Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 13. A törzskönyvezés korszerűsítése Szarvasmarha-állományunk termelőképességének fokozásáért céltudatos tenyésztői — szelekciós — munkát kell végezni. Ennek alapja a törzskönyvezés. A törzskönyvezés során az egyes egyedekről termelési és tenyésztési adatokat gyűjtünk, azokat feldolgozzuk, a tenyésztők rendelkezésére bocsátjuk, hogy szelekciós munkájuk során felhasználhassák. A korábbi években elég veszélyes munkaművelet volt az úgynevezett Gerber-féle tejzsírvizs- gálat, melyet körzeti felügyelőink a gazdaságok tej házaiban végeztek naponta 100—150 alkalommal. Ehhez a vizsgálathoz ugyanis kénsav szükséges. A munka megkönnyítésére létrehoztunk Kecskeméten egy központi tejzsír- és tejfehérje-vizsgáló laboratóriumot, s olyan műszerekkel szereltük fel, amelyekkel elkerülhető savak és lúgok használata. Ezek a műszerek fotocellával működnek és lényegesen termelékenyebbek, mint a korábbi vizsgálati módszerek. A korszerűsítés megyei állattenyésztési felügyelőségünknél 1975-ben kezdődött. Míg ebben az esztendőben 120 ezer zsírvizsgálatot végeztünk, 1978-ban mát 213 ezret. Ez a szám azt bizonyítja, hogy a megye nagyüzemi tehénállományának minden hónapban megvizsgáltuk tejzsírter- melő képességét. Az összegyűjtött termelési és tenyésztési adatok feldolgozásának korszerűsítése tavaly indult meg. Jelenleg már az összes anyagot számítógép dolgozza fel az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőségen. A komputer rendkívül meggyorsítja az információáramlást, és lehetővé teszi a tenyésztői munka javításának további gyorsítását. Gráczia József csoportvezető • A Lenin brigád május 1-én a szocialista cím ezüst fokozatának tulajdonosa lesz. Két képünkön a brigád négy tagja munka közben. Az irányítók — Nagy János és Makra János forgalmi szolgálattevők — utasításait hajtja végre a tolatásnál Berkovics Péter és Zsigó Mihály kocsirendező. (Opauszky László felvételei.) Időszerű tennivalók a szőlőskertben • Az egeszéges, szép fürtű szőlőtermés elérésének előfeltétele a gondos metszés és az idejében, jól végzett növényvédelem. HÁZUNK TÁJA A szőlő nem szereti az egyenes embert — a régi bölcsesség arra utal, hogy a szőlősgazdának mindig görnyednie kell. Görnyed, amikor metszi, kötözi, kapálja a szőlőt, de még akkor is, amikor szüreteli a termést. Persze az utóbbi egy-két évtized sokat változtatott ezen a helyzeten. Ma már a házikertekben is inkább lugason, magas törzsű tőkéken termelik a szőlőt, ami megkönnyíti az ápolási munkákat. A gyomirtó vegyszerek részben pótolják a kapálást és terjednek a szőlőművelő gépek, eszközök is. GONDOS METSZÉST! Március közepén a kellemes időjárás megindította a szőlő nedvkeringését is. Ezt abból tapasztalhatták a metszést végző szőlősgazdák, hogy a frissen metszett felületeken kibuggyant a szőlő nedve: a vesszők könnyezni kezdtek. Sokan úgy vélik, hogy ilyenkor már be kell fejezni a metszést, mert a könnyezés nagy tápanyagveszteséggel jár. Mégis, mit tegyen az a szőlész, akinek eddig nem jutott ideje a metszésre? Hagyja metszetlenül szőlejét, vagy messe meg? A szakemberek erre a kérdésre azt a válaszolják: jobb későn, rrlint soha. Semmiképpen se hagyjuk a szőlőt metszetlenül. A késői munka azonban még nagyobb gondosságot követel. Az elöregedett karok leváltását halasszuk a következő tavaszra, de á leszáradt vesszőket tőből távofít- suk el. A késői metszésnek van előnye is: ez idő tájt már félreérthetetlenül felismerjük az egészséges és a fagyott rügyek közti különbséget, így célszerűen tudjuk a kívánatos vesz- szőhosszúságot megállapítani. A legtöbb szőlőtermelő a rügyterhelés meghatározásánál követ el hibát. Egy egészséges tőkén legföljebb 30 termőrügy maradjon (a lugasokon térállásuknak és kiterjedésüknek megfelelően 00—80 is lehet.) METSZÉS UTÁN Ne feledkezzünk meg a fiatal tőkék harmatgyökereinek eltávolításáról, mert ha ezek megerősödnek, akkor átveszik a talp- gyökerek szerepét. A következő tavaszi munka a támberendezés rendbehozása. Az alacsony művelésű tőkék karóit erősítsük meg. A karókat lehetőleg fakalapáccsal verjük a földbe, nehogy eltörjenek. A kordonművelésű szőlők huzalait feszítsük meg, az esetleg meglazult oszlopokat állítsuk a helyükre és támasszuk ki őket. TÖRŐDJÜNK TÖBBET A TALAJJAL! A tavaszi munka során a szőlősorok talaja megtömődött, tehát célszerű minél előbb elkezdeni a talaj megmunkálását. Először szórjuk ki a sorokban a nitrogéntartalmú műtrágyát. Tőkénként 4—6 dkg pétisót, ammo- niumnitrátot vagy karbamidot szórjunk és azt haladéktalanul munkáljuk be a talajba. A sorközök gyomosodásának megelőzésére permetezzünk ki Gramoxone nevű gyomirtó szert. 100 négyzetméter felületre 5 liter vízben 0,4 dl vegyszert oldjunk fel és úgy permetezzük ki, hogy a szőlőre az oldat ne kerülhessen, mert azt is leperzseli. A permetlé felszáradása után a talajt kapálással alaposan lazítsuk fel és azonnal gereblyézzük. Így a téli csapadék elpárolgását megakadályozzuk. FELKÉSZÜLÉS A NÖVÉNYVÉDELEMRE! A szőlő azon kevés termesztett növényeink közé tartozik, amelyet nem csupán alkalomszerűen hanem rendszeresen kell permetezni. Ennek a magyarázata az hogy a leggyakoribb és legveszedelmesebb gombás betegség — szőlő peronoszpóra — ellen csak a megelőző védekezés hatásos. A már észlelt betegséget gyógyítani nem áll módunkban csak a továbbterjedését tudjuk meggátolni. Ahol a gyümölcsfákat az idén niég nem permetezték, ott most már időszerű üzemkész állapotba hozni a permetezőgépet. Nem érdemes késlekedni a növényvédő szerek beszerzésével sem. A most kapható gombaölő szerek közül a Zineb, az Orthocid, a Réz- oxiklorid vagy a Cuprosan használatát ajánljuk. Az első permetezésre már akkor kerüljön sor, amikor a szőlő hajtásai 15—20 cm hosszúságúak. Az ajánlott szereket 0,2— 0,3 százalék töménységű oldat formájában permetezzük ki. A permetlébe ajánlatos rovarölő szert (BI 58, Unifosz) és lombtrágyát (Wuxal, Mikramid) is keverni. Ne feledkezzünk meg róla: a növényvédő szerek az emberre és a környezetre is mérgezőek lehetnek. Ezért a szükséges óvatossággal és a permetszer csomagolásán olvasható használati utasítás betartásával alkalmazzuk őket. Dr. B. Gy. KISKUNFÉLEGYHÁZA, MÁV-ÁLLOMÁS Élenjáró szolgálati hely — Állomásunk dolgozóinak kétszeres ünnep lesz május 1. — mondja nem kis büszkeséggel Ónodi János, a kiskunfélegyházi MÁV-állomás főnöke. — A napokban kaptam meg a szegedi igazgatóságtól a hivatalos értesítést, melynek értelmében állomásunk a múlt évi tevékenységének elismeréseként megkapta az Élenjáró szolgálati hely kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. Így azután a munkás- osztály nagy ünnepén dolgozóink ennek is örülhetnek. A szocialista brigádmozgalomban részt vevő kollektívák is ekkor kapják meg a vállalásaik teljesítésének anyagi és erkölcsi elismerését. A hét brigádból egy arany, három ezüst, egy pedig bronz fokozatot kap. Elismerésre méltó szorgalommal dolgozott tavaly az a két brigád is, amely most nem mondhat újabb címet a magáénak. A tavaly alakult három munkabrigád tevékenységének értékelésére ősszel kerül sor, bízunk abban, hogy növelni fogják a szocialista kollektívák számát. — Az első negyedév eredményei? — Miután az ősszel nagyon gondosan készítettük el a téli forgalomra az intézkedési tervet, az időjárás szinte a legcsekélyebb fennakadást sem okozta. Jelentős feladat volt az ősszel és a télen is a cukorrépa elszállítása. A gyárak és a termelők megelégedésére idejében tudtuk továbbítani a mintegy 26 ezer tonna cukorrépát. Igyekeztünk minél nagyobb vagonokat biztosítani a répa szállítására, így „mindösz- sze” 1500 vagonra volt szükség. Az év első három hónapjában a tervek szerint 16 ezer tonna árut kellett volna elszállítanunk, ezzel szemben a továbbított mennyiség elérte a 17,1 ezer tonnát. A kocsikihasználási tervünket 0,3, a kocsitartózkodás csökkentési tervét pedig 0,4 százalékkal teljesítettük túl. Az első negyedévben a személyvonatok indítása 0,7 százalékkal, a teher- vonatoké (ez is jelentős eredmény) 0,1 százalékkal javult. A személyszállításban húsvétkor, valamint május 1-én is több napos ünnep lesz, s igyekszünk az utasokat a menetrend pontos betartásával juttatni úticéljukhoz. Újságnak számít még az is, hogy május 2-án megkezdődik a Cegléd—Kiskunhalas közötti vonalszakasz villamosítása. Ez állomásunk dolgozóitól még fegyelmezettebb munkát igényel. Az építők azt ígérik, hogy decemberre elérnek Kiskunfélegyházára a felső vezetékkel és a jövő év első negyedében Cegléd—Kiskunhalas között megindulhat a villamos vontatás. O. L. wmmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmMmmmmsmtmm Kétszeres erővel Paksért Állunk a parton. Lábunknál lassú méltósággal hömpölyög a folyó. A Duna. Csend van. Kora tavasz Pakson, 1979-ben. Imre halkan, szinte csak magának mondja: — Beszél itt mindenki, lakásról, pénzről, szakmai fejlődésről, de a lényeg, az hogy otthon, a faluban dicsekedni lehet azzal, hogy az atomerőműnél dolgozol. Varázsa van ennek. Tekintélyt, megbecsülést ad az embernek. Több mint egy éve, hogy a KISZ felhívása nyomán száz fiatal jött Paksra, hogy megismerje az ország egyik legnagyobb beruházásán folyó munkát és fiatalos lendületével, szaktudásával segítse az építkezést. Aztán elmúlt egy év, s közülük ötvennyolcán újabb egy évet írtak alá. — ök lettek az új brigád alapítói — mondja Fonyó Lajos, az atomefőmű-építkezés KISZ-bi- zottságának titkára. — Ámikor a régiek egy része elment, újra kezdtük a brigádszervezést — folytatja. — Kétszázra emeltük a létszámot. Tavaly még csak a 22-es ÁÉV egyik építésvezetőségeként dolgoztak a srácok, most önálló KISZ-építésvezetőséget alapítottunk. Pár nappal ezelőtt az épí- lőbrigád felvette Lékai János nevét. — Bevált a KISZ-építőbrigád? — Igen — veszi át a szót Hegedűs György, az atomerőműberuházás pártbizottságának a titkára. — Azt hiszem, amíg lesz építkezés addig lesz építőbrigád is. A KISZ és a kormány együttműködési megállapodásának ennél hatékonyabb módját még nem találtuk meg. Az induláskor — 1977 decemberében — még csak halvány elképzeléseink voltak. Ügy terveztük, hogy az egészségügyi labort építik a fiatalok. Aztán kialakult gyakorlat lett. hogy amolyan rohambrigádként. mindenütt besegítenek. Dolgoztak a reaktorblokkon, de kint a városban, a posta építésén is. Az valami csoda, ahogy ezek a fiatalok dolgoznak. Másutt, ha nem kész a zsaluzat. a betonozok leülnek, várnak. Ezek olyankor nekiállnak a zsalut ácsolni. Ez a más munkastílus érződik már a szomszéd területeken dolgozóknál is. — Ezt vegye fel, ha körül akar nézni az építkezésen — nyom a kezembe egy pár hatalmas gumicsizmát Gulyás György, a KISZ brigádvezetője. — Miért jött Paksra? — kérdeztem. — Hát nem kalandvágyból. Eljöttem, mert unszolt a KISZ- titkár. aláírtam egy évet, most aláírtam még egyet, de nem akarok itt leragadni. Nem mondom, megérte eljönni. Azt hiszem, megtanultam a fiatalok nyelvén beszélni. Itt köztük a megbecsülés nem a diplomának szól, azt ki kell harcolni. A srácok fegyelmezett munkára szoktatása, nevelése a mi dolgunk. Itt a vezetőnek nemcsak gazdasági szakembernek kell lennie, hanem KISZ-titkárnak, ha kell tanítónak, pótatyának, vagy lelki szemetesládának. Hatalmas gödörből emelkedik ki a majdani egészségügyi laborépület. A föld alatt öt méterrel kezdett laboratórium karcsú vastraverzei már a végső, harmincméteres magasságba nyúlnak. Egyik vasoszlop csúcsáról hatalmas Che Guevara kép tekint az alatta artistaügyeséggel dolgozó, szikraesőt hullató hegesztőkre, még lejjebb a betonágyú kezelőire. A betonoszlopok tövében tenyérnyi faház áll. Oldalán öles betűkkel Lenin szavai olvashatók: ..Legyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség rohamcsapat, amely minden munkában segítő kezet nyújt, önálló tevékenységet fejt ki, kezdeményez.” A ház az építőbrigád művezetői irodája. Bent a falon körben tervrajzok, az ablak előtt két íróasztal, mellettük szekrények, sok polc és egy, a falra szerelt hősugárzó. Az irodisták lábán bakancs, vagy gumicsizma, az egyik iratkötegen ácsszekerce szolgál nehezékül. — Uszty-Ilimszkbe indultam és Paksra jutottam, — mondja Mészáros Árpád művezető. — Amikor oda toboroztak, még kicsi volt a gyerek, nem mehettem, ezt viszont már nem hagytam ki. — Miért? —Valami csodálatos van abban. ahogy mi itt dolgozunk, önállóan csak mi fiatalok ilyen szép épületeket kivitelezünk. A tapasztalatlanságunkat sokszor lelkesedéssel pótolva részesei vagyunk valaminek, amiről száz év múlva is beszélnek az emberek. Ezt nem hagyhattam ki.' Csak addig akarok itt lenni,1 amíg az első reaktor beindul. Hű de nagy ünnepet rendezünk... — És utána? — Utána? Utána elmegyek.' Nem akarok paksi lenni, de ebből részesednem kellett. Dombi Imre 1977 decemberében, az első húsz fiatallal jött Paksra. Akkor azt mondta: körülnézni. Ha lesz lakáslehetőség, megfelelő munka, hozza a családot is. Most további egy évet írt alá. Sétálunk az építkezés forgatagában. Imre pufajkában, visszahajtott szárú gumicsizmába gyűrt munkásnadrágban komótosan gyúrja a latyakot. > Megszerettem az építkezést — mondja. — Gyermekkorom óta bányásznak készültem. Aztán a technikum után az orvos eltiltott a föld alatti munkától. Elkeseredett ember lettem. Legutóbbi munkahelyemen, fehér köppeny- ben dolgoztam, kínszenvedés volt minden óra. amit munkával töltöttem. Most újra fizikai állományban, fehér köpeny helyett szakadt munkásruhában dolgozom. de kint vagyok a szabadban. tudom. hogy hasznosat,’ maradandót alkotunk. Ez kárpótol mindenért, még a bányáért is.’ Először százan jöttek. Ma már kétszázan vannak. Jöttek,’ mert Pakson szükség volt a fiatal szakemberekre. Az építész, az ívhegesztő, a kőműves, az ács,' az épületgépész üzemmérnök az első napon együtt csodálta az építkezés gigászi méreteit, hogy azután néhány hét múlva épp oly otthonosan mozogjon ott, mint előzőleg a körút forgatagában, a végeláthatatlan alföldi síkon, vagy a szelíd dombú Tolnában. Először százan jöttek, ma már kétszázan vannak. Részesei az évszázad legérdekesebb magyar építkezésének. T. J. • A paksi atomerőmű első reaktorát szerelik. • Előtérben a vízlágyító.
