Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30. • PETŐFI NÉPE • 5 — milyen puhán, bársonyosan könnyedén segítenek kisiklott életeket is a maguk erejével visz- szaemelni a sínre!... Az oldalsó „elágazás” — az a bizonyos szeretetösvény — jól működik Nagy Sándoréknál. Nagy Sándor, a brigádvezető mondja: .— A mi saját gyerekeink, uno­káink otthon rendszerint minden jót megkapnak. Ezek az átmenő, • Akikért a brigád összefogott. „tranzit” gyerekeink meg örül­nek, ha egy felnőttet megérint­hetnek. Boldogok, ha a kapuig kísérhetnek minket egy-egy mun­kánk végeztével. Hálásak. A múltkor is megsimogattam egy gyermekfejet. A legközelebbit.. 1 Hát nem mindjárt az ölembe hullt? Kohl Antal Szenvedélye a kertészeti kutatás Dr. Hamar Norbert tizenkét esztendővel ezelőtt került a kecs­keméti Zöldségtermesztési Kuta­tóintézethez, mint gyakornok. A kertészeti egyetemet végzett fia­talember nagy ambícióval, lelke­sedéssel kezdett munkához. A kutatás, az új iránti érdeklő­dés — ahogy beszélgetés közben elmondja — családi ha'gyomány. Édesapja, mint kutatóorvos a munkaélettannal foglalkozott, az egyik bátyja a szívbetegségeket fürkészi, ő pedig érdeklődési szenvedélyét a kertészetben elé­gíti ki. Tudományos kutatómun­kával már egyetemi évei alatt foglalkozott. A Kertészeti Egye­lem zöldségtermesztési és föld- műveléstani tanszékén diákköri pályamunkával, amely egyben szakdolgozata is volt, a házi, ké­sőbb pedig a Sopronban, a nyolcadik országos tudományos diákköri konferencián első díjat nyert. Dolgozatában a paprika­termesztéssel foglalkozott. Szívesen emlékezik vissza a pályakezdésére. Az intézet ak­kori igazgatója, dr. Mészöly Gyula világhírű paradicsomne­mesítő védőszárnyai alatt kezd­te a munkát. Később egy évre Hollandiába utazott fizikai mun­kával összekötött tanulmányútra. Naaldwij'kben az üveg alatti zöldség- és gyümölcstermesztési kísérleti állomáson dolgozott. Hazatérve ismét egy évig a kecs­keméti intézet igazgatójának közvetlen "munkatársa lett, mint tudományos titkár. — 1970-ben kezdtem foglalkoz­ni a paradicsom tápanyag-után­pótlási kérdéseivel. Ebből a témá­ból írtam a szakdolgozatomat a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem, talajtani szakán, 1974-ben kaptam meg a talajtani szak­mérnöki oklevelet, ugyanebben az esztendőben megvédtem dok­tori értekezésemet a Kertészeti Egyetemen. Főként a zöldségnövények táp­anyag-utánpótlásának gondjaival foglalkozik, mint az agrotechni­kai osztály vezetője. Tizenkét munkatársával talaj- és növény­vizsgálatok alapján készítenek analíziseket, tesznek ajánlásokat arra, hogy egy-egy zödségnö- vénynek milyen tápanyagszük­séglete van. Ezt nemcsak a me­gyére vonatkozóan kutatják, ha­nem az ország más vidékein is. Megállapításaikat a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­rium Növényvédelmi és Agroké­miai Központjához továbbítják. Kutatásaik fő témája a paradi­csom és az uborka. — Érdekes kísérleteket foly­tatunk a csemegeuborka egy- menetes gépi betakarításával kapcsolatban. Kémiai úton tud­juk szabályozni a növekedést a magnélküli fajtáknál. Ez utóbbi­aknak az előnye, hogy egyszerre érnek, a terméseredmények többszöröse a hagyományos faj­táknak. A növény ugyanis az energia nagy részét a magter­mesztésre fordítja. Ezeknél vi­szont a terméseredmények növe­lésére. Természetesen á magter- mesztést külön kell megoldani az új fajtáknál. Ezzel a témával is intézetünk foglalkozik, személy szerint Kőrös Lajosné, kutató. Az intézetben nagy gondot fordítanak a tpvábbképzésre. Négyen megszerezték a mezőgaz­dasági tudományok doktora fo­kozatot, három kandidátus, van az intézetben. Jelenleg nyolcán írják disszertációjukat a kandi­dátusi fokozat megszerzéséhez, közöttük dr. Hamar Norbert. Arról érdeklődöm, hogy milyen témát választott. Válasz: — A talaj víz- és sóforgalmá­nak szabályozási lehetőségei az üvegházakban és fóliasátrak alatt. Megkérem, hogy ezt egy kicsit részletesebben magyarázza meg, mert a laikus számára idegenül hangzik. — Magyarországon ezzel a té­mával még nem foglalkoztak, pe­dig zöldségtermesztésünk egyik időszerű gondja. Az üvegházak és fóliatelepek száma és nagy­sága — egyrészt a szántóföldi zöldségtermesztés palántaszük­ségletének előállítása, másrészt a korai zöldségellátás megoldása érdekében — gyorsan növekszik. Jelenleg az országban mintegy százhektárnyi üvegház, hatszáz hektárnyi fűtött és csaknem 2500 hektárnyi fűtetlen fóliasátor van, amelyet zöldségtermeléssel hasz­nosítanak. A hajtatótelepek ván­doroltatása nem gazdaságos, ezért mind az üvegházaknál, mind a fóliatelepeknél gondolni kell arra, hogy idővel az öntözés kö­vetkeztében a talaj sótartalma a kívánatosnál magasabb lesz, mely károsan hat a növényekre és a terméseredményekre. Je­lentős feladat tehát a talaj víz- és sóforgalmának szabályozása. Disszertációmban a kutató­munkánk eddigi tapasztalatait dolgozom fel. Vizsgálódásaink alkalmával azokat a tényezőket vettük számba, amelyek elősegí­tik a talaj sótartalmának növe­kedését, illetve megakadályozzák azt. A talaj gyökerekkel átszőtt rétegébe egyrészt az öntözővíz­zel. a szerves- és műtrágyázás­sal, másrészt a talajvízből felfe­lé áramló mozgással együtt je­lentős sómennyiség kerülhet. . A vízáteresztő képesség javítását, a talajvíz szintjének csökkentését csak alagcsövezéssel lehet elér­ni. Erre már az üvegház, illetve a fóliatelep építése előtt gondol­ni kell, mert később, amikor már a talaj tönkrement, lényegesen nagyobbak a költségek. Az ön­tözővíz mennyiségének helyes megválasztásával elkerülhetjük a talaj elszikesedését. A túlzott mértékű öntözés káros, mert a növények számára nélkülözhe­tetlen tápanyagokat is kimoshat­juk. Éppen ezért tanulmányozzuk a különböző öntözővízadagok ha­tását. Pontosan meghatároztuk, hogy a legfontosabb hajtatott zöldségnövényeink — a paprika és a paradicsom — mennyi vizet kívánnak különböző időjárási kö­rülmények esetén. A Kertészeti egyetem Zölds'égtermesztési Inté­zetével, és a kecskeméti Ag- rometerológiai Intézettel közösen alakítottunk ki egy egyszerű mű­szert, az úgynevezett evaporimé- tert, amivel könnyen meghatá­rozhatjuk az öntözővízadagokat. Reméljük, hogy kutatómunkánk eredményeit a gyakorlatban szé­les körben alkalmazzák majd a zcldséghajtatással foglalkozó me­zőgazdasági üzemek. Fontos, hogy a kutató ismerje szinte az egész világon elért eredményeket egy-egy adott té­mában. Ehhez hozzásegít a nyelvtudás. Az intézetben erre nagy gondot fordítanak. Hamar Norbert három nyelven — né­metül, angolul és hollandul — beszél. Sokat járt külföldön, töb­bek között az NSZK-ban, az NDK-ban, Bulgáriában, Ausztri­ában, Romániában, többször Hol­landiában és szaktanácsadóként működött Irakban. Kutatómunkájának eredmé­nyeit széles körben igyekszik el­terjeszteni. Mint a Magyar Ag­rártudományi Egyesület megyei szervezete kertészeti szakosztá­lyának szervezőtitkára, fejt ki társadalmi munkát. A Megyei Művelődési Központban működő kertbarátkor szakvezetője. Az intézet üzemi szakszervezeti tit­kára. 1975-ben a Meáőgazdaság Kivá­ló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült. „A legfiatalabb alapítótag voltam” Amikor terveiről kérdezem, rö­viden így válaszol: — A jövőben nagyobb gondot fordítunk a szabadföldi zöldség- termesztés teljes agrotechnikájá­nak kidolgozására. Az a célunk, hogy a legkorszerűbb módsze­rekkel, a legnagyobb hatékony­sággal, modern technológiával az eddiginél jóval magasabb ter­méseredményeket érjenek el a gazdaságok. Kereskedő Sándor — A tiszaújfalui Alkotmány Termelőszövetkezet 1952-ben ala­kult, 400—500 holdon kezdtünk. Igen, én is. Akkor a tizenhét évemmel én voltam az alapítók között a legfiatalabb — kezdi történetét á tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet állatgondozó­ja, ifjú Bartók Ferenc. — Bizony, az az év nagyon nehéz volt. Szinte semmivel indultunk a gazdálkodásnak, ráadásul elég rossz volt akkor az időjárás is. Emlékszem,' úgy adtuk össze a pénzt, fejenként egy forintot, hogy megvehessük a téesz bé­lyegzőjét és bélyegzőpárnáját. A következő évben már vala­mivel jobb lett a helyzet, a ga­bona szépen fizetett, osztottak is belőle. Legalább kenyérből ele­get tudtunk enni. Én sokáig fogatos voltam, 1961- ben kerültem be az állattenyész­tésbe, gondozónak. Tíz évvel ké­sőbb egyesült az akkori Tisza Tsz és a mi Alkotmányunk, így alakult ki a mostani Tiszatáj. Nekünk, azaz ennek a gazdaság­nak már 1400 hízómarhája van. A társammal egy 180 férőhelyes szabadtartásos istálló lakóit lát­juk el. Lassan kiismerjük a ránkbí­zott hízók tulajdonságait. Néha eszünkbe jut egy-egy olyan ál­lat, amelyik különösen kedves vagy jámbor volt. Az ilyeneket sokáig szoktuk emlegetni, gyak­ran még évek múlva is. Ugyan­úgy, mint például azt, amelyik két éve igencsak megijesztett bennünket. Egyik istállóból a másikba hajtottuk őket át, és ez, ki tudja miért, á drótkerítés­nek rohant, átszakította és neki a határnak! Először gyalog, azu­tán traktorral próbáltuk vissza­terelni a helyére a közel ötszáz kilós állatot, de nem sikerült. Egy vasvilla volt a kezemben, az­zal is megpróbáltam útra térí­teni. Kicsapta a kezemből, a vas beleállt a combomba, de hogy ne legyen elegem, még ő is ne­kem jött. Soha nem tudhatja az ember a jószág szándékát, ezért jó, ha vigyázunk, ment komo­lyabb baj is történhet. Persze azért inkább szeretni kell őket, mint félni tőlük. Az ilyen esetek szerencsére, ritkák, viszont mindennap el kell látni, etetni, itatni, tisztán- tartani a hízókat. Időnként, ami­kor itt az ideje, át kell venni a „kicsiket”, átadni a hízottakat, mérni, oltani, meg ami jön. Huszonegy éve nősültem, lá­nyunk a Habselyemgyár varro­dájában dolgozik, a fiam most hetedikes, ö valószínűleg a me­zőgazdaságban marad, gépszerelő szeretne lenni. Mindig kedveltem a jószágokat, 1970-ig tanyán él­tünk, akkortájt tartottunk tehe­net, üszőt, sőt bikát is. Most, itt az új házban — ezt magunk építettük —, van sertésünk, meg aprójószáé. Amikor hazamegyek a munkából, első dolgom mindig, hogy megnézem őket. A ház körül van egyéb tenni­való is. Egy kis szőlő, sövény­alma, sövénykörte, zöldség, ez-az, mindig ad munkát. A gyerekek is téblábolnak körülöttem, de csak akkor jó valami, akkor sze­retem, ha én csináltam meg. Jobb, ha tudom, mi után mi kö­vetkezett A munkák sorában. Akkor elhiszem, hogy lesz ered­ménye. Mint a téeszben, meg a községben. Az elején kevés volt a látszatja, a sok munkának az­tán csak kialakult — ér a .törté­net végére ifjú Bartók Ferenc. ♦ Igen, kialakult. És hogy így történt, abban benne, van az ő huszonhét esztendős munkája is, melynek elismeréseképpen ha­zánk felszabadulásának évfordu­lóján ifjú Bartók Ferenc átvette a Munkd Érdemrend bronz fo­kozatát. Gál Eszter — A FILLOD beruházás több, mint gyárbővítés — szögezi le dr. Judák Imre, a Fémmunkás Válla­lat kiskunhalasi gyárának igazgatója. — A felada­tok azt követelik meg, hogy komplex módon az új és a régi szerves egységét teremtsük meg. Biztosí­tanunk kell a majdani, új gyártmányösszetételű, korszerű terméket készítő gyár gördülékeny műkö­dését. A céljaink elérése érdekében szervezzük dol­gozóink tanulását, képzését, továbbképzését. Az em­beri-szakmai feltételeket a beruházással párhuza­mosan teremtjük meg. — Hogyan láttak neki ennek a munkának? — A beruházás sikere azon is múlik, képesek le­szünk-e az indításhoz szükséges létszámot megfele­lő szakmai összetételben összehozni. Idejében föl­mértük a beruházás utáni gyár ilyen jellegű igé­nyeit, a leendő termékszerkezetnek és a termelés tervezett mennyiségének megfelelően, végzettség, gyakorlati idő és szakmák tekintetében. Az igény alapján stratégiát dolgoztunk ki a meglevő munka­erő alkalmassá tételére, illetve a létszám külső for­rásból való növelésére. — A jelenlegi nem fizikai létszám elegendő lesz-e? — A mostani 130 főről 160-ra kell növelnünk 1983-ig a nem fizikai dolgozók számát. Ezzel egy- időben emelnünk a képzettségi színvonalat. Szük­ségünk lesz egy mérnök-közgazdászra, egy munka- védelmi szakmérnökre, három mérnökre, négy köz­gazdászra, egy jogászra, négy üzemmérnökre, négy gépipari szakközépiskolai végzettségű, tizenkét köz- gazdasági szakközépiskolát végzett és még tíz egyéb középfokú végzettségű dolgozóra. Ügy áll majd ösz- sze ez a létszám, hogy a jelenlegi nem fizikai gár­da csak nyolc általánossal és szaktanfolyammal ren­delkező tagjainak számát továbbképzéssel tízzel csökkentjük. — Mennyiben változik a fizikai állomány? — Az új gyár rendeltetésszerű és gazdaságos ter­meléséhez 745 fizikai dolgozóra lesz majd szükség. Elképzeléseink szerint 352 szakmunkásra, 258 be­tanított dolgozóra és 135 segédmunkásra alapozhat­juk a munkát. A szükséges tizennégy szakma kép­viselői közül a gép- és szerkezetlakatosok, valamint a hegesztők lesznek legtöbben. A. szakemberszük­ségletünket tanulók nevelésével és a felnőtt dolgo­zóknak szervezett tanfolyamok segítségével elégít­jük ki. — Az átalános iskolai végzettséggel hogyan állnak a szakma nélküli dolgozók? — Két éve célul tűztük ki, hogy 1980-ig minden negyven éven aluli munkásunkkal befejeztetjük az általános iskolát, illetve rábírjuk, hogy addig meg­kezdje a hiánypótlást, ötéves beiskolázási tervet készítettünk. A gyár politikai szervezetei és a sze­mélyzeti apparátus a munkahelyi vezetőkkel karölt' ve komoly szervező-meggyőző munkát végzett. En­nek eredményeképp negyvenhármán kezdtek tanul­ni. Sajnos, a fluktuáció -miatt csak kismértékben tudtuk eddig csökkenteni az alapműveltséget meg nem szerzett dolgozók számát. • Az újjászülető gyárnak ez a csarnoka méreteivel és korszerűségével már a jövőt idézi. — A közép- és felső fokú intézmények iránt van-e érdeklődés? — Most huszonkét dolgozónk jár középiskolába, közülük tizenheten munkások. Az utóbbiak zömmel szerepelnek a káderutánpótlási tervünkben. Ügy látjuk, hogy a főiskolát, egyetemet végzett szakem­berlétszám sem okoz majd gondot. Hat ösztöndíja­sunk van és számítunk dolgozóink továbbtanulására is. A technológiai osztályon egy barna -hajú fiatal­ember szakirodalmat tanulmányoz elmélyültem1 Farkas Gáspár, a végzettségét tekintve vegyészmér­nök. Ilyen szakembere eddig nem volt a gyárnak.' — Januárban jöttem ide dolgozni, a felületkezelő és festőüzem munkáját irányítom majd a beruházás befejezése után — tájékoztat. — Svájci gépeket és technológiát alkalmazunk. A beégető festés új szak­ma lesz itt, s számomra is új, ugyanis eddig más területen dolgoztam. Az új feladatok lehetővé te­szik számomra a továbbfejlődést. Én vezetem majd a FILLOD szendvicspanelek polyuretán habbal va­ló töltési munkáját is. A habot folyékony kompo­nensekből kémiai úton hozzuk majd létre. Tervsze­rűen készülök a munkára. Tanulmányutakra járok,' kapcsolatokat építek ki leendő partnervállalatokkal: Mindent tudnom kell a felületkezelésről, a festékek­ről és a festésről, hogy a magas minőségi követel­ményeknek eleget tudjunk majd tenni a korrózió- védelem területén is. A. Tóth Sándor Üj feladatokra készülnek a Fémmunkás kiskunhalasi gyárában j Pirosán izzó, kerek idomot for­mál az ezertonnás hidraulikus sajtológép. A mellette dolgozó tagbaszakdt férfi úgy -bánik a húszkilós munkadarabokkal, mintha nem is vasból, hanem fából volnának. — Hegeszthető toldatos csőka­rimákat gyártunk — világosít föl. mire elfogy a kemencéből a fölizzított alapanyag, s van egy szusszan tásnyi szabad ideje. Megtudom a középkorú munkástól, hogy Asztalos Imrének hív­ják és Soltvadkertről jár át ide, a Fémmunkás ha­lasi gyárába. — Nem sokáig dolgozunk -már itt, mert megszün­tetik a melegüzemet — folytatja. — Átalakul a gyár, a FILLOD könnyűszerkezetes épületek ele­meinek előállítására készülünk. Máshova helyeznek majd bennünket. Az itteni betanított munkások többsége most szakmát tanul, én már a másodikat. A lakatos tanfalyamot elvégeztem, jelenleg a he­gesztő szakmával ismerkedek. A jövő miatt közös érdekünk a gyárral, hogy szakmailag fejlődjünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom