Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-08 / 32. szám

1979. február 8. • PETŐFI NÉPB • i • Állandó munkában, készenlétben a tűzoltók. A gépekkel, berendezésekkel, a megfeszített emberi erővel na­ponta folyamatosan küzdenek a gázkitörés elfojtásáért. Mert az kétségtelen, hogy elfojtják. Tárnái Li«xló • Készítik a vacsorát a benvédségl tábort konykáa. • Mindenki segíteni akar szak­mai tanáccsal — naponta 15—29 levél, távirat érkezik. Ivancsics Sándor üzemvezető-helyettes ve­szi át a postát. N égy vízágyú vigyázza a lángoktól már dísztelen zsanai gázsugarakat. Föl­döntúli igyekezetük nem bántja a szemet, s mintha mennydör- géses mérgük is csökkent volna, de központjuktól jóval odébb most sem érteni egymás szavát. Vörös köpenyét levették, ezért üvöltő ködtoronnyá változott. Persze az olajmunkások maj- sai főhadiszállásának kitörésvé­delmi diszpécserszobája sem al­kalmas arra, hogy Fáik Miklós­tól, a Kőolaj- és Földgázbányá­szati Vállalat szanki üzemének vezetőjével nyugodt körülmények között beszélgessünk. Percenként csörög a telefon, egymás kezébe adják az ajtókilincset, moccanni sem lehet az irodában, csak a vaskos diszpécsernapló vándorol asztalról asztalra, hogy a lénye­ges intéznivalókat megőrizze, s ezekre állandóan figyelmeztessen. A szanki üzem technikusai kö­zül öten, Tóth György, László Béla, Elekes György, Túri Lász­ló és Karó László éjjel-nappal váltva egymást végzik a disz­pécseri feladatokat, s e munká­jukat Kapitány Ferenc, a fúrá­si üzemegység mérnöke szerve­zi, irányítja. — Ami a munkájuk mennyi­ségét illeti, kedden reggelig az 580. bejegyzésnél tartanak — mutatott a naplóra Fáik Miklós. — Állandó kapcsolatot tartanak a tröszttel, a nagykanizsaiakkal, Vállalatokkal, üzemekkel. A nap­lóba azokat a lényeges felada­tokat jegyzik fel, amelyeket üze­men belül nem tudunk megol­dani, tehát valamilyen intézke­dés, külső segítség feltétlenül szükséges. A diszpécsereinknek is tehát nagyon fontos szerepük van a kollektív munkában.' □ □ □ Tulajdonképpen ehhez a gon­dolathoz kapcsolódott a beszél­getésünk további része. A kitö­rés elfojtásának munkálatait két • Naponta több helyen mérik a levegő gáanmnnyeuMéséf. • Kapitány Ferenc a másik vonalén a Mtgyknatanlsáckal bénél, rögtön adom — mondja Tóth QySrgy. • A mocsárjáró markológépen Szűcs László és Nagy Zoltán váltja egymást. csoportra lehet osztani. Az egyik a kút közvetlen környékén vég­zett veszélyes és látványos mun­ka. A másik csoportba a kevés­bé veszélyes, kevésbé látványos úgynevezett üzemviteli munka tartozik. A két csoport nagy egymásra utaltsága törvénysze­rű, csakis a jó kapcsolat, a szer­vezettség vezethet eredményhez. — Ez utóbbi közül kiemelném a műszaki dokumentálást, a szo­ciális ellátást, a kút hátterében végzett munkák összeegyezteté­sét, a megfelelő mennyiségű víz biztosítását, a szállítási feladato­kat — jegyezte meg Fáik Miklós, s mintha csak megérezte volna gondolatunkat Papp Sándor, a szállítási üzemegység vezetője lépett be az irodába. így fel­idéztük a kitörés utáni órák szállítással kapcsolatos feladatait. — Először is felmértük azt, hogy milyen eszközökre van szükségünk — magyarázta a szállítási üzemegység vezetője. — Amikor ezt számba vettük, kiderült, hogy milyen gépeket, berendezéseket kell a társválla­latoktól, társüzemektől kérnünk. Nagyon nagy és gyors segítsé­get kaptunk. A siófokiaktól pél­dául mocsár járó markológép, Szolnokról két tartálykocsi, da­ru, máshonnan traktor, dózer érkezett és sorolhatnám tovább nem utoljára említve, sőt ki­emelve a társvállalatoktól, üze­mektől érkezett szakmunkásokat, akik szívvel-léQekkel segítettek és segítenek is. őszintén meg­vallva, kezdetben attól tartottam, hogy ismeretlen kollégáinkkal majd hogyan értjük meg egy­mást. Előre mindent megbeszél­tünk, aztán munka közben a zaj és a rekedtségünk miatt egy szót sem váltottunk. Több jegy­zetfüzetem is megtelt, leírtunk egymásnak mindent, amit el akartunk mondani. Mintha évek óta együtt dolgoznánk, szinte egymás gondolatát is ismerjük. Hirtelen órájára pillantott, s magyarázatként hozzátette, hogy Kiskunfélegyházára kell indul­nia. A kitörés óta sajnos több­ször mulasztott, de a mostani helyzet már megengedi, hogy délután részt vegyen a marxista —leninista esti egyetem harma­dik évfolyamának előadásain. □ □ □ Déltájban érkeztünk a gázto­rony környékéhez. A sátrakban ebédhez terítettek. Kezdetben a majsai üzemegység konyhája lát­ta el ebéddel, vacsorával az olaj munkásokat, aztán a halasi áfész is besegített, amint nőtt a létszám. Hétfőtől az étkeztetést a honvédség átvállalta. Saját dolgozóik, s a más vállalatoktól üzemektől érkezett segítőtársak is kedvezményes áron kapják az ebédet, vacsorát. □ □ □ • A speciális, QSfj teljesítményű daru várja, hogy mikor emelheti be zz új kitörésgátló berendelést. • Készül a világítás éjszakára. A robbanásveszély miatt kü­lönleges lámpákat használnak. — Hamarosan váltjuk egymást, addig átnézzük a mocsárjáró markológépet — magyarázta Nagy Zoltán gépkezelő, aki Szűcs László munkatársával együtt a siófoki vállalatnál dol­gozik. — Gépünkkel Szentendrén gázcsöveket fektettünk le, ja­nuár 31-én este kaptuk a hírt: irány Zsana. Február 1-én haj­nalban indultunk. A közeli ná­dasban 6—700 méteres csatornát kellett kialakítani, hogy a víz eljuthasson a szivattyúig, onnan pedig a kútig. — Évekkel ezelőtt a szegedi árvízvédelmi gát építésében részt vettem, gázkitörésnél most dol­gozom először, mltagadás, 5—6 óránként kellett váltanunk egy­mást — jegyezte meg Szűcs László. Az ebédlősátrak mellett egy markológép lánctalpát két férfi javította. — A Szegedről érkezett Szent- györgyvölgyi Lajosnak, az aggre­gátoros csoport vezetőjének na­• A 329 os aggregátor Lovásziból érkezett. Ezzel a berendezéssel ál­lították elő az elfojtáshoz szükséges magas fajsúlyú iszapot. (Tóth' Sándor felvételei) gyobb tapasztalatai vannak a kitörésvédelemben, egyebek kö­zött az algyői kitörés megféke­zésében is részt vett, de mint beszélgetésünk elején leszögezte, ilyen veszélyes, ilyen makacs gázkitöréssel még nem találko­zott. A Tisza-parti városból elő­ször heten jöttek Zsanára, az­tán az eróziós csővágásra még tíz szakember érkezett Szeged­ről. — A többi kollégánkkal szem­ben egyetlen előnyünk, hogy mi minden nap hazamentünk, igaz ugyan, hogy éjfél után estünk holtfáradtan az ágyba, de mégis csak otthon vagyunk, aztán haj­nalban kezdődik minden elölről. □ □ n Az iszonyú zaj után jólesett a diszpécserközpont viszonylagos csendje, ahol Barbócz Gábor, a helyi ügyeletet látja el. — Reggel 7-től este 7—8 óráig nem mozdulhatok el innen, egye­bek között a gépészeti, a szállí­tási, a kitörésvédelmi, az építési csoporttal tartom a kapcsolatot,' s az igényeket azonnal továbbí­tom. Több mint tíz éve dolgo­zom a szanki üzemnél, mint biz­tonsági megbízott. 1969-ben Szánkon, nemrég Kiskunhalas környékén, az Eresztő 7-nél már részt vettem gázkitörés megfé­kezésében,» de azok nem gyullad­tak be. A mostani munkánk nem tűr pihenést, sajnos még a néhány órás alvás idején sem tudok megszabadulni az intézni­valóktól. Ha jutna is egy szusz- szanásnyi idő, kezembe nyomnak több tucatnyi levelet, a lakosság eláraszt bennünket tanácsokkal, javaslatokkal... □ □ □ Az sem közvetlenül a gázki­törés megfékezésével kapcsolatos munka, amit Udvardy József, a szolnoki vállalat biztonságtechni­kai osztályvezetője és munka­társai végeznek. Az egyik leg­fontosabb biztonsági feladatot látják el, különböző műszerek­kel, saját berendezéseiket is többször ellenőrizve a levegő gázszennyezettségét mérik. A' széliránytól, szélsebességtől füg­gően határozzák meg azt a te­rületet, ahol naponta több al­kalommal méréseket végeznek,’ ugyanis a levegő gázszennyező­dése egy bizonyos fokot elér, a környéken minden munkagépei le kell állítani. Hk p IMP :■ i K~ "' "' W? __ ____________...I

Next

/
Oldalképek
Tartalom