Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

1979. január 4. PETŐFI NÉPE • 3 Ankét a szerkesztőségben A politikai irodalom terjesztéséről A ma élő idősebbek közül sokan emlékeznek még arra — részben saját élményeik alapján is —, hogy milyen nagyszerű érzés volt régeb­ben hozzájutni egy-egy haladó eszméket hordozó, népszerű­sítő kiadványhoz: könyvhöz, brosúrához, röpirathoz. S arra is, hogy mennyi gonddal, vesződéssel és veszéllyel járt ter­jeszteni ezeket az érdeklődők, a dolgozó emberek között. Igaz, hogy azóta a világ nagyot fordult, és hazánkban is ala­posan megváltoztak a társadalmi és egyéb viszonyok. Am ez nem jelenti azt, hogy az említett kiadványok, az ideológiai­politikai ismeretek tárházát jelentő művek sokakhoz való eljuttatása már kevésbé fontos; sőt. A XI. kongresszus, majd két évvel ezelőtt a KB ideológiai határozata egyaránt alá­húzta az ezzel kapcsolatos feladatok fontosságát, jelentősé­gét. Mert igaz ugyan, hogy a politikai és pártirodalom „ter­mékei” ma már nagyszerű, eddig még nem látott mértékben terjednek, mégis: van még teendő bőven ezzel kapcsolatban. Az említett párthatározatok szellemében szerkesztőségünkbe azzal a céllal hívtunk meg olyan embereket, akik a terjesz­tést közvetlenül vagy közvetve végzik, s hivatásuknak tekin­tik, hogy közösen kutassuk-keressük a terjesztési munka gazdagításának útjait, módjait. Az ankéton az alábbiak vettek reszt: Mészáros János, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsé­gének vezetője; Hegedűs Pál, a megyei pártbizottság politikai munkatársa; Papes László, a kecs­keméti járási pártbizottság poli­tikai munkatársa; valamint Ba­binszki Sándor (Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola) és Szi- ver Mártonná (Fémmunkás Vál­lalat kecskeméti gyára) terjesztő propagandista. Szerkesztőségün­ket az ankéton Varga Mihály, a művelődéspolitikai rovat vezetője képviselte. Az eredmények - dióhéjban Mészáros János: — 1957 óta lé­tezik a kiadó megyei kirendelt­sége. A figyelmet érdemlő fellen­dülés azonban csak a hatvanas évek elejétől számítható. V. M.: Ez nyilván az ország egészének társadalmi-politikai és gazdasági helyzetével magyaráz­ható. Mészáros János: Feltétlenül. Jó érzés, hogy ma már Bács-Kiskun- ban a pártszervek segítségével egyetlen év alatt-, jóval több mint négymillió forint értékű pártiro- dalcm, politikai kiadvány talált gazdára. Hegedűs Pál: — Én az ezzel kapcsolatos szemléletváltozást tar­tom elsősorban nagy eredmény­nek. Ez különösen az ideológiai határozat megszületése óta ta­pasztalható. Javult a terjesztés­ben a minőségi munka, erősödött a mozgalmi jelleg ennek követ­keztéiben. A terjesztők — a pro­pagandisták első számú segítői — megb ecsiü 1 tabbe k lettek. V. M.: — Ügy vélem, komo­lyabb eredmény elképzelhetetlen a pártszervek hathatós segítsége nélkül. Hegedűs Pál: — Általában ami­lyen a pártmunka egy-egy adott helyen, olyan a terjesztő és a ter­jesztői tevékenység. Megyénkben mintegy negyvenezren vesznek részt a párt- és tömegszervezeti oktatásban, legalább háromezren tanulnak esti egyetemen, ezenkí­vül ezerötszáz párt- és ezer ter­jesztő propagandista dolgozik. El­gondolható, hogy ez a tény is mi­lyen mértékben járul hozzá a po­litikai művek széles körű elter­jesztéséhez. Sziver Mártonné: — Én azt tar­tom különösen szép eredmény­nek, hogy ma már egyre keve­sebben vásárolnak látszatból. És, hogy a fiatalok is érdeklődnek, sőt egyre többen a fizikai dolgo­zók is. Babinszki Sándor: — Csatlako­zom Szívemé állításához. Én fia­talok között terjesztek elsősorban. A téli politikai könyvnapok meg­nyitása után kétszer egymásután kirakodtam és esetenként hétezer forint értékű könyvet adtam el. V. M.; — Megállapítható, hogy főként mi az, amit a leginkább keresnek, hogy milyen jellegű könyvek iránt mutatkozik a leg­nagyobb érdeklődés? Mészáros János: — Sokan té­vesen azt hiszik, hogy inkább a könnyebb fajsúlyú művek kelle­nek. Az ellenkezőre néhány pél­da: a Lenin-életrajz újra és újra elfogy; a Tőke mindenkor hiány­cikk; a háromkötetes Marx—En­gels válogatottból ezernél jóval több kellett stb. Sziver Mártonná: — Sokan sze­relik a lexikonokat, a népszerű sorozatokat. V. M.: — Elsősorban milyen társadalmi rétegek tagjai igény­lik, keresik a politikai és pártiro­dalom termékeit? Mészáros János: — Bátran ál­líthatjuk, hogy ma már minden réteghez, s minden nemű és élet­korú dolgozóhoz eljut valamilyen — könyv, folyóirat, naptár, zseb­könyv, tananyag — formában a politikai tartalmú kiadvány. Ez ncrr. azt jelenti, hogy mindenki­hez, de azt igenis, hogy sokféle emberhez. Sziver Mártonné: —• Nekem a nők a legjobb vásárlóim. A fér­fiak' nem vesznek szakácsköny­vet, de az gyakori, hogy egy gyá­ri asszony ezt mondja: ezt a po­litikai könyvet megveszem a fér­jemnek. V. M.: — Falun vagy városon nagyobb az érdeklődés? Mészáros János: — Aligha le­hetne általánosságban különbsé­get tenni. Jánoshalmán például nagyszerű összefogással évi száz­tízezer forintos forgalmat bonyo­lítanak le. De a városokban is hasonló jó a kép. Baján például, s az utóbbi időben Kecskemét egyes munkahelyein. Néhány bevált módszer V. M.; — Szó esett már arról, hogy a legkülönfélébb körökben, sokfajta életkorú és beosztású emberhez igyekeznek eljuttatni a könyveket, folyóiratokat a párt­szervek munkatársai, s a terjesz­tő propagandisták — akiknek a száma már mintegy ezerre tehe­tő. Szólni kellene arról is, hogy milyen úton-módon, pontosabban milyen módszerek segítségével folytaitiható eredményes terjesztés. Papes László: — Az adott kö­rülmények — mint más egyéb dolgot is — alapvetően meghatá­rozzák ezt. A kecskeméti a leg­nagyobb járása a megyének és sok a tanyás település. Ezt is fi­gyelembe kellett vennünk a ter­jesztés munkájában. Ügy gondo­lom, hogy a végleg nálunk maradt vándorzászló — mert háromszor elsők lettünk a járások közötti terjesztési versenyben .— bizo­nyítja: eredményesen dolgoztunk. Ez persze egyáltalán nem azt je­lenti, hogy mindenütt egyformán jól megy ez a munka. Nagyok az Mészáros János: „A terjesztőknek mintegy hetven százaléka nő.” Papes László: „Vég­leg nálunk maradt a vándorzászló.” Babinszki Sándor: „In­kább a lányok érdek­lődnek a diákok között Is.” Sziver Mártonné: „Sokan szeretik a lexi­konokat, a népszerű sorozatokat.” eltérések. Míg Tiszaalpáron éven­te kettő forint hatvan fillér az egy személyre eső eladott köny­vek ára, addig Szabadszálláson tizennyolc forint. Sok függ a sze­mélyi feltételektől. Szabadszállás párttitkára például nem véletle­nül kapott kitüntetést a terjesztő munkáért. Sokat segített az is, hogy .terjesztői tanácskozásokat tartottunk. Ahol például nyolc-tíz vagy ennél is több alapszervezet van, ott különösen fontos az ilyen. Mészáros János: — Baja város­ban is háromszor érdemelték ki a vámdarzászlót. Alakítottak egy öt­tagú szervező brigádot, s időnként ellátogatnak egy-egy munkahely­re, segítenek a terjesztőknek. Babinszki Sándor: — Mi arra törekszünk, hogy a könyvtár gya­rapításakor mindig sor kerüljön kellő mennyiségű politikai kiad­vány megvásárlására is. Ugyan­akkor ha valaki elolvas egy ilyen művet, s megtudjuk, hogy meg­nyerte a tetszését, felhívjuk a fi­gyelmét az illetőnek arra, hogy hol lehet azt megvásárolni. Egyébként engem a pártszervezet évente kétszer beszámoltat a munkámról, ez is hasznomra van a terjesztésben. Sziver Mártonné: — Nálunk a Fémmunkásban évi harmincezer körül mozog a forgalom. Faliszekrényben láthatók az újdonságok. A munkahelyi köz­művelődési bizottság segítségét is igénybe vesszük. Például ők ja­vasolják a könyvtárosnak, hogy milyen Kossuth-könyvet vásárol­jon. • Sikere volt a Tudomány és Technika Házában rendezett politikai könyv-kiállításnak. (Tóth Sándor felvételei.) Hegedűs Pál: — A kiállítás is jó propagandája lehet a terjesz­tésnek. Ám ennél sokkal többre van szükség. Egyes helyeken pél­damutatóan népszerűsítik az új műveket. Feliratokat -készítenek, rövid ismertető szövegeket helyeznek el a könyvek mellé, s van ahol a kötetek „fülszövegét” levágják, azt teszik ki jól látható helyekre. Aki ezeket elolvassa, esetleg kedvet kap a jelzett könyv megvételére. Szerintem rendkívül fontos, nélkülözhetetlen, hogy is­merjük azokat, akiknek a köny­veket szánjuk. Hiszen nem mind­egy, hogy valakinek kalendáriu­mot vagy mondjuk egy Lukács György-kötetet ajánlunk. Papes László: — Azért az is az igazsághoz tartozik, hogy legtöbb­ször előbb a mennyiségben mu­tatkozik eredmény, javulás, s csak azután kerül előtérbe a mi­nőség kérdése. Vagyis: egy-egy adott helyen kezdetben inkább ar­ra futja az időből, erőből, hogy miinél nagyobb legyen a forga­lom, s csak azután kezdenek job­ban azzal is törődni, hogy kinek milyen az érdeklődési köre, mű­veltségi szintje stib. Mészáros János: — A terjesz­tési munka minőségi javulása több más mellett azon is lemér­hető, hogy egyre többen jönnek be személyesen válogatni a kiren­deltségünkbe. Ma már nincs olyan nap, amikor egyetlen) terjesztő sem látogatna el hozzánk. Ez az élő, eleven kapcsolat is egyik fel­tétele a jó munkának. Gondok és feladatok V. M.: — Említette Papes Lász­ló, hogy milyen óriási különbsé­gek adódhatnak a terjesztési ered­ményeket tekintve egy-egy hely­ség között. Erről az jut eszébe akaratlanul is az embernek, hát­ha vannak úgynevezett „fehér foltok” Bács-Kiskunban. Vagyis olyan helyek, ahová egyáltalán nem jutnak el a politikai ki­adványok. Így van ez valójában? Mészáros János: — Nyugodtan elmondhatjuk, hogy nincsenek már „fehér foltok”. Ez alatt azt értem, hogy ha nem is egyforma mértékben, de a megye minden részébe eljutnak a Kossuth Könyvkiadó termékei. Hegedűs Pál: — Az igaz, hogy munkahelyi szinten nincs ilyen, de az egyes munkahelyeken be­lül igenis vannak „fehér foltok”. Egyes személyek, sőt olykor egész csoportok teljes egészében kívül maradnak a terjesztő propagan­disták tevékenységének hatókö­rén. Papes László: — Ennek az is oka, hogy a mi vidékünkön az át­lagosnál is több a bejáró dolgo­zók száma, sokan tartoznak az el­ső generációs munkások közé. Sok a cigány dolgozó is, az olyan, aki nem igényli még a műveltséget, a politikai-eszmei tisztánlátást. Ezek tények, kár lenne szépíteni. Hegedűs Pál: — 'Ez igaa. De nem Lelhet belenyugodni ebbe. Egyik feladatunlk, hogy változ­tassunk rajta; Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha pontosain tud­juk például: nii'ncsen igény, ér- dlekflődés az emberekben, vagy pedig egyszerűen rossz a terjesz­tés. Könnyű ugyanis rámondani minden megfontolás és vizsgáló­dás nélkül, hogy „nem kell a könyv a döflgozóknaik”. Ez leg­többször így nem igaz. Mészáros János: — Egyetértek ezzel. És hozzáteszem, hogy az egyes helyeken tapasztalható rossiz terjesztéshez társul a ve­zetőik közömbössége is. Például amikor így hárítja el a gazdasá­gi vezető a terjesztéssel kapcso­latos beszélgetést: „Van nékem éppen elég gondom, dolgom, nincs időm ilyesmivel foglalkozni.” Babinszki Sándor: — Azt se szabad, elhallgatni, hogy még miindii® akadnák bőven, akik bi­zony csak dísznek veszik meg a könyvet. S van egy másfajta gondunk, nekünk terjesztőknek: sokszor nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Egyszerűen azért, mert nincs meg, amit keresnek. Kérik az Ifjúsági Kislexikont: nincs. Jönnek, hogy kellene a Politikai Kislexikon: nincsen. Mészáros János: — Sajnos, ez így van, nem győzzük jelezni a kiadónak. Azt mondják, nehéz lépést tartani a növekvő igények­kel. V. M.: — A .terjesztés min­denütt teljesen önkéntesen, az egyéni igényeiknek és elképzelé­seknek az alapján folyik? Nem tapasztalnak esetleg finom „erő­szakoskodást”, megengedhetetlen réh atást ? Mészáros János: — Sajnos, van ilyen. Egyes 'helyeken valósággal „rátukimiálják” a kiadványokat a dolgozókra. Másutt — lehangoló, de .ilyen is van —, hogy úgymond „teljesítsék a tervet”, megveszik a vállalat pénzén a könyveket és egyszerűen szétosztják azokat Papes László: — Nem az a baj, hogy jutalmul Kossutih-kiad- ványt adnak; hanem az, hogy az érdeklődési köröket nem veszik figyelembe. Az ilyen gépies eljá­rás nem használ, hanem inkább árt az ügynek. V. M.: — Végezetül azt kér­dezem meg, hogy jók-e, kelile- nek-e a téli pdlitiikai könyvna- pak évente? Mészáros János: — Feltétlenül és egyértelműen igen! Jó mű­sorokkal, rendezvényekkel ezek­ben a betekben fokozottan tud­juk ráirányítani az emberek fi­gyelmét a politikai irodaLomra. Hegedűs Pál: — Egyetértek, s csupán azt teszem hozzá, hogy tovább kell színesíteni a politikai könyvnapok programját, hogy az eddigieknél -is gazdagabbá tehes- sü'k a rendezvénysorozatot. V. M.: — Köszönöm a beszél­getést K««««««««*>>»K5:KSS5:5S:SS:S:X*::X:X:X*::¥:S::s:Wi:5WÄWÄ^ ,v, (18.) Oly hevesen mozdult Félix Elek, hogy valamennyi indián­rojt megremegett szarvasbőr za­kóján. — Ez nem szempillafesték, édes kislányom! Apád kissé sokallja az eladási árat. Kényelmes vigyorgással ringatta meg magát a termetes Dezső. Még azt sem átallotta, hogy tér­dét kissé közönségesen megrogy- gyantsa. — Na ugye. A papát nem sza­bad sürgetni, kedves kisasszony. Csak hadd gondolkodjon olyas­min, ami teljességgel fölösleges, Mi régesrég eladjuk az egész há­zat. de az okos papa még mindig azon fogja törni a fejét, hogy ho­gyan spóroljon meg rajtunk kerek harminc fillért. — De én ehhez a lakáshoz ra­gaszkodom! — mutatta meg Bea, hogy nem csak finnyás, de zsar­nok is tud lenni. — Az én ro­vásomra ne legyen kicsinyes! Mélyet sóhajtott, lehunyta a szemét, majd kelletlenül kiegye­nesítette hátát a bizsus. — De édesem ... Szentjános­bogaram ... szabad az apucit így megszégyeníteni ? Örömmel sietett nyilatkozni Edit: — Diszkréciónk fátylat borít reá. — Köszönöm... — hadarta Fé­lix gépiesen. De a következő szót már teljes figyelemmel ejtette ki: — Tehát?... Mintha pódiumon állt volna Edit, lenézett az alacsony keres­kedőre. — Négyszázezer. Panaszos kedvében a nyafogást sem átallotta kipróbálni Félix Elek. — Teljesen elvéreznék anyagi­lag ... Persze, persze, mert ma­• szék vagyok. Engem büntetlenül lehet győlölni. Sikk és divat ócsá­rolni a maszekot. Valóságos jár­vány mostanában az ilyesmi. Azt híresztelik rólam, hogy a szalma­zsákom is bankókkal van kitömve. De ez nem igaz! Csak a lányom érdeke vezérel... Dezső gangosra domborította mag^t, egyenesen kérkedett a részvétlenségével. — Nézze, Félix úr, engem egy­általán nem érdekel a szalma­zsákja. Sőt a panasza sem érde­kel. Ha mindenáron meg akar rí- katni, inkább bekapcsolom a rá­diót, mert most köavetítík a meccset. A csapatom idegenben játszik. Mit gondol, Félix úr, 'ki­húzza egy döntetlennel Kaposvá­ron a Vasutas? Átszellemülve a temetői látoga­tástól szelíden és halkan érke­zett. Paula. Művirággal díszített régimódi kalapjáról finom háló csüngött púderes arca elé. — Üdvözlöm a kedves vendé­geket — köszönt majdnem ájta- tosan. Föllélegzett a bizsus. Hódolat­tal meghajolt. — Csókolom a kezét, Paulács­ka... — Imádkoztam édesapám sír­jánál — újságolta Paula. — Ügy éreztem, ő is helyesli az elhatá­rozásunkat. Ezzel a tudattal jöt­tem haza. Elégedetten dörmögte Dezső: — Másképpen nem is lehet. Okos és becsületes ember volt az apósom. — Itthon mi újság? — kérdezte Paula, fontos hírre számítva. Edit, világosította föl: — Semmi. De még nincs há­rom óra. Ez utóbbi megjegyzést inkább Félixnek szánta, mert az apró- hirdetés szerint tizenöt órától számítottak az érdeklődőkre. Hadd érezze a fémdíszműves, hogy ke­vés az ideje. Paula anyás figyelemmel gyö­nyörködött Beában. — .Milyen el­ragadó ez a fodros ruha. Csak nem a Rózsa Macánál varratta? Noha Rózsa Maca a város leg­felkapottabb varrónője volt. Bea furcsálkodva fogadta a feltéte­lezést. — Ilyen fazon csak Rotsehild Kláránál van. — Vagy úgy — csodálkozott za­vartan Paula. Ebben a pillanatban lépett be Zoli és Rózsi. Mit sem törődve a vendégekkel, azonnal méltatlan­kodni kezdett a kövér kőműves. — Egye meg a fene. Kaposvá­ron egy-háromira vesztésre áll a csapatom.. Félix Eleket egyáltalán nem ér­dekelte a kaposvári meccs, de azért biztos előérzettel jósolta: — A Vasutas ki fog egyenlíteni! Bea durcásan ráncolta orra tö­vét. — Azért jöttünk, hogy a fut- ballról társalogjunk?! Papa, tes­sék már megegyezni!’ — Jó, jó, szentjánosbogaram... Várjuk meg a meccs végét. Ott­hon szeretném meghallgatni. Az­tán majd visszajövünk a vég­eredménnyel. Ugye, nem veszik rossz néven... Émelygés bántotta Editet. Nehe­zen viselte el Félix nyirkos, ne-, gédes modorát. Fagyosan mosoly­gott rá: — Ellenkezőleg, Szíveskedjék rohanni, nehogy lekésse a. kör- kapcsolást. 25. Titokban mindegyikük türel­metlenül várta a három órát, de fesztelenséget mutattak egymás előtt. Paula váratlan félszegséget érzett. Akarta a vásárt, mégis tartott tőle. Némi megilletődött- séggel meresztette békaszemét a férjére. — Az a gyanúm, hogy még ma új gazdája lesz a mi lakásunk­nak is. — Menekülve szorongása elől, a hallgatag Rózsi felé for­dult: — Na mit intéztetek? Akkor érezte magát biztonság­ban a lágy asszony, ha önállótlan lehetett. Tétován férjére ruházta a válaszadás jogát, — Zoli majd elmondja. Ez gyanús volt Dezsőnek. A le­hetséges komplikációknak még a gondolata is nyugtalanná tette. — Rossz az előérzetem. Ezek bosszantó hírrel jöttek haza. Legkevésbé a kőműves aggodal­maskodott. Szárnyakat adott neki a nagy terv. Felismerte, hogy ő sem nélkülözi az önbizalmat. Sze­retett volna legalább olyan har­sány és rámenős lenni, mint a kőfaragó bátyja. Utánozni pró­bálta. — Ellenkezőleg. Le a kalappal az anyós előtt. Törjön ki a nyel­vem, 'ha ezentúl csámpásnak ne­vezem. Edit szívesen siettette volna a fejleményeket. Próbált kitérni nö­vekvő rosszkedve elől. Kapóra jött, hogy beleavatkozhatott Ró- zsiék dolgába. — Lássuk a lényeget. Akár azonnal költözhetnétek? A szőke Rózsi, aki mindössze huszonhét éves volt, de alakra negyven, jóságos vonzódással biz­tatta a rokonságot: — Ne aggódjatok. Rajtunk nem fog múlni a család szerencséje. Zoltán tetszéssel tapasztalta asszonya bátorodását. önmagáról is nagy véleménye volt amiatt, hogy fontosságtudata szemláto­mást növekedett. Az eladandó ház építésekor nem sokat adtak a sza­vára. Majdnem gyermeknek néz­ték. Ezúttal más szerepre készü­lődött. — Igen, rajtunk nem múlhat a siker. Annál is inkább, mert egye­lőre mi vagyunk a sínen a leg­jobban. De ti még csak álmo­doztok. Feltűnt a többieknek Zoltán megváltozott viselkedése, de most alkalmatlan volt a helyzet a meg­szokott tekintélyi állapot rögzí­tésére. Paula hajlandónak mutat­kozott engedni a régi fölényből. Nagylelkűen egyenrangúnak fo­gadta el Zoliékat. — Az én anyám is eléggé meg­értő. Akár 'két külön szobát is tud adni. Dezső a lehetőség célszerű ol­dalát hangsúlyozta: — Ami annyit jelent, hogy édesapánkat is magunkkal visz- szük. ízlett Zoltánnak a testvéri egyenjogúság. Fokról fokra bát­rabban kóstolgatta. Most Editet kerítette sorra. — És a mérnöknő hol húzza meg magát, ha hajléktalanná lesz? Edit azt hitte, attól nő körülöt­te szemlátomást a bátorság, mert mérséklődött az ő kezdeményező lendülete. Nem törődött vele. (Folytatása következik.) Hegedűs Pál: „To­vább kell színesíteni a politikai könyvnapok programját.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom