Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
1979. március 1. • PETŐFI NÉPE • 3 A közlekedés és hírközlés távlatai a megyei tanács napirendjén (Folytatás az 1. oldalról.) re is. A fontossági sorrendet a forgalom nagysága, az utak jelenlegi állapota, a megvalósítás ütemezését pedig a pénzügyi lehetőségek döntik el. Fontos feladat továbbra is a városi—községi átkelési és elkerülő szakaszok építése, korszerűsítése, melyek közül a soltvadker- ti, a solti és dunapataji szakaszok megoldása a legsürgősebb. A közút- és vasút-kereszteződé- sek felüljáróval való áthidalása a már elhatározott Kecskemét Halasi úti és a kiskunhalasi létesítmények után másutt is szükséges, többek között Baján a Szegedi úton és Kecskeméten a Nagykőrösi út kereszteződésében. A tanácsi úthálózat fejlesztésére, korszerűsítésére és fenntartására az eddiginél nagyobb összeg szükséges már a VI. ötéves tervtől. Emellett meg kell találni a helyes arányt az új építések, a korszerűsítés, a fenntartási munka, illetve a hídkorszerűsítés között. Az utóbbi két feladat részarányát feltétlenül meg kell emelni forgalombiztonsági okokból is, elsőbbséget biztosítva a tömegközlekedési járművek által használt utaknak. A közlekedésben tovább nő az egyéni közlekedés — a személy- gépkocsi — szerepe a helyközi utazásoknál. Ezzel együtt a városi forgalomban viszont a tömeg- közlekedés lesz csak képes a forgalom lebonyolítására. Ez szükségessé teszi, hogy városokban — megyénket érintően Kecskeméten —, a fő útvonalak bevezető csomópontjainál nagyméretű parkolóhelyek és a tömegközlekedés decentrumai alakuljanak ki. A „Parkolj és utazz tovább tömeg- közlekedési eszközzel” módszer bevezetése tíz év távlatában már feltétlenül indokolt lesz nálunk is. A városok tömegközlekedési feladatait elsősorban a VOLÁN autóbuszállomány fejlesztésével kell megoldani, de nagyvárosokban környezetvédelmi szempontból egyre inkább előtérbe kerül a trolibuszközlekedés. Nem odázható tovább a minden szempontból előkészített és megérett lépcsőzetes munkakezdés gyakorlati megvalósítása Kecskemét és Baja legzsúfoltabb járatai mentén. A szállítási feladatok változatlanul gyorsan növekednek, s egyre nagyobb feladat hárul ezekből a közúti fuvarozásra. A koncepció legfontosabb célkitűzése, hogy népgazdasági szinten tervezett, összehangolt áruszállítási folyamatok alakuljanak ki, s ezzel növekedjen a szállítás hatékonysága. Ehhez egységes rendszerként kezeljük a teljes termelési, szállítási-elosztási folyamatot, s ezek összehangolt fejlesztését valósítjuk meg. Törekedni kell a legkisebb munkaigényű korszerű rakodási módszerek elterjesztésére és teljes körűvé tételére; a szervezettség és a rakodási fegyelem erősítésére. A közlekedési háttér további erőteljes fejlesztése, az üzemanyagtöltő- és szervizhálózat, a javító-karbantartó, út- és műtárgyépítő és kivitelező kapacitások bővítése elengedhetetlen feltétele a közlekedés zavarmentes fejlődésének. Ugyanilyen fontosa közlekedési fegyelem, a közlekedési morál javítása, hiszen ilyen tömeges méretű közlekedés mellett a szó szoros értelmében élet- veszélyes dolog ezek " figyelmen kívül hagyása. Egyre nagyobb súlyt kapnak a közlekedés környezeti ártalmának — a zaj és levezőszennyezés mérséklésének a követelményei. A postai fejlesztésektől azt várjuk, hogy a megye gazdasági, ellátási súlyával arányosan biztosítsa a legalapvetőbb szolgáltatásokat, s mérsékelje azokat a feszültségeket, amelyek a hosz- szú évek során elmaradt fejlesztések miatt kialakultak. Mindenekelőtt a telefonellátás alapvető javítását kell célul kitűzni valamennyi városunkban úgy, hogy a kényszerű ideiglenes megoldásokat fokozatosan végleges megoldást jelentő központok építésével és hálózatbővítéssel lehessen kiváltani. Befejezésül elismeréssel kell szólni az ágazatban dolgozók lelkiismeretes munkájáról, akik a nehéz feltételek között is helytállnak és igyekeznek zavartalanul megoldani az egyre növekvő feladatokat. Az ő munkájuk könnyítése érdekében feltétlenül javítani szükséges munkakörülményeiket, szociális ellátásukat és teljesítményükkel arányos jövedelmüket — fejezte be vitaindító beszédét a megyei tanács általános elnökhelyettese. * A vitaindító beszédet követően elsőnek dr. Kőrös Gáspár, megyei tanácstag, a kecskeméti városi pártbizottság titkára, a megyei párt-vb tagja kért szót, aki a megye egész társadalmát közelről érintő fontos kérdésnek nevezte a tárgyalt témát. Felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az ágazati, területi és helyi szervek jobb együttműködése, összehangoltabb munkája által bizonyára nem kellett volna elhalasztani egyes fontos létesítmények megvalósítását. Hangsúlyozta: szükséges, hogy jobban kerüljön ez a feladat az irányító, fejlesztő munka középpontjába. Több konkrét tennivalót is meghatározó felszólalását összegezve a megyei párt-vb nevében is elfogadta az előterjesztést. Havasi Lászlóné tanácstag szót emelt azért, hogy a Soltvadker- ten áthaladó két főútvonal korszerűsítésével egyidejűleg kerüljön sor a községen belül is az útszakaszok felújítására. Szenti János tanácstag, Baja város, Berta-Somogyi László pe— Az idős emberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás gondolata az elmúlt években egyre inkább előtérbe került és társadalmi üggyé vált — mondta tájékoztatója elején dr. Dobos László. — A korábbi évtizedekben, amikor — főként falusi vonatkozásban — általános volt a nagycsaládok, a több nemzedék együttélése, az idős emberek ápolását és ellátását jelentős részben a család biztosította. A bekövetkezett társadalmi változások, a foglalkozási szerkezet jelentős átalakulása, az ipar- fejlesztés és a városiasodás azonban ezen a téren is sok módosulást eredményezett. Egyre több lett az olyan magára maradt idős ember, akinek vagy egyáltalán nincs közvetlen hozzátartozója, vagy ha van, a rendszeres gondozást — akár azért, mert földrajzilag távol élnek, akár más okból — nem tudják, esetleg nem akarják megoldani. A feladatok tehát fokozatosan túlnőttek a családi kereteken, s mind jobban közösségivé váltak. Mint azt dr. Dobos László hangsúlyozta, most már nemcsak az állami és tanácsi szervek segítik megfelelő intézkedésekkel az idős korúnkat, hanem összefog érdekükben az egész társadalom, és egyre sokrétűbb módon igyekszik elősegíteni azt, hogy az idős korúak életük utolsó időszakát nyugodtan, békességben tölthessék. — És hadd tegyem ehhez hozzá azt is — folytatta —, hogy több szempontból is nagyszerű dolog az idősek megbecsülése, segítése, hiszen ők voltak azok, akik munkás éveikben a felnövekvő nemzedék javára is dolgoztak, akik munkájukkal, tevékenységükkel elvetették azt a magot, amelynek gyümölcsét nagy részben a felnövekvő nemzedék élvezi. Az utóbbi évtizedekben hazánkban a lakosság korösszetétele jelentős változáson ment keresztül. Az életkörülmények és ezen belül az egészségügyi ellátás javulása folytán számottevően megnőtt az átlagos életkor. Részben ez, részben pedig a születések csökkenése az idős korúak számának és arányának jelentős növekedését eredményezte. Hazánkban jelenleg a nyugdíjasok és járadékosok száma egymillió 974 ezer, ami a lakosság 18,4 százalékát teszi ki. Bács-Kiskun megyében ez a folyamat az országosnál is erősebb: a nyugdíjas korúak száma 123 ezer, ami a megye lakosságának 21,5 százaléka. Különösen nagy a tanyákon élő, magányossá vált, támogatásra, gondozásra szoruló idős emberek száma. Nem véletlen tehát az, hogy Lakatos Vincze Bács-Kiskun megye tanyavilágában készítette a támogatásra szoruló öregekről azt a megrázó, de fájdalmasan dig Kalocsa és a járás közlekedéssel és hírközléssel kapcsolatos gondjait tette szóvá. Erről beszélt a bajiai járás és Madaras község viszonylatában Bartos József megyei tanácstag is. Ku- minka István tanácstag a kiskunhalasi vasúti felüljárónak a megépítését sürgette, amely szintén az ötéves terv elhúzódó beruházásai között szerepel. Klézl Róbert miniszterhelyettes az előterjesztéssel és észrevételekkel egyetértve, azok jogosságát elismerve az ágazat országos feladatait és eredményeit vázolta. Az előrehaladás és a változás igen jelentősnek mondható, de nem kevesebb a megoldásra érett feladat sem. Az igények összefüggenek az elért fejlődéssel, megvalósításuk azoiíban a nemzeti jövedelem gyarapodási ütemével áll összhangban. Bár a VI. ötéves tervben látványos bőigaz dokumentumfilmjét, amelynek bemutatását követően fokozott mértékben indult meg megyénkben a társadalmi összefogás, az önmaguk ellátására képtelen idős korúak segítése. Szeretném hangsúlyozni, hogy Bács- Kiskun megyében, az idősekről való szociális gondoskodás már korábban sem csupán állami és tanácsi feladat, hanem társadalmi ügy volt. De a valóságnak megfelelő, igaz formában ábrázoló film kedvező fogadtatásra talált, s az idős emberekkel való törődésnek új lendületet adott. A tájékoztató további részében az előadó a megyei népfrontbizottság és a Vöröskereszt megyei vezetősége szervezésében megalakult „Társadalom az idősekért” megyei bizottság programjáról, munkájáról beszélt, majd így folytatta: — A megye társadalmának tenniakarását, segítőkészségét mutatja az, hogy a megyei alap számlájára eddig 6 millió 667 ezer forintot fizettek be, ami a városi számlákra történt befizetésekkel és bejelentett pénzfelajánlásokkal együtt 19 millió forintot tesz ki, a felajánlott és realizálható társadalmi munka értéke pedig eléri a 6 millió forintot. Az együttesen 25 millió forintot kitevő anyagi hozzájárulásban szerepel a megyei tanács 5 millió forintos pénzfelajánlása mellett a termelőszövetkezetek, vállalatok, üzemek segítőkészsége. Ebből az igen jelentős anyagi erőforrásból a bizottság a már jelenleg is működő szociális otthonok fejlesztését kívánja segíteni. Még az V. ötéves tervidőszakban megvalósul a lajosmizsei és a kiskunhalasi szociális otthon 50—50 hellyel való bővítése. E két létesítmény 21 millió forintot kitevő költségeihez 6 millió forintot a megyei alap számlából használnak fel, 4 millió forinttal pedig az Egészségügyi Minisztérium járul hozzá. Ugyancsak ebben az ötéves tervidőszakban megkezdődik és előreláthatóan a VI. ötéves terv első évében befejeződik a kiskunfélegyházi és a kiskunmajsai szociális otthon szintén 50—50 hellyel való bővítése is. A 19 millió forintot kitevő költség felét a helyi tanács és a járási hivatal saját, illetve társadalmi erőből vállalja, a hiányzó összeget pedig részben megyei támogatásként, részben az Egészségügyi Minisztérium által a VI. ötéves terv elejére ígért pénzügyi támogatásból kívánjuk biztosítani. Dr. Dobos László a továbbiakban elmondta, hogy a segítésnek, gondoskodásnak számos egyéb módja is van. A befejezéshez közel áll az a felmérő munka, amelyet a városi és községi tanácsok, a népfront és vöröskeresztes aktívák, a KISZ-esek és mások bevonásával arról készítenek, hogy a területükön élő idős emberek vülésről nem lehet szó, a tennivalók megfelelő rangsorolásával, az erpk koncentrálásával, a megye viszonylagos elmaradottságát is méltányolva és figyelembe véve enyhülnek a gondok ezen a területen is. A vitában elhangzottakra To- hai László válaszolt, s az igények és lehetőségek oldaláról is mérlegelve reagált a felvetésekre. Hangsúlyozta: távlati elképzelések tárgyalásáról van szó, elsősorban a fejlődésbeli elmaradások felszámolására kell törekedni a jövőben. A tanácsülés az előterjesztést és a vitában elhangzottakra adott választ elfogadta, majd szünet következett. Ezután került sor a Társadalom az idősekért mozgalom megyei bizottságának tevékenységéről szóló tájékoztató ismertetésére, melynek előadója dr. Dobos László, a bizottság elnöke volt. milyen anyagi vagy egyéb irányú segítséget, támogatást igényelnek. Az összegezés után további jó ötletekre, s ezek eredményes megvalósítására lesz majd szükség a támogatásra szoruló öregek helyzetének könnyítése, életük gondtalanabbá tétele érdekében. — Már most is ismert tény azonban — jegyezte meg —, hogy az idős korúak jelentős része nem, vagy elsősorban nem anyagi segítséget igényel, mert a nyugdíj, járadék, vagy más források az anyagi létfeltételt részükre biztosítják. A magukra maradt öregeknek elsősorban arra van szükségük, hogy legyen, aki rájuk nyitja az ajtót, megkérdezze, hogy vannak, kapjanak egy néhány jó szót, legyen, aki beviszi a tűzrevalót, bevásárol, vagy elhozza a patikából a gyógyszert. Felbecsülhetetlen hatású a hivatásos gondozó munkáját segítő több száz társadalmi aktivista tevékenysége. — Ügy gondolom, hogy a segítőkész fiatalok, a KISZ-esek, az úttörők az eddiginél nagyobb részt tudnának vállalni ebből a nemes, szép munkából. Ahhoz azonban, hogy ezt a tevékenységet ne csak a KISZ, vagy az úttörőszervezet által meghatározott feladatként kezeljék, érez- niök kell annak a nagy igazságát, hogy mindazt, aminek a fiatalság ma haszonélvezője, az előttük járó nemzedék indította el, munkálta ki. A szülők példa- mutatása is szükséges annak megtanulásához, hogy az öregek gondozása erkölcsi kötelesség. — A hozzátartozókban is fel kell ébresztenünk a lelkiismeretet, a kötelességérzetet az iránt, hogy a gondozásra, támogatásra szoruló közeli hozzátartozók részére elsősorban az ő kötelességük a szükséges anyagi és egyéb irányú segítség, gondoskodás nyújtása. — A bizottság nevében ezúton is köszönetét mondok a mozgalom célkitűzéseinek eredményes végrehajtásában részt vállaló társadalmi és tömegszervezeteknek, gazdálkodó szervezeteknek, a szocialista brigádoknak, a fiataloknak azért a sokrétű segítségért, amellyel hozzájárultak az idős korúak életkörülményeinek javításához — fejezte be tájékoztatóját dr. Dobos László. * A tájékoztató után a megyei tanácstagok közül a témához hozzászólt Kovács Gáborné, Farkas József, Vincze Ferenc, dr. Jeneiné Páti Nagy Sarolta, Bognár Ferenc és Ágoston András, a Vöröskereszt megyei titkára, Nagy Tibor, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője. A tájékoztatót a tanácsülés elfogadta. Ezután bejelentések következtek, majd interpellációkra való válaszadásokkal fejeződött be a megyei tanács ülése. Megfelelő gondoskodás az idősekről A TOVÁBBTANULÁS FELTÉTELEI Az idén 118 ezren fejezik be az általános iskolát Ezekben a napokban már egyre több általános iskola adja postára továbbtanuló nyolcadikosainak jelentkezési lapját, középiskolának címezve. A lapok továbbításának végső határideje: március 20-a. Az idén az ország általános iskoláinak nappali tagozatán a tavalyinál mintegy ötezerrel több, 118 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait, és túlnyomó többségük továbbtanul. A gimnáziumok a végzettek mintegy 18—20, a szakközépiskolák pedig 27—30 százalékát várják, a szakmunkás- képző intézetek pedig 59 400 —a tavalyinál 7500-zal több — tanuló jelentkezésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a pályaválasztás megkönnyítésére gimnáziumi, valamint szakközépiskolai tájékoztató könyvet adott ki, amelyeket eljuttattak az általános iskolákba. Ezeket az jdén különösen nagy érdeklődéssel forgatták a pedagógusok és szülők, a gyerekek is. A gimnáziumokban ugyanis szeptembertől új tanterv szerint kezdődik meg az elsősöknek a tanítás, a szak- középiskolákban pedig tovább bővül az úgynevezett szakmunkásképzési célú osztályok köre. Az ide jelentkezők négy év múltán az érettségivel egyidejűleg szakmunkás-oklevelet is kapnak. A tájéköztatók a továbbtanulás feltételeit is közük. Középiskolai továbbtanulásra változatlanul azok a nyolcadik osztályt eredményesen elvégző tanulók jelentkezhetnek, akik szeptember 1-ig nem töltik be 17. életévüket. A szakmunkásképzőbe azok a fiatalok jelentkezhet-^ nek, akik 18. életévüket ebben ai naptári évben még nem töltik be, a szakközépiskolába és a szakmunkásképzőbe jelentkezőknek az előírt egészségügyi követelményeknek is meg kell felelniük. A tanulók a továbbtanulási lapjukon változatlanul két iskolát jelölhetnek meg, függetlenül azok típusától. A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban túljelentkezés esetén a tanulókat beszélgetésre hívhatják be, a művészeti szakközépiskolákban pedig felvételi vizsga van. Ugyancsak felvételi vizsga alapján döntenek a gimnáziumok matematika II. (programozó), a speciális idegennyelvi, valamint az énekzene szakosított tantervű osztályaiba jelentkezőknél. Ha a tanuló két szakközépiskolát jelöl meg, az első helyen feltüntetett középiskola igazgatója április 12-ig ad választ, elutasítás esetén pedig a lapot azonnal továbbítja a második helyen megjelölt iskolába. A gimnáziumok szakosított tantervű osztályaiban és a szakközépiskolákban április 25-ig fejeződik be a felvételi munka, a gimnáziumokban, a gépíró- és gyorsíróiskolákban pedig május 15-e a határidő. (MTI) KNEB-VIZSGÁI.AT Hogyan hat a közművelődési törvény? Hajlékai legyenek valójában, s ne csak nevükben a szellemi épülésnek a művelődési otthonok; okos és szórakoztató programot, olvasnivalót egyaránt kínálva törzsközönséget toborozzanak minden korosztályból; pezsdüljön az élet falaik között — ezt igyekeztek előmozdítani munkájukkal a népi ellenőrök, midőn az elmúlt esztendőkben negyven alkalommal is felmérték, értékelték (más-más megyében, járásban), miként válik valóra az 1974-ben hozott központi bizottsági határozat, s az ennek nyomán 1976-ban született, a közművelődésről szóló törvény. E témakörben most kilenc megyére kiterjedő KNEB-vizsgálat kezdődik, amely akár utóvizsgálatnak is minősíthető, hiszen az érintetteknek számot kell adniuk, mit tettek a korábbi területi ellenőrzés óta eltelt időben, okultak-e a tapasztalatokból, megszívlelték-e a bírálatot, éltek-e a javaslatokkal. A művelődési otthonok hálózata nélkülözhetetlen szerepet játszik az amatőr' művészeti mozgalom pártolásában, a felnőtt- oktatásban, az ismeretterjesztésben, a kiállítások szervezésében. S hogy milyen színvonalon tesznek eleget feladatuknak, ez jórészt a tanácsok, a társadalmi szervezetek, s a különböző vállalatok, gazdaságok támogatásától függ, amelyeknek — mint a törvény kimondja — tennivalói közé tartozik, hogy: „egyesítsék anyagi eszközeiket a területi és a munkahelyi közművelődési feladatok jobb ellátására”. Az állami költségvetésből fedezett kiadások mellett, melyek — a rádió, a televízió költségvetési ősz- szege és a kulturális vállalatok támogatása nélkül — tavaly meghaladták a hárommilliárd forintot, egyre jelentősebb összeget, évente több mint 600 millió forintot tesznek ki a vállalatoknál képzett kulturális alapok. Érthető, hogy miért vizsgálják különös gonddal a népi ellenőrök: mire is fordítják ezeket az ösz- szegeket? A korábbi vizsgálatok azt mutatják, akad még tennivaló ez ügyben, nagyok még a különbségek egyes országrészek, gyakorta egy-egy megye tájékai között is, és kívánatos, hogy az elmaradók mielőbb fölzárkózzanak. Fény derült arra is, hogy a művelődési otthonok munkatervei sem a lakosság igényeit, sem a művelődéspolitika céljait nem tükrözik megfelelően, s főként a kisebb településeken működő intézmények között számos olyan akad, amelynek a „közművelődési tevékenysége” ünnepségek megszervezésére és szórakoztató rendezvények tartására korlátozódik. Annál örvendetesebb — és követendő. —, hogy mind vonzóbbak az ifjúsági, s az idős ko- rúaknak alapított klubok, nő a gyermekeket foglalkoztató csoportok, a népi hagyományt ápoló pávakörök száma. Egyre több helyen gondoskodnak a gyes-en levők foglalkoztatásáról. Elkelne viszont a programokban több természettudományos ismeret- terjesztő előadás. Az országos vizsgálat során a népi ellenőrök értékelik a megyei tanácsok közművelődési bizottságainak javaslattevő, véleményező, a művelődéspolitika helyi érvényesülését szolgáló munkája eredményességét. S még egy fontos téma: a megüresedő iskolaépületek hasznosítása. A kérdés jelentőségének érzékeltetéséül: a külterületeken, kis lélekszámú településeken 1972-től az elmúlt tanévig 1295 iskola szűnt meg. (MTI) „CSAK EGY CSAP” 4* Rákosy Gergely forgatókönyvéből készít vígjátékot a televízió számára Hintsek György rendező. A tévé IV-cs stúdiójában rögzítésre kerülő tévéjáték operatőre Czabarka György. A főszerepeket Mensá- ros László, Kabos László, Harkányi Endre és Ambrus András játssza. A képen: Harkányi Endre, Ambrus András és Kabos László a kamera előtt. (MTI-fotó, Friedmann Endre felvétele — KS.)
