Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

4 t PETŐFI NÉPE • 1979. március 6.

SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS

Eredményes szakosítás és kooperáció

A gazdasági integráció a KGST keretein belül a szocialista országok közötti együttműködés alapvető irányzata. Különösen vonatkozik ez a korlátozott energia- és nyersanyagforrásokkal rendelkező Bulgáriára és Magyarországra.

Mindkét ország elsősorban a kis anyagigényű és munkaigényes ágazatokat fejleszti. A kooperációban gyártott termékek értéke árucseréjükben a jelenlegi ötéves tervben várhatóan meghaladja a 300 millió rubelt (ebből 90 százalék a gépek és berendezések részesedése). A szakosítás és a kooperáció leginkább a gépiparra, az elektrotechnikára és az elektronikára jellemző. A Magyarországba irányuló bolgár export- jelentős részét bútor-, élelmiszer- és dohányipari gépek alkotják; de szállítanak Villamos és motoros targoncákat is. A gyógyszergyártásról kötött megállapodás szerint Bulgária az antibiotikumok, míg Magyarország a vitaminok készítésére szakosodott. A szakosítás és kooperáció előnyeit a tudomány és technika területén is igyekeznek kihasználni. Ebben a tekintetben vitathatatlan a közös társaságok, az „Intranszmas” és az „Agro- mas” jelentősége az üzemen belüli anyagmozgatás automatizálása, illetve a zöldség-gyümölcs termelés és a szőlészet gépesítésének területén.

Sikeres az autóbusz-kooperáció is: a magyar

• Az „Intranszmas” bolgár—magyar közös társaság egyik tervezőirodájában. (Fotó: SZÓFIAPRESS — KS)

gyártmányú hátsó hidakért, „Rába—MAN” motorokért cserébe Bulgária akkumulátorokat, autófelszerelési cikkeket és egyéb alkatrészeket szállít.

Az eddigi eredmények jó lehetőséget teremtenek a termelési szakosítás és kooperáció további kiszélesítésére és fejlesztésére. Az együttműködési tervek előirányozzák komplett létesítmények közös építését Bulgáriában, Magyarországon és harmadik országokban is. (SZÓFIAPRESS—KS)

Védnökség, eredménynövelés

A halasi Ganz-MÁVÁG gyár KISZ-eseinél

• Ihász Ferenc esztergályos KISZ-tag sokat dolgozott tavaly a véd- nökségi vállalások teljesítésén.

Áprilistól áprilisig tart a Kommunista Ifjúsági Szövetségben egy mozgalmi év. Ilyenkor, az esztendő elején a szervezetek tagjai értékelik a cselekvési programjuk megvalósítását, készülnek a beszámoló taggyűlésekre, s úgyszintén az új mozgalmi időszakra. Raj Sándor, a Ganz-MÁVAG kiskun- halasi gyárának KISZ-bizottsági titkára ezekről az aktuális tennivalókról tájékoztatott első szavaival.

— Az év legelső alapszervezeti taggyűléseit március elsejéig tartottuk meg — mondta el—, s ezeken a mozgalomban végzett munka értékelésén kívül új vezetőségeket választottak a fiatalok. A második, márciusban sorra kerülő összejöveteleken részletesen megvitatják az alapszervezeti tagok az új akcióprogram-tervezetet, és egyéni vállalásokat tesznek. Április tizenkettedikén lesz nálunk a beszámoló küldöttértekezlet, amelyen újjáválasztjuk a KlSZ-bizott- ságot.

A halasi gyár kétszáztíz KISZ- fiataljának életéből engem ezúttal az érdekelt, hogy miként segítették a vége felé közeledő mozgalmi időszakban a gazdaságpolitikai célok elérését, a gyáruk termelési-gazdálkodási feladatainak megoldását. Tömegükkel komoly erőt alkotnak munkahelyükön, különösképp elmondhatjuk ezt, ha még hozzájuk számítjuk a száznegyven KISZ-en kívüli fiatalt. Az utóbbiak a szervezet patroná- lása mellett ifjúsági brigádokban dolgoznak, s közülük évente elég sokan válnak érdemessé a tagfelvételre.

— Az 1978—79-es cselekvési programunkban külön munkavállalási tervet nem készítettünk — tájékoztatott Raj Sándor diszpécser. — Ennek ellenére úgy érezzük, hogy hathatósan segítettük a gyárat. Védnökségek vállalásával járultunk hozzá a jó eredmények eléréséhez, a munkahelyünkön kívülre tekintve pedig néhány nép- gazdasági fontosságú beruházás terv szerinti végrehajtásához. A KISZ Központi Bizottsága által kijelölt nagyberuházásokhoz kapcsolódtak védnökségeink. A paksi atomerőműhöz csővezetékrendszereknél használatos csapőzára- kat és nyílászáró szerkezeteket szállítottunk. Küldtünk gyártmányokat az Észak-Nógrád megyei regionális vízmű beruházásához és a Gyulai Húskombináthoz is. Az orenburgi gázvezeték építésénél a mi BKK-típusú vízszivattyúinkat használják. Ezeknek a termékeknek a gyártási lapján ott állt: KISZ-védnökség. A múlt évben körülbelül tízmillió forint volt a védnökségünk alatt előállított áru értéke. Minden esetben határidő előtt és jó minőségben készítettük el a gyártmányokat. A forgácsoló és a szerelőüzembeli fiatalok nem egyszer társadalmi munkában túlóráztak is, hogy ez sikerüljön. Természetesen ezeket a munkákat nem kizárólag KISZ-tagok végezték el, dolgoztak rajtuk más, szocialista brigádok is, amelyeket megnyertük az ügynek.

A Ganz-MÁVAG gyár KISZ- fiataljai több elismerést kaptak a tavalyi védnökségi vállalások teljesítéséért: a KISZ KB oklevelét, az Észak-Nógrád megyei regionális vízmű köszönő levelét. A Gyulai Húskombinát vezetői a köszönő levélen kívül az Egyetértés szocialista brigád naplójába írtak hálálkodó sorokat.

Süli Jenő gépszerelőt a Kohó- és Gépipari Minisztérium Kiváló Dolgozója címmel tüntetik ki, amiért az orenburgi gázvezeték beruházásához végzett munkában élen járt.

— Ha az ember vállal valamit, ne nézze, hogy most szabad szombat, vagy vasárnap van, hanem ha kell, dolgozzon akkor is — vélekedett Süli Jenő.

— Az új akcióprogramunk, amely a következő mozgalmi évre határozza meg tennivalóinkat, munkavállalási tervet is tartalmaz — kezdte elképzeléseik ismertetését Raj Sándor, a KISZ-bizottság titkára. — A védnökségeken kívül vállalkozunk nyolc darab BKN típusú szivattyú elkészítésére. Egy csapózárat és egy légkompresszort állítunk még elő. A fizikai munkát vállaljuk, aminek az értéke körülbelül 1,6 millió forint lesz. Ezt mind a KISZ-tagok végzik majd el, társadalmi munkában; amiért bizonyos pénzösszeget utal ki nekünk a gyár a mozgalmi élet céljaira. A rendes gyári kommunista műszakokon kívül külön két KISZ-műszakot szervezünk, amelyek bevétele szintén mozgalmi célokat szolgál majd. Ezekkel a feladatvállalásokkal a gyár eredményét akarjuk növelni.

A Ganz-MÁVAG halasi gyárának KISZ-fiataljai a városban — s ez összefügg a termelési profiljuk adta lehetőségekkel — a legtöbb védnökséget vállalják. A Jó hírnevet, hogy a legjobban dolgozó ifjúsági szervezetek közt emlegetik az övékét, sok máson kívül még az Ifjú Gárdában, az MHSZ- ben és a városi sportéletben való aktív részvételüknek köszönhetik.

A. T. S.

A MEZŐGAZDASÁG SZÍNVONALA, A KÖZVÉLEMÉNY ÉS A SZAKFILMEK

Hagyományos módon semmit se tehetünk

A minisztériumi osztályvezető véleménye

A XVI. országos mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és erdészeti filmszemlén Kecskeméten bemutatott alkotások közül többet már megkapott a megyei filmtár. A leg- érdekeltebbek láttak is néhányat, kölcsönöztek kópiákat termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok.

így jó, mivel az oktatófilmek egyik fő erénye a gyorsaság. Százezrek, milliók függnek attól, hogy kellő időben, vagy cammogó késéssel terjed-e valamilyen korszerű módszer.

Ez a véleménye Háry Ferencnek, a Kulturális Minisztérium osztályvezetőjének, akivel a minap a találkozó tapasztalatairól beszélgettem.

Az eddigiek ismeretében első kérdésem aligha tekinthető indokolatlannak.

— Mit tehet, mit tesz a Filmfőigazgatóság a. kertészet, az állattenyésztés, az erdészet, a növénytermesztés és az élelmiszeripar fejlesztéséért?

— Én is úgy tartom, hogy a jó szakkönyv, szakfilm a termelékenység egyik leghatékonyabb növelője. Fontos szerepe van ezeknek az alkotásoknak- a mezőgazdaságról is kialakult nézetek fejlesztésében is. De erről még később.

Elsősorban az a Kulturális Minisztérium dolga, hogy megteremtse e filmek készítéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, részben az anyagiakat, törekedjen a színvonal javítására. Ügy érzem, hogy a MAFILM népszerű oktatási stúdiójának a megszervezésével a legfontosabbon túl vagyunk. Van mit tennünk még az átfedések, a párhuzamosságok megszüntetéséért. Egyre többet dolgozik a MÉM filmstúdiója és a televízió. Más műhelyekben is készülnek mezőgazdasági szakfilmek.

Arra törekszünk, hogy jó munkakapcsolatot alakítsunk ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, ök tudják, hogy mit kell népszerűsíteni, bernutat- ni, mire kell a figyelmet felhívni. Egyeztetjük a tématerveket. Velük közösen véleményezzük a elkészült alkotásokat, vonjuk le a következtetéseket, tanulságokat,

mint legutóbb Kecskeméten. A MÉM fokozott érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint a miniszter által — most először — fölajánlott tiszteletdíj.

— A Bács-Kiskun megye székhelyén látottak alapján elégedett-e a színvonallal?

— A korábbiakhoz képest, sajnos, nem mutatott többletet. Talán az átlagszínvonal javult, persze minden a viszonyítástól függ.

Az a legnagyobb gond, hogy nem tisztázták eddig a szakfilmek sajátos feladatát. Ezért elég sok a hibrid alkotás. Ilyenek is elképzelhetők, ilyenek is szükségesek, de ezek aránya nagyobb volt a kívánatosnál.

A célok következetes meghatározását, követelését hiányoljuk. Az volna az ideális, ha összhangba kerülnének az agrárpolitika céljai, a közreműködő szakértők elképzelései és az alkotók törekvései úgy, hogy az első érvényesüljön leginkább. Ritka öröm az ilyen!

Erről is szóltunk már különféle fórumokon, meg arról is beszéltek, hogy az oly fontos oktatófilmek egyáltalán nem annyira egyneműek, mint ezt általában hiszik. Sokféle réteghez szólnak. Részt vesznek az egyetemi, főiskolai szakmunkásképzésben, speciális tanfolyamokon is vetítenek ilyeneket, kölcsönöznek belőlük ismeretterjesztő előadásokhoz és így tovább.

Egyiket így, a másikat úgy hasznosítják.

— Reklám nélkül a mezőgaz- ■ dasági üzemek sem boldogulnak, egyre nagyobb igény mutatkozik a termékeket, a gazdaságokat népszerűsítő alkotások iránt. Miként mutatkoztak ezek a törekvések a kecskeméti szemlén?

— Természetesen szükségesek az árukat, a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat, a művelődési mechanizmust bemutató művek. Ezeket azonban nem tekinthetjük oktatófilmeknek, a legritkább esetben használhatók ilyen minőségben.

Ez nem is baj, csak" akkor sziszegek, ha ezek egyike-másika túlságosan nagy szellemi energiát köt le. Ilyenkor gondolok

arra, hogy ennyi terepjárásból, felkészülésből nem telt volna-e többre? Vagyis elsősorban ezeknél a propagandafilmeknél kell az eszközöket még hatékonyabban tömöríteni.

— A magyar mezőgazdaság című félórás színes film — szerintem — nem tükrözte eléggé dinamikusan az utóbbi évtizedekben végbement fejlődést, a szinte forradalmi változásokat. Nem tudom, egyetért-e ezzel a véleményemmel?

— Mi tagadás, nem sikerült! Nehéz kihámozni, hogy tulajdonképpen kinek is szól, mit akar mondani, hosszada.lmas.

A városiaknak? Nagyon kellene ilyen munka, de ez nem az. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy mennyire ipari jellegűvé vált a termelés. Mindenki számára természetes, hogy nincsenek húsproblémáink, mennyi tojást állítanak elő nagyüzemeinkben. Kevés szó esik arról, hogy milyen úton érjük el mindezt, milyen gondokat okoz — például — a takarmányimport.

Eleddig se a tévében, s a filmben nem tudtuk széles körben elérni, hogy a szemlélet utolérje a valóságot, noha szükség lenne a fiatalok megfelelő tájékoztatására, a jelen eredményeinek egyfajta rögzítésére, az új, a korszerű kisugárzásának, vonzásának, szívóhatásának erősítésére. Mindennek a képi megfogalmazásból >;s ki kellene derülni. Alkotók, ' rendezők, operatőrök számára annak a tudatosítása lenne legfontosabb, hogy hagyományos módon már semmit sem tehetünk.

Valami megkezdődött, de ez nem elég intézményes, nem elég szervezett, nem elég koncentrált.

— A Kulturális Minisztérium osztályvezetője szerint az e szakágakban működő rendezők, operatőrök alkalmasak-e a mind nagyobb követelmények teljesítésére?

— Kevés szívóereje van ennek a fokozott állóképességet követelő feladatnak, de akik ezt csinálják, többnyire jól csinálják. Minden elismerést megérdemelnek, azt is, hogy több eszközt, lehetőséget kapjanak, jobban odafigyeljenek a munkájukra.

H. N.

A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL:

Bemutatjuk Horn Artúr akadémikust

Manapság a tudományos életben nem hátrány, ha valaki már ifjúkorában több nyelvet sajátít el. Nos, Horn Artúr akadémikusnak erre már csak élettörténete miatt is bőven volt lehetősége: 1931-ben, Kairóban született. Nem éppen megszokott születési hely a magyar állampolgárok között — de a körülmények sem voltak hétköznapiak... Édesapja az egyiptomi fővárosban dolgozott, mint az ottani európai képviseletek ellátásával foglalkozó üzletember, édesanyja pedig a hobby- ból egyiptológiai kutatásokkal is foglalkozó neves irodalmár, Eeöthy Zsolt lánya volt. Kairóban ismerkedtek össze, keltek egybe.

Horn Artúr elemi iskoláit is Magyarországon, Svájcban, Ausztriában végezte. Középiskolás korában vált véglegessé benne a már gyermekkora óta meglevő elhatározás: a természettel, az állatokkal, azok tenyésztésével kíván foglalkozni. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán, ag- rárszakon szerzett diplomát 1934- ben. Ugyanott egy évre rá egyetemi doktorátust is szerzett, értekezésében a postagalambok teljesítményének élettani feltételeit taglalta. (Itt vált gyakorlati haszonná számos ifjúkori hobbyjá- nak, a díszhal-, galamb- és méh- tenyésztésnek egyike ...) Mint mondja:,a genetika iránti érdeklődést különösen Darwinnak, a fajok eredetéről írt művének elolvasása mélyítette el benne, egészen fiatalon.

1635—1943 között az Országos Törzskönyvező Bizottságnál dolgozott, 1943-ban egyetemi magántanár lett a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az akkori állattenyésztési tanszéken.

A felszabadulás után az Agrártudományi Egyetem keszthelyi osztályára nevezték ki tanszékvezető professzornak, ahol 1949-ig dolgozott. Akkor Budapestre került, az állattenyésztési tanszék élére, ahol 1957-ig működött, professzorként, 1957—1963 között az Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt, 1963-tól pedig az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési tanszékét vezeti.

A kandidátusi gímet az elsők között, addigi tudományos műn-* kája alapján kapta meg, 1954-ben lett a tudományok doktora, értekezésének tárgya a heterózis elmélete és várható gyakorlati hatásainak elemzése volt a magyar mezőgazdaságban. Az MTA 1961- ben fogadta levelező tagjai sorába, 1967-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Munkásságát 1956-ban a Munka Érdemrend kitüntetéssel, 1978- ban pedig Állami-díjjal ismerték el, ez utóbbit részben oktatói és kimagasló kutatói, részben a hazai szarvasmarha-tenyésztésben elért sikereiért ítélték oda.

Tudományos munkásságában a fc terület a szarvasmarha-tenyésztés. 25 éve foglalkozik ezzel, magasra értékelt munkatársi gárdája társaságában, sajátos iskolát alakított ki ezen a területen. Nagy szerepe volt a szarvasmarha-tenyésztési kormányprogram kidolgozásában. Ismert tény, hogy a „klasszikus” magyar tarka fajta viszonylag kevés tejet produkál, és kevésbé alkalmas a nagyüzemi tartásra. Ezért első lépésben a Holstein- Friz fajtával való keresztezést tartja jónak, amely lényegesen megnöveli a tejterrnelést. (Ezt az ereretileg „mindenes” nyugateurópai eredetű fajtát az amerikai kontinensen alakították jó tejelővé. Első szaporítóanyagát

1965-ben Kanadából hozta.) De a Holstein sem hiba nélküli: híg a teje, kevés benne a zsír és fehérje. Ez különösen a szállításnál és a feldolgozásnál kedvezőtlen, mert energiaválsággal küszködő korunkban túl sok energiát igényel. Ezért ezt tovább keresztezik a dániai Jersey-fajtával, amelynek tejében már jóval több a zsír és a fehérje. ( Jellemző: a hollandok legnagyobb tenyésztési célja most olyan állomány kialakítása, amely 6000 liter 4,3 százalékos zsír- és 3,7 százalékos fehérjetartalmú tejet ad.) Ez egyet bizonyít: a mai, magyarországi „litercentrikus” szemlélettel szakítani kell, a tej minőségét fokozottan előtérbe kell állítani.

A tejtermelő vonalak kialakítása mellett a vágómarhát sem szabad persze elhanyagolni —, mondja Horn Artúr. — A jövőben olyan tenyésztési rendszer kidolgozásán munkálkodik munkatársaival, amelynek nyomán a tejelő tehénállomány nem jó tejhozamú egyedeit az igénytelen, pl. Hereford marhával keresztezik, így kis testű, igénytelen tehénállomány alakul ki, minimális épület- és takarmányigénnyel. A jó szaporulatú tehenektől azután mindig olyan apaállattól származó borjút nyerhetnek, amelyet a gyakran változó igényű exportpiac megkövetel. (Itt apaállatként újra számításba jöhet a magyar tarka, egyes francia fajták mellett.)

A végső cél: olyan racionális hazai szarvasmarha-tenyésztési rendszert kialakítani, amely dotációmentesen tartható, kevesebb számú tejelő tehén tartását igényli és gazdaságosabban képes biztosítani a nagyobb mennyiségű és jobb tejet, húst.

Végül néhány kérdés Horn Artúrhoz, a magánemberhez: követi-e példáját a családban valaki? Mint kiderül, három fia közül a legidősebb kisállatenyésztő genetikus, kandidátus, főiskolai tanár Kaposvárott. Az ő esetében a legszembetűnőbb az azonosság. De a többiek is a mezőgazdaságban „maradtak”: középső fia növényvédő szakember, az NDK-be- li gyárak hazai képviselője, szak- tanácsadója, a legfiatalabb pedig a fácánkerti környezet- és vadvédelmi állomáson vadtenyésztéssel foglalkozik. Hogy mennyi volt pályaválasztásukban az atyai hatás? Horn professzor szerint legfeljebb annyi, hogy hagyta fiait szabadon pályát keresni, mert alapelve, hogy csak a szabadon választott életpályán bontakozhatnak ki igazán az ember képességei.

Szabad idejében Horn Artúr, ha nem éppen kisunokáinak valamelyikével foglalkozik, gellérthegyi lakása körül kertészkedik.' Mint mondja: ez aktív pihenésnek számít, sokszor az íróasztalnál elfáradva kimegy a kertbe, fél órára, kapálni. Másik kedvtelése: a több élmény szerzése érdekében lehetőleg saját kocsijával sokat utazik. Igaz, jórészt hivatalos utakon, képviselve a magyar tudomány eredményeit.

Sz. J. I.

Süli Jenő — balról — és Raj Sándor, KISZ-titkár.