Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 13. A KGST-tagállamok által közösen megoldandó legfontosabb problémák egyike a népgazdaság tüzelő-energetikai és nyersanyagforrásokkal való ellátása. Arról van szó, hogy a KGST-tagállamokban a természeti kincsek rendkívül egyenetlenül oszlanak meg. A Szovjetuniót kivéve gyakorlatilag egyetlen testvéri állam sem rendelkezik ásványi nyersanyagból és fűtőanyagból, hogy úgy mondjuk, kielégítő „választékkal”. Ebből adódik a Szovjetunió különleges szerepe a szocialista világpiac tüzelő- és nyersanyagellátásában. Az előző ötéves terv során a Szovjetunió mintegy 550 millió tonna egyezményes tüzelőanyagot szállított a testvéri országokba, a folyó ötéves tervben pedig ezek a szállítások körülbelül 800 millió tonnára emelkednek. Ennek a mennyiségnek mintegy a felét alkotja a kőolaj és termékei. A KGST-tagállamok importszükségleteiket kőolajból, földgázból, nyersvasból, villamos energiából csaknem teljesen, olajtermékekből, hengerelt fémekből, foszfortartalmú műtrágyából háromnegyed részben, gyapotból, kőszénből, , mangánércből háromötödrészben, vasércből 90 százalékig, fűrészárukból 80 százalékig szovjet szállítmányok révén fedezik. A Szovjetunió hosszú távú tüzelő-, nyersanyag- és energetikai programját teljesítve kénytelen megfelelő területi-termelési komplexumokat létesíteni, főleg a keleti és északi kerületek erőforrásaira támaszkodva, ami fokozott volumenű beruházásokat tesz szükségessé. Ezeket a körülményeket figyelembe véve a többi érdekelt KGST-tagállamok aktívan reszt vesznek ennek a programnak a megvalósításában. • Az elmúlt évben tizenkilenc vietnami szakmunkás érkezett a Csepel Művekbe szakmai gyakorlatra. Hat szakma képviselői ismerkednek a csepeliek munkájával, munkamódszereivel. A Csepel Müvek különböző gyáraiban a szakmájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Képünk a Vas- és Acélöntödék 1. sz. vasöntödéjében készült, ahol a motorok forgattyúsházainak homokformáit készítik. Képünkön: Bui Ngoc Can és Vu An Canh az öntvények magját állítja össze. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Elektromos vezérlőtáblát szállítanak Omszkba # Az MMG Automatikai Művekben készül a szovjetunióbeli Omszk- ban épülő kőolaj tartálypark elektromos vczérlőtáblája és irányítópultja. A berendezések program szerint vezérlik az óriási tartályok töltését és ürítését. (MTI-fotó: Manek Attila—KS) Vietnami szakmunkások Csepelen A kurszki mágneses anomália külszíni bányáiban csehszlovák és NDK-gyártmányú hatalmas, forgótárcsás komplexumok, lengyel meddőszállító kocsik. NDK-beli villanymozdonyok dolgoznak. Közös erővel épül az orenburgi gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulózgyár. A munkaiatok befejezése után minden résztvevő megkapja a megfelelő részt a nyersanyagból, vagy a késztermékekből. Jurij Goncsaruk SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Közös erővel A szocialista közösséghez tartozó államok gazdasági kapcsolataiban mind jelentősebb szerepet játszik a tisztán kereskedelmi kapcsolatokról a termelési és tudományos-műszaki kooperációra és szakosításra, a kétoldalú és sokoldalú gazdálkodó szervezetek és tudományos kollektívák létrehozására, fontos népgazdasági objektumok közös építésére, majd közös használatára való áttérés. A KGST-tagállamok nagy figyelmet szentelnek az ésszerű munkamegosztás fejlesztésének, a nemzetközi szakosítás és kooperáció bővítésének. így például a gépgyártásban a szakosítást és a kooperációt főleg a mezőgépek és traktorok, a könnyű- és élelmiszeripari gépek, a gépkocsik, az emelő-szállító berendezés stb. termelésében szervezik meg. Ennek révén az egyik vagy másik termékfajta kibocsátására szakosodó ország nemcsak önmaga, hanem más KGST-tagállamok számára is termelve, optimális méretűvé fejlesztheti az adott termelést, csökkent- heti a kis szériákban való gyártást, növelheti a gazdasági hatékonyságot. Magyar hozzájárulás az integrációhoz, a Volgái Autógyár termékeinek sikeréhez A Volgái Autógyár szállítói közé a Szovjetunióból 400, a többi szocialista országból pedig 29 vállalat tartozik. A Volgái Autógyár (VÁZ) szilárd és sokrétű kapcsolatai a KGST-tagállamokkal azokban a napokban kezdődtek, amikor a Volga menti sztyeppén egymás után nőttek ki a gigantikus üzem épülettömbjei. Csehszlovákiából öntő-, az NDK-ból sajtológépeket, Magyarországról három teljes elektromos berendezést szállítottak. Megérkeztek a patronáló szerelők, a Zsigulik és Ladák gyártásának beindításához szükséges egyes szerkezeti részegységek, aggregátok. A KGST- tagállamok voltak e kisfogyasz- tású kocsik első vásárlói és az autók műszaki és üzemeltetési tulajdonságainak értékelését tartalmazó levelek sorra érkeztek ezekből az országokból. Ma már több százezer Zsiguli fut Bulgáriában, Magyarország, az NDK, Lengyelország útjain. A VÁZ 1979-ben gyártja az egymil- liomodik autót a KGST-tagállamok számára. A kollektíva sikereiben nem kis jelentőségűek a testvérországok vállalataival tartott szakmai, baráti kapcsolatok. — Ezeket a kapcsolatokat fejlesztve — mondja Szergej Borisz, a VÁZ exporthivatalának vezetője — különös figyelmet fordítunk termékeink minőségére. Minden ennek érdekében történik: a műszaki-tudományos információ, az élenjáró tapasztalatok, a progresszív technika és technológia cseréje. Készek vagyunk — külföldi barátainkkal együtt — a gyártmányok technikai színvonalának és megbízhatóságának további növelése érdekében a ki- terjedtebb programok megvalósítására. A VÁZ krónikájában, bármilyen rövid is (az első Zsiguli 1970. április 19-én került le a szerelő- szalagról), az egyik legragyogóbb fejezet a gyár kollektívájának a külföldi barátokkal tartott internacionalista kapcsolatairól szól. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárának (MMG) első munkás- küldöttsége hét évvel ezelőtt érkezett Togliattiba. A küldöttséget Nagy Imre, az üzem vezetője és Kádár Ferenc, a pártbizottság titkára vezette. A karosszéria-szerelő műhelyben, a 451-es számú brigád részlegén magyar barátaink felfigyeltek gyárunk műszereire. Azóta állandóvá vált a küldöttségek, a baráti üzenetek cseréje, s ez reális haszonnal jár mindkét kollektíva számára. Jelentősen javult az olajnyomósmérők, a benzinszintjelzők és más magyar műszerek minősége. Nemrég a VÁZ megrendelésére az MMG mérnökei eredeti konstrukciójú sebességmérőt, voltmérőt, ellen- őrzőlámpa-blokkot dolgoztak ki a Zsiguli új modelljéhez. — A VÁZ munkásai több magyar vállalat kollektívájával ápolják a barátságot — mondja Sípos Lajos, a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat képviselője Togliattiban. — Ismeretes, hogy korábban Magyarországon nem gyártottak kellékeket személygépkocsik számára. Az üzemek, amelyek megállapodásokat kötöttek a VAZ-zal, az utóbbi évek folyamán jelentős változáson mentek át. Itt van például a Bakony Művek, amely kürtöket, gyújtáselosztókat, gyújtószárakat és egyéb fontos szerelvényeket gyárt. Korábban kerékpár-alkatrészeket és más tömegcikkeket gyártott. 1970- ben a VAZ-zal kötött megállapodás alapján a gyár vállalta, hogy 35 000 kellék-készletet szállít. Persze, szükségessé vált a technikai és a konstruktőri bázis gyökeres átalakítása, fel kellett hagyni egy sor kis értéket képviselő gyártmány előállításával. A Bakony Művek jelenleg évente 400 000 kellék-készletet szállít a VAZ- nak, és a különféle elektromos készülékek gyártásában bázisvállalattá vált a magyar gazdaság számára. Bővíti más KGST-álla- mokba irányuló szállítmányait, egyebek közt szállít á lengyel autóiparnak, licenceket vásárol, érdekes műszaki újdonságokat kínál fel a nemzetközi piacon. Hasonlóképpen ösztönzőleg hatott az ELZETT, a VIDEOTON és más üzemek fejlődésére, tökéletesedésére a Volgái Autógyárral való együttműködés. A KGST 30. évfordulójának esztendjében a VÁZ kollektívája elhatározta, hogy kibővíti az élenjáró műszaki-tudományos és termelési tapasztalatok cseréjét, megvalósítja a gyártmányai műszaki színvonalának, megbízhatóságának és minőségének további növelését célzó komplex programokat. (APN—KS) Az üzem hagyományai örömmel mondotta el egy fiatal párttag a beszámoló taggyűlésen: mekkora élményt jelentett neki és társainak a pártszervezet által ösz- szehívott találkozó az üzem negyvenötös kommunistáival. Ez a találkozó emberközelbe hozta a fiatal kommunisták számára azokat a küzdelmeket, amelyeket a város, az üzem munkásai a felszabadulást követő esztendőkben folytattak. Az élmény eleven, átható erejét tükrözte, hogy — noha ez a hangvétel manapság már nem szokás pártéletünkben — a felszólaló szó szerint megköszönte a vezetőségnek a találkozó megrendezését. A közösség hatóereje Időről időre történnek felmérések, melyek azt tudakolják, menynyire ismerik egyik vagy másik üzem fiatal, pályakezdő dolgozói munkahelyük múltját, történetét. A vizsgálódások többnyire kedvezőtlen eredményeket szoktak felmutatni. az ismeret olykor meghökkentően hiányos, csekély. Igaz, akadnak ellenkező példák is. Van üzem, amely gondos munkával létrehozott gyártörténeti múzeumába invitálja új dolgozóit; hozzátartozik ez is a munkahely megismertetéséhez. Mégis, egészében véve ebben a tekintetben több baráti országban is előbbre járnak, ez a tevékenység ott jóval sokrétűbb, erőteljesebb, mint nálunk. Vajon nem is lenne erre szükségünk? Aligha lehetne e kérdésre önmagunkat nyugtatgató feleletet adni. Hiszen mennyi panaszt hallani arról, hogy a fiatalok nem éreznek kötődést munkahelyük iránt, hogy pár forintnyi béremelésért készek odahagyni, másik vállalattal felcserélni. Bizonyos, hogy e kötődést elsősorban olyan kézzelfogható tényezők befolyásolják, mint a kereseti lehetőségek, a munkakörülmények, a szakmaimunkaköri előrehaladás perspektívái, a munkahelyi légkör, a vezetés stílusa, a társak segítőkészsége és így tovább. De lehet szerepe a hagyományok ismeretének is. Hiszen tapasztalataikig igazolt tudományos igazság, hogy valódi közösség nem alakulhat ki ell'oga- dott-átérzett közös tradíciók nélkül. A közösség hatóereje, belső kapcsolatainak intenzitása pedig természetszerűen kihat az egyén értelmi és érzelmi állásfoglalására is. Nem kell átrajzolni S a dolog lényege éppen ebben van. Nem a kiindulásként emlegetett munkaerő-gazdálkodási szempontokban, hanem abban, hogy a hagyományok ápolása, tudatosítása előmozdítója lehet a munkahelyi közösségek kikovácsolásának, belső életük szocialista tartalma kibontakozásának. Jól értették meg ezt azok az üzemi mozgalmi szervezetek, szocialista brigádok, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban az 1918 —1919-es események jubileumairól való megemlékezést összekapcsolják a helyi történések felkutatásával. Számba veszik és propagálják, miként vettek részt az adott gyár vagy bányavállalat munkásai az akkori megmozdulásokban. a tanácshatalom építő tevékenységében. iDe nemcsak a politikai-mozgalmi harcok emléke lehet éltető forrása a mai cselekvésnek. Hiszen ha hazánk ipara egészében véve nem is haladt éppenséggel a műszaki fejlődés élvonalában, voltak ágazatai, gyárai, amelyek egy-.egy szakaszban világméretekben is a/., élenjárók közé tartoztak. Kétségtelenül ellentmondásos örökség ez., hiszen a gyár műszaki-gazdasági felfuttatása tőkés viszonyok között elválaszthatatlanul összefonódott a munkások kizsákmányolásával, s akik személyükben hordozói-kezdeményezői voltak az. előbbieknek, az utóbbi miatt nem ritkán váltottak ki jogosan keserű indulatokat a munkások tömegeiből. A közvetlen osztályütközések múltba tűn- tével azonban ezt az ellentmondásos örökséget is mindinkább a maga valódi helyére tudjuk tenni. Megértve, hogy nem feltétlenül szükséges utólagosan indokolatlanul is haladó politikai gondolkodásúvá átrajzolni a jelentős műszaki elmét, mert enélkül is besorolható méltánylandó hagyományaink sorába. Eleven erőforrás Felvetődhet, hogy számos üzemünk — s természetesen valamennyi mezőgazdasági szövetkezetünk — nem rendelkezik nagy tradíciókkal teli múlttal, hiszen nem is léteztek a korábbi időkben, szocialista fejlődésünk szülöttei. Am az azóta eltelt idő sem csekély ívet fog át: a szocialista iparosítás kezdetén létesült üzem jelenleg már három évtizedes múltra tekinthet vissza.' Ez a három év,tized is gazdag hagyományokkal teli történelem, melynek megismertetésé erőforrás is lehet, tanulságokkal is szolgálhat. Hogy csak egyet említsünk: az idei nehezebb feladatok teljesítéséhez bátorítást adhat annak felidézése, hogy az eltelt években éppenséggel nem is egyszer birkózott már meg nehéz feladatokkal az adott üzem kollektívája. Tudunk üzemről, ahol helytörténeti szakkör működik, másutt pályázatokkal, megbízatásokkal késztettek az üzem történetének megírására, kiadványok is láttak- látnak erről napvilágot. csillogóan díszes vagy hétköznapion egyszerű köntösben. A lényeges, hogy ne porosodjanak olvasatla- nul a szekrényben, hasznosuljanak a pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ, a munkahelyi vezetés politikai tevékenységében, segítsenek a ma tennivalóinak megoldásában. Hiszen ez a lényege az üzemi hagyományok ápolásának. Nem holttá dermedt, csak kegyeletből elő-elővett ereklyeként kell kezelnünk ezeket, hanem mint a mai cselekvés éltető, eleven erőforrásait. Gy. L. Tiszakécskei mesteremberek — Száz évvel ezelőtt már voltak a községnek iparosai, erről dokumentumaink vannak — mondja nem minden büszkeség nélkül Pivon József villanyszerelő, a KIOSZ tiszakécskei alapszervezetének titkára. A városiasodé nagyközségben jelenleg 150-nél több kisiparos él. Az érdekvédelmi szervezet tisztségviselőinek, Módra Zoltán elnöknek, Győri József titkárhelyettesnek és a titkárnak a szavaiból kitűnik: a szocialista szektor mellett megtalálják a helyüket. A lakossági szolgáltatások nagy részét ők végzik el. Az építőiparban úgy alakult a helyzet, hogy a tanács költségvetési üzeme és a helyi ipari szövetkezet új épületeket hoz létre, az iparosok pedig főként a javításra-felújításra vállalkoznak, így kiegészítik egymást. A nagyközségi pártbizottsággal és a tanáccsal szoros kapcsolata van a KlOSZ-alapszervezet- nek, s ez segít abban, hogy az iparosok a tevékenységüket a párt által meghatározott szolgáltatásfejlesztési feladatokra összpontosítsák. A KIOSZ megyei vezetőségétől és a kecskeméti körzeti csoporttól szintén kapnak segítséget. • Pivon József KlOSZ-titkár, az Ipar Kiváló Mestere. 1* Győri József munkáját a megyeszékhelyen is dicsérték. * Módra Zoltán, a KIOSZ kecskéi elnöke. (Pásztor Z. felvételei) A z önzetlenség hagyománya Az iparosokat — kevés és nem jellemző példákból általánosítva — sokan olyan embereknek tartják, akik semmi olyan munkára nem hajlandók, amely nem hoz pénzt. Tiszakécskén köreikben már hagyománya van a lakóhely érdekében végzett önzetlen munkának. — Két évvel ezelőtt például, a pártbizottság és a tanács felhívására a kettes számú általános iskola bővítésében vettünk részt — meséli Győri József szobafestő. — Építőanyag-fuvarozásban és alapozásban körülbelül hatvankétezer forint értékű társadalmi munkát végeztek ott az iparostársak. A további építkezéshez még legkevesebb harmincezer forintot érő társadalmi munkával járultunk hozzá. — Tavaly a sporttelepen Pivon József, Győri József, Pusztai Lajos lakatos és Jóljárt Ferenc festő több mint húszezer forint értékű társadalmi munkát végzett el — teszi hozzá Módra Zoltán, aki szabómester. — Győri József a pártbizottságon az alapszervezeti helyiséget egyedül festette, mázolta ki, mintegy tízezer forintos társadalmi munkával. Sándor Lajos fényképész minden évben fölvételeket készít a társadalmi, politikai eseményeken a tanács részére, társadalmi munkában. A neveket és a vállalásokat még tovább sorolhatnám. A kisiparos és műhelye — egyszemélyes vállalat. Általában válogathat a munkák közt, hiszen a szolgáltatások iránti igény egyre növekszik. A kécskei mesterembereket „mozgatni” képes a KlOSZ-alapszervezet vezetősége. Ez úgy értendő, hogy a lakóhelyük szempontjából fontos munkákat előnyben részesítik, a le. A mozgékonyság előnye — Az egyes számú óvodát a megrendeléstől számított négy héten belül beköltözhetővé tettük szak-szerelőipari vonatkozásban. — említ egyet a sikeres közérdekű munkák közül Pivon József, akit az Ipar Kiváló Mestere címmel is kitüntettek már. Besegítettek a mielőbbi befejezés érdekében az új hétközi diákotthon építésébe is. A nagyközségi tanács költség- vetési üzemének alvállalkozójaként néhány kécskei kisiparos a kecskeméti sajtóház felújításában is részt vett. Az épület nagy tetszést aratott, színeit Győri József vitte föl a falakra, Szabó Jenövei. Sikala József bádogos a tetőn dolgozott. Az idén minőségi változás következett be a KlOSZ-alapszer- vezet és a tanács közti kapcsolatban. A kisiparosok elvállalták valamennyi gyermekintézmény esedékes felújítását. A körülbelül 1.6 millió forint értékű munkáról Miskó István tanácselnök és Pivon József állapodott meg. A KlOSZ-vezető megszervezte, hogy rendelkezésre álljanak a kellő időben a szükséges szakemberek. A nevelési intézmények rendbehozásában Szűcs Sándor és Szűcs Gyula. Parádi Ernő és Kovács István kőművesek, Med- gyesi László fűtésszerelő, több festő-mázoló és villanyszerelő vesz részt. Vállalásuk révén egy- gyel kevesebb a tanács gondja. Élet a KlOSZ-székházban Az alapszervezetnek székhaza van Tiszakécskén, ahol szabad idejüket eltöltik az iparosok. Egyesek a tavaly novemberben kezdett politikai előadás-sorozatot hallgatták végig. A nőbizottság az idős nyugdíjasok és az özvegyek segélyezési ügyéivel foglalkozik. Néhanapján TIT-előadót fogadnak a székházban. A szakmai, illetve az ipargyakorlással kapcsolatos tanfolyamok sem mennek ritkaságszámba. A vezetőség minden héten fogadónapot tart. Igyekeznek gondoskodni az utánpótlásról az egyes szakmákban. Olykor pacalvacsorás baráti összejövetel élénkíti föl a KlOSZ-házat. Ami a legfontosabb az itteni események mind közrejátszanak abban, hogy a lassacskán városi színvonalúvá váló településen ütőképes iparosgárdára támaszkodhatnak a nagyközség vezetői a fejlődést segítő feladatok megoldásában.
