Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

1919. február 13. • PETŐFI NEPE • S LENDÜLETES FEJLŐDÉS, VÁLLALKOZÓ SZELLEM Jól zárta az elmúlt évet a Baja és Vidéke ÁFÉSZ A Baja és Vidéke ÁFÉSZ mintegy hétezer szövetkezeti ta­got számlál, a 154 kereskedelmi egységében közel félezren dolgoznak. A számos élelmiszerüzleten, vendéglátóhelyen kívül tíz felvásárlótelepet, hét szikvízüzemet és vágóhelyet, szeszfőzdét, cukrászüzemet, valamint falfestőhengér-mű- helyt is üzemeltetnek, négy szakcsoport működik támogatá­sukkal. Kürtös Ádám elnökikel még az 1978-as esztendő mérlegének el­készülte előtt beszélgettünk, an­nak a ténynek ismeretében, hogy a Baja és Vidéke ÁFÉSZ a kiskereskedelemben 21 millió forinttal többet forgalmazott, mint az előző évben, a vendéglá­tóipar 2,4 százalékos forgalomnö­vekedést ért el, tehát jól zárták az évet. Eltűnnek a szatócsboltok — Képesek-e a lakosság ellá­tását a jelenlegi hálózaton ke­resztül megvalósítani? — kérdez­tük Kürtös Ádámtól. — A boltok, üzletek száma elegendő, de sok a régi, magán­tulajdoniban levő hajdani szatócs­boltunk. Ezeknek a korszerűtlen üzleteknek a felszámolását meg­kezdtük. így például Garán tag­sági összefogással (célrészjegyek kibocsátásával), illetve a Vörös Csillag Tsz támogatásával, sok­sok társadalmi munkával építet­tük a 150 négyzetméter alapte­rületű boltot, s ezzel mód nyílt két régi bolt felszámolására. Ne- mesnádudvaron a termelőszövet­kezet és a Lakberendező Ipari Szövetkezet támogatásával me­legkonyhát hoztunk létre. Hasonló módon szeretnénk Sükösdön szé­lesíteni az étkezési lehetőségeket, az állami gazdaság, a paprika­malom, illetve a helyi tanács se­gítségével. — Baja ellátásában milyen sze­repet játszik az áfész? — A részesedési arányunk a város kiskereskedelmi és vendég- látóipari forgalmában is mintegy 26 százalékos. Ez azonban hama­rosan jóval nagyobb lesz, ugyan­is két nagy beruházást kezdtünk meg. Az egyik a Marx téri 2650 négyzetméter alapterületű közös szövetkezeti áruház, amelynek' készültségi foka az év végén 26 százalékos volt. Áfészek ha összefognak — Közös beruházást említett, kik a társai a Bajai ÁFÉSZ-nek? — A Bácsalmási ÁFÉSZ 30, a bácsbokodi és csátaljai 15—15 százalékban vállalta az építési, berendezési költségeket. Ez az áruház előreláthatólag közel 44 millió forintba kerül, a terveink szerint már 1981-re 150 millió forintos forgalmat fog lebonyolí­tani, 11 milliós árukészletével. Igen jó helyet kapott: közel a vasút- és az autóbuszállomás, s tervezésekor az idegenforgalmat sem hagytuk számításon kívül. — Az áruház megnyitása hoz-e minőségi változást a város ellá­tásában? — Természetesen. Ez az áruház a korszerű kereskedelem szolgál­tatásait is nyújtja, a házhoz szál­lítást, a műszaki cikkek üzembe helyezését, s így tovább... A másik nagy ABC-áruházat a városi tanáccsal közösen épít­jük az új lakótelepen. Az épü­letben a kereskedelmitanuló­képzést szolgáló oktatókabinet is helyet kap. Elképzeléseink szerint ez az áruház 1981-től fog árusí­tani. Szükség van az alvégen is egy, legalább 600 négyzetméteres alapterületű üzletre, mert bár ezen a környéken a legtöbb a szövetkezeti tagunk, éppen en­nek a résznek nem kielégítő a kereskedelmi ellátása. Bizalom = célrészjegy — Ezek a beruházások lekötik a szövetkezet erejét. Említette a célrészjegyek kibocsátásának le­hetőségét. Mik a tapasztalatai, a szövetkezet tagsága szívesen tá­mogatja az elképzeléseiket? — A küldöttgyűlés engedélye­zésével bizonyos feladatok meg­valósítására 500 forinttól 20—30 ezer forimitos célrészjegyet vállal­nak a tagjaink, hisz tudják, más­képpen az áfész nem tud beru­házni. Garán például megkedvel­ték a pacalt, s hogy folyamatos legyen az árusítása, célrészjegyek segítségével megvásárolták a tá­rolásához szükséges hűtőládát. — Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagok bíznak az áfész-ben? — Igen. Ehhez a tagságunkat támogató, érdekeiket szolgáló munkánk ad alapot. A méhész szakcsoportunk 659 taggal mű­ködik, Dél-B ács megyére kiter­jedőn. Tavaly például 43 vagon mézet vásárolt fel tőlük a Hun- garonektár, a 19 millió forintos forgalom 700—800 ezer forint hasznot hozott a szakcsoportnak. A kertész szakcsoport műkő; dését azonban támogatni szüksé­A vöröskeresztes tanárelnök Kevés időnk volt. A déli ápo­lástanóra és a kora délutáni el­sősegélynyújtó szakkör közé be kellett préselnie az ebédet is. A kérdések mégsem idegesítették; no igen, a pedagógus meg az egészségügyi dolgozó vágjon min­denhez derűs képet — ahhoz is, ha munkájában föltartják —, mert így szokták meg, ezt várják el tőle. A tanító és gyógyító em­ber — különösen, hogy a kettő egy szemén yben ölt testet — éle­tét a köz lankadatlan figyelme, szigorú társadalmi kontroll fog­lalja keretbe. Kevés volt az időnk. Kevés a megismeréshez — elegendő az őszinte kitárulkozásra. És Vass Lajosné portréjához ez az apró­ság is hozzátartozik. Akárcsak az, hogy nemrég, 36 évesen, a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Pályakezdése, -választása eset­legesnek tűnik ugyan, az azóta befutott utat azonban tudatosság és elkötelezettség jellemzi. Ott­hon, Lakiteleken a szomszédék lányától szerzi első, reményteljes benyomásait a kecskeméti ápoló­nőképzőről, ahonnan aztán 1961- ben ötödmagával szegődik el a kiskunhalasi kórházba. 1961 és 1970 között ápolónő a belgyógyá­szaton, majd fizikoterápiás asz- szisztens — rábízzák a gimna­zisták politechnikai foglalkozásait is —, utoljára pedig az intéz- mány függetlenített nevelője. Közben maga is tanul, tovább­képzésekre jár, tanfolyamokat hallgat és — férjhez megy. Első munkahelyére így gondol vissza: — Végre felnőtt emberekkel ta­lálkoztam és nem is akármilye­ges. Munkálkodásukhoz a palán­tanevelő üzemet átadtuk, segítet­tük a livadai hobbikertekbe a villany bevezetését. A kisállatte­nyésztőknek a szállításhoz gép­kocsit biztosítunk. A vaskúti Bácska Tsz-szel kötött együttmű­ködési szerződés értelmében len­dületet kapott a nyúltenyésztés, ehhez anyanyulat, ketrecet, tá­pot és szaktanácsot kapnak te­nyésztőink. — A kisállattenyésztők gondja, hogy gyakorta nem kapnak meg­felelő tápot. Mit tesz ennek meg­szüntetésére az áfész? — Minden igyekezetünk elle­nére a Bács megyei Gabonaipa­ri Vállalat saját keverőüzemein keresztül nem tudja ellátni a te­rületet' ezért a dunántúli me­gyékből is vásárolunk tápot, bár ez a beszerzési csatorna sem biz­tonságos. A tápforgalom már meghaladja a 300 vagont! A hiány pótlására Szeremle, Sükösd közös gazdaságaitól szerzünk be takarmánybúzát és kukoricát. Régi módszerek és újabb lehetőségek A tagság érdekeit szolgálja az is, hogy lehetővé tettük a kisté­telű árufelvásárlást. A hulladék­gyümölcs, törköly hasznosítására a bátmonostori szeszfőzde hiva­tott, bár léte kétséges, mert a működési engedély 1980-ig érvé­nyes. Félő, hogy ha megszünte­tik, a legális út helyett a zug­főzést választják az emberek. — Hogyan működik a gyógynö­vénytermesztő szakcsoport? — Egyre népszerűbb, már 120 tagot számlál. Főként majoránná- vaj foglalkoznak, tavaly 5,5 mil­lió forint értékben vásárolt fel tőlünk a Herbária. A termesz­tőéhez vetőgépet kölcsönzünk és szaktanácsadással járulunk hozzá. A majoránnán kívül a bazsali­kom termesztéséhez is mind töb­ben kapnak kedvet. A beszélgetés során szót ejtett az elnök arról is, hogy a már jól bevált módszerek mellett újabb lehetőségeket is keresnek a lakosság és a szövetkezeti tag­ság igényeinek megfelelően. Szó van például arról, hogy a Sze- remlén hagyománnyal rendelke­ző rongyszőnyegszövést bedolgozó rendszerben felelevenítik, létre­hozzák a háziipari szakcsoportot. Foglalkoznak a nutriatenyésztés lehetőségeivel is. A Baja és Vidéke ÁFÉSZ ter­veinek megvalósításához a szö- vekezet vezetői mellé áldozat- készséggel és szorgalommal so­rakozik a tagság. Az eddig elért eredmények tanúsítják, hogy a bizalom kölcsönös. N .M. Arról az emlékezetes februári napról, amelyet ma ünnepelünk, alighanem kevesen 'számoltak be olyan hitelesen, mint az egyik legkiválóbb szocialista író, Nagy Lajos. Pincenaplójában így írja le a felszabadulás első perceit, amikor megpillantotta a szovjet katonákat Budapest utcáin: „Maflán álltam a kapuban, örültem. De előre, már régóta úgy képzeltem el az első találko­zást, hogy egymásnak esünk, és átöleljük egymást. Az ölelkezés elmaradt, mivelhogy ölelkezésnél kettőn áll a vásár. Pedig szép lett volna”. Igen, így álltak akkor az em­berek; tétován, szinte föl sem fogva, hogy a történelem egyik legvéresebb, legszönnyűbb kor­szaka végéhez közeledik. Pedig 1945 első napjaiban a magyar fő­város pincékbe húzódott lakossá­ga előtt — hacsak nem volt va-, laki mindenbe belenyugvó fata­lista vagy álmodozó fantaszta —, már nem lehetett kétséges: a háború sorsa eldöntetett. A nyu­gat felé nyomuló Vörös Hadsereg feltartóztathatatlanul tört előre a menekülő ellenség nyomában; csak idő kérdése volt, hogy mi­kor teljesedik be a történelmi igazságszolgáltatás, mikor jön el a végső győzelem, mikor omlik össze végérvényesén a náci gépe­zet, mikor idézheti majd a diadal­ittas angol sajtó Shakespeare sza­vait: „The day is ours, the bloody dog is dead”. — „Miénk a nap, a véres kutya meghalt”. De a bombázások és harcok elől a pincékbe menekült, éhező, lerongyolódott lakosságnak még sokáig kellett a halál árnyékában várnia a sorsdöntő pillanatra. A hírek — a megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen hírek — csak' szórványosan jutottak le a föld alá, s természetesen a szovjet hadmozdulatokról szóltak, a kö­zeledő ismeretlen katonákról, akiktől rettegett az, akinek meg volt rá az oka, s akiket lélegzet­visszafojtva várt, aki a szabad­ságot várta. A pillanat 1945. február 13-án jött el. A romhalmazzá vált főváros népe fölbotorkált a pin­cékből; ujjongva vagy kissé értet­lenül; megilletődve, elfásultan vagy kitörő örömmel halottainak és eltűnt hozzátartozóinak hiá­nyától meggyötörtén — de min­denképpen azzal a tudattal: sza­bad. A napló utolsó szavai azonban még a szabadság friss mámorá­ban is arra intenek, hogy nem elég elnyerni a szabadságot, élni is kell vele, s meg kell őrizni: • Osztapenkó kapitány a fel­szabadító hadsereg egyik legen­dás hőse. „Szakadatlanul résen kell len­ni. Hosszú ideig, talán egész éle­tünkön át". G. A. • így „búcsúzott” a náci hadsereg Budapesttől. Jt3h Jfc i. y „j. 181 • Az újjáépült hidak a Parlamenttel, Baromfitenyésztőknek A kiskunhalasi városi-járási könyvtár munkáját dicséri a ház­táji és üzemi baromfitenyésztők­nek ajánlott új szakbibliográfia. A kiadvány hetvenhárom tanul­mányt és Cikket jelöl meg az el­múlt három év szakirodaimából, a Baromfitenyésztés és a Kisál­lattenyésztők Lapja című folyó­iratokból, valamint az önállóan megjelent könyvekből, a szerzők betűrendjében. KÉPERNYŐ nekkel; megszorult, vigaszra vá­ró, érzékeny emberekkel, akiken segíteni kellett... 1970 augusztusa óta a kiskun- halasi Szilády Áron Gimnázium­ban és Egészségügyi Szakközép- iskolában ápolástant tanít. Heti 25 óra, elmélet és gyakorlat. Vö- rösikeresates tanárelnök. A kislá­nya hét-, a fia ötéves. Vezérel­veinek, valós vágyainak egyike: közel kerülni a fiatalokhoz, kö­tetlenül bízni bennük. Hite még töretlen: sokoldalú, hivatásukat, az egészségügyi pá­lyát szerető-megbecsülő embe­rekké neveli a lányokat. Olya­nokká, akik — ha a dolog úgy hozza — ágytálat hordani sem szégyellnek, de a betegek puszta kiszolgálásánál azért lényegesen többek, értékesebbek. Tanítvá­nyainak — általános assziszten­sek és gyakorló ápolónők — jó­híre régen túljutott már a me­gye határain. Keresik őket, el­jönnek utánuk, értük... A vöröstkeresztes mozgalommal mint véradó kezdett ismerkedni. 1962-ben emlékéremmel jutal­mazták kiváló tevékenységét. Át­kerülvén a középiskolába, tele volt ambícióval, ötlettel. Ügy érezte: meg tudná váltani a vi­lágot. Az igazgató, Sallai Sándor mellé állt, biztatta, támogatta. Nekifogott hát. Tisztasági verse­nyeket, fogászati akciókat szer­vezték, ivókutat, szeméttartókat csináltak, megnyílt az iskolai bü­fé, ahol tejet is árusítottak. A szerény haszon ajándékokra kel­lett, a fóti gyermekváros lakói­nak. A karácsonyi meg a tavaszi szünetben magukhoz is vettek néhány kis árvát. Keserűen jegy­zi meg: — Ez két éve megszűnt, nincs autóbusz, amivel elhozhat­nánk és visszaszállíthatnánk őket. Az országos vöröskeresztes tab­lókészítő pályázaton magok mögé utasították az egész mezőnyt: „alkotásukat” elküldték az angliai világkiállításra is. A következő esztendőben Űj-Zélandban kép­viselték hazánkat, ám az anyag fogadtatásáról, későbbi sorsáról azóta sem kaptak hírt. Növendékeivel együtt részt vesz a városi köztisztasági kam­pányban. Óvodák, bölcsődék ön­kéntes patrónusai, magányos, idős emberek gyámolítói. 1970 óta — gondozónők társaságában — tizenhat öreget látogatnak rendszeresen, „váltott műszak­ban.” Takarítás, receptkiváltás, hosszadalmas beszélgetések — ennyi a dolguk. „Mert — idézzük Vass L,n josné szavait — ahhoz hogy egy csúnya, mindig jajve- székelő vénembert meg tudjunk szeretni, nagy-nagy türelemmel, jószándékkal kell közeledni hoz­zá, s rengeteg időre van szük­ség.” Tanár és diák különleges missziónak tekinti a harangos- telepi cigányok egészségügyi fel­világosítását, az állandó tanács­adó szolgálatot, valamint a hely­beli vállalatok, intézmények, el­sősegélynyújtó rendezvényein — előadásokon, vetélkedőkön — va­ló mindenkori részvételt. — Ha ilyenkor megkérdezem az osz­tályt: ki akar velem jönni, egy­szerre!1 lendül magasba valameny- nyi kéz — mondja beszélgeté­sünk végén, maga élé mosolyog­va, nehezen palástolt büszkeség­gel ... K F Az Iskolavár Iskolai konfliktusokat szívesen használnak ürügyként az írók. A kis közösség zárt közegében hat­ványozottan érvényesülő, jól meg­figyelhető társadalmi környezet, közgondolkodás, közerkölcs vál­tozásainak az ábrázolása fonto­sabb a tantestület, a diákság be­mutatásánál. Egy-egy iskolavár­ban jól áttekinthetők a viselke­dést, a cselekedeteket befolyásoló érdekviszonyok. Egyaránt a kort jellemzi az élettől látszólag elzár­kózó és a mindennapokhoz kötő­dő iskola. Nemcsak egy szakkö­zépiskolában, a péntek este a második csatornán sugárzott té­véjáték színhelyén borulhat fel az önkényes vezetés miatt a rend, nemcsak ebben a világvégi tanin­tézetben élnek könnyebben ala- koskodó álarcosok, nemcsak itt kínlódnak a többet vállalók, a képzettebbek, a személyi kapcso­latok hierarchiája nemcsak itt kuszálhatja össze a valódi érték­rendet, hanem termelőszövetkeze­tekben, üzemekben, hivatalokban is. A társadalomban gondolkodó, a valóságot eszményeinkkel szem­besítő Czakó Gábor érdekes, cse­lekményes regénye mégis elvá­laszthatatlan a hajdani kastély­ban működő szakközéptől, a dísz- zsebkendős-nyakkendős, disznó­hizlaló, fiatalkori álmaikat sira­tó, szellemi igénytelenségbe süp­pedő, vagy éppen szüntelenül el­vágyódó tanárok világától. Az író kiszolgáltatottságuk miatt saj­nálja a pedagógusokat; nincs egyetlenegy értelmiségi réteg, amelynek tagjai ennyire szorosan függnek közvetlen főnöküktől. Czakót elősorban mégis a diá­kok sorsa, jövendője érdekelte, mi tagadás, aggasztotta. Ez első­sorban a tévéjáték alapjául szol­gáló regényből derül ki, noha eb­ben is halványabbra sikerült a fiatalok ábrázolása. A szándék azonban mindenképpen kivehe­tő: könnyen befolyásolható, sab­lonokba kényszeríthető még ez a „lázadásra” hajlamos iskolavári diákság is, ha valaki megtalálja a manipulálásukra alkalmas esz­közöket. Mézes-mázos ígéretek hatására egy-kettőre feladják jo­gos követeléseiket, szemrebbenés nélkül cserbenhagyják messzebb látó társukat, környezetükhöz, ta­náraikhoz hasonlatosan viselked­nek. A szocialista társadalmi idei1 megvalósulását nagyrészt a peda­gógia, az iskola forradalmától, a tiszta szívű fiataloktól váró író számára nyugtalanító, elfogadha­tatlan a tanintézet diáksága és vezetői között kialakult „béke”. Szántó Erika dramaturg és lg- lódi István rendező a szükséges­nél kevesebb figyelmet szentelt a diákoknak, az író egyik-másik hús-vér figurájából sematikus alakot csinált. Olykor címkéket láttunk emberek helyett. Mindez, sajnos, gyengítette e fontos mű hitelét, hatását, némileg elsik­kasztotta az írói szándékot. Két riport és egy műsorvezető dicsérete A szolgálati szabályzatok meg­szegéséért általában elmarasztal­ják az embereket. Bízom abban, hogy az előírásokat vasárnap es­te többször is mellőző Hét stábja dicséretet kap leleményességéért, felelősségvállalásáért., Végre, végre észrevette a televízió, hogy a nézők szívesen eltekintenek a megszokott formalitásoktól, sőt, mi több, a műsorrendtől, ha él- ményes, friss, izgalmas, fontos műsort láthatnak-hallhatnak. Ha érzik azt a szándékot, hogy az operatőrök, riporterek igyekeznek minél jobban kiszolgálni az elő­fizetőket, kockázatot is vállalva a gyors tájékoztatásért. A máskor bizony táláén túlságo­san is kimért, mindig gondosan elegáns Wisinger István, sietve rögtönzött, egy pillanatig sem tit­kolva, hogy mennyire meghatotta a zsanai mentőbrigádok áldozat- vállalása. (Nem tudott a friss be­nyomásoktól elszakadni, vagy nem volt ideje a kívülálló kom­mentátor nem mindig rokonszen­ves pózának felvételére?) Baló György és munkatársai szenzációs riportot hoztak ma­gukkal Kambodzsából. oulyis hibát követett volna el a 'eve, ha akár egyetlen napig fekteti a te keresőket. A vetítés körülményei, a műsorvezető Sugár András le­leményes megjegyzései révén a nézők többsége tíz brosúrában elmondhatónál többet tudott meg e képes hetilap szerkesztéséről, az eközben adódó nehézségekről. H-tUl V-, Harmincnégy éve szabad Budapest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom