Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
6 • PETŐFI NEPE • 1979. április 30. Párttagok a tantestületben öten üljük körbe a dohányzó- asztalt Kiskunhalason, a Szűts József Általános Iskola igazgatói irodájában. Arról beszélgetünk, hogy az intézmény kommunista pedagógusai milyen befolyást gyakorolnak a tantestület tevékenységére; mindenekelőtt az oktató-nevelő munkára. Az alapszervezet titkára betegsége miatt távol van, de akad „helyettese” több is; párttagok, a vezetőség képviselői, akik örömest nyilatkoznak. Gyenizse Sándorné, több iskolán kívüli megbízatásnak tesz eleget; Tubánszky József né igazgatóhelyettes, a Kossuth-kiad- ványokat terjeszti; Dóséi István az úttörőcsapat vezetője; és Pintér Antal gyakorlati oktatásvezető. — Kezdjük talán a legelején: kik a párttagok a tantestületben? — mondja Dósa István. — A legjobb pedagógusok. Azok, akik nemcsak szakmailag a legképzettebbek, hanem saját problémáik mellett tudnak és akarnak időt szakítani a másokéra is. A kollégákra, a fiatal tanárokra, és az ifjúsággal való törődésre is. S mivel az alapszervezetben a legtekintélyesebb nevelők dolgoznak, magától értetődik, hogy minden lényeges kérdésben hallatják is szavukat. — Az az igazság, hogy a tanítási órán kívül sok-sok tennivaló vár azokra, akik a pedagógus hivatást választották — veszi át a szót Gyenizse Sándorné. — Az oktatási rendszer követelményei rendkívül feszesek, a tananyag meglehetősen na'gy. Ugyanakkor megnövekedtek a nevelés iránt támasztott társadalmi követelmények. A gyermeki személyiség sokrétű formálására ezért a tanítás mellett kell módot és lehetőséget találni. Nos, ennek kereteit kínálja fel számunkra az úttörőmozgalom. A korszerű iskolákban mind nagyobb hangsúly kap a nyitottság kérdése, és ezzel együtt a nevelési tevékenység. Ebben az intézményben azt az elvet vallják, hogy az osztályfőnöki, történelem-, vagy irodalomórákon elmondottakat a tanításon kívüli tevékenységen lehet és kell elmélyíteni. — Vegyük például a hazafias nevelés kérdését — fűzi tovább a szót az úttörőcsapat vezetője. — Az órák témáit az úttörőélet a gyakorlatban is realizálni tudja. A táborok, a kirándulások, az eseményekhez és évfordulókhoz kötődő emléktúrák, vagy vetélkedők élményanyaga hatásosan formálja a gyerekekben a hazafias tudatot. — Csak egyetlen példát erre — magyarázza Tubánszky Józsefné. — Elhatároztuk, hogy a lehetőségekhez képest színessé, és egyben tartalmassá tesszük a gyermekek nyári szünidejét. Idén Sikondán rendezünk váltótábort, amelynek vezetését társadalmi munkában az alapszervezet tagjai vállalták. Alaposan megtervezzük a kunfehértói napközis tábor programját is, hiszen itt többnyire azok a gyerekek időznek, akik másutt nem nyaralhatnak. Lengyelországi cséreüdülés- re is ötven úttörő utazik az iskola szervezésében. A lényeg tehát, hogy az intézmény nyolcszázharminc tanulójának mintegy negyven százaléka úgy tölti el a nyári hónapokból néhány hetet, hogy céltudatos, tartalmas nevelői ráhatások irányítják játékukat, szórakozásukat. A húsztagú pártalapszervezet. amelybe a kereskedelmi szakmunkásképző intézet és a zeneiskola pedagógusai beletartoznak, legfontosabb feladatának tartja a szocialista embertípus formálását. Összejöveteleiken csaknem minden alkalommal szóba kerülnek az ezzel kapcsolatos kérdések. Évente két alkalommal beszámoltatják az úttörőcsapat vezetőjét, következetesen számon- kérik a pártmegbízatásokat, és konkrét feladatokat is adnak elsősorban az iskola és az élet közötti kapcsolatteremtésre. — A KMP megalakulásának 60. évfordulója például jó alkalmat teremtett arra, hogy az úttörőkkel megismertessük a pártot — magyarázza Gyenizse Sándorné. A rajok úttörői veteránokat, negyvenötös párttagokat kerestek fel beszélgetések céljából, de akadtak olyan osztályközösségek is, amelyeknek már nem jutott ilyen megbízatás. Ezek bennünket, az alapszervezet tagjait látogatták meg, mint párttagokat, s nem mint pedagógusokat. Sok fiaital meg is lepődött e számukra érdekesnek tűnő kettősségen, és élénken érdeklődtek tevékenységünk iránt. Pintér Antal arról beszél, hogy tudatosan szorgalmazzák az üzemek, sí KISZ-alapszervezetek, és az iskola kapcsolatainak kiépítését. A rajok szocialista brigádokat látogatnak meg az üzemekben, akik viszonozzák e találkozásokat. Népszerűek a pályaválasztási szakkörök és a gyárlátogatások. A vezérelv ebben is a munkára való nevelés. Ugyanúgy, mint például a gyakorlati foglalkozásokon, ahol a jól felszerelt műhelytermekben a gyerekeket arról is meg tudják győzni, hogy a fizika-, vagy matematikaórákon | tanultaknak milyen nagy gyakorlati haszna van egy elektromos hiba elhárításakor, vagy egy bádogcső elkészítése' k°rAz iskola pártalapszervezeté- nek tagjait megbecsülik a várost társadalmi közéletében is. Van közöttük aki a Népi Ellenőrzési Bizottságban dolgozik, mások ismeretterjesztő előadásokat tartanak. Hallatják véleményüket a közéleti fórumokon és van tekintélyük, amelyet elsősorban az iskolai munkában vívtak ki a gyerekek és szüleik előtt. Pavlovits Miklós Szocializmus és tudomány 1919 áprilisában, Eötvös Loránd temetésén mondotta a Tanácskormány közoktatási népbiztosa, Lukács György: „ ... a proletárság küzdelme ... a tudomány nevében indult meg, amely tudomány a proletárállamban soha nem remélt fölvirágzáshoz jut”. E szavak utaltak arra, hogy a szocialista társadalom létrejöttének törvényszerű szükségességét Marx és Engels tudományos elemzés alapján mutatták ki. A tudomány és a szocializmus szoros eszmei és gyakorlati kapcsolatát mindennél jobban bizonyítja az a viharos fejlődés, amely a forradalom győzelme után a szocialista társadalmi rendet építő országokban lezajlott. Ezt mutatják a szovjet tudomány kiemelkedő eredményei a fizika, a fiziológia, az atomtudomány, az űrkutatás terén. A világ első atomerőművének megalkotása, az első szputnyik, az első ember a kozmoszban, mindez beszédes bizonyítéka a szocialista ország alkotó- képességének. Csak úgy hasznosul A magyar tudomány is „soha nem remélt fölvirágzáshoz” jutott az elmúlt évtizedekben. 126 kutatóintézetben, 175 vállalati kutatóhelyen, több mint ezer egyetemi és főiskolai tanszéken, múzeumokban, könyvtárakban folyik az alkotó tudományos munka. A magyar kutatók tollából évente több mint 1000 tudományos kötet, 2000 könyv, dolgozat jelenik meg, ezek tekintélyes része eljut távoli országok könyvtáraiba, laboratóriumaiba is. A világhírű magyar matematika mellett egyre több eredményünkre figyelnek fel a fizika, a kémia, a biológiai terén is. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy az eredmények nem mindig vannak arányban az elérésükhöz szükséges szellemi és anyagi ráfordítással, a dolgozatok egy része bizony visszhang nélkül hever a könyvtárak polcain, születnek olyan munkák, amelyek nem fejtenek ki hatást a tudományos fejlődésre. A magyar tudomány alkotó erejét olyan alkotások bizonyítják világszerte, mint a Heller—Forgó-féle légkondenzációs rendszer, a növényi fehérje előállítását szolgáló VEPEX eljárás. E sikeres alkotások láttán is felmerül a kérdés: eleget tettünk és te- szünk-e útjuk egyengetéséért, annak érdekében, hogy az ilyen és ezekhez hasonló szellemi termékeknek hasznát lássa a magyar népgazdaság minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben. Az elmúlt évtizedekben alakult ki hazánkban a marxista társadalomtudományi kutatás. Most jutottak el a magyar kutatók a szintetizáló, nagy munkák készítéséhez: már évekkel ezelőtt elkészült a hatkötetes magyar irodalomtörténet és készül hazánk történetének marxista feldolgozása, a tízkötetes Magyarország története. Múltunk tanulmányozása, a múlt tapasztalatai, a jelen gondjainak jobb megértéséhez segítenek hozzá, a tegnap tanulságainak levonása a mai cselekvés helyességét mozdítja elő. Az emberi haladásért 'ÜfÉy látjuk, ügy étézzük. a magyar tudomány az elmúlt évtizedekben jól szolgálta az országot, erejéhez mérten kivette részét az emberi haladás előmozdításából is. Látnunk kell azonban a gondokat, a hiányosságokat is. Tudnunk kell, hogy amit eddig tettünk, az ma már nem elégséges, amire eddig képesek voltunk, az holnap már kevésnek bizonyul azok között az új körülmények között, amelyek új, nehezebb feladatok megoldását követelik a kutatóktól, a tudomány, a technika művelőitől világszerte és hazánkban is. A 70-es évek során végbement világgazdasági változások ráirányították a figyelmet arra a tényre, hogy a Föld erőforrásai korlátozottak. A növekedés azonban nem állhat meg, mert ez ellentétes a Föld lakosságának létérdekeivel. A megoldás: az erőforrások, a természeti kincsek ésszerű és körültekintő felhasználása, az anyagban rejlő adottságok maximális kihasználása, új, előnyösebb termelési eljárások bevezetése az iparban, a mezőgazdaságban. Hazánk is erre az útra lépett. Épül az első magyar atomerőmű Pakson, széles körben terjed az automatizálás, a számítástechnika módszereinek alkalmazása az iparban és a gazdálkodásban, bár nem mondhatjuk el, hogy a ma már rendelkezésünkre álló gépi erőt eléggé felhasználjuk, hogy jól gazdálkodunk az emberi munkaerővel. Űj, hatékony agrotechnikai eljárásokat vezettek be, mezőgazdasági termelési rendszereket valósítottak meg, de még nem mindig a legcélszerűbben használjuk fel a termőföldet. A korszerű, modern fejlődés útjára léptünk, de még nagy utat kell megtennünk. A népgazdaság feladatainak megoldása, a termelési szerkezet módosítása igényli a tudomány részvételét a célok meghatározásában és megvalósításában. Az eddiginél sokkal jobban kell tehát összpontosítani a kutatás erőit a legfontosabb feladatokra. Többek között ilyen az alapanyag- és energiatermelés, a gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás, az elektronika, a komplex gépészeti rendszerek, a fehérjeellátás új lehetőségeinek kihasználása. A valóság talaján A kutatómunka feladatainak meghatározásánál és a munka egész folyamatában gondosan mérlegelni kell a megvalósítás műszaki és gazdasági lehetőségeit, alkalmazkodni kell a valósághoz, a reális körülményekhez. Nem feledhetjük: nemcsak az a fontos, hogy valamit „meg tudunk csinálni”, hanem az is, hogy hogyan, milyen ráfordítással. Nem tekinthető műszaki szempontból korszerűnek a gazdaságtalan gyártási eljárás. Az oktatás, a tudomány és a gyakorlat között a gondolatok, az eredmények és a szakemberek intenzív cseréjét kell megvalósítani, hogy az újszerű követelményeknek eleget tegyünk. A magyar kutatók nehéz és felelősségteljes munkájukban támaszkodnak a szocialista országok közötti tudományos és műszaki együttműködésre. Az együttműködés nagy mértékben hozzájárult a korszerű atomfizikai és izotóptechnikai kutatás kiépítéséhez, a műszer- és híradástechnikai ipar gyors fejlődéséhez, a számítástechnikai ipar létrehozásához. A szocialista országok összefogása ad módot arra, hogy a magyar tudomány az űrkutatásnak, ennek a rendkívül nagy anyagi igényekkel járó modern tudományágnak is aktív résztvevője lehessen. A szocialista országok közötti tudományos együttműködés még sok olyan lehetőséget kínál, amelyek megragadása meggyorsíthatja előrehaladásunkat. Természetes, hogy a számvetés, az elszámolás az eredményekkel a gondokat állítja előtérbe, hiszen minél előbbre haladunk, annál több az új probléma. Így van ez a kutatásban, hiszen minden egyes kutatási eredmény új kérdéseket vet fel, minden új tudományos módszer megjelenése új vizsgálatokat tesz lehetővé. Ugyanez érvényes az élet minden területére: jobb életkörülmények növekvő igényeket keltenek, magasabb iskolázottság növekvő kulturális igényeket táplál, és ez így van jól. A növekvő igények kielégítéséhez a tudománynak is hozzá kell járulni. Ez nem valamiféle csere a tudomány és a társadalom többi területe között — ez a tudomány és a társadalom közös ügye és közös felelőssége — talán ez az alapvető a szocializmus és a tudomány kapcsolatában. Tétényi Pál akadémikus, a Tudománypolitikai Bizottság titkára Az ország legszebb szigete • Tavaszi napsütésben séta a tavak mentén, Háttérben a zenélő kút. • A centenáriumi emlékoszlop a sziget bejáratánál. Füstöl a sziget. A források fehér gőzoszlopa, a kora tavasz hajnali párája: füstölgő nagy hajó itt, a híd előtt, a nyár felé — álomvizen — úszó sziget. Ladikkal kéne most észrevétlenül hozzá állni. Hogy álmát ne zavarjuk, hisz néhány óra csak, s csendjét, pihenését felveri a májust köszöntő sereg — addig mondjuk el múltját, történeteit. Egyidős a várossal. Kövei bizonyítanak: a III. és IV. századból előkerült római temető maradványai állandó lakosságról, római helyőrségről tudósítanak. A XI. századi királyi oklevelekben Nyulak-szigete néven szerepel. A tatárjárás után IV. Béla, Margit lánya élt a domonkosrendi zárdában... Az 1700-as évek végén már Pest egyik jelentős sétányaként, üdülőhelyeként ismerik. József nádor nagyszabású tervet dolgozott ki. A ferences templom közelében nyári rezidenciát építtetett és parkosította a szigetet. Az ország legszebb angolkertjévé alakította a hajdani Nyulak- szigetét. Széchenyi kezdeményezésére megkezdődött a „dámák csöna- koztatása”. Az első regattaversenyt 1843. március 19-én rendezte Széchenyi. Béla nevű jachtján, Clark Ádám nyerte meg. Ybl álma: nemzetközi gyógyfürdőhellyé fejleszteni a szigetet. Még híd nélkül tervezte, akkor csak két kis gőzös szállította a gyógyulni, üdülni vágyókat a szigetre. Az újlaki parttól pedig. Óbudáról, révészlegények hajtották át szapora csapásokkal a ladikot. Víz után kutatva 1866. december 21-én kezdtek itt a fúráshoz, s 1867. május 31-én 118,5 méter mélyről feltört a meleg, kénes, csodatevő víz, s már 18P9-re állt Ybl aranyozott ku- polájú fürdőpalotája, a Margit- fürdő, hozzá az ivócsarnokok, a fürdő mögött a zöldzsalus kis szálló, a vendéglő. 1873-ban pedig a Nagyszálló. Aluszik még a sziget, hát regéljünk. A szigeti szálló régi vendégkönyve irodalomtörténetünk, színháztörténetünk egy- egy fejezete lehetne. „Arany úr a második emelet 271-es szobában lakott” — írja a kisszálló öreg portása évszázaddal ezelőtti emlékezésében. „Tizenkét forintot fizetett Arany úr minden hónapban a szobáért. A kiszolgálásért meg 1 forint 40 krajcárt.” „Budapest ékessége" — így nevezték a birtokba vett szigetet 19! 9-ben — hatvan esztendővel ezelőtt lett először a népé. A napját is tudjuk: április 14-én törölték el a belépődíjakat, ekkor lett szabaddá mindenki előtt a sziget. „A Margitsziget proletár ünnepe” — írták a lapok. „Az októberi forradalom — Dienes László kommunista népbiztos így szólt az ünnepen — eltörölte a négyfilléres hídpénzt, a márciusi forradalom beljebb hatol: elment a hid közepéig, és megnyitotta a proletárok számára a szigetet... A Margitsziget már nem a kiváltságosoké, a dolgozó népé annak pázsitja, fája és jó levegője”. A szigetet — joggal — a két háború közt „Urak szigetének” tekintették. A szigeti belépődíj 1940-ben felnőtteknek 30, gyerekeknek 10 fillér, ünnepnapokon 50 fillér volt. (Ez idő tájt egy férfi munkás átlagos órabére 55, a női munkásé 34 fillér volt.) A Margitsziget újbóli meghódítása, visszafoglalása nem egy- csapásra, nem a felszabadulással jött el. A második honfoglalás ideje: 1948. augusztus elseje. Híd- avatás. Vasárnap délután volt, „ a Magyar Köztársaság átadta a fővái' népének a .Margitszigetet”. H idapest népe ismerkedett a szigeti fákkal, sétányokkal — igy tudósítanak az újságok erről a honfoglalásról. — A sziget pedig ismerkedett Budapest népével. Évtizedek óta itt éltek egymás mellett, de úgyszólván alig tudták valamit egymásról. Most a távoli kerületekből, a környékről már reggel óta özönlöttek ide az emberek, mert olvasták, hogy ezen a vasárnapon szabad a fűre lépni.” Ezen a napon adták -át áz újjáépített Margit-hidat. Megszűnt a szigeti belépődíj. (Mindeddig hétköznap 1 forintot kellett, vasárnap 1,50-et fizetni. A szervezeti dolgozók hétköznap és vasárnap kedvezményesen 50 fillér ellenében látogathatták a szigetet.) K. Gy. • A fiáker a Margitszigeti Nagyszálló előtt a századforduló hangulatát idézi.
