Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

1979. február 13. • PETŐFI NÉPE • 8

„Alvó városok” gyermekei

• Szerepel a kötetben az öskiii kiskunhalasi szélmalom is.

Szent Kereszt-templom (balra) és a

A kötet a magyar történelem építészeti emlékeinek egy csoportját ödeüi fel és az újonnan helyreállított épületek bemutatásával egészíti ki a korábban megjelentetett első kiadást. A két kötet együtt nemcsak a múlt értékes hagyatékára irányítja a figyelmet, hanem érzékelteti, hogy milyen sokat tesz megmentésük,

fenntartásuk érdekében a magyar műemlékvédelem. A képek dokumentumértéke sokrétű: közelünkbe hozza kiemelkedő értékű műemlékeinket, azokat is, amelyekhez talán soha nem jutottunk volna el. Megajándékoz velük és talán közelebbi megismerésükhöz is kedvet ébreszt.

—s —n

Ily módon felmerül annak szükségessége, hogy a pályakezdő műszakiak gyors beilleszkedésének, teljes értékű szakemberré válásának feltételeit döntően tnár a tanulmányok során, a felsőoktatási intézményekben teremtsék meg. Ezen a felismerésen alapul az a kezdeményezés (a Petőfi Népe is foglalkozott vele Módszerek a szakemberképzésben című cikkében 1978. szept. 16-én), mely az Oktatási Minisztérium jóváhagyásával a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán valósítanak meg az elkövetkező évek során, két nagyüzem — a SZIM kecskeméti gyára és a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat aktív közreműködésével.

Végigkíséri az államvizsgáig

A főiskolákon az oktatás jelenleg az egyes tantárgyak Igzán illeszkedő együtteséből tevődik össze. A tanultak egységes, a gyakorlati élethez kapcsolódó ismeretanyaggá formálása — főként a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt — nem történik meg. Az új módszer lényege — amely szerintem is hatékonyabb a kanadai módszernél — az, hogy a hallgatók már az első félévtől kezdve a vállalatoknál meglevő gyakorlati példákon, probléma^ megoldásokon keresztül sajátítják el az ismereteket. Valamennyi tárgy keretében egyetlen jól kiválasztott üzemmérnöki feladat kapcsán Ismerkednek meg a tanultak gyakorlatban való alkalmazásával. Ez a feladat végigkíséri a hallgatót az államvizsgáig. A feladatmegoldások során időnként szükségessé válik az önálló munka, a tananyagon túli ismeretek megszerzése, a szakiroda- lom tanulmányozása és a nyelv- tanulás.

Által ánoss ágba n el mon dh a t j uk, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem készít fel eléggé az önálló munkára. Ezt gyakran a diploma megszerzése után kell a pályakezdőknek megtanulni, sokszor keserves tapasztalatok árán.

Tapasztalat, hogy a munkahelyi közösségek az új munkatársakról az első tapasztalatok alapján gyors véleményt alkotnak. A kezdeti megnyilvánulások gyakran nem tükrözik egy kezdő szakember valós értékét, éppen azok miatt a hiányosságok miatt, amelyeket ez a kezdeményezés megszüntetni kíván. Egy induló pálya kezdeti töréseit nehéz kiheverni. Hogy ez milyen erőfeszítésekbe kerül és mennyi időt vesz igénybe, az a pályakezdő fiatal egyéni vonásaitól és környezetétől függ. Az így elveszett energia és idő azonban mindenképpen veszteség, melyet minimálisra csökkenteni egyre sürgetőbb feladat.

Jó alap

Az új módszer szerint a vállalatok megbízást adnak a főiskolának egyes kijelölt gyártmányok gyártástechnológiájának fejlesztésére. Ezeket a kijelölt oktatók a hallgatók nagymértékű bevonásával, azok tevékenységének irányításával oldják meg. Így megvalósítható az üzemek közvetlen közreműködésével folyó gyakorlati jellegű oktatás.

Az üzemmérnök-jelöltek máraz első félévtől kezdődően bekerülnek a termelő üzem vérkeringésébe, megszokják az ottani légkört, megismerik majdani munkahelyüket. A szakmai és szervezési ismereteken túl helyi ismeretet szereznek és személyes kapcsolatokat alakíthatnak ki.

Az sem megvetendő előnye a módszernek, hogy a munka eredményessége közvetlenül mérhető, mert az elvégzett feladat az adott vállalatoknál a gyakorlatban megvalósul. Nem kell azt különösebben bizonygatni, hogy egy munka végzése során milyen fontos a sikerélmény adta lendület, s az, hogy a munkának konkrét értelme lássák, hiszen a gyakorlati megvalósítás során szerzett tapasztalatok közvetlenül visszahatnak a hallgató szakmai fejlődésére.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a végzős hallgatók olyan szakdolgozatokat készíthetnek, amelyek a vállalatok számára hasznosak, esetenként közvetlenül alkalmazhatók. Az Ismereteket pedig a nyári termelési gyakorlatok során tovább mélyíthetik.

Az új módszer előnyei az iskola oldaláról nézve is jelentősek. Az oktatók közvetlen kapcsolatba

kerülnek az üzemekkel, s a feladatmegoldások révén olyan gyakorlati tapasztalatok birtokába jutnak, melyeket az Oktatásban közvetlenül hasznosíthatnak. Ily módon lehetőség nyílik olyan korszerű oktatási forma létrehozására, melynek keretében oktatókból, vállalati műszakiakból és hallgatókból álló, hosszabb időre alakult munkacsoportok gyakorlati feladatokat oldanak meg.

Közös érdek

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vállalatok termelő jellegű egységek, ahol az eredményes munkát az ütemes, megfelelő minőségű késztermék-előállítás jelenti. Ezért a műszaki fejlesztési feladatok megoldása gyakran nem igazodhat a tanítási rendhez, mivel a kitűzött termelési célok elérése gyors, hatékony feladatmegoldásokat követel. Ezért különös gonddal kell kiválasztani a kitűzendő feladatokat, illetve a főiskolának kellő rugalmasságot kell majd tanúsítani, ha a gyárak adottságaiban, gyártás-fejlesztésében bekövetkezett változások miatt az eredeti feladatkiíráson módosítani kell.

A korszerű, gyakorlati üzemmérnök-képzés előmozdítására a GAME és a gyárak megállapodást kötöttek, melyben a végrehajtandó feladatokat rögzítették. Az új módszer egyelőre kísérleti jelleggel valósul meg, egy tanulócsoport keretein belül. A SZIM kecskeméti gyára által kiírásra kerülő feladatok megoldásában az 1979—80-as (tanévben 4, a MEZŐGÉP Vállalatnál ugyancsak 4 elsőéves hallgató vesz majd részt.

A kétoldalú megállapodásokat nyilvánvalóan a közös érdekek hívták életre. A főiskolának érdeke, hogy olyan végzett üzemmérnökök hagyják el az intézményt, akik első munkahelyükön kezdettől hasznos, eredményes munkát végezve jól megállják helyüket a gyakorlati életben, s ezzel a főiskola hírnevét is öregbítik.

Nem kevésbé fontos a gyárak érdeke gém, melyek a főiskoláról „kész” üzemmérnököket szeretnének kapni. Ugyanakkor a hallgatóknak már az első évben fel kell ismerniük, hogy ez a kezdeményezés — éppen a tanulmányi idejük alatt elvégzendő újszerű és esetenként többletfeladatok kapcsán — milyen előnyöket biztosít majd az üzemmérnökké válásuk utáni időszakban.

E három érdek egyfelé mutat és a kezdeményezés sikerének kovácsa lehet.

Zolnai János

mérnök

KÖNYVESPOLC

Magyar

műemlékek

Kézbe venni is öröm a Képző- művészeti Kiadó szép és tartalmas kötetét. Bárhol nyitjuk fel, mindegyik lapjáról egy-egy ismert, vagy ismeretlen műemlékünk tárulkozik elénk, ahogy azt Dobos Lajos fotóművész megörökítette. Tekintetünk megpihen a középkori templomok nemes egyszerűségén, elkalandozik a régi falusi házak meséket szövő díszítőművészetén, megérinti a reneszánsz életörömöt árasztó formavilágát, felissza az építészeti arányok sugárzó harmóniáját.

Nem szükséges magyarázat ahhoz, hogy tájékozódni tudjunk ebben a beszédes — a távlatokat is felmutató, de a részletek szépségét is közel hozó — képi világban. „A fotó szubjektív tekintet az objektiven át, egy századmásodpercig” — ’vallja Dobos Lajos és báír a kötet elsődleges célja a tárgyak valósághű ábrázolása, az már teljesen, szubjektív, hogy mit láttat meg, mennyit közvetít az épületekből.

Tizenhárom éve élek lakótelepen, már a második gyermeknemzedék növekedik itt, szemem láttára. Az ember azt hiszi, csak a felnőtt küszködhet beilleszkedési gondokkal, csak ő kényszerül elszakadni régi életmódjától, kötelékeitől, szokásaitól, megszokott normarendszerétől, bezzeg a gyerek olyan, mint a facsemete: ahová ültetik, ott ereszt gyökeret. Nos, azt kell tapasztalnom, hogy nem így van: a gyerek épp úgy megszenvedi az urbanizációs ártalmakat, a lakótelepek monotóniáját, az utcák, hangulatos terek, kapualjak, meghitt zugok hiányát — vagyis az ingerszegény környezetet —, mint a felnőtt. S ha mindehhez érzelemszegénység, unalom és kapcsolathiány párosul, könnyen csapódik galerikhez, rossz barátokhoz.

□ □ □

Toronyházunk előtt — meséli a K-i KÖJÁL szolgálat egyik orvosa — hétszer ültettek el néhány fiatal nyárfát. Egyikkel a szárazság végzett, a másikkal valamilyen betegség, a harmadikat vihar tépte ki a földből, a negyediket, ötödiket, sokadikat — a gyerekek. Szüleik szó nélkül tűrték, nem úgy a szomszédok! Ám szólni nem tanácsos, mert abból csak viszály támad. „Az én gyerekemet ne egrecírozza, a sajátjának dirigáljon!” „Azzal törődjön inkább, hogy a kölyke ne masírozzon faklumpában éjjelnappal a fejem felett!” S a szülő, aki régi baráti körétől elszakadva azóta sem szerzett új barátokat, ezzel jó időre elejét is vette minden közeledésnek lakótársaihoz.

Az Sz-i új lakótelep 'toronyháza mögött gyéren felszerelt játszótér kínálja szerény örömeit a kisebbeknek: egy libikóka, két láncos

hinta és egy homokozó. A láncos hintát kisajátították a tizenévesek, a homokozót pedig a szűk lakások rabságából kiszabadult kutyák... Ha a gyerekek lármáznák az is baj, ha a fűre lépnek az is; a járdán kerékpározni szigorúan tilos, de melyik szülő merné kiengedni csemetéjét a forgalmas főútvonalakra?!

Egyik alföldi megyénk székhelyén büszkélkedik az ingatlankezelő vállalat vezetője: a lakótelepi házak földszintjén, a közös rendeltetésű helyiségek egy részét barkácsműhely céljaira átengedték a lakóknak. Az egyikben az autótulajdonosok „piszmoghatnak”, a másikban asztalosműhelyt rendeztek be maguknak az amatőr famegmunkálók. És a gyerekeknek? Nekik nem jutott egy rumliszoba — legalább egyetlen egy! — a lakótelepen? „Nem mondaná meg, melyik házban? Ki lenne hajlandó eltűrni azt a zsivajt, amit egy csapat gyerek csinál, ha együtt van?!”

Elnézem sokszor a „kulcsos” gyerekeket: azokat, akik helyhiány miatt nem járhatnak napközibe; akiknek — mint szomorú amulett — pertlire kötve lóg a nyakukban a lakáskulcs, nehogy elhagyják, ök azok, akik fagyosan eszik az ételt, mert nincs türelmük megmelegíteni, vagy egyszerűen félnek a gáztól; közülük kerül ki a legtöbb étvágytalan, sovány, mert egyedül nincs kedvük enni; a házifeladatot összecsapják, mert ugyan ki szeret órákig a négy fal között lenni magában, a rájuk bízott házimunkát, bevásárlást elfelejtik, mert az eszük már a játékon jár.

Jó szándékú pedagógusok puha. tolózásai, iskolai felmérő dolgozatok jelzik, hogy bajok vannak a lakótelepi gyerekek szabadidejének — s még inkább vakációjának — regeneráló hatású, célszerű eltöltésével. Csöregh Éva tanár-szociológus négy budapesti lakótelepen végzett vizsgálatokat; arra a kérdésre, mit csináltak előző nap, így válaszoltak a 10— 14 évesek; „...felkeltem, felöltöztem, ettem, iskolában voltam, tanultam, vásároltam, ettem, tévét néztem, lefeküdtem.” Megdöbbentő az a falanszter-életmód, amire ezek a gyerekek kényszerülnek.

□ □ □

• De nem elég megdöbbenni — tenni is kell valamit.

Levonni a tanulságot, és „alvó városok”, ingerszegény, egyhangú lakótelepek helyett derűs-otthonos lakónegyedeket építeni. Felvenni a harcot azzal a szemlélettel, amely a járulékos beruházások több éves elmaradását szükségszerűségnek, „bocsánatos bűnnek” tekinti. A helyi tanácsokat, ingatlankezelő vállalatokat arra ösztönözni, a közös rendeltetésű helyiségek elosztásánál a gyerekek érdekeit helyezzék — legalább egy sorba — a hobbis- tákéval, s az autótulajdonosokéval. A lakóterületi népművelők kapjanak több beleszólási jogota játszóterekre, szórakozási lehetőségekre szánt összegek elosztásába. Szerezzenek végre érvényt az ifjúsági törvény azon előírásainak, amelyek az iskolai tornatermek, tömegszervezeti klubok, helyiségek megnyitását szorgalmazzák a gyerekek és ifjak előtt.

Kezdetnek ennyi is elég. A továbbiakon pedig érdemes elgondolkozni ...

Ny. É.

*

Jerzy Edigey

MacAreck

FORDÍTOTTA: jjA^VO^aO^i

BÁBA MIHÁLY 4

r

(28.) — Tudja, uram — kezdte mister MacAreck —, amerikai gyáros vagyok, de az üzlet gyakori európai látogatásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ma itt, holnap ott, már nem nekem való. Elhatároztam,' hogy Európában egy állandó támaszpontot teremtek, ahol úgy érezném magamat, mint New Yorkban. Ért engem, uram ?

— Igen. Sok amerikai üzletember cselekszik hasonlóan.

— Az én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan, mint a mi benzinszagú New Yorkunk.

A szálloda Igazgatója bólintott, így köszönte meg a dicsérő szavakat, Az amerikai folytatta:

— Ezért elhatároztam, hogy házpt veszek. Nem nagy villát,

legfeljebb 10—12 szobásat. Egy családi házat, kerttel garázzsal, közel a tengerhez. Persze motorcsónak és vitorlás is legyen. Valamikor hajóztam. A háború alatt nem is olyan nagyon mesz- sze innen. Máltában hadihajóparancsnok voltam. Nem feltűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol barátaimat fogadhatom néha.

— Csak dicsérni tudom a szándékát. Természetesen a saját lakás mindig kényelmesebb, mint a legjobb apartman a legdrágább szállodában. Teljesen érdek nélkül mondom ezt, mert ha ön villát vesz, akkor elvesztem a vendégemet. Bizalmasan mondom önnek, hogy a Riviérán az ingatlanvásárlás jó tőkebefektetés. A hosszan tartó algériai háború és az állandóan bizonytalan belpolitikai helyzet Franciaországban mélyen lenyomta a házak árait. Megjósolhatom, hogy a ma vásárolt ingatlan három, négy esztendő múlva legkevesebb ötven százalékkal drágább lesz.

— Látom, jól tettem, hogy önhöz fordultam, ön megért engem. Arról van szó, hogy egy megfelelő villát szeretnék találni. Csak milyen módon találok? Mint külföldi, nem ismerem a területet, sem az uralkodó viszonyokat. Talán ön ismer olyat, amelyik megfelel nekem.

— Az utóbbi időben nem foglalkozom ingatlannal, de nyugodt lelkiismerettel javasolhatom önnek a Le Chaps testvérek cégét. Nagyon szolid cég, ingatlankereskedelemmel és közvetítéssel foglalkozik. Biztosan találnak valamit, amivel ön elégedett lesz, s meg kell jegyeznem, hogy nem ejtik át az embert. Nem emelik fel az árakat és nem használják ki azt, hogy ön nem ismeri a viszonyokat és az árakat. ön csak a normális százalékot fizeti. íme a címük.

— A jó üzletért szívesen fizetek két vagy háromszoros províziót. Hála istennek, nem kell számolgatnom a filléreket, és minden frankért alkudoznom. Csak azt akarom, hogy ízlésemnek megfelelőt találjak — mondta mister MacAreck és felírta a noteszába a „Le Chaps” cég címét. — Még beszélek velük.

— Garantálom a becsületességüket és szolidságukat — mondta az igazgató.

— Ha ön ilyen kedves, akkor kérek még egy, Illetve két tanácsot.

— Örömmel állok szolgálatára.

— Ha ingatlant veszek és ha hosszabb időre Európába akarok költözni üzleti ügyeim miatt, szükségem lesz jó ügyvédre. Kire tudnám rábízni ügyeim védelmét ?

— ön megtisztel a bizalmával

— az igazgatónak egyre jobban tetszett ez az amerikai. — Ügy vélem, hogy a legjobb lesz Jean Charbonneau ügyvéd. Fiatal, nincs még nagy gyakorlata, de nagyon tehetséges. Ha megkapja a jogi tanácsosi megbízást, számára nagyszerű start lesz a jogi karrierjéhez. így tehát nagyobb lelkiismeretességgel fogja vigyázni az ön üzleti ügyeit.

— Teljesen egyetértek önnel.

— Mister MacAreck felírta noteszébe a második címet is. A szálloda igazgatója szerényen elhallgatta, hogy a jövő jogász- csillaga a felesége testvére lesz.

— Nem élek-e vissza udvariasságával, ha megkérdezem, hogy melyik bankot javasolja? Hiszen csekk-kontómnak kell lennie.

— Nizzában van a nagy francia, Crédit Lyonnais Bank fiókja. Néhány lépésnyire a szállodámtól. Nekünk is ott van számlánk.

Az amerikai udvariasan megköszönte a nagyon értékes tanácsokat, még egy havannai szivarral megkínálta az igazgatót, és távozáskor még megkérdezte:

— És hol lehet kölcsönözni autót? Néhány nap múlva veszek magamnak, de már ma szeretnék szétnézni a Riviérán. Ferrari sportkocsit akarok venni... Ha találhatnák egyet...

— Szállodánk szívesen rendelkezésére bocsátja az autót. Vezetővel, vagy anélkül? Különben sok használtautó-kereskedő van itt. Viszonylag olcsón lehet kapni nagyszerű, luxuskocsit. Nem tudom, hogy most talál-e Ferrarit.

MacAreck úr ismét megköszönte az információt és kijelentette, hogy szívesen kölcsönvenné a szálloda kocsiját sofőr nélkül. Kéri, hogy egy óra múlva készítsék elő a kocsit. Az igazgató biztosította, hogy az autó — világos Renault — várni fogja. Ezután udvariasan elköszöntek egymástól. Az amerikai átment a halion, és megkérdezte a bejáratnál álló pikolófiút:

— Hol van Crédit Lyonnais?

— Ott, kérem tisztelettel — mutatott a fiú egy tetszetős épületre.

24.

Mister MacAreck a bank portásának átadta a névjegyét és kérte, hogy jelentse be az igazgatónak. Néhány perc múlva a portás udvariasan mutatta az utat, s bevezette az amerikait egy nagyon elegánsan berendezett helyiségbe. Egy papírokkal zsúfolt íróasztal mellől felállt egy elegáns, ősz hajú férfi.

— A Crédit itteni fiókvállalatának vagyok az igazgatója. Velem óhajt beszélni? Mivel szolgálhatok? Kérem, hogy foglaljon helyet.

A vendég leült a kényelmes fotelbe, rágyújtott a kínált cigarettára és idegenes kiejtéssel franciául beszélni kezdett.

— Ha önnek kényelmesebb, beszéljen angolul — javasolta az igazgató kifogástalan oxfordi akcentussal.

— Köszönöm, de inkább a francia mellett maradok. Szeretném a lehető leghamarabb megtanulni, és ez csak akkor lehetséges, ha állandóan használom ezt a szép nyelvet. Igazgató úr van egy ügyem: amerikai gyáriparos vagyok, állandó lakásom New Yorkban van, de nagy üzleteket kötök Európában. Többek között Franciaországban. Ezért elhatároztam, hogy itt a Riviérán, Nizzában házat veszek. Villát, és innen akarom irányítani európai üzleteimet. Természetesen bankszámlámnak is lennie kell. Az ön bankját javasolták.

— Nagyon köszönöm a megtiszteltetést. Örömmel üdvözöljük önben kliensünket. Van önnek akkreditívája, amelynek alapján csekkszámlát nyithatunk?

— Sajnos nincs. Az Egyesült Államokból elég gyorsan kellett elutaznom, és nincs akkreditívám. Számlám a The Chase Manhattan Bankban van, New Yorkban.’ A csekk-könyvem nálam, tehát egyszerűen átadom önnek a csekk-könyvemet.

— így is lehet csinálni, de ez meghosszabbítja a számla megnyitását. A csekket el kell küldeni a képviselőnkhöz Amerikába, és csak annak igazolása után írhatjuk a csekk összegét az ön számlájára.

(Folytatása következik.)

GONDOLATOK

EGY KECSKEMÉTI KEZDEMÉNYEZÉS NYOMÁN

Megrövidíteni az üzemmérnökök munkahelyi beilleszkedését

Napjainkban világszerte egyre gyakrabban esik szó a pályakezdő műszakiak munkahelyi beilleszkedéséről. Az ezzel kapcsolatos problémák legélesebben a fiatalok első munkahelyén vetődnek fel. Az üzemek érdeke azt kívánja, hogy a friss diplomások gyorsan és hatékonyan kapcsolódjanak be a termelőmunkába. Ennek folyamatát döntően meghatározza mindaz, amit a tanulmányaik során elsajátítottak és magukkal hoztak.