Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

1979. február 15. • PETŐFI NÉPE • 3

Történetek az öregségről

azt kérdezi magától, ember-e? Hogy miért szereltem őket? Higy- gye ei, minik se leszünk különbek, csak olyanok, mint ők: öregeik, s vagy elesettek, vagy nem.

Az idekerülés azzal kezdődik, hogy az öreg jelentkezik a tanácsnál Gyömibérnénél, megcsinálják a papírmunkát, miegymást, s utána — minden kötelezettség nélkül — bejár hozzánk. Ismerkedik. Nézelődik, spekulál, jó-e neki, ha beiratkozik. Legtöbbje úgy véld, jó. Nyolcvannégy év az átlagéletkor, s most nem untatom azzal, hogy felsoroljam, kinek mennyit kell fizeitni, csak annyit erről, hogy a nyugdíj arányában, de ha nincs pénzük, any- nyit se, hivatalos papírokon utánanézhet.

Barátinősködnek ... Bejön az egyik, nem köszön a másiknak, aki megsértődik. Meg keli győzni, nem hallotta az üdvözlést, illetve az udvariatlant: nem haragszik rá senki. Az idős ember az emlékeiből ól, s ezen morfondírozik naphosszat. Dolguk itt nincs, miért is lenne, de azért, aki olyan, az nem állja meg, hogy ne törölgessen, külön felelőse van a hamutartónak. Van, aki kötö- get — a mamák hordják a mellényeket, a papák a sálakat. A faliújságon a friss hírek vannak, a legjobban szeretett „újság” a jövő heti étlap. Rengeteg a pat- ronálónk, ha öregek napját rendezünk, mind eljönnek, de egyébként is. Mi ezt viszonozni nemigen tudjuk, de mindenhová küldtünk a falra itt készített subát. Van egy tablónk: A MI LAKÓINK, ha meghal valaki, se vesszük le a fényképét, csak gyászszalaggal kötjük át, köztünk marad, emlékeinkben.

Mikor idejön az ember, nem tudja mit vállal. Én rengeteget öregedtem itt — hozzájuk kell öregedni. Huszonhét éves vagyok.

2. _

Faddi Andrásné, Tóth Juliánná. — A husika a legjobb, s majdnem mindennap van ... Kissolton három kataszteri hold földünk volt, más szóval lakásunk az én jó urammal. Kicsi korukban meghalt mind a három gyerek. Árpát, búzát, kukoricát vetettünk, a jószágnak enni kelletett adni. Szórakozni? Kapiálni, aratni, jószággal foglalkozni — nem lehetett ám a jószágtól elmenni félre; nemhogy bálba! Otthon csak üldögélek. Amikor nézem a tévét, tizenegyig is fent vagyok, nem tudok aludni; pedig megettem már annyi gyógyszert: nem kívánom másnak. Mikor meghalt az én jó uram, eljöttem a testvéreimhez, aztán egyszercsak föliratkoztam a napközibe. Csak

Faragó Ferencnél — Kell egy- pár év, hogy ki lehessen ismerni őket; ugyanarra két ember kétféleképpen reagál. Itt olyan, hogy „tilos”, nincsen. Egyedül szeszes italt fogyasztani tilos, de láthatja, itt az asztal mellett egy üveg, van akinek mindennap jár belőle egy pohárkával. Nem több. Egy pohár. Ápolónő a szakmám, két éve vagyok itt, előtte fogászati rendelőben dolgoztam, nem foglalkoztam öregekkel. Ügy szólítom őket, „mama”, „papa”, mert nagyon kevés az, akire ne illenék ez. Sorsok? Ügy helyettesíteném: ÉLETEK, csupa nagybetűvel. Van... volt olyan bácsi — a nevét inkább nem mondom — aki albérletben lakott, tíz gyereke közül egy se fogadta be, penészes kenyeret tett forró vízbe, azt ette. Elszorul az ember szíve, s

• Faddi Andrásné.

• Tárnái Pálné.

úgy, unalomból, meg hogy legyen végre mit csinálni. De már nem bírok, mert öreg vagyok. A nyölcvan- hetedikben járok.

Boros Jánosné:

Tessék azt elképzelni, hogy senkim sincs ezeh a világon. Senkim, meg tudja érteni? Eszembe jutott, hogy bejövök az emberek közé. Borzalom, higgye el, a magány, az megöli az embert. Bánat az sok van, mert sok a rossz ember és én maíla vagyok, de itt mindenki szeret engem és ez jó; inkább legyen száz jó emberem, mint egy rosszakaróm. Mi gazdagok voltunk, megadta az isten azt, hogy azt csinálhattunk, amit akartunk. És jött a háború, és az én kedves uramat Topolyán kivégezték a németek. Egyedül maradtam, mint az ujjam, ezen a nagy világon; hetvennyolc éves vagyok.

4.

____

T

árnái Pálné, Pöcze Erzsébet: — Szegről-végről József Attila rokona vagyok, nagyapáink testvérek voltak, Etelkával tartjuk a rokonságot... A Margit-kórház- ban dolgoztam Pesten, huszonkét évig, aztán körzeti ápolónő lettem. Otthon ... igen meguntam magamát. A szomszéd meg járt ide. Na, akármit is mond, én is jövök. Jöttem ... Olyan jó itt lenni, mint egy nagy családban. Egészséggel gond nincs, csak a vérnyomás, az ingadozik. Ha hazamegyek, begyújtok, készítem a

Ferencné.

vacsoráit, várom a férjemet..'; Küldtem már verseimből a Nők Lapjának is, azt válaszolták, menjek fel. Hát, még nem mentem, majd egyszer... hisz még csak hetvenéves vagyak ...

Lassan kdkanalazza a meggyfőzelék felét a néni. A húst érintetlenül hagyja. Fölemeli kis kék karmáját, a maradékot belekaparja. Szemből is, mellőle is, adnak még hozzá. „A néni viszi haza a cicának” súgják.

Tóth Erzsébet: A magány, az a legszörnyűbb!

Van mondat, amire nem tud felelni az ember. ' .

Tárnái Pálné, Pöcze Erzsébet verse, részűét.

Az öregek otthonába de szívesén járunk, / Csak az a baj, — az a nagy baj —, hogy nem lehet ott hálnunk. / Megköszönjük ,a tanácsnak ezt a nagy jutalmat, / Hogy számunkra biztosított ilyen szép nyugalmat. I' ... Bevallom, hogy egy kis vita itt-ott el is hangzik, / De az élet úgy érdekes, hogyha néha zajlik. / Bizony a rím itt-ott döcög, de van rá mentségem, / Gólya hozott, nem születtem versíró költőnek. / Köszönjük a gondozóknak ezt a nagy figyelmet, /A számunkra biztosított óriási türelmet. / Bizony van, hogy nem úgy szólunk, mit tehetünk akkor, / Megállapítjuk, hogy ez a második gyermekikor. / Jól esik itt minden jó szó, megköszönjük szépen. / Mindegyikünk ott áll már a mezsgye határszélen.

• Faragó

# Tóth Erzsébet.

Nem a képzelet szülötte. Szabadszállás; öregek napközi otthona. Valamelyik hétköznap délelőtt. ,

Ballai József

TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL

Téli falvak a félszigeten

Hiába, a falukról sokáig főként az úgynevezett oblomovizmus jutott az eszembe. Megjelent előttem Goncsarov híres regényalakja, aki nem tudja rászánni magát, hogy végre fölkeljen az ágyból. A kényelmesség, restség, céltalanság jellegzetesen múlt századi orosz jelenség volt. Dehogy is a falu; az időpont vagy valamilyen nemzeti vonás tehet róla! A francia vidéki települések ma is ásítóan egyhangúak és közönyösek a francia filmek tanúsága szerint, Szicília pedig olyan, mintha régmúlt századok konzervdoboza lenne. Ha a társadalmi berendezkedés nem ad teret a gyakorlatias és szellemi munkának, az egyébként értékes belső emberi tulajdonságok sem bontakozhatnak ki: marad a céltalanság és a közöny.

Mindentől elzárt, apró orosz és ukrán falvak! Milyen messzire tűntetek az időben! Rögtön hozzáteszem: szerencsére. A vasút és autóbuszállomások között feszülő nagy távolság sem béníthatja meg az életet. Ezt támasztják alá a legfrissebb újsághírek is. Azok a tudósítások, beszámolók és riportok, amelyeket Bács-Kiskun testvérmegyéje, a krími terület napilapjában olvastam. Csak át kell futni a Krimszkaja Pravda hasábjait, hogy az értelmes tettek nyomára akadjunk — a politikában, gazdaságban és kultúrában egyaránt. A helyszín: a téli sztyeppén, valamint déli hegyoldalakon húzódó falvak, mezőgazdasági települések sokasága.

Választások előtt

Mindenkit foglalkoztató esemény, hogy közeledik március 4-e: az a nap. amikor újjáválasztják a Legfelsőbb Tanácsot. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének alig másfél éve elfogadott alkotmánya kimondja a politikai rendszerről szólva, hogy „a szovjet állam szervezete és tevékenysége a demokratikus centralizmus elvére épül: minden államhatalmi szervet, a legalsóbbtól a legfelsőbbig választanak, azok számadással tartoznak a népnek, a felettes szervek határozatai kötelezőek az alsóbb szervek számára. A demokratikus centralizmus egyesíti az egységes vezetést a helyi kezdeményezéssel és alkotó aktivitással, minden állami szervnek és tisztségviselőnek a rábízott ügyért viselt felelősségével.”

A különböző választási körzetekben egyre szélesedik az agitá- ciós munka. A legfelsőbb államhatalmi szerv újjáválasztása< előtt előadásokon ismertetik a Szovjetunió új alkotmányát, a népképviselők tanácsaival, tevékenységükkel és a választási rendszerrel kapcsolatos törvényeket, számvető beszédek hangzanak el.

Kereskedelmi központ

A nagy, országos ügyekbe való bekapcsolódás mellől természetesen nem hiányoznak a helyi jelenségek sem. Az év elején száznegyven gyerek ünnepi örömétől volt hangos Vozrozsgyényie új óvodája. Azóta már a közeli Zsu- ravok legifjabb lakóit is óvodaavatásra hívták.

Ez nem szenzáció? Meglehet. A távirati ügynökségek valóban nem röpítenek világgá ilyen híreket. De a vidéki emberek mindennapjai végtére azonban a községekben, utcákban zajlanak, ahol élnek. A dzsankoji járás Progressz nevű állami gazdasága

központi majorjában például utcát neveztek el I. D. Gileverovról. Ki volt Iván Dimitrijevics? A szovhoz önkéntes népi osztagának élén állt, emléke a társadalmi érdekek védelmét idézi. Egyszerű és szép tiszteletadás ez Jarkoe faluban, ahol az utóbbi időben két tizennyolc lakásos ház is épült, s tovább folytatják a több emeletes építkezéseket. A központ díszét két, családi házakból álló utca alkotja. Mindegyikben három nagy szoba dicséri az itt lakó gépkezelők, szerelők, kertészek és állattenyésztők ízlését; rendezett udvar, veteményes- és virágoskert tartozik hozzájuk. Az egyik utca kapta I. D. Gileverov nevét.

Másutt — Zolotoe Poljén. a ki- rovszki járás egyik községében — kereskedelmi központot avattak. Az épületben különböző üzletek mellett a szovhoz étterme is helyhez jutott. A közelben negyven- lakásos, ötszintes lakóépületet emelnek a helybeliek, bővítik az utcák kommunális ellátottságát. Kialakultak annak a sportpályának a tervei is, ahol már az őszszel kétezer néző szurkolhat a tribünön.

Grafikon mutatja

A mezőgazdasági gépszerelők persze nem csak utcákat neveznek el vagy üzleteket vesznek használatba a téli hónapokban. Hanem segítik az előkészületeket arra az időre, amikor fölenged a föld, kezdődhet a munka a tavaszodó határban. Specialisták és lakatosok dolgoznak A kommunizmus zászlaja nevű kolhozban is. Javítják a traktorokat, kombájnokat. Ebben a technikai kiszolgáló műhelyben nincs megállás egész évben. Ide kerül visz- sza minden gép, amely ledolgozta a maga előre meghatározott idejét. Az évente szükséges javításokat grafikonon tartják számon, és szigorúan veszik az ellenőrzést. Így érhették el, hogy már most indulásra készek a vetőgépek, kultivátorok és ekék, s akár holnap működésbe hozhatnák az öntözőberendezéseket.

Minden nap hozzájárul a leendő terméseredményekhez, hozamokhoz — figyelmeztet az egyik újságcím. Igen, a termelésirányítók sem hagyják veszni az időt. A kukorioatermesztő gazdaságok szakemberei levelező oktatáson vesznek részt, és találkoznak egymással, hogy átvegyék a hasznos tapasztalatokat. Nem zárják páncélszekrénybe egymás elől a bevált eljárásokat, sőt nyomtatásban is közreadták a talaj-előkészítés, trágyázás, vetés, öntözés és betakarítás legjobb módszereit. Az eredményeiről híres Kulinyin kolhozban mezőgazdasági tudományos kutatók is megfordultak, és együttesen tanulmányozták az 1979-es öntözési tervet.

A krasznogvargyeszki járás Lenin-renddel kitüntetett Rosszi- ja kolhozába azok a gazdasági vezetők látogattak el, akik Ukrajna különböző részeiből; a Krímből, az ogyesszai és zaporozsjei területekről érkeztek a szimfero- poli mezőgazdasági főiskolára, hogy szakmai továbbképzésen vegyenek részt. A vendégek nem vendégségben jártak a „Rosszi- já”-ban, hanem az állattenyésztéssel, növénytermesztési ágazattal és a kisegítő gazdasággal ismerkedtek. Mély benyomást tett rájuk az életkörülmények átalakulása. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két választási időszaka között több tucat emeletes lakóház nőtt ki a földből, kulturális, szolgáltató és kereskedelmi létesítményeket vettek birtokba. „Voszhod, a gazdaság központi települése — jelentették ki a vendégek —, már nem is falu, hanem igazi modern város, ahol összkomfortos lakásokban találnak otthonra a dolgozók.”

H. F.

A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye

Nemzetközi idegenforgalmunk az elmúlt évben is jelentősen tovább bővült. Kereken 17 millió külföldi — 15,3 millió a szocialista országokból, 1,7 millió a tőkés országokból — kereste fel hazánkat. A szocialista országokból érkezők közül 6,5 millió csehszlovák, 3,3 millió jugoszláv, 2,9 millió pedig lengyel állampolgár volt. Ugyanakkor 5,4 millió magyar állampolgár utazott külföldre. Az idegenforgalomból kereken 8 milliárd forintnak megfelelő devizabevételünk származott, a kiutazók devizaellátására mintegy 3,5 milliárd Ft összegű devizát fordítottunk.

Nemzetközi idegenforgalmunk versenyképességének elősegítését, feltételéinek javítását, devizabevételeink fokozását továbbra is fontos feladatnák tekintjük. Szükséges azonban a megnövekedett forgalmat kísérő kedvezőtlen jelenségek mérséklése is. Ezeket figyelembe véve készülünk fel az 1979. évi idegenforgalmi idényre.

A rubel elszámolású országokba utazó magyar állampolgárok valutaellátásának feltételei változatlanok maradnak. Ezek szerint az egyénileg utazók, a szervezett utazásokon részt vevők évente tízezer Ft erejéig, ezen felül a gépjárművel utazók üzemanyag céljára igényük szerint vásárolhatnak valutát. Növelni fogjuk a valutakiszolgáltató helyek számát.

Számolni lehet azzal, hogy több szocialista országban, kölcsönösségi alapon, a jövőben fokozottabban ellenőrizni fogják, hogy rendelkeznek-e a beutazók tartózkodásuk költségeinek fedezetére kellő összegű, hivatalos átváltóhelyen vásárolt fizetőeszközzel. Az illetékes magyar és lengyel szervek erről már megállapodtak. Eszerint folyó év március 1-től magyar állampolgárok egyéni magánutasként csak akkor utazhatnak Lengyelországba, ha minimálisan 800 zloty összegű fizetőeszközzel rendelkeznek. Ameny- nyiben tartózkodási idejük a 4 napot meghaladja, minden tartózkodási napra ez az összeg 200 zlotyval növekszik.

Hasonlóan, lengyel állampolgárok magyarországi egyéni magánutazásukhoz hivatalos lengyel valutakiszolgáltató helyen vásárolt, legalább 600 Ft összegű forintfi- zetőeszközzel kell, hogy rendelkezzenek, mely 4 napon túli tartózkodás esetén napi 150 forinttal növekszik. Amennyiben más országokkal is sor kerül ilyen megállapodásra, a- sajtó útján időben tájékoztatást fogunk adni.

Rubel elszámolású valuták nem kereskedelmi árfolyama államközi megállapodásokon alapul, ezek az árfolyamok most nem változnak meg.

Gazdaságpolitikai szándékunk, hogy a konvertibilis elszámolású valutáknál a forint egységesebb értékelése, az egységes árfolyam felé közelítsünk. A konvertibilis elszámolású valuták nem kereskedelmi és kereskedelmi árfolyama között eddig 100 százalékos különbözet érvényesült, a kereskedelmi árfolyam kétszerese volt a nem kereskedelmi árfolyamnak. Ez a különbözet 1979. február 15-i hatállyal 75 százalékra mérséklődik. Ennek következtében a konvertibilis elszámolású valuták nem kereskedelmi árfolyama emelkedik. Ez az árfolyam lényegében a lakossággal kapcsolatos elszámolásokban (pl. turizmus, rokoni látogatások, szerzői jogdíjak stb.), kerül alkalmazásra. Nemzetközi idegenforgalmunkban legjelentősebb valuták közül pl. 1. USA dollár nem kereskedelmi árfolyama 17,79 Ft volt, ezentúl 20,33 Ft lesz, kereskedelmi árfolyama továbbra is 35,58 Ft marad; 1 NSZK márka nem kereskedelmi árfolyama 9,72 Ft volt, ezentúl 11,10 Ft, lesz, kereskedelmi árfolyama továbbra is 19,43 Ft marad; 1 osztrák schilling nem-kereskedelmi árfolyama 1,38 Ft volt, ezentúl 1,55 Ft lesz, kereskedelmi árfolyama továbbra is 2.71 Ft marad.

Ez azt jelenti, hogy a konvertibilis valutát beváltó külföldiek valutájukért az eddiginél több forintot kapnak, ugyanakkor azoknak a magyar állampolgároknak, akik konvertibilis valutát vásárolnak (pl. egyéni kiutazáshoz), vagy valutatartalmú szolgáltatást vesznek igénybe (pl. társasutazás, külföldi menetjegy), az eddiginél több forintot kell fizetniök.

A magyar állampolgárok 1979. február 15-től utazásaikhoz az eddiginél több konvertibilis valutát vásárolhatnak és bővül a tu- ristaútlevéllel meglátogatható országok köre.

— A tőkés országokba és Jugoszláviába egyéni turista útlevéllel utazók az eddigi személyenkénti négyezer Ft helyett 4500 forintért vásárolhatnak valutát, az eddigi feltételek szerint. Ezen felül személyenként 1500 Ft értékű konvertibilis elszámolású többletvalutát lehet egyidejűleg vásárolni.

— A nem kereskedelmi árfolyamok emelkedésével arányosan növekszik az a forintösszeg, amelyért az utazási irodák társasutazásaival tőkés országokba és Jugoszláviába utazók költőpénzt vásárolhatnak változatlan feltételekkel. A társasutazóknak is leheitőségük nyílik költőpénzük kiegészítéseként személyenként 300 forintnak megfelelő többletvaluta egyidejű vásárlására.

— A látogató útlevéllel tőkés országokba és Jugoszláviába utazók változatlan feltételek szerint továbbra is személyenként 500 forintnak megfelelő konvertibilis elszámolású valutát vásárolhatnak, amelyet egyidejűleg kiegészíthetnek személyenként 300 Ft értékű többletvalutával.

A többletvaluta vásárlásánál 40 százalék illetéket kell fizetni. Akik utazásukhoz a szükséges valutát már megvásárolták, de utazásukra csak február 15. után kerül sor, a többletvalutát a valutakiszolgáltató helyen pótlólag megvásárolhatják.

1979. február 15-től bővül a turistaútlevéllel meglátogatható országok köre. Eddig Európán kívül csak azokba az országokba lehetett egyéni turistaként utazni, amelyekbe menetrendszerű magyar légi járat közlekedett.

Ezentúl Európán kívüli országokba (pl. Kanadába és az USA- ba) is igényelhető turista-valutaellátmány és váltható meg forintért a repülőjegy, ha a turista olyan légijáratot vesz igénybe, amelynél a repülőjegy megvásárlása nem jár konvertibilis valutakiadással a népgazdaság számára. Ez a lehetőség jelenleg a KGST-tagországok által üzemeltetett légijáratoknál áll fenn. Kivételt képeznek — a külföldre utazásról és az útlevelekről szóló jogszabályokkal összhangban — azok az országok, amelyekben a magyar állampolgárok érdek- és jogvédelme nem biztosítható.

Népgazdaságunk és valamennyi állampolgárunk érdeke, hogy nemzetközi idegenforgalmunk szervezetten, rendben bonyolódjon le, nemzeti valutánkat meg- védjük a spekulációval szemben és elősegítsük, hogy a hozzánk látogató külföldiek kellemesen érezzék magukat.

Devizajogszabályaink módosításával is e célok megvalósítását kívánjuk elősegíteni. Tekintetbe kell vennünk, hogy az áruválasztékunk, egyes áruk és szolgáltatások árszínvonala eltér elsősorban a bennünket körülvevő országokétól. Ez hozzájárul ahhoz, hogy külföldiek nálunk nemcsak az utazáskor szokásos ajándékokat vásárolják, hanem olyan árukat is — köztük pl. élelmiszereket —, amelyek jelentős ártámogatással kerülnek forgalomba.

Az Elnöki Tanács módosította a tervszprű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. tvr-t, a pénzügyminiszter pedig az 1/1974. (I. 17.) PM. sz. rendeletet. A módosított jogszabályok — amelyek 1979. március 1-én lépnek hatályba — legfontosabb rendelkezései a következők:

— Külföldiek a magukkal hozott valutát csak hivatalos átváltóhelyen (pl. MNB, OTP, utazási irodák stb.), a hivatalos árfolyamon válthatják át forintra. Magyarok forintért valutát szintén csak ezeken a hivatalos átváltóhelyeken vásárolhatnak.

— Az eddigi személyenként 400 Ft helyett kevesebb forint vihető ki, illetve hozható be: belföldiek személyenként 200 forintot (50 forintosnál nem nagyobb címletekben) külföldiek pedig 100 forintot (csak érmékben) hozhatnak be, illetve vihetnek ki magukkal.

A magyar állampolgárok külföldre kivihető forintot azonban csak a rendeletben külön felsorolt KGST-tagállamokban válthatják át, az ottani hivatalos átváltóhelyeken.

— Külföldiek a magukkal hozott ingóságaikat magánforgalomban Magyarországon nem értékesíthetik.

— Magyarországról kiutazó magyaroknak és külföldieknek továbbra is lehetőségük lesz, hogy utazásuk időtartamára, de legfeljebb három napra való — fogyasztásra közvetlenül alkalmas — élelmiszert magukkal vigyenek. Húsipari termékekből azonban legfeljebb 1 kg, ezen belül fajtánként csak fél kg vihető ki. Az a külföldi azonban, aki 24 óránál rövidebb ideig tartózkodott Magyarországon, itt vásárolt élelmiszerből csak 100 Ft értékű úti élelmiszert vihet magával.

Az árfolyamok módosításával, a valutaellátási intézkedésekkel és a magyar—lengyel megállapodás feltételeivel kapcsolatban a bankok, a valutalkiskolgáltató helyek és az utazási irodák adnak részletes tájékoztatást. A jogszabálymódosítások teljes szövege a Magyar Közlöny 1979. február 15-i számában jelenik meg.