Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 22. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A mesterszakmunkásnő — Régen ismerem, még műve­zető koromból — kezd a portré­vázlathoz Obádovits Istvánná, a gyár párttitkára. — A szomszé­dos szalagon dolgozott, kitűnően. Ha szabadságra ment, vagy beteg volt, megérezte az egész kollek­tívája a sokoldalú tudásának hiá­nyát. De Kicsit, ahogyan a filig­rán termete miatt nevezzük, sze­rették maguk közt látni a mun­katársnői a szolid, kedves sze­mélyéért is. Ma már tekintélye van az üzemben. A kormányki­tüntetésre, amelyet április 4-e alkalmából megkapott, a példa­mutatóan végzett gazdasági mun­kájáért és szorgos társadalmi te­vékenységéért javasoltuk. Valóban kamaszlány-termetű, fekete asszonnyal találom magam szemben a Fékon Ruházati Vál­lalat bajai gyárának 5. számú munkaterme előtt. Azt állítja magáról, hogy negyvenéves, két gyermek anyja, sőt nagymama­jelölt, de ezt az utcán, ismeret­lenként látva nem gondolná ró­la az ember. Nemcsak a csino­san feltűzött haja sötét, a ruhá­ja is fekete. Tavaly, harmincki­lenc éves korában meghall a férje... Egyidősek voltak, együtt jártak iskolába Turáni Mártonnal. Az első szerelemből boldog Házasság lett. A leendő férj esztergályos szakmát tanult, és ügyes szak­ember vált belőle, nagyon be­csülték a munkahelyén. Házat építettek, nevelték a lányaikat. Két évig betegeskedett Marci, s ő, a feleség tudta az orvosoktól, hogy a gyógyíthatatlan kórnak ennyi időre van szüksége az élet ellen. Könnyei hullanak, amink veszteségéről beszél. A csöpp asszonyban hatalmas akaraterő lakik. Fájdalma elle­nére tanulni tudott, s a múlt esztendőben jó eredménnyel meg­szerezte a mesterszakmunkás cí­met. Sokat jelentett számára, hogy a munkahelyén mellette állt bajában a számos jó barát, munkatárs, az általa vezetett Vö­rösmarty brigád tagjai. — Már huszonhárom éve dol­gozok itt a gyárban — meséli Turáni Mártonná, a Munka Ér­demrend bronzfokozatának tulaj­donosa. — Betanított munkás­ként kezdtem, de 1963-ban férfi- fehérnemű-készítő szakmunkás- vizsgát tettem. Akkor már meg­volt a nagyobbik lányom. A szakmaszerzés kései időpont­jának „számos” oka volt: Turá- ninéék öten voltak testvérek, s ő a legidősebb. Édesapja, a moz­donyvezető egyedül keresett né­pes családjára, mert anyját le­kötötte a gyereknevelés. Ezért alakult így Ilonka életében a ke­reső munka és a tanulás sor­rendje. A kitüntetett fehérneműgyári munkásnő kezdettől fogva szeret­te a varrógépek berregő hangját és a színes kelméket, amelyekből dolgoztak. Lassanként úgy érez­te, hogy mindenhez köze van. ami a gyárban történik. Belépett a szakszervezetbe is, s 1968-ban műhelybizottsági taggá választot­ták. Máig betölti ezt a tisztséget. Bárcsak futólag érintjük ezt a témát, nem mulasztja el meg­jegyezni: tartalmasabbá, felelős­ségteljesebbé vált a szakszerveze­ti tevékenység, amióta a bizal­miak jogkörét kiszélesítették. Ilonka tíz éve dolgozik már ugyanazon a szalagon és azóta egyvégtében az ingek aljának fölszegése a feladata. Mester­munkás létére természetesen a gyártás minden műveletét egy­formán jól el tudja végezni. Ar­ról igyekszik meggyőzni, hogy ez a munka nem olyan egyhangú, mint amilyennek tűnik, mert a fazonok, a színek úgyszólván na­ponként változnak. A munkáról különben is ez a felfogása: — Akit valahová fölvesznek dolgozni, annak kötelessége, hogy becsülettel végezze el, amit rá­bíztak. Itt, nálunk, ha valakinek nehézségei vannak a munkában, segítünk neki. Én magam szí­vesen adom át 'a tudásom, a tapasztalatom bárkinek. ■ A Vörösmarty szocialista bri­gád vezetőjét — a közösség a ta­valyi. jó teljesítményével kiérde­melte az aranykoszorús jelvényt — 1974-ben fölvették a Magyar Szocialista Munkáspártba. A gyári pártszervezet titkára szerint a megbízatásainak mindig eleget tesz. — Nagyon izgulok — mondja Turáni Mártonná búcsúzás előtt. — A marxista—leninista közép­iskolába járok és délután teszt­lapos felmérés lesz. Mostanában nem volt elég időm a tanulásra. Én azt hiszem, azért nem si­kerülhetett .olyan rosszul a fel­mérői dolgozat. A. Tóth Sándor A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS KÖVETELMÉNYE i « -»• I s HA «4Í ni » .1 . .i JutV **:.■ f Jó technológiával, gazdaságosan A termékszerkezet korszerűsíté­se, a minőség, a gazdaságosság javítása, a termelésben hasznosí­tott erők, anyagok, eszközök haté­konyabb felhasználása olyan fel­adat napjainkban, amely a nép­gazdaság minden ágazatában ér­vényes. Az egyes ágazatok — ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, szolgáltatás — között sajátossá­gaiknak megfelelően, természete­sen jelentősek a különbségek. E különbség miatt a termelés egé­szével kapcsolatos követelmények bizonyos mértékig eltérő hang­súllyal kerülnek szóba. Régi, de korszerű Ami a mezőgazdaságot illeti. Itt a termékszerkezet átalakítása — legalábbis országos méretekben — nincs annyira előtérben, mint ipa­runkban. Nagyon leegyszerűsítve: az iparban a termékszerkezet át­alakítása gyakran előfeltétele a gazdaságos értékesítésnek, s néha egyáltalán az értékesítésnek. Az élelmiszertermelés területén ilyes­mi szintén előfordulhat. A mező- gazdasági termelésben már csak elvétve. A búza, a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa, a lucer­na, a paradicsom — és lehetne hosszad sorolni — bármilyen „ré­gi terméke” is a mezőgazdaság­nak, korszerű terméknek nevez­hető. Korszerűnek, ha minősége meg­felel a feldolgozóipari, vagy a friss fogyasztás követelményei­nek. Azt párt- és kormányhatá­rozatok egész sora fogalmazta már meg, hogy mezőgazdaságunk­ban a termelés szerkezetét lé­nyegesen nem kell átalakítani, módosítani. Természeti adottsá­gaink sok növény termelésére és gyakorlatilag valamennyi haszon­állatfaj tartására alkalmasak. Ez az egyik oka annak, hogy hazánk­ban a mezőgazdasági termelés szerkezetét a sokszínűség jellem­zi. Ezt a sokszínűséget az ellátá­si, a gazdálkodásbiztonsági okok miatt még hosszú időn át fenn kí­vánjuk tartani, még akkor is, ha ez esetenként ellentmond a sza­kosítás előnyeinek. E téren ma az a követelmény, hogy az egész me­zőgazdaság- termeljen meg min­den megtermelhetőt a rizstől a paradicsomig, a koriandertől a búzáig. A gazdaságok viszont. amilyen mértékig csak lehetséges, használják ki a szakosodás, a ter­melés koncentrálásának előnyeit. Hangsúlyeltolódás Tény tehát, hogy a mezőgaz­daságban a termékszerkezet át­alakítása nem annyira központi kérdés, mint sok más területen. A mezőgazdaságban a hangsúly fo­kozottabban tolódik el a termék gazdaságos előállítására, az olyan termelési technológiára, amely végeredményben jövedelmezően, jó minőségű, s nagy mennyiségű terméket ad. A jó termelési tech­nológia és annak következetes al­kalmazása tehát különlegesen fontos helyet foglal el a mezőgaz­daságban. E téren messze nincs még rend­ben minden, már egy-egy szeré­nyebb mélységű elemzés is sok tartalékot tárhat fel állami gaz­daságainkban, termelőszövetke­zeteinkben. Gondoljunk csak pl. azokra az esetekre, amikor egy- egy nagyüzemben, s annak egy- egy jelentős ágazatában nincs is semmiféle kidolgozott technoló­giája a termelésnek, hanem ak- kor-amikor, azzal, ami kéznél van elvégzik — ha ugyan elvégzik — az egymást követő munkaműve­leteket. Termelni, gazdálkodni ter­mészetesen így is lehet. Lehet, csak veszélyes. Nincs ma már gyakorlatilag a gazdaságokban egyetlen olyan termény, termék sem, amelynek az előállítása ne követelne nagy értékű gépeket, eszközöket, anyagokat, végső so­ron tetemes befektetéseket. Nem elég kidolgozni A termelési technológiákat — a korszerű iparszerű termelés igényeihez alkalmazkodó, azokat figyelembe vevő és érvényesítő ’ technológiákat — leggondosab­ban a nagy termelési rendszerek alakították ki. A kukorica, a cu­korrépa, a napraforgó, a tojás, a broylercsirke termelése valóban szép eredményt mutat fel mező- gazdaságunkban. A jól működő termelési rendszerek, rendszer­központok elég nagy figyelmet fordítanak arra. hogy a techni­kai, kémiai feltételek változásá­val, a termőképesebb fajták ter­javítsák, finomítsák termelési technológiájukat. Üj vonása ezeknek a technológiáknak, hogy mindinkább számolnak nemcsak az agrotechnikai, hanem a gazda­ságossági követelményekkel is. A tapasztalatok szerint azonban egy dolog a rendszerközpont által kidolgozott, továbbfejlesztett technológia, s egy más dolog an­nak alkalmazása. Azok a nagyon nagy hozam- és gazdaságossági különbségek, amelyek .egy-egy termelési rendszeren belül is ta­pasztalhatók, csak részben ma­gyarázhatók a természeti adottsá­gok különbözőségeivel. Legalább ekkora a különbség az egyes gaz­daságok között a technológia be­tartásában. Gyakori az értetlenség, A fegyelmezetlenség egyik oka: nincs megfelelően a helyszínre adaptálva a technológia. Ezért, mindenekelőtt a rendszerköz­pont felel, hiszen a rendszerköz­pontok csaknem mindegyike vál­lalja, hogy helyszínre adaptálja — s a helyszín gyakran táblát je­lent — technológiáját. Megtörté­nik, hogy eszköz-, anyaghiány nehezíti, gátolja az előírtak tel­jesítését. Ugyanakkor az sem ritka, hogy értetlenség, felelőtlen­ség, fegyelmezetlenség miatt tér el a fogadó gazdaság a technoló­giában előírtaktól. A korszerű mezőgazdasági ter­méket nemcsak a megfelelő mi­nőség jellemzi. A mezőgazdasági termelésnek is elemi követelmé­nye: a hozam haladja meg a rá­fordítást. A mindennapok nyel­vén: a búza, a kukorica s mező- gazdaságunk sok más terméke korszerű termék, megfelel azok­nak a követelményeknek, ame­lyeket népgazdaságunk az értéke­síthetőség kapcsán támaszt a ter­mékekkel szemben. A kérdés csak egy: az értékesítés során megté­rülnek-e ráfordításaink, illetve mennyi nyereség marad a terme­lőnek, az országnak? Ez utóbbi kérdésre adott válasz dönt el vég­ső soron sok mindent. Azt min­denesetre eldönti, 'hogy a külke­reskedelemben értékesítsük-e, vagy sem az adott terméket. Ez pedig a mi mezőgazdaságunkban, amely rendkívül érdekelt a külke­reskedelemben, majdcsaknem lét­kérdés. Ezért is oly fontos a jó tech­nológia, s annak következetes be­tartása, ami gazdaságos termelést eredményez. A. I. Nemcsak igény: követelmény Bács-Kiskunban a népgazdasá­gi tervelőirányzatokból, a megyei célkitűzésekből adódóan az idén vasúton és közúton egyaránt ma­gasabb szállítási igényeket kell kielégíteni. A fuvarozói kapacitás ugyanakkor számottevően nem növekedik, ezért a feladatokat csak egyenletesebb szállításokkal, a rendelkezésre álló járművek jobb kihasználásával, a szállítók és szállíttatok közötti hatéko­nyabb együttműködéssel lehet megoldani. Az idén közúton 20—22 millió, vasúton pedig 4—5 millió tonna árut kell továbbítani rendelteté­si helyére. Ez igen jelentős meny- nyiség, aminek elszállítása ko­moly gondot jelent. A megyei szállítási bizottság ezért felhívta az érdekelt vállalatokat a szállí­tási feladatok előkészítésére, gon­dos megszervezésére. Az éves áruszállítási feladatok végrehajtását előszállításokkal, a második félévről előrehozott fu­varokkal lehet megalapozni. Ezekre a vasút kedvezményeket biztosít, melyet a MÁV vezérigaz­gatóságának rendelkezése tartal­mazza. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban az előszállítások mértéke alacsony, mennyiségileg nincs arányban az egész évi fu­varigényekkel. Ez pedig kihatás­sal lehet az őszi csúcsforgalom­ban jelentkező kocsiigények ki­elégítésére. Most még van lehetőség a ren­delkezésre álló kapacitások jobb kihasználására, a szállítások át­ütemezésére. Fontos a rakodási készség javítása, a kocsiállás-' idők csökkentése is. Sajnos, a ta­pasztalatok szerint a rakodás üte­messége romlott, amit igazol a vasúti kocsik állásidejének növe­kedése, a kifizetett kocsiállás- pénzek emelkedése. A szállítási feladatok lebonyo­lításában fontos szerepük van azoknak a gazdaságoknak, ame­lyeknek jelentős szállító és rako­dó kapacitásuk van. Ezek a gaz­daságok nagy szolgálatot tesznek azzal, ha saját szállításaikat jól szervezik meg, és szabad szállító­kapacitásukat a népgazdaságilag fontos fuvarok lebonyolítására kö­tik le. A forgalom szervezése egész évi feladat. A szállítás teljesítőképes­sége nagymértékben függ a fel­adatok időbén törtéjtőüfelmérésé­mh kmsü&täbm. «MfcNtfto és szervező munkától, valamint a fuvarkapacitás összhangjának biz­tosításától. A szállítás zavartalan­sága nemcsak igény, hanem kö­vetelmény is. Csak közösen össze­fogva tudjuk végrehajtani a nép- gazdasági érdekeknek megfele­lően Bács-Kiskun megyében az év hátralevő részében ránk váró szállítási feladatokat. —e —s Lolka és Bőik a, meg a többiek Lengyelországban négy gyer­mekfilmstúdió működik, Varsó­ban, Lódzban, Krakkóban és Bielsko Biala-ban. A legrégibb közülük az utóbbi, amely már 25 éve készít a gyermekek számára műsorokat. A 100 részből álló, a televízióból világszerte ismert Lolka és Bolka mesesorozat itt készül. A lengyel gyerekeknek ezek a kedvencei a világ 90 or­szágában láthatók. Egyébként a filmek legtöbbjét a televízióban is sugározzák. A mozikban külön gyermekmatiné­kon mutatják be őket. is* Fénysorompó a Tőserdőnél • Ahol a 44-es főútvonalból a tőserdei üdülőtelep irányába ki­ágazó kapásfalui közút és a Kecskemét—Lakitelek vasútvonal keresztezi egymást, fénysorompót állítanak fel a MÁV Szegedi Igazgatóságának építéssel foglal­kozó szakemberei. A Ganz Vil­lamossági Művek' által készített berendezés biztonságosabbá teszi a gépjárművek áthaladását a vas­úton. Képünkön: Vajger Elek és Kordás János a vezérlőszekrény beállításán dolgozik. A fényso­rompó két.héten belül megkezdi a működést. Behozatal Idén több mint nyolcmillió ton­na kőolajat vásárolunk külföldön — döntő részben: a Szovjetunió­tól —, s hozunk be az országba. Látványos, meggyőző példája az import, azaz a behozatal jelen­tőségének, súlyának, s egyben ér- zékeltetője annak is, ritka kivé­teltől eltekintve minden ország kettős szerepben, eladóként és vevőként van jelen a nemzetközi kereskedelemben. Vevőként: ta­valy kezdte meg hazánk a nagy teljesítményű lengyel gabona­kombájnok behozatalát, import­ból származó metrókocsik futnak a főváros alatt, s külföldi vásár­lásaink egy különleges — de nem ritka — formája a Hajdúsági Cukorgyár építése, melyet a vál­lalkozó kulcsrakészen ad át a megrendelőnek. A szocialista or­szágokból származó behozatal 1978-ban 10,5, a nem szocialista országokból származó 14,8 száza­lékkal növekedett. Ez utóbbi a tervezettnél jóval nagyobb mér­tékben, nehéz gondokat okozva. A mondat befejező részével azt is leírtuk: a behozatal nem tet­szés szerint alakítható, hanem megtervezett, s a lehetőségekhez folyamatként igazodó lényeges eleme a népgazdaság egyensúlyá­nak. Az import ugyanis különfé­le értékek — így áruk, szolgál­tatások, szellemi javak — meg­vétele és az országba történő behozatala. Formája lehet köz­vetlen — eladó és vevő áttételek nélküli kapcsolata — és közve­tett — ekkor a külkereskedelmi vállalatok az ügylet lebonyolítói —, valamint látható és láthatat­lan. A látható import körébe tartozik például az anyag, a gép, a láthatatlanéba egyebek mellett a szolgáltatás, így az, hogy csehszlovák szerelővállalat végzi a hazai vasútvillamosítás jelentős részét. Szerteágazó területről, tevé­kenységről szólunk tehát, amikor az importot említjük. A vasérc ebben a forgalomban éppúgy benne foglaltatik, mint a francia kölni, a japán vegyipari beren­dezés, azaz nyersanyagok, alkat­részek, gépek, élelmiszerek ugyan­olyan alkotóelemei, mint a kül­földi cégnél megrendelt szervezé­si modell, a más ország vállala­tával lebonyolíttatott személy­vagy áruszállítás, de importtétel a magyar turisták áradata — ta­valy: 5,4 millió fő — igényelte különféle "fTzitőészIközök írtéke" is. Volt olyan időszak hazánkban, amikor •— vélve: előállítunk mindent vagy majdnem mindent magunk — a behozatalnak pusz­tán hiányt ellensúlyozó, azaz ki­egészítő szerepe érvényesült. Napjainkban, a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszában az ún. ak­tív szerep a jellemző: az import szerves része mind a termelés­nek, mind a fogyasztásnak. A behozatal egy része kényszer jel­legű; itthon hiányzó, vagy kellő mennyiségben elő nem állítható javak — például energiahordo­zók, anyagok stb. — megvásár­lása. Mind jobban előtérbe ke­rül azonban a nem kényszer jel­legű, az ésszerű nemzetközi mun­kamegosztásra alapozott import, hatékonysági, gazdaságossági szempontok alapján döntve ar­ról, mit érdemes itthon megter­melni, s mi az, amit kifizetődőbb külföldön megvásárolni. Az ilyes­fajta eíhatározás egyben a fej- lesztési-visszafejlesztési irányok kijelölése is. Nagyon egyszerű oka van an­nak, hogy részletekbe menően szükséges vizsgálni, milyen a fejlesztés importigényessége: a behozatalért fizetni kell. A behozatal áruösszetételéből lényegében megállapítható, egy- egy ország gazdasági haladásának melyik szakaszában tart, s ta­pasztalati tény: a haladás fokoz­za az importigényeket. Ezek ál­talában mindig nagyobbak, mint a tényleges behozatali lehetősé­gek, azért rangsorolni kell. A rangsorolás az import ésszerű mennyiségének, összetételének, a beszerzési forrásoknak, a fizetési módoknak stb. a meghatározása. Tavaly 25 milliárd forintnál nagyobb értékben hoztunk be az országba fogyasztási iparcik­keket, s ki vitathatná, hogy ál­dásos hatást gyakoroltak ezek az ellátásra? Ugyancsak 1978-ban hatmilliárd forint fejében vásá­roltunk külföldön traktorokat, mezőgazdasági gépeket, s itt sincs szükség különösebb indok­lásra, ám az már kérdéses, jo­gos-e, hogy ugyanekkora — te­kintélyes — summáért vettünk szerszámokat, szerelvényeket, fémtömegcikkeket? A jól meg­választott import gazdag forrása a termelésfejlesztésnek — így például fontos szerepe lehet az exportnövekedésben —, a rög­tönzésekre hagyatkozó behozatal viszont szükségtelenül, felemészt­heti azt a jövedelmet, melyet a kiviteli hoz. ovívlv/ . | L. G. AUTÓMOSÓK ÉS SZÁRÍTÓK • A Csepel Művek Híradástechnikai Gépgyárának gépgyártó üzemé­ben a torinói EMÁNŰEL cégtől vásárolt licenc alapján autómosó és szárító berendezéseket is gyártanak. Az elsősorban exportra készülő berendezések ma már csaknem teljes egészében hazai anyagokból ké­szülnek, az importanyag-felhasználást fokozatosan megszüntetik. A gyárban az idén kétszáznegyven autómosót, ugyanannyi szárítót és öt mosósort gyártanak. A képen: Mosópróba az üzemben. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) J

Next

/
Oldalképek
Tartalom