Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

1979. február 4. • PETŐFI NÉPE • J A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) A vágóállatok és állati termé­kek termelése a tervezettnél gyorsabban nőtt, a vágóállat-ter­melés négy százalékkal, a tojás- és a tejtermelés öt, illetve hat százalékkal, a gyapjú kilenc szá­zalékkal. A szarvasmarha-állomány az év végén megközelítette a két­milliót és lényegében azonos volt az 1977. december 31-ivel. A ser­tésállomány — a tenyésztés in­gadozásának kiküszöbölésére ho­zott intézkedések eredményeként — három éve közel azonos nagy­ságú. 1978. december 31-án nyolc­millió sertés volt az országban, 2 százalékkal több, mint egy év­vel ezelőtt. A nagyüzemek juh­állománya 2 millióról 2,3 millióra szaporodott. A dolgozók átlagos állományi létszáma az állami mezőgazda­ságban és a mezőgazdasági szö­vetkezetek közös gazdaságaiban 780 ezer volt, 0,5 százalékkal ke­vesebb, mint az előző évben. A mezőgazdasági beruházások a tervezett csökkenéssel szemben növekedtek. Az üzemek többek között négyezer traktort, 4720 te­hergépkocsit, 2220 gabonakom­bájnt vásároltak. A gépi vonóerő­kapacitás 7 százalékkal nőtt. Az erdőtelepítés és -felújítás 1978-ban tervszerűen folyt. A fakitermelés a tervezettnél mér­sékeltebben emelkedett. Az árvízvédelmi fővédvonalak, valamint a belvízrendszerek a tervezettnek megfelelően épültek. A lakossági vízellátás fejlesztése megközelítette, a közcsatorna-há­lózat építése és a szennyvíztisz­títás nem érte el a tervezettet. A közlekedési vállalatok áru- szállítási teljesítménye a terve­zettet kissé meghaladó, személy- szállítási teljesítménye a terve­zettet megközelítő mértékben nö­vekedett. A szállított áruk mennyisége 4,9 százalékkal volt több az elő­ző évinél. A távolsági személy- ■ szállítást 1,2 milliárd utas vette igénybe, a növekedés 1,8 százalék 1 volt. A helyi tömegközlekedés 2,5 milliárd utast szállított, 1,9 szá­zalékkal többet, mint az elő?ő év­ben. Tavály 15 villamos- és 15 dí- zelrhozdonyt, 1881 vasúti teherko­csit és 33 HÉV motor- és pótko­csit szereztek be. Az év folya­mán 21 500 tehergépkocsit helyez­tek üzembe. A közúti tömegközlekedés javí­tását szolgálta az év folyamán forgalomba állított több mint 1400 autóbusz, 37 trolibusz és 26 villamos. Az év folyamán a sze­mélygépkocsi-állomány 97 ezer­rel nőtt és az év végén megha­ladta a 830 ezret, ebből 788 ezer a lakosság tulajdonában volt. A közutakon mintegy 1700 km hosszúságban korszerűsítést és útburkolat-erősítést végeztek, 200 km új út épült. Átadták a for­galomnak az M—3-as autópálya Budapest—Gödöllő közötti 23,5 km-es szakaszát. A telefon-főközpontok befoga­dóképessége 33 ezer, az alközpon­toké 30 ezer állomással, 5—5 szá­zalékkal bővült. A települések közötti közvetlen összeköttetésre az összes főállomás 72 százaléka alkalmas. Az év végén 27 or­szággal volt közvetlen távhfvásos kapcsolatunk. A levélirányítás korszerűsítésére Budapesten Je- vélf el dolgozó automatát helyeztek üzembe. Külkereskedelem A népgazdaság fejlődésében nagy jelentőségű nemzetközi gaz­dasági kapcsolataink 1978-baÄ to­vább fejlődtek. E kapcsolatokban meghatározó szerepe volt a szo­cialista országokkal való tervsze­rű együttműködésnek: az árufor­galom bővülése mellett folytató­dott a termelési, a tudományos és műszaki együttműködés, a közös beruházások megvalósítása. A külkereskedelmi forgalom nagyobb részét változatlanul a szocialista országokkal bonyolí­tottuk le, de nőtt a forgalom a nem szocialista országokkal is. Ez utóbbi viszonylatokban az áruforgalom, részben a kedvezőt­len piaci feltételek, részben a gazdálkodásban meglevő hiányos­ságok hatására, a tervtől eltérő­en alakult. A behozatal a számí­tottnál gyorsabban, a kivitel az előirányzottnál lassabban emel­kedett. A forgalomnak a tervezettől el­térő alakulása miatt a számított­nál nagyobb behozatali többlet keletkezett, elsősorban a nem ru­bel elszámolású forgalomban. Beruházás A szocialista szervek 196,5 mil­liárd forintot fordítottak beruhá­zásra. a tervben előirányzott 180 —182 milliárd forintnál mintegy 15 milliárd forinttal többet. Ez folyó áron 8 százalékkal, volu­menben 4 százalékkal haladta meg az előző évit. A fejlesztési eszközöket, a tervvel összhang­ban, a korábbi éveknél valamivel nagyobb mértékben fordították a folyamatban levő beruházásokra' A központi állami beruházások az előirányzottnál mérsékelteb­ben, folyó áron 6 százalékkal nőttek. A vállalatok és szövetke­zetek a számítottnál nagyobb fejlesztési forrásokkal rendelkez­tek, beruházásaik az előirányzott csökkenés helyett gyors ütemben, 10 százalékkal emelkedtek. Ebből adódott a beruházási előirányzat jelentős túllépése. A vállalati be­ruházások növekedésében szerepe volt az exportfejlesztő beruházá­soknak. A beruházások építési hányada csökkent, a gépeké, beleértve az import gépeket is, nőtt. A nép- gazdasági ágak közül leggyorsab­ban az építőipar, valamint a me­zőgazdaság és erdőgazdálkodás beruházásai emelkedtek. Jövedelmek, fogyasztás A lakosság jövedelme és fo­gyasztása a tervezett ütemet meg­közelítően emelkedett. A nomi­nal jövedelmek növekedése vala­mivel meghaladta az előirányza­tot. A munkabérek növekedésé­ben a vállalati hatáskörben meg­valósított béremelések mellett szerepe volt az 1977. év második felében végrehajtott, de.hatásuk­ban 1978-ra is áthúzódó, valamint az 1978. évi központi intézkedé­seknek. A munkások és alkalma­zottak egy keresőre jutó havi át­lagkeresete meghaladta a 3700 forintot. A nominal bérek terve­zettnél némileg gyorsabb növe­kedése mellett a fagyasztói árak is valamivel gyorsabban emel­kedtek a tervben számítottnál. Így az egy keresőre jutó reálbér lényegében a tervezett ütemben nőtt és mintegy 3 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. A ter­melőszövetkezeti tagok és alkal­mazottak reálkeresete ennél mér­sékeltebben emelkedett. Ugyan­csak nőtt a társadalmi juttatások értéke. Az egy lakosra jutó reál- jövedelem kb. 3 százalékkal volt nagyobb az 1977. évinél. A pénzbeni társadalmi juttatá­sok összege mintegy 8 százalék­kal nőtt. Ezen belül nyugdíjakra mintegy 40 milliárd forintot fi­zettek ki, 10 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt'. A nyug­díjasok és járadékosok száma 46 ezerrel ' nőtt és az év végén 1 974 000-et tett ki. Családi pót­lékra az év folyamán 8,8 , mil­liárd forintot fizettek ki, 3 szá­zalékkal többet az 1977. évinél. Gyermekgondozási segélyen 1978 decemberében 277 ezer anya volt, 13 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Gyermekgondozá­si segélyre 3.7 milliárd förintot folyósítottak, valamivel keveseb­bet az előző éviinél. A takarékbetét-állomány 17,4 milliárd forinttal, év végére 124,9 milliárd forintra emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom ér­téke 1978-ban 281 milliárd forint volt, összehasonlító áron 3,9 szá­zalékkal több az előző évinél. A forgalom a tervben számítottnál valamivel mérsékeltebben nőtt. Az élelmiszerek és élvezeti cik­kek eladása 1,9 százalékkal, a ruházati cikkeké 2,9, a vegyes iparcikkeké 6,7 százalékkal foko­zódott. Az áruellátás 1978-ban élelmi­szerekből — egyes zöldség-gyü­mölcsfélék kivételével —, ki­egyensúlyozott volt. A ruházati cikkek kínálata összességében az előző évhez képest kis mértékben javult, egyes termékcsoportokban azonban továbbra is előfordult választékhiány. A vegyes iparcik­kek eladásának gyors növekedése mellett egyes cikkekből — pél­dául hazai gyártású automata mosógép, villanybojler, vastömeg­cikk, egyes építőanyagok — a kí­nálat a keresletet nem elégítette ki. A kiskereskedelem üzlethálóza­ta 1978-ban tovább bővült. A fő­város üzletihálózatának fejlődése a tervezettnél kissé lassúbb, ami elsősorban a lakótelepek üzlet- hálózatának nem kielégítő ütemű fejlesztésével függ össze. A fogyasztói árak a tervezett 4 százaléknál nagyobb mérték­ben, 4,6 százalékkal emelkedtek. A számítottat meghaladó növe­kedés lényegében az égetett sze­szes italok július 24-ével végre­hajtott központi áremeléséből adódott. Az országban a tervezett 90 ezernél mintegy 2 ezerrel keve­sebb lakás épült fel. Állami erő­ből — főként a budapesti lakás- építkezések elmaradása következ­tében — a tervezettnél kevesebb lakás készült el. de a lakosság lakásépítése sem érte el a számí­tottat. Népesség, foglalkoztatottság, egészségügyi és kulturális ellátás 1979. január 1-én az ország népessége 10,7 millió fő volt, 28 ezer fővel több, mint egy évvel ezelőtt. Az év folyamán 168 ezer gyer­mek született élve. A meghaltak száma 140 ezer volt. Ezer lakos­ra 15,7 élveszületés és 13,1 halá­lozás jutott. Az élveszületések aránya kisebb, a halálozásoké na­gyobb volt az 1977. évinél. Ezer lakosra számítva 2,6 természetes szaporodás jutott, az előző évi 4,3-del szemben. A csecsemőha­landóság tovább csökkent, az 1977. évi 26-ról 24-re. 1979. január 1-én az aktív ke­resők száma 5 076 000 fő volt, hét­ezer fővel, 0,1 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ezen belül az iparban, valamint a me­zőgazdaságban és erdőgazdálko­dásban a korábbi évekhez hason­lóan némileg csökkent a létszám, a többi ágazatban kissé emelke­dett. Az állami költségvetésből egész­ségügyi ellátásra 14 milliárd fo­rintot fordítottak. A kiadások nagyobb hányada a fekvőbeteg­ellátást szolgálta. 1978-ban a kór­házi beruházások a tervezettnek megfelelően alakultak. A tényle­gesen igénybe vehető kórházi ágyak száma azonban — a kór­házi rekonstrukciók, tatarozások, átépítések miatt — az év végén lényegében ugyanannyi volt, mint egy évvel korábban. Az orvosok száma az év folyamán 700-zal, 29 200-ra emelkedett. Egy általá­nos körzeti orvosra valamivel kevesebb lakos ellátása jutott, mint 1977-ban. Az összes körzeti orvosi állások 5,3 százaléka be­töltetlen volt. A bölcsődék befo­gadóképessége az év végén 58 100 volt, 2800-zal több, mint egy év­vel azelőtt. Az állami költségvetés 21 mil­liárd forintot fordított az oktatá­si intézményekre. Az óvodák be­fogadóképessége az év folyamán bővült, és decemberben elérte a 345 ezret. ...... Rendszeres iskolai oktatásban az 1978—79-es tanévben 1,8 mil­lióan vesznek részt. Ezen belül a nappali tagozatokon az also- fokú oktatásban a létszám emel­kedett, a középfokon csökkent es a felsőfokú oktatásban nem vál­tozott. ALsófokú oktatásban vesz részt a 6—13 évesek 98,8 száza­léka, szakmunkástanuló a 14—16 évesek 40,5 százaléka, középisko­lai tanuló a 14—17 évesek 38,8 százaléka, főiskolai, vagy egyete­mi hallgató a 18—22 évesek 8,3 százaléka. Az elmúlt évben nap­pali tagozaton 46 ezren, esti es levelező tagozatokon 34 ezren érettségiztek. Az egyetemek és főiskolák nappali tagozatán 15 ezren, esti és levelező tagozato­kon 14 ezren szereztek oklevelet. Közművelődésre és sportra az állami költségvetés 6 milliárd forintot fordított. Az év folyamán a televízió-előfizetők száma 75 ezerrel nőtt és az év végén ezer lakosra 246 televízió-előfizető ju­tott. \ Idegenforgalom 1978-ban nagy mértékben nőtt az idegenforgalom: 17 millió kül­földi érkezett az országba, 4,5 millióval több, mint 1977-ben. Egy napnál hosszabb ideig tíz­millió turista tartózkodott ha­zánkban, számuk 2,8 millióval nőtt. A Magyarországot felkereső külföldiek többsége — 90 száza­léka — a szocialista országokból érkezett. A kereskedelmi szállás­helyek bővítése nem tartott lé­pést a turisták számának növe­kedésével. Ennek következtében egyes — főleg budapesti és bala­toni — szálláshelyek a főidény­ben zsúfoltak voltak. Külföldre 5,4 millió magyar utazott, 16 százalékkal több, mint az előző évben. A magyar turisták 93 százaléka a szocialista országokba látogatott. Központi Statisztikai Hivatal. (MTI) Szállítás és hírközlés mmmm NE TEREMTSÜNK ALKALMAT... 2. Nyitott ajtó, nyitott ablak Az emberi nemtörődömség szinte végtelen — mondta az egyik nyomozó, akivel a betöré­ses lopások különböző módszerei­ről beszélgettünk. Valóban így van, ugyanis az emberek jó része a munkahelyen szinte mindent elkövet azért, hogy anyagilag megbecsüljék, olykor erején felül vállal munkát, másodállást, mel­lékfoglalkozást, ám a megkere­sett pénzzel, a megvásárolt ér­tékkel már keveset törődik. So­kan úgy vélik, már nincsenek olyan emberek, akik bűncselek­ményekből élnek, meg különben is ott a rendőrség, azért vannak, hogy megfogják a tetteseket. Ha­gyatkozzunk ismét a nyomozóra, aki egy nem is olyan régen tör­tént esetet mond el. — M. Lajosné, aki Kecskeméten lakik, izgatottan állított be a kapitányságra, hogy lakásából 50 ezer forint készpénzt loptak el. Nem sóikkal később a helyszínre értünk a technikus kollégával, s nyomban a behatolás helyét ke­restük. Az asszony elmondta, hogy két napig nem tartózkodtak odahaza és a lakás egyik ablakát, amelyen szúnyogháló volt, szel­lőztetés céljából nyitva hagyták. — A pénzt hol tartották? — A szekrényben, a vasalt ru­hák alatt. — Nem sokáig kellett keres­nünk, a szúnyoghálót az elkövető egy bicskával felhasította és aka­dálytalanul jutott be a szobába. Itt szeretném elmondani, hogy a bűnözők nagyon is jól ismerik, hol szokták általában az emberek „elrejteni” pénzüket. Technikus kollégámmal anélkül, hogy az asszony megmutatta volna az el­lopott pénz helyét, felemeltük a dunnahuzatokat, s odamutat­tunk. — Igen, ott volt, honnan tud­ják? — csodálkozott ránk az asz- szony. — Nem mondtuk el, mert ezt a logikát mi is jól ismerjük. Saj­nos, nagyon sokat kellett do. goz­nunk ebben a betörési iigyoen, hiszen napok alatt a nyomok tel­jesen elmosódtak. Mennyivel egyszerűbb lett volna, s a pénz is a tulajdonos birtokában ma­rad, ha becsukja az ablakot. Nem kisebb összegről szódó ta­karékbetétkönyv tűnt el Garán K. Péter lakásából. A tulajdonos és családja két napra eltávozott otthonról, s a bűncselekményt megelőzendő, a kertkaput alapo­san bezárta. Nagy volt a csodál­kozása, amikor hazatérve hiány­zott a szekrényből egy 55 ezer forintos összegről szóló bemuta­tásra szóló takarékbetétkönyve. A riadalom meglehetősen nagy volt a családban, s azonnal a rendőr­ségre siettek. A nyomozók ebben az esetben is a tulajdonost faggatták. Hol, mit zárt el? Nyomban kiderült, hogy a tulajdonos a kertkaput ugyan bezárta, ám a lakás ajtaja csak kilincsre volt becsukva. A betörő átmászott a kerítésen — ez nem volt nehéz, mert nem túlságosan magasra építik ma­napság a kerítéseket —, s máris megnyílt előtte a zsákmányszer­zés lehetősége. Nemtörődömség, gondatlanság, mindegy, hogy mi­nek nevezzük. A tolvajnak al­kalma volt a bűncselekmény el­követésére, a zsákmány megszer­zésére. A rendőrségi gyakorlatban akadnak humoros esetek is. A napokban történt egy ilyen. Nyolcvanezer forintnyi készpénz tűnt el az egyik kecskeméti ta­nyán, egy idős házaspár lakásá­ból. A bejelentés időben érkezett, s a nyomozók azonnal a hely­színre siettek. Hol volt a pénz — tették fel a kérdést, s a két idős ember egymásnak ellenkező he­lyet jelölt meg. Nincs mit tenni. Fel kell forgatni az egész lakást, hátha mégsem történt bűncse­lekmény. Órákon át kutattak, ke­resték a meglehetősen nagy cso­magot képviselő összeget, mert mii. mondták, újságpapírba volt becsomagolva. Szálanként szed­ték szét a ruháikat, végiglapozták a könyveket, elmozdítottak min­den mozdíthatót. A pénz nem ke­rült elő. iMár-már feladták a reményt, amikor az egyik nyomozó — meglehetősen hosszúra nyúlt fér­fi kézzel végigsimogatta az egyik szekrény tetejét. Az idős férfi egyre csak azt állította a nyo­mozóknak, hogy veje és unoká­ja jártak itt, biztos azok vitték el a pénzt. A nyomozó keze azon­ban a csomagba ütközött, amely­ben lapult a 80 ezer forint. Ami­kor megmutatta, akkor döbbent ró a mama, hogy elfelejtette, hová tette. Ez a szerencsésebb eset, s bár óráikra kivonták a rendőröket munkájuk elvégzéséből, meglett a pénz, megnyugodtak az idős emberek. Mennyivel egyszerűbb dolog lett volna mindhárom eset­ben, ha a pénz tulajdonosai fenn­tartásos betétkönyvet váltanak, s azt jó helyre elzárják, nem okoz­tak volna sem maguknak izgal­mat, sem pedig a rendőrségnek, kemény, hosszan tartó munkát. Gémes Gábor Varsó - hó alatt Aggodalmasan pillantott ked­den tíz órakor a műtermébe be­kandikáló öreg háztetőkre Csorba Tibor festőművész. A Stiare Miasito öreg épületei fölött opálos, tompa-ezüst csíkok szabdalták az ólomszürke eget! Sehol semmi fény, mintha a vi­lág végére bújt volna a nap. Az ablakhoz lépve sem látott semmi vigasztalót a házigazda. — Esik, ferdén esik. A magyar vendéget meglepte a hangsúlyból érzékelhető nyugta­lanság. Mit árthat egy kis hó? Még szebbek lesznek a fehérbe öltözött házak, az évszázados Piwna utcában. Mint a mese, már most is olyan a varsói óváros. Szinte várja az ember, hogy mi­kor zendülnek meg a száncsen­gők, hozzák párázó lovak messze földről a kereskedőket, akik szórójukat oltják a serfőzőházak különlegességeivel, vagy a közeli Futkier (Fugger) házban ma is divatos tokajival, finom mézbo­rokkal. Az utcákat, a magas te­tőket, a templomok szentjeit, a tévéantennák bokrait, az orom­zatok faragott díszeit borító hó­ban elhal minden zaj, hang, szin­te hallani a csendet. Miért néz ki újra és újra az idős mester az ablakon, miért mondja, hogy ma bizonyára előbb kell elindulni, nem túl távoli la­kására. Olyan szép a világ innen a magasból! Tizenegy órára tü­körsima hóbundában pompázik a nagyváros, mind kövérebb hó- pelyhek hullnak. Beterhetődtek a korábbi szélbarázdák, elfogytak a színek, a párkányon arasznyira magasodott a friss hó. Távozóban jókedvűen taposom a havat a Palota téren, meg-meg- állít a tüllfüggöny mögül kiraj­zolódó királyi vár szépsége. A külföldiek élvezik a telet, utazá­suk különleges adományának te­kintik ezt az álomvilágot. A fris­sen vágott ösvényekről lelépők még csak bokáig süppednek a fe­hérségbe. A helybeliek egyre nyugtalanabbul tékintgetnek a magasba, rosszat sejtenek. Déltájt kis szél kerekedik és a varsói Váci utcában, a Nowy Swiatba torkolló egyik mellékut­cában észreveszem az első el­akadt Fiatot.. Egyhelyben pörgő kerekekkel kínlódik. Ketten oda- ugranak, megtolják, még járható­nak látszik az út, bár a kisebb utcákban mind mélyebb árkokat hasítanak a járművek. Mire a lengyel főváros Népköztársaság útjára, az Aleje Jerozolemekiebe érek, egyre több ásóval szorgos­kodó gépkocsivezetőt látok. In­dulnának a parkolóhelyről, ha tudnának. Egyre többen adják fel u reménytelen küzdelmet. Ebéd után hirtelen megélénkül a forgalom, sokáig nem jövök rá a furcsa nyüzsgés okára, nem ér­tem, hogy miért érzem szokat­lannak a belvárost. Percekig tart, míg kiderítem, hogy elbújtak a villamossínek, néptelenek a meg­állók. Ezért igyekszik haza min­denki, ezért próbálnak felkapasz­kodni a mind ritkábban közleke­dő buszokra, a magán- és hiva­tali gépkocsik ezért szedik fel az úticéljuk irányába igyekvőket, ezért nézik el szó nélkül a rend­őrök, hogy heten szoronkodnak ötüléses kocsikban. Eddig szinte tétlenül szemlél­ték az égi áldást, csak néhány helyen szedték elő a hólapátokat. Négy órakor a legforgalmasabb gyalogos átjárók is járhatatlanok. Most tűnnek fel az első hóekék, hogy legalább egy-két nyomsávot szabaddá tegyenek. A magyar kulturális intézet előtt valakit öt­hat lapátot hoz, kínálgatja a já­rókelőknek, pillanatok alatt mind­egyik gazdára talál. Gyorsan terjednek a hírek: Prága városrész felé semmilyen jármű nem közeledik, szünetel a forgalom a helyiérdekű több vo­nalán, de pániknak semmi nyo­ma. Kedvezőbb a helyzet, mint Szilveszterkor, nincs csontszag­gató hideg, förgeteg, az energia­korlátozást meg már megszokták. Csodálkoznak, amikor megkér­dezem, hogy játszanak-e a szín­házak. Miért ne? Időben indulok. Sajna Majakovszkij előadására. A Felvonulás téri aluljáróból ki­bújva, tanácstalanul veszem szem­ügyre a Kultúra és Tudomány Háza előtt simuló, legalább 200— 250 méter átfnérőjű tengersík hó­mezőt. Végre toronyiránt neki­vág valaki, látom, a Stúdió Szín­házat veszi célba, mögötte bak­tatok, olykor térdig süppedek a legalább már 40 centis friss hóré­tegbe. Váratlanul valami kemé­nyet érzek a talpam alatt, egy behavazott kerti pádon haladtam egy darabig. Telt ház köszöntötte a színé­szeket, az esti órákban szinte tel­jesen leálló közlekedés feltehető­en senkit sem tartott otthon. Az előadás után kellemes idő­ben sétálok óvárosi szállásomra. A főútvonalakon katonai egysé­gek dolgoznak, a hókotrók nyo­mán 120—150 centiméter magas hósövények magasodnak a szé­lesebb utakon. Másnap reggel 9 tájban már sokfelé láttam a népi felkelés je­leit. Minisztériumokból, tanácsi hivatalokból tömegesen vonultak az utcákra a férfiak. Robosztus ZIL-gépkocsik százszámra hord­ták az utak megtisztításához szükséges esziközöket, majd ma­gasra púpozott hókupacokkal in­dultak a Visztulához. A száraz időben is nehezen megközelíthe­tő szűk óvárosi utcákban már délelőtt megjelenhettek az élelmi, szert szállító autók, némi késéssel mindenki megvásárolhatta a napi ennivalót. A gyalogosok min­denütt utat tapostak és szokatlan előzékenységgel, türelemmel köz­lekedtek. A Mokotowskán egy ásónyomnyi ösvényen csigalassú­sággal, megtermett öreg néni bi­cegett. Mögötte hosszú sor, senki #em sürgette és a méteres hó­kordon miatt senki sem előzhet­te. Előbújt a nap is, talán csak azért, hogy meggyőződjön a len­gyel főváros életerejéről. Újra csilingeltek a villamosok, rend­szeresen jártak az autóbuszok és a magánautók ismét csak pénzért vitték el a taxira néha hiába vá­rakozó utasokat. Visszatért az élet a rendes ke­rékvágásba, a Varsóra hullott több millió tonna hó csak át­meneti nehézségeket okozott. Végre igazi telet láttam! Szép volt, de azért idehaza nem kérek belőle. Heltai Nándor • Felvételeim még a nagy hóesés élőt. készültek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom