Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 26. A PÁRTMUNKA MŰHELYÉBŐL A káderpolitikái határozat végrehajtása a Ganz Villamossági Művek bajai gyárában A Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyára ezernyolcszáz dolgozót foglalkoztató, tehát közepes nagyüzem, amelyhez hozzátartozik a gyulai és a csát- aljai gyáregység. A bajai gyárban kétszáz párttag megbízása alapján önálló pártbizottság, s annak végrehajtó bizottsága négy alapszervezet munkáját irányítja, segíti. A csátaljai és a gyulai gyáregység pártszervezetét a területi elvnek megfelelően a községi, illetve a gyulai városi párt- bizottság irányítja. E két párt- szervezettel kapcsolatban üzemi pártbizottságunk egyeztető kötelezettségének tesz eleget. A vállalat fő terméke a vasútbiztosító berendezés és vasúti készülék; a termelési értéke tavaly elérte a 640 millió forintot. A csupán jelzésszerűen ismertetett szervezeti és gazdasági kereteken belül törekszünk érvényesíteni a párthatározatokat, így a káderpolitikai munkára vonatkozót is. Ez utóbbi gyakorlati alkalmazásáról, s az ennek során szerzett tapasztalatokról kívánok szólni. Értelmi és érzelmi azonosulás nyomán Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. november 28-i káderpolitikai határozatának megjelenése után mindenekelőtt a gyári gyakorlatot szembesítettük a határozattal. Mégpedig azzal az igénynyel, hogy feltárjuk: tevékenységünk mennyiben felel meg a határozatnak. Megnyugvással vettük tudomásul gyakorlatunknak a határozatban foglaltakkal való azonosságát, de felfigyeltünk az attól eltérő mozzanatokra is. Célul tűztük tehát a különbségek megszüntetését, a mindennapi munkában az azonosságok erősítésére törekedtünk. Alapvető célnak tekintettük—a - határozat feldolgozása során, hogy a pártszervezeti vezetőségek,' s az egyes párttagok értelmileg és érzelmileg azonosuljanak a határozattal, váljék egységessé a szemlélet. Hiszen ez a feltétele a helyi sajátosságokat figyelembe vevő, de a KB határozatának elvein alapuló egységes gyakorlatnak. Üzemi pártbizottságunk intézkedési tervben jelölte meg a végrehajtó bizottság és a pártalap- szervezetek feladatait. Elkészítettük a pártbizottság hatásköri listáját és ajánlásokat adtunk az alapszervezetek véleményezési jogkörének kialakításához. Különösen ügyeltünk rá, hogy az alapszervezetek önállósága e területen is erősödjék. Mindezek eredményeként kialakult az üzemi párt- bizottság hatásköri listája, amely az osztályvezetői beosztással zárul. Az ennél alacsonyabb beosztások az illetékes pártszervezetek véleményezési jogkörébe tartoznak. Tisztázódott tehát a hatáskör és a felelősség kérdése, mindenki világosan látja, pontosan ismeri feladatát. Tisztázódott hatáskör és felelősség Az üzemi párt-végrehajtóbizottság — tiszteletben tartva önállóságukat — folyamatosan figyelemmel kíséri az alapszervezetek ilyen irányú tevékenységét, beszámoltat a kádermunkájukról, módszertanilag is segíti e feladatok mind sikeresebb ellátását. Évente egyszer megtörténik a hatásköri, s a véleményezési lista áttekintése, s a szükség szerint rugalmasan változtatunk rajta. A vállalatszervezési csoportja például a végrehajtó bizottság javaslatára a párt- bizottság hatáskörébe került. Ennek indoka, hogy a szervezési csoport tevékenysége az egész gyárat érinti, egyetlen pártalapszervezet nem tudja megbízhatóan irányítani. A szervezési csoport munkája kihat a termelés hatékonyságára, a minőségre, a szervezettségre. Tehát a csoport személyi ügyeiről való beszámoltatást, s a pártirányítást mindenképpen indokolt volt a pártbizottság hatáskörébe vonni. A szóban forgó párthatározat végrehajtásával egyidőben jelentős termékszerkezet-átalakulás történt a vállalatnál. Akkoriban csatolták a bajai gyárhoz a két gyáregységet, egyszersmind a nemzedékváltás folyamata is elkezdődött. Mindezek nehezítették a káderpolitikai munkát. Erősítve a gazdaságvezetés önállóságát Az adott helyzetben, a korántsem egyszerű feladatok megoldásából pártbizottságunk tisztes részt vállalt, szükség szerint kezdeményezett. Hosszú viták eredményeként, s nem kis kockázat- vállalással például az üzemi párt- bizottság indítványára került sor személyi cserékre a gyár vezetésében is. Feltétlenül helyesebb lett volna, ha ezt a gazdaságvezetés kezdeményezi. Ennek hiányában üzemi pártbizottságunk vállalta a kezdeményezés felelősségét. S tette ezt attól a céltól indíttatva, hogy a megnövekedett feladatok végrehajtására az új iránt fogékony, változtatásokra képes, rugalmas vezetők kerüljenek irányító beosztásokba. A pártbizottság döntésének helyességét igazolta a gyakorlat, s ezt ma már azok is belátják, akik annak idején fenntartásokkal éltek. Pártbizottságunk minden személyi kérdésben a hármas követelmény alapján, széles körű egyeztetés után foglal állást. A testület tagjai minden esetben teljes körű információhoz jutnak, ennek hiányában nem tárgyalunk ügyet. A kinevezési, minősítési javaslatok mindenkor írásban, a szakszervezet, s a KISZ-szervezet véleményét is rögzítve kerülnek az üzemi pártbizottság elé. A káderhatáskör gyakorlásában arra törekszünk, hogy ne sértsük, hanem erősítsük a gazdaságvezetés önállóságát és felelősségét. Ügyelünk rá, hogy a kinevezett vezetők munkavégzéséhez meglegyenek a legjobb feltételek, de egyértelműen, nagyon világosan közöljük a velük szemben támasztott követelményeket is. Mind a pártbizottság, mind a pártalapszervezetek tevékenységében meghonosodott gyakorlat, hogy az észrevételezés, bírálat mellett segítenek, részt vesznek a hibák kijavításban is. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy kinevezése, vagy minősítése után magára hagyjuk a vezetőt. Bár ez többletfeladatot jelent, munkáját folyamatosan ellenőrizzük, s erről kicseréljük véleményünket. Szükség szerint, ha ezt valamilyen feszültséget kiváltó ok diktálja, az a gyakorlatunk, hogy nem várjuk ki a minősítés 3—4 évét, hanem azonnal egyeztetünk a gazdaság- vezetéssel, s elvégezzük a minősítés kiegészítését. A széles körű információ alapja Az üzemi pártbizottság és végrehajtó bizottsága széles körű információjának alapja, hogy megfelelő fórumokat teremtünk a dolgozók véleménynyilvánításának. E fórumok közül a műhelynégyszög a legjelentősebb. Ugyancsak értékes a pártcsoportok segítsége, nevezetesen, hogy a kádermunka folytatásához környezettanulmányt végeznek, s adnak egy-egy káderről. A véleményezési jogkörrel eleinte nem tudtak kellően élni a pártalapszervezetek. Ez ma már nem gond, ez irányú munkájuk igencsak megfelel a követelményeknek. Kimagaslóan jól ellátja feladatát az I. és a IV-es párt- alapszervezetünk, s jónak minősíthető a Il-es és a III-as alapszervezet ilyen tevékenysége. A gyakorlat közben kialakultak, mondhatni kifinomultak a szervezeti rendszerek és feltételek. Minden gazdasági vezető és társvezető pontosan ismeri a területi megoszlást, s azt, hogy mely kérdésekben kinek ki a partnere. Hogy a pártalapszervezetek felnőttek e feladatok jó végrehajtásához, az is tanúsítja, hogy az üzemi párt- bizottságnak, vagy végrehajtó bizottságának egyszer sem kellett eljárni alapszervezeti véleményezési jogkörbe tartozó ügyekben. Tavaly például 25 káderkérdésben éltek véleményezési jogukkal az alapszervezetek, s állásfoglalásuk minden esetben helytállónak bizonyult. Bízvást állítható, hogy működési területükön az alapszervezetek a kezdeményezői az ésszerű kádercseréknek. Megjegyzésre kívánkozik azonban az a tapasztalat is, hogy a gazdaságvezetés helyett sokszor az alapszervezetek a kezdeményezők káderkérdésekben. S még egy új vonás a káderek minősítésénél, hogy az alapszervezet vezetősége környezettanulmányt készít az illetőről. A nyíltság és őszinteség jegyében Nem egyszer adódnak problémáink is a káderpolitikai határozat végrehajtása során. Mindenekelőtt gondot jelent, hogy a bajai gyárhoz tartozó két üzemegység kádermunkája elmarad a követelményektől, bár az egyeztető kötelezettségünknek eleget teszünk. Ugyancsak e gyáregységeknél tapasztalható, hogy a személyi témák előkészítése és előterjesztése olykor formailag és tartalmilag egyaránt kifogásolható. További probléma, hogy főleg az alapszervezetekben a tervtől eltérően készülnek a minősítések. Emiatt olykor összetorlódik a munka, s így az ésszerűn?!’ több minősítés készül egyszerre. A gyakorlati tapasztalatok tükrében összességében jónak minősítjük vállalatunk pártbizottságának és alapszervezeteinek káderpolitikai munkáját. A legfőbb, hogy sikerült elérnünk: e tevékenységben érvényesül a nyíltság, az őszinteség, s ez egyben lehetősége is a káderpolitikai munka demokratikus vonásai továbbfejlesztésének. Bohner Zoltán, az üzemi pártbizottság titkára Űj termék Dunapatajról A Dunapataji Vegyesipari Szövetkezet három fő tevékenységi területe a diópántgyártás, a transzformátorszekrény-készítés és a fénycsőarmatúrák szerelése. Az elmúlt évben a szövetkezet tagsága 3 millióval túlteljesítette 53 millió forintos termelési tervét. A fénycsőarmatúrák új termékek a dunapataji ipari szövetkezeinél. Egy évvel ezelőtt kezdték meg gyártásukat egy budapesti társszövetkezettel kooperálva. Saját önálló cikként a múlt esztendő őszétől bocsátanak ki világítástechnikai eszközöket. A jelenleg is készített két típussal megyei igényeket igyekszik kielégíteni a szövetkezet, a VÍDIA Nagykereskedelmi Vállalaton keresztül. A jövőben egy tizenkét típusból álló fénycsőarmatúra-családot honosít meg a Dunapataji Vegyesipari Szövetkezet. E termék előállítását az idén fokozzák, s már mintegy 35 millió forint értékben szállítanak belőle a megrendelőnek. A fénycsőarmatúra-műhelyben egyébként több• Az ősrégi eszközökkel termelő diópántüzem dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek, de az igényeket nem tudják kielégiteni. ségükben gyermekes asszonyokat foglalkoztatnak, akik számára úgy határozták meg a műszakkezdés időpontját, hogy anyai kötelességüket teljesíthessék. A műhelyben mintegy negyveneni dolgoznak. A dunapataji ipari szövetkezet tavaly 4 millió darab diopántot készített. Ennek a mennyiségnek a kétszeresét is értékesíteni tudták volna, de sajnos, a teljesen elavult gépparkkal ennél többre nem voltak képesek. A tervezett fejlesztést a szövetkezet nem tudja megvalósítani, mert a kért támogatást nem kapta meg ehhez, a saját ereje viszont kevés az elképzelések valóraváltósához. így aztán az országosan hosszú ideje hiánycikklistán szereplő diopánt- ból az idén sem tudják számottevő mértékben növelni a termelést. A. T. S. • Az asszonyok szerelik a fénycsőarmatúrákat. (Pásztor Zoltán felvételei) Célszerszámok, berendezések az AFIT kecskeméti szervizében A múlt év májusában volt öt éve, hogy létrehozták az AFIT kecskeméti szervizét. Csontos Gáborral, a szerviz vezetőjével arról beszélgettünk a napokban, hogy mi volt a tavalyi év legnagyobb eseménye. — Az 1978-as esztendő szervizünk fejlődésének egyik jelentős éve volt — mondta Csontos Gábor a többi között. — Száztizen- két dolgozónk az 1977. évinél mintegy 4—5 százalékkal több, összesen 27 ezer személy- és tehergépkocsi garanciális és fizető javítását végezte. Igyekeztünk a korábbinál is nagyobb gondot fordítani a minőségi munkára, s ezt a törekvésünket jól segítették a több mint 200 ezer forintért beszerzett különböző célszerszámok. A gépkocsik javításának átfutási idejét jelentősen csökkentette az is, hogy a munkaállásokon jól felszerelt szerszámszekrényeket helyeztünk el. Két-két szerelő használhatja ezeket a szerszámokat és az álláson levő kocsit egymást váltva folyamatosan javítják. Természetesen egymásnak is felelősséggel tartoznak a munka minőségéért. Már 12 ilyen szekrényt használnak a szerelők, ebben az évben pedig az egész szervizben bevezetjük ezt a munkamódszert. A múlt év egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy a második félévtől bevezettük a zárt technológiás műszaki vizsgáztatást. Két minőségi ellenőrünk — Gáspár Antal és Csikós Béla — elvégezte a szükséges tanfolyamot és az év végéig 400 gépkocsi vizsgáztatását fejezte be. Általában két-három nap az átfutási idő, de a régebbi évjáratú, harmadik vizsgára kerülő kocsit is legkésőbb nyolc nap múlva átveheti a tulajdonosa. A tervek szerint még az idén bevezetjük a tehergépkocsik vizsgáztatását, is, miután erre a szolgáltatásra is igény mutatkozik. Szerelőink szakmai továbbképzését — és természetesen minőségi munkáját is — igen jól segítik a külföldi tanulmányutak. Tavaly tíz szakemberünk töltött két-két hetet különböző szocialista államok autógyáraiban. Most februárban is utazik egy szerelőnk a Szovjetunióba. Egyre jobban felszerelt tanműhelyünkben 55 fiatal ismerkedik a szakma tudnivalóival, szeretnénk a létszámukat szeptemberben legalább hetvenre növelni. Az eddig végzett tanulók közül több mint harmincán itt vállaltak munkát. Bízunk abban is, hogy az idén tovább szélesedik a szocialista munkaverseny, és a vállalások teljesítése még jobban segíti a minőségi munkát. Három szocialista brigádunk 45 tagja eddig is becsülettel dolgozott, s remélhetően a hamarosan megalakuló új szerelőbrigád is még jobb munkát végez. O. L. • Kelemen János szerelő az egyik vizsgára kerülő gépkocsin dolgozik. • Gáspár Antal vizsgabiztos a Polski Fiat zajszlnt- jét méri. • Szerződés szerint javítják a szervizben az ÉPFU, a ZÖLDÉRT, a Baromfifeldolgozó Vállalat és más közületek tehergépkocsijait. Képünkön Szőllősi Sándor szerelő egy ZIL-let foglalkozik. Városok és városlakók A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Lengyelország lakosságának 52,3 százaléka városokban él. A háború előtti utolsó békeévben — 1939-ben — a lakosságnak mindössze 27,4 százaléka volt városlakó. Jelenleg 29 nagyvárosban él százezernél több ember. Száznegyvenöt .városban 20 és 100 ezer közötti a lakosok száma, 636 kisvárosban pedig 20 ezernél is kevesebben laknak. A lengyel városok közül a legnagyobb, a legjelentősebb a főváros, a csaknem másfél milliós Varsó. Fontos ipari központ, a legnagyobb gépgyártó és elektronikai nagyüzemek itt találhatók. Ugyanakkor az ország oktatási, tudományos és tömegkulturális központja is. A tengerparti városok — Gdansk, Gdynia, Szczecin — fontos tengeri kikötők. A bányászat központjai a Gorny Slask-ipar- vidék bányászvárosai, valamint Walbrzych városa, amelynek lakossága 1939 óta megkétszereződött. A kohászat fellegvárai: Krakkó — az ország nagyságra harmadik városa, a főváros után a legjelentősebb kulturális centrum és Czestochowa, amely 100 ezer lakosú településből az elmúlt három és fél évtized alatt 234 ezer lakost számláló nagyvárossá nőtt. A lengyel textilipar központjának számít az ország második legnagyobb városa, Lódz, és Byalistok. Ahogy a 49 vajdaság városai nőnek, fejlődnek, gyarapodnak, úgy változik meg a vidék képe is. A városok mellet 2327 községe van Lengyelországnak, amelyek már nem a régi falura, inkább mezővároskákra emlékeztetnek.
