Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

1979. február 8. • PETŐFI NÉPE • •

iüH'Wiíli:

Diákújság és iskolai demokrácia

ILLETÉKES szakemberek is ta- »1 ásíthatják: sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy a korszerűnek, demokratikusnak nyilvánított iskolákban a gondolkodás és a magatartás valóban demokratikus legyen.

Ezt tudva, egyre nagyobb öröm* mel és elismeréssel lapozgattam azt a puritánságában is tetszetős „Kari híradót", amelyet a kecskeméti kertészeti főiskola diákjai állítottak össze.

A tizenhat oldalas diáklapban több olyan írás található, ami a kívülállók számára is érdekes. A főiskola rövid történetét összefoglaló, az iskola épületét és az iskolában folyó oktatás jellegét leiró, a szórakozási-sportolási lehetőségeket taglaló cikket például nemcsak az intézmény elsőévesei, hanem — ha eljut hozzájuk —, a továbbtanulás gondjával küszködő gimnáziumi diákok is haszonnal olvashatják.

Hivatkozhatnék még jó néhány hangulatos írásra — például arra a humoros fordulatokban bővelkedő beszámolóra, amelyben az

albérletszerzés viszontagságairól számol be az egyik hallgató. Részletesebben mégis azokról szólnék, amelyek az iskolai élet néhány visszás jelenségét teszik szóvá.

„A munkaruha anyaga, szabása a fiatalok igényeit maximálisan kielégíti. Igaz viszont, annyi hibát talán fel lehet fedezni, hogy míg az emberek sokfélék — már úgy értem, méretre sokfélék —, addig a munkaruhák mintha csak egy méretre készülnének! Akárki veszi fel azokat, mindig bőnek bizonyulnak!" — írja a „Konfekció” című glossza szerzője.

Egy másik cikk szóvá teszi, hogy a tudományos diákköri konferencia zsűrije — a számokkal, grafikonokkal teletűzdelt „tudományos" előadások özönében — értetlenkedéssel, lebecsüléssel fogadta azokat a dolgozatokat, amelyek csupán egyszerű és kézenfekvő szabályokat, alapelveket, egyéb észrevételeket és javaslatokat tartalmaztak.

A SZERZŐ kimutatja, hogy néhány ilyen pályamű a gyakorlati életben is könnyen megvalósítható, értékes ötleteket, javaslatokat tartalmaz, amelyeket — eriyhén szólva — szüklátókörŰ8ég a „tudományosságra" való nagyképű hivatkozással lebecsülni, félretenni.

NEM TUDOM, kik e bíráló megjegyzések címzettjei, de gyanítom, hogy néhány főiskolai tanár is akad közöttük — éppen erre gondolva olvastam nagy tetszéssel ezeket az Írásokat. Mert abban az iskolában, ahol jlyen természetes hangvétellel bírálnak a diákok, ott a demokratikus légkör feltétlenül létező valóság, s nem csupán igazgatói „kinyilatkoztatás". Olt aligha torolják meg a jogos bírálatot, ott komolyan vehetik a diákok kérdéseit, tanulását, fejlődését. S komolyan vehetik azt, amit oly sokan és oly sokszor elmondtak már: hogy a mi társadalmunkban egyre nagyobb mértékben adottak a véleményalkotás, a társadalom éle- tébf való, alkotó bekapcsolódás, a növekvő közéleti aktivitás lehetőségei.

Káposztás János

Képek, dokumentumok és becses emlékek egy gyémántdiplomás tanár életéből

Hámnéznek sárga fényképarcukkal a valamikori keménygalléros férfiak: millenniumi figurák és unokáik. Három barát, lelkesült tekintetű sárospataki tanítójelölt, középkorú úriember kackiás bajusszal, ezüstóralánccal, fonott kerti fotelben álmodozó fiatal nő, fehérruhás intézeti lányok, nyírott fejű kamaszok, és középen a tanár úr ... A képen: a ma kilenc- venkét éves gyémántdiplomás pedagógus: Jónás Andor Jenő és valamikori hozzátartozói... Arcok, sorsok, szerelmek, barátok, munka. Képek, villanások egy hosszú emberi életből; egy pedagógusról és huszadik századi Magyarországról.

□ □ □

A vallás és közoktatásügyi miniszter dicséretben részesíti és magasabb fizetési kategóriába so- -rolja az- akkor 60. életévét töltő Jónás Andor Jenőt, né ituioaiiouiai„Olyan ember, aki országos viszonylatban is első a gyógyítva nevelő tanárok között" — írják róla a Kecskeméti Lapok 1946. május 3-i számában.

1072-ben a budpesti Gyógypedagógiai Főiskola igazgatói tanácsa gyémántdiplomával tünteti ki. 1978-ban a Pedagógus Szakszervezet megemlékezik több évtizedes tanári munkájáról, s különjuta- lomban részesíti.

— Sírni tudtam volna, olyan tapsviharral köszöntöttek a fiatal kollégák a Megyei Művelődési Központban — emlékezik az idős férfi a tavalyi ünnepségre. Majd így folytatja:

— 1907-ben kezdtem el tanítani a ceglédi református iskolában.

• Jónás Andor Jenő (Straszer András felvétele)

o,i llVtj'lt I Ifcj.N*

Ekkor voltam utolsó éves a sárospataki tanítóképzőben. Apám ugyan jobban szerette volna, ha az ő szakmáját választom — építészmester volt —, de én nagyobb ambíciókkal éltem. A képző után elvégeztem még a Budapesti Gyógypedagógiai Főiskolát is, és így kerültem Kecskemétre, a sü- kelnémák intézetébe, 1910-ben. Körülbelül száz koronát kaptam egy hónapra. Ebből vehettem például 12 pár cipőt, vagy egy rend ruhát. Emlékszem a Jeney-ven- déglőben egy korona volt egy jó ebéd. Rögtön a legnehezebb feladatot kaptam: első osztályt bíztak rám. Megbecsültek. Ekkoriban építettem fel a kecskeméti házamat, a Simon István utcában. A harmincas években már úgy 400 pengő körül kerestem.

— Közben volt egy világháború. Majd forradalom, infláció. Olyan időszak, amikor egy pengő volt a napszám, s a tiszai kosárfonó például egynapi vesszőhúzással sem tudta megkeresni az egy kiló kenyérrevalót — mondom.

— Nemigen foglalkoztam politikával, de felesküdtem a szociális alkotmányra, és egyetértek vele. Dolgoztam is, méghozzá sokat. A nyugdíjazásom után is. Tízszer vezettem hallási fogyatékos első osztályt, magántanítványokat is vállaltam. Talán éppen a túlerői- tetés miatt kellett hangszál-operáción átesnem. Apám halála után eladtam a ceglédi családi házat, esténként pedig hegedültem a színházi zenekarban. Délután tanítottam a délelőtti próbák miatt. A háborút pedig ne emlegessük. Én ugyan nem vettem részt egyikben sem, de a legkedvesebb fiamat elvesztettem. Felrobbant egy visszamaradt kézigránáttól, 1946- ban. Éppen az' iskölábá ' ihentí

Elhallgatunk, AJ feleség, Ida néni csendesen szipog mellettünk. Elmondja, hogy asszonylányuk szívbetegségben halt meg. Ketten maradtak. Félik a betegséget, a halált; mi lesz, ha egyikük „kidől a sorból”? De most szerencsére nincs semmi baj. Jenő bácsi, ha nem csúszósak az utak, el-eljár a boltba, a postára, a tanácsházára. Este korán fekszik, megbeszéli az asszonnyal az ebédet" végiglapozza az újságot, esetleg meghallgatja a rádióban a Bécsi Filharmonikusokat, mert „azok tudnak csak igazán”.

fgy telnek a napok, s legfeljebb képek, újságcikkek, s egy darabig az emberi emlékezet őrzi egy élet dokumentumait, az ő életét.

P. E.

/

NEMZETI KINCSEINK

A közismert Pannonhalma

Éppen egy évszázaddal a honfoglalás után, 990- ban érkeztek az első bencés szerzetesek arra a helyre, amelyet sokáig Szent Márton dombjának nevezitek, mivel a legenda szerint azon a környéken született a névadó. (A domb aljában elterülő községet viszont már régen Pannonhalmának mondták, de egészen 1965-ig Győrszentmárton volt a hivatalos neve.)

Hogy mikor kezdődött a mai Pannonhalma tör; ténete, arról máig is vannak viták. Valószínű ugyanis — s a környéken talált régészeti leletek ezt bizonyítják —, hogy a rómaiak, s a még régebben itt lakott népek is emeltek épületet a dombtetőn. A szerzeteseik azonban eleinte kezdetleges, barlangiszerű lakásokban rendezkedtek be. Am már egy évvel I. István királlyá koronázása után templomot avattak, s máig megvan a kolostor birtokait leíró alapítólevél ugyanebből az évből.

A látogató ma Pannonhalmán együtt látja a legrégibb és a legújabb karokat. A várfalak előtt

— autóparkoló. Élő bizonyítéka annak, hogy Pannonhalma iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Félóránként indulnak idegenvezető irányításával a csoportok a sok százados látnivalók megtekintésére

— s közben az épületegyüttes legújabb részéből magnózene hallatszik: gimnázium és diákszállás van ott.

Bármilyen „bibliai szegénységben” kezdték Pannonhalma történetét az alapítók, későbbi utódaik nem szűkölködtek a világi javakban. Magyarország első királya már óriási birtokokat adományozott a dombtetőn mind jobban felvirágzott apátságnak abból az alkalomból, hogy — bizonyára nemcsak lelki, hanem fegyveres segítségükkel is — nagy győzelmet aratott Koppány vezér fölött. Két évszázad elmúltával pedig már olyan erős lett a várfalakkal körülvett apátság, hogy — egyedül az országban — ellent tudott állni a tatár támadásnak is. Oros apát bizonyára kiváló katona volt, hogy ezt a rendkívüli fegyvertényt vezetni tudta

— de gazdának sem volt utolsó: a levéltárban ma is megvan az a Vörös Könyv, amelyben bőrbe kötve összegyűjtötte a kolostor vagyonára vonatkozó okleveleket.

Am írásos bizonyíték szól arról is, hogy már I. László király idejében, a XI. század második felében hetvennél több kötet könyvet őriztek a bencések. Kétszer pusztult el a könyvtár — előbb a törökök martaléka lett, majd II. József rend- feloszlatási törvénye nyomán hordták szét a fó- liánsökat —•, ma mégis egyike _ az ország legnagyobb gyűjteményeinek: az itt őrzött kötetek száma meghaladja a 300 ezret.

Egyedülálló látványosság a pannonhalmi könyvtár. Kát emelet magas termében évszázadok felbecsülhetetlen értékű szellemi terméke van együtt. Felsorolni is sok volna azokat a ritkaságokat, kódexeket, kézzel írott könyveket, ősnyomtatványokat, amelyek egyetlen példányára csodálkozhat rá a látogató. A levéltárban gondosan őrzik — és másolatban is osaik üveg alaftt mutatják — a híres Tihanyi Alapítólevelet, ámely 1055-ben kelt és 58 magyar szót őriz, mint legrégebbi nyelvemlé-kynkKülönlegesen nagy értékű a pannonhalmi apáttá». pénz.„ és ..éremgyűjteménye is: az itt őrzött 15 ezer darab között vannak római pénzek, de hiánytalanul összegyűjtöttek minden pénzdarabot, amelyet valaha Magyarország és Erdély területén vertek.

Érdekes módon — talán ehhez kevésbé értettek a pannonhalmi bencés szerzetesek? — a képtárban kevés a valóban nagy értékű alkotás. A festmények többsége nagy mesterek tanítványaitól és kisebb, alig ismert művészektől származik. Viszont külön helyiségben őrzik Benczúr Gyula kitűnő alkotását : a Vajk megkeresztelését.

A hatalmas könyvtárterem mennyezetén Minervának, a tudományok római istenasszonyának képe — némi ellentmondásban a katolikus egyházi előírásokkal. Oldalt pedig a görög, a latin és a magyar irodalom nagyjainak portréi — amelyek sorában a látogató meglepetéssel felfedezheti Wer- bőczi István képmását. (Utóbbi, mint a híres-hírhedt „jogi” mű, a parasztság röghösíkötését kimondó Tripartitum szerzője került az alkotók galériájába.)

• Újonnan feltárt és rekonstruált középkori keren-i gő a főapátság épületében.

• A XVI. századból származó Mária-oltár a bencés főapátság templomában. (MTI-fotó — K8)

Tény, hogy a pannonhalmi apátság tudós gyűjtői nem voltak elfogultsággal vádolhatók, hiszen a páratlan értékű gyűjteményben a névtelen karthauzi barát feljegyzései, a XVIII. századi teljes Szentírás és más, katolikus egyházi emlékek mellett olyan „eretnekségek” is fennmaradtak, mint Luther Márton röpiratánok első kiadása vagy Heltai Gáspár Krónikája.

Érdekes — bár nem nagy — a szoborgyűjtemény. A szabadtéri, többségében egyházi jellegű szobrokon kívül néhány érdekesség a termeket díszíti. így Fadrusz Jánosnak Rónay Jácint püspökről készített szobra, Boldogfai Farkas Sándor Teleki Pál-portréja, Kisfaludi-Stróbl Zsigmonditól pedig egy Herczeg Ferenc-portré.

Irodalomkedvelők, képzőművészet iránt érdeklődők, az építőművészet barátai numizmatikusok egyaránt megtalálják Pannonhalmán azt, ami legjobban érdekli őket. De nyújt élményt a természetbarátoknak, a botanikusoknak is. Az apátság 40 holdas parkja valósággal körülöleli a hatalmas épülettömböt, s benne 750 értékes fa. és cserjefajta található. Közte az a platán, amelyet Kazinczy Ferenc ültetett.

Tulajdonképpen maga Pannonhalma is Kazinczy emlékét idézi: ezt a helységnevet először, levélcímként a nyelvújítás nagy alakja írta le.

V. E.

/•VMViVtWAVi'.V.V.W.V.VAVAWXWXíOXOXOl

•VavX*X*X<»X#X*X<*X,X<<#X,X*X«X*X«X*X*X«X«X*X*!«X

AI'NWWtYsNNV'NVtVAV.ViVtViViViViViV.V.V.V.V.V.V

f Jerzy Edigey

MacAreck

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

(22.) Felesleges hozzátenni, hogy az „Albert Stern, Harry Bracken, James Kane kereskedelmi cég” vezetői minden kis hírt elolvastak a régi bányáról és bőségesen kommentálták Is. Ezekben a napokban a titkárnő és a beosztottak igyekeztek elkerülni főnöküket.

— Micsoda gazember! Micsoda rendkívüli gazfickó! — Ismételgette Kané. — A vétel előtt már két héttel korábban megkapta az engedélyt az uránkutatáshoz. Jól tudta, hogy ott kincs rejtőzik, és ezért csak néhány nyomorult fillért adott. Micsoda söpredék!

— Ne felejtsétek el — jegyezte meg Stem úr —, hogy ez az alabamai pontosan annyit fizetett nekünk, amennyit kértünk. Egyáltalán nem alkudozott.

— Az nem Jelent semmit — makacskodott mister Kané. — Becsületes ember nem jár el így. Abban a pillanatban, amikor

megtudta, hogy ott urán létezik, el kellett volna jönnie hozzánk, és értesíteni bennünket. Egyszóval becsapott bennünket, és most sajtókonferenciát tart. De miért tiltakozott az ellen, hogy ott urán van?

— Ez teljesen érthető. Az egész környékre kiterjesztve váltotta ki az uránkutatási engedélyt Nem akarja tehát, hogy a telekárak felszökjenek. Már biztosan vásároltatja is fel. Különben a kon- kurrenclától is fél. Ki Is ez a Mac A reck? Egy egyszerű ültetvényes Alabamából. Legfeljebb néhány millió dollárral rendelkezik. Ezért szeretné MacAreck, hogy körötte most csend legyen. Addig, amíg nem szerzi meg a bankok támogatását és nem alapítja meg nagyvállalatát. Minél nagyobb körötte a szenzáció, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy a nagy konszernek a bankoknak nem engedik meg, hogy fizessenek neki, és akkor majd úgy kell táncolnia, ahogy ők akarják.

— Ne félj — jegyezte meg Bracken. — Biztosan nem fizet rá erre az üzletre.

— Veszíteni nem veszít — egyezett bele Stern úr —, de nem húz belőle annyi milliót, ameny- nyit húzhatna, ha ő lenne az első hegedűs. Ezért fontos most neki, hogy ne csapjanak körötte zajt, és ezért tiltakozik az ellen, hogy ott urán van.

— A New York Herald Tribune tudósítója ügyesen rajtakapta a Geiger-féle készülékkel — nevetett Bracken úr.

— ö elkapta, te viszont nevetségessé tetted magadat — Kané úr könyörtelen volt. — Láttad, hogy azok a Gelger-féle készülékkel szaladgálnak a hányóktól a hányókig, és nevettél, hogy Játszadoznak, mint a gyerekek. Játszadoztak a mi kárunkra.

— Tanácskozni kell egy ügyes ügyvéddel. Talán sikerül érvényteleníteni a szerződést — töprengett Stern úr.

— Érvényteleníteni? — ismételte Bracken úr. — Várjatok csak! Hogy felejthettük ezt el? Joan kisasszony — hívta be a titkárnőt a szomszéd szobából. — Adja csak ide a MacAreck-szer- ződést.

Egy pillanat múlva a titkárnő mister Bracken elé tette a dosz- szlét, aki felkapta a szerződést, lapozgatott benne, aztán örömmel felkiáltott:

— Megvan! Teljesen elfelejtkeztem erről! Amikor aláírtuk ezt a szerződést, MacAreck, rábeszélvén, hogy adjam el az összes részvényt, hozzáírta a szerződéshez, hogy három hónapon belül eláll a szerződéstől, ha háromszázezer dollár kártérítést kap.

— Mutasd! — mindkét úr felugrott és a szerződés fölé hajolt.

— Rendben van — határozott Stern úr. — Ez a ravasz alabamai a saját hálójában akadt fenn. Teljesen biztos volt abban, hogy az urán feltárása titok marad addig, amíg a szerződésnek ez a pontja le nem jár. Mindenekelőtt azért volt olyan dühös, hogy a sajtó megszellőztette az urán felfedezését és olyan nagy szenzációt csapott körötte. Félt, hogy leleplezzük az Igazságot, és élünk a jogunkkal. Na, most majd beszélünk vele.

A három úr rögtön visszanyerte jó humorát. A szerencse megint rájuk mosolygott. Behívatták a gyorsírót és hamarosan aláírásra készen volt a levél mister MacAreckhez:

„Tisztelt uram!

Értesítjük, hogy meggondoltuk a Wardcityben levő bánya eladását. A szerződés 15. paragrafusa értelmében felbontjuk a szerződést. Egyidejűleg kiadtuk az utasítást, hogy a bankunk utalja át az ön kontójára a vételár teljes összegét és a már említett 15. paragrafus értelmében a 300 ezer dollár kártérítést.

E levél kézhezvétele, és a bank- átutalás után, kérjük, adja át a bányát a régi vezetőnek, akinek további utasítást adunk. Tisztelettel (pecsét és cégszerű aláírás.”

— Mister MacAreck önszántából biztosan nem enged, pereskedni fog — mondta Stern úr.

— Nem nyerhet, az ügy világos, mint a nap — mondta Bracken úr mély meggyőződéssel. — Nincs a világon olyan bíróság, amely megsemmisíthetné a szerződésnek ezt a pontját. Kételkedem abban, hogy akad ügyvéd, aki védelmébe veszi.

— A 15. pont érvényessége kétségtelen. — Kané úr jól ismerte a kereskedelmi törvényt. — De, ha elég ügyes lesz, akkor beperelhet bennünket kártérítésért, követelheti azt az összeget, amit a vétel után befektetett, és követelheti a várható nyereség egy részét, de még így is jelentéktelen az összeg.

— Bizony, fillérek — egyeztek bele társai.

Legnagyobb csodálkozásukra azonban semmiféle perre nem került sor. Két nappal később MacAreck úr igazolta a levél átvételét. a bank átutalását és értesítette a céget, hogy kérésüknek megfelelően járt el, a kereskedelmi ügyletet meg nem történtnek tekinti.

Az „Urán Wardcityben” ügy ezzel véget is ért. Egy ideig a sajtó még írogatott róla. Aztán a hatóság hivatalos bizottságot küldött ki az urán kivizsgálására. A bizottság véleménye negatív volt. A szakemberek megállapították, hogy oly kevés mennyiségű, hogy szó sem lehet a kitermelésről. Megállapították azt is, hogy Marty Brett kijelentése a sajtó- konferencián teljes mértékben

megfelel az igazságnak, hogy sem a bányában, sem a környékén nincs urán. Nem lehet sem őt, sem a bánya vezetőségét vádolni azzal, hogy félrevezette volna a hatóságot.

19.

A barátom befejezte elbeszélését és beszédes mozdulattal mutatott órájára.

Valóban, későre járt. Mégis feltettem neki néhány kérdést.

— Mondd, kedves barátom, mit ‘csinált ezután a híres „Albert Stern, Harry Bracken és James Kane — kereskedelmi képviselet”? Bíróság elé hurcoltak?

— Milyen okból? Hiszen nem tudtak rám bizonyítani semmit.'

.Állítottam én valamikor is, hogy ott urán van?

— A Geiger-féle műszer akkor miért mutatott nagy radioaktivitást?

— A bizottságnak igaza volt, amikor némi radioaktivitást állapított meg, de ez nem jelent semmit. J

— Persze a te közreműködéseddel?

— Kedvesem, ne akarj túl sokat tudni.

— Az újságíróknak hogyan lehetett átvilágított minden tekercs filmjük?

— Ez egyszerűen jó tréfa volt: Marty Brett, különben nagyszerű bányamérnök, amikor fényképezték, háttal állt a kis épületnek. Emlékezhetsz, hogy ott két helyiség volt.

(Folytatása következik.)

«.*,

y