Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

1979. február 25. • PETŐFI NÉPE • 3

A

lig kezdtünk beszélgetni Okvátovity Istvánnal, Úszód község fiatal tanácselnökével, íelcsörgött a telefon. Az elnök íróasztalához lépett, s amint a hívó első szavait meghallgatta, máris tollat, papírt vett elő. Álltában, az asztalhoz támaszkodva buzgón jegyez- getett. A megismételt „végszavakból” annyit kivettem, hogy állatfelvásárlási ügyben keresték, ezzel kapcsolatban írt fel adatokat.

Eközben használtam ki az alkalmat, hogy az ajtóval szemközt függő helységtérképet közelebbről is szemügyre vegyem. Nem az „abrosz” különlegessége fogott meg — hiszen térkép — térkép, és egy idegennek nem sokat mondanak az utak, porták, terek, házingatlanok körvonalai. Más tűnt fel ezen a térképen. A rajzolatok színes idomai alatt, mintegy lábjegyzetként öt szövegoszlop sorakozott. Mindegyik fölött egy-egy évszám, melyekből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy az V. ötéves tervidőszakot fogják át.

A falirpappa mellett már ki is lehetett olvasni, hogy az ötéves településfejlesztési tervfeladatokat találjuk ott — évenkénti bontásban.

Ügyes ötlet — fordul meg az ember fejében —, aki belép az elnök szobájába, mindannyiszor megláthatja, hol tartanak a lakossággal együtt elhatározott tervek teljesítésével. Hogy miből derül ez ki? Az X-ek sokaságából, amelyek már szinte mind az öt lajstromoszlopot berácsozzák.

Nos, hát éppen ez kelti fel az ide látogató kíváncsiságát. Hogyan is értelmezzük ezt a térkép-lábjegyzetet? Még nem járunk az ötödik ötéves tervciklus végén, de már az 1980-as oszlopban is kiikszelték az eredetileg felírt célkitűzéseket. A még érvényes sorokról lerí, hogy utólag, azaz jobban mondva pótlólag kerültek a térképre. Mire Okvátovity István végez a telefonálással, azt is kikövetkeztetem, hogy jobbadán

1978—79—80 gyarapodott ilyen új elhatározásokkal.

Mondom is az elnöknek, s ő mindjárt bazsalygós készséggel megmagyarázza.

— Azért van így, mert amit az ötödik ötéves tervre elhatároztunk, 1977. végére meg is valósult.

Igen a számon van, hogy kérdve megjegyezzem — olyan túlzott óvatossággal terveztek? Jóval lehetőségeik „alá”, hogy így köny- nyen túlszárnyalják célkitűzéseiket? De jó, hogy nem hirtelen - kedtem el a dolgot.

Á tanácselnök — szinte gondolataimban olvasva — jókedvűen és pillanatok alatt kereste elő irattartójából a „dokumentumokat”. „Első olvasatban” is meggyőződhettem róla — de hisz' hogy is vontam volna kétségbe? —, hogy a villanyhálózat-, a tanterem- és betonjárda-építés épp úgy befejezett tény, mint az ABC- bolt vagy a telekalakítás, azokra a fejlesztési alap betervezett pénzösszegeit beütemezés szerint felhasználták.

De az igazán határidő előtti teljesülést még ez sem magyarázza.

— A megye településfejlesztési versenyben több éven át elért

— harmadik, második, s végül első — helyezésekért kapott „összesített” jutalommal, "ötszázezer forinttal növekedett a fejlesztési alapunk. Ezért tudtuk — úgymond

— előbbre hozni eredeti terveink valóraváltását.

Mire az idei fejlesztési célok ismertetésére kerül sor, bekapcsolódik beszélgetésünkbe Ivanics Gyula községi párttitkár is. Hamarosan kirajzolódik a község társadalmi karakterének egyik fő vonása: az egészséges patriotizmus, falujuk szeretete. Nem szép szavakban merül ez ki. hanem a

társadalmi munkában évről évre megnyilvánuló tettekkel bizonyítják. Hogy egyebet ne mondjunk — másképp aligha sikerült volna több esztendőn át „dobogós helyezéseket” kivívniuk a megyei településfejlesztési versenyben.

. — Járdaépítés? A tanács évek óta csak a cementet adja hozzá, meg egy kőművest állít a munkák szakszerűsége kedvéért. A többi a lakosságból „telik ki” — említi jellemzésül Okvátovity István. — A tsz ingyen szolgáltatja a sódert; kocsikat, pilótákat kapunk tőlük a szállításhoz. Az intézmények szocialista brigádjai az építkezéseknél segítenek be, mint például az öregek napközijénél tették a falazással, vakolással, villanyszereléssel.

— Az 1977 utáni célkitűzések, tehát az új feladatok közül említsenek néhányat.

— Az egészségház bővítése kész; hat utcában a járda megépült; négyszázezer forintba került az iskola központi fűtése.

— Azóta alakult ki az új Radnóti utca — 13 telekkel.

— Az idei tervek?

— Több tanácsülésen elhangzott, jogos lakossági igény, hogy téglajárdáinkat, valamint tönkrement betonjárdáinkat át kell építeni. Körülbelül 1500 folyóméter betonjárdát tudunk készíteni az erre tervezett 50 ezer forintból. Óvodánk udvara szűk már ahhoz, hogy a gyerekek szabadban való mozgását, játékkedvét kellőképpen kielégítse. Nyolcvanezer forintunk van a bővítésre, az egyik szomszéd ingatlan pénzbeli kártalanításával. A kultúrház központi fűtésének kiépítésére 100 ezer forintunk van, amihez a járási hivataltól külön keretként kaptunk 40 ezer forintot. Körülbelül 1.5 kilométer hosszú, 4 méter széles salakos utat tudunk kiépíteni a község belterületén. Negyvennyolcezer forintnyi keretünk a salak árát és a tanácsi gépkocsi önköltséges fuvardíját tartalmazza.

Az áttekintés kis szünetében az asztalon félig kigöngyölt papírra terelődik a figyelem. Azon is községtérkép, csak még vázlat. Kiderül, hogy ez is a fejlesztési tervekhez kapcsolódik. Elmagyarázza a tanácselnök, hogy új falurész gyanánt szerettek volna kialakítani egy új utcát — a Fel- szabadulás nevűt — 14 telekkel. De menten hozzá is teszi.

— A kártalanítás, víz, villany azonban 700 ezer forint költséggel járna, ami három-négy évi pénzünket elvinné. Ezért döntöttünk úgy, hogy módosítjuk a rendezési tervet. — Szétteríti a térkép- vázlatot, s azon már a párttitkárral együtt mutatják. — Itt van ez a „gödör”-rész most külterületre esik. Mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület, de 14— 16 telek bízvást kihozható belőle. A megyei vállalat már készíti a tervet, s jövőre vásárolhatóak lesznek ott az olcsó telkek.

— Ilyen nagv az igény?

Ivanics Gyula mindjárt megindokolja.

— Főleg tsz-fiatalokra, ifjú házasokra jellemző mostanában, hogy önálló otthont igyekeznek építeni maguknak. Egyre kevésbé tartják magukat a régi hagyó-' mányhoz, hogy otthon a szülői házban maradjanak.

— Nyilván — anyagi tehetségük is megvan rá.

— A tsz-ben 45 ezer forint a jövedelemátlag évente, ehhez jön a háztájiból nyert haszon. Amellett a szövetkezet is különböző kedvezményekkel segíti a fiatalok lakásépítését.

— Ami azt is kifejezi, hogy nem kívánkoznak el a faluból.

— S abban is lehet ennek szerepe, hogy míg 1970-ben még csak 1450 volt a lakosság lélekszáma, napjainkban ezerhatszáz.

— Meg abból is lemérhetünk valamit, hogy az utóbbi években

12—15 tanuló volt az iskola első osztályában, viszont 25 gyerek születik esztendőnként...

Kell hát a több porta, új ház, s mint látjuk, az óvodaudvar bővítése is időszerű.

Milyen hasznos volt az a nyereség, amit a településfejlesztési verseny éllovasaiként szereztek. Azzal már a szó szoros értelmében a jövőt is „határidő előtt” építhették.

Tóth István

• Nemrég adták át az öregek napköziotthonát.

Változik a falutérkép

KECSKEMÉT-DELHI

Bács-Kiskun megyéből induló külföldi IBUSZ-utazások

Két fiatal lány a tengerparton homokvárat épít. A nyár nevet ránk az IBUSZ külföldi utazásainak 80 oldalas prospektusáról. Ilyen vaskos még nem volt sohasem az utazási iroda programfüzete, mint az idei. Ilyen gazdag sem, hiszen ezúttal először Ausztrália is — vagyis mind az öt világrész — szerepel az utazási lehetőségek között. Igaz, az igények is megnövekedtek, tavaly már több mint ötmillió magyar állampolgár járt külföldön.

Sándor lmrénét, a kecskeméti IBUSZ-iroda igazgatónőjét arra kértük, tájékoztassa lapunkat, mit terveznek az idén, milyen külföldi utazásokat indítanak közvetlenül Bács-Kiskun megyéből?

— Először is arról szeretném tájékoztatni a szabadságukat külföldön tölteni szándékozókat — mondotta az igazgatónő —, hogy az 1979. évi 80 oldalas program- füzetben szereplő valamennyi üdülési, társasutazási, városláto- gatásd, valamint lakossági keret terhére történő utazásokat, autóstúrákat, package-túrákat intézzük, az új útlevél és valutarendelkezések figyelembevételével. Emellett — mint ahogy már évek óta — ebben az évben is szervezzük a népszerűvé vált, megyénkből induló utazásokat. Hozzátehetem — mondotta —, hogy a központi programfüzethez hasonlóan, a mi ajánlataink is bővültek, gazdagabbak lettek.

Változatlanul nagy az érdeklődés északi szomszédunk, Csehszlovákia iránt. Tovább folytatjuk ezért a szlovákiai körutazások, a magas-tátrai üdülések, kirándulások szervezését, július végén pedig a cseh várak és kastélyok megtekintését vettük programba. Változatos társasutazási lehetőségeket biztosítunk Lengyelországba is. Egész nyáron — májustól októberig — indítjuk vonattal, autóbusszal az 5 naptól két hétig terjedő utakat Zakopánéba, Krakkóba, a Déllengyel hegyvidékre, Krakkótól a tengerpartig kiállítások, műemlékek, városok megtekintését tesz- szük lehetővé.

A Német Demokratikus Köztársaság tájai, városai ugyancsak sok szép látnivalót, emellett pihenési lehetőséget kínálnak. Július végén, augusztus elején üdülő csoportot szervezünk vonattal Bautzenbe, Sebnitzbe, Stolpenbe, majd különutat indítunk a délnémet várak, kastélyok megtekintésére. Akik pedig a délnémet városokra kiváncsiak, azok Lipcse—Erfurt, Lipcse— Drezda stb. utainkrá jelentkezhetnek.

Tavaly indítottunk először csoportokat Eszak-Erdélybe. Ezek nagy sikere bátorított arra bennünket, hogy az idén áprilistól októberig folyamatosan szervezzünk a Borsa—Máramarosi havasokba társas kirándulásokat. Újdonság is lesz, a nyolcnapos üdülés Duranban, a Békás-tónál, az utazás Erdélyen át történik. Akiket Brassó környéke érdekel, azoknak a poianai üdüléseinket tanácsolom.

Mint minden évben, természetesen a Szovjetunióba is indítunk társasutazásokat. Az első út Leningrad, repülőgéppel, a nőnap alkalmából. Ezt követi a le- ningrád—moszkvai különvonat március végén. Újdonságaink pedig a fekete-tengeri hajóút júniusban. Az utasok különrepülő- géppel mennek Odesszába, ott hajóra szállnak és Jalta—Szocsi —Batumi—Szocsi—Novoroszijszk —Jalta—Odessza útvonalat teszik meg.

A megyéből induló nyugati társasutazásokat Ausztriával kezdem. Hangulatosnak kínálkozik a bécs—salzburgi, a stájerországi és különösen a salzkammerguti tavak úticélú, öt-öt napos autóbusz-kirándulásunk. Ide számít az isztambul—szófia—belgrádi — oda repülőgéppel, vissza autóbusszal — lebonyolításira kerülő út, s előnye, hogy nem számít

nyugativaluta-igénybevételnek. Ehhez hasonló az urnag—velencei ötnapos jugoszláv tengerparti társasutazás. A görög tengerparton Loutraikiba augusztus végén mehetnék irodánk szervezésében az érdeklődők. -6 nem utolsósorban említem, hogy az idén ds indítunk Indiába nyolcnapos társasutazást. Utasaink Budapestről Delhibe és onnan vissza természetesen repülőgéppel mennek, Sikandrába, Jaipurba, Agrá- ba, Amberbe (ahol elefántháton is lesz alkalmuk ülni) pedig autóbusszal látogatnak el.

Természetesen nemcsak társas- utazásokat szervez irodánk. Autósok és egyénileg utazók részére is bő programot' kínálunk.

IBUSZ-valutakerettel májustól— szeptemberig egy- és kéthetes üdüléseket ajánlunk a jugoszláviai tengerpartra, Umagba, a romantikus kis isztriai halászvároskába, Porecsba, Rovinjba, Ra- baaba, Opatijába, Rajosakba, Novi Vinodolskiba. A vonattal utazók vasúti díjkedvezményt is kapnak. Mi magunk július második felében autóbuszos utazást is indítunk Opatijába és Rabac- ba. Ugyancsak az IBUSZ-valuta- keretből biztosítjuk az autósok részére a Forma I. autóverseny világbajnokságra a kiutazást az ausztriai Zeltwegbe, s az ünnepi játékokra Veronába.

A Magyar Nemzeti Bank által a lakosság részére háromévenként nyújtható, valutakeret terhére is szervezünk külföldi programokat. Az IBUSZ szállodai elhelyezést és teljes, vagy félpanziós ellátást biztosít. Az utas a tetszés szerinti közlekedési eszközökkel utazik a találkozási helyre. A városnéző programokat és a kinti utaztatást autóbuszokkal bonyolítják le. Ilyen jellegű utakat indítunk Spanyol- országba, Olaszországba, Francia- országba, s már szervezzük a Görögország—Törökország, valamint a Törökország—Görögország utazást. A különbség a kettő között csupán annyi, hogy az egyik csoport tagjai Athéniben, a másiké Isztambulban találkoznak.

Végül még annyit, hogy a saját autóbusszal rendelkező vállalatok, gazdaságok, szövetkezetek részére is szervezünk utakat, elsősorban a szocialista országokba. Nyugati utakat is, de csak abban az esetben, ha valameny- nyi utas rendelkezik lakossági keretű érvényes valutaengedély- lyel — mondotta befejezésül Sándor Imréné.

N. O.

Közhangulat és ügyintézés

Vannak íratlan törvények, amelyeket a tapasztalatok formálnak következetesen érvényesülő igazsággá. Ilyen törvényszigorú igazság az is, hogy a közhangulat alakításában és alakulásában kulcsszerepük van a tanácsoknak. Figyelmes törődésüktől a bürokráciamentes, érdemi ügyintézéstől függ a hétköznapi életben az állampolgárok nyugalma, kedélyállapota, kiegyensúlyozottsága. Nem túlzás így beszélni a tanácsi munkáról. A valamikori közigazgatási _ „idézést” a nép nyelve „időzésnek” nevezte. Ebben benne foglaltatott az a sok keserű, megalázó tapasztalat, amelynek _ nyomán egyértelmű volt a minősítés: az államigazgatás nem az emberekért, hanem az emberek ellen van. Zaklatja az állampolgárokat, rabolja idejét, pénzét és nyugalmát.

E7 a vélemény nem változott meg máról holnapra. Ma mégis azt mondhatjuk, hogy bár az emberek általában idegenkednek a hivatalos ügyintézéstől, mégis könnyebb szívvel, nagyobb bizalommal keresik fel a tanácsok dolgozóit.

Évente öt és fél millió beadvány

A tanácsok feladatköre a kormányzati intézkedések hatására terebélyesedik, így munkájuk növekvő hatással befolyásolja a települések fejlődését, a lakosság ellátását.

Maradjunk az ügyintézésnél, vagy ahogyan szaknyelven nevezik, a hatósági tevékenységnél. Talán kevesen gondolnák, hogy a tanácsi köztisztviselők évente öt és fél millió beadvánnyal foglalkoznak, két és fél millió ügyben hoznak határozatot és mintegy 30 millió esetben foglalkoznak a hozzájuk fordulókkal. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak — beleértve a csecsemőket is — évente legalább három esetben van hivatalos ügye. A tanácsok általában megnyugtatóan intézkednek, az ügyek 95 százalékát az előírt határidőn belül zárják le. Létrehozták az ügyfélszolgálati irodákat. írásos útmutatók, tájékoztatók készülnek, munkaidőn túl is fogadják az ügyfeleket.

A bürokrácia azonban ma is kísértő rém. De nem hétfejű sárkány, amelyet nem lehet legyőzni. Igaz, azt sem mondhatjuk, hogy nincs szükség állandó küzdelemre. Azt mondtuk az előbb, hogy a tanácsok az ügyek 95 százalékát határidőre intézik el. Ám. akinek az ügye éppen az öt százalékban foglaltatik, azt aligha vigasztalja a 95 százalékos eredmény.

A jogszabály keretei között

A követelmény a százszázalékos ügyintézés. Rögtön azt is hozzáfűzhetjük, hogy a mennyiségi formai teljesítés csak alapkövetelmény. Sokkal fontosabb az ügyek érdemi intézése, az ügyintézés jogpolitikai elveinek következetes alkalmazása.

A kulturáltság, a gyorsaság, a törvényesség, a méltányosság elválaszthatatlan egymástól. Különösen a méltányosság körül vannak zavarok. Az igaz, hogy ezzel csak a jogszabály keretei között lehet élni, de fontos, hogy a jogszabályok módot adjanak a méltányosságra. Olyan gyakorlatra van szükség az államigazgatásban, ami az ügyeket megoldja és nem csupán formálisan zárja le. Azt persze figyelembe kell venni, hogy minden ügy, a magánügy is —, ha például két szomszéd pereskedik egymással — két szemben álló felet jelent. Olyan döntés elképzelhetetlen, hogy az államigazgatás mind a két félnek igazat adjon. De megnyugtató, törvényes megoldásra mód van és az ilyen következetes döntés nemcsak lezárhatja az ügyet, hanem a demokratikus jogérzetet is erősítheti mind a két ügyfélben.

A jó ügyintézéshez hozzátartozik az alapos és következetes hatósági ellenőrzés, főleg a szövetkezetek törvényességi felügyelete, az árellenőrzés, a munkaerő-gazdálkodás és a környezetvédelem ellenőrzése.

Nem az állampolgárokra tartozik elsősorban, de meg kell jegyezni, hogy a jobb ügyintézés érdekében javítani kell a tanácsi munka tárgyi adottságait: kisgépek alkalmazásával, a nyomtatványok korszerűsítésével, a munkát gyorsító technikai eszközök elterjesztésével.

Formalitás és rátermettség

A tanácsok egyre több állampolgárt vonnak be az ügyek intézésébe, mint véleményezőket, mint javaslattevőket. Hasznosak az úgynevezett tanácsi bizottságok; mintegy 16 ezer tagjuk között nemcsak tanácstagok vannak. Ezeket a bizottságokat persze nem lehet a szocialista demokrácia egyedüli letéteményeseinek tekinteni. Nem megnyugtató tapasztalat az, hogy az utóbbi időben túlságosan elszaporodtak a különféle szakbizottságok. Van néhány megyei tanács, ahol a tanácsi bizottságok mellett vagy negyven szakbizottság működik. Szinte törvényszerű, hogy ilyen esetben sok a formalitás és a párhuzamosság. Lábrakapott például olyan felfogás is, hogy több szerv együttműködését csak társadalmi bizottságok szabályozhatják. Ez így nem igaz. A bizottságok, amelyekben kiváló szakemberek foglalnak helyet, hasznos tanácsokat adhatnak, jó javaslatokat terjeszthetnek a hivatásos ügyintézők elé, de semmiféle bizottság nem vállalhatja át az apparátus, a kinevezett vezetők vagy választott tisztségviselők feladatát. A bizottságok nem dolgozhatnak a tanácsok helyett. így például különböző intézmények koordinációját csak a hivatásos vezetők láthatják el, akiknek erre hatáskörük, hivatalos befolyásuk van. A bizottsági munka tehát a demokrácia fontos eleme, és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor le kell hántani róla a demokratizmus ellen ható formális elemeket.

A legfontosabb feladat a munka minőségének javítása, ehhez kell megteremteni a kedvező feltételeket, s mindinkább bevonni a lakosságot az élet ezer fajta dolgának intézésébe.

S. I.

Gyorsan és pontosan. (Pásztor Zoltán felvétele)

• Az egészségház. (Straszer András felvételei)