Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-29 / 99. szám

1979. április 29. • PETŐFI NÉPE » 3 ÉLJÜNK, DOLGOZZUNK, TANULJUNK SZOCIALISTA MÓDON! * (Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból) A gazdasági és társadalmi célok eléréséért Beszélgetés Miklós Zoltánnal, a megyei NEB elnökével Rendszeresen érkeznek a meghívók a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság üléseire, amelyeken egy-egy átfo­gó vizsgálat tapasztalatait vitatják meg a megyei NEB tagjai. Az írásban foglalt terjedelmes anyagokat olvasva, a beszélge­tésünket hallgatva gyakran gondolok arra, amit tavaly a népi ellenőrzés megalakulásának 20. évfordulóján Miklós Zoltán, a megyei NEB elnöke mondott: a népi ellenőrök nagy fele­lősséggel, becsülettel oldják meg a rájuk bízott feladatokat, felismerik, hogy melyek azok a fő kérdések, amelyek az adott időszakban az ellenőrzés eszközeivel megoldhatók. Erről a lényeges megállapításról, vagyis a Bács-Kiskun megyében dolgozó népi ellenőrök munkájáról beszélgettünk Miklós Zol­tánnal. — Bács-Kiskun megyében hány népi ellenőr dolgozik, és milyen feladataik vannak? — A megyei NiEB és a járási­városi bizottságok munkáját kö­zel 1600 társadalmi népi ellenőr segíti. A népi ellenőrök között megtalálhatók a fizikai dolgo­zók, mérnökök, közgazdászok, pedagógusok, orvosok, tehát az élet valamennyi területének kép­viselői. Jelentős a KISZ-esek és a nők aránya is. Feladataink eredményes végrehajtását úgy tudtuk elérni, hogy a népi ellen­őrök döntő többsége lelkiismere­tes, áldozatkész munkával telje­síti N'EB-megbízatásait. Politi­kailag, szakmailag kiválóan fel­készültek. Munkahelyükön is el­ismerten jól dolgozó szakembe­rek, közmegbecsülésnek örvende­nek. Időt, fáradságot nem kímél­ve végzik az okfeltáró, elemző népi ellenőrzési megbízatásaikat. — Szívesen vesznek részt e munkában, mert látják, hogy a vizsgált területen megszüntetés­re kerülnek az ellenőrzés során feltárt mulasztások, fegyelmezet­lenségek. Elterjesztik azokat a munkamódszereket, javaslatokat, amelyeket a munka megjavítása érdekében kidolgoztak. Vélemé­nyük, figyelemfelhívásuk nem marad a „NEB-iroda” fiókjában. Az utóellenőrzések alkalmával mindezekről meggyőződnek, s lát­ják munkájuk célját, hasznossá­gát. Ma már általában a gazda­sági vezetők is fontosnak tartják az ellenőrzést. Szívesen fogadják és segítik a népi ellenőröket az üzemek, a társadalmi szervek is. — A népi ellenőrök minden ellenszolgáltatás nélkül teljesítik társadalmi megbízatásaikat. Ezért is tartjuk jelentősnek azokat az erkölcsi elismerési formákat, amelyekkel a munkájuk iránti fi­gyelmet juttatjuk kifejezésre. Az elmúlt három évben négy sze­mély kormány ki tüntetést, har­minchárom személy Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést, kapott, jó munkájukért ötvenkilencen em­lékplakettet, száznyolcvanhárman tárgyjutalmat vettek át. Ezenkí­vül testüleink számos népi ellen­őr munkájáért írásban mondtak köszönetét. A népi ellenőrzés megalakulásának 20. évforduló­ján 137 olyan népi ellenőr vette át a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elismerő oklevelét, aki a megalakulás óta lelkiismeretes munkát végzett. — Az utóbbi időben milyen főbb vizsgálatokat tartottak? — Ellenőrzési munkánk fő irá­nyát az V. ötéves tervből adódó legfontosabb társadalompolitikai, gazdaságpolitikai célok megvaló­sításának segítése határozza meg. Fokozott figyelmet fordítunk a lakosság ellátására, életkörülmé­nyeinek alakulására, a bejelenté­sek, panaszok vizsgálatára, a köz­élet tisztaságára. — Az utóbbi három évben 280 témában tartottunk vizsgálatot, ez közel kétezer termelő üzemre, intézményre terjedt ki. A lakos­ságtól, a különböző szervek dol­gozóitól mintegy '600 közérdekű bejelentés — amelyekben a jog­szabállyal vagy a szocialista gaz­dálkodás elveivel ellentétes ma­gatartásra hívták fel a figyel­münket — és négyszázötven ma­gánpanasz érkezett. A hatékony, társadalmi munkában végzett el­lenőrzés tette lehetővé, hogy a vizsgált területen segítsük a gaz­dálkodás fejlődését, a munka megjavítását, a hiányosságok fel­számolását, indokolt esetben a szankciók alkalmazását. — A népi ellenőrök eredményes munkáját bizonyítja, hogy a vizs­gálatokat követő hasznosítási el­járásainknak, az úgynevezett rea­lizálásnak mintegy 50 százaléka olyan kötelező felhívás volt, amelynek végrehajtására azonnal intézkednie kellett a vizsgált szer­vek vezetőinek. Meg kellett szün­tetni a jogszabálysértést, a tör­vénysértést. Másrészt érdemben foglalkoztak a munka megjaví­tását elősegítő javaslatainkkal. — A párt XI. kongresszu­sának határozata kimondja, hogy a népi ellenőrzés ható­körét bővíteni kell. Ennek hogyan tesznek eleget? — A határozat alapján a népi ellenőrzés tevékenységének to­vábbfejlesztésén, egyebek között az ellenőrzési módszerek diffe­renciált fejlesztésén, illetve azon dolgozunk, hogy az ellenőrzés eredményei minél jobban haszno­suljanak. Indokoltnak tartjuk azt is, hogy a dolgozó kollektívák megismerjék a gazdaságpolitikai, társadalompolitikai célok megva­lósítását segítő — az adott gaz­dálkodó egységnél végzett — vizsgálatainkat. — A lakosság érdeklődését ki­váltó vizsgálataink tervezésétől azok befejezéséig jobban akarunk támaszkodni a termelési tanács­kozásokra, időnként a falugyűlé­sekre. Eredményeinkről, a körül­mények javulásáról akkor győ­ződhetünk meg legjobban, ha ar­ról a lakosság mond véleményt. A kollektívák szívesen meghall­gatják tájékoztatóinkat egy-egy vizsgálat megállapításairól. Meg­ismerve a valós helyzetet, segítik a felhívásaink maradéktalan vég­rehajtását. Indokolt esetben a sú­lyos hibát vétők leváltását ké­rik, vagy abban már döntenek is. — Az ellenőrzésben való rész­vétel nemcsak a vizsgált szervnek hasznos, hanem a népi ellenőr­i­nek is. Hasznosítani tudják az ellenőrzés során feltárt kedvező és követésre méltó tapasztalatai­kat. Nemcsak a hibákat tárják fel, hanem megkeresik azokat a termelési, gazdálkodási módszere­ket, eredményeket, amelyek má­sutt is hasznosíthatók. — Kérjük ismertesse, hogy hogy az idén milyen főbb vizsgálatokat tartanak? — Az idei témavizsgálataink a fontos országos és megyei gazda­ságszervező és irányító feladatok végrehajtásához kapcsolódnak, ezekből többet már el is kezd­tünk, így például a mezőgazda- sági termelési rendszerek szerve­zését, működését és ennek ered­ményeit, a megye üzemegészség­ügyi ellátását, a dollárviszony­latból származó importariyagok- kal való gazdálkodást, gz anyag- mozgatás gépesítésének fejlesz­tését, tömeges lakásépítésre kije­lölt városok vízellátásának, csa­tornázásának helyzetét vizsgáljuk. — Bízunk abban, hogy a mind magasabb, bonyolultabb ellenőr­zési követelményeknek a megyei és járási-városi bizottságaink a jövőben is megfelelnek, a népi ellenőreink segítsége meghatvá­nyozódik. — Köszönjük a beszélgetést. Tárnái László Szabad szombaton a gyerekért • A lelátó, a szánkózódomb és a gyerekek. • Az iskola udvara takarítás után. (Straszer András felvételei.) A> gus szemekkel figyeltem a környéket, hiába. Minden tiszta, sehol egy szélhordta újságfecni, nincsenek letört gallyak a téren, nem látni eldobott tejeszacskó­kat, törött üvegeket. Már-már ar­ra gondoltam — miközben keresz­tülvágtam a kecskeméti Czollner téri Általános Iskola előtti KRESZ-parkon —, hogy nem is több száz kisdiák tanul a tér túl­só oldalán álló iskolában, mikor végre fölfedeztem az út szélén egy papírdobozt. Föllélegeztem. Em­berjárta környék ez. Edzés közben A kerítésen belül igazán pezsgő élet zajlott. A kék köpenyes kis­lányok tornazsákkal a kezükben éppen a tornateremből érkeztek; ők már befejezték a testnevelési órát. Két társuk egy nagy, sárga műanyag kosarat cipelt, benne kifli, dobozos iskolatej; az osztály reggelije. Balra a kert még nem az igazi, de nemsokára az lesz! Társadal­mi munkában megtervezi és be­ülteti virággal a városi tanács kommunális üzemének egyik szo­cialista brigádja. A tornakertben a hatalmas, fél méter vastag laticelen a magas­ugrás technikáját gyakorolták a kék melegítős srácok. Egyikük, az ötödikes Holló Imre, futtában vá­laszolt a kérdésemre. — Sporttagozatosok vagyunk, most tartjuk az edzésünket — és már szaladt is tovább. Lelátó és pálya A kapuval szemben hatalmas „töltés” zárja el a szem útját. Ehhez hordták a földet, kocsi­számra, lapátolták, döngöltek, si­mítottak a néhány hete szervezett társadalmi munka keretében a szülők, a diákok. Kezük nyomán remek lelátó alakult ki a kézi­labdapálya mellett. Sőt, egy kis leleménnyel — a középső rész* megmagasították — szánkózó­dombot is kialakítottak. Milyen jó lesz ez télen! De most még tavasz van — igaz az idő egészen nyárias. En­nek megfelelően öltöztek a vörös sálakon focizó fiúk, meg a repü­lőváltást gyakorló atléta lányok. Salak ... Magyarországon mindig is tudtak salakos pályát készíte­ni. A külföldi futók ódákat re­géltek a Népstadion vörös salak­járól. Az itteni pálya is szép, si­ma, egyenletes. — Ha látta volna! — meséli az iskola igazgatója, dr. Eszik Sán­dor. — Buckás, gödrös, hepehu­pás volt. Most tükörsima. Le kel­lett szedni a felső réteget, majd agyagszőnyeget teríteni a helyére, és arra került az agyaggal kevert, átrostált vörös salak. Utolsó mű­veletként egy úthenger tömörí­tetté, lesimította a kész pályát. A brigádok segítségével-A tornakertet, a sportudvart társadalmi munkában újították fel. Dolgozott rajta több mint hétszáz felnőtt és diák, köztük a Volán brigádja, a rendőrségé, jöt­tek a kommunális üzemtől, sőt még Jakabszál'lásról is. — A lelátó és pályaépítés után következett a nagytakarítás az udvaron és a KRESZ-parkban — idézi fel az azóta is gyakran em­legetett szombat délelőtt esemé­nyeit az igazgató. — Nekiláttunk a parkoló kialakításának is. Akik­nek nem jutott szerszám, az osz­tályokban szorgoskodtak: ablakot, ajtót mostak, rendbe tették a tan­termeket. Egy szülő lefestett, megvonalazott tíz hatalmas táb­lát. Jöttek hegesztők, apróbb- cseprőbb munkákat elvégezni. A szülői munkaközösség jó szervezése eredményezte a sike­res szombatot. Az elvégzett mun­ka értéke szerény becslések sze­rint is legkevesebb százezer fo­rint. A haszna azonban ennél sokkal több. A gyerekek — akik a pályafelújítással az Edzett if­júságért mozgalom egyik köve­telményét is teljesítették — együtt dolgozhattak a felnőttek­kel, a szocialista brigádokkal. Azokkal, akik szabad szombat­jukon vállaltak és végeztek mun­kát gyermekeikért. A tornakertben egy kék mezes súlylökő kislány udvariasan meg­kért, hogy egy kicsit húzódjak arrébb. Szíves kérésének (aminek nyomatékot adott dobásra lendü­lő kezében az ötkilós vasgolyó), nem tudtam ellenállni, ö pedig repítette a súlygolyót, amott fu­tottak, még arrébb fociztak — a szülők, gyerekek közös munkájá­val újjávarázsolt pályán. V. T. A HÉTEN TÖRTÉNT Vendégek a Vajdaságból Az elmúlt héten, a megyei tanács elnökének baráti meghívására, magas szintű delegáció érkezett Bács-Kiskunba, a Jugoszláv Szövet­ségi Köztársaság Vajdasági Autonóm Tartományából. A küldöttség, melyet Nikola Kmezics, a tartományi végrehajtó tanács elnöke ve­zetett, két 'napot töltött megyénkben. A vendégeknek, e rövid idő alatt is, volt alkalmuk bepillantani a magyar nép életébe. Jártak ter­melőszövetkezetben, ipari üzemben, megismerhették néhány város és falu arculatát, 1 jellegzetességeit, hangulatát. Találkozhattak az itt élő szerb-horvát nemzetiségű lakossággal, tapasztalhatták annak szépen virágzó és gyarapodó kulturális fellendülését, kedvező életviszonyait, mely nemzetiségi politikánk természetes velejárójaként együtt bővül, gazdagszik a magyar és más anyanyelvű lakosságéval. Érthető, \hogy a látogatás visszhangot keltett megyénk közvélemé­nyében, hiszen a déli szomszédunkkal való kapcsolatnak élő és eleven hagyományai vannak, különösen a határmenti helységekben. Ezeket átszövik a gyakori személyes találkozások, rokoni, baráti látogatások mellett a gazdasági érdekeltség sokrétű szálai is. Jól példázza ezt a. Baja és Zombor városok közötti évtizedre visszanyúló testvérvárosi kapcsolat, melynek keretében a két város textílgyárai, a mezőgazda- sági kombinátok, a ruházati cikkeket forgalmazó vállalatok között tartalmas, gazdasági együttműködés alakult ki. De ismertek a megye más városaira, fogyasztási szövetkezeteire, kulturális intézményeire — például a színházak bemutatóinak cseréjére, kiállítások rendezésére, művészeti együttesek fogadására — kiterjedő kapcsolatok is. Mindebből logikusan következik, hogy a baráti meghívásnak eleget tevő küldöttséggel igen hasznos és tartalmas eszmecserét folytattak a megye vezetői mindarra nézve, ami a további előrelépés útját egyen­getheti. Ezek közül is talán legfontosabb helyen szerepel a kishatár- menti forgalom bővítésének, a termelési kapcsolatok fejlesztésének igénye, melyről a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága is tárgyalt. A kapcsolatok fejlesztésének szándéka( kölcsönös, minden bizonnyal a baráti látogatások, személyes tapasztalatcserék is hozzá­járulnak az együttműködés szervezettebbé tételéhez, a felmerülő aka­dályok, a ma még meglevő adminisztratív és ia gazdálkodás különbö­zőségéből is származó egyéb nehézségek leküzdéséhez. S ami nem kevésbé fontos, mindkét fél számára, segítenek ezek a látogatások és tapasztalatcserék a két nép barátságának — sok közös vonással rendelkező történelmi és kulturális hagyományainak — ápo­lásában, elmélyítésében, egymás jobb megismerésében. HIÁNYCIKK, MERT NINCS GAZDÁJA Miért nem kapható hazai gyártású mákdaráló? Annak idején, még január 21- én jót mosolyogtam Árkus József jegyzetén, amely a Népszabad­ságban a Mákdaráló címet visel­te, s az anyagban kollégám azt feszegette, miért nem kapható ez a termék az üzletekben. Hóna­pok múlva a véletlen ismét a mákdarálók sorsa felé fordította figyelmemet, ugyanis megtudtam, hogy Kecskeméten, az egyik vál­lalatnál. nem kevesebb, mint 24 ezer darab mákdaráló előállításá­ra alkalmas öntvény, alkatrész hever az udvaron, de emellett 35 ezer darab zsemleőri# — ezt dió- darálásra is használják —, ha­sonlóan az időjárás viszontagsá­gainak van kitéve. Megvallom őszintén, örültem az információnak, s annak, hogy tu­lajdonképpen nincs is nagy baj, mert hiánycikk ugyan a kereske­delemben a hazai gyártású mák- daráló, de a vállalat, amelynél ez a készlet felhalmozódott, előbb- utóbb elkészíti és a piacra dob­ja. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ennek története van. s a folytatás — már minthogy lesz-e mákdaráló — teljesen bi­zonytalan. A történet pedig a következő: A Fővárosi Vasiipari Vállalat FÄ- löpszálláson a 3-as számú tele­pen 1978 végéig gyártotta a mák­darálókat. s más termékeket, ám ezt a vállalatot felszámolták. A telepet az Egyesült Izzó vette átv^ negyedév eltelte után viszont le-v mondott a telep munkájáról, azaz az ott gyártott termékekről, s így 1977 áprilisában az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat vet­te át ezt az elavult gépparkkal rendelkező és ugyancsak gazda­ságtalan gyártmányokat előállító, de kétszáz munkást foglalkoztató üzemet. Mondani sem kell. hogy ezzel egyidejűleg megvásárolták az ott termelt gyártmányok gyár­tási jogát is. Miután a kétszáz munkást foglalkoztaniok kellett, egy darabig gyártották a mák- és zsemleőrlőket, de aztán módosí­tották a termelést, ugyanis áttér­tek saját profiljuknak megfelelő­en a pénztárgép-alkatrészek ké­szítésére. A már odaszállított, s később újabb — a megrendelések szerint érkező — mákdarálóöntvényeket először raktárban, később az ud­varon tárolták. A mákdarálók gyártását véglegesen 1978. köze­pén leállították, s így gyűlt ösz- sze 24 ezer darab mákdaráló elő­állításához szükséges alkatrész, de 280 ezer forint értékű ku'korica- morzsolóhoz való szerelvény, s a már említett 35 ezer zsemleőrlő elkészítéséhez megfelelő anyag.. Az IGV sokszorosítógép-gyárá­nak vezetői — miután ez a gyárt­mány nem tartozik profiljukba, s előállítása nem gazdaságos —, több fórumon kerestek megoldást. Nyolc-tíz céggel tárgyaltak, meg­hirdették újságban, sőt az INTER- KER-börzén is e cikkek gyártásá­nak lehetőségét, de senki sem állt kötélnek. Jelenleg is folynak tár­gyalások a mákdarálók ügyében, de ezek sem kecsegtetnek megol­dással. Vajon miért nem akarja egyet­len kisébb üzem sem elvállalni a kézi meghajtású mákőrlők gyár­tását? Ennek több oka van. Néz­zük talán elsőként az árkérdést. Az ilyen típusú mákdarálók kis­kereskedelmi ára 50—60 forint között ingadozik. Az önköltség — amennyiben az IGV állítaná elő — száz forintra tehető. Tehát nem gazdaságos. Menjünk tovább. Egy 24 ezres széria elkészítése után nincs lehetőség utánpótlásra, ugyanis senki sem vállalja az újabb öntvények elkészítését. Ok­ként lehet rögzíteni azt is, hogy a kisüzemek nem rendelkeznék olyan szerszámgépekkel, amelye­ken ezeket a nyers öntvényeket .megmunkálhatnák. Tipikusan olyan termék ez, amelyet nem szabad gyártani? Ezt így talán nem lehet kimon­dani, de az IGV számára, amely pénztárgépek készítésével foglal­kozik, semmi esetre sem kifize­tődő. Mi tehát a megoldás? Olyan profilgazdát, kisüzemet találni, amelynek megérné, kifizetődő lenne e 24 ezer darab mákdaráló elkészítése. Ilyet pedig — mint a fentiekből kitűnik — elég nehéz találni. Akadna más megoldás is. Az öntvényeket, alkatrészeket — több mint hárommillió forintnyi értéket — ismét beönteni, s im­portból megoldani a mákdaráló­ellátást. Melyik a célravezetőbb? Ezt közgazdászoknak, a KGM és a belkereskedelem szakemberei­nek kellene eldönteniük. Gémes Gábor Bővül a magyar-görög idegenforgalom Magyarország és Görögország között a turizmus évről évre fej­lődik, tavaly már 22 ezer ma­gyar vendéget fogadtak a görög partnerek, s ugyanakkor 34 ezer görög állampolgár ismerkedhetett hazánk nevezetességeivel, kultu­rális értékeivel. A kapcsolatok to­vábbi elmélyítéséről Georgiosz Daszkalakisz, a görög idegenfor­galmi hivatal elnöke tartott szom­baton sajtótájékoztatót a mar­gitszigeti Thermál Szállóban. Mint elmondta, a két ország idegenforgalmi kormányszervei 1977-ben kötöttek egyezményt a turisztikai együttműködésről. Most a magyar partnerével az 1979— 80-as évekre mumkatervet írt alá. Ennek nyomán kölcsönösen elő­segítik egymás országának meg­ismerését, tájékoztató anyagokat, szakembereket cserélnek a még feltáratlan idegenforgalmi lehe­tőségek jobb megismerésére. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom