Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-26 / 21. szám

1979. január 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG TERVE 4. A lehűtött beruházási láz Az előző anyagainkban már érintettük: a tavalyi esztendő kedvezőtlen jelenségéhez tartozik a beruházási tevékenység túlfűtöttsége. Az 1977. és 1978. évi intézkedések nem értek célt e tekintetben, a beruházások — a tervezett csökkenés helyett 4 százalékkal emelkedtek; a készletnövekedés 10 milliárddal meghaladta — a nemzeti jövedelem ugyanakkor nem érte el a tervezettet. A felhalmozás az előirányzott csök­kenés helyett 15—16 százalékkal felülmúlta az 1977. évit! A túlfutott beruházási tevékenység nagymértékben hozzájárult a külkereskedelmi egyensúly rosszabbodásához. NYILVÁNVALÓ, ilyen felhal­mozási ütemet az adott körül­mények között nem tarthat a gazdaság, ezért az 1979. évi terv a beruházási láz lehűtését fog­lalja magában. Ez azt jelenti, hogy a szocialista szektor fej­lesztésére 204—206 milliárd fo­rint fordítható — összehasonlító árakon számítva a beruházási tevékenység 1978-hoz képest 1979-ben alig növekszik. Nézzük mit is jelent ez a népgazdaság­nak? Űj, állami nagyberuházás nem indul. A rendelkezésre álló pénzt és munkerőt,* valamint anyagot, eszközt a folyamatban levők be­fejezésére kell felhasználni. Ily módon jobb lehetőség van az 1979-ben befejezésre előirányzott 9, az 1980-ra befejezésre elő­irányzott 10 nagyberuházás ha­táridőre történő átadására. Foly­tatódik 17 állami nagyberuházás, köztük a Paksi Atomerőmű épí­tése, a célcsoportos beruházások 4—5 százalékkal haladhatják meg az 1978. évit. Ebből is el­sősorban a megkezdett beruházá­sok folytathatók, illetve a lakás­építés. A vállalati fejlesztésekre kö­rülbelül 114 milliárd forint költ­hető, s mindössze 2 százalékkal haladja meg az 1978-as teljesí­téseket. (Az árváltozásokat fi­gyelembe véve ez azt jelenti, hogy a vállalati fejlesztések nem érik el az 1978-as szintet.) Mindezt egyébként számos intézkedés te­szi lehetővé: már 1978-ban is korlátozták a vállalati vásárló­erőt, ez a folyamat 1979-ben fel­erősödik. (Mint ismeretes, az új szabályozók szerint növelni kell a tartalékalapot, nagyobb lett a vállalatok adója stb.). A beruházások állami támogatás és a fejlesztési hitellehetőségek lé­nyegében nem nőnek 1978-hoz képest. NÉZZÜK MEG részletesen, mit tartalmaznak az 1979-es le­hetőségek. Mint említettük — a szocialista szektor fejlesztésére 204—206 milliárd fordítható. En­nek 55 százaléka jut a vállala­tokra, szövetkezetekre — a szin­tén említett 114 milliárd forint. A vállalatok, szövetkezetek saját alapjaikból körülbelül 65 milii- árdot költhetnek. A bankhitelek­nek csaknem fele az export-áru­alapok fejlesztését hivatott elő­segíteni. (A kormány nemrég megemelte a 45 milliárdos ex­portfejlesztő keretet — s ezzel az akció 1979-ben az 1978-as színvonalon folytatódik.) Tehát a nehezebb fejlesztési lehetőségek ellenére az egyensúly, illetve a külkereskedelmi mérlegjavító fejlesztések, törekvések továbbra is megkülönböztetett előnyt él­veznek. Ennek az előnynek az „alapja” éppen a szigorúbban szelektált beruházási tevékeny­ség, a koncentrált pénzügyi for­rás. Milyen következményekkel jár a beruházások mérséklődése, il­letve mit céloz a visszafogás? Mindenekelőtt azt, hogy a vál­lalatok is jobban érezzék azokat a hatásokat, amelyek a népgaz­daságot érték, érik. A szerényebb fejlesztési tevékenység kevesebb építés-szerelést, kevesebb impor­tot vonz, következetesebben meg­valósulhatnak a mérleg és egyen­súlyjavító célok. MINT UTALTUNK RÄ, a be­ruházások szorosan kapcsolódnak az építőipar feladatához. Korlá- tozódásuk azt jelenti, hogy eny­hülhet az általános nyomás az építőiparra, s ezzel megteremtőd­het az ésszerű racionalizálás fel­tétele. A kiemelt nagyberuházá­sok, az export féjlesztását célzó építkezésekben mód nyílik a munkaerőhiány megszüntetésére, hiszen a máshol fölszabaduló munkáskezeket az építőipar ide irányíthatja. A következő részben a külke­reskedelem feladataival foglalko­zunk. M. L (Következik: Mérlegjavítást a külkereskedelemben) INTERBALETT 79 Művészeti találkozó Interbalett ’79 címmel február 19-től hazánkban rendezik meg a szocialista országok első balett- művészeti találkozóját. A főként bemutatókból állő rendezvénysorozatnak zömmel a Fővárosi Operettszínház lesz a színhelye, ahol több mint egy hé-, ten át naponta más-más ország táncművészeti együttesei, közöt­tük nyolc külföldi és két hazai társulat művészei mutatják be az utóbbi években született, újszerű művészeti megoldásokon alapuló produkcióikat. A találkozón színpadra lépő tár­sulatok sorában elsőként — a megn'yitó napján — a Pécsi Ba­lett együttesének Eck Imre és Tóth Sándor koreográfiáiból ösz- szeállított műsorát láthatják az érdeklődők. Ezután a külföldi együttesek bemutatói következ­nek. Közöttük a szovjet táncmű­vészet képviseletében a tallini Estonia Opera és Balett Színház együttese, Bulgáriából a szófiai Arabeszk táncstúdió, Csehszlová­kiából a prágai Rokokó Színház kamaraegyüttese és a pozsonyi szlovák Nemzeti Színház balett­társulata lép a közönség elé. Ku­ba táncművészetét a programban a kubai Nemzeti Balett társulata képviseli. A lengyel táncművé­sze* új törekvéseiből a poznani Lengyel Táncszínház ád ízelítőt kortárs lengyel zeneszerzők be­mutatásával. Az NDK-beli tánco­sok előadásán a berlini Staatsoper balettegvüttesének Balanchine- koreográfiákból álló műsorát te­kintheti meg a közönség, arról pedig, hogy Románia táncművé­szeiét melyik együttes és milyen műsorral képviseli, a napokban döntenek. - * Kecskeméti koncertek Két magas színvonalú eseményt jelentő hangversennyel kezdődött az új esztendő Kecskeméten. Január 4-én az Országos Fil­harmónia bérleti sorozatában a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekart hallhattuk Kemény Endre vezényletével. Műsorukon Mozart- és Beethoven- művek szerepeltek. Mozart Szöktetés a szerájból operája nyitánya a koncert sze­rencsés kezdésének bizonyult: a szólamok biztonsága és viszonyla­gos kiegyenlítettsége lehetővé tet­te a jellemábrázoló témák hiteles tolmácsolását. A nyitányt köve­tően Mozart c-moll zongoraver­senyét játszották. Az est szólistá­ja Franki Péter, Angliában élő zongoraművész, akinek fellépése méltán keltett érdeklődést a ze­nekedvelők körében. A rendkívü­li adottságú művész nem ismer technikai problémákat, számára a zene természetes és magától érte­tődő visszaadása az elsődleges. Az első tételben a zenei formálás tö­kéletessége, a másodikban a zon­gora hangszírrének rendkívüli gazdagsága és érzelemdús kifeje­ző ereje, a zárótételben pedig a karakterek bősége ragadta meg a szép számú hallgatóság figyel­mét. A kitűnő zongoraművész közreműködése természetesen nem maradt hatástalan a vele együtt muzsikálókra sem. Ez fő­ként a gyakran szólisztikus fel­adatokat is teljesítő fafúvósok szereplésén érződött. Franki Péter ráadásként Beethoven Kontra­táncát és Bartók Kamasztáncát játszotta, bebizonyította, hogy iga­zán nagy művész előadásában a „kis” darabok is maradandó mű­vészi élményt jelenthetnek. A hangverseny második részé­ben Beethoven III., esz-dúr szim­fóniáját hallottuk. Bár a zenekar itt is derekasan helytállt, az Eroi- ca rendkívüli nehézségeivel időn­ként sajnos, még nem tudtak megbirkózni. Kemény Endre kar­mesternek elsősorban az első té­tel folyamán, valamint a Finale második részében sikerült ösz- szefognia az együttest, bár a má­sodik tételben is akadtak szépen megformált részletek. A Kecske­méti Szimfonikusok jó szereplése igazolta, hogy egy arányod terhe­lés és megfelelő felkészülés mel­lett jelentős értékek fakadnak az együttesből. Január 9-én, a Kodály-intézet nagytermében Alexander Farkas, az intézet volt hallgatója, adott hangversenyt, ugyancsak szép szá­mú közönség előtt. Az amerikai zongoraművész sokat fejlődött a legutóbbi kecskeméti fellépése óta eltelt három év alatt. Előadásában Haydn A-dúr szo­nátáját hallhattuk, ezt követte Bartók Szonátájának kitűnő tol­mácsolása, mely egyben az est legmaradandóbb élményét is je­lentette. Alexander Farkas külö­nösen az első tétel rusztikus „bar­bár” jellegét, valamint a második tétel drámai-monoton siratóját szólaltatta meg nagyszerűen. A koncert második részében Liszt-műveket hallottunk, melyek közül a Consolations című soro­zat harmadik darabjának, vala­mint a La Lugubre Gondola II. című késői alkotásának előadása tetszett leginkább. H. Á. MAJOLIKA ^ Finomkerámia-ipari Müvek Alföldi Porcelángyárának hódmező­vásárhelyi ma jolikagyára munkaigényes majolika díszműárut — tá­lakat, vázákat, tányérokat — készít, nagy részét exportra. A képen: a festőműhely. (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) msm Elsőként: Tiszakécskén Előregyártott szennyvíztisztító telepek típusterveit vette át a Kelet-magyarországi Vízügyi Ter­vező Vállalat. A szovjet tervek alapján épülő tisztítótelepek nagy előnye, hogy egy blokkban oldják meg a tel­jes víztisztítási folyamatot, szer­kezeti rendszerük nagy mértékű előregyártást tesz lehetővé és ke­zelésükhöz kevesebb emberi mun­kaerőre van szükség. Az első ilyen telepet — napi 2700 köbméteres teljesítménnyel — Tiszakécske nagyközségben! építik fel. A rendezvénysorozat utolsó elő­adására február 28-án, az Erkel Színházban kerül sor. Itt a Ma­gyar Állami Operaház balett­együttese Seregi László és Fodor Antal koreográfiáival lép a ven­dégek és a közönség elé. A kül­földi együttesek fővárosi bemu­tatóik mellett néhány vidéki vá­rosba is ellátogatnak. A legtöbb vidéki bemutató Pécsett lesz, ahol a bolgár, a cseh és a szlovák, a kubai és a lengyel balett-társulat tart előadást, míg a tallini mű­vészek Győrött, az NDK társula­ta pedig Miskolcon lép fel. A találkozó programjába a ter­vek szerint a Magyar Televízió is bekapcsolódik, s a fesztiválon részt vevő együttesek előadásain készült felvételeket tűz műsorá­ra. A bemutatókat követően a Magyar Táncművészek Szövetsége kétnapos elméleti konferenciát rendez. (MTI) KENDŐZETLENÜL Kegyetlen elnézés A megyei testület ülésén — többek között — a munkafegye­lemről beszél az egyik felszólaló. Első megállapítása, hogy bizott­ságuk, aktivistáik tapasztalatai szerint a dolgozók döntő többsége tisztességesen elvégzi kötelességét. Mindinkább tért hódít az embe­rek körében a jó munka becsü­lete. — De hiszen az adott munka­helyen uralkodó munkaszellem­től is függ, lehet-e lógni, késve beérni munkába, és korábban ha­zaindulni, mint ahogy letelik a törvényes munkaidő — emelte fel hangját a hozzászóló. Aztán a hangsúlyon mit sem változtatva folytatta. — Azt is meg kell mon­dani őszintén, hogy az ilyen le- zserségek megítélésében nem egy- torma a mérce, ha fizikai, s ha irodai dolgozóról van szó. A sokatmondó csend jelezte, eléggé találkoznak ebben a kér­désben a jó ideje újra meg újra előhozott tapasztalatok. A követ­kező szavaknál pedig mintha adott jelre történne, egyszerre tör elő mindenkiből a hangos „mo­soly”. Talán, hogy meglepő a for­dulat. — Sokat iszunk, elvtársak — munkaidő alatt. Erről is nyíltan kell már beszélni egyszer. Alig történik már valami,' ami ne len­ne ok az ivásra. Iszunk, ha név­nap van. Iszunk, ha kitüntettek valakit. Iszunk, ha előléptetnek, iszunk, ha búcsúztatnak valakit. Ügy elharapózott már ennek a divatja, hogy nem lehet úgy ke­zelni, mint magánügyet, vagy szűk munkahelyi fegyelmi kér­dést ... — Nem arról van szó, hogy ki­ki ne igya meg a maga egy-két pohár borát, én is megiszom — hárítja el az álszentségnek még a gondolatát is a beszélő, de ezzel megtoldva: — csakhogy amikor annak az ideje van. Semmiképp se munka alatt... Az imént még bujkáló kedé­lyesség lehűlt már. Pláne, hogy emlékeztetnek a vitaindító elő­adás kitételeire, hogy „csökkent a balesetek száma, a táppénzes napoké is, viszont nagy fokú rom­lás következett be a halálos üzemi balesetek arányában.” A megyében 24-en vesztették életüket a múlt évben üzemi bal­eset következtében, s azok jelen­tős hányadánál az alkoholos ál­lapot ilyen vagy olyan mérték­ben megállapítható volt. Abban a szakmában is, amelyet a felszólaló képvisel. Egyéni és családi tragédiák, ha­lál, árvák, nyomorékká válás egy életre — csak mert valakinek a névnapját már munkaidő alatt „meg kellett szentelni”. „Hogy? Hát ennyit se engedhetne meg magának a munkásember? ... Az irodákban, odafent, meg hivata­lokban szabad? ...” Demagóg igazságtétel ezt a „kü­lönbséget” így kiegyenlíteni — mondhatják sokan. S ebben csak akkor lesz igazuk, ha az ivásza- toknak mindkét „szinten” követ­kezetesen véget vetnek. Ha egy kicsit becsületesen végiggondol­juk. valóban az íróasztali, párnás és nem párnás ajtajú munkahe­lyeken kívánatos — kezdeménye­zésként megszüntetni a követésre ingerlő példát, ivóalkalmakat. Mert ha csak azt vennénk, hogy — na és, beszittyóznak egy kicsit, ki rövidül azzal, hogy a kollektíva egy kicsit lazít, megnyílnak a szívek egymásnak a szesz „ál­dott oldó hatására”, meg hogy „miért húz az ember, mint az ál­lat, ha még ezt se érdemli meg!”... Ha egy irodista úgy fel talál önteni a garatra, hogy ki­küldik „szellőztetni”, legfeljebb a kijáratot, s bemenetelt véti el. De ha mondjuk hasonló „köny- nyítésre” egy építkezés második szintjén vagy tolató vonatok közt indul el valaki —, talán... ta­lán már a mentő is későn érke­zik ... Egyetlen megoldás az „utánzás” csábításának teljes kiküszöbölé­sére: se főnöki, alkalmazotti író­asztalok, se esztergagépek vagy betonpanelok között ne rendez­zünk italozással egybekötött ban- zájt... Tehát legyen vége min­den kegyes elnézésetek. T. I. | PANORÁMA Az ismeretlen „kontinens99 Az oceanográfia fiatal tudo­mányág, jelentősége azonban nagy. Bolygónk felszínének 70 százalékát tengerek foglalják el, s a fennmaradó 30 százalékon szorong az egyre félelmetesebb ütemben szaporodó emberiség. 1930-ban egy négyzetkilométeren még csak 16 ember élt, 1966- ban e szám 25-re emelkedett, 2000-ben pedig már eléri az 56- ot. És ezt az évente 60 milliót meghaladó emberszaporulatot is el kell tartania a Földünknek. Így nemcsak az örök emberi kí­váncsiság, hanem a szükség is az óceánok tanulmányozására kényszeríti az embert. A tenger­kutatás ma már túljutott a kez­deti nehézségeken, remélhetjük tehát, hogy az emberiség előbb- utóbb megszerzi magának az óceánok mérhetetlen kincseit. Megindult a tenger alatti bá­nyászat. Az első ilyen természe­tű vállalkozás sekély tengerpar­ti olajkincsek kiaknázásával kez­dődött, s ma már a fúrótornyok ezrei állnak a világ számos ten­gerparti részén. A modern tech­nikai berendezések segítségével megváltozott a tengeri halászat. Az elektronikus műszerekkel fel­szerelt gyors hajókkal felderít­hető a nagy halrajok vonulása,. a kifogott halat a nyílt tengeren feldolgozzák. A tenger élelmiszerkincsei kö­zül újabban a növények, elsősor­ban az algák kezdenek szerepet játszani az emberiség életében. E téren a japánok vezetnek: ké­szítenek algatartalmú kenyeret, teát, levest, fagylaltot, kozmeti­kai cikkeket, szappanokat stb. A tengervízből számos anyag nyerhető, de talán a legfonto­sabb ezek közül az édesvíz. Ha­talmas erőfeszítéseket tesznek, hogy az egyre fokozódó édesvíz­hiányt a tengerek vizének tisztí­tásával leküzdjék. A világ elsősorban leggazda­gabb országai hatalmas anyagi eszközöket fordítanak a kutatás­ra. A Szovjetunió igen nagy ku­tatóhajó-flottát épített, amelyek járva a világtengereket, végzik tudományos megfigyeléseiket, méréseiket. A hajókon tudósok jól felszerelt laboratóriumokban vizsgálják a tenger vizét, áram­lásait, sőt az egész Földre kiter­jedt kozmikus méréseket is esz­közölnek. Hasonlóan végzik mun­kájukat az angol, francia, ameri­kai kutatók is. Üjabban Japán is egyre nagyobb figyelmet szen­tel az óceanológiai kutatásnak. • Útra készen egy japán kulatóhajó, amely az Antarktisz térségében végzi kutatásait. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Harc a repülőtéri zajözön ellen A repülőzaj a légiközlekedés kellemetlen kísérőjelensége. Olyan téma ez, amely a világ összes államát foglalkoztatja. Az egyre nagyobb és gyorsabb gépek üzembe állításával növekszik a zaj mértéke és annak zavaró ha­tása. Tévedés azt hinni, hogy az emberi szervezet képes megszok­ni a lármát. Tapasztalatilag ki­mutatható, hogy a fokozódó zaj­szint szívbetegségeket, nagyot- hallást okozhat, a szuperszonikus repülőgépek hangdöreje pedig az anyaméhben levő magzatokat is veszélyezteti. Alvó személyeken végzett kísérletekből kiderült, hogy a káros befolyások öntu­datlan állapotban is jelentkeznek az emberi szervezetben. Ma már nemcsak azok protestálnak, akik közvetlenül szenvedő alanyai a repülőterek közelségének, ha­nem azok is, akik látják, hogy hamarosan ők is belekerülnek a zajzónába. A repülőgépek zajáért tulaj­donképpen a sugárhajtóművek a felelősek. A panaszok többnyire a fel- és leszállások zajözönével kapcsolatosak. Érthető is, hiszen felszállásnál mindig igénybe kell venni a hajtómű összteljesítmé­nyét. Üjabban a repülőgépek a start után hosszú ideig emelked­nek és olyan meredeken, ameny- nyire csak lehetséges, hogy az úgynevezett átrepülési területen csökkentsék a zajt. A leszállás zajcsökkentésére pedig új rászál- lási technikát dolgoztak ki. Az úgynevezett elektronikus siklóös­vényre történő vízszintes rászál- lást 600 helyett 900 méter ma­gasságba helyezték. Ezáltal a hajtómű tolóereje a rárepülés el­ső fázisában rendkívül alacsony, ami által a zaj is kisebb. Ugyan­akkor a futómű és a fékszár­nyak kihajtásának az idejét any- nyira elodázzák, amennyire csak lehet és így a nagyobb hajtómű­teljesítményre csak később van szükség. • Képünkön: 15 méter magas vasbeton védőfal, amely 3,8 kilométe­res gyűrűként fogja körül a frankfurti repülőtér egy részét és para­bolikus felületével visszaveri a terjedő zajt. (KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom