Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

1979. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Barkácsolóknak NE VÁLJÉK FORMÁLISSÁ A SZEREPÜK Folyamatosan segíteni kell a lakóbizottságokat HANG FEL VÉTELEK — KÖLCSÖN A Megyei Művelődési Központ új szolgáltatása A lakóbizottságok a lakosság közvetlenül választott érdekvé­delmi szervei. Minthogy tagjaik velünk együtt „laknak” ugyan­abban a háztömbben, utcában, természetes, hogy „mindennapos kapcsolatban” vannak mindany- nyiunk egyéni és közösségi prob­lémáival. Azért is választottuk őket magunk közül, hogy ezek­ben az ügyekben — társadalmi megbízatásként — képviseljenek bennünket. Esetenként mondják el véleményüket körzetünk leg­több gondjairól, és kérjék a ta­nács intézkedését, segítségét azok megoldására. Az utóbbi időben többször meg­írtuk már, hogy miután az eddi­gi lakóbizottságok „mandátuma” lejárt, városainkban sor került újjáválasztásukra. Adtunk már tájékoztatást arról, miként zaj­lott ez le például Kiskőrösön, ahol először fejeződött be, s mik a ta­pasztalatok általában a megyében. A lakóbizottsági választások kecs­keméti állásáról Bartha Imréné- től, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkárától kértünk tájékoztatást. Nem ismerték eléggé jogaikat és lehetőségeiket Információja szerint a megye- székhelyen mintegy 120—130 la­kóbizottság újjáválasztására ke­rül sor, s ez a folyamat már Kecskeméten is befejezéshez kö­zeledik. Az érdekeltségek bizo­nyos sajátságaiból és különböző­ségeiből következően háromféle ilyen bizottságról beszélhetünk. Kicsit más-más tennivalók vár­nak az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő házak, a lakás­szövetkezeti, illetve az OTP-s há­zak lakosságát képviselő lakóbi­zottságokra. Egy tekintetben azon­ban mindenképpen „egyformák”: mint lakóbizottságok társadalmi jellegű megbízatásokat látnak el. Azaz más természetű kérdések­ben járnak el, mint» pl. az OTP-s házak közös képviselői, vagy a lakásszövetkezetek ügyintézői. A választásokat előkészítő ta­nácsi, s népfrontszervek már er­re voltak tekintettel akkor is, amikor külön-‘külön tájékoztatták a lakóbizottságok választásáról, leendő szerepükről a tanácstago­kat, népfrontaktivistákat, taná­csi osztályvezetőket, s külön a közös képviselőket, illetve ügy­intézőket. Már a lakóbizottsági választá­sok elindításában kifejezésre kel­lett jutnia annak, hogy ennek is alaposabbnak kell lenni, mint az előző előkészítés volt. Hiszen ré­szint abból is következett, hogy a lakóbizottságok nem minden kecskeméti körzetben töltötték be feladatukat megfelelően. Felké­szítésük hézagossága miatt nem ismerték eléggé jogaikat, lehető­ségeiket. Mivel több helyütt ké­sőbb is hiányzott a rendszeres segítségadás .részükre, kissé ma­gukra hagyva, kedvüket is elve­szítették. Bartha Imréné elmondotta, hogy igen fontos tanácsi — s természetesen népfrontos — fel­adat a lakóbizottságok tisztség- viselőinek, tagjainak folyama­tos segítése, felvilágosítása a szükséges tudnivalókról. Ezért nem elégséges, hogy például a bizottsági tagokkal még újjá-, vagy újraválasztásuk előtt sze­mélyesen beszélgettek tanácsta­gok, népfrontaktivisták, pártta­gok, s az sem, hogy írásos is­mertetőt kaptak tevékenységi kö­reikről, jogaikról. Megbízólevelet kapnak A választások végeztével ösz- szehívják a lakóbizottságok tiszt­ségviselőit a városi tanácshoz, ahol vezető tanácsi ember szájá­ból élőszóban is alapos útbaiga­zítást kapnak. Célszerű ez abból a szempontból is, hogy ott a la­kóbizottságok képviselői „vissza is kérdezhetnek”, így sok minden tisztázódhat, aminek értelmezése — csupán az. írott ismertetések alapján — még nem volt egyön­tetű. A lakóbizottsági- munka tekin­télyének, súlyának eddiginél — nyugodtan mondhatjuk úgy — komolyabb méltánylását fejezi ki, hogy a jövőben a városi ta­nácsnál külön előadó feladata lesz a lakóbizottsági bejelenté­sekké!, kérésekkel, észrevételek­kel való foglalkozás. Nemkülön­ben az a gesztus, hogy a megyé­ben minden lakóbizottsági tag — nevezzük úgy — megbízólevelet kap, amely tanúsítja — a megyei tanács által is szentesített társa­dalmi megbízatását. Nyilván ab­ból is érezni fogja megtisztelő feladatának rangját a lakóbizott­sági tag, hogy ezt az „igazol­ványt” az adott város első taná­csi vezetője, vagy azok egyike ad­ja át. A segítségadás, rendszeres in­formálás, együttműködés a la­kóbizottságokkal nem ér tehát véget megválasztásukkal. Amikor teljes lesz a kép, hogy Kecske­méten hány lakóbizottságot vá­lasztottak — mint Bartha Imré­né erről is szólt —, a város 7 körzeti népfrontbizottsága kézhez kapja a hozzájuk tartozók név­sorát. így mód lesz arra, hogy az illetékes tanácstagokkal együtt­működve — ezen a „vonalon” is folytatódjék a lakosság közvetle­nül választott érdekvédelmi szer­veinek segítése. Ütőképesebben Erre bizony nagy szükség lesz a megyeszékhelyen. Hiszen — hogy mást ne mondjunk — a saj­tó számos cikkét, olvasói levelét hozhatjuk fel bizonyítékul, meny­nyire igényli Kecskemét lakossá­ga, mind a régi, de különösen az új városrészekben — úgymond — ütőképes lakóbizottságok műkö­dését. Akár rendről, tisztaságról, városszépítésről, akár az emberi együttélés szocialista normáinak be-, illetve tiszteletben tartásá­ról van szó. Hogy ne váljék se­hol — mint az elmúlt időszakban némely helyen — súlytalanná, formálissá a lakóbizottság szere­pe, nagyon sok múlik azon, mi­ként készülnek fel segítésükre il­letékes tanácsi szakvezetők, taná­csi intézmények is. T. I. • Az EgyesUlt Villamosgépgyár ceglédi gyárának konstruktőrei kifejlesztették az új barkácsgép- családot. Az idén tízezer alapgé­pet és mintegy tízmillió forint értékű tartozékot szállítanak a kereskedelemnek. A képen: a fúrógépek végszerelése. (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS.) Miről ír a Fáklya 7. száma? A Fáklya április elsején meg­jelent 7. száma vezető anyagban ünnepli Magyarország felszabadí­tásának harmincnegyedik évfor­dulóját. Fényképes riport foglalkozik a világűr meghódításának újabb eseményeivel, melyből megismer­hetjük a kozmikus kikötőt, Bajko- n űrt. Színes oldalakon közölt művészi fotók vezetnek el a magyarországi vendégszereplését a közelmúltban befejezett Bolsoj, a moszkvai Nagy Színház otthonába, számos nagyszerű produkció megszületé­sének helyére. Hivatásos távirászoknak a kö­zelmúltban a szovjet fővárosban lezajlott versenyéről kapunk be­számolót, s megszólalnak a ver­senyen Magyarországot képviselő résztvevők is. Hangulatos riportban elevene­dik meg a leningrádi szörmeárve- rés izgalmas világa, bőséges in­formációs cikk szól a magyar .és kazah könyvkiadói kapcsolatok­ról. s külön írás mutatja be a Molodaja Gvargyija, a szovjet if­júsági könyvkiadó munkáját. Megtalálható a Fáklyában az orosz nyelvlecke, a Fáklyafotó, a filmelőzetes és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programis­mertetője. A Megyei Művelődési Köz­pont munkatársai hosszabb ideje figyelemmel kísérik a magyar rá­dió műsorát és a közérdeklődésre számot tartókat, a tanulást se­gítőket magnetofonszalagra rög­zítik. Oly sok összegyűlt ezek­ből, hogy nagyon sokan megtalál­hatják közöttük az érdeklődé­süknek megfelelőket. Mindez az intézmény viszonylag új szolgál­tatásához, a hangfelvétel kölcsön­zéséhez összeállított katalógusból tudható meg. i A szalagokat közművelődési in­tézmények, iskolák, közösségek, egyének és munkahelyek igényel­hetik. A kölcsönzés, vagy a fel­vételek helyben történő másolá­sa- díjtalan. A kiadvány előszava szerint igen nagy a választék. „A kul­túra, a művelődés, a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a tör­ténelem és a földrajz különféle Az Országos Orvosi Rehabilitá­ciós Intézetben (Budapest, XII., Szanatórium u. 2.), működő mű­szerészképző tanműhely a ko­rábbi évekhez hasonlóan, 1979. augusztus elsejével új szakmun­kásképző tanfolyamot indít a mechanikai műszerész szakmá­ban. A tanfolyamra felvételt nyer­hetnek azok a 18—45 év közötti tbc-ből, vagy más betegségből gyógyult, illetve üzemi és más baleseti sérülés miatt megválto­zott (csökkent) munkaképességű férfiak, akik a 8 általánost el­végezték, eszméletvesztéssel já­ró betegségben nem szenvednek, önellátók és nem súlyosan járó- képtelenek (az intézeten belüli közlekedés, valamint a tanmű­hely és a kollégium közötti tá­volság miatt rokkantkocsival köz­lekedőket nem tudnak fogadni). Felvételt nyerhetnek azok a rokkantsági nyugdíjasok, akiket szakorvosuk szakmai rehabilitá­cióra javasol, továbbá vállalati javaslatra azok a korlátozott munkaképességű dolgozók, akik­nek munkaképesség-csökkentése nem éri el a 67 százalékot, de korábbi munkakörüket megrom­lott egészségi állapotuk miatt nem tudják ellátni. A korai nyugdíjasok a képzés időtartamára rokkantsági nyug­területeivel foglakozó adásokon kívül, irodalmi műsorok, külön­féle alkalmi összeállítások is megtalálhatók a hangtárban.” A rádióműsor-felvételeket fo- lyamatonan kiegészítik a Megyei Művelődési Központban elhang­zott érdekesebb előadásokkal és más intézményektől beszerzett magnetofonszalagokkal. Gondol­tak a gyerekekre is, részükre me­sék kölcsönözhetők. Feltehetően sokan keresik majd az idegen nyelvű leckéket tartalmazó sza­lagokat is. Felsorolják a Diákkönyvtár hangszalagon meglevő kópiáit. A Lúdas Matyi például nemcsak Fazekas Mihály történetét tartal­mazza, hanem részletesen szól a mű keletkezéséről és kiadásáról, tanácsokat ad a hangszalag fel- használásához. H. N. díjukat teljes összegében megkap­ják. Üzemi baleset, illetve fog­lalkozási betegség miatt 40, egyéb esetben 50 százalékos mun­kaképesség-csökkenés után kere­setkiegészítést fizetnek. A tanulók ingyenes kollégiumi elhelyezésben részesülhetnek; a képzési idő alatti szakmai, előre­haladásuktól függően 700—1100 forint közötti összeget kapnak. A képzés rendszeres orvosi ellenőr­zés mellett történik. A szakmunkásképző tanfolyam kétéves, a fémipari alapszakmá­val rendelkezőket (lakatos, autó­szerelő stb.), egyéves átképzésben részesítik. A képzési idő letelté­vel a tanulók szakmunkásvizsgát tesznek a mechanikai műszerész szakmából. A felvételre jelentkezők sze­mélyesen, levélben vagy hivata­los úton, 1979. május 15-ig 2092. Budakeszi, Erkel u. 1. sz. Fürst Sándor Kollégium címre juttas­sák el a következő iratokat: há­rom hónapnál nem régebbi szak­orvosi igazolást (kórházi záróje­lentés), 8 általános iskolai, vagy érettségi bizonyítványt, kézzel írott önéletrajzot. A felvételi megbeszélésre elő­reláthatóan május utolsó hetében kerül sor, amelynek helyét és időpontját 1979. május 20-ig írásban kötlik. Szakmunkásképző tanfolyam csökkent munkaképességűeknek AMERIKÁBÓL JÖTTÜNK... 1. Felhőkarcolók tövében Hány Amerikát ismerünk? Egyet a filmekből, ez többnyire férfias, kemény világ, tele nosz­talgiával a vadnyugati hőskorszak iránt. Ezek a filmek gondosan ápolják azt az illúziót, miszerint az amerikai férfiaknak az ökle vasból van, ám a szívük tiszta, mint a gyermekeké. Ezek az" iz­mos cowboy-Apollók vakító mo­sollyal pattannak nyeregbe és nyargalnak új meg új kalandok .után a napsütötte prérin. A wes- tern-mítosz jóvoltából, az ameri­kai átlagember a Wayne-ek, Cooperek és Gable-ek vonásait ölti magára, velük azonosul az európai mozinézők szemében. 'De ismerünk egy másik Ame­rikát is az újságokból. A kapita­listák és a munkanélküliek Ame­rikáját. Az összebékíthetetlen osztályellentéteket tovább élezi a színesek és a fehérek elmérgese­dett viszonya, a hol lappangó, hol nyíltan szított faji gyűlölet. A társadalmi összkép kiegészül a gengszterekkel. A közbiztonság romlását ecsetelő tudósításokban még a sorok között is golyók fü­tyülnek. A legendás cowboy misz­tifikált alakja köré felsorakoznak a jelen társadalmának kóros el­változásait visszatükröztető jelleg­zetes figurák is: a kábítószeresek, vallási megszállottak, kóbor pró­féták és más egyéb „golyósok” is szép számmal. Mit lát mindebből a messziről odaérkező? Elsőnek mindjárt az irdatlanul nagy házakat. Kell egy kis idő, amíg magához tér New York betonrengetegében, ahol a jegenyefák nem nőnek az égig, de a házak majdnem. Jegenyefák egyáltalán nincsenek, fa is kevés, a Central-park kivételével zöldet szinte nem is látni. Meredeken égbeszökő üvegfalak, óriási gyu­faskatulyák élire állítva és ke­resztbe fektetve, túlméretezett klasszicizmus és vasbeton neo­gótika. Mindez egymásra halmoz­va, feltornyozva Manhattan szik­láin, más talaj már összeroppant volna a ránehezedő nyomás alatt. Ebben a városban tíz-húsz eme­let földszintes háznak számít, nyá­jas apróságnak abból az időből, amikor az építészek éppen csak nekirugaszkodtak az első ugrás­nak. A beépíthető terület nem volt túl nagy, duplája Budapest­nek. Terjeszkedni csak fölfelé le­hetett és éltek is ezzel a lehető­séggel. Ha tekintetbe vesszük, hogy New York lakossága több mint 9 millió, tehát majdnem megegyezik hazánk népességével, akkor mindjárt képet is kapunk országnyi magasságából. Nem cso­da, ha az európai látogató szédül, kicsinek és elveszettnek érzi ma­gát a felhőkarcolók tövében. — Joe, jó neked itt? Joe egyik lábáról a másikra ug­rál és vigyorog. A Central-park- ban ismerkedtünk össze, együtt néztük a korcsolyázókat. Őseit valamelyik hajó fenekén hurcol­ták be Afrikából, a most 36 esz­tendős Joe pedig belekóstolt min­denbe, amiből a hatvanas évek amerikai fiatalságának nem illett, vagy nem lehetett kimaradni. Volt hippi, megjárta Vietnamot, lelkesedett a fociért és kiábrán­dult a háborúból. Végigcsavarogta az államokat, most esténként fel­szolgál egy zenés klubban és né­ha beugrik a dob mellé. Sok más­hoz ért még, de ehhez a legjob­ban. És tud mindent. Tudja me­lyik házban él a Ponti-Loren há­zaspár, mutatja hol bérel lakosz­tályt Jackie Kennedy-Onassis, egy szóval meglepően tájékozott a felső tízezer lakásügyi helyzeté­ben. Sorolja melyikhez tartozik télikert, uszoda, terem teniszpá­lya, — Jártál is ezekben a lakások­ban? — Látszik bébi, hogy idegen vagy — csóválja a fejét. — Ide • A World Trade Center 110 emeletes ikertornyai. • Kilátás lentről. (Radó Gyula (elvételei.) nem teheti be a lábát akárki. Fe­kete pláne nem. Az Ötödik sugárút palotabér- házai kívülről sivárak, dísztele­nek, mint a börtön. A jómód óriási betonbuborékai, amelyek gondosan elrejtik lakóikat az ava­tatlan tekintetek elől. A bejára­tok előtt széltől-esőtől óvó bal- dachinok. Mögöttük egyenruhás portások, állig fegyverben. Az egyik porta elé fényes, elegáns Rolls-Royce gördül. Női múmia száll be, talpig drága prémekbe burkolva, fülében, ujjain szikrát vetnek a briliánsok. Metsző szél nyargal a streete- ken és az avenueken. Elszabadult konzervesdobozok, újságok szá­guldoznak a járdán. Hajléktala­nok alszanak a szemétkupacokban és a csatornanyílások párafelhőbe burkolt rácsain. A Wall Street bankjai páncélökölként zárják körbe a pénzügyi negyedet. Itt cserél gazdát a világ, miközben hol magasra kúsznak, hol mélybe zuhannak a tőzsdei árfolyamok számoszlopai. A látogatók üvegfal mögül, mintegy páholyból nézhe­tik, az ügynökök fejvesztett nyar- galását az akváriumra emlékeztető zsúfolt teremben, ahol pénzben csapódnak le a világpolitika ese­ményei. Aznap jött a hír, a sah távozásáról és a tőzsde nyugta­lanságán pontosan mérni lehetett, hogy Amerika pénzügyeit jócskán megbolygatták az Iránban tör­téntek. Bömbölő freeway-k — gyors- forgalmi utak, — óriás polipként terpeszkedő felüljárók, sziklaként meredező épületek. Az óriások közt is a legnagyobb a World Trade Center 110 emeletes iker­tornya. A világ második legna­gyobb épületének tetejére gyors­lift repít — egy perc és húsz má­sodperc alatt. Az ablakok mögött padok, hogy a látogató kényelme­sen gyönyörködhessen a nem mindennapi kilátásban. Lába alatt láthatja az egész várost, a felhő­karcolók tömegét, a folyón átívelő hatalmas hidakat, és távolabb a házaktól, egy magányos szigeten, a csillogó víz fölé magasodó Sza­badság-szobrot. Fentről minden gyönyörű, tökéletes, szabályos. Innét nem látni, hogy az utcák piszkosak, az ajtókat négyszeres biztonsági zár védi a betörőktől,' hogy megszakítás nélkül vijjog a száguldozó rendőrautók szirénája,' mert valahol mindig betörnek, le­ütnek, meggyilkolnak... Vadas Zsuzsa (Következik: Reklám, minden mennyiségben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom