Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

1619. február 2. • PETŐFI NÉPE 3 Cselekvési egység a végrehajtás első vonalában PANORÁMA Korszerű keresztezések A párt vezető szerepének érvé­nyesülésében és szüntelen erősíté­sében mindenkor meghatározó szerepe volt az alapszervezeti 1 munka tartalmasságának, haté­konyságának. A fejlett szocialista társadalmat megvalósító mai te­vékenységünk időszakában külö­nösen indokolt e követelmény meglétének elemzése és folyama­tos biztosítása. Egyszerűbben szól­va: a politikai munka eredmé­nyességét alapvetően befolyásolja, hogy miként alakul a munka a végrehajtás első vonalában. A XI. kongresszus határozatai új lendületet adtak az alapszer­vezeti pártélet fejlődéséhez. Sike­rült biztosítani a folyamatos párt­közösségi életet, a szervezeti egy­séget és ezzel párhuzamosan a figyelem a tartalmi munka felé irányult. A fejlődés egyik nagyon lényeges előfeltétele volt és lesz a jövőben is, a sajátos helyi kö­rülményekhez való tökéletesebb igazodás gyakorlata. A felsorolt követelmények együttes érvényesüléséhez ugyan­akkor elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a pártalapszervezeten belül ideológiai téren, a politiká­ban és természetesen a minden­napi cselekvésben is egység le­gyen. A komplexitás alapja aligha lehet más, mint a párttagság ak­tivitása. A téma tehát időszerű, hiszen az alapszervezeteknek mennyiségileg egyre több és egy­re összetettebb feladatokat kell megoldaniuk. Növekszik a fejlő­désben betöltött szerepük, társa­dalmi jelentőségük, másrészt pe­dig a munkavégzés feltételei is sok tekintetben változtak. O Csak néhányat említünk. Az utóbbi években folya­matosan változott a párttagság korösszetétele. Sokaknak a felsza­badulást követő évek politikai harcai nem személyes tapasztala­tot, hanem tanult történelmet je­lentenek. Kedvezően változott az iskolai végzettségi arány, maga­sabb szaktudásuk és ma más a jövedelmi és életviszonyaik is. Megnőttek a követelmények a gazdasági munka pártirányításá­ban, az ideológiai munkában, a tömegpolitikai tevékenységben és nem utolsósorban a szocialista de­mokrácia fejlesztésében. Mindez új követelményeket tá­maszt az alapszervezetekben fo­lyó politikai nevelő és szervező munkával szemben, szükségessé teszi a munkastílus bizonyos fej­lesztését, változtatását is. A cél kézenfekvő: tovább kell fejlesz­tenünk a pártalapszervezetek cse­lekvő egységét, a kommunisták egyéni és kollektív aktivitását. Milyen módon? Milyen részterü­letek hangsúlyozottabb segítségé­vel, rangsorolásával? A cselekvési egységet nem lehet elválasztani az ideológiai, politi­kai egységtől. Nincs és nem is le­het egymástól elszakított politi­kai, ideológiai, vagy szervezeti, cselekvési irányultsága a párt- alapszervezeteknek. Egyik sem funkcionálhat eredményesen a másik nélkül. A követelmény, amely jegyében vizsgálódunk, nem kevesebb mint az, hogy a pártalapszervezetek milyen mér­tékben tudnak a szűkebb műkö­dési terület valóságos politikai irányítói, gazdái lenni. O A fenti célkitűzés elérésé­ben vitathatatlan jelentősé­ge van a pártmegbízatásoknak. A XI. kongresszus óta megyénkben is figyelemre méltó fejlődés ta­pasztalható ezen a téren. A fel­adat az, hogy a pártalapszervezet minden tagja valamilyen szinten aktivizálódjon. Ott, ahol a leg­eredményesebben tud eleget ten­ni a megbízatásnak. Régóta han­goztatjuk, de ma is időszerű — el kell kerülni a formális megbí­zatásokat. Ugyanakkor fontos fel­adatunk, hogy a megbízatások tel­jesítését következetesebben érté­keljük. Menet közben is, segítő módon politikai felelősséggel. Helyenként vita folyik arról, hogy mi tartozik konkrétan a pártmegbízatások sorába? Egye­sek csak a párttisztségeket, a vá­lasztott testületi tagságot és a tö­megszervezetekben végzett munkát sorolják ide. Pedig nagyon is fi­gyelemre méltó a szóbeli agitáció, (a napi politizálás) a gazdasági propagandatevékenység, a politi­kai irodalom terjesztése, vagy ép­pen a pártsajtó szervezése. Kell-e külön hangsúlyozni például b párt-, állami, gazdasági és társa­dalmi szervek közötti hatékony koordináció segítésének a jelen­tőségét? Aligha. A felsorolást még jócskán folytathatnánk, de anél­kül is kézenfekvő: a pártalápszer- vezeti közösség előtt álló felada­tokat kell lebontani egyéni meg­bízatások formájában, célszerűen differenciáltan. O A párttagság aktivitásának egyik legtermészetesebb színtere a taggyűlés. Az a fórum, ahol a közös munkát tervezik és az elvégzett tevékenységet minősítik. Tartalmi szempontból megfele­lőek, ám a vitakészséggel helyen­ként mégis baj van. Az okok? Több irányúak, de egy-kettőt ér­demes felsorolni. A taggyűlési elő­terjesztések némelyikében még mindig sok az általános megfo­galmazás. Sajnos, nem ritka, hogy teljesen hiányoznak a konkrétabb kritikai vagy elismerő állásfogla­lások. Esetenként nem sikerül tel­jesebben megragadni a politikai rnegközelités formáját, módszerét. A vitakészséget más körülmé­nyek is befolyásolják. Taggyű­léseken pártcsoport-megbeszélése- ken esetenként érzékelhető egy- fujta töprengés: „Mit mondjak er­ről vagy arról a kérdésről, amikor itt ülnek a vezetők is?” A veze­tők egynémelyike ugyancsak töp­reng és arra gondol, hogy „itt is én mondjam el?” Az ilyen tag­gyűléseken — szerencsére ez a kevesebb — a pártközösség nehe­zen tudja teljesíteni igazi hivatá­sát, azt, hogy irányt szabjon a működési területen soron követke­ző legfontosabb politikai hivatali tennivalóknak, és hogy azokra mozgósítson is. O A cselekvés az aktivitás fontos előfeltétele a színvo­nalas alapszervezeti információs tevékenység. Nyilvánvaló, hogy csak akkor számíthatunk aktí­vabb, cselekvőbb politikai maga­tartásra, ha mindenki pontosab­ban tudja, hogy mi a helyzet, mi a közös tennivaló, mi a saját konkrét feladata a politika gya­korlati megvalósításában. Az in­formációs munka alapszervezeti szinten is szervezettebb lett. Tar­talmát, hatákonyságát tekintve is örvendetes a fejlődés. Egyre job­ban érzékelik és jelzik azokat a té­mákat, amiről az emberek be­szélnek, amit vitatnak, vagy arról is, amit kevésbé helyesen értel­meznek. Amiben feltétlenül javí­tani lehet és kell is: jelenleg még kevés alkalommal fordul elő, hogy az alapszervezeti információ azt is tartalmazná, hogy a jelzett do­logban ki a felelős, és milyen in­tézkedésre került sor helyileg. © A pártalapszervezeteken be­lüli ideológiai, politikai és cselekvési egység, csakúgy, mint az aktív politikai magatartás nyil­ván nem statikus. Az egység fo­lyamatos követelmény, amit új­ból és újból történő megerősíté­sének felújításának tükrében kell, hogy értelmezzünk. Az aktivitás erősítése szempont­jából ezért is, talán a legfonto­sabb az, hogy a felsőbb pártszer­vek által hozott határozatokat az alapszervezetekben a politikai és gazdasági vezetők egységesen ér­telmezzék és végrehajtásukért együttesen, összehangoltan lépje­nek fel. A határozatokat ugyanis nem elég csak „levinni”, ismer­tetni, hanem a helyi körülmé­nyekre alkalmazni is kell. Konk­rétabban meg kell határozni, hogy a végrehajtásban kinek mi a fel­adata és a felelőssége. A pártalapszervezetekre vonat­kozóan ma már igen sok értékes tapasztalattal, jó módszerekkel rendelkeznek megyénk pártszer­vei. Most arra van szükség, hogy e tapasztalatok elméleti általáno­sításával is adjunk az eddiegiek- nél több segítséget a gyakorlat fejlesztéséhez, a módszerek töké- letesitéséhez, a párttagság aktivi­tásának, cselekvési egységének erősítéséhez. Szabó Attila A világ legtöbb nagyvárosának szerkezete, úthálózata olyan kor­ban jött létre, amikor a motori­záció legfeljebb csak gyerekci­pőben járt. A járművek számá­nak rohamos növekedésével az­után mindenütt egyre tarthatat­lanabb helyzet állt elő, amit csak radikális, hatalmas pénzösszege­ket felemésztő beavatkozással le­hetett megoldani. A városoknak és környéküknek a korszerű jár­műforgalom számára való átfor­málása még napjainkban sem ért véget, sőt a jövőben is tartani fog. Mint az a vizsgálatokból kiderült, a bajok oka többnyire nem az egyenes útszakaszok áteresztőké­pességében van. Az igazi aka­dályt a csomópontokon való át­jutás jelenti, s végső soron ezek a szűkületek szabják meg az út­rendszer tényleges kapacitását. Nem ritkaság, hogy egy rossz „szűkület” miatt az út korábbi kapacitásának 75—80 százaléka is elvész! A közvetlen megoldást általá­ban a szintbeli keresztezések megszüntetése jelenti. Lényege, hogy az egyik út pályáját a má­sikéhoz képest lesüllyesztik, vagy felemelik. Tiszta „lóhere” alakú keresztezésre a kialakult útháló­zat csak ritkán ad lehetőséget, pedig az az ideális megoldás. Így a tervezők sokszor csupán bravú­rokkal, vasúti pályák vagy ter­mészetes vizek fölötti, illetve alat­ti vezetéssel tudják megoldani a keresztezésmentes közlekedés ki­alakítását. • Egy angliai közlekedési csomópont építése, amelyet napi 40 000— 50 000 gépjármű forgalmi elosztására terveztek. Az autósok számára már kilométerekkel az elágazás előtt hatalmas táblák jelzik majd, hogy leggyorsabb célba érésük érdekében melyik sávba kell besorol­niuk. így a helyes irány kiválasztása szinte magától oldódik meg, • jelentősen meggyorsul a csomóponton való áthaladás. (MTI Külföldi Képszolgálat — KSV Egészségnevelés, közművelődés Gyümölcsfametszés korszerű géppel • A kiskunlacházl Petőfi Tsz gyümölcsösében idén alkalmazzák elő­ször az olasz gyártmányú síkfametszőgépet. A modern gcp, illetve géppár kezeléséhez mindössze két ember szükséges. Naponta — a fa­korona nagyságától függően — négyszáz—hatszáz fát tudnak meg- metszeni vele. Jelenleg az ötvenhat hektáros kajszibarackosban dol­gozik a gép. A képen: I.osoncz István gyümölcstermesztési ágazat­vezető és Erdélyi Lajos ágazatvezető-helycttes a gép munkáját el­lenőrzi. (MTI-fotó) Beszédjavítás óvodában, iskolában NEM VITATHATÓ, hogy az egésznégnevelő munka minőségét, hatékonyságát javítani szükséges, az eredményességet hozó régi módszerek mellett új formák, le­hetőségek útjait kell keresni. Mert mindhiába teremtjük meg az emberibb élet anyagi kereteit, ha nem nyújtunk segítséget ah­hoz, hogy okosan, jól élni is meg­tanuljanak az emberek. Az egészséges életmód elsajá­títása szerves része a közműve­lődésnek, nem lehet csupán egy szervezet, a Magyar Vöröskereszt feladatává tenni e sokrétű, nagy figyelmet, hozzáértést és oda­adást igénylő munkát. Az elmúlt évben ebben a szellemben tevé­kenykedett a Vöröskereszt me­gyei szervezetének keretében megalakított egészségnevelési munkabizottság, s ez a rövid év is eredményeket hozott. Nemcsak a feladatokat hatá­rozták meg évekre előretekintő- en tervükben, hanem érdemben tárgyaltak a megye tanácsának vezetőivel, a művelődési közpon­tok, intézmények igazgatóival, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kulturális osztályának illetéke­seivel arról, hogyan lehet szerve­sen beilleszteni az egészségneve­lést a lakó- és munkahelyek köz- művelődési tervébe. Az együtt­működés felkínálta lehetőségek kihasználásával észrevehetően gazdagodott az előadások monda­nivalója, melynek következmé­nyeképpen növekedett az érdek­lődés a színvonalas rendezvények iránt. E MEGÁLLAPÍTÁST Igazolja az SZMT munkahelyi közműve­lődést irányító munkálkodása, amelyben az egészségnevelés fon­tosságának megfelelő súlyt kapott. Olyan rendezvényekben valósult meg e kettős törekvés, mint a kecskeméti Fémmunkás Vállalat­nál sikerrel beindított, a foglal­kozási ártalmak, a balesetek meg­előzését célzó előadássorozat, ahol az okos tanácsok szavai mellé plakátok, könyvbemutató, kiállí­tás sorakozott fel segítőtársul. Kiskunhalason a cigányok szá­mára szerveztek céltudatos prog­ramokat, ugyanitt, a Vöröskereszt kórházi vezetőségének kezdemé­nyezésére hoztak létre „cukros klubot”. Kalocsán két vállalat gyesen levő kismamái hallgathat­tak előadásokat az egészséges életmódról, a gyermekgondozás, -nevelés kérdéseiről. Mindezeknek a hasznos tapasz­talatoknak a felhasználásával, az egészséges életmódra nevelés ha­tékonyságának növelése célzatá­val tanácskozás szervezését ter­vezi a Vöröskereszt megyei szer­vezete. A gyermekek nemzetközi évének programjához csatlakozón az érdekelt szakemberek mélyre­hatóan foglalkoznak a gyermekek és az ifjúság egészséges életre nevelésének időszerű kérdéseivel. A VÖRÖSKERESZT idei mun­katervében kiemelt helyen szere­pelt a „Társadalom az idősekért” mozgalom továbbfejlesztése. Itt elsősorban a gondozási munka ki- szélesítése döntő. Tavaly már ez­ret megközelítő számú, magára- maradt idős ember rendszeres gondozását, ápolását vállalták a megyében a vöröskeresztes aktí­vák, akiknek képzésére, oktatásá­ra, az idén már szervezetten ke­rül sor. Említhetnénk még a tisztasági, a véradómozgalom ez évi felada­tait, az elsősegélynyújtás tudni­valóinak elsajátítására induló tanfolyamokat, számos, a Vörös- kereszt tevékenységének „hagyo­mányos” ágát. A célkitűzések megvalósításához mind többen nyújtanak segítséget Bács-Kiskun lakosai közül, tavaly például kö­zel hatezerrel gyarapodott a Vö­röskereszt tagsága, a szervezet munkájából a lakosság 7,8 száza­léka veszi ki részét. Ezeknek az embereknek, fiataloknak, felnőt­teknek jól szervezett, áldozatkész munkája nyomán válhat a vörös­keresztes mozgalom, egyben az egészségnevelés szerves részévé a közművelődésnek, a szebb, em­beribb élet megvalósításának. * N .M. Sok a beszédhibás kisgyerek, a felmérések szerint az alsótagoza­tosok közül minden ötödik, hato­dik nem beszél tisztán. Az isko­lába kerülő minden negyedik gyereknél tapasztalható beszéd­hiba. A leggyakoribb a pöszeség, a hadarás és a dadogás. A szakemberek a közelmúltban áttekintették a logopédiai ellátás helyzetét. Megállapították, hogy az új iskolai tantervek bevezeté­sével, a beszédművelés előtérbe kerülésével nő a beszédjavitás je­lentősége. A logopédusok ezért elsősorban az óvodásokat és a kis­iskolásokat szűrik folyamatosan, és beszédjavító csoportokban fog­lalkoznak velük. Jellemző, hogy a 40-es évek második felében az országban mindössze négy beszédhiba-javító szakember működött,* számuk tíz évvel ezelőtt sem érte el a hu­szonötöt. Ma 110 intézményben — nevelőotthonban, gyógypedagógiai és általános iskolában — 261 lo­gopédus tevékenykedik. A fejlődést jelzi az üzemi logo­pédiai hálózat kialakulása és fo­lyamatos bővülése is. Ma már például az Egyesült Izzó, a BKV, a MOM, a Videoton, vagy a pos­ta az óvodáiban végzett beszéd- javítást is joggal sorolhatja szo­ciális juttatásai közé. Jelenleg mintegy 12 ezer be­szédhibás kisgyerekkel és nem kevés felnőttel foglalkoznak a lo­gopédusok, s a gyógyultak helyé­re folyamatosan vesznek fel újab­bakat. (MTI) Tengeri környezetvédelem Japánban Japánban olyan tudományos in­tézményt hoztak létre, amelynek kutatói kizárólag a tankhajó-ka­tasztrófák megelőzésével és az olajkiömlések következményeinek csökkentésével foglalkoznak. Az „Oil Spill Prevention Institute” a Közlekedési Minisztérium égi­sze alatt működik. Az intézet költségeit a japán Hajóipari Alá­pítvány finanszírozza. Az intézet­ben jelenleg két kísérleti meden­cében dolgoznak. Az egyikben hullámgenerátorok segítségével valós tengeri helyzetet teremte­nek a benne úszó tankhajómo- dellek számára. A másik meden­cében többek között a kiömlött olaj terjedését vizsgálják. „Csináld magad" autogiró Joggal irigyelhetjük a madara­kat, hiszen helyváltoztatásuk so­rán néhány szárnycsapással a ma­gasba emelkednek és máris szó szerint madártávlatból tekinthetik át a vidéket. Ügy tűnik, autójá­val az országutak és városok for­galmába „bepréselődött” ember is szeretné egyszerűbben, gyorsab­ban megoldani az utazását. Kis járműveket konstruálnak, építe­nek világszerte, amelyekkel egy személy rövid nekifutás után a magasba emelkedhet, s óránként 100—120 kilométeres sebességgel Haladhat. E konstrukciók nem klasszikus értelemben vett heli­kopterek, hanem annak egy egy­szerűbb változatai, úgynevezett autogirók. Míg a helikoptereknél a forgószárnyat — azaz rotort — valamilyen motor, dugattyús vagy gázturbinás hajtómű forgatja, ad­dig az autogiróknál a nagy lapát­kerekeket csak az alulról felfe­lé irányuló és a lapátokhoz nagy állószöggel érkező átáramló leve­gő tartja forgásban (az aerodi­namika ezt a jelenséget autoro- tációnak nevezi). Az autogirót te­hát az autorotáló lapátkeréken keletkező felhajtóerő tartja a le­vegőben. Mindezt azonban csak a gép egyidejű vízszintes előreha­ladásával lehet biztosítani (ezért kell bizonyos távolságú nekifutás az autogiró magasba emelkedé­séhez.) A vízszintes mozgást a közönséges repülőgéptípusnál szo­kásos módon, légcsavarral való­sítják meg az autogirónál. E kis, mozgékony géptípusnak nincs szüksége a helikoptereken ún. ki­egyenlítő faroklégcsavarra. • A képen látható „amatőr.autogirót” egy dán szakember tervezte és építette meg. önsúlya kevesebb 150 kilogrammnál. Egy 1200 köbcenti­méteres autómotor az erőforrása. A felszálláshoz 40. a leszálláshoz C—8 méternyi területre van szüksége. Maximálisan 2500 méter ma­gasságba emelkedhet, üzemanyagkészletével egyhuzamban 1,5—2 órát tartózkodhat a levegőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom