Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-25 / 95. szám

1979. április 25. • PETŐFI NÉPE • J

ELŐRE A XI. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT!

(Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból)

HÁLÓZATFEJLESZTÉS — KORSZERŰSÍTÉS — ÉTTEREM A SZÉCHENYI VÁROSBAN

A Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat tervei

• A széchenyivárosi vendéglátó üzlet — egy héttel a megnyitás előtt. (Straszer András felvétele.)

— Milyen hálózatfejlesztési célokat tűzött maga elé az idén a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat? — tudakoltuk a napokban Widder Ferenc igazgatótól.

— A lehető legjobbkor az érdeklődés. Ezúttal ugyanis éppen új üzlet megnyitása előtt állunk, ami főleg a kecskeméti Széchenyi- város lakóinak jelent régen várt jó hírt. A közeli napokban, április 27-én megkezdi a vendéglátást a szolgáltatóházban — a terasszal együtt — mintegy 690 négyzetméter alapterületű étterem, illetve bisztró. A vendéglátóhely létrehozása 12 millió forintba került, a költségekből a városi tanács is részt vállalt.

A működést háromszázezer forintos árukészlettel kezdi meg az Aranyszarvas étterem, és mint arra az elnevezésből is következtetni lehet, folyamatosan szolgál majd hideg és meleg vadhús-ételekkel, ugyanígy természetesen a hagyományos meleg ételekkel is. A felszolgálás az étteremben és a teraszpresszóban hagyományosan történik, a bisztróban pedig önkiszolgálással. Az üzlet szolgáltatásai: reggeli, ebéd és vacsora, a két utóbbi el is hordható. Az étterem vállalja a környező vállalatok, elsősorban a SZÜV és a KSH dolgozóinak előfizetéses étkeztetését. A tej és a kenyér vasárnaponként is beszerezhető az üzletben. És megjegyzem még, hogy a vadászteremben zeneszolgáltatást. alkalmanként pedig esztrádműsorokat is ad az új vendégfogadó — magyarázta az igazgató.

Széli István, a vállalat igazgatóhelyettese adott áttekintést a fejlesztési törekvésekről. Elöljáróban megemlítette, hogy a vállalat nyereségéből képződő fejlesztési alap kicsi, épp ezért nagyon megfontolt felhasználást, s ami szintén lényeges, a helyi tanácsokkal való szoros együttműködést kíván. Különösen nagyra értékeli a vállalat a kiskunfélegyházi és a kalocsai városi tanács kiemelkedő támogatását, amelynek jegyei ,meg is mutatkoznak az ottani vendéglátó üzleteken. A kiskunfélegyházi Virág eszpresszót például az ország egyik legszebb ilyen üzletének minősíti a szakmai közvélemény.

— Vállalatunk százhetven egységet működtet a megyében, elsősorban a városokban. Negyven százalékuk Kecskeméten szolgálja a vendégforgalmat. Fejlesztési törekvéseink éppen ezért főleg az üzlethálózat folyamatos felújítására. s a lehetőségek szerinti korszerűsítésére, bővítésére összpontosulnak. Elsősorban tehát az intenzív fejlesztés, s csak utána

egy-egy olyan fontos beruházás, mint amilyen a széchenyivárosi étterem-bisztró. Előtte, hogy. egyáltalán legyen valami, létrehoztuk a pavilont. Ugyanez a cél két további ellátatlan területen: Kalocsán. a Vörösmarty utcában. Kiskunfélegyházán pedig a házgyári lakótelepen

A legfontosabbnak a folyamatban levő munkák befejezését, az üzletek üzembe helyezését tartjuk. Ilyen például Baján az Éva eszpresszó felújításának befejezése. Kiskunfélegyházán a Szegedi, illetve Csongrádi út sarkán levő vendéglő, Kecskeméten a Jalta borozó és a Kisbugaci csárda korszerűsítése esedékes, Baján, a

y

Bácska Áruház mellett a kecskemétihez és félegyházihoz hasonló tejbár kialakítása az idei célunk.

Az említetteken túl a jövő évi feladatokra gondolva készülnek például a kecskeméti Pálma és a Hírős belső termeinek korszerűsítési és a kiskunfélegyházi halászcsárda bővítési tervei. Ugyanígy soros tennivaló a kalocsai Széchenvi-lakótelepen jövőre kialakítandó halászcsárda megtervezése. A jó előkészítést alapvetőnek tartjuk a gyors megvalósulás érdekében — szegte be a vendéglátó vállalat fejlesztési törekvéseiről szóló tájékoztatást Széli István.

P. I.

Özvegyember, három gyerekkel

• Keresztesné. a két kislánnyal. (Fényképezte: Straszer András.)

/I \ Nehéz eligazodni az emV"V béri sorsok bonyolult szövevényében. A legegyszerűbbnek Játszó történet is összegabalyodik, ha a színéről a visszájára fordítjuk. Igazat mondott Koller József, hogy mindent megtesz a gyerekeiért? Ennek is utána néztünk.

□ n □

— A kisfiú nagyon oda van érte — tájékoztat Bézi Béláné, nevelőszülő. — Műit év szeptembere óta van nálunk, most nemsokára karácsony és csak egyszer találkoztak. Nem tudom mit gondoljak? Hiszen az apja is állami gondozott volt! Tudhatná milyen fájdalmas a szülő hiánya!...

A nagymama korú Bézi néniből melegség, szeretet sugárzik. Egyetlen fiát egy autóbaleset következtében veszítette el, azóta intézeti gyerekeket fogad a szárnya alá.

— Így legalább van értelme az' életemnek. Most is két gyereket tartok, a Jóskán kívül még egy kisfiút. Jólesik róluk gondoskodnom. Mosok, varrók rájuk, játékokat is kapnak tőlem. Mikor a Jóska karácsonyra megkapta a kis csomagot, úgy ugrott a nyakamba, hogy majd feldöntött. Ha százat nem csókolt rajtam egyet sem. Szeretem őket. Meg aggódom is értük. Mi lesz velük később?

A két nagyobbik gyerek a kecskeméti gyógypedagógiai iskola növendéke. Jóska negyedikbe, Gabriella V. osztályba jár.

— Gabi nagyon csendes kislány — nyilatkozott róla M. Tóth László tanár. — Zaklatott körülmények között került ide és nehezen kapcsolódott be a tanulásba. Velem is bizalmatlan volt. Egyébként tiszta, gondozott, külsőre nagyon rendezett kis emberke.

„Koller Gabriella, 10 éves kislány — írja a családlátogatásról készített feljegyzésében Kiss Veronika tanítónő. — Az apa gondozza a három gyereket, de nem zökkenőimentesen. Szereti őket, de az italt is. Gabriella gondozott, tiszta ruházatú. Otthon sep- reget, követ mos, apjának segít a nagyimosásban, bevásárol. Tankönyvet alig, vagy egyáltalán nem vesz a kezébe. A lakás fűtése sem kielégítő. A szobát nem fűtik, szinte nem is lakják, bútorozása elfogadható. Gabi intelligens viselkedésű, ragaszkodó, illemtudó kislány.”

A nevelő: Keresztes Istvánná, kecskeméti lakos, ősztől vette magához Gabit és 4 esztendős kis- húgát, Tímeát.

— Az apjuk azóta csak egyszer látogatta meg őket. Karácsonyra ígérte, hogy eljön, de hírét sem hallottuk. Ezek a gyerekek gondviselést semmit sem kaptak, mióta meghalt az édesanyjuk. Rajtuk kívül még két kislányt nevelünk, ők is testvérek és már a

(hetedik évüket töltik nálunk. Mintha a saját gyerekeink lennének. Piroska itt is akar maradni végleg.

— A Koller gyerekekkel mi lesz?

— Nézze, mi azért fogadtuk be őket, mert a telepfelügyelőnö külön kérte. Amikor idehozta a két kislányt, meg is szerettük őket. Egyszer aztán eljött látogatóba a nagyanyjuk és mit mondjak? Nagyon barátságtalanul viselkedett. Olyan kijelentést tett, hogy magához veszi az unokáit. Azóta bizonytalan helyzetben vagyunk. Azt sem tudjuk, hogy mennek, vagy maradnak? Az ember lelke fáj értük, de erőszakkal nem avatkozhatunk a dolgaikba.

□ □ □-Tini odabújik a nevelőanyjához. Gabi örül az érdeklődésnek, őszintén és talpraesetten vála- szolgat a kérdésekre.

— Aput mikor láttad utoljára?

— Régen. Egyik szombaton találkoztunk. Kérdezte, hogy jó-e itt? Mondtam, hogy igen.

Barátnőt is talált: rajongva csügg Piroskán, a 13 éves nagylányon. Büszkén mutatja, hogy milyen szépeket irt a füzetébe: „Holdvilágos éjszakán elkerül az álom, holdvilágos éjszakán csak is te utánad vágyom.”

— Ez tetszik neked?

Hevesen, csillogó szemmel bólint. Lehet, hogy azért, mert ebben a korban minden kislány szeretne felnőttnek látszani? Gabi azonban ragaszkodó. Tartozni, kötődni akar valahová, valakihez. Az érzélgős sorok azt fejezik ki, amit érez, csak nem tud ilyen „ábrándos” szavakba önteni.

— Mi lesz Gabival? — kérdezem Bátor Miklósáé nevelőszülői felügyelőt, aki a gyerekeket rendszeresen ellenőrzi.

— Keresztesné nagyon gondos nevelőmama, nála jó kezekben vannak. Ápoltak, tiszták, sokat foglalkozik velük, ez a magatartásukon is meglátszik. Gabi sokkal kiegyensúlyozottabb lett, pedig ő illeszkedett nehezebben az új környezetbe. Az apa jóindulatú. Az a baj, hogy a gyerekekhez is ragaszkodott volna, de az italról sem tudott lemondani. Most sem látogatja őket rendszeresen. Amennyiben nem változtat a magatartásán félő. hogy a kapcsolat teljesen megszakad közöttük.

A három Koller gyerek sorsa látszólag rendeződött. Második otthonra találtak. Ezzel a történetükre akár pontot is tehettünk volna, ám egy kérdés nyitva maradt. Elmarasztalható-e az apjuk és miben? Valóban jobban szereti az italt, mint a családját? Csak megjátszotta volna az elkeseredett özvegyet, vagy tényleg nem tud felocsúdni, kitépődni a bánatából? A gyerekei érdekében döntött így, vagy kibújt a felett Bátor Miklósné: „Jó kezekben vannak a gyerekek”.

lősség alól? Több változatban is megírtam a történetet, egyik sem tetszett. A látszat hol Koller József ellen szólt, hol mellette. A látszatra azonban nem szabad ítéletet építeni.

□ □ □

— Jóska sorsa érdekli? — Simon László telepvezető hellyel kínál. — A haláleset nagyon megtörte. Előtte nem volt vele semmi baj. Elég jó a telep munkáskollektívája, mind szakképzett, csak a Jóska nem, az emberek mégis befogadták. Szerették a csendessége miatt. Nyugodt, megbízható. Hamar be tudott illeszkedni. Mi tagadás meglepődtünk, mikor észrevettük, hogy iszogat. Ez már a felesége halála után történt. Egyszer-kétszer ittasan jött be, akkor elővettük. Fogad- kozott is nagyon, hogy ez többet nem fordulhat elő. Megtartotta az ígéretét. Csodálkoztam is, mikor megkerestek a tanácstól, hogy mit szólok a Jóska viselkedéséhez? Mit szóltam volna? Ide színjózanon jött mindig, hogy a szabad idejében mit csinál, azt nem ellenőrizhetem. De elmentem hozzá, a lakására. Bejelentés nélkül érkeztem és akkora volt a rend, a tisztaság, hogy elcsodálkoztam. Azt is láttam, hogy emészti magát. Akkor határozta el, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit. Engem is vallatott, hogy most végképp elvesZíti-e őket, mert azt nem bírná elviselni.

— Ha ennyire ragaszkodik hozzájuk, miért nem látogatja őket többször?

— Arról nem tudok, hogy milyen sűrűn jár hozzájuk, de jár. Meg is mondtam neki, ha el akar menni, csak szóljon, majd úgy intézzük a beosztását. Persze, minden ünnepen nem engedhetjük el, ezt ő is megérti. Most is szó nélkül elvállalta a húsvéti ügyeletet. Sipos Jani bácsi helyett, aki munkásőrszolgálátot teljesít.

A beszélgetést innét már hármasban folytatjuk. Koller József elismeri, hogy karácsonykor valóban nem hozta el a gyerekeit, mert későn ment az engedélyért, de meglátogatta őket. Három hete találkoztak utoljára, azért ilyen régen, mert úgy volt, hogy a hús- vétot együtt töltik.

— Otthon ott az a rengeteg kaja, mihez kezdek majd vele? Sonka kettő is van, meg egy pár csirke is, azonkívül vettem két kiló karajt, két kiló kolbászt, szóval felkészültem a fogadásukra. Be vagyunk fogva nagyon és akármilyen rendesek hozzám, nem minden úgy sikerül, ahogy az ember eltervezi. Most már csak a nyári szünidőre tudom őket hazahozni.

— A nevelőszülőkkel hogyan jön ki?

— Jól megvagyunk. Ügy látom rendes emberek, jól bánnak a gyerekekkel.

Elismeri, hogy korábban többet ivott. Most egy-két pohár sörnél többet nem is nagyon engedhet meg magának. A gyerekek után, a családi pótlékkal együtt 2600 forintot fizet. A keresetéből megmarad 1200 forint, ebből 400 forint az OTP-részlet, 200 forint az ebédjegy ára. A telepen felkarolják, szakmunkásképző tanfolyamra is szeretnék elküldeni. Ügy érzi öreg már a tanuláshoz: 36 éves. A munkahelyén becsülik, a szocialista brigádba is bevették. Számítanak rá.

Talán csak Koller József nem kapaszkodik elég erősen a feléje nyújtott kezekbe. Pedig szüksége van rá. Ha rendezni akarja az életét és a család dolgait.

Vadas Zsuzsa

BARÁTAINK ÉLETÉBŐL

Csónakkal a Spreewald vizein

Herbert Schade lübbenaui gátőr minden munkanapja csónakkal kezdődik. Feladata, hogy a festői Spreewald vizeit ellenőrizze, ápolja. Télen és nyáron, esőben és hóban."napsütésben és fagyban végigjárja a hozzá tartozó vízfolyásokat, patakokat, csatornákat — megvizsgálja, és ha kell, szabályozza a felügyelete alá tartozó duzzasztókat. Vihar után eltávolítja a vízfolyást akadályozó letört ágakat. Munkája biztosítja, hogy a Burg és Lübben között ingázó csónak flottilla sohase akadjon el. hogy a lübbenaui és a vet- schaui erőműhöz mindig elegendő hűtővíz jusson, no, és hogy a mezőgazdaság és a kertészetek területe ne száradjon ki. de ne is kerüljön víz alá. A munka különösen télen nehéz,- amikor a duzzasztókat meg kell szabadítania a rárakódó jégpáncéltól és a közlekedés a keskeny jeges pallókon valóban veszélyes.

Schade mutatja a gát oldalán az emléktáblát a nyíllal és a felirattal: ..Vízállás 1958-ban”. Ez volt itt az utolsó árvíz!” — mondja büszkén. A csónak áthalad a zsilipeken. majd bebújik a vizet szegélyező fák lombkoronája alá, felzavarva a halászgató vízimadarakat. Később ismét kijutunk a megművelt földekhez, amelyeket sokéves nehéz munkával csapoltak le és tettek termőképessé a környező állami gazdaság dolgozói.

Herbert Shade negyvenöt év,e a vizek felügyelője. Rövidesen nyugdíjba megy. Hiányozni fog neki a munkája, a romantikus napi csónakút a Spreewald víziútjainak labirintusain. Hans- Jaochim Kohlase, a Felső-Elba- Neisse-i Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője Shade és tizenegy másik gátőr munkáját irányítja. Elmondja, hogy a területhez 200 folyó és csatorna tartozik, amelyet egységes gátrendszer fog körül. Tizennégy lépcsőzetesen elhelyezkedő gátöv, 100 duzzasztó és 30 zsilip segíti a vízhálózat szabályozását, biztosítja az ipar, a mező- és erdőgazdaság, vala• Herbert Schade gátőr 45 éve folytatja szép mesterségét.

tt Zsilipek segítségével halad a csónak a vizek labirintusain.

mint a csónakutak megfelelő vízellátását. A legfontosabb ezek közül a Lübbenau-Vetschau erőmű hűtővízszükséglete. Az NDK második legnagyobb energiaszállítója másodpercenként három köbméter Spree-vizet használ fel.

A harmincesztendős Balkanturiszt

1978 — a bolgár idegenforgalom jubileumi éve volt. Harminc esztendő telt el a Balkanturiszt megalakítása óta, amelyet 1948-ban a Bolgár Minisztertanács határozata alapján hoztak létre. Az idegenforgalom most a bolgár népgazdaság egyik leghatékonyabb ága. Míg 1956-ban a Balkanturiszt csupán 1000 férőhellyel rendelkezett, ma az idegenforgalom anyagi bázisa: 364 szálloda, több mint 76 000 férőhellyel, 67 kemping 85 000 férőhellyel és 65 000 gépkocsiparkoló hely. A Balkanturiszt a fizetővendég-szolgálatban pedig mintegy 30 ezer ággyal rendelkezik.

Évről évre nő a Bulgáriába igyekvő turisták száma. 1960-ban körülbelül 200 ezer, 1970-ben 2 500 000, 1977-ben pedig 4 500 000 külföldi kereste fel az országot.

Érvényben van 26 idegenforgalmi .együttműködési egyezmény más országokkal. Ez az együttműködés túlnyomórészt a szállodák és turistabázisok építésének tervezésével és finanszírozásával kapcsolatos. A francia cégekkel való kooperáció eredményeként két új luxusszálloda kezdte meg működését Szófiában, illetve Plovdiv- ban. A Druzsba üdülőhelyen létesített* ,,Vama” modern balneológiái gyógyhelyet svéd cég építette. 1978-ban nyílt meg a japán cégekkel közösen épített „Vitosa” hotel is Szófiában.

A külföldi turisták vízummentes beutazását 1980-ig meghosz- szabbították, és az egy naptári évben lehetséges beutazások számával összefüggő, eddigi korlátozásokat is megszüntették.

FÖLYÓIRA TA IÁKBÓL

Társadalmi

Szemle

A párt elméleti folyóirata áprilisi számának legidőszerűbb, és legérdekesebb — nyilván ezért vezető tanulmánya — Hoós János „Soron levő gazdaságpolitikai feladatainkról" szóló írása. A szerző számos fontos megállapítást tesz. Azzal a manapság már sokszor kimondott alaptétellel kapcsolatosan, hogy gazdálkodásunknak megváltoztak a külső és belső feltételei, felteszi a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy gazdaságunk csak lassan alkalmazkodik az új körülményekhez, helyes céljaink csak részben valósulnak meg? Bár a folyó ötéves terv a korábbihoz képest csökkenő növekedési ütemmel számolt, ezt a mérsékeltebb növekedési ütemet sem tudtuk megalapozni a hatékonyság javításával.

Jelzi ezt az is, hogy túlköltekeztünk a beruházásoknál, hiszen az első három évben 47 milliárd forinttal többet költöttünk erre a célra. A készletek nagymértékben növekedtek, és a tervezett 25 milliárd forinttal szemben ténylegesen mintegy 40 milliárd forintot értünk el.

Az említett két példa azt mutatja, hogy az irányítás nem volt kellően következetes a tervcélok megvalósításában. De az is kétségtelen, hogy az irányítás fogyatékosságain túl egyre inkább felszínre kerültek azok a gazdálkodású fogyatékosságok is, amelyek fejlődésünket hosszú idő óta kísérik, de amelyek egy viszonylag kedvező nemzetközi és hazai feltételrendszer mellett nem mutatkoztak olyan élesen, mint jelenleg. Ez azt jelenti, hogy egy korábban kialakult gazdasági és irányítási gyakorlat továbbélésével, gyengeségeivel találjuk magunkat szemben.

Az 1979-es esztendő kezdeti tapasztalatai — ha szerény mértékben is — a helyes irányba mutatnak. Erőteljesebb az igény a munkaerő mérséklésére, a belső tartalékok mobilizálására, az irányítás hatékonyabbá tételére.

Megváltozott feltételeinkkel és helyzetünkkel nem állunk egyedül Európában. Hazánkhoz hasonló struktúrával és adottságokkal rendelkező országokban (Olaszország, Dánia) ugyancsak jelentős egyensúlyi problémák keletkeztek. Amennyiben hazánkra vonatkozóan a korábbi, 1973 előtti világpiaci árviszonyokat vennénk alapul, az egyensúly ma is megvolna, ha az elmúlt öt évben nem az 1973 utáni megváltozott, új árakon, hanem az 1972. évi árakon exportálunk. Ez esetben az elmúlt öt év alatt kialakult külkereskedelmi passzívum helyett aktívumunk keletkezett Volna.

A folyóirat több értékes és érdeklődésre számot tartó időszerű tanulmánynak, cikknek és recenziónak ad helyet.