Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1979. február 15. liiiWiiligiiiiiiilllil v^^^^^Xv^.v.v.v.•Xv.\•X•X•X•X•X•X•X•X•^X•^^^^^^^^^^^^^^X•^^X•X•X•X•X•X•X•X•X•X• v.v.v.v.v.v.w.w.v.v.v.v.^v.v.vov.w.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.vov.v.v.* Polgári repülőgépek - egykor és ma Bár a második világháború előtt is létezett Magyarországon polgári légiközlekedés, igazán csak a felszabadulás után bonta­kozott ki. 1946-ban a Szovjetunió segítségével megalakult a Magyar —Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt., amelyből 1954-,ben alakult meg a Magyar Légiközlekedési Vállalat. Az elmúlt több mint fél év­század alatt (1920-ban alakult meg a Magyar Aeroforgalmi Rt., amely féléves működése alatt Szombathelyre és Szegedre légi­posta-szállítást végzett) csaknem 20 géptípus volt forgalomban. A felszabadulás előtt a Fokker F— VIII. és a Junkere Ju—52-es gé­pek voltak a legjelentősebbek, a felszabadulás óta pedig a Liszu- nov Li—2, az Iljusin II—14, II— 18, a Tupoljev Tu—134 és Tu— 154. Az egyes típusok közül a Li—2-es 17 évig volt szolgálat­ban, az II—14-es pedig 14 évig. Az II—18-asok már 18 éve re­pülnek és még egy ideig megáll­ják a helyüket. A felszabadulás előtti gépek közül az F—VIII-as 10 évig, a Ju—52-es 8 évig bo­nyolítottak le forgalmat. A légiközlekedés egyik nagy előnye a gyorsaság. A mai 800— 900 kilométeres sebességnek azonban nagy ára van: az F— III-as hajtóműteljesítménye 185 lóerő volt, az II—18-as négy haj­tóművéé összesen 16 000 lóerő. A dugattyús repülőgépmotor telje­sítményének felső határát a II. világháború első éveiben érte el 4000 lóerő körüli értékkel. Már a háború alatt felhasználásra ke­rült a gázturbinás hajtómű, ék­kor azonban rendkívül nagy üzemanyag-fogyasztása miatt nem volt gazdaságos. Ezért fejlesztet­ték ki a gázturbinás légcsavaros hajtóműveket, amelyek 600—800 kilométeres sebességtartomány­ban gazdaságosabbak. Fejlettebb változata a kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, ilyen van a TU— 134-es és TU—154-es gépekben is. Gépeink az II—14-ig bezárólag dugattyús hajtóművekkel voltak félszerelve. Az 1960 óta üzemelő II—18-as gépekbe 4 x 4000 lóerős légcsavaros gázturbinás hajtómű 650 kilométeres sebesség mellett gazdaságos üzemet biztosít. A TU—134-es és 154-es gépek 800 —1000 kilométeres sebességgel közlekednék. A világ 23 országában és a Szovjetunió valamennyi köztársa­ságában használt II—18-as repü­lőgépek javítását az 1931-ben ala­pított Bikovoi Repülőgépjavító Üzemben végzik. • A repülőgép-javító üzem szerelőműhelye. A legidősebb szerszám Valamely növény betakarítása és az utána következő növény ve­tése között zajlik le a mezőgaz­daság egyik legfontosabb — ál­talában évről évre ismétlődő — munkafolyamata, a talajművelés. Ezzel a gazdálkodó ember „le­törli a teleírt táblákat”, a beta­karított növény tarlóját, hogy he­lye legyen az „új szövegnek”, a következő növénynek. Eleget tesz ily módon a gazdálkodás egyik alapvető feladatának, a szerves anyagok lebontásának, utána pe­dig vetőágyat készít a következő növény vetőmagjának. A talajművelés a legősibb és valamikor egyetlen termésnövelő eljárás volt. Ma már nyilvánvaló, hogy a nagy terméshez egyéb el­járás is (trágyázás, vetés, nö­vényápolás, növényvédelem) is szükséges, de a vetőágykészítés ma is elsőrendűen fontos. Egyéb­ként egyike a legköltségesebb el­járásoknak. Az éles, hegyes ekevas víz­szintesen, a kés vagy tárcsa ala­kú csoroszlya függőlegesen le­vágja a talaj felső részét, s az így kimetszett barázdaszelet fel­csúszik a kormánylemezre, s ott átfordulva hullik le. Az eke év­ezredek óta a talajművelés leg­fontosabb eszköze, és joggal te­kintik annak a hídnak, amelyen át az emberiség a barbárságból a civilizációba haladt át. Máig sem sikerült kideríteni, hogy ki volt a feltalálója. Valószínű, hogy egyidőben több önálló feltalálója volt, illetve az idők során fejlő­dött ki egy görbe, a talajt csak fúró fadarabból, különböző újítá­sok révén. Az eke fejlődése egyébként hosszú volt, csak az utolsó 100—150 évben gyorsult fel. Kezdetben maga az ember húzta, később tehénnel, ökörrel, lóval szántottak. Az eke vonta­tásának fejlődésében további lé­pést jelentett az 1851-ben beve­zetett gőzeke, majd az 1907-ben konstruált motoreke, amely ekét az első világháború után teljesen kiszorította a traktoreke. Ma már a fejlettebb országokban trakto­rokkal vontatott, vagy azokra függesztett többtestű ekékkel végzik a szántást. Sok helyen foglalkoznak az eke mellőzésének a gondolatával, de eddig nem sikerült kiküszöbölni ezt a drága talajművelést. • Nagy teljesítményű erőgépek vontatják a többtestű ekéket. (MTI fotó.) Élettelenül meredező ágak, a csonttá keményedett nád ijesztő mozdulatlansága, szikes tavak befagyott tükre. Félelmetesen szép a téli pusztaság, József At­tila Holt vidéke, ahol „sűrű csönd ropog” és „jeges ágak között zörgő időt vajúdik az erdő." A kókadt kákával szegélyezett tavak környéke kietlen és ti­tokzatos, mint valami holdbéli táj. Aki ezen a ter­mészetalkotta kapun lép be Szabadszállásra, már eleve elismeréssel gondol azokra, akik ezt a nádas, vízállásos, illetve homokos területet termővé változ­tatták. • Az öregek, akik két kezük munkájával alapozták meg a gazdaság jövőjét, már nyug­díjba mentek. A z esélyek még a község két szövetkezetében sem egy­formák. A Lenin Tsz-nek jobb a helyzete, szilárdabb a te­kintélye, mint az árnyékában meghúzódó, gyenge adottságú Aranyhomoknak. Az utóbbi vi­szont éppen azzal hívta fel ma­gára a figyelmet, hogy szívós, ki­tartó munkával, ésszerű gazdál­kodással igyekezett és tudott úr­rá lenni a mostoha körülményein. — A tavalyi év volt a csúcs — pillant" fel kimutatásaiból Gáspár Ferenc, főkönyvelő. — Az ezt megelőző 1977-es esztendő pe­dig a mélypont. De akárhogyan is alakultak a dolgaink, az állam­mal szembeni kötelezettségeink­nek mindig határidőre és becsü­lettel eleget tettünk. Csak idáig mindig annyi dotációt kaptunk, amennyit adóban befizettünk. Most először fordult elő, hogy az adónk 3 millióval meghaladja az államtól kapott támogatás össze­gét. A mérleg szerinti nyeresé­günk csaknem 19 millió, a szö­vetkezet bruttó jövedelme több mint 41 millió forint. A szövetkezet fennállása óta az 1977-es év volt a leggyengébb, mindössze 7 és fél millió nyere­séggel zárták. Ez is, meg a múlt esztendő is kilóg a sorból. Tavaly hektáronként 19 mázsával adott többet a kukorica, 7 mázsával az őszi búza és jelentősen javult a fűszerpaprika-termelésük is. — Hogyan érték el, hogy va­lamennyi ágazatuk felülmúlta a korábbi évek teljesítményét? — kérdem Balta István főag- ronómust. — Először is nagyon reális, a lehetőségeinkhez méretezett in­tézkedési tervet készítettünk és ebben 9 százalékos növekedést irányoztunk elő. A közgyűlés ezt jóváhagyta és sikerült is teljesí­teni-. Ebben sok minden közre­játszott. Olyan rajtunk kívül álló okok is, mint az időjárás kedve­ző alakulása. Lényegesen befo­lyásolta a terméseredményeket, hogy 200 milliméterrel több csa­padék hullt a tenyészidőszakban. A hosszú ősz kedvezett a papri­ka és a szőlő betakarításának. Tavalyelőtt a tehenészetünk is ráfizetéses volt, a mentesítés mi­att. Tavaly viszont már az állat- tenyésztési ágazat is szép ered­ménnyel járult hozzá a gazdaság nyereségéhez. A biztosító 6 mil­lió forint kártérítést fizetett az 1977-ben elfagyott szőlőért, ami Kimagasló eredmények a szabadszállási Aranyhomok szövetkezetben szintén a múlt évi bevételeinket gyarapította. — Feltehetően a gazdálkodás is szerepet játszott abban, hogy a szövetkezet a gyenge adott­ságok, valamint a szeszélyes időjárás ellenére évről évre sokat fejlődött, erősödött? — Eh'hez a gépesítés is hozzá­járult. Ahol a munka engedi mindenütt gépek könnyítik meg az emberek dolgát. Csak az el­múlt évben 9 újítást vezettünk be, ami megközelítőleg félmillió forint megtakarítással járt. Tag­jai vagyunk a bajai kukorica és ' a fajszi fűszerpaprika termelési rendszernek. Az Izsáki Állami Gazdasággal közösen fogunk sző­lőt telepíteni, ezt az idén kezd­jük, 40 hektáron. A beruházási keretünket sem léptük túl, nagy részét gépek vásárlására fordí­tottuk. Az idén majdnem 20 mil­lió forint áll a rendelkezésünkre. Ebből szeretnénk befejezni a bor­júnevelőt, bővíteni a húsüzemün­ket, a többi rámegy a szőlőtele­pítésre és a gépesítésre. r— Mennyire vannak összhang­ban a gazdaság erőfeszítései a népgazdasági elvárásokkal? — Igyekszünk alkalmazkodni a piaci szükségletekhez. így hatá­roztuk el _a zöldpaprika termesz- ‘té*set, az‘!idén" először."'fiövei j ük a keresett és számunkra is jövedel­* Ivía-íJ f WI * V-ri * * Mi* y ^*»4 t­mező termekek Korét. T_,egna- gyobb feladat a kertészet korsze­rűsítése. Tehenészetünkben meg­kezdődött a fajtaátalakítás hols- tein-frízekkel. Nagy tartalékot je­lent a munkaszervezés és a mun­kafegyelem javítása. Itt az ered­ményektől függetlenül is voltak és vannak gondjaink. Ha ezen változtatni tudunk és az időjárás sem nehezíti meg a dolgunkat, akkor talán az idei év sem lesz rosszabb a tavalyinál, esetleg si­kerül valamennyivel túl is szár­nyalni. Lehet jövedelmező, virágzó gazdaságot építeni futóhomokra, a szikes tavak világára? Minden­esetre sok küzdelmes esztendő, jó néhány egyesülés kellett ahhoz, hogy létrejöhessen a ma már 5400 hektáron gazdálkodó mezőgazda- sági nagyüzem. Voltak gyengébb éveik, de mérleghiányuk egyszer sem volt. — Pedig a tagság nem zene­szóval vonult be a közösbe —, emlékezik a régi időkre Füredi Imre, értékesítési ágazatvezető és háztáji agronómus. — De ha már beléptek, úgy döntöttek, hogy csakazértis jól csinálják. Régen a szórványszőlő és a szőlőművelés adta a fő jövedelmet, ez áttevő­dött a szántóföldi növénytermesz­tésre. Kevés kivétellel valami nyereség mindig akadt, ami elé­gedettséggel töltötte el a tagsá­got. Számítani lehetett rájuk. Ami­kor jött egy vagon műtrágya, megmozdult az egész határ, 15— 20 fogat szállította a földekre az értékes rakományt. Akkor min­den munkát kézzel végeztek, mos­tanában a gépekre sincs elegendő emberük. — Annyi fiatal nem jön, amennyi nyugdíjba megy. Es sokszor azokkal sem nyerünk, akik idecsapódnak. Sajnos, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy válogathatunk. Meg kell alkudni azzal’ hogy a létszámhiánynál a „rosszabb, munkaerő, is jobb. — A munkafegyelem hiányos­ságai is ezzel magyarázhatók? — így van. Az a nemzedék, aki közel 20 éve rálépett a közös gaz­dálkodás útjára, javarészt már nyugdíjas, vagy nyugdíjba készül, ök még jóban-rosszban együtt voltak, a sajátjuknak érezték a szövetkezetét. Az újonnan jöttek — tisztelet a kivételnek —, már nem a sajátjuknak, inkább mun­kahelynek tekintik a gazdaságot. Oda mennek, ahol kevesebb és könnyebb munkával többet lehet keresni. Mi kevesebbet tudunk kínálni, mint a nálunk erősebb Lenin Tsz, ezért igyekszünk a háztáji felkarolásával kiegészíteni a jövedelmeket. Húsüzemünk évente 4000 hízott sertést vásárol fef a háztáji gazdaságoktól és ezt szinte teljes egészében fel is dol­gozza. A gazdaság 2 mázsa takar­mányt ad minden leszállított hízó után és legelőről is gondoskodik a háztájiban nevelt szarvasmar­hák részére. — A szövetkezet fejlődésével tehát a tagság életszínvonala is emelkedett? — Nézze meg milyen házak épültek a faluban és a Balázsi részen. A fiatalok 5—6 év után már építkeznek. Nálunk sokan él­nek tanyákon — 448 kimért ta­nyatelket tartunk nyilván —, a villany bevezetése óriási lépéssel vitte előbbre az ott lakókat. A tagság zöme nagyon szorgalmas, igyekvő. A legteljesebb mérték­ben kihasználják a háztájiban rejlő lehetőségeket, ami sok mun­kát, de jobb megélhetést is ad. Hagyomány nálunk, hogy minden évben külföldre visszük a legjobb munkateljesítményt elért dolgo­zóinkat. Jártunk már Jugoszlá­viában, Lengyelországban, az NDK-ban, Romániában, máiusban Spanyolországba indulunk. Az utazási költségek 75 százalékát a szövetkezet fizeti. A hangulat jó. Mindenki elé­gedetten készül a szombati zár- számadó közgyűlésre. Tavaly bo­rosabb hangulatban vetettek szá­mot a helyzetükkel. Most minden okuk megvan az örömre, de ar­ról sem szabad elfeledkezni, hogy az eredményeket nem volt köny- nyű elérni és nem lesz könnyű megtartani. A siker részben az időjáráson, de javarészt rajtuk is múlik. Vadas Zsuzsa A környezetvédelem, világszerte nagy probléma. S az ember ter­mészetes környezetének nemcsak az ipari hulladék okoz károkat, hanem gyakran az „ártalmatlan" turisták és kirándulók tömege is. Olykor a turista-inváziótól aján­latos megvédeni a természetet, ha másként nem, bizonyos szabá­lyok szigorú betartatásával. Így keletkezett Csehország leg­magasabb hegysége, a Krkonose (Eszakkelet-Csehország) környé­kén — védett területként — a Krkonosei Nemzeti Park. Az 1963-ban létrehozott Krko­nosei Nemzeti Park 40 000 hek­tárnyi területével Európa legna­gyobb védett területei közé tar­tozik. Hossza 39 kilométer, szé­lessége eléri a 15 kilométert, leg­magasabb pontja — a Snezka- csúcs — 1602 méterre van a ten­gerszint fölött. Területének 80 százalékát erdők borítják, jórészt fenyőerdők, A cseh határmenti hegységek között a Krkonose- hegységnek van a leghüvösebb éghajlata. Ez azonban cseppet sem zavarja a látogatóit, akik évente 7—8 milliós számban ke­resik fel. A Krkonose-hegységben a múlt században még medvével, vad­macskával és hiúzzal is találkoz­hattunk volna, Ma már csak a ró­ka, az erdei és o- sziklán élő nyest fordul elő. No és fájd, amelynek új, a civilizáció káros hatásának ellenálló fajtáját tenyészti ki az ember, s ereszti visza a termé­szetbe. A fájd nemrégiben még nagy számban élt Közép-Csehor- szágban is, de ma már csak a Krkonose-hegységben és a szlová­kiai hegyekben fordul elő. A Krkonose flórája is igen ér­dekes. A gleccservájatokat állami természetvédelmi övezetté nyil­vánították. S mivel ezekben jól nyomon követhető a hegyvidék természetes fejlődése, megtiltot­tak itt minden emberi beavatko­zást. (BUDAPRESS — ÖRB1S) Sivatagi élet 40 millió éve Mongol régészek ásatásaik so­rán különböző emlős állatok ma­radványaira bukkantak. Többek között dinoszauruszok csontvázát ásták ki, amelyek egyike 12 mé­ter hosszú lehetett. A leletek azt igazolják, hogy a Góbi-sivatag területén évmilliókkal ezelőtt — a régészek 40 millió évre becsü­lik ezt az időt — sok és sokféle állat élt. A kutatóexipedíció tagjai a szerves élet kialakulásának a nyomait is vizsgálták. Az elemi organizmusok megjelenésének kialakulását félbillió évvel ez­előttre teszik, Ázsia jelenlegi faunájának a kialakulását pedig a negyedkor elejére. (BUDAPRESS - MONCAME) „Két lóerőről” indultak ... ... és most itt tartanak. NEGYVENEZER HEKTÁR TERÜLETEN Európa egyik legnagyobb nemzeti parkja

Next

/
Oldalképek
Tartalom