Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
1919. április 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Délszlávok, vajdaságiak a tanácshatalom oldalán II. Két Balkán zászlóalj A frakció márciusi-áprilisi programjában már szerepelt a Vörös Hadsereg jugoszláv egységébe való toborzás. Ennek jelentette kezdetét a legnagyobb méretű délszláv gyűlés is, amelyet április 21-én Budapesten tartottak, s amelyen hatszáz délszláv dolgozó vett részt. Hét szerb-horvát, egy bolgár, egy török nyelvű felszólalás hangzott el. (Sem a bolgárok, sem a törökök nem tartoztak a délszláv frakcióhoz. A bolgároknak külön frakciójuk volt, míg a törökök az úgynevezett Keleti Szocialista Part keretében szervezkedtek.) A szónokok egyöntetűen hangoztatták: „Magyarország nemcsak a magyar proletariátus, hanem az egész világ proletárjainak hazája.” Matuzovics beszédének elhangzása után a jelenlevők közül sokan jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Még ebben a hónapban úgyszólván napok alatt szervezte meg a délszláv frakció a „délszláv vörösgárdát szervező bizottságot”, és Matuzovics Iván irányításával létrejött az első délszláv zászlóalj a 3. nemzetközi ezred keretében. Időközben újabb délszláv századokat állítottak fel. Ezeknek a Hadügyi Népbiztosság a „Balkán vörös zászlóalj” nevet adta és nyomban a frontra irányította. Később megalakult a II. Balkán zászlóalj. A nemzetközi ezre- dek átszervezésekor mindkét zászlóaljat olasz századokkal egészítették ki. A Délszláv Frakció tevékenységének igen fontos része volt a magyar területeket megszállva tartó és a Magyar Tanácsköztársaság déli területeit nyugtalanító jugoszláv megszálló csapatok katonáinak felvilágosítása a magyarországi proletárdiktatúra elleni intervenció bűnös voltáról. A frakció másik, demarkációs vonalon túli feladata volt, hogy a Tanácsköztársaság .külpolitikai fő irányvonala értelmében a jugoszláv katonákat és dolgozókat megnyerje a világforradalom ügyének. A frakció szerb-horvát .röplapjait a magyar tanácsszervek is terjesztették. A jánoshalmi direktórium április 20-án táviratban fordult a Belügyi Népbiztossághoz, amelyben arról értesíti, hogy négy vágómarhát vásárolt a demarkációs vonalon túlról, szerb katonák segítségével „és egyúttal — mondja a távirat — több ezer szerb röpiratot juttattunk szerb elvtársaink kezébe. Kilátásunk van a legközelebbi napokban nagyobb mennyiségű marhát áthozni. Kérünk azonnal több ezer röpiratot.” A frakció munkájának eredményességével kapcsolatosan mindenesetre tény, hogy jugoszláv katonák szöktek át a Tanács-Magyarországra, hogy zendülések gyengítették a jugoszláv intervenciós hadsereget, hogy Jugoszláviában 1919. július 21-én általános sztrájk volt a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére. A vajdaságiak szerepe A vajdasági munkásság internacionalista osztályszolidaritása a magyar kommün iránt a legteljesebben abban nyilvánult meg, hogy közülük igen sokan csatlakoztak aj Magyar Vörös Hadsereghez. A megyében Kiskunhalason a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt ugyancsak voltak vajdaságiak. A helyi kommunista szervezet létrehozásában 1919 februárjában részt vett Hódy osztrák-magyar tisztként esett orosz fogságba, és később részt vett az októberi forradalomban. Visszatérése után Kiskunhalason maradt, és az egyre erősödő kommunista mozgalom vezetője volt. Meg kell említeni az ugyancsak szabadkai Huber Oszkárt is. aki a Tanácsköztársaság napjaiban politikai megbízott volt Kiskunhalason, és valószínűleg már a két forradalom között bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. Egy kikindai volt vörös katona visszaemlékezései szerint Kiskunhalason már a tanácshatalom előtt bekapcsolódott a kommunista szervező munkába a kikindai származású Makai Gyula is, aki ugyancsak részt vett az októberi forradalomban, s a háború befejezése után a városban maradt, és az elsők között lépett be a kommunista szervezetbe. A Dunától Szegedig terjedő szakaszt ebben az időben a 38. dandárnak kellett biztosítani. Ehhez a dandárhoz tartozott a bácskai vörös ezred is, amely már a Tanácsköztársaság első napjaiban megalakult Kiskunhalason. De ide irányították a nagyszámú polgári menekültet is, akik a proletár- diktatúra mellett foglaltak állást és megérlelődött bennük az elhatározás, hogy külön ezredet alakítsanak. Ez ügyben a kiskunhalasi direktórium a következő feliratot küldte a Hadügyi Népbiztosság- . nak: „Kiskunhalason nagy számmal jelentkeztek elvtársak, akik a Vörös Hadseregbe akarnak belépni, de mint ahogyan valamennyien bácskai származásúak, kiknek családtagjaik és hozzátartozóik Bácskában vannak, külön bácskai vörös ezredet óhajtanak alakítani. Minthogy az óhajtásuk ugyanis érthető és indokolt, kérjük ehhez hozzájárulását. A Kiskunhalasi Direktórium ezt a kívánságát teljesen méltányosnak és megengedhetőnek tartja és ahhoz a maga részéről hozzájárult.” A bácskai vörös ezred tagjai maguk közül megválasztották a raj- és szakaszvezetőket. Kérik a volt tisztiállományból kinevezni: „ezredparancsnokká Szokoly Pál volt alezredest, első zászlóaljparancsnokká Magyar Pál volt századost, segédparancsnokká Sodró Sándor volt századost. Kalocsai volt századost, Hauzmann Rudolf volt géppuskás századost, ütegparamcsnokká Fetter György volt tüzér főhadnagyot.” A bácskai vörös ezred számára Kiskunhalas, Kalocsa és Kiskőrös körletében végeztek további toborzást. Hasonlóképpen április elején alakulóban volt a 6. bácskai vörös ezred. Vörös páncélvonat A bácskai vörös ezred parancsnoksága április 15- én, vagyis, amikor hírek érkeztek a román támadás megindulásáról, értesítette a kiskunhalasi direktóriumot, hogy a gondjaira bízott védőszakaszon általános utasítást adott ki az ellenséges támadás esetére. Az ezredparancsnokság hasonló utasításokat adott a jánoshalmi, kalocsai és a halasi védőszakaszoknak. Ugyanakkor kijelölte a hadmozdulatok végrehajtásával megbízott egységeket, s ezek között megemlítette a 38. gyalogezred 6. zászlóalját Strike Imre zászlóaljparancsnok vezetése alatt, továbbá a bácskai vörös ezred páncélvonatát, egy 60 tengelyből álló szerelvényt. A román hadsereg azonban, miután elérte a Tiszát, beszüntette hadműveleteit, mivel egyes egységeket a besszarábiai frontra kellett átirányítani, ahol a Szovjet Vörös Hadsereg jelentős sikereket ért el és veszélyeztette a román uralkodó körök érdekeit. Május 17-én újabb jelentések érkeztek a Szeged környéki francia erők hadmozdulatairól. Ezért a hadsereg főparancsnoksága elrendelte, hogy a 4. és a 6. hadosztályt Kecskemét környékén vonják össze. Stromfeld vezérkari főnök jegyezte fel akkor: „Szándékom ezt a hadtestet (III.) vasúton, Kecskemét környékére eltolni, hol a hadtest a hadtestparancsnokság által akként csoportosítandó, hogy az a Hadseregparancsnokság parancsára Kiskunfélegyháza irányában támadó előnyomulását megkezdhesse.” A 15. bácskai vörös ezred A 15. bácskai vörös ezred egyes egységei május második felében továbbra is a déli demarkációs vonalon tartózkodtak, más részei pedig Kiskunhalason állomásoztak. Az itteni tétlen szolgálat azonban (írja Mészáros Sándor A Tanácsköztársaság és a vajdaságiak című könyvébeh), úgy látszik továbbra is táplálta az elégedetlenséget a remélt déli irányú támadó akció elmaradása miatt. Ezért a hadsereg főparancsnoksága valószínűleg már május végén tervezte az ezred átvezénylését más térségbe. Tartottak annak lehetőségétől is, hogy az ezred esetleg önkényes harci cselekményekbe kezd, ami újabb bonyodalmakat okozott volna abban az időszakban, amikor már meggyőző hírek érkeztek arról, hogy délről nem fenyeget a támadás veszélye. A Hadsereg-főparancsnokság rövidesen határozatot hozott arról, hogy a 15. bácskai vörös ezredet Kiskunhalasról a tiszai frontra, Csongt'ádba irányítják. Az ezredet a következő napokban valóban Csongrádra irányították, ahol a Tisza menti front egyik szakaszán állásokat foglalt el. Ezzel harci feladatának teljesítése a déli demarkációs vonalon befejeződött. A Tanácsköztársaság felbomlása után a magyar forradalom vajdasági támogatóinak egy része — ha sikerült — átszökött a demarkációs vonalon, bár a jugoszláv határ menti szervek megszigorították az ellenőrzést, hogy a menekülők beözönlését megakadályozzák. Mások a jugoszláv megszállás alatt levő Baranyába és Pécsre szöktek, mivel ezeket egyelőre elkerülte a fehérterror. A közös harc azonban tovább folytatódott a későbbi véres évtizedek, a kommunista és minden haladó mozgalmat fojtogató légkörében. \ Az internacionalista egymást segítés, ismételten igazolódott. A Vajdaság munkássága nemzeti előítéletek nélkül, önzetlenül védelmére kelt a Magyar Tanácsköztársaságnak. A Magyar Tanácsköztársaság viszont már puszta létével is hozzájárult a forradalmi munkásmozgalom erősödéséhez, a Nagy Október és a kommün eszméinek terjedéséhez a Vajdaságban'. —r —1 A környezet őrei A megyei népfrontbizottság kezdeményezésére környezetvédelmi őrségeket szerveznek az idén Bács-Kiskun megye valamennyi nagyobb településén. A hat városban és több nagyközségben, így Bugacon, Bácsalmáson, Dunave- csén, Kecelen és Szabadszálláson, már munkához láttak a népfront környezetvédelmi őrségei. Kalocsán a többitől eltérően, lakókörzetenként alakultak meg az új társadalmi csoportok. Molitórisz Emiltől, a népfront megyei környezetvédelmi munka- bizottságának titkárától megtudtuk: még ez évben valamennyi nagyközségben megalakulnak az őrségek. Huszonhét településen összesen hétszázan — zömmel fiatalok — munkálkodnak majd annak érdekében, hogy szebbek, tisztábbak, egészségesebbek legyenek a lakott helyek. Tevékenységük a külterületekre is kiterjed. A környezetvédelem őrei meghatározott időszakonként bejárják a számukra kijelölt területeket, s tapasztalataikról beszámolnak a helyi tanács- és népfrontszerveknek. Ügyelnek a tisztaságra, javaslatokat tesznek az utcák, terek szépítésére, fásítására és parkosítására, a környezetesztétikai szempontból kifogásolható körülmények, illetve az esetleges környezeti ártalmak megszüntetésére. A környezetre vigyázó társadalmi munkások igazolvánnyal rendelkeznek. s még az idén jelvényt is kapnak a Hazafias Népfront Országos Tanácsától. A népfront kebelében rövidesen megalakul a megyei környezetvédelmi őrség is, amely mintegy összefogja a helyi csoportok tevékenységét. Köztudott, hogy Bács-Kiskun megye országosan is élen jár a környezetszépítési mozgalomban. Ennek ellenére lesz munkájuk bőven a környezetvédelmi őröknek. R. M. GYAPJÚ FELDOLGOZÓ & A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában év elején kezdte meg üzemszerű termelését az új kártoló- és fésűsüzem. A hazai gyapjúnyersanyag jellemzője az erős növényi szeny- nyeződés, ezért kellett speciális gépeket beszerezni. Az üzem évi ezerkétszáz tonna gyapjú feldolgozására alkalmas. A képen: Az új üzem. (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS) es nyomLENIN Követői és ellenségei egy könyvtárra valót írtak össze arról az emberről, aki a századfordulón azzal a képességgel rendelkezett, hogy alkalmazza a marxizmus elméletét a sajátos orosz viszonyokra, hogy létrehozza az orosz kommunisták áldozat- készségének segítségével a munkásosztály történelmi céljaiért küzdő és majd győző pártot, aki felismerte, hogy a cári rendszer megdöntéséhez szervezett tömeg- mozgalomra van szükség. Ez a nagy személyiség Lenin volt, akinek születésnapjáról minden esztendőben megemlékezünk. Lenin zsenije hallatlan gyorsasággal emésztette meg a fiatalon tudnivalókat, ban belevetette magát a marxis ta körök munkájába. Ezzel együtt kellő politikai műveltséget szerzett ahhoz, hogy felismerje: Oroszország számára a munkásság forradalma jelenti a kivezető utat az évszázados elnyomatásból és elmaradottságból. Első száműzetése utáni emigrációban harcostársaival együtt létrehozza az Iszkra című újságot, amelyet eljuttattak Oroszországba. Lenin akkor már világosan xlátta, hogy létre kell hozni a pártot, egyesítve az addig megvolt marxista köröket. Voltak, akik a kapitalizmus teljes kifejlődésére vártak a sikeres forradalom feltételéül. Erre, a ki tudja mikor bekövetkező „komfortra” azonban nem lehetett várni. Nem lehetett kivárni, hogy a munkásság a lakosság többsége legyen, nem szólva a kapitalista kizsákmányolás alatt sínylődő parasztság gondjairól. Ezt is csak a munkásosztály vezette forradalmi átalakulás oldhatja meg radikálisan. Amikor kirobbant az 1905-ös forradalom, már készen állt az új típusú marxista forradalmi párt, amely következetesen szembeszegült mindenféle opportunizmussal és a forradalom elveit és gyakorlatát egyaránt tagadó kispolgársággal. Az első forradalom azt mutatta, hogy a cári hatalom még erősebb. A visszavonuláshoz azonban politikai hajlékonyságra volt szükség. Ezzel csak Lenin rendelkezett. Akkor a forradalom vezetője legfontosabbnak a tapasztalatok elemzését tartotta annak érdekében. hogy egy újabb forradalomban az orosz proletariátus szervezettebben és sikeresebben vívhassa még harcát. írták róla, hogy a marxizmusnak ő a „lelkét értette meg, hogy nem befejezett tanítás, hanem olyan gondolati rendszer, mely állandóan tovább építhető”. A világháború kitörtése idején Lenin azt hirdette, hogy az imperialista háborút a népek forradalmi háborújává kell változtatni. Időközben, kényszerű illegalitásban, Lenin megírta talán legjelentősebb művét, az „Állam és forradalom” című tanulmányát. A győztes proletárforradalom után a szovjet nép, a munkásosztály hatalmonléte vaslogikájának megfelelően olyan feladatra vállalkozott, amire még nem volt példa az emberiség történelmében: hozzákezdett a szocializmus építéséhez. Lenin felmérhetetlen értékű elméleti munkát végzett. A fiatal szovjet állam rendkívül nehéz bel- és külpolitikai helyzete, az intervenció, a polgárháború, de futotta energiájából a nemzetközi munkásmozgalom gondjaira is. Lenin sok olyan kérdéssel foglalkozott, amelyek ma sem vesz? tettek időszerűségükből. Ilyenek: a proletariátus élenjáró pártja, a párt és a tömegek közötti kapcsolat, a hazafiság és az internacionalizmus összefüggései és a népgazdaság talpra állítása, olyan gazdaságpolitika és gyakorlat kialakítása, amely lehetővé teszi az évszázados elmaradás behozatalát a tőkés országokkal szemben, a hatalommal való visszaélés, amelyet mérhetetlenül gyűlölt. Pártunk elméleti és gyakorlati munkásságában érvényesül, s közéletünk nyelvezetében gyakorta hallható a „lenini” vagy „lenini normák” kifejezések. Nem véletlen ez, és nem is valami üres szólam. Ha csupán a felszabadulás utáni történelmi időszakot vizsgáljuk, akkor könnyedén megállapítható, hogy mindig akkor jelentkeztek az esetenként nehezen korrigálható gondok, amikor eltértünk Lenin tanításaitól, gondolkodásmódjától. így volt ez abban az időben, amikor nyers- anyagszegény ország lévén, pártkongresszusi zászlóra írtuk: „Megteremtjük a vas és acél országát!” így volt akkor is, amikor nem vetettünk számot a belső osztályellenség még akkor megvolt erejével, amikor átmenetileg feladtuk a revizionizmus elleni harcot. De folyamatosan rendbe jöttek dolgaink, amikor az. ellenforradalom leverése után visszaállítottuk a minden kommunista pártra kötelező normatívákat. Ezért érhettünk el az utóbbi két évtizedben nagy sikereket a szocialista építés valamennyi területén, materiálisán és a világnézet formálódásában egyaránt. Pártunk feltett szándéka, hogy ezen, a lenini útmutatásoknak megfelelő úton megy tovább, a fejlett szocialista társadalom teljes felépítésének érdekében. TANYÁK, SORSOK, TÖRTÉNETEK Barangolás Bács-Kiskunban A füst A halál egész télen ott ólálkodott a tanya körül. A gazda elerőtlenedett, meg is görnyedt, és fogyott vagy tíz kilót. Csak hálni járt belé a lélek. A felesége mindegyik gyereknek írt, hogy ha látni akarják még az apjukat, azonnal jöjjenek. Jött is mind. A lányok sírtak, a fiúk tehetetlenül hallgattak. Egyikük orvos volt, megvizsgálta az apját, de nem talált semmit. Erősködött, hogy kórházba kellene menni, ott jobban utánanézhetnének a dolognak, de az öreg hallani sem akart róla. Azt mondta, nincs semmi baja. Tudja ő, ha beteg, eddig is mindig tudta. Még azt is hozzátette, ha még egyszer kimondja valamelyik, hogy kórház, azt nem ismeri többé. így aztán elhallgattak. Csak kint tanácskoztak az udvaron a hóban topogva, hogy az apjuk ne hallja, de nem jutottak semmire. Estére el is mentek haza. Az anyjuknak meghagyták, azonnal- táviratozzon, ha baj van. Az asszony egyedül maradt a férjével. Nem sajnált tőle semmit: olyanokat főzött, mint fiatal korában, de az ura csak túrkált mindenben. Az arany színű húslevesből két kanállal evett, a sült tyúkból egy falatot. Csak ült, ült a tűzhely mellett, és nézett maga elé. Szólni is alig szólt. Éjszaka egy-két órát aludt. A végén olyan gyenge volt már, hogy járni is alig tudott. Az asszony maga végzett helyette mindent. Ellátta a jószágot, fát is vágott, de nem bánta, csak a férje megmaradjon. Mit kezdene itt a tanyán egyedül? Azt meg, hogy elmenjen valamelyik gyerekéhez .a városba, el sem tudta képzelni. Hogy a férje ne lássa, a kamrába járt sírni. így tavaszodon ki. A boltban összeakadt ismerősökkel. akik tudtak a bajukról, s akik azzal ijesztgették, hogy az öregeknek az ősz meg a tavasz az ellenségük, mert ilyenkor halnak meg a legtöbben. Ezért aztán néha arra gondolt, bárcsak még hó borítana mindent. Pedig odakint közben felszáradt a föld, sőt Zsuzsanna után még a pacsirták is megszólaltak. Ekkor történt, hogy az ura az egyik nap se szó, se beszéd, kiment a fészerbe, gereblyét, villát vett elő, és elkezdte kupacba hordani az elszáradt füvet, leveleket, kórókat, aztán az egészet meggyújtotta. Az asszony csak lesett kifelé az aprócska konyhaablakon. A férje úgy állt a tűz mellett, mint egy szobor. A szemét lehunyta, az orrát kissé előrenyújtotta, és szívta be a füstöt, s az égő gaz tavasz-szagát. Ettől fogva nem volt semmi baja. Az asszony újra levelet küldött a gyerekeknek. Megírta, hogy az apjuk rendben van, hogy meggyógyította a füst. Azok örültek, de nem értették. Réges-régen elfelejtették már a tavaszi gazégetés illatát. Tóth Tibor-fa Kiskörös Megyénk legfiatalabb városa. (1973. január 1. óta.) Nagyon régi település. Ásatások bizonyítják, hogy már a bronzkorban is lakott hely volt. Most középfokú központ, 14 ezer 978-an laknak 10 ezer hektáron. A város körül gondosan ápolt gyümölcsösök, szőlők terülnek el. A koszorús költő, Petőfi Sándor kis nádfedeles házát egyre magasodó épületek veszik körül. Érdekes látnivalót kínál az ország egyetlen közúti szakgyűjteménye és a nemrégen elkészült szlovák tájház.
