Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-06 / 54. szám
1979. március G. # PETŐFI NÉPE • 3 A család és a társadalom í Qyoro Erdei Lászlóné nyilatkozata J d V dl d a nemzetközi nőnap alkalmából Üzemekben, intézményekben, termelőszövetkezetekben készülődnek már a nemzetközi nőnapra: március 8-ra, sehol sem múlik el „házi ünnepségek”, kedves figyelmességek nélkül. Milyen érzésekkel köszöntheti társadalmunk az ünnepeiteket, ha az idei, 69. nőnapon csokorba gyűjti: mit tett az elmúlt esztendőben, hogy az élet szép, de olykor nehéz részét vállaló anyák, dolgozó nők egyenjogúan, jobban hasznosíthassák tehetségüket családjuk és a társadalom javára? — erről nyilatkozott Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke az MTI munkatársának. — Hazánkban a nemzetközi nőnap elválaszthatatlanul összefonódik nagy tavaszi politikai ünnepeinkkel, március 15., március 21. és felszabadulásunk megünneplésével — mondotta Erdei Lászlóné. — Amikor megemlékezünk majd az első magyar proletárállam kikiáltásának 60. évfordulójáról, az évforduló kapcsán az őszinte tisztelet és elismerés hangján kell szólnunk a Magyar Tanácsköztársaság nőpolitikájáról is. Hiszen hazánk történetében először 1919- ben foglalta törvénybe a nők jogait, s hozott központi intézkedéseket a proletárhatalom. A nemzetközi nőnaptól elválaszthatatlan a béke és a szolidaritás gondolata. Annak áttekintése: hogyan alakult az ENSZ által meghirdetett nők nemzetközi évének eseményei óta az emberiség felének, a lányoknak, az asz- szonyoknak a sorsa. Az ENSZ, meghirdetve a nők évtizedét, elismerte azt, hogy évszázados lemaradásokat nem lehet pótolni egy esztendő alatt. Az eltelt években sikerült ráirányítani a kormányok, a közvélemény figyelmét arra, hogy földünk jó néhány országában béklyózzák a lányok, asszonyok életét jogfosztottság, maradi törvények, szigorú vallási előírások és előítéletek. Igaz, modern századunkban a nőket másféleképpen sújtja a kiszolgáltatottság, mint a múltban. A tőkés országokban az egymást követő gazdasági válságok először a nőket fosztják meg a munkalehetőségtől. A szocialista országok példája igazolta: „a gyengébb nem’’ társadalmi felemelkedésének alapja a kizsákmányolásmerítes társadalom. Nálunk is jó ideig napirenden lesz még a nőkérdés. Jóllehet, a szocialista hatalom több évtizede törvénybe foglalta a nők egyenjogúságát, és fokozatosan megteremti társadalmunk annak teljes érvényre juttatását is. Nagyszerű sikereink elválaszthatatlanok a szocialista társadalom építésében elért eredményektől. A munkaképes korú nők háromnegyed része dolgozik, helytáll a munkahelyen és a családban. Az élet- és munkakörülményeink javítására hozott párthatározat óta segítésük, terheik csökkentése társadalmi programmá vált. E felelősség hatja át a gyermekek nemzetközi évének céljait, eseményeit is. Az ENSZ ebben az évben mindannyiunk jövőjéért, gyermekeink boldogabb életéért készteti tettekre a világ népeit. Hazánkban is megalakult a nemzetközi gyermekév nemzeti bizottsága, amely programjába foglalta: gazdagítsuk az okos gyer- mekszeretetet, javítsuk gyermekeink testi-lelki és szellemi fejlődésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Nekünk, felnőtteknek kell megízleltetni velük az alkotás, a munka örömét. Azért, hogy. olyán felnőttekké növekedjenek, akik odaadóan dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, akik vállalják nemzetük, hazájuk örömeit és gondjait. Miközben saját gyermekeinket a békés jövő útjára indítjuk, arról sem feledkezhetünk meg, hogy napjainkban 500 millió ember szenved az éhségtől, a rosszultáp- láltságtól. Negyven százalékuk gyermek. Nyíló értelmű apróságok számilliói halnak meg rossz táplálkozásból eredő betegségekben. Vagy rövid életüket a fizikai nyomorúságon túl lelki-szellemi torzulások teszik még örömteleneb- bé. Erőnkhöz mérten tennünk kell azért a 43 millió gyermekért is, akik már 5 éves koruktól kénytelenek dolgozni megélhetésükért. A nemzetközi nőnapon is mélységes szolidaritással gondolunk a hős Vietnam népére, leányaira és asszonyaira. S arra, hogy földünkön milliókat kényszerítenek emberhez méltatlan életre a politikai rendszerek, például Chilében, Uruguayban, Haitiben, Indonéziában, a palesztin menekült táborokban és másutt. Mindany- nyiunk kötelessége, hogy a szolidaritás erejével is támogassuk azon népek harcát, amelyek a demokratikus szabadságjogok biztosításáért, a fajüldözés megszüntetéséért, nemzeti függetlenségükért, a békéért küzdenek — mondotta befejezésül Erdei Lászlóné. (MTI) Állampolgári és jogi ismeretek leendő pedagógusoknak Űj tantárgyat: állampolgári és jogi ismereteket oktatnak szeptembertől az egyetemek és főiskolák tanárszakos és szakoktatóképzésben részt vevő, valamint a tanítóképző főiskolák és az óvónőképző intézetek hallgatóinak. A tárgyat a harmadéves hallgatók egy fél éven át heti két — a történelem szakosok heti három — órában tanulják és féléves beszámolóval, illetve kollokviummal zárják. Az új egyetemi tantárgy bevezetését különösen időszerűvé tette az új általános és középiskolai tan tervek életbe lépése. Az általános iskolai történelem nevében is kiegészült „állampolgári ismere- tek”-kel, amelyre a 8. osztályban még külön 48 órát fordítanak a pedagógusok. Jelentősen megnő az állampolgári és jogi ismeretek súlya a középiskolai történelem tanításában is. Nem véletlenül jelölték meg a tárgy oktatásának idejéül a tanulmányok harmadik évét. A pedagógusjelöltek ekkorra lényegében már túljutnak az első évek nehézségein, és a bölcsészkarok hallgatói is döntenek: tanárszakosként tanulnak-e tovább. Az Oktatási Minisztérium az Igazságügyi Minisztériummal karöltve megtette a szükséges lépéseket a zökkenőmentes szeptemberi kezdésre. Kerettantervet állítottak össze, amely a tananyagot 13 nagy témakörre osztja. A jövő pedagógusai megismerkednek a többi között a jogi alapfogalmakkal, a tanácsrendszerrel, az általános államigazgatás alapismereteivel, a gazdaságirányítás és a gazdálkodás legfontosabb kérdéseivel, a büntetőjogi alapfogalmakkal és a családi életre vonatkozó főbb jogszabályokkal is. (MTI) AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET A vizek, az erdők, a levegő szennyezettsége, a lakótelepeken ferhalmozódó hulladék, a természet szennyezése egyre nagyobb mértékű. A természet válasza nem késik: a halak, a növények kipusztulása, a levegőben és a földben az emberi szervezetre káros anyagok felgyülemlése visszahat az ember állapotára. Az ember természetes környezetének pusztításával, a természeti egyensúly vétkes megbontásával, válságos helyzetet idézett elő. A környezet válsága az élet jövőjének kérdését veti fel. Ebben a helyzetben a természetre, civilizációs tevékenységünk ártalmaira fordított figyelmünk végső soron az ember önvédelmét szolgálja. Környezetvédelmi tevékenységünkben az emberért és a világért, az életért való felelősségünk tudatának kell megnyilvánulnia. Az ember alapvető érdeke a környezeti válság társadalmi megoldása. Környezetvédelmi fotókiállítás E problémák aktualitása ad különös hangsúlyt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Doroty- tya utcai kiállítótermében megrendezett „Objektív: Környezet- védelem” c. fotókiállításnak. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pályázatára több száz mű érkezett. A kiállításra került művek nemcsak környezetünk pusztulását dokumentálják, de megrázó erejű képek sorával az emberek nemtörődömségét, az ember felelőtlenségét is felmutatják. A kiállítás fotói főként az ember okozta környezeti pusztulást mutatják be. Az iparosítás következtében természetes vizeinkben mind több szennyvíz, a gyárak közelében mind több kipusztult növény látható. Az urbanizáció folyamán a kipusztuló természet siralmas látványát gu- mitemetők, papírhulladék-, épí- tőanyagtörmelék-hegyek kísérik. Horváth Éva: Perspektívák c. sorozata a rendezett lakótelep vagy az új házak tövében nyugvó szemétdombok alternatíváját veti ^fel. Dr. Somogyi Károlyné: Algyő pokla c. III. díjas sorozata látványos, riportszerű felvételekkel számol be ember és természet küzdelméről, az olaj és gáz elszabadult pokláról. A zsa- nai földgázki,törés, a tűztengerrel felvett szinte emberfeletti küzdelem közelsége ad aktualitást ezeknek a képeknek. A kiállítás legjobb művei erőteljesen fogalmaznak: nem vált-e az ember a természet ellenségévé? Az ember céltudatos tevékenységének a természet pusztulása lenne az ára? A képeken a válasz is megfogalmazódik: az ember saját maga világának a pusztulását okozza, ha környezetvédelme nem válik tudatos cselekvéssé. Tóth Ferenc: Az utolsó c. I. díjas képén a gyárak tövében kókadó egyszál virág és Juhász Miklós: Füst és korom I— II. c. szintén első díjas pályaművén a virágos mezőn vágtató fehér ló, mint egy letűnt világ utolsó álomképei úsznak el szemünk előtt, amíg a gyárkémények okádta füst és korom be nem temeti őket. A Hazafias Népfront környezetvédelmi fotókiállítása fontos állomása környezetvédelmi tevékenységének, tudatformáló-felvi- lágosító munkájának, hogy a társadalom figyelmét mind szélesebb körben felkeltsék az egészséges emberi környezet megóvására, a társadalmi összefogás szükségességére. P. M. I. • Tóth Ferenc: Az utolsó • Juhász Miklós: Füst és korom Évről évre tartalmasabban AZ ELMOLT KÉT HÓNAP az átlagosnál mozgalmasabb, nehezebb időszakot jelentett a pártalapszervezetek, s főleg a vezetőségek számára. Olyan időszakot, amikor a mindennapi teendőkkel egyidejűleg az 1978. évi pártmunka összegezésével és elemzésével a taggyűlés előtti számadásra is fel kellett készülni. A pártdemokrácia érvényesítéséből fakadó felelősségteljes kötelezettségük teljesítésével érthető a párttitlkárok, a vezetőségi tagok — nem egy helyen hallott — megkönnyebbült sóhaja. Megyeszerte befejeződtek a beszámoló taggyűlések; a múlt évre való visszatekintés után újult erővel ismét egy irányba, a megvont tanulságokat is tartalmazó idei feladatok végrehajtására összpontosulhat a figyelem. A beszámoló taggyűlések tapasztalatait az alapszervezeteket irányító, segítő, ellenőrző munkában való hasznosítás céljából összege- zetten elemzik és értékelik az illetékes pártszervak. Néhány megfigyelés azonban, mert igencsak általánosítható, máris említést érdemel. Mindenekelőtt az a tapasztalat, amely igazolja annak a döntésnek a helyességét, hogy az alapszervezeti beszámoló taggyűléseket ezúttal először megelőzték az összevont taggyűlések. Az irányító pártszervek ugyanis nagyobb figyelmet fordíthattak az alapszervezeti taggyűlések előkészítésére.' E TEKINTETBEN értékes segítségként szolgáltak a pártszervezeteknek az összevont taggyűlések. Hiszen az e fórumokon elhangzott beszámolók az adott terület sajátosságaihoz igazítottan taglalták a felsőbb pártszervek határozataiból, a népgazdasági célokból adódó tennivalókat. Ily módon a helyi feladatok egységes értelmezésével magvas iránymutatást kaptak a párttagok az alapszervezetek cselekvési programjának elkészítéséhez. További, ugyancsak jellemző tapasztalat, hogy az alapszervezeti taggyűléseken a vezetőségek beszámolói sokoldalú és igen tartalmas értékelést adtak a pártmunka múlt évi eredményeiről. Elemezték a szervezeti életet, a pártcsoportok tevékenységét, a pártmegbízatások teljesítését, a pártépítési munkát. A korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak például az ideológiai politikai .képzésre, annak eredményeire, a tennivalókra, hasonlóan a kádermunkára is. Ez utóbbival összefüggésben biztató az a tapasztalat, amely szerint eredményesebb a véleményezési jogkör gyakorlása, sikeresebb a véleményezési jegyzékben meghatározott feladatok végrehajtása. A GAZDASÁGPOLITIKAI feladatok végrehajtására megkülönböztetett figyelmet fordítottak az alapszervezetek; ezt beszédesen tanúsítják a múlt évi cselekvési programok teljesítését igazoló eredmények. A mezőgazdasági üzemekben működő pártszervezetek taggyűlésein például a parlag .területek jelentős csökkentéséről, az időjárás miatt kiesett .termelés valamilyen módon való pótlásáról adtak számot. Az iparban, a többi között, a hatékonyság, a termelési érték, vagy éppen az exporthányad növelésére, a minőség, s a munkaifegyelem javítására ügyelték. A községi pártszervezetek az epe való sikeres mozgósításnak köszönhetően, a társadalmi munka érték- növekedésében, a községfejlesztésben elért eredményeket vették számba jólesőn. Az előbbre lépés érdekében nem volt hiány a beszámoló taggyűléseken a gondok, a' fogyatékosságok felvetésében, boncolgatásában, a kritikában, de az önbírálatban sem. Számos alapszervezetben például korántsem elégedettek a pártépítő munkával, s ezzel összefüggésben, főleg a minőségi követelmények fokozottabb érvényesítésére törekszenek. Hasonlóképpen esett szó sok helyen a munkafegyelemről, a szocialista brigádmozgalomról, megjelölve annak további javítására, illetve fejlesztésére vonatkozó feladatokat. VÉGÜL MÉG EGY lényeges tapasztalat: igen nagy gondossággal, az alapszervezet működési területén a legfontosabb tennivalókat szem előtt tartva, határozták meg a beszámoló taggyűlések az idei célokat. Némelyütt a termelési agitáció fokozását, (javítását, másutt a fegyelem javításával a nyolcórás munkaidő maradéktalan kihasználását, a szocialista brigádmozgalom érdemlegesebb segítését, a selejt, s a kiadások csökkentését, a takarékosságot jelölték meg kiemelt feladatként. Az idei beszámoló taggyűlése^ fentebb említett néhány tapasztalata összegezéseként méltán kínálkozik a következtetés: a felelősségérzetnek, a felgyülemlett tapasztalatoknak, s a, mind nagyobb követelmények támasztotta igényességnek köszönhetően, évről évre tartalmasabbak, előbbre vivőek a megye pártalapszervezeteiben az éves számvetések. P. I. KÉPERNYŐ Fiataloknak? Jaj az olyan gyárnak, ahol egy gyakornok pillanatnyi figyelmetlensége az ágazati minisztériumot hergelő, az ország tekintélyét szeplőző, a vállalatot felkavaró kárt okozhat. Még a legnagyobb vigyázat mellett is előfordulhat ugyanis, hogy hatvanezer alkatrész közül egynek a hibáit elnézi az ellenőrző részleg. Valószínűségszámítással sohasem foglalkoztam, így nem tudom, hogy mekkora a tévedés lehetősége, de az biztos, hogy a drága, fontos, veszélyes üzemű berendezésekbe szánt csavarokat, lámpákat — mint a vasárnap délután vetített Fény és mosolyban —, diódákat kétszer- háromszor is átvizsgálják. Jaj az ilyen kiagyalt álkonfliktusból intelmeket, tanulságokat kisajtoló tévéjátéknak. Jaj azoknak a fiatalkorú nézőknek, akikkel azt akarják elhitetni, hogy ez való az ifjúságnak. Tucatnyi közhely, napilapokból találomra kiollózott „probléma” emlegetése sem feledtetheti a hibás alapképletet. Hajdan ügyeskedő dilettánsok, satnya tehetségek vadászterületének tekintették az úgynevezett ifjúsági irodalmat. Ritka ünnep volt egy-egy Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk, Távolban egy fehér vitorla. Nem a remekműveket hiányoljuk az ifjúságnak, szánt adásokból, a túlságosan alacsonyra szorított tűrési határt érezzük tűrhetetlennek. „A fiataloknak ez is jó lesz” szemlélettel engedélyezett forgatókönyvből a lelkes színészi igyekezet sem tudott mit kihozni. Másként rossz a Város az út végén tévéfilmsorozat. Az Olaszországban is nyilván ezreket, tízezreket életformaváltozásra ösztönző városiasodás igen érdekes téma lehetne. A faluról szülői tilalom ellenére az iparvidékre igyekvő fiatalok útját a valóságban is izgalmas, emberpróbáló akadályok nehezítik. A sorozat szerzői azonban mindenáron „kalandos” filmet akartak készíteni, a sablonokban bíznak az élet helyett, mely általában izgalmasabb helyzeteket teremt. Miért így mutatják be Lupo és Chiara útkeresését? Ügy vélik, hogy ez kell a fiataloknak, ilyennel azonosulnak, ez nyeri meg tetszésüket? A barátság ereje A második csatorna után az elsőn is bemutatták „Csak a derű óráit számolom”, Találkozás Fodor Andrással és barátaival alcímű dokumentumfilmet. A szép műsor a barátság (erejét, szépségét dokumentálta. Több százan mondhatják ebben az országban magukat Fodor András barátainak; a költő zenészeket, festőket, színészeket hívott meg ezúttal vendéglátó asztalához. Olyan szeretettel és felelősséggel szólt fiatalabb kortársairól, mint ahogyan hajdani tanárai, idősebb költőtársai őt emelték be az irodalomba. Gáli László rendező és Czigány György műsorvezető szerkesztő nemcsak egy kitűnő költőről adott az eddigi tévészerepléseknél teljesebb képet, hanem a baráti körben olyanokat is a képernyőn láthattunk, akik értékes munkásságukkal régen rászolgáltak a nagyobb nyilvánosságra. H. N.
