Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-29 / 99. szám
* • PETŐFI NÉPE • 1979. április 29. ÉLJEN A MAGYAR. ÉS A SZOVJET NÉP MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁGA! _____________________________________________________________________________________________________ (Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból) H ETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA HÉTFŐ: Kuvait és Szaud-Arábia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Egyiptommal. — Izraeli támadás Dél-Libanonban, palesztin menekülttábor ellen. — Merénylet áldozata lett Gharani iráni vezérkari főnök. — Púja Frigyes prágai tárgyalásai. KEDD: Németh Károly és Edward Gierek megbeszélése Varsóban. Muzorewa püspök pártjának többségét hozták ki a rhodesiai választási komédia végén. — Gromiko szovjet külügyminiszter Milos Miniccsel, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének tagjával tárgyalt. SZERDA: Varsóban ülésezik a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa. — Ceausescu román államfő látogatása Egyiptomban. — A Sinai-félsziget egy amerikai megfigyelőállomásán kicserélték az izraeli—egyiptomi különbéke ratifikációs okmányait. CSÜTÖRTÖK: Magyar—román külügyminiszteri tárgyalások Bukarestben. Hanoiban ismét tárgyalóasztalhoz ült a vietnami és a kínai küldöttség, de a most előterjesztett kínai javaslat csak a korábbi pekingi álláspontot tükrözi. — A Biztonsági Tanács aggodalmát fejezte ki a libanoni helyzet alakulása miatt. PÉNTEK: Tunézia is megszakította diplomáciai kapcsolatát Egyiptommal. — Weizman izraeli hadügyminiszter hazautazott Kairóból. SZOMBAT: Giscard d’Estaing moszkvai munkalátogatása véget ért. — Kurt Waldheim befejezte hanoi tárgyalásait. — A Biztonsági Tanács előtt a rhodesiai kérdés. — Gerillatámadás Haiti szigetén. • Szovjet—francia csúcsszintű tárgyalások voltak Moszkvában. A képen: Giscard d’Estaing, Lconyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Andrej Gromiko. (TASZSZ) • Kádár János, az MSZMP KB első titkára pénteken fogadta Grisa Filipovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. (MTI — KS.) Valéry Giscard d’Estaing-nek márciusról mostanra halasztott moszkvai látogatása, a szovjet— francia csúcstalálkozó ráirányította a figyelmet a két ország együttműködési lehetőségeire. Hogyan alakul tovább a Szovjetunió és Franciaország kapcsolata? A Közel-Kelet szolgáltatta szám szerint a legtöbb hírt a világsajtónak, hiszen a Szadat—Begin- alku ratifikációs okmányainak cseréjétől az arab államok Egyiptommal való sorozatos szakításán át a dél-libanoni fegyverropogásig és az ezzel kapcsolatos Biztonsági Tanács-ülésig sok minden történt ebben a mozgalmas térségben. Az egyik kérdés: kibírja-e Szadat az arab államok részéről ránehezedő, nyomást? ' A héten ismét szóba került a Nyugat-Szahara ügye azzal, hogy Mauritánia bejelentette: visszavonul a térségnek abból a részéből, amelyet korábban annektált. Lehetőség nyílik ezzel a független nyugat-szaharai állam kialakulására? Hogyan alakul tovább a Szovjetunió és Franciaország kapcsolata ? Kétségtelenül jelentős diplomáciai esemény a francia államfő moszkvai munkalátogatása. (A Szó talán nyomban magyarázatot érdemel: a hangsúly a munkán, a tárgyalásokon van, ilyenkor kevesebb a protokolláris esemény, a külsőség ...) így is csúcstalálkozó volt ez a javából: Leonyid Brezs- nyevnek és Giscard d’Estaing-nek alkalma nyílott megvitatni a kétoldalú kapcsolatok jövőbeli formálását csakúgy, mint a nemzetközi helyzet fontos elemeit, a SALT-tól a kínai kérdésig. Moszkva francia vendége köztudomásúan gazdasági szakember is, így természetesen hozzájárult ahhoz az erőfeszítésekhez, amelyek a szovjet—francia gazdasági és ipari kapcsolatok hosszú távú, 1990-ig szóló programjának kidolgozását célozzák. Giscard d’Esta- ing ezekben a hónapokban a Közös Piac legmagasabb szervének, az Európai Tanácsnak a soros elnöke, ebben a minőségében is tájékoztathatott és tájékozódhatott. S mert Párizs az európai politikai folyamat egyik fontos tényezőjének tartja magát, a moszkvai tárgyalások során nyilván számba vették az 1980-as madridi összeurópai konferenciának (az 1975-ös helsinki értekezlet folytatásának) a lehetőségeit. A szovjet—francia csúcstalálkozó egyik eseményét: a nagy Kreml-palotában megrendezett vacsorát használta fel Leonyid Brezsnyev arra, hogy figyelmeztessen: „amikor a világ egy részében az erő jogával, az ellenségeskedéssel és a diktátummal váltják fel a jószomszédságot, akkor senki sem maradhat közömbös. A béke közös örökségünk, így ebben a helyzetben elengedhetetlen azoknak az államoknak a kollektív erőfeszítése, amelyek a béke, a tisztességes és békés együttműködés mellett foglalnak állást”. Franciaország ugyan Kínával való kereskedelmének fokozását határozta el a közelmúltban, de láthatóan nem helyesli a „kínai kártya” olyan kijátszását, mint amilyet az Egyesült Államok egyes körei szívesen látnának, s távolról sem akarja ezzel veszélyeztetni a szovjet—■francia viszony kedvező alakításában 13 éve. De Gaulle tábornok első moszkvai hivatalos látogatása óta elért eredményeket. Elviseli-e Szadat az arab államok részéről ránehezedő nyomást ? A Sínai-félszigeten, egy amerikai megfigyelő-állomáson kicserélték az egyiptomi—izraeli békemegállapodás ratifikációs okmányait; ezzel hivatalosan is megszűnt a' 33 éve fennálló hadiállapot a két ország között. Szadat propagandája ezt óriási sikernek igyekszik feltijntetni. Nagy erőfeszítéseket tesz a kairói gépezet a békehangulat bizonyítására. Amikor például a héten Weiaman izraeli hadügyminiszter az egyiptomi fővárosba ment, hogy további katonai intézkedésekről tárgyaljon, a kairói fogadtatás egyik része az volt, hogy elvitték a bazárba és ott a tömeggel „spontán” ünnepeltették ... Ugyanakkor azonban sokasodnak a jelek, amelyek azt mutatják: mind nagyobb a többi arab állam részéről a nyomás. S már nem is csupán a szilárdság frontja (vagy más nevén: az ellenállás frontja) az, amely elmarasztalja Szadatot: a hét elején Sza- úd-Arábia és Kuvait, majd az Egyesült Arab Emírségek és Katar is megszakította a diplomáciai kapcsolatot Egyiptommal. Még Marokkó és Tanzánia hasonlóan cselekedett, pedig sem Rijadban, sem Rabatban nem tagadhatják a nyugatbarátságot, az Egyesült Államokkal való együttműködés készségét... a fordulatot a Szadat—Begin-alku hiányosságaira • Tokióban ülést tartott az ún. trilaterális bizottság. A szervezet a közös gazdasági-stratégiai kérdésekkel, a Kínával való kapcsolatok fejlesztésével foglalkozott. lehet visszavezetni: a palesztin probléma megoldásának elodázását vagy a jeruzsálemi kérdés figyelmen kívül hagyását nem fogadhatják el az arab országok. Izrael nem siet megkönnyíteni Egyiptom dolgát: a dél-libanoni fegyveres akciói, az arabok tiltakozását váltják ki mindenütt. Persze az izraeli kormánynak mitől is kellene tartania? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a libanoni panasz megvitatása helyett megelégedett egy rövid nyilatkozattal, amelyben sajnálkozását fejezte ki a térségben mutatkozó feszültség miatt. Az ENSZ-erők, az UNIFIL csapatai pedig csak örülnek, ha nincsenek a dél-libanoni jobboldali milicisták blokádja alatt... Lehetőség nyílik-e egy önálló nyugat-szaharai állam kialakítására ? Az utóbbi időben keveset lehetett hallani az egykori spanyol gyarmat, Nyugat-Szahara sorsáról. Pedig a sivatagi területen nem állt be csönd, a fegyverek tovább is ropogtak. Persze amolyan „különös háború” ez: a polisario- szervezet katonái láthatatlan és megfoghatatlan, mégis mindenütt • Finiséhez érkezett az angol választmányi kampány. Képünkön: James Callaghan miniszterelnök egy hatfieldi gyűlésen. (AP — MTI) jelenlevő ellenségnek bizonyultak a marokkóiak és a mauritániaiak számára. (Ez a két ország akart megosztozni a foszfátban gazdag egykori spanyol gyarmaton.) Közben Mauritániában vértelen puccsal személycsere történt. Az új vezetők — úgy tűnik — nem vállalják, a szaharai felszabadítá- si front elleni kilátástalan, költséges és a jövőt megmérgező küzdelmet. Most Nouackhottban, Mauritánia fővárosban bejelentették, hogy kivonulnak az „osztozkodás” során nekik kijelölt, de tarthatatlan területről — a poli- sario már 1978. júliusában egyoldalúan fegyvernyugvást hirdetett, bejelentve: nem támadja a mauri- tániai csapatokat, viszont minden erejét Marokkó ellen fordítja. Kérdés: II. Hasszánnak elég-e 110 ezer főnyi hadserege ahhoz, hogy a sivatagi, homokdombok között egyedül vegye fel a harcot a po- lisario-harcosokkal. Az utakat a polisario elaknásítja, az előretolt állásokat megtámadja és megsemmisíti, a marokkói repülőgépeket rakétákkal szedik le a levegőből. És Marokkónak ez a „furcsa háború” napi egymillió dollárjába kerül. A kérdés: meddig éri meg? Páify József Vietnami vendégeket fogadott a napokban Lakitelek nagyközség lakossága. Barátsági gyűlésre érkeztek a vendégek, de még volt idejük egy kis nézelődésre, ismerkedésre. S kiderült, hogy néhány óra alatt is sokat lehet látni, tapasztalni, ha ügyes a házigazda, és jól, okosan szervezi a programot. Rövid áttekintés a község fejlődéséről — Major Jó- zsefné vb titkár szedte csokorba — színes diafelvételek pergő sora — a lelkes fotózó postafőnök által megörökített faluképek, melyekhez Rácz Miklós népfrontelnök mondta a szöveget.. . Aztán gépkocsiba ültették a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének titkárát. To Tuong elvtársat és fiatal, magyarul egészen jól bey.élő kísérőjét, s irány a nagyközség megannyi nevezetessége. Az óvoda, a közoonti fűtéses tornatermes iskola — máris kicsi, bővítik éppen —, aztán dr. Deák István elnök birodalma, a Szikra Tsz 250 hektáros korszerű, nagy- üzemileg is művelhető szőlője, a bővülő gyümölcsös, 200 hektár almás, 110 hektár őszibarackos, 75 hektár kajszi .. . amott látszik a 400 férőhelyes szarvasmarhatelep, útközben a téglagyár, jól ápolt földek, vetések, a gumiüzem ... — Honnét a nyersanyag? — kérdi To Tuong. S bizonyára otthonára gondol, ahol maguk dolgozzák fel a nyersgumit, mert így hasznosabb. Arca most hol szigorú, hol derűs, három gyermeke van odahaza Hanoiban, köztük a legnagyobb már főiskolás. S őt ide szólította a kötelesség. De nem beszél egyéni életéről, pedig tudna szólni a háború rémségeiről, az amerikaiak ellen harc közben kiállt sok szenvedésről, népe hősi helytállásáról. Talán ezért is időzik többet, a szemerkélő esővel mit sem törődve. a magyar Tanácsköztársaság környékbeli mártírjainak emlékművénél, az emberhordta dombtetőn. Atérzi minden jelenlevőnél jobban e szó jelentőségét: mártír. Csak amikor a tanácsháza termébe visszatérünk — most már Farkas József megyei népfronttitkár is jelen van — jegyzi meg: a vietnami katonák egy rpagya.r, író köpyyét. vitték .raa- gúkk’ál^ e&t pjy^srták'ji ‘ harc pihenőiben :""Égn "csillagok' ’vbít ’’a' NEW YORK ASmith-rezsim által megrendezett rhodesiai „választások” érvénytelenek — hangsúlyozza az a határozattervezet, amelyet hét el nem kötelezett ország nyújtott be pénteken éjszaka a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésén. A tanács az afrikai ENSZ-tagállaimok fölkérésére ült össze, hogy megvitassa a rhodesiai látszatválasztások nyomán kialakult helyzetet. A határozattervezetet Francois Sangaret, Elefántcsontpart képviselője, a 49 országot tömörítő afrikai ENSZ-csoport soros elnöke könyv címe. A jelenlevők egyszerre örömmel felkiáltanak: Gárdonyi Géza. S a vietnami vendég tovább mesél. Ismerték a katonák Petőfi hazafias verseit is. — Nagy erőt adott ez nekünk — mondja csendesen. A szolidaritási gyűlést a művelődési ház csarnokában Gulyás József, a nagyközségi pártvezetőség titkára nyitja meg. Aztán. ■ vidám citeraszó hangzik: szemet, szívet gyönyörködtető az úttörők kedves, lendületesen muzsikáló sorfala, az egyiitthangzó zene és ének pattogó ritmusa ... Majd egy Radnóti-vers: Himnusz a békéről. A hallgatóság soraiban a község lakói, a szocialista brigádok tagjai most a távoli földrész népeinél időznek gondolatban. Né- hányan közülük emlékkönyvet szorongatnak, majd az elhangzó beszédek végén kipirult arccal nyújtják a vendégek elé, hogy emléksorokat írjanak azokba. S, örömmel tesz eleget a felhívásnak To Tuong, aki a távoli testvéri ország üzenetét hozta el, ahol most talán megint béke van, de fenyegető hangulatú, gondterhes béke — az agresszor kiűzése, tárgyalóasztalhoz kényszerítése után, a még lerombolt házak, hidak, gyárak árnyékában. „Közös győzelem...”, „méltók- leszünk a barátságra ...” Milyen furcsa és mégis felemelő hallani ezeket a szavakat. Biztosan nem az udvariasság mondatta ezt, de mi úgy érezzük, többre értékelik a magyar nép segítségét, mint amit ez a tény megérdemel. Hiszen mi ez ahhoz képest, amit a vietnami nép a három évtizedes küzdelem során kiállt, elszenvedett. Az a nép, amely a kínai agresszió idején is szakított arra időt, és alkalmat, hogy megemlékezzen a Magyar Tanácsköztársaság (10. évfordulójáról. Az ünnepségnek vége van, szép, piros tetős házak között fut az autó. To Tuong nézi, nézi, szinte az ablakhoz tapadó arccal. Mintha minden egyes portát, udvart ' külön-külön akarna emlékezetébe rögzíteni. Hogy egyszer majd odahaza visszaemlékezzen rá, amikor újra felépülnek ott is a lerombolt házak, gyárak, iskolák. Most már — szeretnénk hinni benne — véglegesen. F. Tóth Pál ismertette, fölkérte a Biztonsági Tanács tagjait, erősítsék meg március 8-i határozatukat, amelyben már előre semmisnek nyilvánították a választási komédia eredményét és szögezzék le, hogy nem érhető el rendezés a hazafias front részvétele nélkül. Fölszólított minden államot, hogy ne ismerje el azokat a személyeket és szerveket, amelyek a salis- bury-i „választások” eredményeképpen kerültek tisztségükbe, illetve jöttek létre. A Biztonsági Tanács hétfőn este folytatja a vitát. (DPA, AP, UPI) • Idi Amin katonái Uganda egyre kisebb területét ellenőrzik. Képünkön: a lakosság a bevonuló tanzániai csapatokat üdvözli Jinjában, az ország második legnagyobb városában. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • A külkereskedelmi államtitkár Brazíliába utazott Az új magyar—brazil kereskedelmi és fizetési megállapodás aláírására szombaton Brazíliába utazott Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár. Látogatása során megbeszéléseket folytat több tárca vezetőjével a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről. (MTI) 9 A vasúti rendezőpályaudvarok automatizálásáról tanácskoztak Pécsett A KGST-országok vasúti rendezőpályaudvarainak automatizálásával foglalkozó szakértői értekezlet, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselői vettek részt, szombaton jegyzőkönyv aláírásával befejezte egyhetes munkáját Pécsett. A KGST-országok szakemberei közösen munkálkodnak azon, hogy a rendezőpályaudvarok vágányai, szerelvényei közül eltűnjön az ember, helyette számítógéppel előkészített gurítási terv alapján, automatika irányítsa s tegye gyorsabbá a munkát. (MTI) • A jövő héten kezdődik a háromnapos „Dartmouth konferencia” Szovjet és amerikai politikusok, tudósok és más közéleti személyiségek széleskörű tanácskozására kerül sor a jövő héten a Virginia állambeli Williamsburgban. A 12. „Dartmouth konferencián” mintegy 40 szovjet, illetve amerikai személyiség tárgyal három napig, zárt ajtók mögött a nemzetközi helyzetről és a két világhatolom kapcsolatairól. Napirenden szerepel az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti politikai viszony, ezen belül a SALT-szerződés ügye. Tárgyalni fognak a közel-keleti problémákról, Afrika déli részének kérdéseiről, valamint a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokról, azok globális vonatkozásairól is. (MTI) • Fogadás a Svéd Királyság nemzeti ünnepe alkalmából Hazájának nemzeti ünnepe alkalmából Torsten Hylander, a Svéd, Királyság budapesti nagykövete szombaton fogadást adott. Ott volt' Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Rácz Pál külügyi államtitkár, Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint politikai, gazdasági és kulturális életünk több más kiemelkedő személyisége. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. (MTI) • A nyugatnémet nyomdász szakszervezet pénteken tüntetést szervezett Frankfurtban a Tercüman című török lap nyomdája előtt, amiért az angol Times-lapokat ott kívánják nyomtatni. (AP — KS) Holnap folytatja vitáját a Biztonsági Tanács a rhodesiai választásokról Vietnami szemmel A hét három kérdése