Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6. • PETŐFI NÉPE • 3

Harcban

a természet erőivel

Két hétig zúgva, bömbölve égett a több mint kétszáz atmoszféra nyomással feltörő gáz Zsanán, az Észak—2 kutatófúrásnál. Elfojtására mintegy kétszázötven kitöréselhárító olajipari munkás és tűzoltó sietett az ország különböző részeiből a helyszínre. Rajtuk kívül a rendőrség, a határőrség, a karhatalom csoportosított ide át erőket a környék biztosítására, hogy a három kilométeres kiürített körzetbe avatatlan személy be ne léphessen. A megfeszített munkáról szombati—vasárnapi tapasztalataink alapján villantunk fel részleteket.

A frontvonal — mert valóságos csata folyik itt a természet elszabadult erőivel — a gázkút- tól alig háromszáz méterre húzódik. Itt sorakoztattak fel a tűz eloltására és a feltörő gáz elfojtására minden olyan lehetséges technikát, ami az országban jelenleg rendelkezésre áll. A helyszínen vannak a többi között a kiskunhalasi, a kecskeméti, a szegedi, a pécsi tűzoltók, a nagykanizsai, a szegedi, a szolnoki, a budapesti olajipari szakemberek. S ha nem teljes ez a felsorolás, az azért van, mert az állandó mozgásban csak a parancsnokok ismerik ki magukat.

A kitörés elleni harc kettőszázötven katonája immár tizenkét napja három műszakban rohamozza a tüzet. Amíg egy-egy akció előkészítése folyjk, addig a speciális brigádok pihennek. L/assan már két hete, hogy nem találkoztak családjukkal, s vannak közöttük olyanok is, akik a tűzriadó idején csa'k éppen hogy üzenni tudtak hozzátartozóiknak, hogy gázkitörés elfojtására indulnak.

Azóta sok minden történt, amiről a hírközlő szervek tájékoztatták is az ország közvéleményét. Az oltás a tűzoltók hatalmas vízfüggönyével vasárnap még nem sikerült. Sokat reméltek attól is, hogy egy szovjet páncélos lelőtte a felső kitörésgátlót. Az oldalirányú lángok azonban továbbra is megmaradtak, amelyeket turboreaktív repülőgépmotorokkal sem tudtak eloltani.

Amikor e sorokat írom, még ég a zsanai gázkút, s újabb és újabb rohamra indulnak ellene a tábori körülmények között élő kitöréselhárító brigádok és tűzoltók. Készenlétben áll egy újabb fegyver is, az úgynevezett homokeróziós puska. Buda Ernő bányamérnök Nagykanizsáról van itt, s ő magyarázza el működését.

— A hiba az — mondja az idős bányamérnök —, hogy az első kitöirésgátló feletti csőcsonkból oldalirányban is tör az égő gáz. Ha ezt a csonkot sikerülne eltávolítani, akikor már csak függőlegesen törne magasba az égő lángcsóva, amit könnyen el lehetne oltani. Készen állunk arra, hogy az eróziós puskával ezt a műveletet elvégezzük.

Röviden arról van szó, hogy egy hosszú csövön át, amelynek a vége villaszerűén kettéágazik, négyszáz atmoszférás nyomással kvarchomokot és vizet préselünk. A villás részben egymással szemben két fúvóka van, amelyen át irtózatos erővel lövell ki a kvarchomok, ami lényegében lefűrészeli a hibás csonkot. Az eróziós homokpuskát daru segítségével emeljük be a kútfejhez és irányítjuk a homoksugarat a megfelelő helyre.

Üjvári Béla és Csizmeg István a Kőolajkutató Vállalat szegedi részlegének dolgozói éppen a tűzfészek közelébe készülődtek. Amíg beöltöztek tűz- és hőálló ruhájukba, néhány szót sikerült váltanom velük.

— Eddig huszonnégy kitörés elfojtásában vettem részt, s ezt a feladatot is megoldjuk — mondja magabiztosan Újvári Béla. — A mi tennivalónk az, hogy a tűz eloltása után a kútfejről az alsó sérült kitörésgátlót leszereljük, majd az újat felszereljük.

— Milyen védelmet nyújt a ruha, amit magukra öltenek?

— Ezek a ruhák már sok próbát álltak ki, s szinte tűzbe lehet velük menni. Természetesen nemcsak úgy, egyszerűen, hiszen a tűzoltók is állandóan locsolnak

• Bevetés előtt megbeszélést tart a két tűzjáró ember, Juhász Béla

és Csizmeg István.

bennünket vízsugárral, nehogy veszélybe kerüljünk.

— Hányadik kitörésnél dolgozik? — kérdem Csizmeg Istvántól.

— Ez a tizennyolcadik bevetésem, tizenhat éve vagyok a kitöréselhárító csoport tagja. Most egyébként arra készülünk, hogy egészen közelről szemrevételezzük a kútfejet, és megállapítsuk, mit lehet csinálni. Ugyanis minden eset más és más megoldást kíván.

A kút körül a tűzoltók a vízágyúkat a feltörő lángokra irányítják. Megkezdődött az újabb akció.

N. O.

• Buda Ernő bányamérnök, aki az eróziós homokpuskával levágta a sérült csőcsonkot.

• Beöltöztek már a turboreaktív repülőgépmotorok kezelői is.

• UUII-n továbbítják a bizton- (Tóth Sándor felvételei) sági intézkedéseket.

NE TEREMTSÜNK ALKALMAT...

3. Indítókulcs az autóban

Manapság már nemcsak a lakásokba járnak betörők, de az igen jelentős értéket képviselő járművekre is szemet vetnek. Egy új bűncselekmény-kategória alakult ki a motorizáció fejlődésével, a gépkocsilopás. A járművek eltulajdonítása azonban nem azzal a céllal történik, hogy azt a tolvaj szétszedje és alkatrészeit másik kocsiba beépítse — ilyen is van — , hanem azzal közlekedjen mindaddig, amíg el nem fogy a benzin, vagy össze nem töri. Ilyenből, sajnos, egyre több történik az utóbbi időben.

Néhány nappal ezelőtt egy kecskeméti lakos délután 3 óra tájban az egyik óvodához hajtott Dacia személygépkocsijával. A hidegre való tekintettel járni hagyta a motort — emiatt nem vette ki az indítókulcsot —, s belépett az óvodába gyermekéért. A gyermeket felöltöztetni, előkészíteni az utazásra nem kis időt vett igénybe, s mire elkészült, csodálkozva tapasztalta, hogy gépkocsija eltűnt. Néhány perc múlva már a rendőrségi rádióadók a

rendszám alapján az egész megyében körözték a néhány hónapos, majdnem százezer forint értékű autót.

Kiskunfélegyházán az egyik rendőrjárőr állította meg a gépkocsit, s fogta el a tolvajt. Szerencsére sem a gépkocsinak nem történt baja, sem a benne elhelyezett értékek nem tűntek el. A tolvaj egyszerű magyarázatát adta a lopásnak. Ott állt a személy- gépkocsi járó motorral, csak sebességet kellett váltani, s már hetedhét határon túl volt. Két mozdulat elmulasztása miatt — kivenni a kulcsot a zárból, s bezárni az ajtót — egy egész apparátus lendült mozgásba, s majdnem tönkrement egy jelentős értékű személygépkocsi.

Kecskeméten az Aranyhomok- szálló előtt nemcsak külföldi, de magyar állampolgárok személy- gépkocsijai is várakoznak. A tulajdonosok általában — sajnos, nem mindig — bezárják a gépkocsik ajtajait, arra gondolva, így nem lophatják el azokat. Erre gondolt S. László tázlári lakos is, aki Kecskeméten éjszakázott. Reggelre azonban a gépkocsi eltűnt, s csak napok múlva sikerült fellelni. Hogyan vihették el a gépkocsit, amikor az ajtaját bezárta? Egyszerűen. A tettes kinyitotta, feltörte a gépkocsit, s megmozgatta a kormánykereket. Nyomban észrevette, hogy a jármű nincs ellátva kormányzárral. Az indítóvezetéket rövidre zárta, s a gépkocsit elindította. Ameny- nyiben S. László a kormányzárat is alkalmazza, a gépkocsit nem lehetett volna ilyen könnyen eltulajdonítani.

Korábban említettük, hogy nem minden esetben zárják be a gépkocsik, motorkerékpárok, segéd- motorkerékpárok tulajdonosai az ajtókat, láncolják le a kétkerekűket. A megyeszékhelyen egy hölgyvezető a fodrászhoz „ugrott be” a frizuráját rendbehozatni. Miután a fodrász előtt várakozott a kocsi-, nem zárta be. sőt az indítókulcsot is benne hagyta. Motorzúgásra kapta fel a felét, s amíg a búra alól kikászálódott, addig gépkocsijával a tolvaj már messze járt. Még az volt a szerencse. hogy volt telefon a fód- rászüzletben, s gyorsan vonalat is kapott, s így tudta értesíteni a rendőrséget. A tolvaj csupán néhány kilométert tudott autózni.

Egy pedagógusházaspár sokkal rosszabbul járt. Vendégségbe voltak hivatalosak, ahová személygépkocsijukon érkeztek. Nem

sok időt kívántak eltölteni, s ezért a férfi jóhiszeműen csak becsapta a gépkocsi ajtaját, de nem zárta le. Mint már ilyenkor lenni szokott, jól érezték magukat, s úgy döntöttek, tovább maradnak, s ezért a férfi lesétált a kocsihoz, hogy bezárja. A kocsi már nem volt a helyén. Nyomban a rendőrségre telefonált, bediktálva a gépkocsi rendszámát, ám az ügyeletes egy pillanatnyi türelmet kért. Nem telt bele néhány perc, s közölte, a gépkocsiját a tolvaj összetörte, mintegy 40 ezer forint anyagi kárt okozva. A tolvaj a helyszínről elmenekült, feltehetően nem sérült meg. Ugye, milyen kevés idő kell ahhoz, hogy a majdnem új autó ronccsá váljon? Igaz, a tulajdonos hibájából, aki nem zárta le az autóját.

A különböző járműlopásokról ezernyi példát lehetne felsorolni. Motorkerékpárokról, amelyeket a tulajdonosaik az indítókulccsal együtt odatámasztanak, a házak falához, kerítésekhez, vagy segédmotorokról, amelyek szintén csábítják a fiatalokat, a meggondolatlanokat, vagy éppen a bűnözőket arra, hogy felüljenek rá és elvigyék. Egy-egy jármű ára meglehetősen magas. Sokat kell érte dolgozni, sok mindenről lemondani. Nem szabad tehát magára hagyni.

Gémes Gábor

Formalizmus nélkül

A XI. kongresszus a pártmunka politikai, mozgalmi jellegének erősítésével kapcsolatban megállapította, hogy felesleges ülésezés, az indokolatlanul sok papírmunka figyelmet és energiát von el a tömegek körében folytatott politikai tevékenységtől. A párt vezető szervei e figyelmeztetés szellemében rendszeresen foglalkoznak a pártmunka módszereivel, a pártmunka stílusát érintő kérdésekkel. Tapasztalható is ezen a téren fejlődés, mert észrevehetően csökkent a testületi ülések, az írásos előterjesztések, jelentések száma és terjedelme. Az előrehaladás azonban nem olyan mértékű, hogy a formalizmus elleni küzdelemben „pihenjt” lehetne fújni.

Tulajdonképpen mit nevezünk formalizmusnak a politikai, a mozgalmi munkában?

Hol a határ?

Röviden fogalmazva: azt a munkamódszert, amely többre becsüli a látványos megoldásokat, mint a politikai munka tartalmát, az emberekkel, az ügyekkel való lelkiismeretes törődést. A formális, a bürokratikus megoldásokkal rendszerint a politikai munka hiányát igyekeznek pótolni, vagy helyettesíteni.

A helyes felismerés nehézsége a politikai, a mozgalmi munka természetében rejlik. A politikai munka, vagy annak eredménye soha «nem önmagában jelentkezik, s nem mérhető az életben használatos mértékekkel. A politikai életben, munkában nélkülözhetetlen a gyűlésezés, a párttestületek értekezleteiken vitatják meg a társadalmi élet fontosabb kérdéseit, s itt hoznak határozatot annak további formálására. A papírmunka, a jelentés, feljegyzés is nékülözhetetlen a politikai munka gyakorlatában. Ezek után szinte magától adódik a kérdés: hol a határ, mire mondjuk. hogy hasznos és szükséges, és mire azt. hogy felesleges?

Színvonalas munkát

A pártmunka stílusának fejlesztése nem egyszerűen és formálisan az ülések számának csökkentését jelenti, hanem elsősorban a megfontoltabb, tervszerűbb irányító munkát. Ez tartalmazza az ülések helyileg kialakult ritmikusságának fenntartását, a napirendi témák igényesebb megválasztását, a szóbeli előterjesztések számának növelését, az előterjesztések terjedelmének csökkentését. De jelenti azt is, hogy a határozatok végrehajtását biztosító helyi intézkedések kidolgozása, a végrehajtás szervezése és ellenőrzése álljon a párt vezetőségek munkájának középpontjába.

A tartalmas szervezeti élet feltételeit a pártszervezetek vezetőségeinek biztosítaniuk kell, tehát vezetőségi üléseket, taggyűléseket, pártcsoportértekezleteket, pártnapokat kell tartani, persze a helyi politikai feladatoknak megfelelő gyakorisággal és tartalommal. Az irányító munka tervszerűsége nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi, hogy -ameny- nyiben a tennivalók sokasága követeli, sűrítsék a rendezvények gyakoriságát, vagy adódhat olyan feladat, amelynek megoldása rendkívüli testületi ülés összehívását teszi szükségessé. A politikai élet jelenségeire való gyors reagálás jelenti a színvonalas politikai munkát.

Erősíteni a kapcsolatokat

A pártszervezetek területük mozgalmi-politikai életének irányítói, s egyben felelősei is. Irányító tevékenységük kiterjed a tömegszervezetek és -mozgalmak, társadalmi és gazdasági szervezetek munkájának segítésére, koordinálására. Ez utóbbi tekintetben sok még a pártszervezetek tennivalója, mert nem eléggé összehangolt a tömegszervezetek és -mozgalmak munkája és gyakori a formális elem. Elég sok még az átfedés, a párhuzamosság munkájukban, rendezvényeikben. Gyakori. hogy ugyanazt a napirendet megtárgyalja a pártszervezet, a tanács, a tömegszervezetek és -mozgalmak. Tekintve, hogy a politikailag aktív lakosság több szervezetnek is tagja, ugyanarról a kérdésről többször is kap tájékoztatást. Ezért néha úgy tűnik, hogy valamennyi rendezvényen ugyanazokat az arcokat lehet látni, a lakosság egy jelentős része pedig távolmarad az ülésekről, rendezvényekről. A pártszervezetek törekedjenek arra, hogy a tömegszervezetek és -mozgalmak hatásosabb rétegpolitikai tevékenységet folytassanak, igyekezzenek bevonni munkájukba a politikailag nem, vagy kevésbé aktív rétegeket. Tudatosabban törekedjenek arra, hogy az előadások, rendezvények a lakosság egyes rétegeit érintő és érdeklő kérdésekkel foglalkozzanak. Segítsék ebben őket a pártszervezetek.

Az említetteken kívül számos példát sorolhatnánk arra, hogy a politikai munka tartalmának figyelmen kívül hagyása milyen formában jelenik meg. Legyenek ezek bármilyen látványosak, ha csökkentik a párt és a tömegek közötti élő kapcsolatot, akkor károsak. A pártszervezetek úgy küzdenek eredményesen a formalizmus, az üresjárat, a bürokratizmus ellen, ha az elérendő politikai célból kiindulva határozzák meg munkamódszerüket, a politikai munka formáját és gyakoriságát.

M. S.

KÉPERNYŐ

Amerikai . komédia

Aszlányi Károly háromfelvonásos bohózatát televízióra alkalmazó Juhász István szerint az Amerikai komédia „magán viseli rengeteg korabeli társa jellemző jegyeit, .... a ragyogó első felvonást a (?) mérsékeltebb második követi, a harmadikra pedig ne vesztegessünk sok szót.”

Szerencsére észrevette a vígjáték eme fonákságát és újra írta a művet.

Szombaton este ezért láthattunk egy szellemesen, érdekesen kezdődő, majd egyre inkább ellaposodó, végül kínosan vonszolódó tévéjátékot.

Az átdolgozó döcögős előzetesében hiányolt „hármas tagolásban” került a közönség elé a negyven esztendős mese, volt eleje, közepe, vége, azaz Juhász szerint „esztétikai kategóriája”.

A tévéváltozat és az eredeti vígjáték összevetésére a rossz kecskeméti könyvtári állapotok miatt •sajnos, nem volt módom. így csak feltételezem, hogy az utólagos húzások és toldások, módosítások, csavarások és egyszerűsítések okozták az előadás stíluszavarát.

A rádióújságban közölt tájékoztató szerint Aszlányi 1938-ban bemutatott műve „csak vidám volt, és derűs, könnyed és szellemes”. Szívesen írnék erről az Amerikai komédiáról is, csak ennyit; mint egy falat kenyérre úgy áhítozik a közönség önfeledt nevetés, jókedvű műsorok után.

Aszlányi neve és a tévéjáték indítása azt sejtette, hogy most teljesül eme várakozása. A szerep- osztásból következtethetően egy tipikus amerikai karriertörténettel kívánta szombaton este megnevettetni a tisztelt publikumot Karinthy Márton rendező.

A.dva van egy jó képű, jó eszű, ámde — minő kellemetlen, szégyenletes — pénztelen fiatalember, aki kaját fegyvereivel győzi le a rideg-hideg, elképzeléseink szerint tipikus üzletlányt, teszi asszonyává, fosztja meg üzletétől, az energikus hölgyet.

A néző sohasem a százezreknek, a millióknak (mármint a dollároknak) szurkol, hanem a nincstelen ügyeseknek, a becsületes agyafúrtaknak, jelen esetben Cole úrnak, kellett volna. Mivel az alkotók nem tisztázták, hogy az ifjú számára a vagyon megszerzése csak eszköz volt a nő meghódítására, vagy az igazgatói cím birtoklásáért házasodott meg csupán, olykor Lukács Sándor sem tudta, miként viselkedjen, „mire vegye” a figurát. Csakazértis megmutatom hősszerelmesnek, vagy cinikus törtetőnek. A bonyodalmakból, az amerikai viszonyokból adódó helyzetkomikumok kiaknázásával nevezetesen, vagy groteszk túlzásokkal?

A már idézett előzetes szerint „a hajókabinban játszódó tömegjelenetből kiderül, hogy sok jó színész kis helyen is elfér.” Így igaz, de az is kiviláglott, hogy a legjobb ötletek sem jönnek be, ha a rendező el-elvéti a szöveggel meghatározott — hogyan is mondjam — vígjátéki stílust, ha elsikkadnak ragyogó poénok, hosszú sistergés után elhamvadnak az összehordott 'Viccpetárdák. '

Aszlányinak, a rutinos színészeknek, a már ezerszer bevált sablonoknak tulajdonítsam, hogy időnként hatalmasakat nevettem? Olykor igazán élveztem is a játékot, de azért ez nem volt igazán „amerikai", sem igazán „komédia”.

A szombat esti műsorok átlagos színvonalát így is fölözte. És ez nem kevés!

Heltai Nándor