor a szociáldemokrata párt ünnepélyeket tartott országszerte, dulással virradt ránk. Az országban és a megyében is egy igájától megszabadult nép ünnepelt boldogan. Bár a sok helyen romokban heverő ország kira- boltan, népe kevés kenyéren, szegényen, rongyosan érte meg ezt a nagy ünnepet, mégis elszántan, nagy energiákkal kezdett hozzá történelmi küldetésének teljesítéséhez, amelyet már jó idő óta szocializmusnak nevezünk. Az első május óta nagyot fordult a világ. Létrejött a szocialista világrendszer, amely egyben a béke legfőbb ereje az vállalva még a betiltás kockázatát is. 1923-ban a munkásság munkabeszüntetéssel ünnepelt, amelyet a következő évben megismételtek. Három év múlva megjelent az MSZDP lapja, a Szocialista munkás húszoldalas ünnepi száma. Máskor — mivel az országban tiltva volt minden gyűlés és felvonulás — a dolgozók majálisokon ünnepeltek. Bár a magyar szervezett munkásság felvonulását a kormány nem engedélyezte, de a május elsejei munkaszünet Budapesten, a nagyobb vidéki városokban és ipartelepeken általános volt. Később az MSZDP a belügyminiszteri rendelet ellenére a mai Népköztársaság útra hívta a szervezett munkásokat. Május elsején tüntettek a kommunista ifjúmunkások is. Később erre az ünnepi alkalomra jelent meg az MSZDP ifjúsági lapja, az Ifjú Szocialista. Az egyik május elsején t előfordult, hogy a szociáldemokrata képviselők Gömbös miniszterelnöknél tárgyaltak a munkásságot érintő gazdasági kérdésekről, a munkanélküliség megoldásáról. A fasizmus térhódításával egyidőben a népünnepélyeken a baloldali munkások „Le a háborúval!”, „Le a fasizmussal!”, „Le Hitlerrel!” jelszavakkal tüntettek. Az Országos Ifjúsági Bizottság május 1-re kiadott röpirata a béke, a szabadság, a független, demokratikus Magyarország jelszavával hívta harcba az ifjúságot. Ezen d napon jelentette be a kormány — ez persze csak látszat- intézkedés volt — a közalkalmazottak fizetésének felemelését. Május 1-re esik az az esemény is, hogy megkezdődött az újpesti kommunista csoport tagjainak letartóztatása, amelynek során a rendőrség szétdúlta a párt irányító szerveit. 1944-ben a Békepárt röplapjában május elseje megünneplésére, a megszállók elleni harcra szólította fel a munkásságot. A második világháború befejezése* a fasizmus veresége után előállott történeti helyzetben a nemzetközi munkásmozgalom — a hazaival együtt — fejlődésének új szakaszába érkezett. A Tanácsköztársaság utáni második szabad május elseje a felszaba- egész földkerekségen. Hogy a fasizmus veresége óta mi minden változott, ahhoz csupán a régi térképek átszineződését kell szemügyre venni. A béke ügye, a nukleáris fegyvergyártás korlátozása, a leszerelés, a békés egymás mellett élés változatlanul — sok más kérdéssel együtt — a szocialista országok első számú programpontja. ■y jr iemelkedik a május elsejék sorából 1957. május 1. Az ellenforradalom maradványai ebben az időben még éreztették hatásukat. A párt vezette munkásosztály, szövetségben a parasztsággal, az értelmiség legjavával ezt a harcot is megvívta. Éppen ezért ez a dátum jelentős állomás volt hazánk történetében. Egyben újabb bizonyítéka annak, hogy május elseje eszméit néni lehet megsemmisíteni. Mind Budapesten, mind a megyében is hatalmas ünnepi demonstráció juttatta kifejezésre, hogy népünk nem hajlandó más utat választani, mint az internacionalizmus útját, amely már évtizedek óta bizonyítja nélkülözhetetlenségét és életrevalóságát. Kádár János akkor a Hősök terén így tette fel a kérdést, és nyomban meg is válaszolta: „Miben van különös jelentősége az 1957-es május elsejének népünk számára és nyugodtan mondhatjuk, nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi sikertelen ellenforradalom fölött a munkásosztály nemzetközi segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét, a proletár nemzetköziség ünnepét." Tízezrek ünnepeltek Bács-Kis- kunban is. Kecskeméten a felvonulók színpompás tömegében ott haladt az 1919-es kommunisták még élő kis csoportja is. Baján, Kiskunfélegyházán, Kunszent- miklóson, Kiskőrösön, Soltvad- kerten, Kecelen, Dunavecsén, Izsákon, Kerekegyházán, Duna- patajon, Hajóson, Mélykúton, Tompán, Csikérián, Mátételkén, Jánoshalmán, Kiskunhalason, Kelebián, Solton a nagygyűléseket, felvonulásokat majális, szórakozás követte. Az említett, kiemelkedő maSzázmilliók közös harca gyár májusok bizonyítják május elseje hármas egységét: munkásünnep, nemzetközi ünnep, és harci ünnep jellegét. S ez utóbbinak kiemelkedő jelentősége van a fejlett szocialista társadalom felépítése szempontjából. Tetteinket mindig az adott, tehát mindig a megváltozott helyzethez kell igazítani. Ebben lényegül a kommunista párt szerepe, ez a párt vezette proletárhatalom nyilvánvaló érdeke. Éppen ezért szükséges manapság az összefüggések ismeretében mélyebben elgondolkodni a soron levő gazdaságpolitikai feladatainkról. Minden álomszövés a romantika kategóriájába tartozik, csak a logikusan kívánkozó és szükséges előrelépéseket kell megtenni. De azokat nagy körültekintéssel és következetességgel! Mondjuk — és ez így is igaz —, hogy hazánk gazdasági fejlődésének megváltoztak a külső és belső feltételei. Ezek a felismerések már nemcsak a közgazdászok tulajdonát képezik, hanem a közvélemény széles körét is foglalkoztatják. A célok minden kétséget kizáróan jól megfogalmazottak. S mégis gazdaságunk lassan alkalmazkodik az új körülményekhez. Kifejeződik ez abban, hogy tavaly a tervezett belső fogyasztást lényegesen meghaladta a tényleges fogyasztás. Az ötéves terv első három évében a számítottnál tíz százalékkal több beruházás valósult meg. Ehhez járult még a készletek nagymértékű növekedése, a túlköltekezés, a lehetőségeket meghaladó fejlesztés. Az egyensúly javítása követelményének csak egy olyan közgazdasági „tartás” felel meg, amely jelentősen mérsékli a fejlesztés dinamikáját. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan nem ismerhető el semminémű politikai tartózkodás, i'agy olyan kibúvó keresése, amely a munka fogyatékosságaiból adódó helyi konfliktusokat, a helyi problémákat különböző központi támogatásokkal akarja áthidalni. Szocialista mezőgazdaság jelentős fejlődésének vagyunk tanúi. A Minisztertanács nemrégiben tárgyalta ezt a Bács-Kiskun számára Olyannyira fontos kérdést. Az előrelépés adatai meggyőzőek, annak ellenére, hogy a nagyüzemi gazdaságok 45 százaléka kedvezőtlen körülmények között dolgozik. E népgazdasági ágazat fontos társadalompolitikai mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a keresőknek a többi megyénél jóval nagyobb hányadát, 41 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatja. A termelési kedv adta a lehetőséget ahhoz, hogy tavaly több mint egy és negyed millió sertés jutott a megyéből a vágóhidakra. Ám a gondunk sem kevés. Sok még a tanya és az ott lakó ember. Van még bőven tennivaló a rét- és legelőgazdálkodás ügyében. A feldolgozóipar teljesítőképessége elmarad a mezőgazdaságétól. A valamikori május elsejék egyik követelő jelszava volt a munkanélküliség megszüntetése, a szociális gondoskodás intézményes megteremtése. Manapság a szociálpolitika keretébe tartozó kifizetések már meghaladják az évi százmilliárd forintot és elérik a lakosság összes jövedelmének mintegy harminc százalékát. összehasonlító nemzetközi adatok alapján bizonyítható, hogy hazánk a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségű országokhoz képest viszonylag jelentős összegeket fordít szociálpolitikára. Természetesen ezen a területen is van még számtalan megoldatlan probléma. Van még szegénység, tapasztalhatók a munka társadalmi hasznosságával összhangban nem álló, tehát bántó jövedelemkülönbségek, egyáltalán nem mondható könnyűnek a sokgyermekes családok, a tartósan betegek, a nyugdíjasok egy részének élete. Időközben sok minden történt, és még fog is történni. A jövőbeli intézkedésekhez is szükség lesz a társadalom- politikai problémák iránti érzékenységre és az elosztható erőforrásoknál az ésszerűség fokozására. A szociálpolitikai intézmények fejlesztése és stabilitása fontos szerepet játszik a társadalmi közhangulat alakulásában. M ájus elseje osztályjellege változatlan. Ez teszi lehetővé, hogy e napon a föld minden lakott területén százmilliók nyújtsanak egymásnak kezet a közös harcban. A föld egyik részének győzelmes munkásosztálya és másik részének a győzelemért még harcba induló munkásosztályainak világméretű közös május elsejéi így válnak az imperializmus ellen, a békéért harcolók hatalmas erejű demonstrációjává. Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! ■
