Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-13 / 36. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február IS. SZOCIALISTA KtiVin iMÜKÖnÉ' A paksi atomerőmű „lelke Amikor ismerőseimnek elmeséltem, hogy csehszlovákiai utam legemlékezetesebb napját Plzen- ben töltöttem, sokan mosollyal kérdezték: „Ugye, a sörgyárban?” Nem — mondtam többször is, és csak hosszas magyarázkodás után voltak hajlandók elhinni, hogy ebben a nagy hagyományú iparvárosban a Csepel Művekhez sok tekintetben hasonló gyáróriásra leltem: a Skoda Trösztre. „Szóval az autógyárra?” — néztek rám többen is sokatmondó- an a jól ismert márkanév hallatára. Megint magyarázkodnom kellett: a Skodának legalább 20 üzeme és 45 ezer dolgozója van, akik úgyszólván minden gépipari terméket képesek magas színvonalon elkészíteni, még a legbonyolultabb atomreaktorokat is. — Ugye, a paksi reaktort készítő üzemre kiváncsi? — fogadott a tröszt központjának kapujában Vladislav Rratky sajtótitkár. Bólintottam. — A reaktorcsarnokban már várnak bennünket. Bizonyára Magyarországon is elsősorban a személygépkocsira gondolnak, ha a Skoda nevét hallják — nézett rám kérdően, amikor elindultunk úticélunk felé. — Pedig ez a tröszt Csehszlovákia legrégibb és legnagyobb gépipari vállalata, termékeit valamennyi kontinensen, nyolcvan országban ismerik, vásárolják szívesen. Így például az energetikai berendezéseket, villanymozdonyokat, különböző szerszámgépeket, trolibuszokat stb. Az atomenergetikai ágazat kifejlődése az ország elsó ilyen erőművéhez kapcsolódik szorosan. Az erőművet 1972 végén avatták Jaslovské Bohu- nicében. Még átadása után két-három évvel sem mertük volna remélni, hogy egyszer majd a világ tíz legismertebb atomerőművi berendezéseket gyártó üzeme közé sorolnak bennünket. Látja, ott az a hatalmas épület a reaktorcsarnok — még épül. Ha elkészül, Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz. Aki integet, az üzem vezetője, Jiri Köllner mérnök, legjobb szakemberünk az atomenergetika területén ... Köllner mérnök nagy léptekkel, ellentmondást nem tűrő tempóban végigvezet a csarnokon. A látvány — talán mondanom sem kell — számomra, egy hozzá nem értő számára is, lenyűgöző volt. Abból ugyan, amit az őszülő hajú üzemvezető magyarázott, csak keveset értettem, de szakmaszeretete rám is átsugárzott. (Azt hiszem, mással is előfordult már hasonló helyzet, amikor titkon szívesen szakmát cserélt volna ...) Az üzemvezető először a reaktorköpenyrőf mesélt, amely négyféle, a legkiválóbb minőségű acélból készül. Mutatott is egy darabot a paksiból, amelyet éppen akkor kezdtek röntgenezni. Aztán a hatalmas próbagödörnél álldogáltunk hosszasan, ahol a turbinákat összeszerelik és kipróbálják. Majd a reaktorkészítésnél oly fontos hibátlan, pontos, kiváló minőségű munkáról beszélt... — Számomra éppen ezért a legfantasztikusabb itt — mondtam —, hogy miközben még épül ez az üzem, már reaktorokat gyártanak. Nemcsak Magyarországnak, más országoknak is. Ahogy hallottam, a reaktor az egész erőmű „lelke”. Nem fél, hogy valahol hiba csúszik a munkába? — Nem — válaszolt nagyon határozottan és keményen. — S hogy miért nem? Többször ellenőrzünk mindent, ha kell, még többször — egészen addig, amíg nem vagyunk száz százalékig biztosak a dolgunkban. Mutattam a röntgenkamrákat, azokban a reaktor minden részét négyzetmilliméterenként átvizsgáljuk — láthatta, nem is egyszer. A paksi lesz az első komoly reaktorunk, ezért, hogy még jobban higgyen nekem, itt én most megígérem, hogy ami rajtunk múlik, minden a legnagyobb rendben lesz... A határidőket tartjuk, egyes részeit már elküldtük rendeltetési helyére, másokon most dolgozunk. Ez a reaktortípus teljes egészében szovjet tervek alapján készül. Korszerűbb, mint az első termékünk, amely 150 megawattos volt és nehézvízzel működik. A paksinak egyrészt a teljesítménye nagyobb, 440 megawattos, másrészt technológiai előnye, hogy könnyűvízzel dolgozik majd. A berendezések és az acél egy részét még importálnunk kellett, de a tröszt kutatói hamarosan ezeket a feladatokat is megoldják, legalább is remélem ... Ebben maradtunk, búcsúzni kellett. Az üzemvezetőt sürgősen hívták a próbagödörhöz. Ütőn visszafelé a központba Kratky sajtótitkár elmondta, hogy a Skoda mindig is gyártott különleges energetikai berendezéseket. A vállalatot reaktorkészítésre (amely eddig csak a Szovjetunióban volt) a KGST-országok hosszas és alapos vizsgálódás után választották ki. És ma már legalább száz olyan dolgozóval büszkélkedhetnek csak itt, aki komoly szakértőnek számít az atomenergetikában. További 3— 4 ezerrel pedig, aki munkájával egyre inkább kötődik hozzá. 'A Skoda Tröszt azonban csak egy azoknak a vállalatoknak a sorában, amelyek részt vesznek a harmincéves fennállását ünneplő KGST Interatomenergo-program- jának megvalósításában. A KGST tagállamai évtizedünk elején kezdtek hozzá atom- energetikai elképzeléseik valóra váltásához. Tervük, hogy 1980-ig megnégyszerezik atomerőművi kapacitásukat. Továbbra is a Szovjetunióban épül a legtöbb atomerőmű, de dinamikus fejlesztés valósul meg az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában, s már építik, vagy tervezik az elsőt Lengyelországban, Kubában és Romániában is. Nálunk a paksi lesz az első, amely fokozatos üzembe helyezésével 1990- ben villamosenergia-szükségle- tünk mintegy 15 százalékát fedezi majd. K. M. Száz aranyérmes termék A KGST-n belüli munkamegosztás alapján Bulgária foglalkozik pupliningek, pamut- és selyemszövetek, konfekcióruhák, bőr- és szőrmeáruk készítésével. A bolgár könnyűipar fejlettségét mutatja, hogy a KGST-n beiül az egy főire jutó pamut- és gyapjú- szövetgyártásban az ország a második helyet foglalja el. A bolgár könnyűipar termékei keresettek külföldön. Sikerüket bizonyítja, hogy az elmúlt tíz esztendőben száz termékük nyert aranyérmet nemzetközi vásárokon. A hetedik , ötéves tervidőszakban tovább fejlődik Bulgária könnyűipara: a termelés előreláthatólag 45 százalékkal nő, ugyanakkor új technológiák bevezetésével javítják a minőséget is. Az ipar korszerűsítésére, a munka- feltételek javítására ennek _ a tervidőszaknak a végéig kereken 54 millió levát szánnak. A terv szerint a könnyűiparban az átlagkeresetek rövidesen elérik a gépgyárak munkásainak jövedelmét. (BUDAPRESS — SOFIÁ- PRESS) Járműipari együttműködés Csehszlovákia és az NDK jelentősen bővíti járműipari együttműködését. 1984-ben megindítja a közös autógyártást. Zwickauban új üzem épül évi 340 ezer gépkocsi gyártására. Az 1100—-1200 köbcentiméteres, négyütemű és vízhűtéses motorokat a Skoda szállítja, a kardántengelyeket pedig az NDK. A gépkocsikat majd kétféle változatban készítik: az NDK-ban orrmotoros, Csehszlovákiában pedig farmotoros kivitelben. Az állattenyésztés tartalékai 2. Összhang a termelésben Rendkívül nagyok a szélsőségek a hazai állattenyésztésben, az állati termékek termelésében. A tej-, a vágósertés-, a vágómarha-, a tojás-, a broilercsirke- termelés fajlagos mutatói a legjobb és a legrosszabb szinten dolgozó gazdaságok között száz- százalékos'eltérést — vagy néha még ennél is nagyobb különbséget jeleznek. Egy-egy termék előállításának gazdaságosságát vizsgálva találhatók hazánkban olyan mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek elérik, vagy erősen megközelítik a nemzetközi mezőnyben a legjobb eredményt elérő gazdaságokat, ugyanakkor találhatók olyanok is, amelyek a kifejezetten rosszul dolgozók és a gazdasági versenyben kiesők szintjén termelnek. Elhanyagolják a részleteket Irreális követelmény lenne, hogy szűnjön meg a termelésben mezőgazdasági üzemeink differenciáltsága. Képtelen követelmény ez az állattenyésztésben is — ahol az időjárás közvetlen hatása kevésbé befolyásolja a termelést, mint a növénytermesztésben. A jelenlegi nagy különbségek viszont arra utalnak, hogy nagyüzemeinkben legtöbb helyen alacsony az állattenyésztés üzemi szervezésének, irányításának színvonala, a gazdaságok jelentős hányadában hosszú ideje tudatos tenyésztési, fejlesztési program nélkül tevékenykedik az állattenyésztés. Nem arról van szó, hogy nagy vonalakban nem határozzák meg a tehenészetek, a sertéstelepek, a juhászatok, a baromfitelep termelésfejlesztési irányát, ütemét. A gyakorlati megvalósításért történik kevés. Azt a sok-sok apró részletet — néha nem is olyan nagyon kicsi részletet — hanyagolják el a gazdaságok tekintélyes hányadában —, amely összességében tekintélyes termelésfejlesz- téshez vezethetne. Aki azt vizsgálja, hogy melyek voltak az elmúlt egy—másfél évtizedben a hazai állattenyésztés fejlesztésében a fő tényezők, elsőként a szakosított telepekre, vagy a takarmánytápok elterjedésére, ez új, fajtákra gondol. .[nfiizdtt^'trkri§3Ran 'szólják'1— joggal — a fejlesztés fontos forrá- -Jsnol :>Iminsov53i Il9Ji som J sai közé az állattegészségügyet is. Valóban ezek a tényezők játszották a fő szerepet az emberi munka, hozzáértés mellett. Természetesen az egyes tényezőket tágab- ban kell értelmezni. A takar- mánytápok kapcsán a takarmánytermesztést, a takarmány- gazdálkodás egészét, az új fajták alatt pedig a tenyésztői munkát, a hibridizációt is érteni kell. Amikor a 6000 liter is kevés Ott, ahol alacsony a termelés szintje, ahol rosszak a gazdaságossági mutatók, rendszerint a termelési tényezők összhangjával van baj. Az a növénytermesztésben ma már eléggé természetesnek tűnik, hogy egy-egy ágazattól akkor várható jó eredmény, ha a termelési folyamat minden részlete azonosan magas szinten van, ha összhangot teremtenek fajta, tápanyag, növényvédelem stb. közöbt. Ez a rendszerszerű termelés egyik lényeges vonása. Sokszor feltett kérdés napjainkban a holstein-friz tehenet tartó gazdaságokban: mennyi a tej önköltsége. A válaszokból kiderül, hogy a tehenenként hatezer liter alatti éves termelést felmutató üzemekben a holstein- állománytól termelt tej literje gyakran drágább, mint a 3500 literes magyartarka-tehenészetben termelt. Hol a baj? Ott, hogy nagyobb a takarmányozási költség, hogy magasabb egy sor más ráfordítás pénzbeni értéke? Első pillanatra talán igen. A valóságban a gondot az okozza, hogy a hatezer literes termelés bizonyul kicsinek. A fajta többet tud hatezer liternél. Számára olyan feltételeket kell teremteni minden téren, hogy a tehe- nenkénti éves tejhozam hétezer liter fölött legyen. Ennek az elérésé némelykor már nem is több ráfordítás kérdése, hanem figyelmességé, gondosságé, törődésé a takarmánytermesztéstől, betakarítástól a fejési idő betartásáig, a fejőgáp pontos beállításáig. Ha tehát nem sikerül összhangot teremteni fajta és a termelés egyéb tényezői között, akkor t rendszerint nagyon drágának bi- zbnyul a fajta. A megoldás mégsem , az,, hogy mondjunk le a Teknovajok A fényképeken szereplők egyikével az uszódi tanácsházán találkoztam. A felvétel készítésekor tudniillik nem voltam jelen. A teknővájó munka mozzanatai azonban olyan gusztust ébresztettek bennem, hogy okvetlenül valamivel többet is akartam tudni erről az ősi mesterségről. Legjobban a szabad ég alatti „műhelyben” szerettem volna beszélgetni Kanalas Józseffel — ő a kalapos személy — meg Varga Antallal, a munkatársával. Úszódon aztán felvilágosítottak, hogy — enyhén szólva — nagy fába vágja a fejszét, aki eme régi használati eszköz készítőit ma ugyanazon a tájékon reméli megtalálni, ahol mondjuk három hete látta őket. Olyan szerencsém volt mégis, hogy a tanácsházi hivatalsegéd jóvoltából rátaláltam Kanalas Józsefre. Tisztességgel leparolázott mindenkivel, aki a helyiségben volt. Kínálásra helyet foglalt, s némi szorongó bizonytalansággal a hangjában kérdezte. — Milyen ügyben tetszettek hívni? — Ismeri-e őket? — tartottam eléje legyezőszerűen a képeket. — Hát hogyne... Ni csakugyan ... Meg is csinálta a mester ahogy ígérte... Mégmeg mind a kettőnkről! Nézte, nézte, cserélgette boldogan a felvételeket, s mikor úgy- annyira betelt a látásukkal, tárgyilagos hangon kommentálta. — Tudja csípős hideg volt akkor, nem nagyon lehetett elüldögélni, mert még a| fatörzs is sütött a fagyával. Ehun ni, én is csak kucorgók itt a forgács közt. Aztán a „tárgyra” tértünk. A családi viszonyokkal kezdvén a tájékozódást, hogy a végén oda lyukadjunk ki meg lehet-e élni tek nőváj ásból? — Nős? ' — Igen! Az asszony Kiskunhai- lason lakik, a négy gyerek vele van. — Maga meg itt, Úszódon. Mióta? — Két éve — az édesanyámnál... A Kalocsai Állami Gazdaságnál dolgozunk a sógorommal, Varga Antallal. — Rendszeresen, mindennap? Mit csinálnak? — Igen, naponta ... Csak pont máma nem... Magtári lapátokat készítünk. Tizenkét szál fából • Kanalas József „érzéssel” dolgozik a kapucskával. negyven lapátot kell kihoznunk, s ami fa megmarad, abból csináljuk a teknőt. — Milyen fa kell hozzá, fajtára, méretre? — Nemes kanadai nyár, olyan hatvan-hetven centiméter átmérőjű, tíz méter hosszú szál. Abból szabdalom ki... Fűzfából is szoktuk de az már kevés van. — Mibe tart, míg egy teknő elkészül ? — Mit mondjak —■ másfél napiba. A kisebbekből kettő is megvan egy nap alatt. — Milyen teknőfajták vannak? — Sózó, bélmosó, kolbászkeverő. — Hát dagasztó? — Ö — olyan már nem kell. — Milyen szerszámokat használnak? — Négyfélét: fejszét, bárdot, kapucskát — ez az ni, amelyikkel itt a képen a teknőt faragom — és a vonókést. — Kitől, hol tanulta? — Hát az apámtól. Szakma ez, drága uram ... Ügy tanultam, mint ahogy a parasztember gyereke a földmívelést eltanulja az apjától. — Mikor tudja, hogy már elég a vastagság, tovább nem szabad vájni? — A hangjáról is meg lehet tudni, meg ahogy tapogatva, si- mítgatva érzem... Ez fontos, termelést előrelendítő tényezőkről — akár a fajtáról, akár a tartásviszonyokról, akár másról van is szó. Más a követelmény. Ilyen esetekben az, hogy teremtsük meg azokat a feltételeket, amelyek segítségével a fajta termelőképessége teljes egészében érvényesül. Több mint félmillió sertés Az állatitermék-termelésben gazdaságonként, állatfajonként más-más részletek kerülnek előtérbe, ha harmóniát kívánnak teremteni a termelésre ható tényezők között. E tényezők közül sajnos nem kap mindig megfelelő • hangsúlyt az állategészségügy, a betegségmegelőzés. Lehet, hogy meglepő, de száz megszületett malacból nálunk sokkal kevesebb kerül vágóra hízott sertésként, mint Hollandiában, az NSZK-ban, vagy az NDK-ban. Gazdaságainkban néha 100-ból húsz-huszonöt is elhullik, s nagyon jelentős azoknak a sertéseknek a száma, amelyek tech- nológiaselejtként értékesíthetők csak. A húshasznú szarvasmarhatartás egyik nagy gyengéje az alacsony szaporulat. A broiler- csirke-nevelésben, hizlalásban az elhullás magas aránya, a kiegyenlítetlen állomány sok veszteség forrása. Pedig ha kocánként és évenként csak egyetlen egy sertéssel többet tudnánk vágóra adni, több mint félmillió darabbal növekedhetne mezőgazdaságunk vágósertés-kibocsátása. A példákat lehetne sorolni. Belőlük kitűnik: nincs azon a szinten a hazai állategészségügy nagyüzemeinkben, mint amit a jelen korszerű termelése megkövetel. Félreértés ne essen: nem állatgyógyászatról van szó, hanem olyan állategészségügyi színvonalról, amely megelőzi a betegséget, a kórt, s gondoskodik arról, hogy egy-egy állomány egészsége teljében termeljen. Akkor, amikor az állattenyésztésen belül a termelési harmónia megteremtéséért fáradoznak, legyen nagyon áttekintő az értékelés, hogy aztán a tettek is következetesek, eredményesek lehessenek. F. I. (Következik: Legsürgetőbb a jobb takarmánygazdálkodás*) • Varga Antal a fejszével előkészít. (Pásztor Zoltán felvételei) mert ha túl vastag lenne, nem tudna használat után kiszáradni, acélosodni. Belevenné magát a sokféle nedv. — Mibe kerül egy-egy teknő?.. Meg meri-e mondani? — Egy olyan egyhúszas-egy- harmincas nagyságú... — Megmondta az árát, de ezt nem íronr ki, mert üzleti reklám lenne. Inkább az „elvét”. — .. .Meg a vevőtől is függ. Szabott ár nincs. — Mennyit lehet összehozni havonta? — Hait-hétezer forintot is ... Persze, ha van munka és anyag is. Ahhoz ugye dolgozni kell állami gazdaságban, tsz-ben, mert akkor lesz faanyag. De hát keresni kell, míg olyan helyre talál az ember, ahol épp a mi mesterségünkre van szükség. Hogy teszem azt — magtári lapátot rendelnek —, és akkor meglesz a teknőnek való fa is ... Csak ha egy helyen betelt, odébb kell állni. Vándormunka ez. — Mi lesz a gyerekeiből? — Tudja, három lányom van meg egy fiú. A legnagyobb tizenhét éves, a legfiatalabb kilenc. A fiú majd az ipar felé tart, ő már nem lesz teknővájó. Az öcséim se azok, vállalatnál dolgoznak ... Ezt a vándormunkát már nem folytatják. Tóth István • A Skoda plzeni gyáregységei • Próbagödör, ahol a turbinákat összeszerelik (Fotó: KS) • Épül az I. reaktorbox Pakson (MTI fotó, Bisztray Károly felvétele —KS)
