Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-03 / 52. szám

1979. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 VÁROSPOLITIKA A népfront a lakóhelyért A Hazafias Népfront Kecske­mét városi Bizottsága a napok­ban megbeszélésre hívta a IV. kerületi körzeti népfrontbizott­ság tagjait. E körzeti bizottság egyike annak a városban létre­jött kilencnek, amely célul tűzte ki, hogy közelebb kerülve az em­berekhez, így vagy úgy érdekelt alkotójává tegyen szinte minden állampolgárt a közös ügyünk, a várospolitika feladatai megvaló­sításának. Jóllehet a IV. kerületi nép­frontaktivisták egy része kezdő a közéletben, háziasszonyi, gya­korló nagymama és nagypapa mivoltukban, vagy mint szabó kisiparos, vállalati dolgozó, hi­vatali alkalmazott, szakipari kar­bantartó munkás, tanácsi tiszt­ségviselő és óvónőképzős hallga­tó — egyazon kérdést feszeget­tek: miben, hol és hogyan se­gíthetnek? Elhangzott közben számos észrevétel is. A környezet tisztasága íme: — A házunk falát la­tyakos időben lefröcskölik az autók. — A Galamb utcában az esővizet elvezető csatorna gyak-. ran eldugul, mert vannak, akik ázott papírtól a széklábig sok mindent odahordanak. — A ku­kás autó úgy szippantja fel a szemetet, hogy alkalmanként ne­gyed-, félvödör salak, házi szemét marad a nyomában! — A váro­si épületfalak és -homlokzatok jelentős része, főként a vasútál­lomás közelében és a füstáram­nak leginkább kitett területeken, már most megsínyli a légszeny- nyeződést. Szürkék és porosak. — Az utcánkban nincs járda. Esőben sok sarat behordunk a lakásba. A kisebb és a nagyobb közös­séget érintő gondok, problémák egyaránt szóba kerültek. Mint­hogy pedig az elnöklő Komlódi Józsefen kívül részt vett a meg­beszélésen Fehér Sándor, a vá­rosi népfrontbizottság elnöke is, személyében a közéletben igen­csak járatos tisztségviselő adha­tott hasznos útravalót a népfront­aktivistáknak, úgy is, mint az egyik választókörzet tanácstagja. Friss levegő Kérte a jelenlevőket: környe­zetük védelmében segítsenek ők is, hogy sikerüljön a megyeszék­hely levegőjét 100 ezer facseme­te elültetése révén javítani, fris­síteni. Ahol nem futja a ta­nácsnak új járda építésére, ott — javasolta a városi népfrontbi­zottság elnöke — fogjanak össze maguk a lakosok, a helyi nép­frontaktivisták közreműködésé­vel, és építsenek járdát! Este 22 órától reggel 6-ig a kecskeméti házgyárból kapnak hozzá be­tontörmeléket. Csupán járműre és egy csapat markos emberre, olyan öntevékeny vállalkozókra van szükség, akik nem riadnak vissza némi áldozattól lakóhelyük job­bá, rendezetté tétele érdekében. Akiknek segítségével valóra vál­hatna a lakosságnak és a kecs­keméti tanácstagságnak az az együttes törekvése, hogy a kö­vetkező tervidőszakban minden kecskeméti utcának legalább az egyik oldalát szilárd burkolat fedné. Óvodai elhelyezés — Aztán itt vannak a legifjab­bak: a mai és a holnapi óvodá­sok — váltott témát Fehér Sán­dor elnök. —Az idén 800 új óvo­dai hely létesítésére van lehe­tőségünk, de még így is minden száz helyire 150 kisgyermek „kér” bebocsátást. Ez idő szerint mint­egy ötezer, 4—6 éves korú gyer­mek él a megyeszékhelyen. Kö­zöttük kik azok, akiknél a leg­inkább méltányos és igazságos az óvodai elhelyezés? Mely csalá­dok azok, amelyek különös fi­gyelmet érdemelnek — épp a megoldatlan helyzetben — az óvodai felvétel rangsorolásánál ? Tehát ebben is és még sok másban is a város vezető testü­letének segítségére lehetnek a lakóhelyük gondját-baját, sajá­tosságait jól ismerő, az állam­polgárokkal a szó szoros értel­mében együtt lélegző, velük együtt közösen is cselekedni kész népfrontaktivisták. Kohl Antal Szocialista brigádvezetők tanácskozása Tegnap tanácskozást tar­tottak a ßäcs-Kiskun me­gyei Kommunális Szolgál­tató Vállalat szocialista brigádjainak vezetői. 219 brigádtag képviseletében 18 brigádvezető hallgatta meg Bíróczi Gyula válla­lati igazgató vitaindítóját. Az igazgató elismerően hangsúlyozta, milyen je­lentős szerepük van ab­ban, hogy a vállalat ta­valy 46,5 millió forintos árbevételt ért el, 9,5 mil­lió forinttal többet, mint az előző évben. A múlt évi vállalásaikat teljesítve a brigádok 137 ezer forint értékű társadalmi munká­val segítették a különböző gyermekintézményeket. A tanácskozás résztvevői ezt követően megvitatták, hogy a mozgalomban részt vevő brigádok közül me­lyeik jogosultak újabb cí­mek viselésére. Döntésük szerint 10 kollektíva kerül felterjesztésre, közülük a kalocsai Alkotmány nevű kéményseprő brigád már másodszor, a kecskeméti | Április 4. ' nevű brigád pe­dig először lett érdemes az aranyfokozatra. A vitában felszólalt a tanácskozáson részt vevő Palsovics József, a Helyi­ipari és Városgazdasági Szakszervezet megyei bi­zottságának titkára. O. L. HÉTVÉGI RIPORT Ki rumot, ki konyakot Megállás nélkül dolgozik a pultos' asszony, férje tájékoztat a helyi italfrontról. — Furcsa, hogy tőlem hallja, de nekem igazán elhiheti, az unalom hozza ide a többséget. Dolgoznák sokszor rogyásig, csak a szabad idejükkel nem tudnak mit kezdeni. Körülnézett a faluban? Megszámolta az épü­lő házakat? Tudja, hogy hétvé­geken a sör harmada az ilyen kalákákon fogy el? Mit megisz­nak, míg egy házat fölbokrétáz- nak! Figyelte a fóliásokat, on­nan jön a pénz, ide is. A bögrecsárdák keverik meg a népet! Nálunk egy kortyot sem kapnak a részegek, ezt akkor közöljük velük, amíg képesek a tilalom fölfogására, amíg hat a szép szó. A házi borkimérések­ben annyit vedelhetnek, ameny- nyi beléjük fér. Hozzánk szinte úgy esnek be hazafelé tántorog­va. A minap is lecövekelt ide a pult elé egy ilyen, hiába biztat­tuk, kértük távozásra. Egy óvat­lan pillanatban fölhajtotta a másnak kimért bort. Az illető szó nélkül másikat rendelt, ezt is magába döntötte a zugbormé- rő törzstagja. Vendégünk tenye­rében ragadt szerencsére a po­fon. Nincs a faluban rendőr, fél óra is eltelhet, mire kiér a jár­őr. Félrehúzpdunk, mert közben fiatalabbak, középkorúak járul­nak a IV. osztályú italmérés pultjához. Két egyformán csinos, jól öltözött kislány is betér, csak az ízlésük különböző. 'Egyikük konyakot, másikuk hubertuszt rendel. A szeszért, vagy a társaságért? Hat munkaruhás férfi egy gyufásdobozt hajigái az egyik asztalnál, a sörösrekeszek túlol­dalán, vagyis az ivóban. Díszte­len, egyszerű környezetben dis- kurálnak a többiek. A falon pla­kátok. A MALÉV csábítja távoli vidékekre az egyiken a ráérőket, feszes pulóverű, telt idomú asz- szony más tájakra és a nemis- tudommilyen biztosítás megköté­sére a teremtés békésen iszogató koronáit. Lehet, hogy éppen a nőkről beszélgetnek a többi kisasztal­nál? Mellettem a gépkocsinyere­mény-kötvény esélyeit latolgatják. Csak egy idősebb, tömött bajszú, széltől barázdált, éjszakázások­tól ráncolt, szesztől kínzott bácsi poharazgat egyedül. Szíves hozzájárulásával az asz­talához ültem. Egy véleményen a pofozkodók Mi járatban lehet ez az akta­táskás, tűnődnek a többiek, lá­tom a felém villanó tekintetek­ből. — Arra kíváncsi, hogy kik jár­nak ide? Hát, akiknek most van a szabad szombatjuk, meg akik­nek a jövő héten lesz. Furcsa mosoly szalad át az arcán, félig-meddig tréfának szánta a választ. Erősebben mar­kolja a poharat, most jön a val­lomás. Gubancos élet szálai tekeregnek kívülálló számára kibogozhatat­lanul a kétdeci fölött. Kedvetlen a hajdani bognármester, a levál­tott tsz-elnök, tényleges temető­csősz. — Nézze, én a városban, ahon­nan jöttem, rendszeresen sakkoz­tam. Szívnám ezt a büdös ciga­rettafüstöt, ha itt játszhatnék a faluban valakivel, mondjuk a kultúrban? Még a pénzt se saj­nálnám érte, de mi van ott? Tánc, meg bunyó. Múltkoriban a zárt ablakon tettek ki valakit az udvarra, képzelheti. Mondtam, legalább vasárnap délelőttre csi­náljanak valamit a fiataloknak, hogy a lányok ott páváskodhas- sanak új ruhájukban. Némelyik csak azért jár a templomba, mert nincs hova felvenni az új kosz­tümöt, kabátot. Búzakék szemű, álmatag ipa­ros aprózik mind közelebb. Füle régóta itt van, egyre nyíltabban tekinget az alkalmi fórumra. Lát­szik, fontos mondandó szoron­gatja. Közbe is vág azonnal, amikor a rizling pillanatnyi hallgatásra készteti sokat megélt asztaltár­samat. — Igaza van az öregnek, he­lyeslem a véleményét, pedig né­ha megpofoztuk egymást. — Számít az? Kocsmások va­gyunk és kész! Alkalmazkodtunk a szokásokhoz, de összetartunk. — Szívesen szót értenék ma­gával, de . látom, siet. Rendes község lenne ez, mégsem áll ösz- sze a nép úgy istenigazában! Mindenki magának kapar, keriti amije van. Csoda, ha reggel a fiatalok húzzák a csíkot, amer­re út, vasút visz? Kicsit szégyenkezve szabódom, valóban a művelődés házába igyekszem. Barátsága jeléül szíves taná­csokkal könnyíti az odatalálást. — Menjen egyenesen tovább, forduljon jobbra, ahol azt a sok fát kivágták. Nyitva találja, ha szerencséje lesz, mert az igazga­tónő férje még Pesten van, majd a személlyel jön. Kettesben a „kultúrban” Szerencsém volt. Addig bók­lásztam a szép tágas épület elő­csarnokában, néztem meg két­szer is a nagytermet, míg kibújt irodájából az intézmény ügyele­tes vezetője, öreg népművelőnek számít, másfél éve nevezték ki. Rokonszenves, értelmes asz- szony, rendet tart maga körül, mindent az előírások szerint csi­nál. Gyönyörű cikket kerekíthetnék, ha nem dobolná idegesítsen az itteni csend, hogy valahol lépést tévesztettünk, örüljünk azért az „eredményeknek”. Tizenöt kis­mama jött: el a kicsinyeket fenye­gető betegségekről tartott elő­adásra, negyvenen gyűltek össze az állatokat károsító vészek megelőzéséről rendezett tájékoz­tatón. A klubszobában mintaszerűen tálalt kerámiakiállítás szomorko- dik. Gondosan megfogalmazott, ízlésesen kivitelezett útmutató igazít el a szép tárgyak között. Megtudom — miközben kalau­zom kulcsra zárja a kiállító he­lyiséget —, hogy már hatvanan látták az egyik fővárosi lapban is dicsért tárlatot. A moziban ak­kor sűrűsödik a nép, ha jó fil­met játszanak, azaz kalandosat, szerelmesét. Sajnos, a diszkó se nagyon megy. Az élő tánczene itt még vonzóbb lenne, de a ráfizetés miatt ritkán hirdetnek valami­lyen együttest. Jobban kedvelik a szomszédos községben levő bálá­kat. A távolság nem számát. Mo­torizált a fiatalság! Így kevesebb itt a gond, keve­sebb a pofon. Oka milliónyi le­het, de leginkább a kislány. — Előbb jön, mint a fiú, unat­kozik, felkérik, berobog a lovag, következik kint a ház mögött a számonkérés, ököllel. Tánc- vagy színjátszócsoport szervezésére ilyen körülmények között nem is gondolhatunk. Liget vagy park? • Irgalmatlanul nehéz a falusi művelődési otthonok igazgatói­nak az élete. Nincs még egy foglalkozás, ahol annyi . tovább­képzést tartanának, annyit ta­nácskoznának, annyit emlegetnék a „módszereket”, mint a népmű­velők körében. Közben megol­datlanok fontos dolgok. Több százezer forintért hozták rendbe ezt a művelődési házat. Senki sem közölte a munkát el­vállaló kisiparossal, hogy a mű­velődési otthon jellegéből adó­dóan ízlésfejlesztő intézmény, így lila, sárga, hupikék színek­ben virító „modern” minták kér­dezik, hogy felújítás ürügyén miért csúfították el a nagyter­met. Csak a személyi kiválóság, hi­vatástudat mozdíthatná ki kö­zönyéből a falut, művelhetné, nevelhetné hatékonyabban a né­pet, a művelődési otthon. Fő­ként az ilyen tanyás falvakból hiányzanak a lakosságot, vagy annak egyes rétegeit a „kultúr- ba” csalogató közös érdekek. Valahol lépést tévesztettünk. A változó szokások, körülmények, az elsietett intézkedések, alkal­matlan emberek időnap előtt el­sorvasztottak még életképes for­mákat. Ügy vagyunk ezzel vala­hogy, mint ebben a községben a művelődési ház elől kiirtott kis ligettel. Állítólag park lesz a he­lyén, most se fák, se virágok. Kérdés, hogy az óriási határú községben a park mennyivel ér többet egy árnyas bereknél? Hazafelé az italbolt előtt vitt el az utam. Két Ijpbakocsii áll­tak körül a ki- és betérők. A büszke kismamák mutogatják apróságaikat, itt látják a legtöb­ben a gyerekeket. Valaki — férj, ismerős? — egy-egy deci rummal kínálja a mamákat. Elfogadják, köszönik. Errefelé talán itt kezdődik a női egyenjogúság... Heltai Nándor HO VÁ MENJÜNK KIRÁNDULNI? Szabadidő­kiállítás a Néprajzi Múzeumban A belépőt színes fényképek, ízlésesen elrendezett plakátok, népművészeti tárgyak fogadják, ízelítőt kaphat minden megye megtekintésre méltó nevezetessé­geiből és készséges felvilágosítást a szálláshelyekről, útvonalakról, minden fontos tudnivalóról. Az asztalokon szórólapok, térképek, tarka prospektusok. Meghívók Baranyába, Tolnába, Zalába. Víz mellé, hegyek közé, várnézőbe, lovagló- és kerékpáros túrákra. A látogatók nyomtatványokat gyűj­tenek, kérdezősködnék, térképe­két böngésznek. Tervek érlelőd­nek, döntések születnek — hét végi kirándulásokra, üdülésre, világjárásra. Hiányzik Kecskemét térképe A Bács-Kiskun megyei Idegen- forgalmi Hivatal „standját” könnyű megtalálni. Messziről vi­rít a bajai hivatal képviselőjének kalocsai viselete. Mindenki meg­bámulja, de csak kevesen talál­ják el, hogy Kunsági Rita melyik vidék színeiben pompázik. Az egyik matyónak nézi, a másik sárközinek. Ha már így mellé­fogtak, szeretnének képet kapni Kalocsáról, de az ismertetőfüzet még nem jött meg a nyomdából. Prospektus is csak kétféle és pénzes kapható: egy Bajáról, egy Bugáéról. A díjtalan kecskeméti szórólapok, megyei térképek mind egy szálig elfogytak már az első napon. A következő szállít­mányt már útnak indították, ké­sőbb bőven lesz mit osztogatni, addig is nagyon kelendő a bajai füzet és a bugaci képeskönyv. — Hogyan juthat el egy kecs­keméti Bugacra? — teszik fel a fogas kérdést, nem is először. Molnár Zoltánná, kereskedel­mi csoportvezető tanácstalan. — Sajnos, tényleg nincs meg­oldva, hogy az emberek egyéni­leg kiránduljanak Bugacra. Mi­vel menne, akinek nincs kocsi­ja? Van egy helyi járat, erre nem lehet egész napos programot építeni, mert ahogy kimegy, for­dul is vissza. Jó lenne, ha Kecs­kemétről legalább hét végén in­dítanának egy különjáratot, igény van rá. A másik nagyon kedvelt és nehezen megközelít­hető hely, a Szelidi-tó. Az érdek­lődés nagy, de senkit sem tu­dunk azzal biztatni, hogy elhe­lyezzük. A tónak gazdája nincs, a szállót a Vendéglátó Vállalat üzemelteti, vagy szorítanak he­lyet az utasainknak, vagy nem, erre nem lehet rendszeres üdül­tetést szervezni. Egyénileg pedig nagyon körülményes az odauta­zás. — Kecskeméti térképük van-e? —. érdeklődnek sűrűn. — Mindennapos gondunk ez is. Állandóan keresik a térképet és nincs. Van egy régi, az sem pontos már, és csak a kiskorúiig terjed, ami túl esik — például a Szédhenyiváros — nem szerepel rajta. Nagyon elkelne egy új várostérkép. Más megyék ajánlatait, prog­ramjait tanulmányozva úgy tű­nik, hogy sokkal többet áldoznak tájaik, természeti, kulturális, történelmi értékeik megismerte­tésére, mint nálunk. Nyíregyháza- Sóstófürdőn minden igényt ki­elégítő nyaralófalu várja a tu­ristákat, Nógrád megye felfede­zéséhez is kedvet ébreszt, hogy a * Bábu, gladiátoröltözékben — az olasz pavilon egyik reklámfo­gása. kellemes környezetben kényel­mes turistaszállásokat, nyaraló,- házakat vehetnek igénybe a pi­henni vágyók. Szervezett megye­járások, városnézések, műemlék­ismertető séták, táj jellegű túrák sokasága csalogatja a hétvégi ki­rándulókat Tolnába, Baranyába, a Duna-kanyar mellé, az ország szinte minden részébe. Mi pedig még egy térképet sem nyomhatunk a hírős városra kí­váncsiak kezébe, arról nem is beszélve, hogy szálláshelyek dol­gában is rosszul állunk. Baja esélyein sokat ront, hogy a víz­parti város éppen a kulturált fürdőszolgáltatással marad adós az odalátogató vendégeknek. Kecskemét környékén, a Magyar —Szovjet Barátság Tsz kivételé­vel, egyetlen gazdaság sem vál­lalja a borkóstolós rendezvénye­ket, holott ezek is lendíthetnének megyénk idegenforgalmán. Non-stop vetítés, divatbemutatók Családok bújnak össze a kata­lógusok fölött, találgatnak, lel­kesednek és számolnak. Megérin­ti őket az utazgatás varázsa, so­kan most határozzák el, hogy a Balaton helyett nyugodalmasabb helyen töltik el nyári szabadsá­gukat. Mások a külföldi utazási lehetőségekről tanácskoznak az irodák képviselőivel. — Tizenöt ország csaknem hetven kiállítója mutatja be kí­nálatát — közli dr. Szőllősi Sza­bolcs, a kiállítás igazgatója. — Szeretnénk megszínesíteni az érdeklődés fehér foltjait, össze­hozni a közönséget a szabadidő- programot kínáló hazai és külföl­di vállalatokkal, közreműködni abban, hogy minél többen utaz­zanak jól és okosan. Ezt a célt szolgálják a non-stop filmvetíté­sek — nyitástól zárásig folya­matosan — a naponta kétszer megrendezett divatbemutatók, ahol az üzletekben kapható di­vatos és praktikus szabadidő­öltözékeket mutatjuk be. A már­cius 11-ig nyitva tartó kiállítás­ra hozzávetőleg 100 ezer látoga­tót várunk. Utazni jó — valljuk egyre töb­ben. Kedvet kaptunk az ország- és világjáráshoz és mehetünk is: szinte minden út nyitva áll előt­tünk. A választás mégsem köny- nyű, mert nincs teljes, átfogó képünk az összes utazási iroda ajánlatáról, de még itthon sem ismerjük a hétvégi kirándulások, üdülések összes lehetőségét. Amíg a felkapott üdülőhelyekre autókaravánok vonulnak, kevés­bé ismert, bár látnivalókban bő­velkedő tájainkat elvétve látogat­ják. A Néprajzi Múzeumban megrendezett Utazás ’79 — elne­vezésű kiállítás valóban meg­könnyíti a közönség tájékozódá­sát és olyan helyekre, szolgálta­tásokra is felhívja a figyelmet, amelyek szebbé, változatosabbá tehetik a szábad idő eltöltését. Vadas Zsuzsa • Matyó népviseletbe öltözött menyecskék a Heves megyei pavilon­ban. (MTI-fotók, Fényes Tamás felvételei — KS.) Hol van a falu közepe ? V ároskörnyéki község, italbolt, szombat délután. Sűrűn nyílik az ajtaja. Útjába esik a járókelőknek, ezért botlanak bele az emberek vagy a szesz csalja őket erre? Kétségtelen, bogy jó helyre építették, itt formálódik a tanyás falu üz­leti központja, itt nyílik meg hamarosan a művelődési ott­honba költöző vagy' parancsolt könyvtár helyén a presszó. Ama példázat ékes bizonyságának is felfogható, ez a félig talpon­álló, félig kocsma, hogy jó emberek kis helyen is elférnek. Magasan járt a nap az égen, de máris zsúfolt a középen üres sörösrekeszekkel célirányosan két részre osztott helyiség. A szokásosnál kisebb pult fér csak el az ajtóval szemező ablakmélyedésben. Kedves, nagyma­mát formáló hölgy méri a kétdeciket (bort, főleg a szemelt rizlinget kedvelik), meg a deciket(cseresznyét, konyakot). És sört természete­sen! Munkaszüneti napokon 100—120 ládányi is lecsúszik a torkokon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom