Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-13 / 60. szám

1979. március 13. ® PETŐFI NÉPE # 3 TÖBB, MINT 800 MILLIÓS KÁRT , . TÉRÍTETT MEG TAVALY BÁCS-KISKUNBAN AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ $ Kockázatvállalás sok milliárd forint értékű vagyonért Beszélgetés az ÁB megyei igazgatójával Ma már egyre fontosabb szerepet játszik gazdasági és tár­sadalmi életünkben a közös- és a személyi tulajdon, valamint életbiztosítás. Csupán Bács-Kiskun megyében több, mint 350 ezer biztosítást kötnek évente, s az Állami Biztosító ennek ellenében több milliárd forint értékű vagyonért vállal kocká­zatot, termelési* és személyi biztonságot nyújtva ezzel ügyfe­leinek. Ezzel kapcsolatban folytattunk beszélgetést Szabó Lajossal, az ÁB megyei igazgatójával. — Az elmúlt évi adatok alapján mennyire érte meg a gazdaságoknak, hogy biztosí­tást kötöttek? — A múlt évben volt mun­kánk bőven, és ha mi sokat dol­gozunk, az azt jelenti, hogy sok a kár. Ez természetesen anyagi gondot okozott a károsultaknak és intézményünknek is. Szinte nem volt olyan elemi csapás, ami ne sújtotta volna vagy a mező- gazdaságot, vagy a lakosság va­gyontárgyait. Ennek következ­ménye volt, hogy igazgatóságunk az eddigi legnagyobb — összesen 826 millió- forint — kárösszeget fizette ki. Kártérítési kötelezett­ségeinknek csak úgy tudtunk eleget tenni, hogy központunktól 206 millió forint támogatást igé­nyeltünk. A legtöbb kártérítést — 844 millió forintot — a mezőgazdaság részére fizettük ki. A tavaszi fa­gyok által okozott termésveszte­ségek miatt 497 millió forintot té­rítettünk. A jégverés a múlt év­ben 36 esetben volt hívatlan ven­dégünk, 37 ezer hektáron pusz­tított és kártérítéseink összege meghaladta a 100 millió forintot. A jégveréstől változatlanul a ha­lasi, bajai, kecskeméti járás te­rületei szenvedtek legtöbbet. A mezőgazdaság hatalmas ká­rait tehát elsősorban a mostoha időjárás okozta. Ily módon az új, 1976-ban bevezetett növénybizto­sítási módozat-----ami magában foglalja a tavaszi fagy, a belvíz­árvízkockázatokat is — jól szol­gálta a gazdaságok növényterme­lési biztonságát. Enélkül a súlyo­san károsodott gazdaságok min­den bizonnyal nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek volna. összegben ugyan szerényebb, ám egyáltalán nem lebecsülendő a különböző állatbiztosítási szer­ződésekre kifizetett 37 millió fo­rint összegű kártérítés sem. Igaz, a múlt évben nem volt járványos állatmegbetegedés, mégis a nagy­üzemeknek 4600 darab elhullott állat kárát kellett megtérítenünk. — Mi a helyzet a lakossági károkkal kapcsolatban? — A lakosság által kötött biz­tosítások száma az utóbbi évek­ben ugrásszerűen növekedett, összesen 347 ezer szerződésünk van, ami azt jelenti, hogy a mun­kaképes lakosság több, mint 80 százaléka rendelkezik valamilyen biztosítással, egyesek többel is. Mindennek alapján több milli­árd forint értékű lakossági va­gyonért vállalunk kockázatot a megyében. Lakossági szolgáltatásainkat — mint ismeretes — a korszerűbb lakás-, casco- és életbiztosítások bevezetésével szélesítettük. IJy módon a károk darabszáma és ér­téke is lényegesen megnőtt. Ta­valy vagyoni jellegű kárt több, mint 23 ezer esetben, 49 millió forint értékben, személyi kárt pedig csaknem 24 ezer esetben, 38 millió forint összegben térí­tettünk. Ez az előző évhez képest mintegy 10 százalékos emelke­dést jelent. Fiókjaink dolgozói­nak megfeszített munkát kellett végezni ahhoz, hogy panaszmen­tesen rendezzék a lakossági ká­rokat. A kárt szenvedettek egyébként igen nagyfokú érzékenységet ta­núsítanak a műszaki, és a gép­járműkárok rendezése során. Ilyen eset volt a nagy tömegeket érintő július i9-i kunbajai vihar, amikor a károsultakon gyors kár­rendezéssel, szükség szerint a helyreállításhoz szükséges előleg­folyósítással segítettünk, a helyi szervek és a lakosság megelége­désére. A gépjárműkároknál a személyek fokozottabb idegessé­ge a káresemény vétlenségéhez, vagy felelősségéhez kapcsolódik. Sajnos, a káresetek száma és a kifizetett térítések összege is év­ről évre 20—25 százalékkal nö­vekszik. Múlt évben a gépjármű­fiókunk az 1977. évi 33 millió­val szemben több, mint 45 millió forintot fizetett ki. A múlt évi tapasztalatok tehát azt bizonyít­ják, hogy a lakosságnak is érde­mes volt biztosítani. — Milyen formában kíván­ják az idén a megyében to­vábbfejleszteni az Állami Biz­tosító szolgáltatásait? — A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek biztosítási rendszerét megálilapodottríak tekintjük, a háztáji gazdálkodás biztonságát szolgáló módozatokat viszont to­vábbfejlesztjük. Ennek keretében a sertéstartó gazdák részére két új biztosítási módozatot dolgoz­tunk ki. Az egyik módozat keretében a szerződéssel lekötött növendék- és hízósertések biztosítását vál­laljuk, a tenyésztési ciklusnak megfelelően, 6 hónap időtartam­ra. A másik biztosítás a le nem szerződött sertésekre köthető, va­lamint a kisgazdaságokban tar­tott anyakocákra, egyéves időtar­tamra. Ennek keretében kocká­zatot vállalunk balesetből, beteg­ségből, ellésből eredő elhullásra. A személybiztosítások körében az idén új hitelfedezeti életbiz­tosítást vezettünk be. Ennek ke­retében a nagy összegű, hosszú- lejáratú hitelekre vállalunk koc­kázatot meglehetősen alacsony díjért. A múlt évben még csak korlátozott körben engedélyeztük a CSÉB—80 terjesztését, azért, hogy az abban biztosított szolgál­tatásokra fel tudjunk készülni. Ez évben már csaknem száz üzemben, intézménynél, szabadon vehető igénybe ez az új, sok szol­gáltatást tartalmazó biztosítás. Emellett tovább szélesítjük a kül­földre utazók múlt évben bizo­nyítottan bevált betegségbiztosí­tását. — Voltak-e gondjaik az el­múlt esztendőben? — A növénybiztosítás körében a tavaszi fagy által okozott kár jelentette a legnagyobb gondot. Szakembereink szerint ez a kár régebben 5—7 évenként jelentke­zett. Amikor a fagykárok kocká­zatát vállaltuk, az 5—7 éves elő­fordulási időt vettük alapul. Köz­ismert azonban, hogy ezt az utóbbi három évben a természet megcáfolta. Április végén és még május közelién is fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála, hatalmas károkat okozva ezzel elsősorban a szőlő- és gyümölcs- termelő gazdaságoknak. Az állat- biztosítással kapcsolatban az olyan tsz-ek okoztak gondot, ame­lyek állatok felvásárlását végzik, hizlalják és utána értékesítik. Többszöri kérés, felszólítás elle­nére sem tesznek ugyanis eleget a felvásárlás utáni elkülönítési — karanténozási — kötelezett­ségnek. Ennek folytán az elhul- lási százalék rendkívül magas. Következésképp a biztosítási díj sokszorosát fizettük ki kártérí­tésként tavaly és már a korábbi években is. A jövőben ez az ál­lapot nem tartható fenn, vagyis a másik félnek is eleget kell ten­ni szerződésben vállalt kötelezett­ségeinek. Ismeretes, hogy a gépkocsikban a vadak által okozott károk koc­kázatát is vállaltuk. A kár bizo­nyítottsága gyakran vitára adott okot, de hasonlóan voltak, és vannak gondjaink a felelősségi biztosítás alapján rendezett ká­roknál is a bizonyítottsággal. A lakossági károknál gyakran előfordul, hogy a káreseményt késve jelentik be, akkor, amikor már a tények megállapítása ne­héz. így például, hogy a háztáji jégkárt számos biztosított ügyfe­lünk betakarítás után jelentette. A repülőgépes vegyszeres perme­tezés következtében előállott méhkárt is hónapokkal később hozták tudomásunkra, amikor az elhullás mértékét, okát nehéz volt utólagosan megállapítani. Röviden tehát azt mondhatom, hogy gondjaink egy részét a koc­kázatban vállalt kötelezettségek kölcsönös elmulasztása, másrészt a károk kifizetésének jogi bizo­nyíthatóságai okozták. A biztosí­tó és biztosított együttműködésé­nek fejlesztése éppen ezért feltét­lenül szükséges. — Milyen új kezdeménye­zések vannnak az ügyintézés fejlesztésére? — A múlt évben a károk töme­ges előfordulása még inkább nyil­vánvalóvá tette, hogy az ügyin­tézésben további egyszerűsítésre kell törekednünk, hogy a károkat kellő gyorsasággal téríthessük meg. Ezért több kárrendezési fo­lyamat ügyintézését fiókjainkhoz helyeztük át. Célunk ezzel első­sorban az, hogy ügyfeleinket megkíméljük az utazás fáradal­maitól, ugyanakkor a bizonylatok beszerzése, vitás kérdések rende­zése is ily módon egyszerűbbé válik. Ilyen decentralizált kárren­dezést valósítottunk meg már a gépjárműkárok ügyintézésével kapcsolatban. A casco károkat összeghatár nélkül, a felelősségi károkat 30 ezer forint összegha­tárig a fiókoknál szolgálatot tel­jesítő kárszakértőink intézik, s a kártérítés összege is helyi fiók­jainknál vehető fel. A nagyüzemi állatkárrendezés­nél még a múlt évben a helyszíni kárrendezésre tértünk át. Ennek előnye az, hogy minden vitatható kérdést helyszínen meg lehet be­szélni és ezzel az intézés máris meggyorsult. Megállapodást kötött igazgató­ságunk a SZÖVOSZ-szal. Ennek folytán a községekben működő takarékszövetkezetek segítséget nyújtanak a biztosítással kapcso­latos szervezési munkában, az ügyek intézésében. Még mindig kevesen tudják, hogy igazgaóságunk és fiókjaink dolgozói is minden szerdán 18 óráig állnak az ügyfelek rendel­kezésére, vagyis ügyfeleink mun­kaidejük letelte után is felkeres­hetik ügyes-bajos dolgaikkal munkatársainkat. Az ügyfelek felvilágosítása, panaszaik intézé­se érdekében ügyfélszolgálati elő­adó tevékenykedik megyei igaz­gatóságunknál és a kecskeméti városi fióknál is. Tehát sokolda­lúan igyekszünk a lakosságot in­formálni a kötvényfeltételekben foglaltakról. N. O. PUSZTAPÖRKÖLT ÉS PING ÁLT FAL Megnyílt Budapesten a „Kalocsa” étterem Színes kancsók, festett búto­rok, virágos mezővé varázsolt fa­lak. Jellegzetes kalocsai hangú- lat fogadja a- belépőt, a főváros egyik legismertebb vendéglátó épületében, az Emkében. Kézzel hímezték a ropogósra keményí­tett függönyöket, ízléssel, gond­dal válogatták össze a berende­zést. Festett, kalocsai virágmotí­vumok díszítik a kisterem szék­támláit, a tálasokat és a tükrö­ket. Az ablakok mögött villamo­sok csörömpölnek, kocsik, gyalo­gosok hömpölyögnek: Budapest egyik legforgalmasabb csomó­pontja ez a rész, ahol a Rákóczi út a Nagykörutat keresztezi. Bent étlapok zörögnek, pincé­rek suhannak nesztelenül, a sa­rokban cigányzenét játszik a ze­nekar. Ez is újdonság. Mint az egész étterem annak, aki szemé­lyesen, vagy hírből ismerte az elődjét. A hírhedt szórakozóhely­ből tájjellegű étteremmé átalakí­tott emeleti részre rá sem lehet ismerni. Közönsége is kicserélő­dött. — Most azok jönnek — tájé­koztat Nyulassy Gyula üzletveze- tö —, akik szeretik a jó ételeket, a hangulatos és kulturált kör­nyezetet. Múlt év őszén nyitot­tunk, azóta a forgalmunk állan­dóan emelkedik. Lassan kezdik megszokni az emberek, hogy az I. osztály minőséget jelent, de nem olyan áron, ami a kisebb pénzű vendégek étvágyát elvehet- né. Kalocsai virágok színesítik az étlapot is, amely külön öröm a magyar ételkülönlegességek ked­velőinek. Már az elnevezésük is lázba hozza az ínyenceket. Pusz- tapörkölt, kalocsai pontypaprikás tépett házitésztával,, szalonnával tűzdelt boros bélszínpecsenye pásztortarhonyával, böllérmáj borított burgonyával, hizlalt ökör­pecsenye burgonyalángossal. Mel­lé bugaci parasztsalátát ajánla­nak, desszertnek pedig rétest, palacsintát, kecskeméti barack­pudingot. Az árak is elfogadha­tóak. — Kezdenek felfedezni bennün­ket az idegenforgalmi hivatalok is, egyre több csoportot fogadunk. Máris sok a külföldi, reméljük, hogy később még többen jönnek. Nagyon népszerű, a csárdának becézett kistermünk, idáig ren­geteg esküvői ebédet, vacsorát tartottunk benne. A csárda falát kalocsai pingáló- asszonyok: Vén Lajosné és Szvé- tek Antalné festették teli virá­gokkal. Minden Kalocsán készült, a Népművészeti Szövetkezetben. Ott varrták a függönyöket — 70 ezer forintba került egy garnitú­ra —, onnét hozták a festett tá­lasokat, cserépedényeket. A be­rendezés minden darabja ízléses, stílusosan összeválogatott. Balá- zsy Attila építész hozzáértését di­cséri. A megnyitás óta több mint fél év telt el és az étterem olyan, mintha új lenne. Látszik, hogy vigyáznak rá, értékelik. Remél­jük, hogy a fővárosi Kalocsa nemcsak sajátosan szép színeze­tével, tisztaságával, kellemével tűnik ki, hanem azzal is, hogy ilyen marad. Vadas Zsuzsa PÉNZBEN ÉS TERMÉSZETBEN Béren felüli juttatások HATSZOR ANNYI költségveté­si forintot használnak fel kiadá­saik fedezésére napjainkban az óvodák (1960: 460 millió, 1978: 2,7 milliárd), mint majdnem két évtizeddel ezelőtt. Egyetlen, s nem is a nagy tételek közül való ez a béren felüli juttatások so­rából, abból a jövedelemforrás­ból, amelynek szerepe folyama­tosan és gyorsan növekszik. A la­kossági jövedelmeknek lényeges része az említett bevételi lehető­ség. Azért kapta a „béren felü­li” elnevezést, mert nem a vég­zett munka szerint osztják el, s azért „juttatás”, mert bizonyos esetekben független a munkának a mennyiségétől. Alapja: a szük­séglet (például az oktatás), a rá­szorultság (egészségügyi ellátás). A béren felüli juttatások java éppen ezért a szociálpolitika kö­rébe tartozik. Azaz: jövedelmünk egy — nagyobb — részéhez a munka szerinti elosztás alapján jutunk, másik — kisebb — ré­széhez viszont a társadalmi mé­retű gondoskodás segít hozzá. Ebben az évtizedben, 1970 és 1978 között a költségvetési tár­sadalombiztosítási kiadások több, mint a kétszeresükre nőttek. A szociális és egészségügyi ellátás költségei 15 milliárd forint fölé emelkedtek, az oktatási és kultu­rális feladatok ellátása pedig 26 milliárdnál többet követel. A tár­sadalmi juttatások egy főre eső összege 1970-ben 4545 forint volt, öt év múlva ez a summa már 7906 forintot tett ki, s 1978-ban túlhaladta a tízezret. A közös te­herviselés nagyságát a követke­zőkkel érzékeltethetjük: 1970-ben 23,4 milliárd forint volt a pénz­ben!, s ugyanannyi a természet­beni társadalmi juttatások értéke, összesen tehát mintegy 47 mil­liárd! A változás 1977-re: 59,6 milliárd pénzbeni, 43,1 milliárd a természetbeni juttatások — ösz- szesen 102,7 milliárd — forint összege. Az arányokat kifejezi, ha leírjuk: a munkából származó jövedelem 1977-ben 251,1 milliárd forintot tett ki. Nem vetjük el tehát a sulykot, ha azt állítjuk: a béren felüli juttatásoknak meg­határozó szerepük van mind az állami költségvetésben, mind a családi bevételek és kiadások alakulásában. ILLŐ MOST MÁR, hogy fölraj­zoljuk a teljes kört: béren felüli juttatás a gyermeknevelés terhei- hez való hozzájárulás (a családi pótlék, a gyermekgondozási se­gély, az óvodák, bölcsődék fönn­tartása); az oktatási, művelődési, sportolási szükségletek kielégíté­sének fedezése; az egészségvéde­lem, a betegek gondozása és se-' gélyezése (a táppénz, a gyógyszer­ár-támogatás, a terhesgondozás, az egészségügyi intézmények fönntartása); a már nem mun­kaképesek (rokkantak) a munká­tól visszavonultak (nyugdíjasok) ellátása (nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, járadékok, öregek nap­közije, szociális otthonok); a mun­kával összefüggő juttatások cso­portja (utazási költségtérítés, munkaruha, étkeztetési hozzájá­rulás, munkásszálló, kedvezmé­nyes üdültetés, üzemi gyermek- intézmények fönntartása stb.). Az előbbi bekezdésben állók azt is magukban foglalják, hogy a juttatások lehetnek természet- beniek — pl. az egészségügyi el­látás — s pénzbeniek, mint a családi pótlék. Az utóbbiakról a felhasználáskor ki-ki maga dönt­het — a családi pótlékból akár színes televízió is lehet, de gyak­rabban lesz cipő, ruha —, a ter­mészetbeni juttatások igénybevé­tele viszont meghatározott for­mákban történik. Mindkét cso­port aránya folyamatosan és gyorsan növekszik a jövedelme­ken belül, elsősorban a pénzbe­niek bővülésének ritmusa szapo­ra, de a természetbenieké is meghaladja a munkából szárma­zó jövedelmek emelkedésének ütemét. Bepillantást ad a válto­zásokba, a kiadások nagyságába néhány példa. Napjainkban egy­millió fölött van a családi pót­lékban részesülő családok száma, s a pótlék összege meghaladja a 9 milliárd forintot; amíg 1970- ben egy érintett családra havi 320 forint jutott, 1977-ben kere­ken 700. Továbbá 1970 és 1977 között megháromszorozódott a nyugdíjakra kifizetett összeg, s napjainkra a nyugdíjasok száma elérte a kétmilliót. A táppénz összege túllépi a hétmilliárd fo­rintot, s ösztöndíjakra is elmegy egy-egy esztendőből 750 millió.' Fenn kell tartani 92 ezer kórházi ágyat, 159 mentőállomást, ellátni 31 ezer gondozottat a szociális otthonokban, , hónapról hónapra kézhez adni a 280—290 ezer gyer­mekgondozási segélyen levő szü­lőnek a járandóságát... KÖTELEZETTSÉGEINK na­gyok, mert a béren felüli jutta­tások kiterjedt rendszerét alakí­tottuk ki, s fejlesztettük tovább. Nem a szavakkal való játék: az elért színvonal megtartásának, s a további fejlődésnek egy lehe­tősége van. Az, hogy mit és hogyan teszünk a — munkabér fejében. L. G. „Megkérdezzük a minisztert” Ma este ismét jelentkezik a televízió „Megkérdezzük a mi­nisztert” című'műsora: ezúttal Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterhez látogatnak el a Tv munkatársai. A 20.50-kor kezdődő programba — a hagyományokhoz híven — ezúttal is bekapcsolódhatnak a nézők: az építőiparral, a lakás­építéssel kapcsolatos kérdéseiket az adás napján délelőtt 10 órától a műsor befejezéséig a 180-544-es telefonszámon tehe­tik fel. KÉPERNYŐ A közművelődés - közelről Tréfás-kesernyésen bizonygat­ta népművelő ismerősöm, hogy hasznosabb az ügyet és a szemé­lyi érdekeket hatékonyabban se­gíti, ha például egy üzemben rendez kiállítást és száz főnök­nek, illetékesnek, újságnak küld meghívót, mint száz tárlat ren­dezése „adminisztrálás” nélkül. Igazat adtaim neki, eléggé jól ismerem közművelődési viszo­nyainkat. Különösen akkot ered­ményes az előbbi gyakorlat, ha valaki jól címkézi az ügyet, tud­ja, hogy mikor mire harapnak, mi a divat, mi a módi, a sikk, mivel különbözhet a többitől, mi a szokatlan, az érdekes. Mindez felboríthatja a valódi értékviszonyokat, indokolatlan elismerésekhez, előnyökhöz jut- tathattatja az önmagukat futta­tókat, elkedvetlenítheti a szívós, megalapozott munkát végzőket, megfoszthat indokolt támogatás­tól közhasznú kezdeményezése­ket. Duplájára nő egy-egy kulturá­lis intézmény, szakkör, művésze­ti csoport ázsiója, ha valamilyen módon a képernyőre kerülnek. Másként kezelik őket otthon, büszkék rájuk, elismerésnek, mi­nősítésnek veszik, ha a tévé által néhány százezer ember odafigyelt rájuk. A Szabadság téri palotá­ban az illetékes osztály — újab­ban a két vidéki stúdió — így akarva-akaratlanul beirányít, befolyásolja a közművelődési te­vékenységet. A talán kicsit hosszúra sikere­dett bevezetéssel a tévé roppant felelősségét szeretném hangsú­lyozni. Nagy a könnyebbnek lát­szó út vonzása, hiszen az egye­di, a speciális általában jobb műsornak látszik, a mindennapi szorgos, elmélyült aprómunkáról készített szokványos riportoknál. De sokszorosan megtérül a való­di értékek felkutatása, felmutatá­sára fordított energia, költség! Minél hatékonyabban segíti a közművelődés hétköznapjaink* megismerését, annál jobban teszi a dolgát a tévé. Egyszerűbben,' nyíltabban: rossz bizonyítványt érdemelnek, ha segítik a kira- kaitpolitikát, helyet adnak alibi- programoknak, látszateredmé­nyeket méltatnak. Ha valahol elengedhetetlen a teljes őszinteség, a körülmények alapos mérlegelése, akkor a köz- művelődésben az. A csütörtökön' késő délután sugárzott műsor oszlatta* ez irányú aggodalmain­kat, de maradtak kétségeink afe­lől, hogy ezek a leggondosabb válogatás után is a közvéle­ményt, a szakmát esetlegesen kép­viselő, jobbik esetben négy-öt vé­leményből levonhatnak-e általá­nosító megállapításokat, igazolja­nak ezekkel érveket, keltsenek hangulatot valami ellen vagy mellett. Különösen a társadalmi veze­tőségek létét firtató, működési elveit, módszereit kereső — na­gyon is időszerű, égetően idősze­rű — műsor kívánt **olna alapo­sabb elmélyülést. II. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom