Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
2 • PETŐFI NEPB • 1979. április 30. gftWS KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Moszkva, május elseje előtt Moszkvában befejeződtek a május 1-i ünnep előkészületei a vasárnapra virradó éjszakán a színpompás fényfüzéreket is felszerelték a jól ismert középületekre és a Moszkva folyót átívelő hidakra. 635 kiváló moszkvai dolgozó kollektíva tagjai részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy a Vörös téren köszönthetik május elsejét. A hagyományos ünnepi felvonulás,^ amelyet a Lenin- mauzóleum mellvédjéről megtekintenek az SZKP és a szovjet állam vezetői, délelőtt tíz órakor kezdődik. A felvonuláson ezúttal is nagy számban vesznek részt külföldi szakszervezeti küldöttségek. A moszkvaihoz hasonló felvonulásokra vidám majálisokra kerül sor a Szovjetunió valauneny- nyi köztársaságának főivárosában és más városokban is. (MTI) Hazánkba látogat Sztanko Todorov Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke május első felében baráti látogatást tesz hazánkban. (MTI) Púja Frigyes külügyminiszter Thaiföldre és Indonéziába utazott Púja Frigyes külügyminiszter vasárnap — hivatalos látogatásra — Thaiföldre és Indonéziába utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vudhi Chuchom, a Thaiföldi Királyság és Imrad Idris, az Indonéz Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Uj lengyel traktorgyár Befejezéséhez közeledik az Ursus—2 traktorgyár építése. A munka nagyobb részét már elvégezték, jelenleg a szerelés, a berendezések felállítása folyik. 19 Az Ursus—2 építése. • A Massey—Ferguson—Perkins traktorok Üzemében megkezdték a próbagyártást. (Fotó: CAF — MTI — KS.) Az emberiség históriájának legutóbbi 130 éve megcáfolhatatlan bizonysággal igazolta, hogy a szocializmus, a történelem leggyorsabban terjedő eszméje, fel- tartózhatatlan folyamatot hívott életre. A nemzetközi kommunista mozgalom alig egy évszázaddal az első zászlóbontás után a kor legjelentősebb politikai erejévé vált. HATVANMILLIÓ KOMMUNISTA Háromszázan kezdték Amikor a múlt század közepén, egy évvel a „népek tavasza”, az Európa nagy részén végigsöprő polgári demokratikus forradalmak előtt, Marx és Engels Németországban létrehozta a Kommunisták Szövetségét, a proletariátus első önálló, a tudományos szocializmus talaján álló nemzetközi pártját, a szervezetnek mindössze három-négyszáz tagja volt. E néhány száz forradalmár azonban nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a Kommunista Kiáltványban megfogalmazott hitvallását a tőke uralma alatt megnyomorított valamennyi kizsákmányolt harci programjává tegye. És a forradalmi munkásmozgalom rövid idő alatt gyökeret vert. A 19. század utolsó harmadában Európa majd minden országában megalakultak a munkásosztály tömegpártjai, amelyek Marx és Engels útmutatásai alapján a kapitalista társadalom forradalmi átalakítását tűzték ki célul. Létrejöttek azok a pártok, amelyek az internacionalizmust elsődlegesen szem előtt tartva — a Kommunista Kiáltvány szavai szerint — „a többi proletár páírttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletariátus különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abbán, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekeit képviselik”. Világméretű folyamat A munkásmozgalom fejlődésében döntő-fordulat volt, hogy 1903-ban Lenin, a munkásmozgalomban eluralkodó reformizmussal és revizioniamussal szembefordulva, megteremtette az új típusú forradalmi pártot Oroszországban: a bolsevik pártot. Ezzel megkezdődött a reformista szociáldemokrata és a forradalmi szocialista, vagyis a kommunista mozgalom szervezeti különválása. Az új típusú forradalmi pártok létrejöttének folyamata, a kommunista mozgalom terjedése rövid idő alatt világméretűvé lett. 1918-iban 10 kommunista párt működött, 1921-ben már 34, 1928-ban 46 volt a számuk, 1935-ben 61, 1961-daen 87, 1977-ben pedig 97 országban működött kommunista párt. A 29 európai, 23 ázsiai, 17 afrikai, 26 amerikai és 2 óceániai államiban, illetve gyarmaton létező kommunista mozgalom tagjainak száma ma körülbelül 60 millió. „A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje, a társadalmi haladás legfontosabb tényezője lett” — állapította meg a kommunista és munkáspártok 1960, évi moszkvai nemzetközi tanácskozása. Ez megnyilvánul abban, hogy a kommunisták a tömegek élére állva a világ egyharmadán elméletből gyakorlattá — a szocializmus és a kommunizmus építésének gyakorlatává — változtatták a tudományos szocializmust; hogy ma, a tőkés országok kommunista pártjai a nemzetközi osztályharc élvonalában küzdenek, s harcuk nyomán fokozódik a munkásosztály 'és más társadalmi és pplitikai erők aktivitása a monopoltőke uralma ellen, a gyökeres társadalmi átalakulásért, a békéért, a népek együttműködéséért. A kommunista világmozgalom befolyásának erejét bizonyítja, hogy pártjai megbízható szövetségesei a nemzeti felszabadító erőknek. A kommunista pártok az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokban következetesen küzdenek a gyarmati rendszer végleges felszámolásáért és azért, hogy ezek az országok ne csak a politikai függetlenséget, hanem a gazdasági önállóságot is kivívják és a társadalmi haladás útjára lépjenek. A moszkvai megállapítást igazolja, hogy állandóan növekszik a kommunista világmozgalom nemzetközi jelentősége, világpolitikai hatása egyre erőteljesebb. Korunkban a világgazdaság és a nenizetközi kapcsolatok egyetlen jelentős problémája sem oldható meg a szocialista világrendszer és a kommunista pártok álláspontjának figyelembevétele nélkül. A nemzetközi kommunista mozgalom növekvő társadalmi és világpolitikai befolyása összefügg azzal, hogy a világban bekövet-1 kező változásokat tanulmányozva állandóan fejleszti a viliág forradalmi átalakításának tudományát, növeli elméleti erejét. A kommunisták óriási hadseregének fő erőit a szocialista országúk alkotják, de a mozgalomnak erős pozíciói vannak a tőkésés a fejlődő országokban is. A fejlett tőkés világban 26 marxista—leninista párt működik és soraiban mintegy 4 millió kommunista harcol. Ázsiában 22 kommunista párt tevékenykedik, amelyeknek több mint 700 ezer tagja van. Afrikában fl marxista— leninista párt van, körülbelül 20 ezer taggal. Részben legális, de nagyrészt illegális kommunista pártok dolgoznak az arab és a latin-amerikai országokban. A kommunista mozgalom hatása egyre újabb és újabb társadalmi rétegekre terjed ki. A második világháború előtt az akkor négymilliós mozgalom részvevői között körülbelül egymillió fő volt a nem proletár. Ma számuk ennek sokszorosa. A kommunista mozgalomhoz csatlakoztak a parasztok nagy tömegei és az értelmiség jelentős része is. Változó szerep Számottevően megváltozott a kommunista pártok kormányzati- hatalmi helyzete és szerepe. A háború előtt mindössze két kommunista párt volt hatalmon: a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Mongol Népi Forradalmi Párt. 1945 után Közép- és Kelet- Európában, valamint Ázsiában kerültek kommunista pártok a társadalom irányításának élére. Az 1960-as években-'a kubai, a 70-es éyekben a laoszi párttal bővült a kormányzó kommunista pártok köre. Ma már Angola, Mozambi'k, Kongó, Benin és több más fejlődő ország kormányzópártja is a tudományos szocializmust tekinti eszmei alapjának. Néhány tőkés és fejlődő országban az elmúlt években napirendre került — más pártokkal együtt — a kommunista párt részvétele a kormányzásban. A fejlődés fontos mutatója az is, hogy egy sor tőkés országban — Európában például 15 — parlamentjében a kommunista képviselők is helyet foglalnak, és még jelentősebb a befolyásuk a helyi köz- igazgatási szervekben. A tőkés és fejlődő országokban összesen mintegy 40 millió választó szavaz a kommunista jelöltekre. A kommunista mozgalom megerősítette sorainak internacionalista egységét is. A kommunista pártok nemzeti pártokként jöttek létre, de kezdettől fogva összekapcsolta őket a távlati célok azonossága és az eszme közössége. A kommunista mozgalom történelemformáló erejének egyik alapvető forrását mindig, és ma is, az egység, a pártők összefogása, közös fellépése jelentette. Együttes erővel Az imperializmus elleni közös harcban a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért együttesen folytatott küzdelemben fontos mérföldkő volt a kommunista és munkáspártok 1969-es nemzetközi tanácskozása, amelyet regionális találkozások sora követte. Ezek a kontinentális-regionális találkozók azért jelentősek, mert azokon a pártok közös értékelést alakítanak ki a világ, az adott térség helyzetéről, valamint az ezekből levonható következtetések alapján közösen határozzák meg az érintett kommunista pártok tennivalóit, beleértve a szükséges közös akciókat is. A tanácskozások hozzájárulnak számos elméleti-politikai kérdés tisztázásához, az ezekkel összefüggő nézetek kölcsönös, alapos megismeréséhez, a közös álláspont kialakításához is. A történelem fejlődése megnövelte a kommunista mozgalom lehetőségeit a munkásosztály forradalmi tetteinek sikeres megvalósításához. A pártok tevékenységének sikere attól függ,, hogy tudnak-e élni a kedvezően megváltozott feltételekkel. Ehhez elengedhetetlen az eltérő körülmények között dolgozó pártok kapcsolatainak szüntelen erősítése, a mozgalom egységének megszilárdítása, az együttes fellépés az imperializmus ellen, a szocializmusért, a békéért. . * P. G. Szomjazó Közel-Kelet A világpolitika napi hírei hozzászoktattak bennünket, hogy egyes országokról huzamosabb időn át egysíkúan gondolkozzunk. Hogy tehát egyikben mást se csinálnak, mint nap mint nap az olajár rendezésén törik a fejüket, a másikban ki-ki úgy indul el otthonról, hogy reméli, nem ütközik ártatlanul terroristák fegyverének lövedékébe. A harmadikban folyton-folyvást kormányválasztósdit játszanak, a negyedikben... — de hisz’ tudják ... Szóval ilyen „profilok” után valósággal meglepődünk, hogy például olyan hétköznapi, mondhatnám közönséges gondok is emészthetnek népeket, mint mondjuk a vízhiány. Hallottunk róla, de egyéb közel-keleti „specialitások” előtérbe kerülése miatt talán el is felejtettük, hogy az olajban dúsgazdag Szaúd-Arábia ivóvízben koldusszegény. Az ország több vezetője foglalkozik azzal az utóbbi időkben, hogy behozatallal kellene enyhíteni a vízinséget. Még meg különleges módon, a víznek való importjával gondolják véghezvinni elképzelésüket. Azt tervezik, hogy az Antartktisztól Dzsiddáig jéghegyeket vontatnának, s azokat már e homoksivatagos országban dolgoznák fel ivóvízzé. Egy francia vállalat már a technikai lebonyolítás részleteit is kidolgozta, beleértve természetesen ■ a költségvetést is. Miként a hamburgi Die Welt közölte, egy 85 milliárd mázsa súlyú jéghegy vontatási költségei 90 millió dollárt tennének ki, miáltal egy köbméter ivóvíz önköltségi ára 50 dollárcent lenne. Azt is kiszámították, hogy az útra műanyagfóliákkal beborított jéghegy — a fél földtekét átszelő vontatás alatt terjedelmének csupán 20 százalékával fogyatkoznék meg. Érdekes módon a skótok is — akikről azt gondolnánk, hogy megelégszenek a whiskyjük révén szerzett világhírnévvel — megneszelték a más nyomorúságából gyümölcsöztethető üzletet. A leginkább érdekelt közel-keleti országoknak most tavaik vizét szeretnék eladni. Hogy megalapozzák eladói hitelüket, elsőként a legtisztább vizű európai tavak egyikének, a Glasgow-tól északra fekvő Katrine-tónak a vizét bo- csátanák áruba. A megvalósítást úgy tervezik, hogy Glasgow-ig csővezetéken juttatnák el a vizet, onnan pedig — havonként hozzávetőlegesen 450 millió litert — óriás tartályhajók szállítanák a Közel-Keletre. A vízüzlet évi 600 ezer fon.tot hozna a skót hatóságoknak. Közbevetőleg eszembe* jutott, hogy az imént „a más nyomorúságán” gyümölcsöző üzletről beszéltem. Pár sorral idébb — ugye — már beláttam, mennyire viszonylagos nézőpont is ez a „más nyomorúsága”. Mert vajon a dúsan-dúsgazdag olajsejkek nem mások olajínségét kihasználva csinálják busásan jövedelmező üzleteiket?... Naugye. Mindenesetre rálesünk, vajon népeik érdekében hajlandók lesznek-e belátható időn belül ivóvízre váltani az olajon szerzett mesés vagyonok egy részét? Milyen áhítattal néznénk a tévéhíradóban, amikor az emberi találékonyság olyan világraszóló vállalkozásának lehetnénk szemtanúi, mint az első jéghegy el- vontatása az Antarktisztól a minden tekintetben forró Közel-Keletig. Bizisten szívesebben kísérnénk útját, mint egy vérszomjas repülőgép-anyahajóét. S azoknak az óriás tartályhajóknak a manővereit, amelyek a skót tavak tiszta vizét vinnék az Olajfák hegye tájára — összehasonlíthatatlanul kellemesebb figyelemmel tanulmányoznánk, mint az olajtartályhajókét. Hisz’ ez utóbbiak világtengereket pusztító kártevései miatt egyre nyugtalanabbul alszik az emberiség. Na igén... De sajnos, számos „jelből” úgy érezzük, hogy a szomjúhozók megsegítése — akár még csak profitnövelő üzlet árán is — egyelőre csupán szép álom. Amíg nem lesz igazi béke az olaj- k fák alatt, több mint félő, hogy mind a jéghegyek, mind a tartályhajók vize — célbaérkezés előtt ihatatlan tengervízzé válna. Túl sok még közben az aknamező, hogy akár jéghegy, akár hajó „léket” ne kapna. S az aknákat sehol sem a szomjazó dolgozó tömegek rakják ... Tóth István Az osztályharc élvonalában
