Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-25 / 95. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 25. OLCSÖ ÉS NÉLKÜLÖZHETETLEN Fejlesztés - szakképzéssel Valahogy úgy szól az elmélet, hogy a tudományos-technikai haladás eredményeként szükségszerűen változik az ipari munka tartalma és jellege. A fizikai munka egyre több általános elméleti és technikai ismereteket követel, s a szellemi munka mind közvetlenebbül hat a termelésre. Nyilván azért, mert a munkások egyre nagyobb szakképzettséget követelő gépek és berendezések mellett dolgoznak. Szakképzett segédmunkások Mondom: így szól az elmélet... A Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata szerint viszont, a minisztériumi iparban dolgozó fizikai munkások fele gyakorlatilag kézi munkát végez. Ez így, talán, nem is lenne túl rossz arány (végtére is: Magyarország mostanság lép be a gépesített nagyipari termelés korszakába). Csakhogy: a gépek és berendezések mellett dolgozók további 46 százalékánál, a mindennapi munkavégzésben a kézi munka dominál, vagyis a valójában gépesített munkát végzők aránya a harminc százalékot sem éri el. Az automatizált munkát végzők aránya pedig szinte elenyésző: mindössze négy százalék. Ennek megfelelően: szakképzett munkások gyakran dolgoznak olyan munkakörben, ahol a ténylegesen végzett tevékenység legfeljebb csak a betanítást igényelné, de sok esetben a legegyszerűbb segédmunkával is megoldható. Valóságos dilemma Nézzünk szét most tágabb körben: a legfejlettebb ipari államok gyakorlata cáfolni látszik azokat a különféle — mellesleg nálunk is elterjedt — jövőkutatói becsléseket és elméleti modelleket, amelyek szerint korunk technikája egyre több magasan képzett, kvalifikált szakmunkást, és egyre kevesebb képzetlen betanított —, illetve segédmunkást követel. Például az Egyesült Államokban — a valóban rohamos műszaki fejlődés mellett — évtizedek óta nagyon lassan emelkedik a szakmunkások aránya. Csökken ugyan a segédmunkások száma, de csak azért, mert ők jelentik á betanított munkások növekvő táborának forrását. S ha mindehhez még hozzávesszük az ipari termelés lehetséges automatizálásáról szóló jóslatokat, amikor — úgymond — csak gombokat kell nyomogatni és kapcsolókat kapcsolgatni, minden különösebb szakképzettség nélkül, csupán egyszeri, és egyszerű betanítás alapján, akkor könnyen zavarba jöhetünk ... Ilyen körülmények között ugyan mi a jövője — és egyáltalán van-e értelme — a szakképzettség növelésének, illetve á szak- képzettséget megalapozó általános műveltség gyarapításának? A kéidés valóságos dilemmát jelent, s az ebből adódó határozatlanság jelei észrevehetőek az oktatás —, nemcsak az iskolai oktatás, hanem a felnőttképzés — mindennapi gyakorlatában is. Vannak — és nem is kevesen —, akik megkérdőjeleznek minden olyan elméletet, amely a szakmai képzés általánossá tételét, a mainál lényegesen magasabb színvonalát követelik, mondván, hogy a jövő nem a kvalifikált szakmunkásoké, hanem inkább a betanított munkát végzőké. Nos, hagyjuk a jövőkutatást, hagyjuk a fejlett ipari államok gyakorlati tapasztalatait. Nézzük inkább a mai magyar valóságot, elismerve, hogy a nagyipari termelőmunkának jelenleg meglehetősen alacsony a szakképzetté ségi követelménye, s hogy ez — a munkamegosztás nálunk is tagadhatatlan specializálódási folyamatának eredményeként — még jelentéktelenebbé válik. De mit tegyen az a gyár, ahol valóban munkaerőhiánnyal bajlódnak — mert azért ilyen is van!... —. ahol sok a hiányzó (mert például úgynevezett női üzemről van szó, és az alkalmazottak jelentős része a gyermekgondozási segély élvezője), s ahol — mindennek ráadásaként — technológiai változtatásokat Hell végrehajtani? Mit tehet? Ezeket a gondokat és feladatokat csak a szakképzéssel, illetve továbbképzéssel oldhatja mag. A meglevő munkások lehetőség szerinti szakképzésével, illetve továbbképzésével, megtakarítva ezzel az esetleges jelentősebb műszaki rekonstrukciót. vagy éppen a nagyon költséges beruházást. Űjra kell tanulói a szakmát Továbbá: számolni kell azzal, hogy a műszaki fejlesztések és rekonstrukciók, még jó ideig, a jelenlegi technikai minőségen belül történhetnek csak. Az eddig működő gépet, nagyobb fordulat- számú, nagyobb termelékenységű, bonyolultabb és gyorsabb berendezés váltja fel, aminek kezeléséhez több és megbízhatóbb tudás kell. Úgy is mondhatnánk: az eddigi gépek kezelőinek újra kell tanulniuk a szakmát. A megoldás: képzés, átképzés, továbbképzés ... Aztán: a sokat emlegetett munkaerőhiány enyhítésére elképzelhető lenne, hogy a termelőmunkások átvegyék a beállítok és a karbantartók tennivalóinak bizonyos részét — természetesen megfelelő fizetség ellenében —, amihez viszont megint csak több és magasabb színvonalú szaktudás kell. És végül: technikai elmaradottságunk árát is a szakképzettség fejlesztésével kell megfizetnünk. Mert elképzelhető, hogy a legfejlettebb technika minimális szakképzettséggel is működtethető. Különösen a munkaerőbö- ség körülményei között, amikor minden hibát, minden korrekciót, minden apró technikai változtatást külön szakemberek javítanak, illetve hajtanak végre, s amikor a termelőmunkásnak, jószerével valóban nincs más dolga, mint ama bizonyos gombok nyomogatása ... De — ahogy mondani szokás... — ..hol vagyunk még ettől?" Következésképpen: a hazai technika, valamint az általános ipari és műszaki kultúra színvonala miatt nem elegendő a minimális szak- képzettség. Tudomásul kell venni, hegy a magyar gazdaságnak jelenleg, és még hosszú ideig, nem szűk területekre specializált, hanem minél szélesebb ismeret- anyaggal rendelkező, adott esetben univerzálisan is alkalmazható szakemberekre van szükség. Ez is egyfajta, viszonylag nagyon olcsó, és a gazdaságfejlesztés, szempontjából nélkülözhetetlen beruházás. V. Cs. • Csornán, hazánk egyik legmodernebb tejporgyárában 1978-ban négyszáztizenöt vagon tejport gyártottak. A csornai üzembe kerül a Győr-Sopron megyében felvásárolt tej több mint fele. AZ IGAZSÁGÜGY SZOLGÁLATÁBAN Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet több tudományterületet érintő népgazdasági jelentőségű ügyek mérnökszakértői vizsgálatával foglalkozik. Közlekedési és üzemi balesetek, a termékek minőségi és szavatossági vitái, különféle gépipari problémák, újítási és találmányi ügyek elemzésével segítik a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség munkáját. A képen: a technikus a mérőmagnetofonon rögzített üzemi fcájszintet elemzi. Növényvédelmi tennivalók Milyen a vetőmagellátás? A kiskert tulajdonosoknak a veteményesben sokszor okoz kellemetlenséget és bosszúságot a drót- féreg, a cserebogárpajor, vagy a lótetű. Ezek a gyökereket rágják, így a fiatal növénykék elpusztulnák. A védekezést már a vetés, illetve a palántázás előtt talaj-előkészítéskor érdemes -megkezdeni. Annál is inkább, .mert a tavaszi felmelegedés a talaj fölső rétegeibe csalogatja a kártevőket. Zöldségféléknél gumikesztyűs kézzel a Basudin 5 G vegyszerből, a kijelölt sorokra 10 folyóméterenként 5 dekagrammnyit szórjunk ki. Nagyon erős fertőzés észlelésekor 10 négyzetméterenként már az 5—6 deka Basudin 5 G egyenletes kijuttatása is indokolt. A vegyszer hatását növelhetjük, ha a kiszórás után a fertőtlenítőt rögtön a talajba gereblyézzük, és utána jól beöntözzük. Burgonya- ültetésekor célszerű minden fészekbe egy kávéskanálnyit szórni a Basudin 5 G növényvédő szerből. Ezzel a lótücsök ellen is eredményesen -védekezhetünk. A lótetű elleni védekezésre felhasználhatjuk a Lótetű Arvalin csalétket is. A hatás akor jó, ha előbb a talajt alaposan beöntöztük, majd alkonyaikor tíz folyóméterenként a csalétekből 2—3 dekányit kiszórunk. A káposztaféréken, a hagymán, a retken és a gyökérzöldségeken a károsító legyek ellen a Basu- din 5 G használata javasolt. A sorokra szintén -tíz folyóméterenként 2 dekányi vegyszert szórjuk ki. Palántázás után a káposztaféléket földibolha támadhatja meg, és lyukacsosra rágja a fiatal, zsenge leveleket. A földibolha ellen a Ditrifon 5 porozó és a Rovlinka 3 D nyújt megfelelő védelmet. A gyümölcsösben A gyümölcsöskertekben a rügypattanás előtt megkezdett permetezéseket a rügypattanás után is folytatni kell. Az aimafavaraso- dás fertőző spórái ellen a legközelebbi csapadékos napokat követően védekezzünk. Erre alkalmas a Zineb 0,3 és az Orthocid 50 WP 0,1 százalékos oldata. A rügyfakadás után a zöld, majd piros bimbós almafákat is permetezhetjük. A bordódét, vagy a rézoxikloridot azonban a piros bimbós korig csak egy-kétszer használhatjuk. A liszthar-ma-t elterjedésének megakadályozására a kén, vagy kén-pótló szerekkel permetezzük meg fáinkat. Ilyen növényvédő szer a Morestán és a -Karathane. Az almafalisztharmat ellen hatásosan védekezhetünk a Fundazol 50 WP 0,1 százalékos, vagy a Thiovit 0,3—0,4 százalékos oldatával is. Célszerű azonban Fundazolt használni, mert így nemcsak a liszthanmat, hanem a varasodós ellen is védekezünk. Gombák és rovarkártevők ellen Az őszibarack- és cseresznyefákat — a különféle gambabeteg- ségek fertőzésének megakadályozása miatt célszerű Rézoxiiklórid 50 WP, vagy egyéb réztartalmú gombaölő szerrel — mint a Co- box, Cupravit, a Coprantol — újra kezelni. Ezekből a szerekből 3 dekagramm szükséges 10 liter permetléhez. Az őszibarack -levél- foörosodást okozó gombájának a hűvös és nedves időjárás kedvez, sajnos így a fertőzésveszély a rügypattanás után már fellép. A rügypattanás idején bordóileves permetezéssel akadályozhatjuk meg további elterjedésüket. A rügypattanás után is hűvös és nedves éjszakákra számíthatunk. Orthocid 50 WP gombaölő szer használata javasolható, melyből 2 dekagramm szükséges 10 liter vízihez. A gombák elleni növényvédő szerekhez célszerű rovarölő szereket is keverni. Ilyenkor már a körte-levélboiha, a téli araszolók és a sodrómolyok elleni védekezés is aktuális. Elszaporodnak a levéltetvek és a bimbóii-kasztó bogarak. Ellenük való védekezésben legjobb hatást érhetünk el a felszívódó BI 58 EC kipermetezé- sével. Méhkímélő vegyszerekkel Áprilisban több gyümölcsfánk virágzik. Permetezni ilyenkor is lehet, de szigorúan csak méhkímélő vegyszerekkel. A -bimbós szamócásban Orthocid 50 WP és Ditrifon 50 WP növényvédő szereket használhatunk. Virágzás idején legfontosabb feladat a földieper védelmére a szürkerothadás fertőzésének megelőzése. E célból eredményesen alkalmazható az Ortho-Phaltam, vagy a Fundazol, melyekből 3, illetve I dekagrammnyi szükséges 10 liter vízhez. R. F. A bevásárló háziasszonyok és a termelők egyaránt tapasztalhatják, hogy a zöldségtermelési programot megfelelően segíti a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat, mely többszörös jogutódlás után az elmúlt évben ünnepelte százesztendős fennállását. A vállalat tizenkét üzemegységéből tizenegy vidéken működik, s ennek a tizenegy üzemegységnek huszonkét tisztító üzeme van. A választék igazán bőséges. Csak néhányat említünk a sok közül: paprikából például 29, paradicsomból 26, retekből 13, sóskából pedig 16-féle vetőmag áll a termelők és a feldolgozóipar rendelkezésére. A tasakos csomagolást már tavaly júliusban megkezdték. Az előirányzott 10 millió tasak helyett 20 millió tasak csírázóképességet tartósan megőrző tasakot készítettek az új típusú, nemrég beszerzett NSZK- automata gépeken, melyek fajtáktól függően több tízezer tasakot töltenek óránként a budapesti Rottenbiller utcai telepen. S ez a szám csak akkor érzékelhető igazán, ha azt is megemlítjük, hogy a régebbi, elavult gépek, óránként mindössze két-három ezer tasak töltésére voltak alkalmasak. A vállalat távlati célja, hogy az ország minden községében legalább egy üzlet árusítson vetőmagot, ezért most is szándékosan többet hoznak forgalomba mint a várható szükséglet, nehogy véletlenül valahol fennakadás legyen az ellátásban vagy választékban. Ennek érdekében huszonegy állami gazdasággal, szövetkezettel és társulással kötöttek együttműködési szerződést 73 922 hektár magtermő területre. A partnervállalatokat műszaki fejlesztéssel és új fajták nemesítésének és szaporításának technológiájával is segítik. De azt sem érdektelen megemlíteni, hogy a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat az elmúlt esztendőben a tervezett 20 millió dollárral szemben 27,5 millió dollárra teljesítette az exportját, mivel termékei keresettek az NSZK-ban, Dániában, Svédországban csakúgy, mint a fejlett mezőgazdaságú Franoiaországban. A. T. • A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Rottenbiller utcai üzemében vetőmagvakat drazsíroznak. Az eljárás lényege: az apró magvak köré vízben könnyen oldódó burkot vonnak, és az így megnövelt magméret lehetővé teszi az egyelés nélküli gépi vetést. Az elmúlt év októberének végén tettük szóvá e hasábokon, hogy a kecskeméti Hunyadivárosban található modern, több szintes lakóépületek jó néhány bejárati ajtajának hatalmas üvegtáblája repedt el, törött darabokra, de azok pótlása egyelőre megoldhatatlan, a szolgáltatást végző vállalkozók híján. Akkor így fejeztük be cikkünket: „Egyre hűvösebbek az esték, az éjszakák. Az üveg nélküli bejárati ajtókon át szabadon nyargal a szél, vagyis a lépcsőházak jelenleg nagyon huzatosak. Vajon meddig?” A kérdésre, most — az írás közlése utáni fél év elteltével — sajnos, így válaszolhatunk: a tarthatatlan helyzet változatlan. Erről olvasóink panaszai alapján magunk győződtünk meg, s egyidejűleg megértettük, miért adósak hivatalos reagálásaikkal máig az illetékesek. Ismét utánanéztünk a dolgoknak, s szomorúan állapíthattuk meg, az üvegezés más városrészben — például a Halasi úton, a Petőfi Sándor utcában és az Akadémia körúton — is komoly gondot jelent. Az okokról ezeket tudtuk meg: Minthogy a megyeszékhely sok ezres lakásállományának körülbelül 70 százaléka biztosított — ez azt jelenti, hogy mindegyik érintett otthonban bekövetkezett üvegkárt megtérítik a biztosítási szerződésben foglaltak alapján — így az Állami Biztosító városi fiókja elhatározta, az alapvető, tellát a költségtérítési feladatán túlmenően is segíti e lakossági szolgáltatás színvonalának emelését. Ennek értelmében szerződést kötött a helyi Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezettel a biztosítottak lakásai üvegkárainak helyrehozására. Az elgondolás egyszerűnek, logikusnak tűnt: az ügyfél bejelenti kárát személyeden, telefonon, vagy levelezőlapon a biztosító fiókjánál, vagy a szövetkezet központjában, illetve megjelölt üzletében, közli a javasolt javítási időpontot, melynek alapján a helyszínen végzi el a szükséges teendőket. a kiküldött. sggkú'MPM?;. A felmerült költségek kifizetésévéi kapcsolatos ügyletet, „.pgdig figjfe más között bonyolítják le á szerződő felek. A gyakorlat azonban szinte egy év elteltével bebizonyította, ezzel kapcsolatban bajok vannak és lesznek. Először a javítási időt nem tartották be a szövetkezetiek — hivatkozván üveghiányra, munkaerő-problémára, meg a sok munkára —, aztán egyszerűen elutasították az ilyen megrendelések teljesítését, mondván, kapacitási zavarokkal küszködnek. A kárbejelentések persze közben szaporodtak — hiszen a kisiparosokat akkor sem lehetett, s most sem lehet megnyerni efféle szolgáltatásra —, s az ügyfelek elégedetlenkedtek. Mind többen vélekedtek úgy, a biztosító becsapja őket, hiszen a díjat beszedi, a kár helyreállításáról pedig nem gondoskodik. Az intézmény vezetői ismét tárgyaltak az ÉPSZISZ illetékeseivel, akiket arra kértek, szervezettebb munka révén tegyenek eleget e kötelezettségüknek, s hogy a megállapodást terjesszék ki a telepszerű lakások közös helyiségei (lépcsőház, mellékhelyiség stb.) üvegkárainak javítására is, valamint a még ilyen szempontból ellátatlan városrészekre. Á kivitelezők lényegében megismételték a már említett nehézségeiket és semmire sem vállalkoztak. Még azt a javaslatot is elutasították, hogy az üvegezéseket délután végezzék, vagyis akkor, amikor a napi munka végeztével már minden lakásban otthon tartózkodnak a tulajdonosok, a bérlők. Nos, itt tart jelenleg ez az egy- ra égetőbb ügy. A megannyi üvegkárosult jogos panaszának orvoslása érdekében az Állami Biztosító városi fiókja tárgyalt kisiparosokkal, szövetkezetekkel, vállalatokkal, de kevés eredménnyel. Sőt a városi iparhatóság közbenjárása sem hozott jelentős változást. Bállá László fiókvezető most úgy gondolkodik: ha belátható időn belül nem sikerül találni valamilyen megoldást, a biztosító felhagy e szolgáltatási feladat elvégeztetésével, s csak arra szorítkozik, aki szakszerűen helyreállíttatja üvegkárát és erről megfelelő számlát ad, a költségét megtéríti. Nem, ahhoz kétség sem férhet, ebbe a helyzetbe nem szabad belenyugodni. Az üveg nélkül tátongó ajtók, ablakok sürgetik az intézkedést. Aztán egyre többen költöznek modern lakásokba, ahol jelentős alapterületű az üvegfelület, így bármikor bekövetkezhetnek a hasonló állapotok, vagyis az üvegezési szolgáltatást bővíteni, kiszélesíteni szükséges. És hogy mindez kinek legyen g fő feladata, ezzel kapcsolatban sok p^asónk említette.; az eredeti rendeltetése szerint is epu- letkarbantartással és szolgáltatással foglalkozó ÉPSZISZ-t. Többen pedig a fejünkre olvasták, hogy az április 14-én megjelent „Kevesebben, többet!” című vezércikkünkben éppen eme gazdálkodó egységet dicsértük, mert kapujára felszerelte a Munkásfelvétel nincs táblát. „Pedig talán ez a legvalódibb magyarázata a városbeli üvegezés gondjainak ...” — szűrte le ekképpen véleményét jó néhány érdekelt kecskeméti lakos. Nekik lenne igazuk? MI TÖRTÉNIK, S MI NEM — MÉNTELEKEN? A közigazgatásilag Kecskeméthez tartozó nagy kiterjedésű tanyavilággal, Alsóméntelekkel rövid időn belül immáron harmadszor foglalkozik e rovatunk: Először tavaly szeptemberbefi emeltünk szót az ott lakó Szabóék, Borsodiék, Andócsiék és Farkasék érdekében, akik legalább két éve összegyűjtötték a szükséges összegű pénzt, s azóta várják a tanyájuk villamosítását. Aztán idén februárban újra megírtuk: ezeknek az embereknek az ügyében még nem történt intézkedés, minthogy az érintett helyi Kossuth Termelőszövetkezet — az igényelt energiaszolgáltatáshoz nélkülözhetetlen transzformátorállomás gazdája — egyre csak halogatja a vezetékkiépítéshez, illetve az átamadáshoz való hozzájárulását. E cikkünket így fejeztük be: „Meggyőződéssel állítjuk, hogy ez az értelmetlen, indokolatlan ménteleki huzavona aligha fogja öregbíteni a megyénkben tanyavillamosítás országosan ismert szép eredményeit. Talán a felügyeleti államigazgatási szervek mégis csak tehetnek egyet s mást a négy tanyai család villanyhoz juttatása érdekében...” A legutóbbi írásunk megjelenése után, vagyis két hónap eltelté^ vei sajnos továbbra is változatlan a helyzet. Minderről érdeklődésünk alapján szereztünk tudomást, mert a sorainkban foglaltak megválaszolására ezúttal sem méltatott bennünket senki. Kaptunk azonban ezzel kapcsolatban levelet a Méntelek 359. szám alatt lakó özvegy Somod! Pálnétól, aki az alábbiakról informált: A szűkebb lakókörzetükben egy-két évvel korábban több tanyát bekapcsoltak a villanyhálózatba. Akkor csak azok a családok maradtak ki, akiknek nem volt elegendő pénzük a bevezette- téshez. Most ők hatan már rendelkeznek a kellő összeggel, ám a villamosítási kérelmük teljesítése mégis akadozik, mert a közös gazdaság vonakodik engedélyezni a területe fölött húzódó vezetékhez szükséges néhány oszlop felállítását. A döntés halogatásának okát nem ismerik az emberek, de úgy érzik, a többiekhez, vagyis a technika eme áldásaiból részesülőkhöz viszonyítva hátrányosan megkülönböztetettek. íme a kétségkívül jogos panaszok, s ezeket óhatatlanul így summázhatjuk: az alsómémteleki határban most olyasmi történik, melynek kevés köze van a népgazdaságilag, valamint a társadalom-, illetve szociálpolitikailag egyaránt nagy jelentőségű és az elégedettségre, büszkélkedésre méltán okot adó, megvalósult megyei tanyavillamosítási programhoz. Mert ennek végére még nem lehet pontot tenni, hiszen sok-sok — hosszú fennállásúnak minősített — tanyában élnek ma is olyan fiatal, vagy idősebb családok, melyek régóta vágynak az emberibb életkörülményre, tehát a villanyfényre, a háztartási munkát megkönnyítő gépekre, s az ismereteket nyújtó, otthoni szórakozást biztosító televíziózásra.' Érdekükben kellene végre humánusan gondolkodniuk, cselekedniük a felelős szerveknek, hatóságoknak. Összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 ÜVEGEZÉSI GONDOK KECSKEMÉTEN TEJPOR CSORNÁRÓL
