Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-14 / 37. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 14. LÉPÉST KELL TARTANI A FEJLŐDÉSSEL Kiemelkedő hozamok a kiskunsági szövetkezetekben Igaz, a kertészeti kultúrák igencsak megsínylették az elmúlt év időjárását, a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdászoknak azonban nem lehet okuk sok panaszra. Persze csak azoknak nem, akik a jó gazda pontosságával, lépést tartva a fejlődéssel művelték földjüket. Ügy mondják, soha rosszabb évet a búzára, kukoricára. A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tavaly 51 termelőszövetkezet és 34 szakszövetkezet tartozott. Bár ezek a gazdaságok termőhelyi adottságaik szerint nem élvonalbeliek, mégis 1978-ban a búza terméshozamával sikerült a megyei átlagot az utóbbi évek között a leginkább megközelíteniük. E gabonaféle termőterülete szintén a legnagyobb voLt tavaly, a 32,5 ezer hektárról a gazdaságok átlagban 39,6 mázsa étkezési és takarmánybúzát takarítottak be. A szegedi búzafajták termesztésbe vonásával a megyei programnak megfelelően a kiskunsági szövetkezetek fokozatosan leváltják a gazdaságtalanul termelhető rozsot. Míg az 1970-es évek elején 24—25 ezer hektáron termesztették ezt a növényt, addig tavaly már csak 17,5 ezer hektáron. Igaz, a termésátlag az előző évekhez viszonyítva több volt, azaz 14,7 mázsa hektáronként, de a gazdaságosság érdekében a rozs területarányát még mindig érdemes lenne csökkenteni. A Kiskunsági TESZÖV körzetében a búzatermesztés javulását elsősorban a jobb tápanyag-gazdálkodással érték el. Csökkent az egyes gazdaságok növénytermelésének színvonalbeli különbsége, ami főként a termelési rendszerek segítségének következménye. Míg két évvel ezelőtt négyezer hektáron termeltek búzát iparsze- rűen, addig tavaly mintegy tizenháromezer hektárral kapcsolódtak a gazdaságok az IKR-hez, a BKR-hez és a GITR-hez. Ha nem is valamennyi szövetkezet lépett be termelési rendszerbe, szinte mindannyira hatással vannak a társgazdaságok eredményei, technológiái. A Kiskunsági TESZÖV körzetében a másik legnagyobb területen termesztett növény a kukorica. Az előző évekhez képest ennek területe is növekedett mintegy 2 ezer hektárral. így a gazdaságok 21 ezer 800 hektárról takaríthattak be az előző évi 40,7 mázsánál körülbelül 10 mázsával több árukukoricát hektáronként. Vetőmagnak három gazdaság termesziti, összesen 1700 hektáron ezt a növényt, ennek termésátlaga szintén meghaladta az előző évit. Mindinkább elterjednek a korai és a középkorai érésű fajták. Tavaly csupán 20 százalékban vetettek a gazdaságok 500-as FAO-számú, tehát késői érésű kukoricáit, a koraiak aránya elérte a 45 százalékot. A betakarításnál sikerült párhuzamot teremtei ni a szállítókapacitások jó kihasználására. Erre igencsak szükség volt, hiszen gyakorta érte el a szárítókhoz érkező termény nedvességtartalma a 35 százalékot. ( Bár a kukoricatermesztésben Jó évet zártak a kiskunsági szövetkezetek, mégis el kell mondani, hogy néhány gazdaságban nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani a fejlődéssel. Az ér-, Itékelésnél derült ki, volt szövetkezet, amely olyan fajtát vetett, amelyről a szakemberek úgy tudták, hogy már évek óta még csak forgalomban sincs. A hasonló és más technológiai hiányosság következménye — bár valószínűleg az időjárás is besegített —, hogy például a tiszakécskei Tiszagyön- gye Termelőszövetkezet mindösz- sze 20 mázsás hektáronkénti kukoricatermést mondhat magáénak. A vetésszerkezet átrendezésével a cukorrépa vetésterülete is elérte tavaly az 1300 hektárt. A termésátlag ugyan 263 mázsára csökkent hektáronként, a cukortartalom viszont 16,5 és 18,4 százalék körül volt. Az idén e növény vetésére már három gazdasággal kevesebb vállalkozik. A termőhelyi adottságoknak megfelelően fokozatosan csökkentik a TESZÖV gazdaságai a cukorrépa vetésterületét. A szántóföldön termelt takarmánynövények aránya évek óta 18 százalék körül alakul. Ez helyes, hiszen a felszabaduló területen értékesebb növények termesztésére nyílik lehetőség. A lucerna tavaly 9800 hektárt foglalt el, a betakarított termés az előző évekhez hasonló volt. A Kiskunsági TESZÖV körzetében mind több gazdaság vállalkozik a lucernamag termesztésére. Fővetésű silókukorica mintegy hétezer hektárt foglalt el. Az előző év 180 mázsás terméséhez viszonyítva 30—40 mázsával többre számítanak szövetségi szinten. Termesztési technológiája egyre jobban megközelíti az árukukoricáét. Mindinkább megvalósul az az elképzelés, hogy a gazdaságok ne kimondottan silókukorica-fajtát vessenek. Ha a gyepek termése a vártnak megfelelően, illetve annál jobban alakul, akkor a kukoricát hagyják szemet érlelni. A napraforgó vetésterülete 1724 hektár volt tavaly, mintegy 350- nel több ez, mint az előző évben. A TESZÖV átlaga ugyan 15,1 mázsa hektáronként, de a gazdar Ságok termelésének színvonala miatt nagyon nagy a szóródás. Míg a téeszek 19,2 mázsát, addig a szakszövetkezetek csupán 5,7 mázsa napraforgót takarítottak be átlagban. Ennek oka, hogy főleg a szakszövetkezetek csak elvetették a magot, de gondozásával, ápolásával nem törődtek. Csdkihogy a parlagterületek hasznosításának nem ilyen formájára gondoltak a mezőgazdasági szak- igazgatás vezetői! G. E. Jó munkáért vándorzászló Az állattenyésztés tartalékai 3. Legsürgetőbb a jobb takarmánygazdálkodás Az állattenyésztésben az ösz- szes termelési költség nagyobb hányadát a takarmány képviselt. A szakosított sertéstelepeken a takarmányköltség aránya az összköltség 70 százaléka körül alakul. Ugyanitt a munkabér 3—4 százaléka a költségnek. S erre az utób- birá gyakran nagyobb figyelmet fordít a gazdaság, az irányítás, mint a fő tételt jelentő költségre. Amikor az állattenyésztésben rejlő tartalékokat, a termelés gazdaságosságának forrásait vizsgálják valahol, akkor természetes követelmény: minden lényeges tényezőt vegyenek figyelembe. Mégsem túlzás azt mondani, hogy a takarmányozás — a takarmánytermeléstől, betakarítástól, tartósítástól, tárolástól a kiadagolásig — megkülönböztetett gondosságot érdemel. Országosan évente az állattenyésztés több mint 10 millió tonna abraktakarmányt és csaknem 17 millió tonna tömegtakarmányt használ fel. Ezek együttes értéke 45 milliárd forint körül alakul. Egyetlen százalék javulás a takarmányozás költségeinél, s mái is 450 millió forinttal kedvezőbb országosan az állattenyésztés pénzben számított költséghozam- mérlege. Nagyító alatt vizsgálva Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy rendkívül nagy terület — a teljes mezőgazdasági terület 30 százaléka — terem hazánkban takarmányt. Ezenkívül 700 ezer tonna fehérjetakarmányt még így Í3 importálni kelt. Pedig termő- területtel sem bővelkedhetünk, s fizetési mérlegünk sem engedi meg az ilyen mértékű behozatalt. Ezek után kézenfekvő: aki az állattenyésztéssel foglalkozik, annak nagyító alatt kell vizsgálnia á takarmánytermelést, a takarmánygazdálkodást. S vajon mit látni a nagyító alatt? Nemzetközi mércével mérve Ha a főbb gondokat vesszük leltárba, akkor kitűnik, hogy a lábon álló tömegtakarmányok 3— 3,2 millió tonna keményítő értéket képviselnek, míg a betakarított tömegtakarmányok már csak 2,5 millió tonnát. S ha a termelési folyahnatban élőbbről kezdjük a nyilvántartást: rétjeink, legelőink sok helyütt töredékét adják annak a termésnek, amit adhatnának. A silőkukorica fele-harmada annyi műtrágyát sem kap sok gazdaságban, mint a szemes. A tőszám 70—75 százaléka a szükségesnek, a betakarítási Időt pedig még mindig rosszul választják meg. Bár ez utóbbiban van némi haladás, s így magasabb a siló szárazanyag-tartalma. Ugyancsak termelési téma: nemzetközi mércével mérve alacsony gazdaságainkban az egyik nagyon értékes szálastakarmány, a lucerna hozama. Állami gazdaságaink lucernásai lényegesen kisebb termést adnak hektáronként, mint a franciaországi átlag. S a tsz-ek lucernásainak termése még az állítthi gazdaságokétól is elmarad. A szálas és tömegtakarmányok nagy területet foglalnak el, s területi arányuknak megfelelő törődést érdemelnek. A betakarítási, tartósítási módszerek javításával pedig a takarmánynövények béltartalmát lehet és kell megtartani, az eddiginél Jobban megőrizni. Országos átlagban a szakosított sertéstelepeken egy-egy hízó a legkedvezőbbnél és az indokoltnál 60 kilogrammal több takarmányt fogyaszt, vagy pazarol el. Ez sok mindennel összefügg. Az etetési módszertől, a takarmányadagolásig rengeteg olyan apróbb- nagyobb részlet található, ami ta- karmányveszteséget okoz. Ide tartozik az is, hogy a táp béltartalma elmarad a receptúrában jelzettől. Ilyenkor szinte mindig a fehérjetartalom körül keresik a baj okát. Néha e téren is tapasztalni hiányosságot. Tüzetesebb és általánosabb vizsgálatok azonban jelzik, hogy a takarmánytáp rossz minőségének fő oka a hagyományos takarmány, a kukorica gyenge minőségében keresendő. A kukoricaszárítás, tárolás gyakrah nagy veszteségek forrása, s ez következményeiben végső soron az állattenyésztésben mutatkozik meg. Dekákból lesznek a tonnák Az idén a tavalyinál kevesebb import fehérjetakarmánnyal több állati terméket vár az ország az állattenyésztéstől. Az előirányzatok szerint a baromfihús-termelésben egy kilogramm hús előállításához 5 dekagrammmai kevesebb tápot kell felhasználni, mint tavaly. Egy kilogramm sertéshús termeléséhez 10 dekagrammal, egy liter tejhez 2 dekagrammal kellene kevesebb abraktakarmányt felhasználni. Ilyen módon 100 ezer tonna keveréktakarmány, s benne 20 ezer tonna fehérje tah karltható meg. Csaknem ugyanilyen megtakarítást hozhat a takarmányadagoló berendezések rendben tartása, a szóródás megszüntetése. Az agárdi mezőgazdasági kombinát, amely sok partnerének szállít tápot, koncentrátumot, olyan fehérjetakarékos receptúrákat dolgozott ki, amelyek szintén számottevő fehérjemegtakarítást ígérnek — mint már lefolytatott kísérleteik bizonyítják — anélkül, hogy a takarmányhasznosítás fajlagos mutatói romlanának. Keresni kell a lehetőséget a takarmányozásbán is, az állattenyésztés, az állattartás más területein is, amelyek a termelési költségek csökkenéséhez, a termelésben a hozamráfordítás arányjavításához vezetnek. E téren jelentősét kell lépni, s folyamatosan haladnia minden gazdaságnak. F. I. (Vége.) — A napokban kaptuk az értesítést, hogy múlt évi eredményeink alapján harmadszorra is mi nyertük el a telepek közötti verseny vándorzászlaját — mondja nem kis büszkeséggel Sövény Sándor, a Háziipari Export Szövetkezet szabadszállási telepének vezetője. — Kilencven üzemi munkásunk és százhatvan bedolgozónk becsülettel teljesítette a| múlt évi feladatait és a tervezett 75 ezer gyermekruha helyett L00 ezer 500-at adtunk át kiváló minőségben, iái megrendelőknek. Érdemes azt is meglemlíteni hogy a hímzett gyermekruhácskákból 68 ezer a Szovjetunióban öregbítette a magyar ipar, illetve szövetkezetünk szorgalmas lányainak, asz- szonyainak hírnevét. A mintegy 134 százalékos tervteljesítést nem utolsósorban az tette lehetővé, hogy 10 százalékkal sikerült növelni a bedolgozók létszámát Szabadszálláson, Solton, Szalkszentmártonban és Soltszent- imrén. Üzemünk tevékenységét jelentősen segítik azok a mintegy félmillió forint értékű új gépek, amelyeket a múlt évben vehettünk használatba. • — Havonta 200—250 Ilyen szép klsruhát veszek át Takács László bedolgozótól — mutatja Kiss Jó- zsefné meós a szovjet exportra készfiit terméket. Erre az évre 100 ezer gyermekruha elkészítése a cél, s bízunk abban, hogy áz idén is többet adhatunk át a tervezettnél. Üzemünk jelentős feladata lesz egy NSZK cég részére vállalt bérmunka. A múlt év novemberében vettük fel a kapcsolatot a nyugati céggel, s elkezdtük részükre gyermekblúzok készítését. A próba- gyártás sikeres volt, eredményeként erre az évre 60 ezer darabos megrendelést kaptunk.. és a kül- töldi Cég különböző termelékeny célgépeket Ja,adott ihwznólfltra. A bedolgozókkal kapcsolatban érdemes még megemlíteni hogy van közöttük két férfi is. Takács László szabadszállási lakos egykori pincér, még 1975-ben kezdte meg a gyermekruhák varrását. Egyike a legjobb, kitűnő minőségű munkát végző dolgozóinknak. Az év elején jelentkezett nálunk egy tanyai fiatalember, Petrás Benedek. Édesanyjától tanulta a varrás tudományát, s az eddig behozott kisruhák kitűnő minőségűek, reméljük, a jövőben is állandó munkatársunk lesz. O. L. • Pontos munkájával csökkenti a hulladékot, növeli a termelékenységet a szabászgép, amellyel felvételünk Idején Pleszkán Ferenc- né dologozott. (Opauszky László felvételei.) • Zsoldos Józsefné egy műszak alatt átlag 80—90 blúzt vasal. (Opauszky László felvételei.) Se tüzelőolaj, se benzin? Az országhatár mentén fekvő .egyik megyénkben településen, Kunbaján is számos család birtokol már modern háztartási, illetve közlekedési eszközöket — például olajkályhát, motorkerékpárt és személygépkocsit. Tulajdonosaik immáron nyolcadik éve helyben szerezhetik be a szükséges meny- nyiségü tüzelőolajat s a benzint. Az ÁFÉSZ kereskedelmi hálózatához tartozó töltőállomás eleddig zökkenőmentesen, tehát köz- megelégedésre elégítette ki az igényeket. Legalább három hónapja azonban teljesen megváltozott az ebbéli helyzet. A részletekről a körzeti főorvostól, dr. Beregszászy Zoltántól értesültünk, aki sok érdekelt lakos nevében tárta elénk a tényeket. Közlése szerint a szóban forgó kútnál egyre ritkábban kapható a mostanság is nagyon keresett tüzelőolaj, normál benzint pedig hosszabb ideje nem árusítanak ott. Pedig korábban havi 500— Vadgazdálkodás károsodással? Van a megyei erdőgazdaságnak egy értékes rezervátuma Hetény- egyházán, a Nyíri erdőben, ahol a ritkaságszámba menő hazai vadak néhány fajtáját tenyésztik, őrzik. A több száz négylábút számláló állomány ellátásáról szakemberek gondoskodnak. Munkájukat ugyan évek óta segítik a vadgazdálkodás hogyanját tartalmazó szigorú jogszabályok, ám ezek végrehajtása körül régóta nincs valami rendjén. A környékbeli lakosoktól tudjuk, hogy a kert- és háztáji gazdaságaikban szinte már rendszeresen tesznek kárt az említett erdőből egyre bátrabban és gyakrabban kijövő dámvadak. Ezek a lapátos agancsú állatok igen falánkok, megeszik, tönkreteszik a vete- ményt, a répát, a kukoricát stb. A sértett tulajdonosok jobb híján maguk próbálják elriasztani otthonaik, földjeik közeléből eme hi- vatlan látogatókat, ám kevés eredménnyel. így aztán a károk csak ismétlődnek és esetenként fokozódnak. De baj van az ilyesféle összegeit megtérítésével is, hiszen a vonatkozó eljárások nemegyszer bürokratikus huzavonába torkollnak. A kisközség Kossuth Lajos utcájában lakó Hajnal Józsefné, aki szintén károsult, legalább tíz helyi családot Ismer, amelynek 601) liter ilyen üzemanyagot is értékesített ez a kút. Kezelője azt mondja, rendszeresen megrendeli mindkét árut, de az ellátó cég, az Al’OR bajai kirendeltsége elégtelenül, vagy egyáltalán nem szállít, hivatkozván a fuvarozási nehézségekre, a munkaerőgondokra, meg a szűkös készletre. A problémán egyes családok ügy enyhítenek, hogy a közeli, vagy távolabbi helységeket keresik fel — egyebek között Bácsalmást, Tataházát, Mélykutat, Tompát stb. —, ahol korlátlanul állnak rendelkezésre eme szénhidrogén-származékok. Persze az ilyen vásárlói körút nemcsak időigényes, de jelentős költségtöbblettel is jár. Abban reménykedünk, cikkünkkel talán kellően ráirányítjuk a figyelmet erre az ügyre, s végre intézkednek az illetékesek annak érdekében, hogy Kunbaján ismét folyamatos, kielégítő legyen a tüzelőolaj- és benzinárusítás! ebbéli pánasza hosszú hónapok óta vár orvoslásra. A közérdekű ügyben beszéltünk a tanács vezetőivel, akik elmondották: hivatalukban polcokat töltenek már meg a vadkárokkal kapcsolatos iratok. Azt is közölték: korántsem jelentéktelen esetekről van szó, hiszen vannak tulajdonosok, akik személyenként 30—40 ezer forintot követelnek a teljesen kipusztított termés ellenértékéként. A károkozással, kártérítéssel foglalkozó tárgyalások tárgyalásokat követnek a tanácsnál, de kerültek már a bírósághoz is hasonló tartalmú beadványok. Az államigazgatás helyi vezetőinek véleménye szerint az erdőgazdaságnak az eddigieknél felelősségteljesebben kellene foglalkoznia d Nyíri erdő védett vadállománya okozta mezőgazdasági károk közmegelégedésére történő megtérítésével és szükséges megfelelőbben intézkednie annak érdekében hogy az állatok ne kóboroljanak szerteszét, gazdátlanul. Mindehhez csupán annyit fűzünk: ehelyütt szívesen adnánk hírt mielőbb az illetékesek álláspontjáról, s a nagyon várt érdemi döntéséről, mely remélhetőleg egyszer, s mindenkorra véget vet ,a tarthatatlan hetényegyházi állapotoknak! CÍMZETT: A VOLÁN A közúti tömegszállítással kapcsolatosan két olyan bejelentés érkezett hozzánk az utóbbi időben, mely nemcsak hogy közérdeklődésre tart számot, de a megítélésünk szerint, mielőbbi kivizsgálást, sőt érdemi intézkedést is szükségessé tesz. Bízunk abban, ez utóbbi érdekében csak segíthetik az illetékesek az alábbi — tényeket tartalmazó és javaslattal is élő — soraink: □ □ □ A Fülöpházán lakók közül szép számban dolgoznak a megyeszékhelyen, s ezeknek az embereknek jó része autóbusszal közlekedik rendszeresen. Az ingázók közé tartozik Csapiár Gyula is, aki több utastársa nevében tette szóvá, hogy a péntek délutáni hazautazásoktól valóságosan rettegnek. Mert a központi pályaudvarról 3 óra 30 perckor induló és a kisközségbe tartó járat ilyenkor szinte mindig elviselhetetlenül zsúfolt. De még ez hagyján. A kellemetlenségekből azoknak jut ki igáján, akik fel sem férnek rá. Ebből a scisból már nemegyszer — legutóbb február 2-án — vállalt részt olvasónk is. A következő busz indulásáig, kora este fél 6 után néhány percig dztán volt ideje elgondolkodni e visszatérő eseteken, miközben bosszúsan forgatta kezében a havi bérletét, melynek ára jóval több, mint háromszáz forint. Tapasztalata' alapján úgy véli, a Volánnak feltétlenül gondoskodnia kell arról, hogy a szóban forgó tarthatatlan állapotok mielőbb megszűnjenek. Mert a bérletesek — meg hát végső soron az alkalmi utazók — s joggal igénylik a kulturált körülmények közötti buszozást, meg azt is, hogy a hét végén idejében jussanak el a szű- kebb lakhelyükre, Fülöpházára. Mindezt pedig egyetlen módon lehet csak biztosan garantálni — kisegítő járat közlekedtetésével! □ □ □ Virág Erzsébet az egyre fokozódó mértékben kiépülő kecskeméti peremkerület, a Miklovlcs- falu lakói nevében emelt szót. Mint mondottaí, a környékbeli sok száz család nap mint nap viszontagságosán utazik a több kilométerre levő centrumba, és egyéb városrészbe, meg vissza, mert a 16-os számú helyi buszjárat — mely reggel és délután 30 percenként, nap közben pedig óránként szállítja! az utasokat — gyakorta késik, sőt kimarad. Ám ennél is nagyobb baj, hogy este fél 7 és fél 11 óra között egyáltalán nem vehető igénybe, minthogy ekkor menetrend szerint szünetel a közlekedés. A sajnálatos következmény pedig az, hogy a miklovicsfaluiak, akik például 19, 20, 21 óra körül érkeznek távolsági busszal, meg vonattal a helyi Volán-pályaudvarra, illetve vasútállomásra, jobb híján csak gyalogosán tehetik meg az otthonukhoz vezető hosszú utat. Csomagot cipelve, vagy kisgyermekkel — különösen most, a téli időben — majdhogynem kibírhatatlan ez a kényszerű séta, amely miatt szüntelenül keseregnek az érdekelt idős emberek is. Persze azoknak sincs könnyebb dolguk, akiknek esténként ilyen tájt kell innen elmenniük a távoli Czollner téri orvosi ügyeletre, vagy a szintén messze, a városközpontban található ügyeletes gyógyszertárba. Hogy az erre lakó mozi- és színházlátogatók hasonló utazási gondjairól már ne is beszéljünk. Olvasónk javasolja, a Volán 9-es számú Vállalatnak: az említett 18 óra 30 perc és a napi utolsó járat indulási ideje, vagyis a 22 óra 35 perc között legalább óránként közlekedtesse a 16-os autóbuszt! összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, ^Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516
