Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1979. április 30. ÉLETMÓD ÉS MUNKA , Ha kérdezünk ha megszóla­lunk ha vitatkozunk. Elégedet­lenkedünk, vagy örülünk. Ha dolgozunk és pihenünk. Minden esetben az életmódról van szó. Mégis ha pontosan akarjuk meg­közelíteni azt, hogy milyen éle­tet élünk, mennyire teljes az életünk, a munkából kell kiin­dulni. Szinte már frázisnak hangzik, hogy az alkotó munkából. A fo­kozódó munkamegosztásban az ember elveszti a teljesség érzetét, részfolyamatokban dolgozik és gondolkodik. „Minden egész el­törött" — írja Ady a század ele­jén, s ennek hatásait a jelen, a századvég embere szenvedi meg igazán. Mert a munka folyama­tában nemcsak anyagi javak új­ratermeléséről van szó, hanem az ember állandó megújulásáról is. A munkamegosztásban, amikor előfordul, hogy a munkás azt sem tudja pontosan, mit gyárt, nem érezheti át az alkotás örö­meit. Van-e megoldási Hiszen ha valakinek a munkája mono­ton és egyhangú, sematikus moz­dulatok ismétlődésével jár együtt, akkor a szabad ideje sem lehet teljes. Életmódja tő-. redezett, kapkodó lesz,' Nem a munka értéke, hanem a. munká-- ért megszerezhető javak értéke lesz a fontos. Ebben a'beszorít totiságban is csak az alkotás se­gíthet. A munkából indul ki az el­osztás is. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés azonban nem min­dig tükrözi a végzett tevékeny­séget. Ez kedvezőtlenül befolyá­solhatja a szemléletet, ezért szembe, kell szállni az eltérő bérezési gyakorlattal. De azzal is, hogy „csak a pénzért dolgozunk". Életmódunkban ez a szemlélet visszüthet, hiszen igy juthatunk el a csak szerzésért való életig. Amely kiszolgáltatott, és amit megvásárolható és beszerezhető javak befolyásolnak. S ha körülnézünk, többféle, helytelen fogyasztási szokást lát­hatunk. Szembe kell szállni az anyagi értékeket lebecsülő néze­tekkel, de el kell ítélni a pazar­lást, a felesleges értékhalmozást is. Az ember nem a státuszszim­bólumoktól lesz ember. A köz­hangulatnak úgy kellene változ­ni. hogy ettől ne tekintélye le­gyen, hanem váljék nevetséges­sé. Az ember a munkavégzés so- tán lett emberré. Vigyázni kell, hogy a mai, megváltozott munka r.e forduljon az ember ellen. Ne a beszűküléshez, az elidegene­déshez vezessen, hanem a kitel­jesedéshez. Ne az emberi kap­csolatok megszakadása, a java­kért való rohangálás, a bizalmat­lanság. az, áruk. miszticizálása határozza' meg egyéni létünket. /I kultúrának és értékeknek , 'né csuk fogyasztói,' hanem újratéfr melói, megújitói legyünk! • ", ' Az életmód őégsö soron' te,vé-. kenységrendszér. Sokoldalú, bö- nyolult folyamat,' amellyel . ' az ember a természetei, környeze­tét és önmagát afakitja. Kibon­takozik és átalakul. De ' valódi teljességet csak akkor ér el, ha újra és újra eljut az önmeg­valósításig. V. J. Ahol most az Április 4. Művek kiskunfélegyházi vegyipari gépgyá­rának épületei magasodnak, a felszabaduláskor még szántóföldek vol­tak. Az első ötéves terv .időszakában létesült itt a Bányászati Beren­dezések Gyára. s szántó-vető parasztok hagyták ott az eke szarvát és gyarapították a munkásosztály sorait. Mindez már történelem, ám ahogy annak idején nem volt mindennapos a kezdet, most sem az a folytatás. Kitűnő szakmunkás- és műszaki gárda kovácsolódott egybe itt. A gyár udvarán — korunk emblémájaként — a jól ismert atom- modell nagyított mása áll. Kissé meghökkentő — túl modernkedő — látványnak tűnik, de abban a pillanatban már nem az, ha be­lépünk a tőle néhány méterre levő műhely kapuján. A hatalmas üzemi csarnok egy része — a mennyezettől a padló­zatig — több soron sűrű szövésű ponyvával van leválasztva. A betonpadlót is olajfestékkel ken­ték át. Kísérőm — Füredi Imre az üzemi pártbizottság titkára — magyarázza, hogy ebben á műhelyben nagy tisztaságra, por­mentes levegőre van szükség, mert itt készülnek az átömerő- rpűvi berendezések. Az üzemcsar-' nők többi részében még s^énacé- loikkal dolgoznak, ezen a hélyen meg rozsdamentes, saválló anya­gokból, rendkívül gondos munká­val, bonyolult berendezések ké­szülnek. Lám, még két és fél évtized sem múlt el, s: mire képesek máris a hajdani földmunkások leszármazottai. Míg Pakson az évszázad legnagyobb ma­gyar építkezésé folyik !— hogy a nyolcvanas évek közepe felé energiát szolgáltasson hazánk el­ső atomerőműve —, itt már ké­szítik is hozzá a berendezéseket. Arra a kérdésre, hogyan esett a választás a kiskunfélegyházi gyárra, Dobó Endre termelési főmérnök válaszolt. Mint mon­dotta, 1975-ben kezdtek arról tárgyalni, hogy Magyarország is bekapcsolódik az atomerőművi berendezések gyártásába. Minő­sítő bizottság vizsgálta az erre alkalmas üzemeket! Félegyházán kezdettől fogva készítettek rozs­damentés. saválló anyagokból konzerv- és vegyipari berende­zéseket bel- és külföldi megren­delésre. Elfért esett erre a gyár­ra a választás. Természetesen nagy megtisz­teltetésnek tekintették, hogy a kül- és belföldi szakemberek ezt a gyárat tartották megfelelőnek a berendezések gyártására. Ez ugyanakkor, rendkívül .na.gy fél- adatókát', is; jelentett " az ■ tikéin műszáki és' 'szakmunkásgárdává részeibe.. Megkezdték; «’ .szakmái felkészülést,' először a -műszaki irodalom 'tanulmányozásával;, majd .olyan .szovjet és . svéd gy'á- • rakat, -kerestek fel. • ahol ' .‘ilyen- berendezésékét- már - készítenek. A . munkások közül, .különösen • a. hegesztőknek kellett minőségileg magasabb szintű munkára felké­szülniük, ezért speciális tanfolya­mokat is rendeztek részükre. Ál­talánossá vált a szakmai tovább­Atomerőművi berendezések Kiskunfélegyházáról képzés a gyárban. A műszakiak előadásokat tartottak az új technológiai követelményekről a szakmunkásoknak. . Ilyen előzmények után kezdték meg 1977-ben Félegyházán az atomerőművek Vízkezelő beren­dezéseinek gyártását. Abban az. évben százmillió forint értékben szállítottak berendezést a KGST- országok épülő atomerőműveihez, 1978-ban. viszont már ennek két­szeresét. Ma már nehezen tud lépést tartani a gyár az egyre növek­vő igényekkel. Ebben az évben több mint 300 millió forint érté­kű berendezést gyártanak, de ez sem elég. Ugyanakkor ez a ter­mék rendkívül pontos, precíz, munkát kíván a gyártáselőkészí­tőktől, a műszakiaktól, a szak­munkásoktól, ezért is lehetetlen évről évre megkétszerezni a ter­melést. Másrészt a gyár jelenlegi kapacitása is. véges. Ma már fő terméke a íélegyházi üzemnek az atomerőművi vízkezelő beren­dezés és termelési értékének is nagyobb részét képviseli. A gyártás bővítése tehát már csak újabb beruházással lehetséges. — Szó is van erről — mondot­ta a termelési főmérnök. — A KGST-n belül hazánk a vízke­zelő berendezések gyártására sza­kosodik. erre kormányközi meg­állapodás született. A termelés növelésére — a tervek szerint — a hagyományos gépeink he­lyett NC numerikus vezérlésűe­ket kapunk. Ezek nélkül el sem a. növekvő, igé­nyeket'.-ilyen .nagy pontosságot igénylő" ' termékekből, kielégítsük. ' A minőségi- előírások egyébként • szigorúak. A munka-- dárkbók: megmunkálás közben — •és • -készre, gyártva-.'is- •— sokszó- ' ros- ellenőrzésen • ménnek keresz- ■tü.t. 'A tökéletes zárást, penetrá­ciós .-Vizsgalattal- • "(repedésv.izsgá- iat)',, milliméterről- : milliméterré való röntgeriezéssel, víz-, majd gáznyómás alá helyezéssel ellen­őrzik. .^Emellett az izotópos vizs­gálatok bevezetésére is készü­lünk. • A felső képen: Egy-egy vízkezelő berendezésbe 1800 darab rozsdamentes anyagból készült cső kerül. Tiszta, permentes levegőjű fóliasátor alatt, nagy pontossággal automata hegesztő- készülékkel hegesztlk a csővégző- dcseket. (Pásztor Zoltán felvételei) • Nagy figyelmet és szakmai hozzáértést igénylő munka a hatalmas berendezés­testen kijelölt furatok készítése. A munka minőségének fázis­ról fázisra való állandó ellenőr­zésére több szempontból is nagy szükség van. Először is azért, mert az atomerőművekbe csak száz százalékig megbízható beren­dezés kerülhet. Azúrtán . .pedig . egy-egy berendezés ■ ,±-\ melynek", súlya 25 '• tonna . —' ■' .igen ; drága- importanyagból •' .készül", és .' so,k! millió forintba kerül. Gyáíuhk- riaik tehát igen", -drága! mulatság .lenne. a sélejt, ‘ - '. — Nálunk ezért mindenki ál­landóan tanul, továbbképezi ma­gát. A laboratórium dolgozói sem kivételek ez alól. hiszen új vizsgáló felszerelések kezelését kellett elsajátítaniuk. A hegesz­tőknek pedig időszakonként is­mételten vizsgázniuk kell és ilyenkor minden esetben minő­sítik is. őket. Csaik az dolgozhat a berendezések, gyártásán, aki megfelel a' szakmai követelmé- .-rjyeknek.' S tanul" valamennyi fi­zikai. dölgózó• is, aki az - atomerő-, művi berendezések gyártásában részt' vesz, vagy részt fog venni. Hogy úgy . mondjam, így szerez­nek-. jogosítványt" az itt folyó munkához. ■•'Az. Április. 4. Művek ki-skun- - félegyházi .vegyipari gépgyárának dolgozói, egyébként az év köze­pére készülnek el a Paksi Atomerőmű vízkezelő berende­zéséivel." ", Nagy Ottó-te - Mami 3 lustitii OfjuSíhJ^bijllL' ' jJPHttlM'éZ' A szeretet ösvénye 1962. évi megalakulása óta, értékes mun­kájáért a mai napig 17 díjjal jutalmazták a MÁV Kecskeméti Vontatási Főnökség Árpád szocialista brigádját. Közülük a legértékeseb­bet, az Állami Ifjúsági Bizottság Ifjúsági dí­ját a gyermek- és ifjúságvédelem terén el­ért kiemelkedő patronáló tevékenységükért, ez év tavaszán vette át Nagy Sándor brigád­vezető a Parlamentben. E magas kitüntetést rajtuk kívül még egy lábatlani szocialista brigád kapta meg másodikként az országban. Megvolt hát a pezsgőbontás, az ünneplés. Éli a brigád a maga megszokott életét. — „Csókolom, Sanyi bácsi!” — „Szervusz”. — Van olyan napom, amikor úgy tűnik, mintha legalább száz­húsz gyerekem lenne. annyian köszönnek rám az utcán. Ki le­het ő? Ki lehet most is ez a kis­lány? Marika. Pannika, Tériké? Én bizony meg nem mondom. Annyi biztos: a mi lányunk. Ti­zenhármunké. Az Árpád szocia­lista brigádé — mondja Nagy Sándor. Nemhiába kanyarodik erre a vasút, a baromfifeldolgozói átjá­rótól hamarosan egy villaszerű épület előtt vezet ei az útja. Bár a sínpár Budapestnek tart tova, hét esztendeje tizenhárom jólelkű vasutas szerencsésen kiépített itt, a fővonalból egy oldalsó ..elága­zást”. Töltés nem mutatja, szema­for nem jelzi, mégis tudja itt min­denki: zöld utat kap erre a sze­retet és a gyengédség. Akik „szál­lítják"’! — Bosnyák János, Busi Gábor, Bugyi Pál, Farkas Pál, Gábor Tibor, Kunszabó József, Kiss Ferenc, Krasnyánszki Sán­dor, Palyi Imre, Szabó Gáspár, Tarjányi Sándor és Varga János, • Hivatásuk sokfelé szólítja őket, napközben alig találkoznak egymással a brigádtagok, akik közül ezúttal Gábor Tibort, Busi Gábort és Bosnyák Jánost mutatjuk be munka közben. (Straszer András felvételei.) Nagy Sándor brigádvezetővel az élükön. Valamennyien a MÁV Kecskeméti Vontatási Főnökségé­nek dolgozói. Ahová pedig viszik az emberi jót. az a Kecskeméti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Oda pártoltak ők segítőnek, ahol a legnagyobb a szükség ér­tő. felnőtt emberekre. Ezernyolcszáz megyebeli álla­mi gondozottról tud Tóth Imre in­tézeti igazgató. Valameddig, amíg sorsukról nem döntenek, hogy ne­velőszülőkhöz. vagy egyéb inté­zetekbe kerüljenek-e, itt talál­nak otthonra 30—40 fős csoport­ban. Ritkábban, de akadnak köztük „félévesek”, azaz hat hó­napig itt-tartózkodók . is. Apátlan- anyátlan árvát éppúgy találni, mint a családi életből kitaszított, a veszélyeztetett gyermek gyűjtő­fogalmába tartozót. Az Árpád brigád mottója: örö­met okozni — egy kicsit megéde­síteni a gyerekek ittlétét. A szeretetösvényen zajlik a forgalom. A valamikor málladozó, vako­lathiányos épület olyan szépen ki­simult „Árpádék” építő kezétől, hogy megcsodálja bárki, aki er­re jár. No, persze, a játszótéren volt kirakodóvásár, amikor épült — hegesztettek.. íúrtak-faragták. a. menetvágó is szépen " fogott . ám!. —. de milyen öröm volt ■ aztán, látni a mászórúdra kapaszkodó fiúkat, a hintázó lányokat!! Á jó szemű brigád észrevette: bizony foghíjas a kerítés is. Betonoszlo­pokat süllyesztettek, dróthálót fe­szítettek ki 500 méteren. hogy nyugodt legyen a gyerekek álma. Betetőzték pedig mindezt azzal, hogy olyan pinceklubot alakítot­tak ki az alagsorban. amelyben az intézetben lakók számára a művelődés, a szórakozás, a játék, a tartalmasabb közösségi élet édestestvérekké lettek. Ha gazos a kert, kapát fognak a vasutasok. Ha kirándulóidő van. a Tőserdőben. a Tiszá-par­ton élvezik a természetet. Együtt. A gyerekek, a nevelőszülők, a brigádtagok és azok hozzátarto­zói. Ügy is tartják őket számon: az intézet családi köre, de hal­lottam már róluk azt is. fantasz­tikusan önzetlen emberek. Muszájból, parancsra senki nem áll oda a szabadnapján tég­lát kirakni a vagonból, csak azért, hogy bérét mások javára fordít­hassa. Muszájból, parancsra sen­ki nem megy el almát szedni 280 forintért naponta, csak hogy ré­szese legyen annak a boldog pil­lanatnak, amikor a körben álló gyerekeknek feltehetik a kérdést: „Na. mi van a zsákban?” És a zsákból egy futball-labda és egy kosárlabda gurul elő . . . Muszáj­ból. parancsra nem nyílnak meg a pénztárcák rejtekei — jótéte­ményre erőszakolni senkit nem lehet.. Csak ha önzetlen a szán­dék, belülről fakadó, akkor szü­letnek igazán nagy tettek! Az Árpád szocialista brigád erénye, úgy hiszem, a szolidari­tás az elesettekkel, a nehezebb sorban élőkkel. Évi 6—10 ezer forint ajándékra, kirándulásra? Vagy több ezer társadalmi műn-* káórá a gyerekek javára? Megté­rülő befektetésnek tartják. Kül­detésüknek vallják: segíteni a bajba jutottakon. .Igv jelt fülhall- gatós. rádiója. Kiskunfélegyházán Asztalos Imrénének, a szociális otthon egyik lakójának: így segí­tették Kovács Ilona MÁV-taka- rítónőt egy rozoga albérletből három gyermekével új lakásba költöztetni. A családot széchenyi- városi otthonában megvendégel­ték. vállalták a rendezkedésl, sőt Krasnyánszki Sándor kát szép kovácsoltvas-búrát is készített, színes műanyagszövéssel, erre az alkalomra. Emberek, akik munkahelyükön nehéz vasakkal bánnak, akik 10 —15 kilós féktuskókat illesztenek a nagy acélkerekekhez, akik ki­siklott vagonokat tesznek helyre Vizsga magasabb \fokon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom